20181104 vasárnap 11. Sz. N.
Hatkor ébredem. Megnéztem jött-e új levelem.
Egy kis Duolingo után lementem reggelit készíteni.
Megmelegítettem azt a melegszendvicset, amit Áron nem kért. Hozzá egy forró tejeskávé
és 8 után pár prccel már indultam is Gabikáékhoz.
Ferinek elmondtam, hogy reggelre a megszáradt földből
kirajzolódott, hogy az nem is egy betontömb (malomkő), hanem az a 40 x 40-es
fűbeton a négy lukkal. Ezért a stratégia a nagylalapáccsal megváltozott és
mégis egy vasrúddal jött át Feri segíteni.
Amikor kiástuk, kiderült, hogy még három van mellette. Ezért
Feri visszament a talicskáért és átvitte a négy betonkockát.
Az így felszabadult helyen tovább tudtam folytatni a
konyhakert felásását.
10-kor elkezdtem készíteni a halászlét. Két felaprított
hagyma kevés olajon dinsztelve, piros paprika, víz, egy csipetnyi só és mehet
bele a ponty megtisztított feje, farka, meg egy szelet hal. Beletettem a kis
doboz halászlé sűrítményt és egy
halészlé kockát, egy gerezd apróra vágott fokhagymát és egy macskapöcse csípős
paprikát, lassú lángon hadd főjön.
A gyufatészta még csak mellé van készítve.
Az ilyenkor szokásos fázisonkénti egy kupica unikum teljesen
elmaradt. Így nagyon jó a tükörbe nézni.
Végül belekerült a
gyufatészta is.
Az ebéd természetesen a halászlé. Nem akarom a saját lovamat dícsérni, de nekem nagyon
ízlett. Viszek belóle haza is.
½ 3-kor elkezdek pakolni az autóba. Manna azt gondolja
magáról, hogy jól elbújt, pedig tudhatná, hogy ismerem a búvóhelyét. Oda is
megyek, megsimogatom és biztatom, hogy még nem indulunk, mert még pakolnom
kell.
Három óra után sikerült elindulnunk.
Megérkezve a piros
kosarat és a notebookot én vittem fel, Áront pedig megkértem, hogy menjen le a
Mannáért.
Emőkének átvittem az egyik üveg halászlét és egy szem szép
körtét.
Feltettem néhány szem krumplit főni és közben a
pontyszeletekből kirántottam hármat. Mindenkinek jutott egy-egy. Áron nem kért,
de az Emőkéét átvitte volna, viszont ő már nem volt otthon.
Hívtam Áront, hogy jöjjön vacsorázni, de ő mondta, hogy nem
éhes így azután egyedül vacsoráztam.
Később, Manna már nagyon reklamált, hogy le szeretne menni.
Szóltam Áronnak, hogy vigye le. Annyit mondott, hogy „Rendben” és nem vitte.
Éjjel még egyszer, amikor Manna kérlelhetetlen nyávogására ébredtem, még
beszóltam Áronnak, hogy néhány órája azt igérte, hogy leviszi Mannát.
A válasz
az volt, hogy ő nem igérte, csak annyit mondott, hogy „Rendben”.
