hólyagtükrözés

 Arra ébredeztem hét óra után nem sokkal, hogy Áron készülődik a suliba, illetve színházba. Azt ugyanis nagyon szellemesen megoldották Áron iskolájában, hogy ma legyen-e diák sztrájk, vagyis tanítási szünet, vagy ne legyen. Lett is meg nem is. A suliba ma is be kell menni, mint minden más hétköznapon, de ma az egész iskola elmegy színházba és megnézik Shakespeare: Rómeó és Júlia c. darabot. Salamoni döntés.

Adtam Áronnak egy ezrest a színházjegyre, meg még 300-at valami nasch-ra és kértem, hogy vigyen egy almát is magával.

Én is kezdtem szedelődzködni, mert nekem meg ½ 9-re kellett mennem az Urológiai Klinikára, hólyagtükrözésre. Nem a bátorságom miatt megyek oda, hanem azért, mert belátom, hogy ha baj van, akkor azt jobb megelőzni, mint beleszaladni.

Emőke lányom csak bedobta Mannát, mert ő is sietett dolgozni.

Pontosan érkeztem a Klinikára és hamar be is hívtak. A tükrözést túl lehetett élni, de mondhatom, hogy nagyon szar volt.

A vizsgálat annyira megviselt, hogy már alig vártam, hogy hazatérjek és vízszintesbe tegyem magam.

Könnyelműen úgy jöttem ki az épületből, hogy előtte, még bent nem mentem ki WC-re, így azután, de még a klinika kertjében már annyira kellett vizelnem, hogy ha ott azonnal nem könnyítek magamon, menten összepisálom magam.

 A hazafele vezető úton már egyáltalán nem olyan férfiúi érdeklődéssel néztem a nőket, mint tettem ezt eleddig.

Közben visszaidéztem, amiket a tükrözés után mondott a doktor úr. A bajt megelőzendő daganat eltávolító műtétet javasolt:

-           március 3-án fel kell őt keresnem egy alapos labor beutalóért,

-           utána megvizsgáltat egy aneszteziológussal,

-           majd beutal műtétre, ami szerinte egy fél órás beavatkozás és négynapos bent fekvés,

-           azt követően háromhavonta a maihoz hasonló tükrözéses kontroll vizsgálat.

Mondhatom, szép új világnak nézek elébe. Aki úgy gondolja, hogy 75 éves kora után, egy félév múlva egészségesebb lesz, mint amilyen egy fél évvel ezelőtt volt, az becsapja saját magát.

Hazafele jövet ért el K. Laci telefonja, aki arra figyelmeztetett, hogy legyünk arra felkészülve, hogy az Apáczai-ban maratoni a felvételi, mert a szóbelin még kémiából egy tesztet is iratnak a felvételizőkkel. Olivér és Bálint most szabadultak onnan.

Itthon végre a napszakot teljesen figyelmen kívül hagyva lefeküdtem és éreztem, hogy óráról-órára jobban leszek, kivéve, amikor ki kell mennem WC-re, mert az még mindig fájdalmas.

Amikor délután megjött Áron én még feküdtem és arra kértem, hogy a maga módján készülődjön a holnapi megmérettetésre és mindent gondosan pakoljon össze. Ehhez képest este ½ 8-ig játszott és Skype-olt az Interneten.

Hét óra után leszaladtam a CBA-ba és megvettem a holnapi szendvicsbe valókat.

Elkezdtem készíteni a vacsorát. A Dömsödről hozott csirkelevest csak meg kellett melegíteni. A főfogás pedig rántott csirkemell rizzsel és hozzá francia saláta. Ezeket frissen készítettem. Áronnak és Emőkének is ízlett, bár a csirkemellet nem kellett volna annyira megsütni, így egy kicsit száraz lett.

Este 7 és 8 között, ahogyan az előre borítékolható volt, az ígérete ellenére nem hívott minket Nóra nagyi.

A sok megpróbáltatással járó nehéz nap után túl sok kupica unikummal próbáltam oldódni, amim miatt a TV előtt el is aludtam. Annyira zűrös volt a mai nap, hogy még a Duolingó is elmaradt.

Hiába csöngetünk a nagyinál

Manna egy darabig ott aludt a lábamnál, az után mondta, hogy most már ki szeretnék menni.

Ma megdöntöttünk minden eddigi lustálkodási rekordot. Én 11-kor jöttem le, Áron pedig egykor, de annyira egykor, hogy már nem is a reggelihez készülődtünk, hanem az ebédhez.

A pörköltöt megmelegítettem és a masni tésztát feltettem főni.

Ebéd után átmentem Gabikáékhoz, hátha el tudják használni az egyik Shell utalványt, de nem éltek a lehetőséggel. Kávézgattunk beszélgettünk és utána indultam M. Marikához a hosszúnadrágomért.

Később Áronnal együtt mentünk Leventéékhez, ahol finom sütemény trakta volt és a fiúkkal játszhattam egy tanácskozási sakkpartit.

Eljövetelünkkor Judit még Emőkének is csomagolt a süteményből.

Itthon még betettem a TV-t a huzikába és lassan kezdünk készülődni, mert azt terveztük, hogy még ma este viszünk Nóra nagyinak is kaját.

Időben sikerült elindulnunk. Útközben többször is próbáltuk hívni a nagyit, de egyszer sem vette fel a telefont, ami miatt egyre jobban aggódtunk.

  ½ 8 körül értünk oda, de a kaputelefonra sem reagált. Ismételten hívtuk, de semmi. Ekkor egy lakó, aki éppen jött ki, beengedett minket.

Fent az ötödiken először a lakás csengővel próbálkoztunk, de odabent olyan hangosan szólt a TV, hogy az nem is csoda, hogy a nagyi semmit nem hallott meg. Áron megpróbált a levélbedobó nyíláson bekiabálni, hogy: „Nagyi!”, de ez sem járt eredménnyel.

A nálunk lévő lakáskulccsal sem jutottunk előbbre, mert amit már többször kértünk, hogy ne tegye, belülről benne volt az ő kulcsa a zárban.

Ekkor elővettük az utolsó fegyvert az üvegen a kulcscsomónkkal kopogtunk és dörömböltünk, mire egy félórai sikertelen próbálkozás után ártatlan arccal kinyitotta az ajtót.

A jövetelünknek, a csirkelevesnek és a süteményeknek nagyon örült. Megbeszéltük vele, hogy miután ezzel a nagyothalló készülékkel nem tudunk egyről a kettőre jutni, hogy ne tegyen ki minket ilyen izgalomnak, mostantól minden este 7 és 8 óra között minket hívjon telefonon fel.

Végül mi is örültünk, hogy bejutottunk a lakásba és Nóra nagyit épségben (ha a nagyothallást leszámítjuk) egészségben és jókedvben találtuk és megnyugodva mentünk haza.

Emőke nem volt otthon, ezért az ajtaja elé tettem egy nagy üveg csirkelevest és egy tányért tele süteménnyel. Amikor később hazajött, átjött megnézni, hogy hogy vagyunk.

A tél még nem adja fel, csikorgatja vas fogát

Hét óra körül ébredtem. Mannát kiengedtem csavarogni, fára mászni, majd egy rövid időre még odabújtam Áronhoz.

A radiátorok már egy órája mennek, de még nem az igazi. A hálószobában éreztem, hogy az egyetlen radiátor levegős és csak az egyik vége melegszik. A kazánnál rátöltöttem és így a nyomás 1,2-ről felment 1,6-ra, majd lelégtelenítettem a felső radiátornál és rögtön melegített mind a két oldala.

Kimentem fát vágni és begyújtottam a cserépkályhába is és a fenti Jancsi kályhába is. Odakint, bár süt a nap, de nagyon hideg, 0 ॰C van.

Áron még szeretne egy kicsit lustálkodni, ezért hagytam és inkább leültem megírni a blogot és elkezdtem Duolingózni.

Amikor Áron végre felkelt és felöltözött, el tudtunk indulni. Áron csak a Leventéékig jött velem, ott elkérte a ház kulcsait és azt mondta, ha Levente nincs itthon, akkor ő haza megy.

                                            

A piacon vettem két doboz tojást egy darab angol szalonnát és friss kenyeret, no meg néhány szem téli retket.

Onnan M. Marikához vittem a fekete nadrágot egy kis igazításra, amiért vasárnap két órakor már mehetek. Közben vele is megtárgyaltam a Nóra nagyi problémát.

Visszafele Beköszöntem G. Lacihoz és elmondtam, hogy mit tervezünk ellene. Azt, hogy odaadnám a huzikát nekik, ha elvinné a feleségét egy-két hétre bárhova Európában (Madrid, Páris, Róma), Judit biztosan nagyon örülne neki.

Utána megkérdeztem T. Juditot, hogy Áron ott van-e a Leventénél, de mondta, hogy Levente fodrászhoz ment, ezért Áron tőlük hazament. Megbeszéltem vele, hogy ha Levente ebéd után (kb. 3-kor) átjön, akkor a két fiúval 1-2 órát fogok németezni, mind a kettőjükre ráfér.

Itthon készítettem egy nagy reggelit. Áron oda volt az ízektől.

Manna olyan hancúrozást rendez a kertben, hogy azt fel kellene vennem videóra. Nem csak futkos, hanem néha felrohan egyik vagy másik fa tetejére és onnan néz rám, hogy veszem-e az adást.

Elkezdtem készíteni az íróasztal fölé tervezett írószer tartót.

Átvittem Gabikának a kütyüjéhez megérkezett két akkumulátort. Rögtön be is tettük az okos telefonjába. Nagyon örült neki. Beszélgettünk, iszogattunk és Gabika megkínált egy cékla főzeményével, amit később én is meg fogok próbálni elkészíteni.

Odatettem a sok zöldséges csirkelevest. Közben vissza kellett mennem a piacra, mert délelőtt elfelejtettem megvenni a beígért krémeseket. A piac már zárva volt, de a cukrászda szerencsére még nyitva.

Három körül megjött Levente, de ő közölte, hogy neki nincsen kedve németezni és ezért inkább Interneteztek és sakkoztak. Annak nem örülnék, ha rossz irányba lennének egymásra hatással.

Amikor Levente elment leültünk ebédelni, ami inkább már ebcsora volt, mint ebéd. Az aprólékból sok került Manna adomány tálkájába.

Kaja után, Áron javaslatára ismét megnéztük „A szeretet szimfóniája” (2007) filmet, ami egy tipikusan amerikai hatásvadász romantikus film, de nekem tetszett és ezért hálás voltam Áronnak.

Még este elkészítettem a holnapra szánt csirke pörköltöt, hogy holnap már csak a tésztát kelljen kifőznöm hozzá.

Ha péntek, akkor Dömsöd

Áron arra panaszkodott, hogy reggel nem szólalt meg az ébresztőórája és emiatt elaludt. Én persze fölébredtem annak a „nem megszólaló” ébresztő órának a hangjára.

Manna is nagyon rosszalkodott és azzal fejezte ki a nemtetszését, hogy mindenhova felugrott és levert valamit.

Reggeli után kicsit Duolingóztam, majd megírtam a Tinydeal-nek reklamáló levelemet és bekapcsoltam a Dömsödi fűtést.

Még egyszer kinyomtattam a felvételizésre kijelölt középiskolák Excel lapját, az eddig elérhető információkkal és két iskolával fel is vettem telefonon a kapcsolatot, hátha ott még van valami keresni valónk.

Az egyiknél, ahol az Igazgató úrnak szóló levelem nem jutott el hozzá, kaptam egy másik e-mail címet, a másiknál pedig sikerült beszélnem az iskola titkárral.

Amikor Áron megjött a suliból, kijelentő módban közölte, hogy ő nem jön Dömsödre. Ebből azután egy jó kis veszekedés kerekedett ki, miközben tudtam, hogy az egésznek az a célja, hogy ő az egész hétvégét Internetezéssel tölthesse.

Felhívtam Emőkét, hogy beszéljen az öccsével, de ő sem jutott Áronnal előbbre.

Áron egyetlen argumentációja az volt, hogy ő csak azért nem akar Dömsödre jönni, mert én ott egész nap szekírozom. Ez nem igaz és ezen annyira kiakadtam, hogy azt mondtam, hogy akkor Manna sem és én sem megyünk, amivel teljesen elrontja mindannyiunk hétvégéjét.

Végül hallgatott rám és úgy döntött, hogy jön. Mire a TESCO-hoz értünk, már rendbe jött a köztünk lévő rossz hangulat, újra béke van. Nagyon szervezetten adtuk le a palackokat és még szervezettebben vásároltunk mindenfélét (Unikum, sör, sokféle csirkeaprólék, sajt, szőlő, egy karton tartós tej, meg egyebek. Kifele jövet Mannáról sem feledkeztünk meg, neki is vettünk a Fressnapf-ban ínyencségeket.

Áron ott evett egy milánói makarónit néhány szelet rántott sajttal. Én csak egy túrós csuszát csomagoltattam magamnak.

Mire leértünk a bázisra, sajnos már besötétedett, de a benti klíma nagyon kellemes.

Tésztás buli

Áron nagyjából időben indult el a suliba. Mannára azt mondta, hogy nincs kedve vele menni, mert jól érzi magát Áron ágyában. Szerintem Áron elfelejtette, hogy este kértem, vigyen magával a suliba egy almát vagy egy narancsot.

A reggelihez először le kellett mennem a CBA-ba sonkáért és tojásért. Manna velem is nagyon vonakodva jött le, mert érezte, hogy odakint szar az idő.

Reggeli után rögtön elvégeztem a Duolingó mai penzumát.

Tibcsi hívott telefonon, hogy mi van velem, mert több hete nem írom a blogom. Csodálkoztam, mert szerintem naprakészen írom és fel van téve a netre, de majd azért én is megnézem.

Nem sokkal később újra hívott, hogy minden rendben van, csak rá kellett klikkelni a „Korábbiak” gombra.

Nagyon nem döbbentem meg. Egy alkalommal egy „szőke” kolléganőm felhívott, hogy nem indul el a számítógépe, mit tegyen? Mondtam neki, hogy dugja be a tápkábelt a 220 V-os dugaszoló aljzatba. Erre annyira megsértődött, hogy köszönés nélkül letette a telefont. Pár perc múlva visszahívott és elnézést kért a bunkóságáért és mondta, hogy minden rendben van, minden működik, mert a tápkábel ki volt húzva a 220 V-os hálózatból, lehet, hogy az a hülye takarítónő húzta ki, amikor porszívózott. Mondtam a kolléganőnek, hogy az nem biztos, hogy hülye, lehet, hogy csak „szőke”. Erre megint köszönés nélkül tette le a kagylót.

Remélem, hogy a Tibcsi nem ilyen sértődős és különben is, nem én találtam meg a megoldást, hanem ő maga.

Ma megint hozott a postás 3 db LED izzót.

Lenéztem az erkélyről és szólítottam Mannát. Rögtön előbújt. Erre mondtam neki, hogy „akkor lemegyek érted”. Manna annyira okos, hogy minden szavamat értette, mert mire lementem már a bejárati kapunál ült.

Zita átküldte a PONS német két CD-jét. Nagyon jó tananyag. Rögtön el is tároltam néhány biztonságos helyre és többek között a kütyüre is feltettem.

Nem is tudom, hogy miért érzem úgy, de mintha ma minden olyan jól menne.

Este hat után Emőkével elindultunk a NA’PASTA megnyitó bulijára. A hely stílusa, íz világa és a színvonal kifogástalan. Találkoztunk néhány ismerőssel, de B. Ferin kívül csak N. Andreával és E. Sándorral elegyedtünk szóba. A pizzák és a borok is első osztályúak voltak.

Felvételi szóbeli a Veres Pálné gimnáziumban

Nagyon nyugodt reggel. Mind a ketten csak jóval hét óra után keltünk. Egyszer-kétszer szóltam Áronnak, hogy a szennyes fehérneműit tegye a mosógépbe, mert ma el szeretném indítani a nagymosást. Miután nem tette, annyiban hagytam, most nem akarom izgatni a kedélyeket. Láttam, hogy szépen felöltözik. Kivételesen azért sem szóltam, hogy ezt a hosszúnadrágot egy kicsit már kinőtte. Minden súrlódást kerültem, hogy minél nyugodtabb legyen a szóbelin.

Még egyszer belenézett a Veres Pálné gimnázium honlapjába, hogy mindenben biztos legyen. Láttam rajta, hogy nagyon szeretne megfelelni az elvárásoknak. Próbáltam nem elárulni magamat, hogy én is izgulok és csak annyit mondtam búcsúzóul, hogy fogok neki szorítani.

Ma az első nap az ötből, amikor meg kell magamat szúrnom (Fraxiparin), hogy hétfőn mehessek a tükrözésre. Mondhatom nagy élmény.

Hozzákezdtem a két hónapja hiányzó előszobai alternatív kapcsoló szerelésének. Hiába, a jó munkához idő kell. Ha ez még némi lustasággal tetőzik, akkor ahhoz még több idő kell. Először végig kellett gondolnom a bekötés módját, sőt miután nem volt itthon egy fázis ceruza még össze kellett állítanom egy ellenőrző lámpát is. Végül siker. Az órát nézve, mire Áron végzett a szóbelivel, addigra ez is elkészült.

Kimentem Budaörsre (illetve B. Pali, aki éppen arra ment, kivitt) autóval, hogy az Illyés Gyula gimnáziumban megérdeklődjem, elérte-e Áron a szóbeli behívásra a pontszámot. Ott tájékoztattak, hogy náluk nincsen szóbeli és majd március 9-én láthatom a honlapjukon, hogy Áron az eddigi pontszámai alapján megfelelt-e annak, hogy felvegyék, vagy sem. Kemény világ.

Visszajövet csak nagyon kevés időm maradt arra, hogy Áronnak kisüssek két előre bepácolt és bepanírozott csirkemellet és hozzá a zöldbab főzeléket, magamnak pedig megmelegítsek egy a mélyhűtőből elővett halászlét, amit végül csak félig tudtam megenni, mert indult a buszom.

Utána rohantam a brushupra, de úgy öltöztem, hogy utána mehessek az N’ Pasta helyszínére, ahol annak megnyitójára holnapra vagyok meghívva. A kíváncsiság vitt oda, hogy milyen helyet választott az új vállalkozása számára.

A brushup-ot nagyon élveztem és utána a 212-es busszal direkt tudtam menni az N’Pasta étterembe, ahol a megnyitó holnap lesz.

Itthon megmelegítettem a maradék halászlét, Áron pedig készített magának egy gombás tojásrántottát.

Közben elindítottam a nagymosást és reméltem, hogy Mariska (ez a mosógép neve), még a 10:00 órás csendrendelet határa előtt befejezi a centrifugálást is.

Szóbeli a Tamási Áron gimiben

Reggel nagy lélegzetet vettem és a reggeli után elindultam az Urológiai Klinikára, hogy a doktor úr irányítása alapján felkeressem H.A. Adjunktus urat.

Konzultációja alapján úgy kell majd megjelennem jövő hétfőn ½ 9-kor a tükrözésre, hogy addigra teljesen átálltam Fraxiparin-ra.

Hazafele már annyira éhes voltam, hogy mielőtt lementem volna a metróhoz, bekaptam egy tejfölös, sajtos, fokhagymás lángost.

Áron közben a Tamási Áron gimnáziumban felvételizett és szerinte, bár a német nehéz volt, de egészében jól sikerült a felvételi.

Olivér és Bálint úgy nem jöttek ma gyerek-németre, hogy azt előtte egyetlenegy szóval sem mondták.

Zita viszont este 6-ra pontban megérkezett és bár Bori nem jött vele, de ő nagyon lelkesen végigülte a felnőtt-német órát. Utána hazavittem, mert neki pszichésen problematikus egyedül utaznia.

Áron lement egy nagy pohár tejfölért, én pedig odatettem a zöldbabot főni. Az előfőzött mirelit zöldbabot csak egészen rövid ideig kell zubogtatni, csak annyira hogy a beletett só, kapor, fokhagyma zúzalék és a liszttel összekevert tejföl eggyé váljon benne. A fritőzben megsütöttem hozzá két fasírtot és egy nagy szelet korábban bepanírozott csirke mellett, mert Emőke nem eszik sertéshúst.

Vacsora után azon még volt egy kis vita Áron és köztem, hogy ha holnap 11-re kell mennie, szóbelizni a Veres Pálné gimnáziumba, ami kb. félórányira van a sulijától, akkor reggel bemenjen-e az első két órára. Nem értettem egyet a lógásával, de nem éleztem ki a helyzetet, gondolom, ezzel jobbat teszek a nyugodt éjszakai pihenésének.

Így kezdődik egy hét Budapesten

Amint Áron elhagyta a terepet (Mannát is levitte), elfoglaltam a fürdőszobát és egy tejes generált végeztem magamon. Volt abban még hajmosás és borotválkozás is.

Az erkélyen kinézve láttam, hogy Manna fent van az Emőke ablaka előtti fa tetején. Amikor szólítottam, azonnal lemászott és átjött a mi erkélyünk előtti fára és onnan köszönt be.

Kényelmesen megreggeliztem és a zöld fotelben elhelyezkedve elővettem az Adri féle Lenovo-t, amin már van egy 64 bites Windows 7. Feltelepítettem rá az Office 2010 Professional-t, a free AVG-t és egy Teamviewer 11.-et. Egészen jó kis notebook lett belőle. 1 TB merevlemez és 4 MB RAM.

Elindultam, hogy újabb két gimnáziumot (Veres Pálné, Eötvös József) meglátogatva tisztázzam, hogy Áron mehet-e oda szóbelizni, és ha igen akkor mikor. A Veres Pálné gimnáziumba február 24-én mehet, de az Eötvösbe sajnos nem érte el a behíváshoz szükséges 127,6 pontot, mert Áron összesen 120,5 pontot tudott vinni.

Hazajövet még tettem egy kísérletet és írtam egy szívhez szóló levelet az Eötvös gimnázium Igazgatójának, hogy ha megengedné, hogy az általunk jelentkezésre jelölt E osztályt a D-re cserélhetnék (oda csak 118 a behívási ponthatár), azt nagyon megköszönnénk.

Vacsorára mind a hármunknak nagy gondossággal készítettem egy milánói makarónit. Minden benne volt, ami szem szájnak ingere.

Nem vettem ugyan jó néven, hogy amikor még kellett hozzá 10 dkg gomba, akkor Áron azt mondta, hogy most nem ér rá lemenni érte a CBA-ba és nekem kellett. Nem ért rá, mert az Interneten kellett játszania.

Holnap már élesben megy egy szóbeli és Áron még mindig nem látja be, hogy miután ma az egyik középiskolában 5 % hiányzott a szóbeli behíváshoz, ma inkább a némettel kellene foglalkoznia, mint az Internetes játékokkal, mert ha holnap csak egyetlen szó nem jut az eszébe, az a jövője szempontjából hátrányos lehet.

A vacsora egyszerűen fenséges volt. Emőke nem jött át, mert most nincs egyedül, de kérte, hogy egy adagot vigyünk át neki. Ha nincs egyedül, akkor miért csak egy adagot?

Átküldtem Dávidnak a Street Flipper-t. Nagyon adok a véleményére, kíváncsi vagyok elnyeri-e a tetszését.

Kilenc óra van. Áront határozottan kérem, hogy feküdjön le.

Passzív indolencia

Sikerült olyan sokáig lustálkodni, hogy mire befejeztem a reggelizést, már 10 óra is elmúlt.

Manna nem tudta eldönteni, hogy hol szeretne jobban lenni, kint vagy bent, pedig nemsokára elveszem tőle ezt a választási lehetőséget. Tulajdonképpen kint szeretne csavarogni, de az idő megint borús és szemerkél az eső.

Már megint keresek egy csatlakozó zsinórt. Hogyan lehet egy olyan lakásban rendet tartani, ahol ennyi kábel van. Még nem számoltam össze, de ha megtenném, biztosan több mint száz lenne.

Egy kis Duolingó, egy kis blog után kirámolom a mosogatógépet, mert kell a hely az újonnan felgyülemlett piszkos edényeknek.

Manna kora délután bejött falatozni, de mondtam neki, hogy ma már nincs kimenet, mert megyünk haza.

Felvittem a lepréselt bélyegeket és befejeztem a szortírozást meg a bündlizést.

Délután átjött Judit és Levente. Megbeszéltük a napelemes rendszer árajánlatát és Leventével közösen átvettük a német tanulmányi verseny lehetséges feladatait. Közben azért nem mulasztottam el, hogy ne tartsak neki egy hegyi beszédet az idegen nyelv tanulásának fontosságáról.

Ötkor már elkezdtünk pakolászni és ½ 6-kor már indultunk.

Hazaérve senkit nem találtunk itthon. Le kellett mennem a 8 x 8-ba, mert se unikum, se nedves kaja Mannának nem volt itthon.

Amikor Áron 9 órakor hazaérkezett Olivéréktől, odaadtam neki a szerzeményeket: az új leckefüzetet, amit még pénteken vettem, a dzsekijét, amibe Marikával új zipzárt varrattam és a Dömsödi piaci krémeseket, amit neki és Emőkének hoztam és a Dell notebookjához vásárolt új akkumulátort.

Ezzel egyidejűleg szemre hánytam, hogy a három nap alatt miért nem volt ideje beágyazni, a mosogatógépet kirámolni, Nóra nagyit meglátogatni, vagy legalább felhívni és az általa összetört üveget eltakarítani. Ez a passzív indolencia, a minden irányban való hanyagság és nemtörődömség engem továbbra is mérhetetlenül zavar.

Áronnak sikerült ½ 11-re megfürödnie és lefeküdnie.

Én még készítettem egy táblázatot arról, hogy a jelentkezési lapon feltüntetett hét középiskolában tud-e Áron és mikor tud menni szóbeli felvételire.

Dell akkumuláror

Reggel végre egy kis napsütésre ébredtem.

Reggelire szalonnára ütött tükörtojás volt tejeskávéval.

Zita telefonált, hogy megvan a Dell új akkumulátora és az Office-t is megkaphatom, csak vigyek be egy PEN drive-ot. Helyette egy Seagate külső winchestert vittem és szerencsém volt, hogy a kabátzsebemben éppen volt egy USB – mini USB kábel. Az új akku a Dellhez egy kicsit húzós volt, amiért előbb el kellett mennem az ATM-hez.

Mire visszaértem, Zita már rátette az Office 7-et és az Office 10-et.

A piacon vettem egy doboz tojást és az újonnan megnyílt Cukrászdában két házi krémest magamnak és másik kettőt Áronnak és Emőkének.

Itthon átvittem Béninek a Pista bácsi stégjéről készült fotókat, megnéztem a már majdnem kész melegházát és hívtam, hogy jöjjön át megnézni az új LED-es reflektort. Amikor átjött, bekaptunk egy-egy fél unikumot és az egyik LED reflektort át is vette.

Feltettem főni a köröm pörköltöt, és amíg az lassú lángon főtt, folytattam a bélyegáztatást, megcsináltam egy Duolingót és megírtam a ma történteket.

Manna, közben ki-be járkál.

Az ebéd nagyon finomra sikerült, de a mennyisége meghaladta a képességeimet.

Befejeztem a bélyegáztatást és szikkadás után mindet lepréseltem.

Meglett a Duna kulcs

Áron reggeli indulása olyan mint leggyakrabban. Korán szól az ébresztő, későn kel és elfelejt fogat mosni, Mannát itt hagyta és csak annyit közölt, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy ha a hétvégére itthon marad, akkor Internetezni fog, mert a Bálinttal megbeszélte, hogy a hétvégén velük megy kirándulni a Budai hegyekbe.

Már reggeli előtt  elkezdtem a Duolingót.

Bekapcsoltam a Dömsödi fűtést és felhívtam Ágit, hogy a kulcsokat hogyan fogom tudni átvenni.

Reggelire szalonnás tojásrántotta és tejeskávé.

Nem csodálom, hogy Mannának nem volt kedve lemenni. Ő itt a lakásban is pontosan tudja, hogy odakint milyen barátságtalan az idő.

Próbáltam összeszedni az elveszett blogbejegyzéseket, de csak 90 %-os a siker.

Délre mindent összepakoltam és Mannával indultunk Dömsödre.

Az első állomás, mint mindig a TESCO volt. A PET palackok visszaváltása kimondottan siker volt, mert a papír tasakban megtaláltam az eltűntnek hitt Dömsödi kulcscsomót. Mindent vettem, ami az eszembe jutott, sőt megcsináltattam Pista bácsi stég fotóit is. Mannának is vittem ki egy kis csemegét, amiért türelemmel várt rám. Nagyon örült azoknak az apró falatoknak, amiket a rácson keresztül be tudtam dugni neki.

Már kora délután leértünk Dömsödre. Először Imréhez mentem, hogy tudott-e valamit intézni Áron Dell notebookjának akkumulátora ügyében. Benéztünk a vegyesboltba egy fél kiló kenyérért.

Az első megálló Gulyás Judit volt, mert ő vette át Miskolczi Marikától Áron újracipzárazott dzsekijét. Nagyon hálás voltam neki, hogy ezt elintézte. Judit még megkínált egy kávéval és egy picit beszélgettünk az emberi konfliktusainkról és a megbocsátásról.

A bázison már jó meleg volt, de azért tovább fűtöttem. Áginak átvittem a takarítás pénzt. Az idő kint kimondottam szar. 2°C van és ezt Manna is érzi, mert gyakran bejön.

A Nóra nagyival folytatott beszélgetésben enyhe szemrehányást éreztem, hogy én miért nem presszionálom Áront, hogy őt néhanapján keresse fel, vagy legalább hívja fel, mert ez neki nagyon hiányzik. Nem akartam neki elmondani, hogy ezt szinte minden nap kérem Árontól, mert akkor az még jobban bántotta volna a dolog. Nem szabad emiatt elkeseredni. Én már most elkezdtem felkészíteni magamat arra, hogy tíz év múlva (Mannán kívül) a kutya sem fogja megkérdezni, hogy hogy vagyok és manapság ez az élet rendje. Áronnak és Norcinak akkora sokkal fontosabb dolgai lesznek, minthogy az én lelkemmel törődjenek.

A jó melegben folytattam a múlt hétvégén abbahagyott leáztatott bélyegek teregetését.

Halászlé

Áronnak olyan speciális ébresztője van, amelyik egy fél órával korábban szól a kelleténél, én két szobával távolabb meghallom és azonnal felébredek rá, viszont ő, aki 40 cm-re van tőle, ő nem hallja meg, nem ébred fel rá és ez még egy fél órát öt percenként ismételve magát szól, míg a végén bemegyek hozzá és mondom: „Áron, elmúlt hét óra. Hogyan fogsz te 7:12-kor elindulni?”

Nagy kapkodás és a fogmosásra (mert szóltam, hogy azt se felejtse el ), már csak 10 mp maradt.

A fürdőszoba után elkészítettem a reggelit, miközben csengetett a futár, hogy meghozta a két LED reflektort. Ekkorra már a Manna is az ajtó előtt volt. Nyilván valakinek azt nyávogta a kapuban, hogy haza szeretne jönni. 

Telefonált a futár, hogy hozná a 2 db kültéri LED reflektort. Mondtam, hogy jöjjön, addig nem megyek sehova, amíg ideér.

Megcsináltam a napi Duolingót és elindultam a postára, hogy átutaltassam a lejárt Posta Hozam védett Megtakarítást.

Közben megjött a futár és szemre nagyon meg voltam elégedve a termékkel.

Olivértől kaptam egy üzenetet, miszerint Áronnak  elfogadták a jelentkezését az Apáczai Csere János Gimnáziumba (Áron írásbeli pontjaiból 59-et akceptáltak és a lécet 58,5-nél húzták meg) ahova március 1-én 9:00-kor kell mennie szóbelizni.

Később Möci is írt, hogy Áronnak március 1-én van a szóbelije az Apáczaiban.

Délután 14:48-ra kellett megjelennem a Fehérvári úti SZTK Urológián, ahol a doktor úrnak elmondtam, hogy nem a gyávaságomon hiúsult meg a tükrözés, hanem a Syncumar miatt, ezért be kell indítani a Fraxiparin projektet.

Áront megkérdeztem, hogy mikor kell befizetni a márciusi ebédet. Megnézte és azt mondta, hogy március 24-én. Mondtam neki, hogy ez egy nagy butaság, mert akkor már az áprilisit kell befizetni. Együtt megnéztük a szobájában lévő táblázatot, amiből kiderült, hogy a márciusi ebédet február 15-én, február 16-án és ma lett volna az utolsó nap, amikor be lehetett fizetni. Azt mondta, adjam oda a pénzt és holnap még bekönyörgi magát.

Eljövet Vettem a csarnokban egy kiló szép almát, egy fél kiló vörös hagymát, egy nagy csontos harcsafejet, Erős Pistát és egy doboz halászlé sűrítményt.

Hazaérve még vettem egy teljes kiőrlésű kenyeret, mert ez hozzátartozott a ma esti halászlé elképzelésemhez.

Áron már itthon volt, de természetesen lógott az Interneten.

Dinszteltem két vöröshagymát, kevés olaj, piros paprika. A mélyhűtőben találtam még egy lazacfejet és mindkettőt bele, kis lángon hadd főjön.

Áron azt mondta, csak akkor fog kérni belőle, ha nem lesz túl zsíros.

Lementem a háziorvosi rendelőbe. Jó sokat kellett várni és bár Mérei doktornő már nem rendelt, migráltam a Furucz doktornőhöz, aki nagyon készséges volt és felírta nekem a Fraxiparint.

Itthon nagyon jól állta a halászlé. Fővés közben kivettem mind a két fejet és kifiléztem.

Leültünk vacsorázni. Csak a sajátomba tettem Erős Pistát. Áronnak is nagyon ízlett és a teljes kiörlésű kenyértől is oda volt. Ezen felbuzdulva Emőkének is vittem át egy adagot, egy doboznyit pedig betettem a mélyhűtőbe.

Áron bejelentette, hogy holnap nem jön velünk Dömsödre és lefekvés előtt még felhozta Mannát.

Citi vacsora

A reggeli ébredéskor még mindig amiatt forgolódtam, hogy mi van ha az utcán rántottam ki a zsebemből a telefont. Az után Áron felkelt és rövid időn belül jelentette, hogy megtalálta a telefonomat. Nagyon köszöntem. Legalább egy ész van a családban.

Ezen kívül a levelezésemet kinyitva reggelre látom, hogy több pozitív dolog is történt. A reklamált füles helyett küldenek egy újat (és a régit vissza se kérik). Lehet, hogy ma hozzák meg a 10 W-os LED reflektorokat és Gabikának sikerült találnom 2 db akkut a kütyüjébe a tönkrementek helyett.

Katikát felhívtam telefonon, hogy a LED küldeményt vegye át és fizesse ki.

Közben nagyon időben elindultam a brushupra.

Gerry másfél óráját Zitával élveztük, de amikor ½ 5-kor ennek vége szakadt, akkor én már iszkoltam.

Onnan nekem a Citi Bank meghívására a Larusz étterembe kellett rohannom.  Látva, hogy még egy bő óra van a számomra, először hazamentem, gondoskodtam Áron vacsorájáról (adtam neki pénzt, hogy valamit vegyen a belátása szerint) és csak egy pár percet késve rohantam vissza az előadásra.

Alig késtem 5-10 percet, már ment az előadás.

Ott először végig kellett hallgatnom egy nagyon hosszú, majdnem unalmas előadást arról, hogy a befektetőknek mi a teendője akkor, ha a világ gazdaságában recesszió van.

Hazafele még bementem a CBA-ba. Vettem két császárzsemlét Áronnak és egy csirke ragu krémlevest magamnak, mert azt már nagyon kívántam.

Mannát hívogattam, de nekem nem került elő. Később Emőke behozta és reklamált, hogy a Mannának „már megint” nincs rendes kajája.

Áront kértem, hogy inkább most készítse el a tízóraiját, mint a nagy kapkodás közepette reggel. 

Semmit nem tudok, hogy hova tettem

Áron úgy indult el (7:27), hogy Manna nem akart vele lemenni, így ez az én feladatom maradt. Nem készített magának tízórait és így almát sem vitt a suliba.

Reggeli után, ami egy kis disznósajt volt és utána tejeskávé, rögtön következett a Duolingó, de még mindig kapaszkodnom kell, hogy pontszámban utolérjem Gabikát.

Türelmesen válaszoltam a Bluetooth sztereó fülhallgatóra bekért videó miatt.

Elkezdtem készülni a délutáni gyerek-németre.

Áron hamarosan megjött és próbáltam rávenni, hogy kicsi pihenés után kezdjen el az iskolai dolgaival foglalkozni. A pihenésből az lett, hogy bealudt. Nem keltettem fel, gondoltam valóban pihenjen.

Akkor ébredezett, amikor megjöttek az ikrek. Letakarítottuk a konyhaasztalt és a német órát egy kis lógással kezdtük, mert nekem kellett egy rövid videót készíteni a reklamáció tárgyáról. Olivért neveztem ki asszisztensemmé, mert a filmen manipulálni a kütyüvel, közben mondani a szöveget és felvenni a történetet egyszemélyesen nem ment volna.

Tíz perc késéssel már kezdhettük az órát. Jó volt, hasznos volt és a fiúk egyre többet tudnak. Lassan nekem kell majd kapaszkodnom.

Amikor elmentek, Áron lement a kis kínaiba és vett mind a hármunknak vacsorát. Emőkéét átvitte, a mienket pedig megmelegítette, úgy, hogy a maradék csirkelevest mind nekem kellett megenni, mert ő már be volt oltva, hogy az nem jó.

Emőkétől kaptam Valentin napra egy csomó vetőmagot a Dömsödi Vörös Bázis Mintagazdaság 2016-os tavaszi munkálataihoz (édes almapaprika, sárga mini paradicsom,Cukkini, és Középkései Ökörszív paradicsom) A legtöbbjével márciusban kell elkezdeni foglalkozni. Szinte gyerekesen örültem neki.

Én elindítottam az elkészített videót és hozzácsatoltam a reklamációs levelezésemhez.

Később én is lementem a CBA-ba unikumért, meg Áronnak a holnapi tízóraijához felvágottért és sajtért.

Amikor feljöttem, bekaptam a számomra megmelegített csirkelevest és nekiálltam bepótolni a blog elmaradásokat. Majdnem minden naphoz megtaláltam a feljegyzéseimet.

Lefekvés előtt kerestem a mobiltelefonomat, de nem jártam sikerrel. Teljesen kétségbe vagyok esve a hülyülésemtől.

Áron megnyugtatott, hogy én is feküdjek le, ő majd reggel megkeresi a telefonomat.

Ez nem az én napom.

Korán ébredtem és keltem. Céltudatosan összpakoltam és mindent berámoltam az autóba. Manna egyfolytában reklamált, hogy ki szeretne menni, de mondtam, hogy most már nem mehet ki, mert nemsokára indulunk haza.

Bekaptam egy szelet pirítóst és hozzá disznósajtot és tejeskávét.

Eddig minden rendben ment, ahhoz, hogy 11-kor megjelenhessek az Urológia Klinikán a hólyagtükrözésre, amire lelkileg is felkészültem. Most azonban beütött a krach! Nem találtam a lakás kulcsát, ami nélkül nem tudom bezárni a házat, de mi több, ki se tudunk állni az autóval, mert a tolókapu is be van zárva.

Többször tűvé tettem minden helységet, mert arra halványan emlékeztem, hogy ma reggel egyszer már a kezemben volt a ház kulcscsomója. Az idő meredeken fogyott és legszívesebben káromkodtam volna a saját hülyeségem miatt, de nem volt kinek, Manna meg csak megijedt volna.

Nem volt mit tenni, felhívtam Ágit, hátha szabadnapos és szerencsém volt, mert éppen otthon volt. Kértem, hogy engedjen ki a kertből és riasztózás után zárja be a házat. Ekkor már késésben voltam, amit csak az növelt, hogy Ági rossz kulcscsomót hozott magával és vissza kellett mennie a jóért.

Utána 1000-el elindultunk Budapest felé. Otthon csak felvittem Mannát és magamhoz vettem a beutalót és már rohantam is a 8-as buszhoz, később az M4-es és M3-as metróval a Klinikára.

Szerencsémre, rosszul emlékeztem, nem 11-kor kellett megjelennem, hanem 11 és 13 óra között bármikor.

A kórházi állapotok egyre rosszabbak. Ez a klinika a világhírű magyar Semmelweis Orvostudományi Egyetem része. A hosszú várakozási időről a panaszkodóknak csak annyit mondtak a nővérek, hogy sajnáljuk, de a három szakorvosból kettő elment külföldre. Én már nem szeretnék senkit befolyásolni, mindenki saját maga értékelje azt, amit tapasztal.

Egy órakor sorra kerültem. A doktor úr megírta ez engem beutaló urológus orvosnak, hogy a Sincumar szedése miatt előbb állítson át Traxiparinra, mert így kockázatos a hólyagtükrözés. Nekem csinált egy hólyag UH-t és a képernyőn mutatva türelmesen és barátságosan megmutatta, hogy miért lesz szükség a tükrözésre.

Azt is elmondta, hogy ha már átálltam a Traxiparinra és van új INR leleltem, akkor, bár ő már nem lesz itt, mert Ausztriában fog dolgozni és ott fog letelepedni, de a kollégája meg fogja csinálni a hólyagtükrözést.

Addigra már olyan jól kommunikáltunk egymással, hogy vettem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem, mégis mennyivel lesz több a jövedelme. Azt mondta, hogy a jövedelme durván tízszeres lesz, de ez csak a kisebbik tétel, a nagyobbik az, hogy Grazban, ahova ő megy sokkal jobbak a kórházi viszonyok és erről órákat tudna mesélni, amire most nincs idő, mert így is 10-12 óra a napi munkaideje.

Kettőre értem haza és nem sokkal később Áron is megérkezett a suliból. Rögtön leült a számítógép elé. Megkértem, hogy rámolja ki a mosogatógépet, mert arra az elmúlt három napban „nem volt ideje” és lassan kezdje el az iskolai elfoglaltságait. Mutassa meg az Üzenő füzetét, a Lecke füzetét és kezdjen hozzá a tanulni valókhoz.

Megettem a hűtőben talált utolsó kisvödör csirkeleves felét. Közben Áron leengedte Mannát, mert az idő már nem olyan barátságtalan, mint reggel volt.

Én megírtam a Banggood-nak a második reklamációs levelem a bluetooth-os fejhallgató miatt. Közben érkezett egy mágneses gyorscsatlakozós töltő zsinór, amelyikről először azt hittem, nemhogy elromlott, hanem el sem indult. És már azon kezdtem gondolkozni, hogy ha a kínai termékek minőségét romlani látom, akkor meg fogom szüntetni a velük való üzletelést. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a reklamációimat eddig még mindig akceptálták. Most pedig kiderült, hogy nincs is a csatlakozó kábelnek semmi baja, csak ezt a technológiát csak bizonyos típusú mobil eszközök támogatják.

Amikor Emőke hazaérkezett, egy kicsit reklamált, hogy már megint neki kell lemennie a Mannáért és a szegény macska biztosan egész nap éhezik. Hiába mondtam, hogy Manna ma harmadszorra van lent és a köztes időket itt fent evéssel és alvással töltötte.

Nem voltam megelégedve Áron leckefüzetével és az Üzenő füzetben talált érdemjegyeivel. Az elmúlt három napban szekatúra mentes volt az élete, ezért azt javasolta, hogy állapodjunk meg abban, hogy a hétköznapokban nem fog Internetezni, viszont a hétvégén nem jön Dömsödre, hanem itt marad Budapesten. Az első gondolatom az volt, hogy miért is kényszeríteném őt arra, hogy jöjjön Dömsödre, ha egyszer itt Gazdagréten jobban érezné magát. Később azonban jobban átgondoltam a dolgot és rájöttem, hogy ezzel a liberális szabadságával, lehet, hogy jobban ártok. Az elmúlt három nap Dömsödről csak annyit láttam, hogy naponta 10-12 órát van a számítógépen bejelentkezve és ez nem jó.

Tudom, hogy nekem szinte minden reggel és minden este szólnom kell, hogy mosson fogat, és ha nem vagyok itt, akkor ezt a szekatúrát is megússza. Azt is látom, hogy az elmúlt három napban egyetlen alma, a hűtőből pedig egyetlen narancs sem fogyott. Azt is tudom, hogy nem szereti, ha Dömsödön a reggeliknél kérem, hogy fogyassza a kitálalt hónapos retket, paprikát, paradicsomot és az újhagymát is, mert az is szekatúrának tűnik. Az ágya melletti zacskókból lelki füleimmel hallom amint mondja: „na végre, nem kell azt a szar teljes kiőrlésű, meg majdnem fekete kenyereket ennem, mert itt vehetek hófehér kifliket, zsemléket és még piskótát is”.

Hallom, amikor mondja, hogy a sok zöldséges csirkeleves meg a mindenféle szar (bab, kelkáposzta, borsó stb.) főzelék helyett, az itt hagyott pénzből végre vehetek pizzát, chipset és mindenféle „junk food”-ot. Ezeket a kedvenceimet azután az ágyam mellett vagy készen vásárolt ragacs üdítőkkel, vagy ami még rosszabb méz helyett kristálycukorral (Az elmúlt három napban semmi akácméz nem fogyott, viszont egy fél kiló kristálycukor igen.) ízesített nem igazi citrommal készített limonádé fogyott.

Itt legalább nem kell elmennem, bringázni, nem kell menni, úszni, végre nyugodtan játszhatok a számítógépen, senki nem szekíroz. Ilyen és ehhez közeli gondolatokkal forgolódtam, őrlődtem az ágyban, amikor már mind a ketten lefeküdtünk.

Napelemes rendszer Juditnál

Reggel úgy készülődtem a reggelivel, hogy 10-re átérjek Juditékhoz, mert ma jön a Napelemes vállalkozó. 

Mannának is adtam kaját és már indultam is. Pont egyszerre érkeztünk a vállalkozóval. Valamivel több, mint egy órát tartott a részletekre is kitért megbeszélés. Amikor elment, megnyugtattam Juditot, hogy én hozzáértőnek és jól felkészültnek találom a vállalkozót, aki azt ígérte, hogy ma este mind a kettőnknek át fogja küldeni az 5,2 MW-os rendszerre az árajánlatát. 

Ami nekem a részletekben tetszett, hogy a Primo inverter már korszerűbb, mint az enyém és egy web-es blokkot is tartalmaz, amivel a neten keresztül lehet figyelni a rendszer működését, vagy egy esetleges leállását.

Utána Levivel átvettem az aktuális német leckéjét, majd lejátszottunk két parti sakkot. Mind a két partiban Levi nyert, igaz, hogy az egyikben egy huszár előnnyel.

Onnan átmentem Gulyás Laciékhoz. Judit ebéddel kínált és én hiába szabadkoztam, hogy nem ezért jöttem, meg kellett ennem a kitálalt adagot.

Utána még hosszan beszélgettünk az Áronnal kapcsolatos gondjaimról.

Gulyás Juditot elvittem Miskolczi Marikához, mivel neki is volt ott megrendelt varrni valója, de ott sajnos senki nem volt, aki minket beengedett volna.

Itthon, először adtam Mannának is ebédet, majd leültem a Notebook elé és megírtam a tegnapi és a mai blog bejegyzést.

Fejben és a hozzávaló dokumentációk kinyomtatásával már készültem a 2 x 25 W-os Bluetooth sztereóerősítő összeszerelésére. Van néhány dolog, amire még csak fejben készülök, de ezek a legrosszabb dolgok, mert a fejemben sok helyet foglalnak el.

Bélyegezésre és TV nézésre egyáltalán nem marad időm.

Határozott tervem, hogy megpróbálom megtanulni eljátszani Chopin e-moll ( Op. 28. No. 4. prelúdiumát az itteni kis klaviatúrán. Ebben nagy könnyebbséget jelent, hogy a dallamot szinte kívülről tudom, de az még nem jelenti azt, hogy a kinyomtatott kotta szerint el is tudom játszani.

Nagy örömömre Áron hívott Skype-on és elmesélte, hogyan sütött Emőkének és Ottónak a mélyhűtőből kivett kapros, mustáros lazacot és hogy azt, hogyan fogyasztották Ottóval hármasban nagyon finom salátával. Nekem szinte mindegy, hogy hogyan sikerült, nagyon büszke vagyok a fiamra. (így működik egy elfogult apa.)

Megbeszéltem vele, hogy mi Mannával csak hétfőn reggel indulunk haza. Ezek szerint ma még bekaphatok egy-két unikumot is.

Közben Manna állandóan jön és dörgölődzik, hogy egy kicsit őt is simogassam. A szeretet piacterén nagy a konkurenciaharc, de mindenkinek jut belőle.

Vacsorára megmelegítettem a paradicsomlevest és belefőztem egy régen a hűtőben tárolt cserkészkolbász szerűséget. Ettől nem csupán finom, de tartalmas is lett. Előtte egy unikum, mert csak holnap indulunk.

Robogó tavaszra

Manna ébresztett, hogy most már ideje lenne felkelni és menni a piacra.

Ott nem vettem sok mindent. Egy kis fej zellert a tervezett paradicsomleveshez, tojást, disznósajtot és neszkávét a vegyesboltban.

Elvittem Áron dzsekijét Marikához, hogy alkalmasint varrja bele az új zippzárat.

Hazafele benéztem Juditékhoz, akik éppen disznót vágtak. Levi csodálkozott is, hogy Áron nem jött, pedig a múlt héten fixre megbeszélték, hogy mind a ketten fognak segédkezni a disznóvágáskor. Én csak azért ugrottam be hozzájuk, hogy egyeztessem Judittal, hány órára jöjjek holnap, mikorra jön a napelemes az ajánlattal és már nem is alkalmatlankodtam, indultam haza.

Otthon először jól bereggeliztem, majd feltettem a paradicsomleves főni, aminek a paradicsomlevét még a nyáron Judittól kaptuk. Beletettem a felkockázott zellert, egy kanál kristálycukrot és némi levestésztát. Nagyon finom ebéd lett belőle.

Befejeztem a mai Duolingó adagot. Megint megnéztem a robogó felhozatalt és arra gondoltam, hogy ha találok egy jót, azt Emőke is élvezné használni, persze csak akkor, ha letenne valamiféle KRESZ vizsgát, netán megszerezné a jogosítványát.

A neten megtalált robogók ára olyan szépen egyenletesen növekszik, ahogyan a tavasz közeleg.

Szokásomtól eltérően elálmosodtam és délutánra megengedtem magamnak egy kis szundit. Természetesen Manna is úgy döntött, hogy akkor ő is alszik mellettem.

½ 6 fele már felkeltem, begyújtottam a cserépkályhába és elkészítettem a vacsorát, ami csak petrezselymes krumpli volt a hűtőből megmentett rántott csirkemellel és egy kis kovászos uborkával.

A begyújtásnak az volt a mellékhozama, hogy az istállóban megtaláltam a "Duna" kulcscsomót.

Emőkét hívtam, mert szerettem volna tudni, hogy mi a helyzet otthon.

Vacsi után belenéztem a Dal 2016 vetélkedőbe.

Mannával kettesben Dömsödre

Csak azt hallottam, hogy Áron elment a suliba. Megint nem volt ideje fogat mosni és almát tenni a tízóraija mellé.

Bekapcsoltam a Dömsödi fűtést és megreggeliztem.

Felhívtam Böbe dokit, hogy ma kellene bevinnem a még hiányzó Eurót, de az sajnos nem jött meg. Három lehetőség van. Vagy ma beviszem magyar forintban, vagy hétfőn délután, esetleg kedden délelőtt, ha megjön az Euró.

Böbe azt mondta, hogy akkor ma vigyem be forintban.

Közben pakolásztam az autóba és elláttam Mannát, amennyire csak tudtam.

11-kor elindultam a Posttrader-be és átadtam Böbének a pénzt.

A lakást megpróbáltam olyan állapotba hozni, hogy Katika ne forduljon ki, amikor takarítani szeretne. Be is csöngettem hozzá és mondtam, hogy Áron most nem jön velem Dömsödre, de alkalmazkodni fog Katikához, hogy ne legyen útban, amikor Katika takarít.

Miután mindent (Mannát is) berámoltam, úgy indultam, hogy tudjak venni Áron dzsekijéhez egy új zipzárt és onnan a TESCO.

Az üres üvegeket PET palackokat gyorsan leadtam és bent már csak üveges zöldbab konzervet, virslit, ásványvizet, narancsot és tisztítószereket vettem.

Úgy terveztem, hogy még öt óra előtt megérkezzek Dömsödre, hogy Imrének le tudjam adni az Adri féle Lenovo-t egy Windows 7 és driver-jei telepítése céljából.

½ 5 előtt már meg is érkeztem. Vettem egy üveg Unikumot az Ital Discont-ban és leadtam a Lenovo-t a Gombasoftban.

A bázison már 17,5 ॰C volt, amikor megérkeztünk. Manna ki-be járkált, miközben mindig evett egy keveset.

Átkapcsoltam a fűtést ELMŰ-ről TIGÁZ-ra, mert az gyorsabban felmelegíti a házat. Ez egyre gyorsabban ment. Közben megcsináltam a mai Duolingót.

Kicsit teregettem is a leáztatott bélyegekből és megcsináltam az 50 XP pontnyi Duolingót.

Emőkét hívtam és később vissza is hívott, hogy miként megy Áron gardírozása. Nem volt feldobva a feladattól, de úgy tűnt, hogy vállalta.

Áron nem ér időben haza

Reggel hallottam, amikor Áron készítette a tízórait és 7:20-kor elindult.

Még ki se kászálódtam az ágyból már megcsináltam a Duolingó mai napra rendelt 50 XP pontját.

Felkeléskor konstatáltam, hogy Áron Mannát is lekísérte, hadd csavarogjon.

Reggelire egy kis sült szalonna tükörtojással, hogy legyen erőm folytatni a kupi felszámolását. Újabb rendetlenség kupacnak indultam  neki. Bárhonnan érkezem haza, a cucc egy részét mindig  az előszobai cipős szekrény tetejére teszem. Ez egy idő után ez hasonlít egy szeméttelepre. Ma egész délelőttöt betöltő selejtezés történt rajta. Lassan kezd lakás formájú lenni a lakás.

Adri hívott telefonon, akinek elmeséltem a tegnapi fejleményeket. Nagyon azon volt, hogy mielőtt ilyen súlyos lépést teszek, azelőtt menjünk el Áronnal ketten a Bárdos Katihoz, ő biztosan jó tanácsokkal fog ellátni mind a kettőnket.

Imrét felhívtam, hogy szerezzen  egy megfizethető árú akkut Áron Lenóvójába, mert abban már a hatodik évét tapossa az akku és kezdi feladni a szolgálatot.

Áron ½ 3 körül szokott hazaérni és most már elmúlt négy óra és még nem jött meg. Kezdtem ideges lenni. Először csak Olivért hívtam fel, de Ő csak annyit tudott mondani, hogy már hazajövet sem velük jött a buszon.

Nagyit is hívtam, de neki nem mertem mondani, hogy mi a probléma, csak abban bíztam, ha Áron odament volna, akkor Nóra nagyi biztosan mondaná.

Már Emőkét is bevontam az aggódásba.

Végül hat óra között Áron megjelent, azzal, hogy ő bent maradt az iskolában, mert valamit nem értett és azt elmagyaráztatta magának Bori nénivel. Egyáltalán nem vettem jó néven, hogy ezt velem előre nem beszélte meg és még csak nem is üzent, ezért egy kicsit szemre hánytam.

Kábel Ellinek és a családi tanács

Reggel. amint felkeltem megnéztem Áron  tegnap esti ígéreteinek az eredményét. Az ágya mellett ugyanolyan nagy volt a rendetlenség, mint tegnap este. A tízóraijához valószínűleg nem pucolt almát, mert azt észrevettem volna.

Gyorsan megreggeliztem és felhívtam Ellit, hogy mikor vihetném ki neki a csatlakozó zsinór gyűjteményemet, mert nagyon el van keseredve, hogy nem találja a LUMIX fényképezőgépe csatlakozó zsinórját.

Mannát beengedtem. Kért egy kis kaját, majd befeküdt az ágyamba.

Már javában aludt, amikor Emőke küldött egy üzenetet Viberen, hogy menjek le Mannáért, mert nagyon esik az eső. Válaszoltam neki, hogy ezen már túl vagyunk.

Csináltam egy Duolingót és indultam Ellihez az összes létező összekötő zsinórommal együtt. Valamelyik csak jó lesz a fényképezőgépéhez.

½ 11-re értem Ellihez és nagy szerencsénkre a gyűjteményben találtam egy USB/micro USB összekötő kábelt.

Hazaérve folytattam a  Duolingó napi adagját.

Pont akkor indultam el a brushupra, amikor Áron hazaérkezett a suliból. Mondtam neki. hogy a billentyűzeten hagytam egy lap papírt „NE KAPCSOLD BE!” felirattal.

A brushup első felében Zitával együtt unatkoztunk, mert a kezdőkkel raktak egy csoportba minket, viszont a foglalkozás második felében nagyon élveztük az olvasó csoportban a munkát.

Hazafele bementem a kis kínaiba és onnan vittem haza vacsorát. Az egyik adag az amerikai mézes csirke volt, ami Áron egyik kedvence. Áron egyébként már nagyon ügyesen tud enni pálcikával.

Este összeültünk hárman (Emőke, Áron és én), hogy szülessen valamilyen döntés Áronnal kapcsolatban. 

Én elmondtam, hogy az én kötelesség tudatommal, munkaerkölcsömmel  annyira nem fér össze Áron magatartása ( az Internet függősége), hogy szét kellene költöznünk, mert ehhez én nem szeretnék asszisztálni és olyan balhét sem szeretnék még egyszer átélni, mint a tegnapi. 

Egy éve folyik a mindennapos harc, hogy a közösen írt és a szobájában kifüggesztett napirendet tartsa be, de az eddig nem sikerült. Én ebbe belefáradtam, nekem nem sikerült. Valószínűleg én neveltem rosszul Áront, hogy idáig jutottunk. 

Sokféle lehetőség merült fel.  Vagy Áron költözik el, nekem mindegy, hogy hova : Nóra nagyi, Emőke vagy harmadik lehetőségként, hogy én költözöm el a többféle lehetőségeim egyikébe, természetesen úgy hogy Áron eltartásáról gondoskodom. Áron kezében van a helyzet kulcsa. Ő azt mondta, hogy erről pénteken nyilatkozik.

rend csinálás

Áron időben indult el, de még szemrehányóan beszólt, hogy „ugye kértelek, hogy ne tegyél annyi tarját a tízórai szendvicsembe?!” Mondtam neki, ha túl soknak találod, akkor tegyél ki belőle, legalább lesz reggelim.

Azzal a lendülettel keltem fel, hogy ha most nem kezdek el minden nap legalább egy órát törődni a lakással, akkor nem fogjuk tudni pénteken átadni a terepet a Katikának. Úgy látszik, hogy ez a megállapítás hatott. 

A konyhaablak előtti pulton volt a legátláthatatlanabb a rumli. Még mielőtt bármit csináltam volna először itt tettem rendet.

Utána jöhet a reggeli. A grillcsirke maradékból ettem és utána tejeskávé.

Következett a napi Duolingó, majd egy jó kis angol gyakorlásként írtam egy reklamáló levelet a Banggood-nak.

A második etap az íróasztal volt. Ott is sokat haladtam előre, de még közel sincs vége.

Pihenés gyanánt megnéztem a Fradi –Debrecen meccset.

Amikor Áron hazajött az iskolából, tőle is azt kértem, hogy mostantól péntekig, mindennap töltsön legalább egy fél órát a körlet renddel. Ez a kérés elsőre nem izgatta fel, inkább leült a számítógép elé játszani, de majd ma még kérni fogom erre.

Ma elítélhető módon elmaradt a gyerek német, mert Olivér és Bálint elkísérte Misit (magyar vizsla) az orvoshoz röntgenre.

Vacsorára megettünk egy adag csirkelevest a hűtőből, Áron kocsonyásan, én pedig a mikróban melegítve, miközben beleloptam egy kis csípős paprikát.

Nyolc óra fele már megelégeltem Áron Internetezését és kértem, hogy mutassa meg az Üzenő Füzet-ét és a leckefüzetet. Nem adtak fel leckét és a leckefüzetemet sem tudom, hogy hol van – mondta és ekkor már éreztem, hogy ennek ma nem lesz jó vége.

Az Ágy mellett még mindig nagy a rendetlenség, nasi zacskók és üdítős üvegek.

Közben átküldtem Emőkéhez, hogy mondja fel neki a biológiát. Emőke azt mondta, hogy azt valamelyest tudta. Kérte, hogy menjek le zsemléért, amire Emőke megkérdezte: „miért Apád menjen le? Te nem tudsz lemenni?

Lementem a CBA-ba, hogy vegyek zsömlét, tarját, hogy holnapra legyen tízóraija. de kértem, hogy addig hozza rendbe a környezetét és rámolja ki a mosogató gépet.

Amikor feljöttem, rend sehol.  Áron még mindig Internetezett ½ 3-kor kezdte és most ½ 10 van. Ekkor kitört a balhé. Azt kérte, hogy ne is készítsem el a tízórait, majd ő reggel az indulás előtt elkészíti és a mosogatógépet kirámolja.

Nincs meg a "Duna" kulcs

Áront egy kicsit kellett biztatnom, hogy jöjjön velem a piacra, de végül jött. Nem sok mindent vásároltunk, csak egy doboz tojást és néhány szem téli retket, hogy elkerülhessük a közelgő influenzajárványt.

A heti zsebpénzt persze ilyenkor még véletlenül sem felejti elkérni.

Visszafele beugrottunk Gulyás Lacihoz, mert vittük neki a nagyinál leselejtezett analóg (de azért LCD kijelzős) telefont, Áron pedig a Leventéékhez ment, de Levi éppen sakkversenyen volt.

Hazajövet a reggeli készítésnél főpróbája volt a Biolux serpenyőnek. Megsütöttem benne néhány szelet bepanírozott csirkemell szeletet és persze a mindig preferált bundás-kenyereket. Hozzá megettünk egy téli fekete retket.

Közben Pista bácsi sürgetett, hogy menjek át és készítsek a stégjéről néhány fotót, az új engedélyeztetési eljáráshoz. Ki is mentem a partra és megcsináltam a képeket.

Visszafele találkoztam Zacher Palival és a Zborovszky Gáborral, akikkel jót beszélgettem..

Sajnos a rendetlenségemből kifolyólag sehol nem találom a „Duna” kulcsot és amíg ez nem lesz meg, addig mindig körbe kell menni.

Hazajövet elkezdtem készíteni a zöldséges csirkelevest. Az ebédelésről persze szó sem lehetett, mert későn és nagyon bereggeliztünk.

Kint olyan szépen sütött a nap, hogy Áront arra kértem, menjen ki D vitamint gyűjteni. Szót is fogadott és a nyugágyban úgy olvasta a könyvét, hogy közben napozott.

Amikor bejött, magam is követtem a példáját és a mai Duolingót már a nyugágyban kezdtem el.

A nap lemenetével azonban be kellett, hogy jöjjek, mert már hűvösödött.

Este a Seagate külső merevlemezen megtaláltam a múltkoriban hiányzó néhány napi blog bejegyzést. Gyorsan betettem az új bejegyzések közé.

Budapest - Dömsöd gyorsjárat

Reggel Áron csak annyira ébresztett fel, hogy kérjen egy 1000-est.

Emőkétől kaptam egy SMS-t, hogy amikor reggel a nyávogására levitte volna Mannát a szabadba, a macsek a mi ajtónkhoz jött és csak annyit mondott, hogy „Én a Gáborékhoz szeretnék menni.”

Felkelés után gyors reggeli és már indultam is. Manna első szóra jött velem a parkig.

Először Áron sulijába vittem a felvételiről kapott értékelő lapot.

Onnan Nóra nagyihoz mentem. Vittem neki az új Bió Lux serpenyőt, de ott ért az iskola titkár telefonja, hogy oda még vissza kell mennem, mert alá kell írnom, nem csupán a 7 példányban lemásolt értékelő lapot, hanem, az érdemjegy összesítőt is.

Nagyon tetszett nagyinak az új serpenyő. A telefonszerelő megállapította, hogy a Concorde telefon a bűnös a hibás tárcsahangban. Elhoztam a hibás készüléket, azzal a céllal, hogy valamilyen módon egy jóra cseréljem.

Hazajövet tettem egy kis kerülőt és visszavittem a lejárt kölcsönzési idejű könyveket a Nagyszeben téri könyvtárba.

Mire végre hazaértem, Áron már várt. Gyorsan bepakoltunk és indultunk. Áronnak csak annyi kérése volt, hogy ma hagyjuk ki a TESCO-t és egyenesen menjünk a bázisra. 

Így is tettünk és egyedül a Szigethalmi húsosnál álltunk meg. Vettem egy grillcsirkét, néhány szál virslit és egy fél kiló csirkemell filét, felszeletelve.

A bázison az volt az első dolgom, hogy a kerékpár lakatot lecseréljem az új zár beszerelésével. Még az első unikum is csak utána következett, hogy még világosban befejezhessem.

Manna természetese azonnal elindult csavarogni.

Beáztattam a múlt héten levágott bélyegeket.

A szeletelt csirke mellett kiklopfoltam, befűszereztem és fokhagymás tejben betettem a hűtőbe, hadd pácolódjon.

Vacsorára megmelegítettem a grillcsirkét és sütöttem egy-két virslit, de Áronnál a grillcsirkének nem volt valami nagy sikere, nem úgy, mint Mannánál, akinek belecsipegettem a macskakajája közé egy kis mellehúsát és azt nagyon kedvelte. 

Megjöttek a serpenyők

Áron korán kelt fel és korán (azaz időben) indult el, mivel tegnap megállapodtunk, hogy azokon a napokon, amikor reggel időben indul el, aznap este ő határozhatja el, hogy mikor fekszik le.

Áron indulásakor Mannát is levitte.

Reggeli után először a postára mentem, feladni  az SPS előszerződésének a felbontását. Az emberek sorban állás közben morgolódtak, mert a nyolc ablak közül csak egy üzemelt. Ott a postán ért a telefonhívás, hogy a Posta meghozta a Nóra nagyinak rendelt Biolux serpenyő készletet.

Visszafele Manna is csatlakozott hozzám. Elege lett a hűvös és nagyon szeles időből.

Átvettem a csomagot és máris indultam a József Attila Gimnáziumba Áron felvételijének az értékelőlapjáért, amit a korábban egyeztetett időpontban holnap kell bevinnem Áron iskolájába az iskolatitkárnőnek. Az egész úton tudtam olvasni az Upton Sinclair könyvet.

Délelőtt elvégeztem a napi Duolingo mai penzumát, majd derékfájásra hivatkozva a földön fekve hallgattam végig Lázár János csütörtöki sajtótájékoztatóját. 

Az emberek nagy része úgy itéli meg Lázár János személyét, hogy egy nagy svihák, de a tárgyilagos megítéléséhez hozzátartozik, hogy egy nagyon értelmes és a dolgokat teljes keresztmetszetében jól ismerő „svihák”-ról van szó. Bárcsak az ellenzéki oldalon is lenne néhány ilyen értelmes „svihák”.

Megpróbáltam összeszedni és publikálni a Blog bejegyzések, közel két heti elmaradását. Három nap kivételével sikerült is. A keresgélést nem adom fel.

Áront viszont nem sikerült eltérítenem a számítógép elől. A hazaérkezése óta  több mint tíz órát töltött az Interneten. Fogytán van a türelmem, fogytán az eszközeim ez ellen.