Sikerült olyan sokáig lustálkodni, hogy
mire befejeztem a reggelizést, már 10 óra is elmúlt.
Manna nem tudta eldönteni, hogy hol
szeretne jobban lenni, kint vagy bent, pedig nemsokára elveszem tőle ezt a
választási lehetőséget. Tulajdonképpen kint szeretne csavarogni, de az idő
megint borús és szemerkél az eső.
Már megint keresek egy csatlakozó
zsinórt. Hogyan lehet egy olyan lakásban rendet tartani, ahol ennyi kábel van.
Még nem számoltam össze, de ha megtenném, biztosan több mint száz lenne.
Egy kis Duolingó, egy kis blog után
kirámolom a mosogatógépet, mert kell a hely az újonnan felgyülemlett piszkos
edényeknek.
Manna kora délután bejött falatozni, de
mondtam neki, hogy ma már nincs kimenet, mert megyünk haza.
Felvittem a lepréselt bélyegeket és
befejeztem a szortírozást meg a bündlizést.
Délután átjött Judit és Levente. Megbeszéltük
a napelemes rendszer árajánlatát és Leventével közösen átvettük a német
tanulmányi verseny lehetséges feladatait. Közben azért nem mulasztottam el,
hogy ne tartsak neki egy hegyi beszédet az idegen nyelv tanulásának
fontosságáról.
Ötkor már elkezdtünk pakolászni és ½
6-kor már indultunk.
Hazaérve senkit nem találtunk itthon. Le
kellett mennem a 8 x 8-ba, mert se unikum, se nedves kaja Mannának nem volt
itthon.
Amikor Áron 9 órakor hazaérkezett
Olivéréktől, odaadtam neki a szerzeményeket: az új leckefüzetet, amit még
pénteken vettem, a dzsekijét, amibe Marikával új zipzárt varrattam és a Dömsödi
piaci krémeseket, amit neki és Emőkének hoztam és a Dell notebookjához vásárolt új akkumulátort.
Ezzel egyidejűleg szemre hánytam, hogy a
három nap alatt miért nem volt ideje beágyazni, a mosogatógépet kirámolni, Nóra
nagyit meglátogatni, vagy legalább felhívni és az általa összetört üveget
eltakarítani. Ez a passzív indolencia, a minden irányban való hanyagság és
nemtörődömség engem továbbra is mérhetetlenül zavar.
Áronnak sikerült ½ 11-re megfürödnie és
lefeküdnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése