Hiába csöngetünk a nagyinál

Manna egy darabig ott aludt a lábamnál, az után mondta, hogy most már ki szeretnék menni.

Ma megdöntöttünk minden eddigi lustálkodási rekordot. Én 11-kor jöttem le, Áron pedig egykor, de annyira egykor, hogy már nem is a reggelihez készülődtünk, hanem az ebédhez.

A pörköltöt megmelegítettem és a masni tésztát feltettem főni.

Ebéd után átmentem Gabikáékhoz, hátha el tudják használni az egyik Shell utalványt, de nem éltek a lehetőséggel. Kávézgattunk beszélgettünk és utána indultam M. Marikához a hosszúnadrágomért.

Később Áronnal együtt mentünk Leventéékhez, ahol finom sütemény trakta volt és a fiúkkal játszhattam egy tanácskozási sakkpartit.

Eljövetelünkkor Judit még Emőkének is csomagolt a süteményből.

Itthon még betettem a TV-t a huzikába és lassan kezdünk készülődni, mert azt terveztük, hogy még ma este viszünk Nóra nagyinak is kaját.

Időben sikerült elindulnunk. Útközben többször is próbáltuk hívni a nagyit, de egyszer sem vette fel a telefont, ami miatt egyre jobban aggódtunk.

  ½ 8 körül értünk oda, de a kaputelefonra sem reagált. Ismételten hívtuk, de semmi. Ekkor egy lakó, aki éppen jött ki, beengedett minket.

Fent az ötödiken először a lakás csengővel próbálkoztunk, de odabent olyan hangosan szólt a TV, hogy az nem is csoda, hogy a nagyi semmit nem hallott meg. Áron megpróbált a levélbedobó nyíláson bekiabálni, hogy: „Nagyi!”, de ez sem járt eredménnyel.

A nálunk lévő lakáskulccsal sem jutottunk előbbre, mert amit már többször kértünk, hogy ne tegye, belülről benne volt az ő kulcsa a zárban.

Ekkor elővettük az utolsó fegyvert az üvegen a kulcscsomónkkal kopogtunk és dörömböltünk, mire egy félórai sikertelen próbálkozás után ártatlan arccal kinyitotta az ajtót.

A jövetelünknek, a csirkelevesnek és a süteményeknek nagyon örült. Megbeszéltük vele, hogy miután ezzel a nagyothalló készülékkel nem tudunk egyről a kettőre jutni, hogy ne tegyen ki minket ilyen izgalomnak, mostantól minden este 7 és 8 óra között minket hívjon telefonon fel.

Végül mi is örültünk, hogy bejutottunk a lakásba és Nóra nagyit épségben (ha a nagyothallást leszámítjuk) egészségben és jókedvben találtuk és megnyugodva mentünk haza.

Emőke nem volt otthon, ezért az ajtaja elé tettem egy nagy üveg csirkelevest és egy tányért tele süteménnyel. Amikor később hazajött, átjött megnézni, hogy hogy vagyunk.