Meglett a Duna kulcs

Áron reggeli indulása olyan mint leggyakrabban. Korán szól az ébresztő, későn kel és elfelejt fogat mosni, Mannát itt hagyta és csak annyit közölt, hogy nem kell amiatt aggódnom, hogy ha a hétvégére itthon marad, akkor Internetezni fog, mert a Bálinttal megbeszélte, hogy a hétvégén velük megy kirándulni a Budai hegyekbe.

Már reggeli előtt  elkezdtem a Duolingót.

Bekapcsoltam a Dömsödi fűtést és felhívtam Ágit, hogy a kulcsokat hogyan fogom tudni átvenni.

Reggelire szalonnás tojásrántotta és tejeskávé.

Nem csodálom, hogy Mannának nem volt kedve lemenni. Ő itt a lakásban is pontosan tudja, hogy odakint milyen barátságtalan az idő.

Próbáltam összeszedni az elveszett blogbejegyzéseket, de csak 90 %-os a siker.

Délre mindent összepakoltam és Mannával indultunk Dömsödre.

Az első állomás, mint mindig a TESCO volt. A PET palackok visszaváltása kimondottan siker volt, mert a papír tasakban megtaláltam az eltűntnek hitt Dömsödi kulcscsomót. Mindent vettem, ami az eszembe jutott, sőt megcsináltattam Pista bácsi stég fotóit is. Mannának is vittem ki egy kis csemegét, amiért türelemmel várt rám. Nagyon örült azoknak az apró falatoknak, amiket a rácson keresztül be tudtam dugni neki.

Már kora délután leértünk Dömsödre. Először Imréhez mentem, hogy tudott-e valamit intézni Áron Dell notebookjának akkumulátora ügyében. Benéztünk a vegyesboltba egy fél kiló kenyérért.

Az első megálló Gulyás Judit volt, mert ő vette át Miskolczi Marikától Áron újracipzárazott dzsekijét. Nagyon hálás voltam neki, hogy ezt elintézte. Judit még megkínált egy kávéval és egy picit beszélgettünk az emberi konfliktusainkról és a megbocsátásról.

A bázison már jó meleg volt, de azért tovább fűtöttem. Áginak átvittem a takarítás pénzt. Az idő kint kimondottam szar. 2°C van és ezt Manna is érzi, mert gyakran bejön.

A Nóra nagyival folytatott beszélgetésben enyhe szemrehányást éreztem, hogy én miért nem presszionálom Áront, hogy őt néhanapján keresse fel, vagy legalább hívja fel, mert ez neki nagyon hiányzik. Nem akartam neki elmondani, hogy ezt szinte minden nap kérem Árontól, mert akkor az még jobban bántotta volna a dolog. Nem szabad emiatt elkeseredni. Én már most elkezdtem felkészíteni magamat arra, hogy tíz év múlva (Mannán kívül) a kutya sem fogja megkérdezni, hogy hogy vagyok és manapság ez az élet rendje. Áronnak és Norcinak akkora sokkal fontosabb dolgai lesznek, minthogy az én lelkemmel törődjenek.

A jó melegben folytattam a múlt hétvégén abbahagyott leáztatott bélyegek teregetését.