Facebook

Áron csendben hagyta el a fedélzetet. Az ebédpénze ki volt készítve a cipős szekrényen. Nekem hosszú ideig tartott, amíg kikászálódtam az ágyból.

Először is felhívtam a fodrászt (ő egy tanuló a fodrász iskolában) és megbeszéltem vele, hogy holnap délelőtt 11-kor tud fogadni. 

A fejembe máris összeáll a holnap délelőtti program.

Győző hívott és arra kért, hogy a blogban simítsam ki a történetünket. Azonnal egyetértettem vele és meg is tettem.

Reggelire sült szalonna, rajta tükörtojás és hozzá a szokásos tejeskávé.

Vettem egy nagy lélegzetet és egy szuszra megírtam a Magyar (királyi) TV-nek a képzavart elkerülő javaslatomat és előkészítettem (nyomtatás, borítékolás, frankírózás) a postai feladásra.

Átnéztem a leveleimet és közben kijelentkeztem a Zorpia-ból.

Egy csöngetés után kinyitottam az ajtót és Manna várta, hogy beengedjem. Valószínűleg Möci hozta fel az előkertből.

Áron korán hazaérkezett. Most már nem engedtem halogatnia a kis bőröndjébe a becsomagolást.

Fruzsina átküldött egy fotót a Hajdú Péter tilosban parkolásáról, amit azonnal felraktam néhány keresetlen szóval a facebookra.

Levittem a levelet a postára, a vízóraállást pedig a közös képviselői ládába.

A CBA-ban vettem egy kis kocka élesztőt és feljöve megmutattam Áronnak, hogy ha minden nap gyúr egy borsószemnyit belőle, akkor szerintem egy hónap múlva eltűnnek a pattijai.

A postaládából kivettem a Fasttech két újabb küldeményét. Az egyik egy 32 GB-s micro SD kártya volt, a másik pedig a Qi adapter. Ez utóbbi azt teszi lehetővé, hogy a kütyüt ne kelljen zsinóros töltővel tölteni. Rögtön elkezdtem vele egy kütyüt tölteni, de nekem nem akart 100 %-osan működni.

Felkerekedtünk és elindultunk a Nóra nagyihoz. Én még gyorsan betettem Áron bőröndjébe a húsvéti ajándékát, hogy majd Nóra nagyinál odaadom.

A (szőnyegbombázta) Moszkva térnél szálltunk le a 139-esről és sétáltunk a nagyihoz. Én elvittem neki kölcsönbe a nagy port felvert Ferenczi Krisztina: Szüret c. könyvet, hogy Egerben legyen olvasni valója.

Nagyi örült az érkezésünknek, de ettől a nagyon hideg szeles időtől elbizonytalanodott, hogy akarnak-e Ők Áronnal egyáltalán menni Egerbe.

Én mondtam, hogy arra legyen tekintettel, hogy ez a hét Áronnak a tavaszi szünete, amikor jó lenne, ha egy kicsit kikapcsolódna. Ha egész nap a lakásban maradnak és Áron egész nap a számítógép előtt ül, az nem egy nagy kikapcsolódás. Akkor annál már az is jobb lenne, ha ezt a téli repetát Dömsödön töltenék.

Amíg a Nagyival egy kávé mellett beszélgettem, Áron most is a számítógép előtt ült és valamilyen játékot játszott.

Lassan én is elbúcsúztam. Azt még nem tudom, hogyan fogom elviselni, hogy Áront egy hétig, sőt nyolc napig nem látom. A fontos, hogy ő érezze jól magát.

Hazafelé a buszon a Piano című könyvet olvastam. Ez a 2-es könnyített fokozat nekem már túl könnyű.

Ha már így belejöttem a javaslatok levélírásába, akkor nekiestem és megírtam a Tarlós Istvánnak is a levelem, ami egy nagyobb horderejű dologról szól, mint a TV képzavar

.

Itthon melegítettem magamnak egy adagot a bablevesből és a leves után megettem a túrós tésztát.

Megírtam a mai blogot és felhívtam Ágit, hogy nincs-e kedve átmenni a házba és a römertopfot beáztatni, de nem volt, mert mint mondta, a hideg mellett iszonyatos szélvihar van. Nem probléma, mert akkor nem holnap, hanem majd csütörtökön készítem el a töltött csirkét zöldség ágyon.

Még egy kicsit bekapcsoltam a TV- t, azután eltettem magam holnapra.

„Ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a felén túl vagy.”

Áronnak még este kikészítettem az ebédpénzt, így reggel már csak annyit kellett mondanom, hogy ott van a cipős szekrény tetején.

Már megint a kora reggeli órák azok, amikor a félig körvonalazódott ötleteimből egy felhasználásra alkalmas megoldás születik. Most is ez történt. El is határoztam, hogy reggeli után le is ülök a gép elé, hogy végleges formába öntve el is küldjem a javaslatomat. Ezeket a gondolatokat nem szabad ugyan elkapkodni, de az sem helyes, ha évekig azon morfondírozunk, hogy le kellene már írni és el kellene már küldeni, mert egyszer csak valaki másnak is az eszébe jut és akkor oda a dicsőség.

Reggelire főtt debreceni és lágy tojás, no meg tejeskávé.

Utána, ahogyan az az elmúlt héten megbeszéltük, felhívtam Győzőt, hogy ma délután mikor tudunk találkozni és egy kicsit beszélgetni.

Leültem a számítógépem elé és elkezdtem írni. Éreztem annak a görög bölcseletnek a valóság tartalmát: „Ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a felén túl vagy.”

Rendszereztem és pótoltam az elmaradt blog bejegyzéseimet.

Győző 16:00 óra után felhívott, hogy most tud indulni Törökbálintról és 20 perc múlva tudunk találkozni a mellettünk lévő CBA parkolójában.

Győző azzal kezdte, hogy hozott nekem ajándékba egy apukája által írt könyvet (D. Gy.: Bajtai kisbetyárok)

Beültünk a volt pizzázóba, én egy kávét, ő csak egy buborékmentes vizet kért.

Sorban előadtam neki a három témát, nagy hangsúlyt adva az egyiknek. Győző díjazta az ötletemet és bizonyos keretek között biztatott a folytatásra. Régen találkoztunk és nagyon jó volt vele ezt a f él órát együtt tölteni. Amikor elbúcsúztunk, nagyon feldobódva jöttem haza.

Áron már itthon volt, de a kis bőrönd pakolása csak nem akar haladni.  Frissiben elkezdtem olvasni a kapott könyvet és már az elején tetszik.

Áron lesi, hogy mikor jön már haza Emőke, mert szeretne vele és Mannával lemenni, sétálni. A vacsoráját is Emőkénél költötte el. A lecke meg a többiek persze mind elmarad.

Végül én is átmentem, mert szükségem volt Balázs email elérhetőségére és a Construma belépőjét is Emőkénél nyomtattam ki.

Áron még maradt egy kicsit, mert Emőke kinyomkodással próbálta eltüntetni Áron kamaszkori pattanásait. Ennek én nem nagyon örültem, mert félek, hogy valamelyik elfertőződik. Jobb módszernek találom a reggeli és esti arclemosást, azzal a speciális szerrel, amit erre a célra vásároltunk.

Gabikáék nem engednek be

Nagyon sokáig lustálkodtunk. Már elmúlt kilenc óra, mire kikászálódtunk az ágyból. 

Bár a tojás elfogyott, ennek ellenére igyekeztem egy finom reggelit készíteni.

Ma már egy kicsit biztatóbban süt a nap, de a smaragdfáink még nem döntöttek úgy, hogy kirügyeznek, vagy netán ágat hajtanának.

A felső szobában a paradicsom palánták alakulnak, de még a kiültetésükről szó sem lehet.

Összeszedtem a kertben a száraz ágakat és a szalagfűrészen feldaraboltam azokat, mert gyújtósra jövőre is szükség lesz.

A lakókocsiban leszereltem az invertert, mert azt tervezem, hogy megkérem Gulyás Lacit, hogy műszeresen nézze át, úgy, hogy ez nekünk nyáron már kifogástalanul működjön. 

Felszereltem a nyári gumik alu felnijeire a középső dísz korongokat. A téliekre valók pedig bekerültek a mosogatógépbe.

Áronnal átküldtem Gabikának egy 2 m hosszú RJ 45-ös Ethernet kábelt, de ők se a kapujukra szerelt duda hangját, se Áron kiabálására nem reagáltak, ezért Áron dolgavégezetlenül visszajött.

Ekkor felhívtam őket telefonon. Azt mondták, hogy nagyon sajnálják, hogy nem hallották Áront, majd ők most átjönnek a kábelért.

Nemsokára meg is érkeztek. Gabika nagyon örült a kábelnek. Áron nagy könyörgésre lekászálódott a bélyegező szobából és készített a vendégeknek, meg nekem egy kávét. Feri bácsi nem kért kávét, ezért ő csak süteményt kapott.

Viszonylag korán indultunk haza, bár most semmilyen időponthoz nem kellett igazodnunk. A pakolásnál arra is kellett figyelni, hogy Áronnak miket kell innen hazavinnie, hogy Egerben semmit se nélkülözzön.

Szigethalmon az önkiszolgáló ENVI kútnál tankoltunk, amelyik nagyon kényelmes és viszonylag olcsó. Áron külön figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mit tankolok.

Amikor hazaértünk Emőke még nem volt otthon, mert egy evező túrán volt a barátaival Szigetköz-ön.

Áront próbáltam rávenni, hogy pakolja a kis bőröndjét, mert kedden erre már nem lesz elég ideje. Nem jártam sok eredménnyel, mert a kétpéldányos bőrönd leltár sem akaródzott elkészülni.

Vacsorára a milánói makaróni maradékát ettük a ráolvasztott sajtreszelékkel.

Amikor Emőke hazaérkezett, átjött Mannáért. Adtam neki a bablevesből egy adagot, bár az csak később jutott az eszembe, hogy lehet, hogy ő már elkezdi a Húsvét előtti nagyböjtöt. 

Áronnal megint vívni kell, hogy legyen már villanyoltás.

Este még megnéztem a Görögország – Magyarország EB selejtező focimérkőzést.

Borús idő, fúj a szél

Mire felébredtem, már elmúlt 9 óra. Mannát rögtön beengedtem.

Azzal nem is próbálkoztam, hogy Áront is hívjam magammal a piacra. Az idő amúgy is nagyon barátságtalan volt.  Annyira fújt a szél, hogy a kolbászos fel sem szerelte a standja fölé a sátorlapjait.

A piacon csak egy pár csípős kolbászt vettem megy egy olyan szögre akasztható füstölt sertés gerincet, amiből egy darab jó lesz majd a bablevesbe. Vettem még egy fél kiló tarkababot és visszafele beugrottam a Vegyesboltba a félretett fél kárpát kenyérért, meg egy pohár tejfölért.

Gondoltam, hogy Áront hagyom még egy kicsit lustálkodni és addig elkészítem a reggelit. Ha Dömsöd, akkor bundás kenyér, rajta egy vékony szelet angol szalonna és sajtcsíkok rásütve.

Reggeli után feltettem a bablevest főni. A két marék tarkababon kívül belekerült egy jó darab a füstölt gerincből, sok zöldség meg csirkeaprólék.

Amíg leves főtt elkezdtem kiteregetni a leáztatott bélyegeket.

Ebédre nagyon belakmároztunk a levesből és utána elraktam préselőbe a már majdnem teljesen megszáradt bélyegeket és átmentem Gabikáékhoz. Megnéztem, milyen egyszerűsített szövegű angol könyveket vett. Közben kávézgattunk. A könyvek, amiket vett nagyon tetszettek. 

Gabika panaszkodott, hogy a wifi routerjét nem tudja magasabbra tenni, mert a számítógépével összekötő kábele (RJ45) túl rövid. Megígértem neki, hogy majd ha hazamegyek, megnézem, lehet, hogy fogok tudni adni neki egy hosszabbat.

Visszafelé benéztem Ágihoz. Már sok mindent rendbe hozott a lelakott bérleményen. Néhány kupica pálinka közepette én is megcsináltam neki néhány dolgot (TV beállítása, nem működő világítások), de azért maradt még sok csinálni való.

Áron, bár egész nap Skype-olt Leóval és a barátaival., de megígérte, hogy holnap felmondja a történelem leckét.

A tél még csikorgatja a fogát

Borús, szeles időre ébredtünk. Áron odabújt mellém és közölte, hogy igazam volt tegnap este, amikor már sokadszorra szedett magának a milánói makaróniból és én szóltam, hogy nem fog tudni jól aludni.

Áron jó későn indult 7:22-kor, ami azt jelenti, hogy az utolsó tíz percben már idegeskedtem amiatt, hogy el fog késni.

Én sokáig lustálkodtam, még ágyban olvastam a „Szüret” könyvet.

Felkelés után megreggeliztem és elhatároztam, hogy egy kicsit összekapom a lakást.

Először is kijelentettem, hogy vége a télnek és most már tavasz lesz. Ez ügyben felhívtam a gumis bácsit, hogy úgy készüljön, hogy ha ma ötig odaérünk, akkor szeretném, ha a téli gumikat lecserélné a nyáriakra.

Utána felhoztam a csomagtartóból a hóláncot, mondván, hogy most egy darabig nem lesz olyan nagy hó, amiben elakadhatnánk.

A lakásban elrámoltam a kesztyűket, sí- és korcsolyacipőket a helyükre, hogy valamelyest adjak a rendnek. 

A piros kosárba kezdtem berakni a cuccokat, amiket Dömsödre kell vinnünk.

Felhívtam Adrit, hogy ha van kedve, akkor jöjjenek le holnap családostul egy kis buffallói kényeztetésre, de nekik ez a szombat erre nem jön össze. Majd Húsvét után, - mondta.

Véglegesen nem mondtam fel a télnek, ezért bekapcsoltam a Dömsödi fűtést, mivel a kütyü azt jelezte, hogy ott most 4 fok van.

Levittem Mannát, hadd csavarogjon a délutáni indulásig.

Möci csöngetett be, ölében a Mannával, hogy ezzel a szegény macskával, akkor mi legyen, mert bekéredzkedett a kapun. Szótlanul elvettem tőle és már csuktam is be az ajtót.

                                     

Áron korán jött haza. Eldicsekedett a matek és a nyelvtan ötösével, de a gyomra még nem jött teljesen rendbe. 

Összeszedtük Mannát is és gyorsan bepakoltunk mindent az autóba. Beugrottam a nyugger PET palackokért, hogy az se maradjon ki. Indulás.

Az autóban részletesen kikérdeztem a két hozott ötös körülményeiről, miközben elmondtam, mennyire örülök és ez mennyire fontos nekem.

A TESCO-hoz érve abban maradtunk, hogy ő maradjon az autóban és pihenjen, én majd gyorsan elintézek mindent.

Gyorsan bedobáltam a PET palackokat és nem vettem sok mindent, csak csirkeaprólékot, főtt füstölt tarját, sajtot, nápolyit, Unicumot, leveszöldséget, és már tűztem is vissza az autóhoz, mert öt óra előtt oda kellett érnünk a gumishoz.

Még tettünk egy rövid kanyart a Kikában a zenebolthoz, mert Emőkének egy Repertoire 1-et terveztünk Húsvéti ajándék gyanánt. Sajnos nem volt nekik, de keddre meghozatják.

Nem maradt egy egész óránk, hogy odaérjünk a Kiskunlacházi GumiPont-hoz, ráadásul a hírekben az is szerepelt, hogy a 200 darab új okos traffipax készülékeket mától veti be a Rendőrség és egyelőre csak a sebesség túllépést ellenőrzik.

Két perccel öt óra előtt érkeztünk a Gumiponthoz. A főnök már előkészítette a négy nyári guminkat, Áront pedig behívta az üzletbe, hogy egy másik kisfiúval (őt is Áronnak hívták), játszanak az XBOX autóverseny játékkal.

Útközben Áron még beszólt a Vegyesboltba, hogy holnap tegyenek félre nekünk egy fél kárpát kenyeret.

Még a lemenő nap sütése közben értünk le Dömsödre. A smaragdfa még nem nyitotta meg a lapát méretű leveleit, de én nem is csodálom, mert olyan hideg van, mintha még tél lenne, miközben szinte szélvihar van.

A házba lépve két jó dolog vár minket: a jó meleg és az, hogy itt járt hamupipőke.

Nem is beszéltem meg Ágival, hogy jöjjön takarítani és mégis jött. Felhívtam, hogy mi történt. Elmondta, hogy bejött, mert használta a mosógépet, és amíg az ment, gondolta, egy kicsit rendet csinál.

Elővettem a mélyhűtőből két méretes csirkecombot, a mikróban felengedtettem és miközben kifőztem néhány szem krumplit, kirántottam a csirkecombokat.

Bekaptam egy Unicumot és levágtam egy nagyobb adag áztatni való bélyeget.

A vacsora rántott csirkecomb volt petrezselymes krumplival és savanyúval.

meglett a kulcscsomó

A reggeli búcsúzkodáskor Áron külön felhívta a figyelmemet arra, hogy rendesen megmosta a fogát.

Azon gondolkozom, hogy miket tehetek, ahhoz, hogy végül legyen lakáskulcsom.

Először is elővettem a mester kulcsokat, mert csak arról lehet kulcsot másoltatni. Ezt a másoltatást nem kellene elkapkodni, mert az is lehet, hogy Dömsödön is van egy garnitúra tartalékban. Arra még emlékszem, hogy amikor Áron elvesztette a kulcsát, akkor egy vagyonba került a másolat készíttetése. A hagyományos kulcsokat olyan 1-2 ezer forintért másolják, míg ezt több mint a kétszereséért.

Elkészítettem a szokásos reggelimet, majd reggeli után befejeztem a tegnapi nap blog bejegyzését és megnéztem a leveleimet.

Az elveszett kulcs kérdése továbbra is nagyon nyomaszt. A haditerv a következő:

-          Lemegyek és megnézem, hogy nem tettem-e be az autóba, ahol van egy szokásos helye ennek a kulcscsomónak,

-          Nagyon lassan, figyelmesen bejárom azt az utat, ami a hátsó kijárattól a buszmegállóig visz.

-          Elmegyek a BKK Akácfa utcai Talált tárgyak Osztályára,

-          Végül lemegyek a kulcs másolóhoz.

A BKK honlapjához tartozik ugyan egy URL cím: https://hu-hu.facebook.com/talalttargyak, de az 404-es hibakódot jelez.

Elindultam a fenti haditerv szerint. A CBA mögött tartotta két dolgozójuk a cigaretta szünetet. Hogy engem ne nézzenek lököttnek, amiért a füvet pásztázva olyan lassan megyek, odaszóltam magyarázólag, hogy egy elveszett kulcscsomót keresek. Erre bementek a raktárba, majd kiszóltak, hogy menjek csak be.

Amikor bementem a raktárba, megmutatták azt a dolgozót, aki megtalálta a kulcscsomóimat. Nagyon megörültem és nem győztem hálálkodni.

A haditerv további pontjai okafogyottá válva elmaradtak. Helyette bementem a kis kínaiba, kértem magamnak egy szecsuani csirkét sült zöldségágyon
.

Drága Róza gyakran mondta: „Gabika, te burokban születtél.” Más meg azt mondta:”Gabika, Isten szeret téged.”

Vettem ki pénzt a falból, hogy Áront el tudjam indítani a zongoraórára. A CBA-ban vettem főtt füstölt tarját, egy pár debrecenit, egy nagy üveg Kozel sört és egy kis üveg Unicumot a kulcsok megtalálójának. Még az is lehet, hogy a szent Antalnak is fogok adni
.

Az biztos, hogy magamra szóltam: „Gábor, sokkal jobban oda kell figyelned a dolgaidra.”

Hazajövet mindenkit itthon találtam (Emőke, Áron, Manna), akiknek azonnal elújságoltam az örömhírt.

Áron egy kicsit gyakorolt még óra előtt és időben indult a zongoraórára.

Amíg ő zongorázott, addig én otthon duolingo-ztam és sakkoztam.

Később megkérdeztem őket, hogy mit szeretnének vacsorázni. Közös megegyezéssel a milánói makarónira szavaztak, ezért még egyszer lementem a CBA-ba alapanyagokért. Vettem makarónit, ketchup-ot, 40 dkg darált húst és sajtot és Mannának Félix kaját, mert lehet, hogy ő is velünk vacsorázik.

Emőke és Áron átnézték a holnapi órákra való felkészülést, majd elhatározták, hogy lemennek a Mannával sétálni. Emőke, ha csak egy kis szabadideje van, lelkiismeretesen foglalkozik Áronnal. Annak nagyon örülök, hogy őt megtartottam és mindenben próbálom segíteni az előbbre jutásban. Az még előttem se világos, miként fogom férjhez adni, pedig már megérdemelne egy rendes pasit maga mellett.

Amíg ők lent sétáltatták Mannát, addig én készítettem a vacsorát. Az új serpenyőben, kevés olajon megdinszteltem egy apróra vágott fél fej vöröshagymát és azon kezdtem párolni a darált húst. Közben feltettem főni a tésztát. Találtam a Knorr zacskók között egy milánói alapot, az rászórtam a hagymával együtt párolódó húsra. Kapott még két dl vizet, sok ketchupot, sót, borsot, oregánót és hadd menjen.

Mire a gyerekek feljöttek, már csak a sajtokat kellett megreszelni és a leszűrt főtt tésztát a milánói katyvasszal összekeverni.

Hármunknak tálaltam. Unicum, sör, ásványvíz, kaja. Mindenki repetázott, Áron többször is szedett magának. Egy idő után mondtam neki, hogy ne egye túl magát, mert akkor nem fog tudni jól aludni.

Fogmosás

Áron azzal ébresztett, hogy elővette a paplan takarót, amit ő dugott el még tegnap este, bosszúból, mert én a kérése ellenére elmondtam Emőkének, hogy milyen szépen tudta a Fülemüle verset. Ennek az agresszív hozzáállásnak nem örültem és azt is megjegyeztem, hogy egész éjjel fáztam.

A reggel, továbbá azzal a szomorú felismeréssel kezdődött, hogy Áron megint nem mosott fogat. Sajnálom, hogy Áront még azzal sem tudtam a fogmosás fontosságáról meggyőzni, hogy végig figyelemmel kellett kísérnie a fogpótlási szenvedéseimet.

Bár nem vagyok híve, sőt egyenesen ellenzem a megszégyenítést, mint eszközt a gyereknevelésben és Áron ráadásul lassan már nem is gyerek, hanem felnőtt, ennek ellenére még nyolc óra előtt felhívtam Rita nénit és arra kértem, hogy szóljon Áronnak, hogy elfelejtett fogat mosni.

Rita néni készségesnek mutatkozott az együttműködésre.

Lementem egy köménymagos cipóért és készítettem magamnak reggelt.

Áron ma nagyon korán ért haza, mert ma rövidített óráik voltak a suliban. Elmondta, hogyan történt Rita nénivel a beszélgetés a fogmosásról.

Pótoltam a hiányzó blog bejegyzéseket, majd délben elindultam, először a Budapest Bankba, onnan  a CITI Bankba átvenni a 2012-es folyószámla forgalmának kigyűjtéséért. és az OIK-ba visszavinni a lejárt kölcsönkönyvet. Az OIK-ban végül nem adtam vissza a könyvet, hanem inkább meghosszabbítottam.

Onnan egyenesen a brushupra mentem, illetve még volt időm arra, hogy a szemben lévő kis élelmiszerüzletben vegyek négy csomag olyan töltött nápolyit (kókuszosat, diósat, citromosat és kakaósat), amilyeneket mi is mindig veszünk péntekenként a TESCO-ban. A csapatnak vettem, mert biztos voltam abban, hogy megünneplik a névnapomat.

Katie nagy örömmel fogadta a nápolyikat és ki is csomagolta, hogy előkészítse a kínálásra.

A kezdésig Dubovszki Katalint fárasztottam a siker történeteimmel.

Egy perccel a brushup kezdése előtt betoppant Möci, mire én á tempo felálltam és „I’m sorry, I have to go”-val próbáltam feltűnés nélkül elhagyni a helyszínt.

Hazafele felmentem az Alle Libribe, mert megjelent Ferenci Krisztina: Szüret című könyvének második kiadása, a Libri pedig tegnap küldött egy e-mailt, hogy névnapom alkalmából küld egy 10 % kedvezményre jogosító kupont, ami öt napig érvényes. A könyvet sikerült megvenni.

Még ott az Alle-ban bekaptam valamit, mert az ebéd valahogy kimaradt.

Közben keresgéltem a kulcscsomómat, de úgy tűnik, hogy valahol útközben elhagytam.

Hazafelé már olvasgattam a könyvet, de a lakásba csak úgy tudtam bejönni, hogy becsöngettem Emőkéhez, hátha ott van Áron. Ott volt és be is engedett. 

Itthon szomorúan vettem tudomásul, hogy az első esély, miszerint itthon hagytam volna a kulcsaimat elveszett.

Leültem a notebookhoz, megnéztem a leveleimet, átutaltam a Telenor-os mobil telefon számlám összegét.

Áron készített mind a kettőnknek egy-egy meleg szendvicset, majd később megmelegítettük magunknak az Emőke nyugger húsgombócait makarónival.

Áront megkértem, hogy kezdje el a kis bőröndbe bepakolni azokat a dolgokat, amikre Egerben szüksége lesz és írjon egy leltárt, nehogy ott felejtsen valamit.

Még átrágtam magam két adag Duolingo ismétlésen, amire csak 3-3- XP pontot kaptam. Utána két parti sakk, ami 1:1-re végződött.

Router véglegesítése

Reggeli után úgy kellett összekészülődnöm, hogy lehetőleg 9-re odaérjek Berencsi doktornőhöz. Pikk-pakk végzett velem, így 10-re már itthon is voltam.

Közben megállapítottam, hogy Áron ma reggel sem mosott fogat.

Rögtön elkezdtem a router és a modem felszerelését az íróasztal alatti falra. Négy furat a betonba, tiplik, csavarok és a dobozok felakasztása, kábelrend.

Csak egy rövid ebédszünetet engedtem meg magamnak. Megettem a borsópüré és a borsos tokány maradékát

Mire Áron hazaért a suliból már csak a betonfal fúrási szemeteit kellett eltakarítanom.

Megnyugtató lett számomra, hogy ebben a kérdésben rendet tudtam tenni. Hozott egy jó és egy rossz hírt is. A jó hír, hogy a matek dolgozata (az osztályban egyedül neki) hibátlan volt. A rossz hír, hogy Bálintnak orvoshoz kellett mennie, ami miatt Olivér sem jött a mai gyerek-német gyakorlásra.

Annácska telefonált. Jó volt vele hosszan beszélgetni a családjáról meg rólunk és a minket körülvevő világról.

Áron azt kérte, hogy a babfőzelékhez főzzem meg az egy szál debrecenit és készítsek megint olyan mustáros, majonézes dinsztelt hagymát, aminek a múltkor olyan nagy sikere volt. Magamnak  meleg szendvicset csináltam, amiből Áron is kért kóstolót.

Az iskolából főleg matekból hozott jó híreket, de a napi sorrend betartásával megint problémák vannak. Az üzenő füzetben egy hete aláíratlan bejegyzések, jegyek vannak. Igaz, hogy az Arany János: Fülemüle c. versének első két versszakát hibátlanul tudta.

A leckefüzet ugyancsak egy hete üres és a mai zongoragyakorlás is teljesen elmaradt. Az Áron (angol) Duolingo-jának elhanyagolásáról már nem is beszélve.

Emőke hozott át egy nyugger kaját, meg névnapomra valamilyen nagyon finom sós süteményt.

Áron nehezményezte, hogy Emőkének elmondtam, milyen szépen tudta a Fülemüle verset.

A délelőtt véglegesre felszerelt ADSL modem és wifi router mindegyik vételi pontunkon jól vizsgázott.

Lefekvéskor egyszerűen sehol nem találtam a paplant, ezért a kényszerhelyzetben a hintaszék takarójával takaróztam.

Extreme Digital

Amikor Áron elindult, még egy picit lustálkodtam. Éjjel ugyanis több órás gondolkozási szünetet tartottam az alvásban. 

Főleg két témában rendeztem a gondolataimat. 

Az egyik az M4-es metróhoz, illetve annak EU-s támogatásához kapcsolódott. Ezzel összefüggésben még szeretnék konzultálni D. Gy.-vel, mielőtt még kopogtatnék Tarlós István Főpolgármester úr ajtaján. 

A másik Reich Tamás Révfülöpi építkezése. Azon töprengtem, hogy abban, hogyan tudnék neki hatékonyan segíteni.

Laza reggeli után rendezgettem a soraimat, majd összecsomagoltam a  wifi routert és elindultam az Extreme Digitálba.

A Moszkva téren felhívtam Nóra nagyit, hogy lenne-e kedve a töröknél velem ebédelni. Jó –mondta -, akkor most Ő is készülődik és 1/2 2-re mondta, hogy ott lesz, ami nekem is jó, mert körülbelül addigra végzek az Extreme Digital-ban.

Az üzletben kötötték az ebet a karóhoz, hogy ők ezt nem veszik vissza, mert már elmúlt a három nap és nem adhatnak helyette egy nagyobb teljesítményűt, még akkor sem, ha ráfizetek. Na engem sem kellett félteni. Kértem a Vásárlók könyvét és az üzletvezetőt. Neki már egy lapáttal rátettem a történetre, mert úgy meséltem el, hogy amikor az Internet szolgáltató szakembere kiszállt, hogy megállapítsa a hibát, akkor – mivel nem a szolgáltatásukban volt a hiba, hanem a routerben - , felszámolt 8000.- Forint kiszállási díjat. Ez hatott és azonnal kicserélték a routert egy drágábbra, de jobbra.

A töröknél nagyon jót ebédeltünk. (grízgaluska leves, rántott harcsa tavaszi salátával). Utána ittunk egy kávét a speciál kávézóban.

Nóra nagyival már többször is beszéltem telefonon, az Egerbe utazásukkal kapcsolatban, mivel még pénteken is kérte, hogy az időpontok pontosítása érdekében még beszéljünk. Már akkor sem értettem, hogy még mit lehet azon pontosítani, hogy március 31-én délután meg fogunk jelenni nála teljes menetfelszerelésben és másnap indulhatnak Áronnal Egerbe, ahonnan legkésőbb a rákövetkező szerdán kell visszajönniük.

Most ezt újra elmondtam, és amikor azt mondta, hogy jó, de ez ügyben még hívjam fel, akkor kicsit bepöccentem. Arra kértem, hogy az újság széléből szakítson le egy darabkát, írja rá nagy betűkkel, hogy „ÁRON JÖN MÁRCIUS 31-ÉN KEDDEN DÉLUTÁN” és ezt a cetlit ragassza a bejárati ajtóra.

- Jó,- mondta, de addig még beszéljünk, mert azt sem tudja, hogy mikor indulnak a buszok Egerbe.

-          Nagyi, nem beszélünk, a Stadion autóbusz-állomásról reggel nyolctól minden óra 15 perckor és 45 perckor indul egy busz Egerbe, ugyanúgy, mint tavaly és tavaly előtt, de ezt a menetrendet Áron az idén is vinni fogja magával hozzád kinyomtatva.

A hazafele úton, egy buszon utaztam Emőke lányommal, aki éppen a labor gyakorlatáról jött haza. Eldicsekedtem neki a frissen beszerzett routerrel, hiszen annak jó működésében ő is érdekelt. Megígértem, hogy amint lehet üzembe helyezem.

Nekem még be kellett mennem a Budapest Bankba, mert a TESCO vásárlókártyámon állítólag befizetési elmaradásom volt. Még 3300.- forint késedelmes befizetést is rám akarnak verni, ami nem biztos, hogy fog nekik sikerülni, mert a havi elszámolást nem ajánlva adták fel, hanem simán.

Itthon nagy elánnal nekiestem a konfigurálásának, de az utolsó simításokat ismét Béla segítségével tudtam csak elvégezni. A siker teljes lett. Emőke és Áron is tökéletesen fel tudtak csatlakozni a Netre wifi-n keresztül

.

Én még leszaladtam a CBA-ba Unicumért és sörért, de vettem egy pár debrecenit és göngyölt sonkát is. A babfőzelék utolsó porcióit Emőke és Áron ették, úgy hogy Áronnak még megfőztem hozzá az egyik debrecenit is. Én valamilyen borsos tokányt ettem rizzsel, amit Emőke nem szeret.

Vita a lefekvés és a villanyoltás körül, de végül ½ 10-re sikerült. Búcsúzóul még készítettem egy zöld teát mézzel, mert Áronnak nincs teljesen rendben a torka.

Záróraként elvégeztem egy Duolingót.

Falun a gyerek mindig vitt tojást a tanító úrnak.

Reggel ismét felosztottuk egymás között a munkát. Áron feladata volt a reggeli készítése, az enyém pedig a mosogatógép és a mosógép elindítása. A fő cél az volt, hogy mire jön Miskolczi Marika, addigra mindennel készen legyünk.

Időben végeztünk a reggelivel és a romjainak az elpakolásával.

Marikával több, mint egy órát németeztem. Kezd nőni a biztonságérzete a nyelvben. Nagyon kedves volt, hozott egy doboz saját termésű tojást. Most már olyan közeli az Ausztriai vagy Németországi munkavállalása, hogy egyre fontosabbá válik a nyelvtudása. Élesben kérte, hogy, akkor neki is rendeljek egy ilyen kütyüt.

A kúp alatt teregettem ki a kimosott ruhákat.

Megint nekiveselkedtem, hogy az Adri kütyüjére feltegyem az IGO-t. Sajnos az android különböző verziói nem konzekvensek abban, hogy mit neveznek External storage-nak, System Storage-nak és mit Memory Stick-nek.

Béla keményen eligazított, hogy mivel az android a hülye, mindent ki kell próbálni, és valamelyik majd csak sikerül.

Igyekeztünk gyorsan összepakolni. Áron még felmászott az éléskamrában egy székre, mert szeretne vinni Olivéréknek és a nővérének 1-1 üveg baracklekvárt. Ennek én kimondhatatlanul örülök, hogy Áron ilyen jószívű, figyelmes és szeret örömöt szerezni másoknak. Isten sokáig tartsa meg ezt a szokását.

Úgy terveztük, ha 3 óra körül indulunk, akkor még arra is marad időnk, hogy egy kis kerülővel be tudjuk adni Adriéknak a kütyüt. Nem maradtam sokáig, mivel Áron fel sem jött, csak beadtam a dobozt és majd este Skype-olunk.

Áront sikerült ¾ 5-re kitennem Olivérék házánál, mivel 5-kor kezdődik az angol órája.

Hazaérve felcipeltem Mannát és a cuccokat, majd leültem megírni a mai napot. Öttől nyolcig szinte egyfolytában azon mérgelődtem, hogy az Internet kapcsolatom, folyton megszakad. Nekem úgy tűnik, hogy ebben az új wifi router a ludas, mert a közvetlen vezetékes kapcsolat egyszer sem mondott csütörtököt. Elhatároztam, hogy holnap összecsomagolom és visszaviszem az Extreme Digital-ba és kicseréltetem ráfizetéssel egy nagyobb nyereségűre.

Az Internet kapcsolat bizonytalansága ellenére háromszor is nekiugrottam elvégezni a mai Duolingo feladatot.

Áron csak nyolc óra után ért haza. Jókat mesélt az angol óráról és a fiúknak tetszett Áron új frizurája.

Este még volt köztünk egy kis nézeteltérés a és a villanyoltás időpontját illetően de végül ½ 10-re sikerült lapozni a naptárban. 

Végre fodrászat

Elég sokáig lustáztunk, de mire felkeltem Áron már túl volt a fogmosáson és induló képes volt.

Felhívtuk a fodrászt és bejelentkeztünk ½ 11-re. Ennek azért örültem, mert nem én jelentettem be, hogy márpedig ma levágatjuk a hajad Áron, mert már elviselhetetlenül hosszú, hanem Áron kezdeményezte, mert már neki is terhes volt a hosszú haja.

Kimentünk a piacra. Nem kellett sok mindent vennünk. Úgy terveztük, hogy ebédre egy nagyon kevés leves és babfőzelék lesz rántott csirke szárnyakkal.

A piaci árus nem tudott egy LED lámpát sem eladni a Szigethalmi piacon, de a kettő közül az egyiket megvette magának.

A piacra még autóval mentünk, de Áronnak az az ötlete támadt, hogy reggeli után már biciklivel menjünk a fodrászhoz. Az ötlet nekem is tetszett, ezért úgy osztottuk fel a feladatokat, hogy én készítem elő a két bringát, miközben Áron készíti a reggelit.

A babot minden esetre azonnal beáztattam.

Mire kihoztam a bicikliket az istállóból és felfújtam a leeresztett gumikat, kész volt a terülj-terülj asztalkám. Áron olyan finom reggelit varázsolt, hogy teljesen el voltam ájulva, és amikor dicsértem a reggelit, akkor még rá tett egy lapáttal és azt mondta: „volt kitől tanulnom.”

Reggeli után felpattantunk a bringákra. Áronnak már nem kell mondani, hogy bukósisak, meg óvatosság, mert ezek neki már természetes dolgok.

A fodrásznál már ő irányította a munkálatokat én bele se szóltam. Nagyon szép lett a frizurája, és ami a fő, hogy neki is tetszik.

Visszakerekeztünk és én elkezdtem kiteregetni a tegnap beáztatott bélyegeket. Áron egy kicsit tanult, de azután, amíg én főztem az ebédet felment Internetezni.

A babfőzelék receptjét azért biztonságból felolvastattam Áronnal a www.nosalty.hu oldalról, mert én csak a babérlevélben voltam biztos, de, hogy a rántásba fokhagymát is kell tenni, arra például nem emlékeztem.

Az ebéd finom és sok lett. A levesből csak keveset ettünk és az egész tulajdonképpen azért készült, hogy Mannának jusson egy kis aprólék. A babfőzelék is finomra sikerült a rántott csirke szárnnyal.

Ebéd után úgy elpilledtem, hogy szívesen ledőltem volna egy órácskára. Miután odakint tűzött a nap, úgy oldottam meg a dolgot, hogy leterítettem a fűre egy Polifoamot és arra feküdve betakarództam.

Szerintem egy órát aludtam és csak a délutáni kávé után mentem fel megírni a mai blog bejegyzést.

Amíg írtam, Áron gyönyörű lego alakzatokat épített.

Közben Miskolczi Marika telefonált, hogy holnap reggel 9-re jönne németezni.

Még egy kicsit bélyegeztem, azután lementem megnézni, hogy megy-e a TV-ben valami, amire az időt pazarolni érdemes.

Még nem rügyezik a smaragdfa.

Felkelés után úgy intéztem a reggelit, hogy ½ 10-re beérjek Kádár úrhoz. Pontosan oda is értem. Megmutatta, hogyan kaphatnék tetszőleges időintervallumból kivonatot a folyószámlámon történtekről. 

Utána kinyomtatta a befektetések jelenlegi állapotát, ami nekem azért volt fontos, hogy tudjak referálni a nagyinak a megtakarításairól.

Hazamenet még olvastam a tőle kapott Figyelőt. Ami különösen érdekelt benne, az Demján Sándor és a regnáló kormány viszonya.

Otthon megpróbáltam úgy összekészülődni, hogy hétvégére na hagyjunk nagyon nagy kupit a Gazdagréti lakásban.

Ebédre a maradék borsópürét ettem.

Áron nagyon időben és jó hírekkel érkezett haza a suliból. 

Negyed óra sem telt bele, már ültünk az autóban és megcéloztuk a TESCO-t.

Áron nem érezte jól magát, vagy csak nagyon fáradt volt, minden esetre kérte, hogy egyedül menjek be a TESCO-ba, ő addig pihen egy kicsit az autóban. 

Így is lett, nem erőltettem, hogy bejöjjön velem.

Igyekeztem minél gyorsabban végezni, mindent megvettem, mi szem szájnak ingere, de azért így is bele tellett 20-30 perc, mire visszaértem az autóhoz.

Még mindig biztatóan sütött a nap, amikor célba vettük Dömsödöt. Útközben Áron elbóbiskolt én pedig bekapcsoltam a Dömsödi fűtést, de ez már olyan későn történt, hogy amikor leértünk, a házban még csak 15 fok volt.

A smaragdfa csonkját hiába vizslattam, azon nem találtam egyetlen rügyet sem, nemhogy kihajtott ágat, amit pedig már nagyon szerettem volna látni. 

Gyorsan kipakoltunk. Manna természetesen azonnal elment „világgá”.

Én kimentem fát vágni, Áron pedig nagyon szakszerűen bemelegítette a kéményt. Begyújtottam a cserépkályhába, a kazán pedig egyfolytában ment és így két oldalról megtámadva a hideget, szinte ¼ óránként emelkedett egy fokkal a hőmérséklet.

A cserépkályhában ropogott a tűz. Vele szemben leültünk. Én vagdostam az áztatni való bélyegeket, Áron pedig részletes előadást tartott a XIX századi Európában zajló történelmi folyamatokról. Nagyon tetszett az előadása.

Vacsorára megsütöttem egy darab véres, és egy darab májas hurkát, készítettem mellé egy kis mustáros sült hagymát, mert annak a múlt héten nagy sikere volt.

Töltött cukkini

Bőséges reggelivel kezdtem a napot (főtt debreceni mustárral és újhagymával, mellé lágy tojás és tejeskávé).

Átnéztem volna a levelezéseimet, de a wifi routerem megint rosszalkodott.

A háttérben szól a TV-n az M1, de az egyre érthetetlenebb, hogy mi okozza ezt a sok hibát. Többször elnémul a hang, megszűnik a kép, de az is előfordul, hogy a beszédhangra rátelepül a zenei szignál.

Az ebéd kimaradt, mert nem volt itthon semmi olyan, amihez nagy kedvem lett volna.

Áron korábban jött meg a suliból és így zongoraóra előtt maradt egy kis ideje gyakorolni.

Háromra mentem az urológiára. A doktor úr úgy döntött, hogy az Alfugen mellett elindít egy második gyógyszert is, aminek szerinte egy félév múlva jön meg a jótékony hatása.

Hazafele beugrottam a Fehérvári úti piacra. Itt is vettem egy darab cukkinit. Tavaly olyan 600.-forint körül volt egy kiló, most itt a piacon 800.- Ft/kg, míg a CBA-ban 1200.- Ft/kg. Nesze neked 1 % alatti infláció. Viktor, nem szép dolog hazudni.

Vettem még parmezán sajtot, mert a ma estére tervezett vacsorához többféle sajtra lesz szükség. 

Még ott a piacon megettem egy sült hekket krumpli salátával.

Majdnem egyszerre értünk haza Áronnal. Kértem, hogy először az iskolai dolgainak lásson neki.

Hat-hét óra körül elkezdtük a vacsora készítését. Ez Áron egyik nagy kedvence a sült töltött cukkini. Én szeleteltem a cukkiniket a hámozó szerszámmal, Áron pedig nagyon tisztességesen reszelte a sajtokat. 

Közben apróra feldaraboltam a főtt, füstölt császárszalonnát. Ez bekerült a kerámia serpenyőbe egy nagy apróra vágott vöröshagyma és két gerezd kinyomott fokhagyma társaságában. A lassú dinsztelődés közben, hozzáadtam két nagy paradicsom húsát, majd jöhettek rá a sajtok. (Egy gumó mozarella, reszelt trappista, parmezán és egy darab penészes kék-sajt morzsolva.)

Az így elkészült tölteléket gondosan beletekertem a cukkini csíkokba és mehetett be a sütőbe. Áron átment a nővéréért, miközben én terítettem. A kaja fenséges lett. Mellé ők ketten uborkás majonézt, én ketchupot, hozzá pedig alpesi kenyeret, jéghideg sört, ásványvizet fogyasztottunk.a

Vacsora után Áronnal ketten tartottunk szabadegyetemi  előadást Emőkének a légköri nyomásról, és arról, hogy a nagy súlyú hajók miért nem süllyednek el a vízben.

Áron megint ½ 10-ig alkudozott a villanyoltással (Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai)

Varrat kiszedés

Áron reggel is átjött az ágyamba és arra kért, hogy folytassam a történetek mesélését a gyerekkoromból. Azt gondoltam, hogy oda fogom neki adni, elolvasni drága Róza írásait. Róza ugyanis rengeteg történetet mesélt, de érdekes módon egy történetet sohasem vett elő kétszer. Mindig olyan történeteket mesélt, amit még aleddig nem hallottam.

Áron hét óra előtt pár perccel elindult készülődni és negyed nyolckor elhagyta a lakást.

Amikor én is kikászálódtam az ágyból, elindítottam a nagymosást.

Gazdag reggelit készítettem magamnak.

Végre ragyogó napsütéses igaz tavaszi nap van. Az egyetlen hiba benne, hogy ma 12-re kell mennem varrat kiszedésre és ettől megint fosok.

Próbálgattam felhívni Kádár urat, de nem vette fel a telefont. (Milyen érdekes, húsz évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy „nem vette fel a kagylót”. Ma, a mobilt telefonok elterjedésével, ez megváltozott.)

Elindulás előtt még kiteregettem.

12-re odaértem. Hogy mennyire utálom a fogorvosi széket, az elmondhatatlan. Annál már csak a saját beszariságomat utálom jobban.

Most egy másik fogorvosnőhöz kerültem, aki természetesen megígérte, hogy nem fog fájni. Nem is fájt, de ez is nagyon kellemetlen volt. Egyetlen pillanat volt jó az egészben, az, amikor kiszálltam a fogorvosi székből és elbúcsúztam.

Hiába gondolja Adri azt, hogy 1-2 hónap múlva ezt az ideiglenes hidat majd kicseréli véglegesre, én már többé az életben nem megyek fogorvoshoz.

Bementem egy Baross utcai kínaiba és kértem egy Nyolc kincs mártásos menüt.

Itthon azt gondoltam, hogy most jött el az idő, hogy rendbe tegyem Adri  IGO telepítését. Elő is vettem a kütyüje dobozát, amikor kiderült, hogy minden megvan benne, csak a kütyü hiányzik belőle mert azt ott felejtettem Dömsödön. Így azután ezt megint el kell halasztani a hét végére.

Áron megérkezett a suliból és megint hozott egy ötöst németből. Nagyon örültünk neki, de azért megkértem, hogy a szobájában csináljon rendet.

Nagyon régen duolingóztam, itt volt a legfőbb ideje, hogy megcsináljak egy leckét. Éreztem is, hogy kiestem a ritmusból.

Minden részletezés nélkül, Áron mai Internetezése minden egyéb feladatot felülbíráltlt ezért egy hét Internet szilencium az ítélet.

Este még leszaladtam a CBA-ba egy pár debreceniért és egy kisebb rozscipóért, valamint vettem ki pénzt a falból, mert Áronnak holnap lesz a jövő havi ebéd utolsó pótbefizetési alkalma.

elhülyülés - okosodás

Félálomban voltam, amikor Áron megkérdezte, hogy: „Jól aludtál Apa?”. Jól.

Nyolc óra után keltem. Beiktattam egy borotválkozást és reggeli nélkül már ½ 9-kor indultam Berencsi doktornőhöz. Jól is tettem, mert a Németvölgyi út egy része le volt zárva és egy elég nagy kerülőt kellett tenni. Így azután pontban 9-kor tudtam hozzá bejelentkezni.

Gyorsan és nagyon ügyesen végzett a vérvételemmel. Kérte, hogy délután 2 és 3 között hívjam az eredményért.

Hazatértemkor készítettem magamnak egy reggelit, lefejtem az aznapi kefirt és bekészítettem az újat.

Kicsit rendet csináltam a konyhába, mert a gyerek-német előtt erre már nem lesz időm. Elindítottam a mosogatógépet és indultam Dömsödre.

A úgy van, hogy a szellemi életemben valamelyest egyensúly legyen, hogy miután hülyülök és vasárnaponként Dömsödről hazajövet ott felejtek néhány dolgot, ezért kedden, amikor tömegközlekedéssel  oda-vissza megteszem a Budapest-Dömsöd utat, hogy felhozzam, amiket ott felejtettem, az úton négy órát tanulok, hogy okosodással ellensúlyozzam a hülyülésemet.

Most a notebookon kívül egy francia szöveggyűjteményt vittem magammal.

12:05-kor szálltam ki Dömsödön a távolsági buszból. Az út a házig, ha egy kicsit kilépek, akkor 20-25 perc. Csak úgy érem el a 12:55-ös buszt, ami visszavisz Budapestre, ha nagyon összeszedetten semmi perc alatt felkapom azokat a dolgokat, amiért lejöttem. Ha még le akarom olvasni a villanyórát a Solar System végett, akkor ezt a buszt egyáltalán nem érem el.

Nem baj, úgy döntöttem, hogy legfeljebb majd a 13:55-össel megyek. Négyre akkor is hazaérek, amikorra megjönnek a fiúk a gyerek-németre.

Szerintem mindent sikerült bepakolnom és még a villanyórát is leolvastam. Amikor elindultam, megint mellém szegődött a szerencse, mert az első autót leállítva, megkérdeztem, nem megy-e a buszmegálló fele. „De mehetek arra is.” Beszálltam és 12 perccel korábban értem a buszmegállóhoz, mint, hogy megjött a busz.

A megállóban ért Emőke lányom telefonja, hogy mi lenne, ha venne egy nagyobb nyereségű antennát a wifi routeremhez. Mit gondolok, akkor nagyobb biztonsággal érné el a széles sávú Internetemet?

Négy óra előtt tíz perccel értem haza. A fiúk addigra már ott randalíroztak, nekem pedig maradt annyi időm, hogy egy tányér borsópürét bekapjak. A borsópürét Emőke még akkor készítette, amikor még nem tudtam rágni, de nagyon finom volt.

Négykor kezdődött a német gyakorlás. A fiúk fegyelmezetlenek voltak, de az óra jókedvűen és hasznosan folyt. Azt vettem észre, hogy ha lazábban tartom a gyeplőt, akkor érdeklődőbbek minden új iránt, amit eddig még nem tudtak. Egymással versengve próbálták megoldani a feladatokat és a poroszos módszert kerülve szomjaztak az új ismeretek elsajátítását.

Emőkénél Zoli próbálta rendbe hozni az Internet elérés biztonságát. Délután vettek egy ugyanolyan TP-LINK wifi routert, mint az enyém, de ez nem segített sokat. Végül nekem kellett a wifi routeremet egy jobb pozícióba helyezni ahhoz, hogy Emőkénél biztonságosabb legyen az Internet elérése.

Áront időben beküldtem fürdeni és hajat mosni.

A tény, hogy ma mindent sikerült egy fokkal jobbá tenni, az bearanyozta a napomat.

Lefekvéskor Áron még megkért, hogy meséljek neki az én gyerekkoromról. A történeteket nagy odafigyeléssel hallgatta.

Az ideiglenes híd

Áron mindig reggel kér pénzt, hogy valamit vehessen az iskolai büfében. Lehet, hogy azt tapasztalta, hogy félálomban bőkezűbb vagyok?

A sok fogorvosi beavatkozás után kezd helyreállni a lelki békém. Adri telefonált, hogy ma este 7-re készen lesz az ideiglenes hidam, menjek oda és akkor felteszi, és akkor már legalább tudok majd beszélni, mehetek emberek közé, megtarthatom holnap a „gyerek-német”-et és szerdán mehetek a brushup-ra.

Eddig nem értettem, hogy két napja miért cikizi a sok baki miatt mindenki az új M1-et, de most már kezdem érteni. Ma délelőtt belenéztem. Hűvösvölgyi Ildikóval készítettek egy interjút a tegnap kapott Kossuth díja alkalmából. Egyszer csak hallom, hogy amit mond azt már egyszer mondta. Hát ez előfordulhat mindenkivel 60 év fölött, gondoltam. Én is hülyülök, de én már régen voltam 60. Igen ám, de a második mondatot is mondta már egyszer. Ez a nő vénségére meghülyült? Nem. Ugyanazt az ötperces blokkot kétszer egymásután adták le. Most már értem, hogy sok a baki.

Meghozták a megreklamált ágynemű garnitúra cseréjét.

Áron már ½ 3-kor itthon volt. A sorrendiséget még reklamáltam, de hozott egy ötöst informatikából és úgy megörült annak, hogy a számítógépe eléri az Internetet a wifin keresztül, hogy hagytam egy kicsit, hogy játsszon.

Öt óra után már elkezdtem körülnézni, hogy mit készítsek vacsorára. A mélyhűtőben találtam három méretes keszeget. Hát csak nem fogom hagyni itt megromlani. Rögtön kivettem és a lefedett kerámia serpenyőben olajon kezdtem melengetni Közben meghámoztam négy nagyobb darab krumplit és egy nagy fej vöröshagymát. Áron segített megkeresni a halfűszert és megpucolni néhány gerezd fokhagymát. A halakat befűszereztem és befokhagymáztam, a krumplit felszeleteltem, megsóztam, megborsoztam és mindent bezúdítva a kerámia serpenyőbe elkezdtem fedő alatt sütögetni.

Közben kértem Áront, hogy szóljon Emőkének, hogy a vacsora tálalva.

Nekem éppen, hogy csak annyi időm maradt, hogy Emőkével és Áronnal bekapjak néhány falatot, uborkával kevert majonézzel és otthagytam őket vacsorázni, mert nekem mennem kellett Adrihoz az ideiglenes hídért.

Pontban 7:00-kor érkeztem és nem sokkal később megérkezett Adri is Bogival. Ma igazán nem volt szadista, de azért elbíbelődött a számban egy órát, amíg az ideiglenes hidat felragasztotta.

Boldogan értem haza, pedig tudtam, hogy a nyugalom nem tart örökké. Holnap kell mennem vérvételre, hogy megállapítsák, a szuri mennyire zavarta meg az INR értékemet. Utána szerdán varratkiszedés és csütörtökön Urológia.

75 év felett, az ember a fél életét, az egészségügy környékén tölti, ha törődött az egészségével. Ha nem törődött, akkor az egész életét ott tölti.

Amikor hazajöttem, bementem a CBA-ba tejért és Unicumért, mert ezt a sok tortúrát máshogy nem lehet kibírni.

Áron még átkérte magát Emőkéhez, hogy egy kicsit gyakorolhasson a zongorán.

Tavaszi munkák a kertben

Félálomban hallottam, hogy Áron bejön és elviszi az ágyam mellől a notebookot.  

Nemsokára én is felkeltem. Nem szívesen, mert ma még be kell adnom magamnak az utolsó injekciót. Lesz, ami lesz, csak már legyünk túl rajta.

Elkezdtem készíteni a reggelit és csak akkor hívtam Áront, amikor már meg volt terítve. A bundás kenyér mellé sült virslit tálaltam, frissen lefejt kefirrel és ujjhagymával.

Reggeli után átmentünk volna Gáborért, hogy legyen szíves megmutatni, hogyan kell a szőlőt megmetszeni, de a Duna kapu fele a szolgalmi úton Áronnak a szemébe csapódott az egyik ág és ezért Ő engem hibáztatva a történtekért, a szemét törölgetve és megsértődve visszament a házba.

Gábor és Klári éppen kertészkedtek, de Gábor szívesen átjött segíteni. Klárinak adtam egy csomó csípős paprika magot, amivel ő nem fog vacakolni a palántázással, hanem rögtön a földbe veti. Tőle tanulva elhatároztam, hogy én is így fogok tenni.

Gábor lecsipkedte a szőlőkaróról kinőtt, szinte összes hajtást. Nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog ebből teremni. Gábor azért felhívta a figyelmem, hogy ezt azért majd kell permetezni. Ehhez először be kell majd szereznem egy Vegasol nevű szert.

Átmentünk Gabikákhoz és vittem neki a Piano című egyszerűsített szövegű könyvet. Az eredeti 6070 szó helyett, ebben 700 szó van.

Még mindig találtam egy nagy dossziét, amiben Möci rajzai és egyéb dokumentumai voltak. Gondosan összecsomagoltam és betettem az autóba.

Nem sokáig voltunk ott, mert Áron rágta a fülemet, hogy menjünk már, (mert neki sürgős Internetezni valója van).

Visszaérve neki álltam elvetni a csípős paprika magok egy részét és a Fruzsinától tavaly kapott csicseri borsó magokat.

Elővettem a láncfűrészt és levágtam az Áron almafáján és a szilvafán a befelé mutató nagyobb ágakat, ahogyan azt Zborovszky Gábortól tanultam.

Olyan sok elfoglaltságom volt a kertben, hogy Áront kértem meg, melegítse meg az ebédet és tálaljon.

Ebéd után még feldaraboltam a lefűrészelt ágakat.

Még a szivattyút is megpróbáltam beindítani, de az többszöri próbálkozásra sem kapta fel a vizet.

Három óra után már kapkodva készülődtünk az indulásra, mert legkésőbb négykor el kellett indulnunk, hogy ötre nagy biztonsággal odaérjünk Adri fogorvosi rendelőjéhez.

Adri is csak később ért oda, így azután ebből nem lett probléma. Amíg engem kínoztak, addig Áron olvasott. A tortúra 5-től 7-ig tartott. Adri szerint ez a beavatkozás egy csekélység volt a szerdaihoz képest, de én nagyon nehezen viseltem. Már-már kezdtem azt hinni, hogy a nehezén túl vagyok, amikor Adri bejelentette, hogy jobb lenne egy régi hidat lekapni, mert akkor az új hidat stabilabb lábakra tudná tenni. Meddig tart még ez a szadizmus?

Mire hazaértünk már alig éltem. Áron rendesen segített felcipelni mindent. A maradék csirkelevest, Mannát és Möcinek az újabb dossziéját átvittük Emőkéhez és két kupica vodka után már alig vártam, hogy ágyba kerüljek.

Új elem a szombat reggeli étlapon

Nyolc óra körül keltem. Az idő borús, a kedvem pedig attól rossz, hogy ma és holnap még be kell adnom magamnak egy injekciót.  

Reggel úgy döntöttünk, hogy ha már ilyen barátságtalan az idő, akkor előbb reggelizünk, és csak utána megyünk a piacra.

Áron beadta a derekát, hogy ma mehetünk fodrászhoz is, erre a fodrásznő mobilja ki van kapcsolva.

Reggelire leutánoztam azt a meleg szendvicset, amelyiket Tamással a Hold udvari csarnokban ettünk. A szendvics fő attrakciója a bundás kenyér és a sült Fradi kolbász közötti kenőcs, amit még tegnap este készítettem. Egy közepesen nagy vöröshagymát feldaraboltam, de nem teljesen apróra. Ezt egy kevés olajon megdinszteltem, majd egy evőkanál mustárral és ugyanennyi majonézzel összekevertem. Én még beleaprítottam egy savanyított macskapöcse paprikát is. A siker nem maradt el.

A piacon csak tojást vettünk, meg két csomó ujjhagymát. 

Bedobtuk a Fruzsinának szánt csípős paprika magot a postaládába. 

Benéztünk a csavar boltba, hogy az egyik kedvenc szétesett konyhakésünket megjavíthassuk.

Otthon azzal kezdtünk, hogy Áronnal közösen, de a Zsolti bácsi javaslat figyelembe véve kijelöltük az ültetendő meggyfa helyét. Hamar elültettük és Áron hozott is rá egy kis lavór vizet.

Gondosan odatettem a zöldséges csirkelevest főni, miközben az aprólékok megmaradt felét félretettem a mélyhűtőbe.

Közben Áron zongorázott egy kicsit. Nem vitte túlzásba, de legalább gyakorolt egy kicsit.

Kimentem a kertbe és elültettem a már kicsírázott hagymákat, amiket Emőke adott és elvetettem két sor petrezselymet, mert az nyáron, frissen mindig jól jön.

Ebédre a sok zöldséges csirkelevest ettük, ami nasként (a német Nachtisch szóból ered) a citromos nápolyival fejeződött be.

A leveses fazékból kihalásztam Mannának egy csomó aprólékot és rátettem a macskakajájára, de csak azt ette, a drága pénzen vett macskakaját nem.

Azután valamiért nagyon elálmosodtam és felmentem lepihenni. Naná, hogy addigra Manna már elfoglalta az ágyamat és a takaró alatt durmolt. Érdekes, hogy Áron is elment utánam pihenni és mind a ketten aludtunk egy kicsit délután.

Este Áron készített egy kis hideg vacsorát. Pirítós kenyeret megkent majonézzel, rá füstölt tarját és ujjhagymát.

Végre utolértem magam az elmaradt blogok online megjelentetésével és ezt egy rövid emailben tudattam a reklamálókkal.

Hol van a kokárda?

Reggel azzal ébresztett Áron, hogy nem talál sehol egy kokárdát és el fog késni. Először csak azt mondtam, hogy én mindig a cipős szekrény jobb felső fiókjában tartottam, ha tavaly ő is oda tette vissza, akkor az ott van. Nem volt ott. Még azt is felajánlottam, hogy mindent szórjon ki a fiókból, majd én visszarámolok, de hiába, nem lett meg.
Ez alkalommal nem sajnáltam meg és nem ajánlottam fel, hogy kiugrom az ágyból és beviszem autóval. Nem, mert nagyon sokszor elmondtam, hogy este tessék összekészülni. Ha ebben szót fogadott volna, akkor este még ezer más lehetőségünk is lett volna beszerezni egy kokárdát. Vehettünk volna egy újat, kérhettünk volna akármelyik szomszédtól, de ad abszurdum, készíthettünk volna egy újat.

Késsen el, szúrják le és tanulja meg, hogy este kell összekészülődni másnapra.

Reggelire ugyanazt készítettem, mint tegnap. Sült szalonna, tojás, lila káposzta.

A délelőtt java azzal telt, hogy pótoltam a hiányzó blog bejegyzéseket.

Elintéztem a függőben lévő levelezéseimet. Lassan, de céltudatosan kezdtem összepakolni és viszonylagos rendet hagyni a lakásban.

Áron és Emőke gépének wifi elérésében nem sikerült előrébb lépnem.

Amikor Áron megjött, már majdnem minden össze volt készítve. Gyorsan betereltük Mannát is a hordozójába. Indultunk.

A TESCO nekünk már nagyon rutinosan megy. Először a PET palackok, azután a sör és az Unicum, majd a töltött nápolyi, a csirkelevesbe való hatféle aprólék, leves zöldség. Cukkini tekercshez császárhús, sajt és egyebek. Még arra is volt időnk, hogy Mannának is vegyünk valami ínyencséget.

Útközben még kellett vennünk paradicsomot, de ott megkívántam egy meggyfa csemetét is. Bár az ilyesmit jobb ősszel elültetni, mégis megvettem.

Hamar értünk Dömsödre. A vegyesboltban csak tarját vettünk és rendeltünk holnapra egy fél kárpátkenyeret.

A házban megint minden rutinosan ment. Berámolás és bár a fűtés már 18 fokra temperált, azért mind a két kályhába semmi pillanat alatt begyújtottam.

TP-LINK router

Viszonylag jól aludtam és a duzzanat is csökkent némileg.

Nem sokkal azután, hogy Áron elindult, én is felkeltem. Készítettem magamnak egy kis reggelit és nagyon óvatosan, hogy csak a hátsó fogaimhoz kerüljön az étel, megettem.

Elolvastam a könyv utolsó oldalait és 11-kor elindultam a könyvtárba. Odakint olyan hideg van, hogy azon sem csodálkoznék, ha visszajönne a tél. A könyvtárban meghosszabbították a tagságomat és kivettem három könyvet. Egy 2-es szintű könnyítettet Gabikának, hogy kipróbálja, egy 6-os szintű Stephen King könyvet pedig magamnak. 

Már régóta furdal a kíváncsiság, hogy milyen egy Stephen King könyv, amiket ezer számra ír az írója és millióan olvassák.

A nap nagy része az új TP-LINK wifi router konfigurálási kísérleteivel telt. Nem ment pedig nagyon küzdöttem.

Kettő körül érkezett a Telekom embere és nekiült, hogy majd ő. Amikor már ő is nagyon elakadt,ő sem értette, hogy a 192.168.1.1-re, de az 1.0.-ra és a 0.1-re se jön be a TPLINK router ablaka, és akkor telefonon kért technikai támogatást, de egy idő után azzal együtt feladta. Azt javasolta,vigyem le a routert a Csiki-hegyek utca 14.-be, ott van a KOMEL Kft., ők semmi perc alatt megoldják a problémát én pedig mondjam fel az IPS szerződést az Invitelnél és kössek új szerződést rajta keresztül a Telekommal. Most már nagyon közel vannak üvegszállal és 10 Mbps-t adnak havi 3200.-ért. Szerintem üzletszerzői jutalékot kap, mert nagyon hangsúlyozta, hogy ne a központot hívjam, mert azok nem tudják, hogy itt milyen közel van a végpont, őt hívjam.

Áron közben hazaért és nem azt kérdezte, van-e valami enni vagy inni való, hanem, rögtön azt kérdezte, működik-e a wifi?

Nosza, vettem a kabátom és levittem a routert a KOMEL Számítástechnikai üzletbe. Ott ugyan nem tudták bekonfigurálni, mert nem volt ott az a szakember, de annyit elárultak, hogy a TPLINK esetében már nem működik a 192.168.1.1 csak a leírás, amit a routerhez kaptam még régi és próbáljam meg a www.tplink.login.net oldalon, ott azonnal be fog jönni a konfigurációs oldal.

Hazajöttem, megpróbáltam, ott se jött be.

Na erre felhívtam a TP-LINK technikai ügyeletét (06 40 100432) és ott egy nem magyar ajkú kolléga készségesen egy fél óra alatt a kezemet vezetve segített a konfigurálásban.

Sajnos azért elkövettem azt a hibát, hogy a régi SSID-t  és jelszót adtam meg az új eléréséhez. pacher helyett legalább pacherTP-t kellett volna adnom, de nem így tettem.

A lényeg, hogy az új router annyira már funkcionál, hogy az asztali gépen RJ45-ös kábellel a notebookon pedig wifivel van már Internet elérés.

szájsebészet

Nem aludtam jól, mert teljesen felkavart Möci erőszakos látogatása. 

Áron reggel odabújt mellém és próbált bátorságot önteni belém a mai szájsebészeti beavatkozásra.

7:20-kor elindult a suliba. 

Hosszan készülődtem a felkeléshez, mert tudtam, hogy a mai nap a szenvedések napja lesz.

Száki Joli telefonált, hogy egy fél óra múlva erre fog járni, mert most oda tudja adni a tartozásukat. Így is lett, találkoztunk és ideadta a 40 pénzt, ami most nagyon jól jött, mert ki kell majd fizetnem a szájsebész doktornőt a műtét után.

Sütöttem egy kis szalonnát és ráütöttem egy tojást, mellette pedig lila káposzta melegedett. Még valahogyan tudok enni, de ez ma délutántól már nem fog menni ilyen egyszerűen.

Adrit hívtam, hogy írja meg SMS-en a szájsebésznő pontos címét.

A Invitellel is beszéltem. Megadtam a hibajegy számát és érdeklődtem, hogyan áll az Internet szolgáltatás hibaelhárításának az ügye. Azt mondták, hogy a társszolgáltató mind ezidáig nem jelzett vissza, de akkor most megsürgetik és visszaszólnak.

11-ig olvasgattam a holnap visszaviendő könyvet. Úgy néz ki, hogy időben végzek vele.

Már a buszon ültem, amikor érdeklődött az Invitel, hogy működik-e a rendszer. Mondtam, hogy már el kellett hagynom a helyszínt, de háromkor már ott leszek, hívjon akkor.

Már ¾ 12-kor odaértem és a rendelő várótermében olvasgattam a könyvet, miközben egy zabszem nem fért volna a seggembe. Kicsit kellett várnom, de az nem is volt baj, mert Adrienn is késett és minél később, annál jobb.

Azután egyszer csak sorra kerültem. Belátom, hogy ez alkalommal nem voltam férfi. Egy teljes órát kínoztak, arról már nem is beszélve, hogy ott derült ki, hogy nem két fogamat, hanem az alsó négyet kell kivenni, ahhoz, hogy egy megfelelő híd kerüljön majd oda.

El-jövetkor Adri felírt néhány gyógyszert: Egy fájdalomcsillapítót, egy antibiotikumot, arra az esetre, ha nagyon belobban a fogínyem és javasolt egy gyulladás gátló homeopátiás bogyót, az árnikát.

A Kálvin térről nagyon egyszerű hazafelé az út. M4-es metró és 8-as busz.

Kiváltottam a gyógyszereket és itthon azután rögtön egy tasak fájdalomcsillapítóval kezdtem, mivel a rendelőben kapottnak már gyengült a hatása.

A sűrű csirke levesből turmixoltam magamnak, mert most néhány napig csak pépeset tudok enni.

Én szinte egész délután próbálkoztam a TP-LINK wifi router installálásával, Béla távsegítségével, de sehogyan sem akart összejönni.

Az Invitel hívott és mivel még mindig nem működik az Internet, azt mondták, hogy akkor a társszolgáltató (ez a Telekom), holnap ki fog szállni a helyszínre. Később hívott is a szakember é s becélozta a holnap délutánt 2 és 6 között.

Áron csak nagyon későn ért haza, úgy hat óra után, mert a gyógytornája elhúzódott. Rajtam látta, hogy körülbelül romokban vagyok. Azonnal kirámolta a mosogatógépet és megkérdezte, megeheti-e a tegnap meghagyott főtt tésztát baracklekvárral.

Emőke jött meg később, de miután látta, hogy romokban vagyok, inkább bement Áronhoz.

Adri is hívott, kérdezett az állapotomról (duzzadás, lüktetés stb.) és elmondta, hogy lefekvéskor mikre kell ügyelnem.

Áron csak többszöri felszólításra volt kapható a villanyoltásra. Lefekvés előtt még bevettem egy gyulladáscsökkentőt, ami egyben fájdalomcsillapító is, no meg egy Unicumot. Az ágyban még olvastam egy kicsit és már alig maradt néhány oldal a könyv végéig.

bejött Möci

Reggel Áron megint odabújt apájához és érdeklődött, hogy hogy aludtam. Mondtam, hogy tűrhetően, mostanáig, amíg fel nem ébresztett. Ha már felébredtem beszélgettünk.

Amikor Áron 7:20-kor elhagyta a fedélzetet, én is felkeltem. Kerestem a tegnapi dogi-baget, de csak az üres dobozát találtam. Valószínűleg Áron még este jóízűen elfogyasztotta, amit nem is bántam.

Sütöttem magamnak szalonnán egy tükörtojást, ittam hozzá kefirt és elindulás előtt még egy kávét.

Kilencre értem Berencsi doktornőhöz, aki vérvétel ügyben lepasszolt egy nővérnek, mert szemmel láthatóan nagyon elfoglalt volt.

Hazamenet beadtam magamnak a negyedik szurit a holnapi szájsebészeti beavatkozáshoz. Még el sem kezdődött az igazi beavatkozás, de nekem már elegem van a kínzásokból.

Kicsit próbálkoztam a wifi router installálásával és egy darabig el is jutottam, mert a kütyün már létre is jött a kapcsolat, de a notebookon és az asztali gépen még nem.

Elindultam Dömsödre. Az oda-vissza út nagyon jó alkalom arra, hogy befejezzem a „The Remain of the day” könyvet, mert holnap jár le a meghosszabbított kölcsönzési ideje. Egyre jobban élvezem ezeket a Pinguin Readers kiadványokat. Mostanra már 6-os fokozaton szinte folyékonyan olvasom.

Ilyen mázlim eddig még sosem volt. Úgy érkeztem meg a buszpályaudvarra, hogy egy perc múlva indult a busz Dömsödre. Az úton kényelmesen írtam az elmaradt kétnapi blog bejegyzésemet.

Kész szerencse, hogy nem állok idő szűkében, mert olyan buszra szálltam, ami ugyan Dömsödre megy, de előtte bejárja Tolnát-Baranyát. Olyan helyeken kacskaringózott, amiknek a nevét hallottam már, de ahol még soha nem jártam (Taksony, Majosháza). Így azután az út egy óra helyett másfél órát tartott.

Az idő fantasztikusan gyönyörű, igazi tavasz van.

A bázison felkaptam mindent, amiért tulajdonképpen jöttem és indultam vissza a buszmegállóhoz. Megnéztem, hogy mennyi az idő és beláttam, hogy hacsak valami csoda nem történik, akkor nem érhetem el a 13:55-ös buszt. Már azon gondolkoztam, hogy felhívom Olivért és lemondom a mai gyerek-német órát, mert nem illik egy órát késni, amikor megtörtént a csoda. Jött egy személyautó az úton. Gondoltam, leintem, hátha megáll, hátha éppen arra megy, és hátha felvesz. Amikor mellettem megállt, akkor láttam, hogy az autóban Gabika és Feri bácsi ült. Ilyen csoda nincs.

A buszon volt ugyan wifi, de csak a kütyüm tudott rá csatlakozni, a notebook nem. Nagy valószínűséggel, amikor otthon a wifi routert próbáltam konfigurálni, akkor elállíthattam valamit, amit most nem találok.

Bánatomban megettem egy darab kolbászt kenyérrel, úgy hogy a buszvezető ne lássa.

Sikerült időben hazaérnem.

Áron már tíz perccel négy előtt megjött. Kértem, hogy készítse elő a terepet a gyerek-németre. A fiúk is pontosan érkeztek, kezdődhetett a gyakorlás. Megkérdeztem, hogy hol tartanak. Holnap dolgozatot fognak írni az um-zu-s és a damit-os mondatszerkezetekből. Áron megmutatta a német könyvét, amiben éppen ezt gyakorolták. Ettől teljesen rosszul lettem.

Először is (Pro primo)- elmondtam Áronnak, hogy egy kultúrember nem ír bele egy könyvbe golyóstollal, maximum grafit ceruzával.

Pro secundo :  amiket beírt az hibás volt és olvashatatlanul ronda.

Ez nálam elrontotta az óra alaphangulatát, de azért végigcsináltam és remélem, hogy hasznos volt.

Vacsorára melegítettem a csirkelevesből és kifőztem egy adag tésztát, hogy diós tészta legye utána, de ebből már egyikünk sem kért.

A vacsora kellős közepén bejött Möci és kérte Áront, hogy a kajájával együtt menjen a szobájába, mert ő szeretne beszélni velem. Áron azonnal bement a szobájába, de én mondtam, hogy én meg nem szeretnék beszélni vele és menjen el. Azért ő csak mondta a magáét, ami engem nagyon felkavart.

Amikor elment Áron kijött a szobájából, nem kérdezett semmit csak engem próbált nyugtatgatni.

Később megjött Emőke és én kértem Áront, hogy mutassa meg neki a német könyvét. Áron Emőkétől is rendesen kapott az abban látható dolgok miatt.

Azután együtt mentek vásárolni, miközben Áron (egy nap késéssel) megvette a buszbérletét is.

A közeli napok programja:

Áron reggel odabújt hozzám. Távirati stílusban megbeszéltük a mai nap tervezett vázlatát. 

Szerintem időben indult el.

Adri hívott fel. Először jó híreket mondta el. Náluk befejeződött az elektromos hálózat korszerűsítése és bár most a szerelés, falvésés utáni háborús sebek javításával vannak elfoglalva, de nagyon köszöni, hogy ezt a csapatot (apa és két fia) ajánlottam, mert kifogástalan munkát végeztek. Még egyszer nagyon hálásak. Utána felvázolta a közeli napokban számomra várható eseményeket, amiktől teljesen magam alatt vagyok.

A reggeli szertartásba beletartozik a hasba szúrás. A mai injekció lesz a harmadik és még egy lesz a műtét előtt, a többi pedig a műtét utáni négy napban, de akkor már sincumar-ral együtt.

A közeli napok programja:

Ma este ½ 7-kor fogkő leszedés nála, mert így mégsem jelenhetek meg szerdán a szájsebésznél.
Holnap (azaz kedden) reggel 9-kor meg kell jelennem Berencsi doktornőnél, hogy szerdára egy teljesen friss INR álljon a szájsebész rendelkezésére.
Szerda dél a műtét napja és utána számomra egyelőre ismeretlen ideig csak tejbe papi félét ehetek és nem jelenhetek meg semmilyen társaságban.

Manna már reggel óta egyfolytában reklamál, hogy miért nem megyünk már le a parkba. Nem érti, hogy én most milyen gödörben vagyok a fogam miatt.

Összeütöttem egy kis reggelit.

Ma még elmegyek a Rudasba. Találkozom Lacival és Tamással. Amikor indulok, akkor leviszem Mannát is a kutyafuttatóra. Manna egy darabig tűri, hogy vigyem, de a ház előtt már szeretne szabadlábra kerülni. Nem lehet, mert féltem a sok száguldó autótól és még ölben viszem át a túloldalra.

Indulhattam a Rudasba. Tamás már ott volt, Lacira csak egy pár percet kellett várakozni.

Bent nagyon jó volt, főleg akkor amikor a forró gőz után a jéghideg vízből ki lehetett jönni.

Tamással együtt mentünk a Hold utcai csarnokba, annak is egy gasztronómiailag szuper étkezdéjébe.

Én egy meleg szendvicset ettem, valamilyen Fradi kolbásszal. A kaja nagyon ízletes volt, de olyan sok, hogy egy részét dogibag-ben kértem.

A következő program az volt, hogy Tamás ment a KIRÓ PRAKTIKERHEZ a Lövőház utcába, én pedig a Mamutban Az Extreme Digitálnál vettem egy TP-LINK wifi routert.

Utána Tamással mentem haza. Ő tett még egy kis kitérőt és Őrmezőn felvette a notebookját, ugyanis a terv az volt, hogy őt is elindítom a Duolingó pályán. Nagyon szeretne komolyan tanulni angolul és most rengeteg szabadideje van erre a célra.

Útközben hívott Büti Ági, hogy szeretne behatolni a  Dömsödi házba, kölcsönvenné a porszívót, és használná a mosógépet, mindezért pedig a következő takarítást ingyen végezné. Mondtam neki, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül vegye igénybe a dömsödi eszközöket, örülök, ha valamiben segíthetek.

Gazdagrétre menve elővettük a notebookot. Először, a kérésére  egy kicsit rendet csináltam a  Azután következett volna a Duolingóban való regisztrálás, de ekkor megjött Áron a suliból és semmi perc alatt átvette a hatalmat a notebook felett. Mindent beállítottak a Duolingóban és Áron mindent részletesen elmagyarázott Tamásnak, ami a Duolingót illeti.

Hatkor elindultam Adri fogorvosi rendelőjébe és még oda is Tamás vitt el. Adri nagyon megkínzott, pedig szerinte ez csak egy kis fogkő eltávolítás volt.

Hazamenet bementem a CBA-ba, mert ezt a tortúrát le kellett öblíteni egy kis unicummal. Vettem még tejet és két zsömlét. Otthon igyekeztem mindent rendbe tenni és Áront időben ágyba dugni. Egyik sem ment 100 %-osan. Készítettem Áronnak egy tarjás, uborkás, majonézes szendvicset reggelre.

Újabban párolt káposzta

Manna ott aludt egész éjjel a lábamnál.

Éjjel megint össze-vissza álmodtam minden marhaságot. A történetből csak annyira emlékszem, hogy a buszvezetőtől megkérdeztem, hogy a Clark Ádám térnél megáll-e. Azt mondta, hogy ott nincs megállója a járatnak, de a kedvemért megáll és már fékezett is. Erre én hátra kiabáltam, hogy „Möci, itt leszállunk.”

Lefele menet Manna szorosan követett, mert tudta, hogy most kiengedem.

Áront kérdeztem, hogy ha a tegnapi reggelit megismétlem, az megfelel-e. Mi az, hogy megfelel? Kitűnő," - volt a válasz.

A reggeli annyiban módosult, hogy a sült virsli mellé nem csak bundás kenyereket, hanem még párolt lila káposztát is tálaltam.

Befejeztem a bélyegek kiteregetését és Áron elől elbújva adtam be magamnak a második injekciót.

A délelőtt kötetlen lazulással telt. Szikrázó napsütésben megtöltöttem négy cserepet amibe csípős paprika magot ültettem.

Átmentem Gabikáékhoz, körüljártam, hogy áll az angol tanulásával. Megkínáltak sült hurkával, Áronnak meg küldtek süteményeket.

A lepréselt bélyegek szortírozását abba kellett hagynom, mert ránéztem az órámra és láttam, hogy ½ órán belül indulnunk kell haza.

Délután nagy kapkodással kellett indulnunk, hogy Áron időben érjen Krisztához a mai angol órára. Útközben még arra is maradt időnk, hogy vegyünk két cserép virágot a nőnapra Emőke lányomnak és Krisztának, aki az angol órát tanítja.

Az Invitelt felhívtam, hogy megtudjam, most mitől nincs Internet. A technikai hotline-ossal közösen megállapítottuk, hogy a Fonera wifi router a bűnös a dologban. Most vehetek egy új TP-Link wifi routert. Csupa öröm az élet.

Amikor Áron hazajött, röviden beszámolt a frissen tanultakról, de a lefekvés megint nehezen ment, az általam betervezett fürdést pedig teljesen elszabotálta.

Laci felhívott, hogy mit szólnék egy holnap délelőtti Rudas-hoz hármasban Tamással. Egyetértőleg írtam is Tamásnak egy SMS-t, hogy akkor holnap 11 és ½ 12 között Rudas.

tavaszi séta

Reggel, amikor már készülődtem a piacra, Áron olyan mélyen aludt, hogy nem volt szívem felébreszteni.

Először bementem a kárpátkenyérért, majd a piaci vegyesboltban vettem egy zöld címkés Nescafe-t.

 Az egyik piaci eladónál, akiről már korábban is tudtam, hogy máshol is piacozik, ott hagytam két darab LED lámpát.

Visszaérve, Áron még mindig aludt. Csöndben elkezdtem készíteni a reggelit és csak akkor kezdtem el keltegetni, amikor már az asztalon gőzölgött minden, amit reggelire készítettem. A legnagyobb sikere a sült virslinek, a bundás kenyérnek és a kefirnek volt.

Nagyon nehezen, de sikerült rábeszélni magamat az első injekció beadására. Ezen kívül még három napon kell ugyanezt megismételnem, mielőtt az ötödik napon megyek a szájsebészhez.

Áront nem érdekelte az idő előrehaladta és a nap állása, Ő visszabújt a takaró alá lustálkodni tovább.

Átmentem Béniékhez, mert nekik is hoztam a LED lámpákból. Megkínáltak egy kupica pálinkával és egy kicsit politizáltunk. Ő csak arra panaszkodott, hogy nap mint nap azon mérgelődik, hogy az M1 homlok egyenest ellenkezőket mond az ország helyzetéről, mint az ATV. Ebből azután teljesen jól látja, hogy akkor az egyik oldal, vagy mindkettő hazudik. Én azt tanácsoltam neki, hogy ne mérgelődjön és a kettőből csak az egyik csatornát nézze, vagy mint azt én teszem, egyiket se.

Visszajövet, elindítottam egy csirkeaprólék leves készítését, begyújtottam a cserépkályhába és közben elkezdtem kiteregetni a leáztatott bélyegeket.

Amikor már minden sínen volt, akkor nagyon határozottan felszólítottam Áront, hogy ilyen szikrázó napsütésben nem teheti meg, hogy egész nap lustálkodik, öltözzön fel és induljunk el valamerre.

Ebben egyetértett és el is indultunk. Ő határozta meg, hogy merre menjünk és közben mesélt nekem az útvonallal kapcsolatos régi emlékeiről.

„Emlékszel Apa? Itt tanítottál kerékpározni, amikor még csak öt éves voltam, és amikor észrevetted, hogy már oldalt nem ér le a földre a két támkerék, akkor leszerelted és egy seprűnyelet dugtál a nyereg alá…..” és csak mondta és mondta, miközben jó két órás kirándulást tettünk.

Útközben találkoztunk egy nagyon érdekes emberrel. Többféle háziállattal jött ki sétálni. Két kutyája közül az egyik egy nagy barna bernáthegyi féle, a másik pedig egy fekete puli volt. Ezek futkároztak, hancúroztak. Volt még két kecskéje és két birkája, de ezek ki voltak kötve. A legérdekesebb kísérője  egy gúnár volt. A bácsi szerint a gúnár vigyáz rá.