Áronnak még este kikészítettem az
ebédpénzt, így reggel már csak annyit kellett mondanom, hogy ott van a cipős
szekrény tetején.
Már megint a kora reggeli órák
azok, amikor a félig körvonalazódott ötleteimből egy felhasználásra alkalmas
megoldás születik. Most is ez történt. El is határoztam, hogy reggeli után le
is ülök a gép elé, hogy végleges formába öntve el is küldjem a javaslatomat.
Ezeket a gondolatokat nem szabad ugyan elkapkodni, de az sem helyes, ha évekig
azon morfondírozunk, hogy le kellene már írni és el kellene már küldeni, mert
egyszer csak valaki másnak is az eszébe jut és akkor oda a dicsőség.
Reggelire főtt debreceni és lágy
tojás, no meg tejeskávé.
Utána, ahogyan az az elmúlt héten
megbeszéltük, felhívtam Győzőt, hogy ma délután mikor tudunk találkozni és egy
kicsit beszélgetni.
Leültem a számítógépem elé és
elkezdtem írni. Éreztem annak a görög bölcseletnek a valóság tartalmát: „Ha egy
munkához hozzákezdesz, akkor már a felén túl vagy.”
Rendszereztem és pótoltam az
elmaradt blog bejegyzéseimet.
Győző 16:00 óra után felhívott,
hogy most tud indulni Törökbálintról és 20 perc múlva tudunk találkozni a
mellettünk lévő CBA parkolójában.
Győző azzal kezdte, hogy hozott
nekem ajándékba egy apukája által írt könyvet (D. Gy.: Bajtai kisbetyárok)
Beültünk a volt pizzázóba, én egy
kávét, ő csak egy buborékmentes vizet kért.
Sorban előadtam neki a három
témát, nagy hangsúlyt adva az egyiknek. Győző díjazta az ötletemet és bizonyos
keretek között biztatott a folytatásra. Régen találkoztunk és nagyon jó volt
vele ezt a f él órát együtt tölteni. Amikor elbúcsúztunk, nagyon feldobódva
jöttem haza.
Áron már itthon volt, de a kis
bőrönd pakolása csak nem akar haladni.
Frissiben elkezdtem olvasni a kapott könyvet és már az elején tetszik.
Áron lesi, hogy mikor jön már
haza Emőke, mert szeretne vele és Mannával lemenni, sétálni. A vacsoráját is
Emőkénél költötte el. A lecke meg a többiek persze mind elmarad.
Végül én is átmentem, mert
szükségem volt Balázs email elérhetőségére és a Construma belépőjét is Emőkénél
nyomtattam ki.
Áron még maradt egy kicsit, mert
Emőke kinyomkodással próbálta eltüntetni Áron kamaszkori pattanásait. Ennek én
nem nagyon örültem, mert félek, hogy valamelyik elfertőződik. Jobb módszernek
találom a reggeli és esti arclemosást, azzal a speciális szerrel, amit erre a
célra vásároltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése