Tavaszi munkák a kertben

Félálomban hallottam, hogy Áron bejön és elviszi az ágyam mellől a notebookot.  

Nemsokára én is felkeltem. Nem szívesen, mert ma még be kell adnom magamnak az utolsó injekciót. Lesz, ami lesz, csak már legyünk túl rajta.

Elkezdtem készíteni a reggelit és csak akkor hívtam Áront, amikor már meg volt terítve. A bundás kenyér mellé sült virslit tálaltam, frissen lefejt kefirrel és ujjhagymával.

Reggeli után átmentünk volna Gáborért, hogy legyen szíves megmutatni, hogyan kell a szőlőt megmetszeni, de a Duna kapu fele a szolgalmi úton Áronnak a szemébe csapódott az egyik ág és ezért Ő engem hibáztatva a történtekért, a szemét törölgetve és megsértődve visszament a házba.

Gábor és Klári éppen kertészkedtek, de Gábor szívesen átjött segíteni. Klárinak adtam egy csomó csípős paprika magot, amivel ő nem fog vacakolni a palántázással, hanem rögtön a földbe veti. Tőle tanulva elhatároztam, hogy én is így fogok tenni.

Gábor lecsipkedte a szőlőkaróról kinőtt, szinte összes hajtást. Nagyon kíváncsian várom, hogy mi fog ebből teremni. Gábor azért felhívta a figyelmem, hogy ezt azért majd kell permetezni. Ehhez először be kell majd szereznem egy Vegasol nevű szert.

Átmentünk Gabikákhoz és vittem neki a Piano című egyszerűsített szövegű könyvet. Az eredeti 6070 szó helyett, ebben 700 szó van.

Még mindig találtam egy nagy dossziét, amiben Möci rajzai és egyéb dokumentumai voltak. Gondosan összecsomagoltam és betettem az autóba.

Nem sokáig voltunk ott, mert Áron rágta a fülemet, hogy menjünk már, (mert neki sürgős Internetezni valója van).

Visszaérve neki álltam elvetni a csípős paprika magok egy részét és a Fruzsinától tavaly kapott csicseri borsó magokat.

Elővettem a láncfűrészt és levágtam az Áron almafáján és a szilvafán a befelé mutató nagyobb ágakat, ahogyan azt Zborovszky Gábortól tanultam.

Olyan sok elfoglaltságom volt a kertben, hogy Áront kértem meg, melegítse meg az ebédet és tálaljon.

Ebéd után még feldaraboltam a lefűrészelt ágakat.

Még a szivattyút is megpróbáltam beindítani, de az többszöri próbálkozásra sem kapta fel a vizet.

Három óra után már kapkodva készülődtünk az indulásra, mert legkésőbb négykor el kellett indulnunk, hogy ötre nagy biztonsággal odaérjünk Adri fogorvosi rendelőjéhez.

Adri is csak később ért oda, így azután ebből nem lett probléma. Amíg engem kínoztak, addig Áron olvasott. A tortúra 5-től 7-ig tartott. Adri szerint ez a beavatkozás egy csekélység volt a szerdaihoz képest, de én nagyon nehezen viseltem. Már-már kezdtem azt hinni, hogy a nehezén túl vagyok, amikor Adri bejelentette, hogy jobb lenne egy régi hidat lekapni, mert akkor az új hidat stabilabb lábakra tudná tenni. Meddig tart még ez a szadizmus?

Mire hazaértünk már alig éltem. Áron rendesen segített felcipelni mindent. A maradék csirkelevest, Mannát és Möcinek az újabb dossziéját átvittük Emőkéhez és két kupica vodka után már alig vártam, hogy ágyba kerüljek.