Extreme Digital

Amikor Áron elindult, még egy picit lustálkodtam. Éjjel ugyanis több órás gondolkozási szünetet tartottam az alvásban. 

Főleg két témában rendeztem a gondolataimat. 

Az egyik az M4-es metróhoz, illetve annak EU-s támogatásához kapcsolódott. Ezzel összefüggésben még szeretnék konzultálni D. Gy.-vel, mielőtt még kopogtatnék Tarlós István Főpolgármester úr ajtaján. 

A másik Reich Tamás Révfülöpi építkezése. Azon töprengtem, hogy abban, hogyan tudnék neki hatékonyan segíteni.

Laza reggeli után rendezgettem a soraimat, majd összecsomagoltam a  wifi routert és elindultam az Extreme Digitálba.

A Moszkva téren felhívtam Nóra nagyit, hogy lenne-e kedve a töröknél velem ebédelni. Jó –mondta -, akkor most Ő is készülődik és 1/2 2-re mondta, hogy ott lesz, ami nekem is jó, mert körülbelül addigra végzek az Extreme Digital-ban.

Az üzletben kötötték az ebet a karóhoz, hogy ők ezt nem veszik vissza, mert már elmúlt a három nap és nem adhatnak helyette egy nagyobb teljesítményűt, még akkor sem, ha ráfizetek. Na engem sem kellett félteni. Kértem a Vásárlók könyvét és az üzletvezetőt. Neki már egy lapáttal rátettem a történetre, mert úgy meséltem el, hogy amikor az Internet szolgáltató szakembere kiszállt, hogy megállapítsa a hibát, akkor – mivel nem a szolgáltatásukban volt a hiba, hanem a routerben - , felszámolt 8000.- Forint kiszállási díjat. Ez hatott és azonnal kicserélték a routert egy drágábbra, de jobbra.

A töröknél nagyon jót ebédeltünk. (grízgaluska leves, rántott harcsa tavaszi salátával). Utána ittunk egy kávét a speciál kávézóban.

Nóra nagyival már többször is beszéltem telefonon, az Egerbe utazásukkal kapcsolatban, mivel még pénteken is kérte, hogy az időpontok pontosítása érdekében még beszéljünk. Már akkor sem értettem, hogy még mit lehet azon pontosítani, hogy március 31-én délután meg fogunk jelenni nála teljes menetfelszerelésben és másnap indulhatnak Áronnal Egerbe, ahonnan legkésőbb a rákövetkező szerdán kell visszajönniük.

Most ezt újra elmondtam, és amikor azt mondta, hogy jó, de ez ügyben még hívjam fel, akkor kicsit bepöccentem. Arra kértem, hogy az újság széléből szakítson le egy darabkát, írja rá nagy betűkkel, hogy „ÁRON JÖN MÁRCIUS 31-ÉN KEDDEN DÉLUTÁN” és ezt a cetlit ragassza a bejárati ajtóra.

- Jó,- mondta, de addig még beszéljünk, mert azt sem tudja, hogy mikor indulnak a buszok Egerbe.

-          Nagyi, nem beszélünk, a Stadion autóbusz-állomásról reggel nyolctól minden óra 15 perckor és 45 perckor indul egy busz Egerbe, ugyanúgy, mint tavaly és tavaly előtt, de ezt a menetrendet Áron az idén is vinni fogja magával hozzád kinyomtatva.

A hazafele úton, egy buszon utaztam Emőke lányommal, aki éppen a labor gyakorlatáról jött haza. Eldicsekedtem neki a frissen beszerzett routerrel, hiszen annak jó működésében ő is érdekelt. Megígértem, hogy amint lehet üzembe helyezem.

Nekem még be kellett mennem a Budapest Bankba, mert a TESCO vásárlókártyámon állítólag befizetési elmaradásom volt. Még 3300.- forint késedelmes befizetést is rám akarnak verni, ami nem biztos, hogy fog nekik sikerülni, mert a havi elszámolást nem ajánlva adták fel, hanem simán.

Itthon nagy elánnal nekiestem a konfigurálásának, de az utolsó simításokat ismét Béla segítségével tudtam csak elvégezni. A siker teljes lett. Emőke és Áron is tökéletesen fel tudtak csatlakozni a Netre wifi-n keresztül

.

Én még leszaladtam a CBA-ba Unicumért és sörért, de vettem egy pár debrecenit és göngyölt sonkát is. A babfőzelék utolsó porcióit Emőke és Áron ették, úgy hogy Áronnak még megfőztem hozzá az egyik debrecenit is. Én valamilyen borsos tokányt ettem rizzsel, amit Emőke nem szeret.

Vita a lefekvés és a villanyoltás körül, de végül ½ 10-re sikerült. Búcsúzóul még készítettem egy zöld teát mézzel, mert Áronnak nincs teljesen rendben a torka.

Záróraként elvégeztem egy Duolingót.