Facebook

Áron csendben hagyta el a fedélzetet. Az ebédpénze ki volt készítve a cipős szekrényen. Nekem hosszú ideig tartott, amíg kikászálódtam az ágyból.

Először is felhívtam a fodrászt (ő egy tanuló a fodrász iskolában) és megbeszéltem vele, hogy holnap délelőtt 11-kor tud fogadni. 

A fejembe máris összeáll a holnap délelőtti program.

Győző hívott és arra kért, hogy a blogban simítsam ki a történetünket. Azonnal egyetértettem vele és meg is tettem.

Reggelire sült szalonna, rajta tükörtojás és hozzá a szokásos tejeskávé.

Vettem egy nagy lélegzetet és egy szuszra megírtam a Magyar (királyi) TV-nek a képzavart elkerülő javaslatomat és előkészítettem (nyomtatás, borítékolás, frankírózás) a postai feladásra.

Átnéztem a leveleimet és közben kijelentkeztem a Zorpia-ból.

Egy csöngetés után kinyitottam az ajtót és Manna várta, hogy beengedjem. Valószínűleg Möci hozta fel az előkertből.

Áron korán hazaérkezett. Most már nem engedtem halogatnia a kis bőröndjébe a becsomagolást.

Fruzsina átküldött egy fotót a Hajdú Péter tilosban parkolásáról, amit azonnal felraktam néhány keresetlen szóval a facebookra.

Levittem a levelet a postára, a vízóraállást pedig a közös képviselői ládába.

A CBA-ban vettem egy kis kocka élesztőt és feljöve megmutattam Áronnak, hogy ha minden nap gyúr egy borsószemnyit belőle, akkor szerintem egy hónap múlva eltűnnek a pattijai.

A postaládából kivettem a Fasttech két újabb küldeményét. Az egyik egy 32 GB-s micro SD kártya volt, a másik pedig a Qi adapter. Ez utóbbi azt teszi lehetővé, hogy a kütyüt ne kelljen zsinóros töltővel tölteni. Rögtön elkezdtem vele egy kütyüt tölteni, de nekem nem akart 100 %-osan működni.

Felkerekedtünk és elindultunk a Nóra nagyihoz. Én még gyorsan betettem Áron bőröndjébe a húsvéti ajándékát, hogy majd Nóra nagyinál odaadom.

A (szőnyegbombázta) Moszkva térnél szálltunk le a 139-esről és sétáltunk a nagyihoz. Én elvittem neki kölcsönbe a nagy port felvert Ferenczi Krisztina: Szüret c. könyvet, hogy Egerben legyen olvasni valója.

Nagyi örült az érkezésünknek, de ettől a nagyon hideg szeles időtől elbizonytalanodott, hogy akarnak-e Ők Áronnal egyáltalán menni Egerbe.

Én mondtam, hogy arra legyen tekintettel, hogy ez a hét Áronnak a tavaszi szünete, amikor jó lenne, ha egy kicsit kikapcsolódna. Ha egész nap a lakásban maradnak és Áron egész nap a számítógép előtt ül, az nem egy nagy kikapcsolódás. Akkor annál már az is jobb lenne, ha ezt a téli repetát Dömsödön töltenék.

Amíg a Nagyival egy kávé mellett beszélgettem, Áron most is a számítógép előtt ült és valamilyen játékot játszott.

Lassan én is elbúcsúztam. Azt még nem tudom, hogyan fogom elviselni, hogy Áront egy hétig, sőt nyolc napig nem látom. A fontos, hogy ő érezze jól magát.

Hazafelé a buszon a Piano című könyvet olvastam. Ez a 2-es könnyített fokozat nekem már túl könnyű.

Ha már így belejöttem a javaslatok levélírásába, akkor nekiestem és megírtam a Tarlós Istvánnak is a levelem, ami egy nagyobb horderejű dologról szól, mint a TV képzavar

.

Itthon melegítettem magamnak egy adagot a bablevesből és a leves után megettem a túrós tésztát.

Megírtam a mai blogot és felhívtam Ágit, hogy nincs-e kedve átmenni a házba és a römertopfot beáztatni, de nem volt, mert mint mondta, a hideg mellett iszonyatos szélvihar van. Nem probléma, mert akkor nem holnap, hanem majd csütörtökön készítem el a töltött csirkét zöldség ágyon.

Még egy kicsit bekapcsoltam a TV- t, azután eltettem magam holnapra.