meglett a kulcscsomó

A reggeli búcsúzkodáskor Áron külön felhívta a figyelmemet arra, hogy rendesen megmosta a fogát.

Azon gondolkozom, hogy miket tehetek, ahhoz, hogy végül legyen lakáskulcsom.

Először is elővettem a mester kulcsokat, mert csak arról lehet kulcsot másoltatni. Ezt a másoltatást nem kellene elkapkodni, mert az is lehet, hogy Dömsödön is van egy garnitúra tartalékban. Arra még emlékszem, hogy amikor Áron elvesztette a kulcsát, akkor egy vagyonba került a másolat készíttetése. A hagyományos kulcsokat olyan 1-2 ezer forintért másolják, míg ezt több mint a kétszereséért.

Elkészítettem a szokásos reggelimet, majd reggeli után befejeztem a tegnapi nap blog bejegyzését és megnéztem a leveleimet.

Az elveszett kulcs kérdése továbbra is nagyon nyomaszt. A haditerv a következő:

-          Lemegyek és megnézem, hogy nem tettem-e be az autóba, ahol van egy szokásos helye ennek a kulcscsomónak,

-          Nagyon lassan, figyelmesen bejárom azt az utat, ami a hátsó kijárattól a buszmegállóig visz.

-          Elmegyek a BKK Akácfa utcai Talált tárgyak Osztályára,

-          Végül lemegyek a kulcs másolóhoz.

A BKK honlapjához tartozik ugyan egy URL cím: https://hu-hu.facebook.com/talalttargyak, de az 404-es hibakódot jelez.

Elindultam a fenti haditerv szerint. A CBA mögött tartotta két dolgozójuk a cigaretta szünetet. Hogy engem ne nézzenek lököttnek, amiért a füvet pásztázva olyan lassan megyek, odaszóltam magyarázólag, hogy egy elveszett kulcscsomót keresek. Erre bementek a raktárba, majd kiszóltak, hogy menjek csak be.

Amikor bementem a raktárba, megmutatták azt a dolgozót, aki megtalálta a kulcscsomóimat. Nagyon megörültem és nem győztem hálálkodni.

A haditerv további pontjai okafogyottá válva elmaradtak. Helyette bementem a kis kínaiba, kértem magamnak egy szecsuani csirkét sült zöldségágyon
.

Drága Róza gyakran mondta: „Gabika, te burokban születtél.” Más meg azt mondta:”Gabika, Isten szeret téged.”

Vettem ki pénzt a falból, hogy Áront el tudjam indítani a zongoraórára. A CBA-ban vettem főtt füstölt tarját, egy pár debrecenit, egy nagy üveg Kozel sört és egy kis üveg Unicumot a kulcsok megtalálójának. Még az is lehet, hogy a szent Antalnak is fogok adni
.

Az biztos, hogy magamra szóltam: „Gábor, sokkal jobban oda kell figyelned a dolgaidra.”

Hazajövet mindenkit itthon találtam (Emőke, Áron, Manna), akiknek azonnal elújságoltam az örömhírt.

Áron egy kicsit gyakorolt még óra előtt és időben indult a zongoraórára.

Amíg ő zongorázott, addig én otthon duolingo-ztam és sakkoztam.

Később megkérdeztem őket, hogy mit szeretnének vacsorázni. Közös megegyezéssel a milánói makarónira szavaztak, ezért még egyszer lementem a CBA-ba alapanyagokért. Vettem makarónit, ketchup-ot, 40 dkg darált húst és sajtot és Mannának Félix kaját, mert lehet, hogy ő is velünk vacsorázik.

Emőke és Áron átnézték a holnapi órákra való felkészülést, majd elhatározták, hogy lemennek a Mannával sétálni. Emőke, ha csak egy kis szabadideje van, lelkiismeretesen foglalkozik Áronnal. Annak nagyon örülök, hogy őt megtartottam és mindenben próbálom segíteni az előbbre jutásban. Az még előttem se világos, miként fogom férjhez adni, pedig már megérdemelne egy rendes pasit maga mellett.

Amíg ők lent sétáltatták Mannát, addig én készítettem a vacsorát. Az új serpenyőben, kevés olajon megdinszteltem egy apróra vágott fél fej vöröshagymát és azon kezdtem párolni a darált húst. Közben feltettem főni a tésztát. Találtam a Knorr zacskók között egy milánói alapot, az rászórtam a hagymával együtt párolódó húsra. Kapott még két dl vizet, sok ketchupot, sót, borsot, oregánót és hadd menjen.

Mire a gyerekek feljöttek, már csak a sajtokat kellett megreszelni és a leszűrt főtt tésztát a milánói katyvasszal összekeverni.

Hármunknak tálaltam. Unicum, sör, ásványvíz, kaja. Mindenki repetázott, Áron többször is szedett magának. Egy idő után mondtam neki, hogy ne egye túl magát, mert akkor nem fog tudni jól aludni.