Borús, szeles időre ébredtünk. Áron odabújt mellém és
közölte, hogy igazam volt tegnap este, amikor már sokadszorra szedett magának a
milánói makaróniból és én szóltam, hogy nem fog tudni jól aludni.
Áron jó későn indult 7:22-kor, ami azt jelenti, hogy az
utolsó tíz percben már idegeskedtem amiatt, hogy el fog késni.
Én sokáig lustálkodtam, még ágyban olvastam a „Szüret”
könyvet.
Felkelés után megreggeliztem és elhatároztam, hogy egy
kicsit összekapom a lakást.
Először is kijelentettem, hogy vége a télnek és most már
tavasz lesz. Ez ügyben felhívtam a gumis bácsit, hogy úgy készüljön, hogy ha ma
ötig odaérünk, akkor szeretném, ha a téli gumikat lecserélné a nyáriakra.
Utána felhoztam a csomagtartóból a hóláncot, mondván, hogy
most egy darabig nem lesz olyan nagy hó, amiben elakadhatnánk.
A lakásban elrámoltam a kesztyűket, sí- és korcsolyacipőket
a helyükre, hogy valamelyest adjak a rendnek.
A piros kosárba kezdtem berakni a
cuccokat, amiket Dömsödre kell vinnünk.
Felhívtam Adrit, hogy ha van kedve, akkor jöjjenek le holnap
családostul egy kis buffallói kényeztetésre, de nekik ez a szombat erre nem jön
össze. Majd Húsvét után, - mondta.
Véglegesen nem mondtam fel a
télnek, ezért bekapcsoltam a Dömsödi fűtést, mivel a kütyü azt jelezte, hogy
ott most 4 fok van.
Levittem Mannát, hadd csavarogjon
a délutáni indulásig.
Möci csöngetett be, ölében a Mannával, hogy
ezzel a szegény macskával, akkor mi legyen, mert bekéredzkedett a kapun.
Szótlanul elvettem tőle és már csuktam is be az ajtót.
Áron korán jött haza.
Eldicsekedett a matek és a nyelvtan ötösével, de a gyomra még nem jött teljesen
rendbe.
Összeszedtük Mannát is és gyorsan bepakoltunk mindent az autóba.
Beugrottam a nyugger PET palackokért, hogy az se maradjon ki. Indulás.
Az autóban részletesen
kikérdeztem a két hozott ötös körülményeiről, miközben elmondtam, mennyire örülök
és ez mennyire fontos nekem.
A TESCO-hoz érve abban maradtunk,
hogy ő maradjon az autóban és pihenjen, én majd gyorsan elintézek mindent.
Gyorsan bedobáltam a PET
palackokat és nem vettem sok mindent, csak csirkeaprólékot, főtt füstölt
tarját, sajtot, nápolyit, Unicumot, leveszöldséget, és már tűztem is vissza az autóhoz, mert öt
óra előtt oda kellett érnünk a gumishoz.
Még tettünk egy rövid kanyart a
Kikában a zenebolthoz, mert Emőkének egy Repertoire 1-et terveztünk Húsvéti
ajándék gyanánt. Sajnos nem volt nekik, de keddre meghozatják.
Nem maradt egy egész óránk, hogy
odaérjünk a Kiskunlacházi GumiPont-hoz, ráadásul a hírekben az is szerepelt,
hogy a 200 darab új okos traffipax készülékeket mától veti be a Rendőrség és
egyelőre csak a sebesség túllépést ellenőrzik.
Két perccel öt óra előtt érkeztünk
a Gumiponthoz. A főnök már előkészítette a négy nyári guminkat, Áront pedig
behívta az üzletbe, hogy egy másik kisfiúval (őt is Áronnak hívták), játszanak
az XBOX autóverseny játékkal.
Útközben Áron még beszólt a
Vegyesboltba, hogy holnap tegyenek félre nekünk egy fél kárpát kenyeret.
Még a lemenő nap sütése közben
értünk le Dömsödre. A smaragdfa még nem nyitotta meg a lapát méretű leveleit,
de én nem is csodálom, mert olyan hideg van, mintha még tél lenne, miközben
szinte szélvihar van.
A házba lépve két jó dolog vár
minket: a jó meleg és az, hogy itt járt hamupipőke.
Nem is beszéltem meg Ágival,
hogy jöjjön takarítani és mégis jött. Felhívtam, hogy mi történt. Elmondta,
hogy bejött, mert használta a mosógépet, és amíg az ment, gondolta, egy kicsit
rendet csinál.
Elővettem a mélyhűtőből két
méretes csirkecombot, a mikróban felengedtettem és miközben kifőztem néhány
szem krumplit, kirántottam a csirkecombokat.
Bekaptam egy Unicumot és levágtam
egy nagyobb adag áztatni való bélyeget.
A vacsora rántott csirkecomb volt
petrezselymes krumplival és savanyúval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése