szájsebészet

Nem aludtam jól, mert teljesen felkavart Möci erőszakos látogatása. 

Áron reggel odabújt mellém és próbált bátorságot önteni belém a mai szájsebészeti beavatkozásra.

7:20-kor elindult a suliba. 

Hosszan készülődtem a felkeléshez, mert tudtam, hogy a mai nap a szenvedések napja lesz.

Száki Joli telefonált, hogy egy fél óra múlva erre fog járni, mert most oda tudja adni a tartozásukat. Így is lett, találkoztunk és ideadta a 40 pénzt, ami most nagyon jól jött, mert ki kell majd fizetnem a szájsebész doktornőt a műtét után.

Sütöttem egy kis szalonnát és ráütöttem egy tojást, mellette pedig lila káposzta melegedett. Még valahogyan tudok enni, de ez ma délutántól már nem fog menni ilyen egyszerűen.

Adrit hívtam, hogy írja meg SMS-en a szájsebésznő pontos címét.

A Invitellel is beszéltem. Megadtam a hibajegy számát és érdeklődtem, hogyan áll az Internet szolgáltatás hibaelhárításának az ügye. Azt mondták, hogy a társszolgáltató mind ezidáig nem jelzett vissza, de akkor most megsürgetik és visszaszólnak.

11-ig olvasgattam a holnap visszaviendő könyvet. Úgy néz ki, hogy időben végzek vele.

Már a buszon ültem, amikor érdeklődött az Invitel, hogy működik-e a rendszer. Mondtam, hogy már el kellett hagynom a helyszínt, de háromkor már ott leszek, hívjon akkor.

Már ¾ 12-kor odaértem és a rendelő várótermében olvasgattam a könyvet, miközben egy zabszem nem fért volna a seggembe. Kicsit kellett várnom, de az nem is volt baj, mert Adrienn is késett és minél később, annál jobb.

Azután egyszer csak sorra kerültem. Belátom, hogy ez alkalommal nem voltam férfi. Egy teljes órát kínoztak, arról már nem is beszélve, hogy ott derült ki, hogy nem két fogamat, hanem az alsó négyet kell kivenni, ahhoz, hogy egy megfelelő híd kerüljön majd oda.

El-jövetkor Adri felírt néhány gyógyszert: Egy fájdalomcsillapítót, egy antibiotikumot, arra az esetre, ha nagyon belobban a fogínyem és javasolt egy gyulladás gátló homeopátiás bogyót, az árnikát.

A Kálvin térről nagyon egyszerű hazafelé az út. M4-es metró és 8-as busz.

Kiváltottam a gyógyszereket és itthon azután rögtön egy tasak fájdalomcsillapítóval kezdtem, mivel a rendelőben kapottnak már gyengült a hatása.

A sűrű csirke levesből turmixoltam magamnak, mert most néhány napig csak pépeset tudok enni.

Én szinte egész délután próbálkoztam a TP-LINK wifi router installálásával, Béla távsegítségével, de sehogyan sem akart összejönni.

Az Invitel hívott és mivel még mindig nem működik az Internet, azt mondták, hogy akkor a társszolgáltató (ez a Telekom), holnap ki fog szállni a helyszínre. Később hívott is a szakember é s becélozta a holnap délutánt 2 és 6 között.

Áron csak nagyon későn ért haza, úgy hat óra után, mert a gyógytornája elhúzódott. Rajtam látta, hogy körülbelül romokban vagyok. Azonnal kirámolta a mosogatógépet és megkérdezte, megeheti-e a tegnap meghagyott főtt tésztát baracklekvárral.

Emőke jött meg később, de miután látta, hogy romokban vagyok, inkább bement Áronhoz.

Adri is hívott, kérdezett az állapotomról (duzzadás, lüktetés stb.) és elmondta, hogy lefekvéskor mikre kell ügyelnem.

Áron csak többszöri felszólításra volt kapható a villanyoltásra. Lefekvés előtt még bevettem egy gyulladáscsökkentőt, ami egyben fájdalomcsillapító is, no meg egy Unicumot. Az ágyban még olvastam egy kicsit és már alig maradt néhány oldal a könyv végéig.