Kezdődik a nyelviskola

Möci reggel korán indult a  Munkaügyi Központba. Vitte a nyelviskola igazolását a felvételi eredményről. Sikerről számolt be, amikor visszajött. Nagy lelkesedéssel fog kezdeni hétfőn a Dover nyelviskolában, Az iskola programja szerint minden nap reggel kilenctől hat órán keresztül csak angol.

Délelőtt igyekeztem készülni az útra, annak ellenére, hogy Möci bejelentette, hogy ezen a héten kivételesen nem tud velünk tartani és nem jön hétvégén Dömsödre, mert olyan sokat kell mosnia, vasalnia, ha a jövő héten minden nap tiszta ruhában akar bemenni a Dover-be.

Azután egyszer csak meggondolta magát és kérte, hogy úgy készüljünk, hogy 1/2 3-kor indulni is tudjunk.

A csomagolás mellet még arra is figyelnem kellett, hogyan tudom letölteni Fruzsina fizikakönyvét a számítógépemre.

Kettő után közös erővel, hárman semmi perc alatt összecsomagoltunk és fél háromkor már úton voltunk Dömsöd felé. Az időjárás nem volt  valami biztató, az úton végig zuhogott az eső.

Kiskunlacházán megálltunk a zöldségesnél. Vettünk sárgarépát, zellert és elkészített céklát és dughagymát, majd beültünk a néhány száz méterrel odébb levő Kapitány cukrászdába nasolni.

Még naplemente előtt érkeztünk a bázisra. Először Mannát engedtük ki a ketrecéből. Már a kipakolás előtt rögtön kiderült, hogy reggel elfelejtettem a mobillal bekapcsolni a fűtést és ezért a lakásban 14 fok van. Bekapcsoltam és csak utána kezdtünk el pakolászni.

Gyorsan begyújtottam a cserépkályhába is és gyakran nézegettük a szobatermosztáton a hőmérőt, hogy hány fok van. Tulajdonképpen odakünn sem volt hideg, ezért hamar felmelegedett a bázis.

Közben elővettem a voltmérőt és az átváltó kapcsoló 12 kapcsán méregettem, hogy a három állás mely kapcsokat zárja, nyitja. Már több mint két A4-es papírt teleírtam, mire világos lett, hogy mely pontokat, hova kell kötni a kombinált fűtési rendszeren.

A TV-ben nem találtunk semmi nézhetőt, viszont bekapcsoltuk a szaunát.

kemping és karaván kiállítás

Reggel komoly vitám volt Áronnal. Napról napra fokozatosan egyre később indul a suliba, mint aki egyre jobban hajlítgatja a fésűt és azt figyeli, hogy mikor fog eltörni. Én azt kértem, hogy a 7:12-es busszal induljon el és ma már ott tartott, hogy 7:25-kor lépett ki a
lakásajtón.

Möcit is idegesítette, hogy Áron reggel csak bambul maga elé, az óra meg ketyeg és egyre később van.

Való igaz, hogy én sokkal jobban ráértem, mert csak tízre volt egy megbeszélt találkozóm S. Lacival a Nemzetközi kemping és karaván kiállításon, így azután még arra is maradt időm, hogy egy szerény reggelit készítsek.

Mindazonáltal nehezteltem magamra, hogy én is az utolsó pillanatban indulok el. (The apple doesn't fall from its tree.)

A buszon és a metrón olvasgattam és már majdnem odaértem, amikor Laci hívott és nagy
elnézéseket kérve lemondta a mai találkozót.

Ha már itt vagyok, akkor bementem és a sok kiállítás közül kettőt (Utazás 2014, Kemping 2014) alaposabban megnéztem.

A Hollakó-nál lehorgonyoztam. N. Józsi lefőzött egy finom kávét. Sajnáltam, hogy Laci nem jött, mert nagyon sok gyönyörű lakóautó volt kiállítva, amire tudom, hogy fáj a foga. Magam is megnéztem egy párat, de én (a pénztárca okán) egyelőre maradok a lakókocsinál.

Möci hívott, hogy e-mailben értesítették, hogy bemehet a Széchenyi terv keretében kiírt és általa megpályázott ingyenes három hónapos intenzív angol nyelvtanfolyam felvételijét megírni. Ennek nagyon örültem és biztattam, hogy menjen csak be, mert meg fogja tudni
csinálni.

Egy idő után - de akkor már bőven elmúlt dél - nagyon megéheztem. Meg is néztem a büfében a felhozatalt, de hirtelen visszahőköltem, Egy főtt kolbász, még kenyér és mustár nélkül is 1600.- Ft volt. Gabika, majd eszel otthon - mondtam magamnak.

Találkoztam nagy kempingező egyetemi évfolyamtársammal H. Gyurival. Meg is jegyezte, hogy mi mindig csak ezen a kiállításon találkozunk.

K. Lacinak felkaptam egy nagy lakókocsi és kemping felszerelések katalógusát, amiben
szintén csillagászati árak vannak. Egy 100 W-os napelem tábla tartozékaival együtt, de
felszerelés nélkül több mint 100.000.- forintba kerül.

A kiállítás után az utam a Bihari utcai Szerelvényboltba vitt, ahol átvettem a két darab
120-as füstcső bilincset.

Onnan hazajövet betértem a CBA-ba friss tejért, de már alig vártam, hogy asztalhoz ülhessek és egyek valamit.

Itthon az első dolgom volt bekapni egy csésze kefirt, majd megmelegítettem a tegnapi
lencsefőzelék maradékát és megfőztem egy darab debrecenit.

Nem sokkal később hazajött Möci és elmesélte, hogy sikerült a felvételi, kapott róla egy
papírt és mehet a Munkaügyi Központba, ahol majd szerződést kötnek vele és még fog kapni erre a három hónapra havi 55.000.- forintos támogatást is. Möci ezt a lehetőséget teljesen komolyan veszi és mint mondja, mindent alá fog rendelni ennek a három hónapos intenzív tanfolyamnak.

Befejeztem az elmaradt blogbejegyzést és vártuk Áront, hogy hazajöjjön a zongora óráról. Nagyon fáradt volt szegény fiú, úgy hogy közös megegyezéssel elhatároztuk, hogy ma korán fog lefeküdni.

Én egy picit elsakkoztam az időt és mire körülnéztem, már megint jócskán elmúlt nyolc óra.

Átmentem a városon oda-vissza hiába

Úgy láttam reggel, hogy Áron rendben és időben elindult a suliba.

Én leszaladtam friss tejért és köménymagos cipóért. Reggelire főtt debrecenit, lágy tojást és tejeskávét szolgáltam fel.

Megállapodtam az ExtremeSolar Kft.-vel a bővítés végleges telepítési költségében és átutaltam annak az első részletét.

Közben Csabi lejött az autóért, mert Ágival azt tervezték, hogy ebben a gyönyörű tavaszias időben  felgurulnak Dobogókőre egyet kirándulni.

Möci leült tanulni az angolt, én pedig a nyakamba vettem a várost, hogy megvegyem a 2 db. korábban megrendelt füstcső bilincset és megtöltessem a színes  patront a nyomtatóba.

Úgy látszik tartoztam az ördögnek egy úttal, mert a bilincsek még nem érkeztek meg az üzletbe és a patron bolt nem vállalt utántöltést. A közel két órás tömegközlekedéssel hiába eltöltött idő mégsem volt teljesen hiába, mert útközben tanulási céllal tudtam olvasni egy magammal vitt angol könyvet.

Hazajövet bementem a kis kínaiba és vettem olyan kajákat, amikről tudom, hogy Möci is nagyon szereti. A mézes amerikai csirkéből még hagytunk Emőkének és Áronnak is.

Délutánra vártam Fruzsinát. Hozott is egy olyan fizika példát, amibe beletört a bicskám. Be is vallottam neki férfiasan, hogy ezt majd legközelebb oldjuk meg és addig jobban utána nézek a dolgoknak.

Közben Áron megérkezett a teniszről, de nem zavart minket. Átment Emőkéhez és át is vitte nővérének amiket hagytunk nekik.

Csabi csak annyi időre ugrott be, hogy jó tanulást kívánjon és leadta a forgalmit meg a kocsikulcsot.

A fizika után még maradt annyi energiám, hogy átnézzem Áron iskolai dolgait.

Még időben lementem friss tejért és hoztam reggelre tarját és enyhén sózott vajat.

Német óra koncepciója

Jó későn keltem. Reggeli után leültem a számítógép elé és megrendeltem a 120-as alu füstcső bilincseket. Amíg nem érkezik meg a visszaigazolás, elkezdem összeállítani az esti felnőtt német óra vázlatát.

Délelőtt még rendezgettem az ügyes-bajos dolgaimat, míg Möci le nem jött és közölte, hogy nekem indulnom kell gyogyóra.

Még időben el is indultam, de a fülemen már szólt a délutáni német órák hanganyaga.

A fizikoterápián jól esett Andrea gondoskodása, de azért igyekeztem haza, hogy mielőbb ebédelhessek és felkészüljek a német órákra.

Megmelegítettem az egy hete hűtőben őrzött csirkeleves és kolbászos krumplis tészta utolsó maradványait és közben lementem Emőke nyugger kajájáért.

Kinyomtattam a felnőtt németre készítendő feladatlapot, de csak két példányban, mert Emőke különböző kifogásokkal kijelentette, hogy a mai órára ő nem tud jönni.

Négykor megjelentek a fiúk és elkezdődött a gyerek német. Azt gondoltam, hogy amikor egy gyerek el tudja mondani magáról, hogy ő milyen sok szót ismer és minden általa ismert főnévnek pontosan tudja névelőjét és nagyjából jól ismeri az összes német nyelvtani szabályt és mindezt  az ötös osztályzataival is tudja bizonyítani, akkor még nem tud németül. Ehhez még az is kell, hogy megértsen hallásból egy német szöveget. Ezért az óra első felében ugyan az iskolai anyagot vettük át, de a második felében hallásból kellett leírniuk a hallott szöveget.

Azután másfél órai pihenő és megjelentek a felnőtt német óra résztvevői (Möci, Emőke és Kriszta). Az utolsó pillanatban még sikerült kinyomtatnom nekik a tervezett feladat lapot. A feladott leckékből nem voltak olyan felkészültek, mint a gyerekek, de azért elboldogultam velük. Úgy érezték, hogy a velük töltött több mint egy óra hasznosan telt. Szigorúbban kellene velük viselkednem, de nem megy.

Áron még átment Emőkéhez zongorát gyakorolni.

Áron Emőkével vacsorázott,  nekem pedig hozott át egy kis lencsefőzeléket pulyka pörkölttel vacsorára.

Mire lementem volna friss tejért a CBA-ba, már egy perce zárva volt, ezért a kefír váltást elhalasztottam reggelre.

A válás sem olyan egyszerű

Este még történtek itthon háborús események, de reggelre mindenki megszelídült. Áron úgy búcsúzott, amikor indult a suliba, hogy beszámolt: "Apa ne aggódj, mostam fogat, a kulcs és a buszbérlet nálam van és neked legyen kellemes a napod."

Megpróbálom, bár Möci úgy viharzott fel, hogyha úgy gondolom, hogy a halogatásokat illetően Áron tőle tanulja, akkor inkább szakítsunk.

A TIGÁZ írt, hogy e hó 27-én éjfélig olvassam le Dömsödön a gázórát és azt küldjem be. Mivel először csak 28-án megyünk oda, hasamra ütöttem és beírtam a legutolsó leolvasott értéknél 35 m3-rel többet, azután majd meglátom.

Elindultam átvenni a VGK 16 606 irányváltó kapcsolót. Nagyon olcsón tudtam megvenni. Igaz, hogy használt és egy kicsit kopott, de az új árának töredékéért 2000.- forintért kaptam meg. Most már csak kellene szereznem hozzá egy bekötési rajzot.

Hazafele ugyanazzal a busszal jöttem, amivel Möci.

Megettem a csurgatott tojás leves utolsó maradékát, bár Möci mindenféle szalmonellával riogatott tőle, de nekem ízlett.

Délután első buzgóságomban kicseréltem az irányváltó kapcsoló homlok lemezét. Most kívülről már úgy néz ki, mint egy vadi új és a két állását máe nem 1 és 2 jelzi, hanem a TIGÁZ és az ELMŰ logoja.

Ötre megjött Bence és nagyot matekoztunk, de úgy, hogy közben nevetgéltünk is egy kicsit.

Közben megjött Áron is, de ő vigyázott arra, hogy ne zavarjon minket. Át is ment Emőkéhez a zongoráján gyakorolni, majd levitték a Mannát a kutya futtatóra.

Az óra után megkérdeztem Áront, hogy mi legyen a kényeztetett vacsora, Milanói makaróni lesz és punk-tum. Le is mentem a CBA-ba. Vettem darált húst sajtot és paradicsom pürét, no meg tejet a kefir gyártáshoz.

Odafent rögtön odatettem a makarónit főni. Mire megdinszteltem a hagymát és pirítottam olajban a darált húst, Áron szólt Möcinek és Emőkének, hogy 20 perc múlva készen van a vacsora. A harangszóra mindenki megjelent, még Manna is.

A vacsorához volt unicum is, meg egy kis borocska. Mindenkinek negyon ízlett és amikor befejeztük, akkor közkívánatra rikikiztünk. Nem illik vele dicsekedni, de én lettem az első, a többiek csak utánam kullogtak.

A maradék milánóit, meg a kefirt felküldtem Csabinak. Amikor már mindenki hazament, még elkészítettem az új adag kefirt és mielőtt magam is nyugovóra tértem volna, megírtam az elmaradt blogomat.

Áron válogatós

Mire felébredtem Áron már a számítógép előtt ült. Csak nyolc óra után reggeliztünk és Áronnak kevés volt, amit feltálaltam. Akart még készíteni magának bundás kenyeret, de hiába győzködtem, hogy azt jobb csinálni a tegnapi kenyérből, ő mégis a  frissből szerette volna. Ettől azért voltam pipa, mert a friss kenyeret tegnap este viszont kint felejtette és az mára megszáradt.

Reggeli után próbáltam rávenni, hogy gyakoroljon a zongorán, de ehhez nem volt sok kedve.

Délelőtt átslattyogtam Gulyás Lacihoz, hogy láttamoztassam vele az elektromos kazán és a háromutas motoros szelep bekötési vázlatát. Laci áldását adta a rajzra és segített, hogy hol kaphatok egy irányváltó kapcsolót, amit már meg is rendeltem a neten.

Kávézgattunk, beszélgettünk és közben felajánlottam, hogy délután felveszem Annát és Lacikát, hogy hamarabb jussanak Budapestre.

Az ebédnél Áron nem kért se a csirkelevesből, sem a zúzapörköltből, hanem mint mondta, majd ő készít magának a szalonnából, hagymából és tojásból valamit. Ezt persze nem engedtem meg, amitől egy éhségsztrájk kezdődött.

Szeretném megakadályozni azt, hogy a válogatóssága miatt minden nap három féle ételt dobunk ki.

Délután négyre összekészülődtünk, de mire felvettük volna a Gulyás gyerekeket, addigra ők még nem készültek el és még kellett volna várni rájuk egy órát. Ezért azután nélkülük indultunk el.

Most kénytelenek voltunk megállni a TESCO-ban, mert a csomagtartó tele volt üres üvegekkel.

Bevittük a visszaváltó automatába és így Áron 450.- forinttal bővítette a heti 600.- forintos zsebpénzét, miközben adtunk a környezet tudatos magatartásnak. Egyébként nem vettünk semmit, csak jöttünk-mentünk.

Itthon leadtuk Mannát. Amikor Möci lejött és kérdezte, hogy mik történtek a hétvégén, akkor nagyon megsértődött azon. hogy Áron rá hivatkozott a halogatást illetően.

Áron bement Emőkéhez, állítólag azért, hogy egy kicsit gyakoroljon, de mint kiderült az éhségsztrájkja okozta éhségét ott kívánta csillapítani. Miután ezt nem hagytam szó nélkül, hazajött és megmelegítette a délben negligált zúzaporköltöt tarhonyával és belapátolta annak rendje és módja szerint.

Este volt még egy csörte a fogmosás körül, de azután minden lecsendesedett.

A leckefüzet üres

Nem ébredtem túl korán, Áron meg még akkor sem. Kilencre értem a piacra. Esztikének már elfogyott a frissen fejt teje, de a szomszédjától sikerült kapnom. Vettem még csípős kolbászt, sütni való meg angol szalonnát is. Kérdezték, hogy tojás miért nem kérek, mert mindig szoktam. Nem árultam el nekik, hogy tegnap vettünk húsz tojást Miskolcziéktól.

Elgurultunk a Vasudvarba is megkérdezni, nem haragudtak-e meg, hogy ugráltattam őket a háromutas szelep ügyben és végül nem náluk vettem meg. Megértették, hogy 57.000.- forintos ajánlatukkal szemben 16.500.- forintért sikerült megvennem. Kicsit még érveltek valamilyen minőségi különbséggel, de abban nem volt meggyőző átütő erő. Egy szó, mint száz nem mérték fel, hogy kivel állnak szemben.

Visszajövet nekikezdtem a reggeli készítésének és Áronnak már csak akkor szóltam, amikor már tálalva volt. Azt hittem, hogy már be is fejeztük a reggelit, amikor Áron megkérdezte, hogy készíthet-e még valamit magának reggelire. Persze, ha nem laktál jól - mondtam -, akkor miért ne.

Kiteregettem a tegnap beáztatott bélyegeket és folytattam az akku töltő szerelését a huzikában. Áron egész délelőtt a számítógép előtt szeretett volna ülni, de nem engedtem. Kértem a Tájékoztatót, a Leckefüzetet és a leckét. "A walesi bárdok"-ot felmondta és szépen tudta, de a Leckefüzete egész héten üres volt. Mint mondta, amíg emlékezett rá, hogy mi a lecke, addig úgy gondolta, hogy majd otthon beírja, de mire hazaért, addigra elfelejtette. Azt mondta, hogy Möci is szokott halogatni dolgokat, mégsem veszekszem vele. Ezen persze megint kiakadtam.

Ebédre mindenféle maradékot ettünk, de azt jóízűen.

Délután sakkoztunk. Áron kérésére nem táblán, hanem online. Ő felment a bélyegező szobába és az asztali számítógépen én pedig lent a kütyünk. Mindketten bementünk a chess.com oldalra és ment a nagy csata. Áron hamar elintézett. Csak egy partit játszottunk, de abban úgy elvert, hogy az csakúgy porzott.

Amikor a bélyegeket szortíroztam Manna távolugrási versenyt rendezett és az ablakpárkány belső oldaláról úgy ugrott az íróasztalra, hogy minden addig rendezett bélyeget a padlóra söpört. Áron nem is csodálkozott azon, hogy kivágtam a bélyegező szobából, úgy (mint ahogy mondani szokták a macskát szarni) és bezártam az ajtót.

Áron benevezett a chess.com-on egy sakkversenyra, ahol nagyon jó harmadik helyezést ért el.

Beteglátogatóban Tamásnál

Áronnal egy időben keltünk, de amikor elindult a suliba, akkor morgós hangulatban volt, mert az általa kitalált hétvégi program nekem nem tetszett. Az ikrekkel azt beszélték meg, hogy a szombatot együtt töltik Érden úgy, hogy az érdi házban rajtuk kívül senki sincs otthon. Áronnak nem tetszett, hogy ez nekem nem tetszett.

Felhívtam Krisztát is meg Lacit is, hogy én nyugodtabb lennék, ha ezt a programot akként módosítanánk, hogy szombaton mind a három fiú nálunk van Dömsödön. Laci azt mondta, hogy akkor erről még ma beszéljünk.

Reggelire beleettem a kocsonyába és melegítettem hozzá egy szelet pizzát. Utána megbeszéltük Emőkével, hogy mi legyen nála a WC tartály szerelési stratégia, de amikor megjöttek a szerelők, akkor mégis lemondta a biztosító helyszíni szemléjét. A fő az, hogy a szerelés sikerült és most minden jól működik.

Végre megjött az a töltőtoll formájúra becsomagolható horgászbot, amit Áronnak még karácsonyra megrendeltünk.

Még dél előtt megbeszéltük Lacival, hogy meglátogatjuk Tamást. Lacit sikerült rávennem, hogy pattanjon fel egy 139-esre és a végállomásnál fogom várni. Nem sokkal azután, hogy lementem, Laci is megérkezett. Útközben Tamáshoz bementünk a Dini cukrászdába és megtankoltunk gesztenyepürével és francia krémessel. Tamás enélkül is örült volna a beteglátogatásunknak, de így még inkább.

Megpróbáltam mindent összepakolni, hogy mire Áron hazaér a suliból indulhassunk. Ami csak ehető anélkül, hogy főzni kellene, azt mind betettem a piros kosárba. Emőke segített a kocsiba pakolásnál, ami jól jött, mert a hátsó ülést elfoglalta a két dög nehéz napelem tábla. Végül az le állítottuk a padlóra és így Manna is elfért a hátsó ülésen. Áron kiharcolta magának a mitfahrer ülést, mondván, hogy ő már 150 cm magas és már 12 éves is elmúlt.

Már-már úgy nézett ki, hogy időben vagyunk, de mire elindultunk kiderült, hogy nem érünk oda Alsónémedibe a szerelvénybolt pénteki nyitva tartása alatt. Egyébként az IGO is olyanokat mondott, hogy 16:40. Úgy határoztunk, hogy most nem állunk meg a TESCO-nál és ahol csak lehet,egy kicsit odalépünk az autónak. Végül sikerült egy perccel a zárás előtt odaérnünk. Kifizettem és átvettem a háromutas szelepet és onnan már Dömsöd felé mindenhol betartottam a megengedett sebesség határt.

Dömsödön először a Miskolcziék-hoz mentünk. Átadtuk a nagykernél vásárolt rövidárukat és vettünk Marikától 20 darab házi tojást.

A bázison először Mannát engedtük szabadlábra, utána mindent berámoltunk. Kicsomagoltam a napelemeket, mert nagyon kíváncsi voltam a 20 A-es töltésvezérlőre. A házban jó meleg volt. Ennek ellenére kipróbáltuk a bélyegező szobában az új kis kályhát, ami szuperül teljesítette a feladatát. Alig raktunk rá két-három darab fát, nagyon bemelegítette a fenti szobát.

Miután mindent berámoltunk a hűtőbe, melegítettem egy kis vacsorát, belekukkantottunk a TV-be, ahol természetesen még mindig téli olimpia volt, azután lefeküdtünk.

A nagy füzet

Első felriadáskor, egy rosszul beállított óra miatt azt hittem, hogy Áron elaludt és emiatt el fog késni. Amikor kiderült, hogy csak az az óra és én vagyok a hülye, akkor bocsánatot kértem tőle és mondtam, hogy próbáljon meg visszaaludni. Én is visszafeküdtem és már csak arra ébredtem fel, hogy Möci indul a Kodolányiba, valamilyen rendezvényre. Valamiért nagyon mélyen aludtam, pedig nekem is volt terminusom, igaz, hogy csak tízkor.

Az Urológián új orvos vizsgált meg, emiatt azután alaposabban, mint ahogyan Baján főorvos úr szokott. A vizsgálat csak kicsit volt kellemetlen. Leváltotta az eddig szedett gyógyszert egy másikra, amit ő jobban preferál és megnyugtatott, hogy semmi olyan elváltozást nem talált, ami miatt valami sürgős beavatkozás lenne szükséges, de azért három hónap múlva jelenjek meg újra.

Oda és visszafele is kihasználtam a buszon töltött időt azzal, hogy olvasgattam a tegnap kikölcsönzött könyvet. Nagyon élvezem, hogy alig van benne olyan, amit ne értenék.

Felhívtam a zongora tanárnőt, hogy  Áron ma 1/2 3 helyett csak 1/2 4-re tud menni. Mondta, hogy akkor ő igyekszik hazaérni, nehogy elkerüljék egymást.

Hazaérve beugrottam a CBA-ba, megvettem az esti kefir cseréhez a tejet, meg egy csomó csirkeaprólékot, hogy egy finom zöldséglevest készíthessek.

Feltettem a leves főni és folytattam a könnyített angol nyelvű könyv olvasását.

Kora délutánra csúszott az ebéd, a leves finomra sikerült.

Amikor Áron hazaért a zongoraóráról, beszámolt a sikereiről és átment Emőkéhez is, hogy bemutassa milyen új gyakorlatokat tanult.

Közben beszéltünk Lacival és készülődtünk indulni hozzájuk. Áron leszaladt a CBA-ba egy nagy Zéró kóláért, mert Lacinak, amióta fogyózik, az a kedvenc itala, mi pedig készülődtünk.

Laciéknál pizza volt, miközben néztük "A nagy füzet" c. filmet. Nekem és azt hiszem a többieknek is nagyon tetszett a film. Jó az alaptörténet (Kristóf Ágota), a fiú ikerpár (Gyémánt László és András), mint választás telitalálat, az operatőri munka (nem tudom ki) első osztályú, Molnár Piroska pedig szinte többet hoz ki ebből a szerepből, mint amennyit lehet.

Utána még sokáig beszélgettünk és csak éjfél után értünk haza.

Fundamenta törölve

Jól éreztem én tegnap este, hogy ez a halogatás Áron részéről nem vezet jóra. Ma reggel, igaz hogy időben ébredt, de nem volt kedve felkelni és mire rászánta magát már nem volt ideje megírni a német leckét és azt mondta, hogy majd a suliban megírja. Ez azután nekem végképp nem tetszett.

Möcivel együtt reggeliztünk, amikor csöngetett az MLP-s, hogy meghozta a két napelemet. Nagyon örültem, hogy megjött, mert a hétvégére ígértem, hogy az egyiket átadom Dömsödön Kása Lacinak.

Végre lett egy kis időm az új kütyün installálni a hiányzó programokat. Ehhez Béla segítségét is igénybe vettem.

A Fundamentás csajszi hosszú telefonbeszélgetés alatt sem tudott meggyőzni az arról, hogy az ajánlata olyan vonzó lenne.

Most, hogy a Csabival egy centivel előrébb szereltük a könyvespolcon a kis szekrényt, elkezdhettem üzembe helyezni az új merevlemezes DVD lejátszót.

Már éppen hazaért Áron a teniszből. Gyorsan beszámolt arról, hogy a német házi feladattal nem volt probléma. Csak annyit tudtunk együtt tölteni, hogy megnéztem a Tájékoztatóját, mert már kabátban indultunk egyet sétálni Möcivel. Áront is szerettük volna magunkkal vinni, de neki nem volt kedve. A tájékoztató nem volt valami felemelő, mert Természet Ismeretekből Áron az utóbbi időben a kelleténél gyengébben szerepelt.

Lementünk egészen a Nagyszeben térig és miközben átvágtunk a 139-es megállója felé, betértünk a Gazdagréti Könyvtárba. Nagyon nagy választék volt még idegen nyelvű könyvekben is. Rögtön beiratkoztam és ki is vettünk két egyszerűsített szövegű Penguin könyvet.  Kíváncsi vagyok, hogy Möcinek lesz-e hozzá kedve olvasgatni.

Este még pizzázkodtunk egy kicsit. Áron tanulta a Kőmíves Kelement.

Emőke és Manna bejöttek a kajájukért.

Pizzás német

Reggel meg is kérdeztem Möcit, hogy Emőke és Áron örültek-e a tegnapi mézes csirkének. Möci csak annyit mondott, hogy biztos. még egy nagy vitánk volt arról, hogy Áron miért nem kapott a tegnapi amerikai mézes csirkéből.

Megjött az új kütyü. Egész nap alig volt időm foglalkozni vele, pedig Möci mondta, hogy ha ez megjön, akkor onnan kezdve velük nem fogok már törődni. Nem így lett.

A nagy vita elcsitult és Möci nagyon rendesen leült a konyhába és készült az esti felnőtt németre, mint ahogyan én is próbáltam összeállítani az óra vázlatát. Közben mindig segítettem Möcinek, ha valahol elakadt.

Délben Möci meggyúrta a pizzatésztát, hogy estére mind a két német csoportot kényeztethesse.

Napközben  csak annyit foglalkoztam a napelemes rendszer bővítésével, hogy a kiválasztott szállítóval próbáltam egy vonzóbb árban megállapodni és ezzel egyidejűleg megbeszélni a Fundamentával egy olyan konstrukciót, amiben nem a futamidő végén, hanem már rögtön az elején igénybe lehet venni egy épület felújításra a hitelt és az előre a majdani évenkénti állami támogatást. Az ügyintéző hölgy először értetlenkedve vette a szokatlan igényeimet, de megígérte, hogy erről fog konzultálni a főnökével.

Először Áron érkezett haza. Azt mondta, hogy a suliban minden rendben ment.

Négy óra előtt megjött Bálint és Olivér is. A három fiú kitűnően szerepelt a német órán. Mindössze annyi probléma maradt, hogy Áronnak nem volt kész a holnapi német leckéjével, sőt még a munkafüzetét sem találta, amiben a leckét meg kellett volna írnia. Azt találtuk ki, hogy amíg a felnőtt német tart, addig a fiatalok bent foglalatoskodnak Áron szobájában, majd utána Áron elkíséri Krisztát, Olivért és Bálintot haza, ahonnan elhozhatja Olivér német munkafüzetét.

Utána Möcivel feldíszítettük a már megkelt tésztákat  és fél hétkor azok már az előmelegített sütőben várták, hogy kezdődjék a felnőtt német. A felnőttekkel már nem ment minden olyan gördülékenyen, de majd ők is megszokják, hogy itt mi a rend.

Közben megérkezett Emőke is. Krisztáék végül nem nálunk pizzázkodtak, hanem take away módon becsomagoltunk nekik egy fél tepsivel. Egy másik tepsivel felvittem Csabiéknak és a többit mi ettük meg négyen.

Áron lefekvése előtt volt egy kis vitánk, mert Áron azt szerette volna, hogy inkább korábban felkel holnap és reggel készíti el a német házi feladatát, míg én nem vagyok ennyire a halogatás híve.

Bence újra jár hozzám

Azt, hogy Áron mikor indult el, teljesen átaludtam. Akkor ébredtem fel először, amikor a lány átjött és nagy szomorúan sértődött szemekkel nézett rám, hogy én még az ágyban vagyok, amikor tegnap azt ígértem, hogy ma reggel megnézem azt a csapot.

Möci már fent volt. Kértem, hogy vigye át a létrát és mondja meg annak a sértődött lánynak, hogy öt perc múlva ott vagyok.

Kitekertem az elzáró csapot és nagyon gondosan újra körbe tekertem teflon szalaggal. Nagyon erősen becsavartam, de hiába. Amikor ráengedtük a nyomást erősen csöpögött. Valószínű, hogy a fogadó cső repedt. Felhívtuk a biztosítót és a vízvezeték szerelőt is.

A Biztosító három napon belül, a szerelő pedig csütörtök reggel jön.

Miután szomorúan tapasztaltam, hogy a napelem tábla árak jócskán megugrottak, egy kicsit jobban körülnéztem az online piacon és legalább a lakókocsira sikerült találnom egy (igaz, hogy 15 hónapja használt), de viszonylag olcsóbb táblát. Fel is hívtam Kása Lacit, hogy ha sikerül, akkor vegyek-e neki is egy darabot. Nagyon jutányos áron jön a két tábla napelem.

Möcivel együtt mentünk le a rövidáru nagykerbe, hogy megvegyük Miskolczi Marikának amiket rendelt. Utána még beugrottunk a DM-be, de addigra már nagyon kopogott a szemem az éhségtől.

A kis kínaiban vettünk elvitelre egy nagy adag szecsuánit zöldségkörettel, meg egy nagy doboz amerikai mézes csirkemellet a gyerekeknek. Otthon azután azonnal neki is estem és mire felálltam volna, már fel se tudtam állni a jóllakottságtól.

Ötre jött Bence matekozni. Egy év alatt annyit nőtt (195 cm), hogy alig fért be az ajtón. A tanulással úgy van, ahogy apukája mondta, annyit tud matekból, ahogyan egy vagy két éve velem abbahagytuk a korrepetálást. Bence nagyon értelmes fiú, de nem tudom vele megszerettetni a matematikát. Nekem erről mindig is az volt a véleményem, hogy ha egy gyerek nem szereti a matekot, az a tanár hibája.

Közben hazaért Áron. Vele abban állapodtam meg, hogy ha felmondta a leckét, akkor egy rövid időre visszakapja a wifi kulcsot.

Le kellett mennem a CBA-ba sörért, mert a kínaitól annyira megszomjaztam, hogy már kiszáradt a torkom. Vettem friss tejet is a reggeli kefir fordulóhoz.

Már régóta halogatok egy munkát, mert a hozzákészülés is macerás. A könyvespolcba beépített kis szekrényt, (ami egyébként dugig tele van iratrendezőkkel és fotókkal), Felhívtuk Csabit, hogy hazafele ugorjon be, mert egy

Háború

Reggel arra ébredtem, hogy megjött Miskolczi úr. Áron még javában durmolt, de Möci már túl volt az első kávéján.

Gyorsan én is összekaptam magam, de addigra már javában folyt a fal vésése. Közben elugrottam a Dabi Vegyesboltba kenyérért és friss tejért, hátha este még kipótolhatom a kefir gyártásból hiányzó részt.

Mire visszajöttem Béni áthozott egy tál kocsonyát.

A kémény oszlop kifúrása és az illesztőcső bevakolása hamar elkészült. Gyors takarítás. A munkadíjat szerettem volna felfele alkudni, de Miskolczi úr nem engedte.

A reggeli főszereplője Möcinél és nálam a Béni kocsonyája volt. Möcinek jobban ízlett, mint amilyent én szoktam készíteni. A főbb különbségek: én több fokhagymát és sárgarépát teszek bele, a Béniében több a hús, viszont egyáltalán nincs benne köröm és egyéb cupák, amiket olyan jóízűen le lehet szopogatni.

Reggeli után Möci előállt egy kényes témával, ami szerintem nem tartozott volna Áronra. A vita és veszekedés azzal zárult, hogy Möci elment sétálni.

Mire visszajött, Áron meg én visszaemeltük a kályhacső bekötéshez szükséges munkálatok miatt leszerelt faliszekrényt.

Möci szerette volna még folytatni a veszekedés hangú vitát, de én teljesen elzárkóztam előle.

Leültem, bepótolni a blogbejegyzéseimet, elraktam az összes leáztatott bélyeget és kitakarítottam a munkálatok miatt hadszíntérré vált bélyegező szobát.

Zoli bácsi átjött a láncfűrészért és beígérte, hogy a jövő héten végez a kertben egy tavaszi nagytakarítást.

A napelem rendszer termelése és a mi fogyasztásunk az oda-vissza játszó villanyórán azt mutatja, hogy végre átbillent a fogyasztás oldalra. (2013. márciusa óta 1522 KWh/1600 KWh)

Ebéd előtt Möci és Áron Capitaly-ztak, de én nem szálltam be, helyette bélyegeztem. Úgy terveztük, hogy nem főzőcskézünk, hanem a mosolygós bácsinál fogunk ebédelni. A mosolygós bácsi már régen nem dolgozik ott, de nekünk könnyebb így nevezni a helyet, mint úgy, hogy Leányvár Fogadó.

Mindent gyorsan összepakoltunk. Már pontosan tudjuk, hogy ilyenkor kinek mi a feladata.

A Fogadóban csak az volt kérdéses, hogy Möci mit rendel, mert mi ugyanazt kértük, mint egy hete. Áron rántott sajtot, én pedig pontyot. Möci nagyon bonyolultat rendelt. Szerintem tovább tartott elmondani, mint elfogyasztani.

 Itthon Emőke panasznapot tartott, mert a WC kagyló telepítése nem sikerült és a fürdőszoba fala bizony ázik. Megígértem neki, hogy reggel újra szerelem a feltöltőt elzáró csapot és ha nem sikerül, akkor ki kell hívni egy szakembert, mert akkor az a valószínű, hogy a csapot fogadó cső van megrepedve a falban.

Mi még megnéztük a "Mikszáth: Különös házasság" második részét. Észre kellett, hogy vegyük, hogy amikor ez a film készült, akkor még bővében volt pénz arra, hogy egy ilyen film, ilyen parádés szereposztásban elkészüljön.

Amikor végre lefeküdtünk kitört a világbéke.

Megjött a tavasz

Már hétkor felébredtem és igyekeztem magam friss állapotba hozni, mivel Miskolczi úr azt ígérte tegnap, hogy ma reggel nyolcra jön felmérni a kis kályha bekötésének a lehetőségét.

Miskolczi úr már 3/4 8-kor csengetett. Megállapította, hogy minden rendben is lenne, de a rendszerhez szükség lenne még egy 20-30 cm-es toldóra, amit nem valószínű, hogy Dömsödön be lehet szerezni, de ha már megvan, akkor csak szóljak rá telefonon és mondjuk a jövő szombaton elvégzi a bekötést.

Áront nem tudtam rávenni, hogy jöjjön velem a piacra, mert még mindig lustálkodásra volt szüksége. Nem is bántam, mert legalább marad itthon valaki, aki be tudja engedni a TIGÁZ megbízottját.

A piacon tej, tojás, csípős kolbász és sütni való szalonna. Próbaképpen elgurultam a Vasudvarba, hátha van nekik 120-as fekete kályhacsövük 20 vagy 30 cm hosszban. Csak 40cm-es volt, de megoldották, hogy nekem levágják.
Onnan hazafele jövet még beszóltam Miskolcziéknak, hogy bármikor kezdhetik a kályha bekötését. Miskolczi úr nem volt éppen otthon, de egy fél óra múlva felhívott és az üzenetre reagálva közölte, hogy akkor holnap reggel nyolcra jön.

Kivettem a mélyhűtőből egy májas hurkát és megsütöttem reggelire. Valahogyan ezen a héten mind a ketten lemondtunk a tojásról. Én a lágy tojásról, Áron pedig a rántottáról.

Reggeli után leültem volna megírni az elmaradt blogjaimat, miközben váratlanul, és meglepetésszerűen megjött Möci.

Mondtam is neki, hogy ennél jobbat nem is találhatott volna ki.

Mind a ketten nagyon megörültünk  az érkezésének. Mindjárt jobb kedvem lett.

Elültettem öt sor petrezselymet és a tavalyiból még tudtam szedni Möcinek az ebédhez. Elmentünk egy nagyot sétálni.

Teljesen tavaszias idő van, miközben reménykedünk, hogy a tél már nem jön vissza.

A nagy séta után nekiálltunk készíteni az ebédet. Főleg mélyhűtőből kerültek elő a nyersanyagok. Sütöttünk lazacot és csináltam egy nagy adag csirke pörköltöt. Möci készített hozzá petrezselymes burgonyát.

A délután Möci angolozott, én meg szortíroztam a bélyegeket. Este derült ki, hogy nem figyelt oda és elhasználta a 1,5 liter friss tejet, ami pedig kefir váltáshoz kellett volna.

Később még készült valamilyen vaniliás puding

Este nagy szaunázás után tértünk nyugovóra.

fekete kályhacső

Áron nagyon korán, szerintem még 7 óra előtt indult a suliba.

Igyekeztem befejezni a bélyegek préselését, miközben Möci összerakott egy finom reggelit. Még saját főzetű cékla is volt benne.

A GreenSys átküldött egy csökkentett árajánlatot a hat táblás napelem bővítésre. Az ár olyan, hogy abból már el lehet valamerre indulni. Úgy látszik, hogy az első ajánlatukra küldött válaszom megsérthette őket.

S. Lacika hívott a BoatShow-ra, de több okból lemondtam erről az eseményről. Lemondtam részben azért, mert az idén először nem kaptam rá meghívót, másrészt azért, mert a lakókocsisok az idén nem csatlakoznak ehhez a kiállításhoz.

Egész délelőtt az online végezhető ügyeimmel bajlódtam.

Ebéd a kis kínaiban és utána elkezdtem az autóba pakolászást, hogy amikor Áron megjön, azonnal indulhassunk kis kerülővel Dömsödre.

Áron nagyon korán érkezett haza a suliból és segített, mert Möci egyedül nem tudta volna Mannát betenni a hordozójába.

Csak ketten indultunk el, Möci azt gondolta,hogy ráfér egy kis egyedüllét, így legalább a hétvégén rendet tud tenni a papírjai és a rajzeszközei között.

Áron kezelésbe vette a kütyümet, hogy minél előbb odataláljunk a Vecsési címre, ahonnan a kis vaskályha csöveit és egyéb tartozékait megrendeltük. Még szerencse, hogy ilyen korán tudtunk indulni, mert a városon keresztül autózni ebben a csúcsforgalomban, az egy kész katasztrófa. Nagy nehezen kiértünk Vecsésre és megtaláltuk az üzletet. Vegy én, vagy a webáruház eltévesztette az egyik darab méretét. Én úgy emlékszem, hogy 80 cm hosszú fűtődobot rendeltem, ők pedig egy 55 cm-est szállítottak le. Na mindegy, gondoltam, majd egy 20-30 cm-es közdarabbal áthidaljuk a problémát.

A vecsési üzletből nagyon nehezen találtunk a helyes útra Dömsöd felé. Még az is lehet, hogy néha felhajtottunk az autópályára, anélkül, hogy lett volna befizetett autópálya matricánk. Ez néhány héten belül ki fog derülni, amikor egyszer csak megkapjuk az Autópálya kezelő Zrt.-től a befizetendő büntetést.

Nagy nehezen eljutottunk az 51-es útig, ahonnan már becsukott szemmel is odataláltunk volna a bázisra.

A Dabi Vegyesboltnál megálltunk egy percre. Vettünk kenyeret, tarját és tejfölt. A kapun találtunk egy üzenetet, hogy a TIGÁZ megbízottja holnap 9 és 12 között mérőóra ellenőrzést tart. A megérkezéskor azzal kezdtünk, hogy Mannát kiengedtük a rabságából. Mindent berámoltunk. A fűtés tökéletesen működött. Fellélegezve a feladatok súlya alól, bekaptam egy kupica unicumot. Minden odavalót berámoltam a hűtőszekrénybe.

Felhívtam Miskolczi urat, és jelentettem, hogy megvettem a kis kályhához való fekete csöveket,amikor tud, jöjjön bekötni a kéménybe. Meg is ígérte, hogy reggel 8-kor itt lesz.

Áron úgy döntött, hogy pihenéssel kezdi a hétvégét és majd csak a holnapi reggeli után veszi elő az iskolai feladatokat és most inkább lazulással tölti az idejét. Lehoztam egy viszonylag nagy adag áztatni valót és aTV előtt ülve levagdostam őket.

Áronnal nagyon meg kellett birkóznom, hogy viszonylag időben feküdjön le.

EFFECT konferencia

Mire reggel felkeltem Áronnak már híre-hamva se volt. A fürdőszobában konstatáltam, hogy megint nem mosott fogat. Elhatároztam, hogy ezért nem fogom leszúrni, de addig nem használhatja a külön bejáratú számítógépét, amíg nem csinál rendszert a reggeli és az esti fogmosásból. Túl az egészségen, ami a legfontosabb, el sem tudom képzelni, hogy néhány év múlva, mit fognak ehhez szólni a lányok.

Úgy emlékszem vissza a hétéves koromra, hogy a Visi Imre utcában egy szoba konyhás lakásban laktunk és amikor drága Róza anyám észrevette, hogy a konyha közepén egy hokedlire feltett lavór előtt félmeztelenül mosakszom, akkor Róza azt mondta: "Gabika, neked randevúd van. Te nem szoktad a nyakadat ilyen alaposan megmosni."
Bárcsak láthatná Róza, hogy ma már ezt naponta kétszer is megteszem.

Kaptam egy meghívást az EFFECT konferenciára. Amikor Möci látta a készülődésemet, megsértve közölte, hogy mindig Ő az utolsó a sorban és nekem minden más fontosabb nála.

Nem is reggeliztem, csak indultam, hogy 1/2 10-re odaérjek. A téma "A fenntartható közbeszerzés európai uniós irányelvei a közbeszerzésben" volt. Közepesen érdekes előadások követték egymást, de nekem a legjobban a Főtaxi Nissan teljesen elektromos autó projektje tetszett, aminek kipróbálását ki is buliztam a városi forgalomban. Az autó minden szempontból csúcs szuper, csak egyetlen nagy sebből vérzik: 8,5 millió Ft az ára.

A kávé szünetekben két számomra fontos emberrel jöttem össze. Az egyik közülük szakértői megbízással kecsegtetett, a másik pedig elgondolkoztatott azon, hogy mi lenne, ha az autómat a hét öt napján nem hagynám parlagon, hanem bérbe adnám.

A svédasztalos ebéd nagyon finom volt és közben is tudtam konzultálni néhány engem érdeklő témáról. Egy szóval a konferencia nekem hasznos volt.

Amikor hazaértem, már majdnem négy óra volt. Áront találtam otthon. Mondtam is, hogy neki már régen a zongoraórán kellene lennie, mert 1/2 3-ra beszéltük meg a múlt héten. Jaj, elfelejtettem és már rohant is a buszhoz, de a tanárnőt már nem találta otthon. Amikor visszajött, felhívtam a tanárnőt és megígértem, hogy a jövő csütörtökön ott lesz 1/2 3-ra.

Végre megnézhettem a Tájékoztatóját, amiben számomra szomorú dolgokat találtam, többek között azt a tanári bejegyzést, hogy Áronnak nincsen leckefüzete. Természetesen van, csak elfelejtette bepakolni a táskájába. Meg is néztem a leckefüzetét. A múlt héten kedden, csütörtökön és pénteken elfelejtette beírni, hogy mi a házi feladat.

Mostantól egy kicsit nekem is jobban oda kell figyelnem az iskolai dolgaira. Möcivel hosszan beszélgettek arról, hogyan kezelje az osztályban előforduló konfliktusokat.

Átnéztem a napelem rendszer bővítésének árajánlatait, de mindegyik több 20-30 %-kal, mint amennyire én számítottam. Ha ez így marad, akkor az idén ez a beruházás elmarad.

Áronnal azt beszéltem meg, hogy jövő hét péntekig legyen szíves nélkülözze a számítógépén az Internet használatát és hogy ne is essen kísértésbe, a wifi kulcsot eltettük.

megjött a bringa váza

Áronra már nem is szükséges reggel nagyon ellenőrizni, mert minden rendben ment.

Azzal kezdtem, hogy Norcinak átutaltam az apanázst, és belenéztem a levelezésembe.

Megérkezett az új kütyü, de a NAV és a Posta még rágódik rajta, hogy mi alapján és mennyit terheljenek rá vám és ÁFA címén.

Möci csurgatott tojáslevest készített ebédre.

Megint levágtam egy adag áztatni való bélyeget, de úgy gondoltam, hogy csak holnap kezdek az áztatásához.

Délután ötre jött S. Fruzsina. Fizikából a harmonikus rezgőmozgás volt a megoldandó feladatainak a tárgya.

Möci is elővette az angol tanulnivalóit, de a memorizálásig nem jutott el.

B. Zsolt telefonált, hogy egy 3/4 órányira van tőlünk, hozhatja-e a bringa vázat. Na erre az alkalomra összefutott a család. Itt volt Möci, Emőke és főleg Csabi. Kicsomagoltuk a vázat. Csabi teljesen oda volt. Igaz, hogy egy kisebb tartozékot nem talált, de azt mondta, hogy azt majd ő megoldja.

Amikor Áron hazajött a teniszből, rögtön leült a számítógéphez és csak akkor volt hajlandó
onnan kijönni, amikor vacsorához hívtam. Igaz közben lement a CBA-ba és hozott két liter friss tejet, hogy a kefir termelés ne szakadjon meg. Mind a hárman nagyon szeretjük ezt az itthon gyártott kefirt.

Áron később átment Emőke lakásába a zongorán egy kicsit gyakorolni, mert az itthoni
klaviatúrának egyelőre nem találjuk a tápegységét. Odaadtam a holnapi zongoraóra díját, kértem, hogy jól tegye el a pénzt és főleg ne felejtsen el a megbeszélt időben odaérni az órára. A tájékoztatóját, a leckefüzetét és a leckét hiába kértem megtekintésre, azt elmismásolta, mert fontos Skype-olni valója volt Leóval. A mai lefekvése már haladás volt, mert 1/4 10-re már ágyba tudtam rimánkodni.

Este még egy kicsit angoloztunk Möcivel.

jogosítvány

Áron időben búcsúzott reggel és megígérte, hogy mint szokott, négy előtt egy perccel itthon lesz. Én visszabújtam a takaró alá és csak akkor ébredtem fel, amikor K. Péternek csörgött a hívása. Egyre tovább lustálkodom, ami jó is, meg nem is. Jó azért, mert lustizni jó, de rossz azért, mert amíg lustálkodunk, addig nem végzünk semmi hasznosat.

Kicsit későn, de azért gyorsan összekaptam magam. Möcinek segítettem az egyik állás pályázata megírásában, majd nekiálltunk reggelizni.

Még a délelőtti házi orvosi rendelésen megjelentem a doktornő színe előtt, részben azért, hogy megkonzultáljuk, hogy a legutóbbi labor lelet után milyen életmód változtatásra van szükségem, másrészt azért, mert két hét múlva lejár a jogosítványom.

A labor leletben egyedül a koleszterin szintet nehezményezte. Szerencsémre az unicum nem volt kimutatható. A jogosítvánnyal kapcsolatban mindent rendben talált, de azt a koromnál fogva csak két évre fogják meghosszabbítani.

Kettő körül elindultam a fizikoterápiára Budaörsre.  Útközben bementem Zoli bácsihoz a régi iskolába, Áron otthagyott cuccaiért. A fizikós Andrea még mindig nem kezdte el a kefir gyártást. Ha ma nem kezdi el, leveszem róla a kezem.

Nem egyenesen jöttem haza, előbb beugrottam az Okmány Irodába. Ott is lenyúltak 1500.- forintra és azt mondták, hogy 30 napon belül kész lesz az új de csak két évre szóló jogsim és a jövőben csak személyautóra és motorkerékpárra fog szólni. A teherautóra, a munkagépre, és az autóbuszra szóló engedélyem megszűnik.

Hazafele bementem a kis kínaiba és hoztam haza (take away) ebédet. Közben Áron is megérkezett, így az amerikai mézes csirkéből ő is kapott. Áron közölte, hogy az ikrek ma nem jönnek németre. Nekiálltam készülni a felnőtt németórára.

Közben Kriszta is lemondta a németet, mert lebetegedett. Erre bánatomban lejátszottam két parti sakkot a chess.com-on, amitől 1226-ra emelkedett az ELO pontszámom. Egy valamire való sakkozónál ez 2000 körül van.

A felnőtt németből majdnem kudarcba fulladt: Kriszta beteget jelentett, Emőke dolgozott és nem ért haza 1/2 7-re, Csabi el se kezdte, pedig volt róla szó. Így azután szegény Möcin csattant az ostor és kemény másfél órás foglalkozás után már fájt a feje.

Áron összehozott egy Skype csettelést Leóval és Artúrral. Amikor észleltük, hogy milyen késő van berekesztettem a beszélgetést Budapest és Bristol között.

Möci vállalkozása

Áront reggel még figyelmeztettem, hogy ne felejtse el megvenni a buszbérletét, mert a régi péntekkel lejárt.

Möci csak egy kávét készített magának, azután nagy csuszatolásba kezdett  Én még aludtam egy sort és csak kilenc után mentem le tejért, hogy a tíz napos szünet után ismét beindítsam a kefir gyártást.

Johnny-tól és Zsolttól megjött a megnyugtató aviso, hogy a bringaváz ma este indul el Budapestre. Át is küldtem ezeket a sorokat Csabinak, aki érzékelte, hogy akkor ez már sínen van.

Möci Emőkével megbeszélte, hogy ez a vegetálás így nem mehet tovább és el fogunk indítani egy családi vállalkozást.

Megnéztem a levelezésemet és küldtem egy árajánlat kérő levelet  kályhacsövekre.

Felmentünk Möcivel a Normafához, mert azt nézte ki az új vállalkozása helyszínére.

Útközben találkoztunk egy házaspárral, akik közül a feleség Möcinek egy  jó barátnője volt  kislány korából. Együtt sétáltunk egészen a libegőig. Onnan vissza már csak kettesben jöttünk és fáztunk is, mert közeben már elbújt a napocska.

Mire hazaértünk már Áron is megjött. Először átküldtem Emőkéért, hogy kettesben egyék meg a tegnapi torta beszerzés rájuk jutó részét.

 Később Möci is lejött és mi is megettük a mi "Magyarország tortánkat".

Lassan el kellett indulnunk a Mozsár kávézóba, aminek az emeletén Mérő Laci tartott előadást Darwinról a beszélgető partnerével. A beszélgetés kissé vontatott volt.

Utána még egy darabig követtük S. Laciékat, azután elváltunk.

Hazafelé megcsodáltuk a Godzsi udvar ezer éttermét és kocsmáját és betértünk egy CBA-ba, hogy én is kielégítsem a debreceni főtt kolbász utáni vágyamat.

Deák térig gyalog, onnan egy metró megálló a Ferencziek tere és a 8-assal hazajöttünk.

Azonnal betettem a debreceni főni: Unicum, debreceni mustárral, kenyérrel és egy sör és máris jobban éreztem magam.

Itthon Möci még felszaladt Csabi fiához, hátha szüksége van valamire, azután egy pohárka fehér borral asszisztált a vacsorámhoz.

Emőke is megjelent és együtt tették a törvényt.

az első zongora órám

Hat után arra ébredtem, hogy nagyon hideg van. Lementem és azt láttam, hogy a cirkó, mint két évvel ezelőtt pirosra szaladt. Megnyomtam a piros gombot és azonnal elindult a fűtés. Nem örülnék neki, ha megint szükség lenne egy alaplap cserére, ami akkor két évvel ezelőtt közel 100.000.- forintba került.

Kiengedtem Mannát,hadd csavarogja ki magát.

Möci emlékeztetett, hogy ma reggel el kell szaladnom a félretett kárpát kenyérért. Vettem még egy vajat is. Visszatérve láttam, hogy még mindenki lustálkodik, gondoltam, akkor én sem kezdek a reggeli készítéshez, inkább felviszem a lepréselt bélyegeket és előkészítem a szortírozásukat.

Nyolc óra fele közösen kezdtük el a reggeli készítést, de Áron kérte, hogy ma ne szóljak bele, hogy ő mint csinálja. Áron saját magának lazán hat tojásból, némi szalonnából, gombából és   vöröshagymából készítette szerény reggelijét. Én csak 1-1 lágy tojást és 1-1 debrecenit főztem magunknak, amihez finom kenyér és tejeskávé volt.

Reggeli után ismét megpróbáltam eljátszani Áron zongora leckéjét, de közel sem sikerült eljátszani úgy, ahogy Áron tudja. Áron nagy türelemmel segített és oktatott, hogyan tartsam a csuklómat és hogyan billentsem az ujjaimat. Próbáltam, próbáltam, de ezt még sokat kellene gyakorolnom. Möci nyugtatott, hogy nem azért voltam azon, hogy Áron járjon zongorára, hogy jobban értsen a zenéhez mint én?

Utána Áron gyakorolt, én pedig felmentem és kiszortíroztam a bélyegeket.

Az idő nagyon tavasziasra fordult. Mindenki azt mondja, hogy márciusban lesz ennek még böjtje, mert a tél majd visszajön, hogy ránk vicsorítsa a fogát. Möci és Áron tollasoztak egy jót a kertben, majd elmentek egy nagyot sétálni. Amíg elvoltak, elkészítettem az Emőke WC tartályának a felszerelő deszkáját.

Möci készített egy tojásos nokedlit. Későn ebédeltünk, de Áron nem kért levest, csak a nokedliból evett. Arra tettünk egy-egy darabot a grillcsirke maradékából.

Ebéd után Möcivel átmentünk Gabikáékhoz. Vissza vittem neki a Hillary Clintonról szóló könyvet, meg Rokinak csirkecsontot. Megkértük Feri bácsit, hogy jöjjön át és segítsen felvinni a kis vaskályhát a bélyegező szobába. Nem csak átjött és segített felvinni a kályhát, hanem mondott egy jól használható ötletet a füstcső elvezetésére. Le is mértem a hosszakat, hogy már az szerint vegyem meg a cső darabokat. A kályhát megünnepelendő ők ketten ittak egy-egy unicumot.

A szemüvegem úgy el tud tűnni, hogy néha hárman is keressük, mégsem kerül elő. Most végre a Yamaha klaviatúra alatt lett meg.

Késő délután még gyorsan kiteregettem a maradék ázó bélyeget és készültünk az induláshoz. Manna nagyon résen volt és akárhol, ha észrevette, hogy valaki éppen hajtja be a zsalugátert, ott termett, hogy hátha ki tud szökni.

Áron a macska, Möci az élelmiszer bepakolásáért felelt. Én mindent hordtam ki az autóba.

Már elkezdett sötétedni, mire el tudtunk indulni. Möci kitalálta, hogy nagyon megkívánt valami nasit. Áron természetesen ugyanerre szavazott. Sajnos a Szivárvány cukrászda már zárva volt Kiskunlacházán, de Möci mondta, hogy ő tud egy másikat és az talán még ennél is jobb. Meg is álltunk a Kapitány cukrászdánál és betankoltunk különféle süteményekből, tortákból.

Áron szomorúságában, hogy útközben nem dézsmálhatja meg a csomagot, kérte, hogy akkor legalább álljunk meg a bureknél. Ott vett is ezt-azt és majszolva folytattuk az utat hazafelé.

Már Halásztelken jártunk, amikor Möci felhívta Csabit, hogy akarja-e, hogy a telekocsival felvegyük a munkahelyén. Csabi ráállt és így 3/4 7-kor be is parkoltunk a MaxCity elé.

Amikor hazaértek az albán menekültek, felpakoltunk és leültünk egy kicsit a TV elé megnézni a Szocsi 2014 olimpiai közvetítést . Áront elküldtük fürdeni és lefeküdni. Möcivel megettük a ránk eső részt.

1/2 11-kor csak úgy biztonságképpen benyitottam Áron szobájába és majd elájultam, mert ő még olvasott. Gyors villanyoltás és alcsi-palcsi.

kéménylyuk

Nagyon későn ébredtünk. Már fél tíz is elmúlt, mire kiértünk a piacra. Csak a szokásosakat vettük, illetve Áron vett a zsebpénzéből 10 deka áfonyát és 10 deka cukrozott mogyorót. mind a kettő 260.- forintba került, de a néni az egyiket Áronnak ingyen adta.

Utána még elmentünk a villamos boltba és a vasudvarba, de sehol nem volt, amit kerestünk.

Meglátogattuk Miskolcziékat, hogy megbeszéljük a vaskályha beépítését. Először egy picit megijedtem, mert Miskolczi úr nem emlékezett pontosan, hogy ott a bélyegező szobában egy-,  vagy kétcsöves a kémény, mert a gázkazán kéményébe tilos vegyes tüzelésű kéményt bekötni.

Amint hazaértünk, megnéztem a kéményt és a tervrajzot is és megnyugodtam, hogy az kétcsöves, és bár egy kis kurflival, de be lehet kötni a hátsó 14 x 14 cm-es kéménylukba.

Béni visszahozta kocsonyás tányért és hozott benne egy nagy szelet mákos gubát.

Möci készítette a reggelit, Áron meg csak zsebre tett kézzel állt mellette és kritizálta. Ebből azután kisebb balhé kerekedett.

Én megírtam az elmaradt blogbejegyzéseimet és intéztem a a fasttech-nél az egyik elmaradt szállítást.

A nap kisütött. Áron és Möci elmentek sétálni.

Amikor megjöttek a sétálásból, Áron leült a zongoraleckéjét gyakorolni, én meg feltettem a vacsorát főni. Nagyon finom zöldséges csirke aprólék leves lett belőle.

András Gabi hívott és egy műszaki rémtörténetet mesélt a karambolja utáni autójavításáról.

Möci feljött és kérdezte, hogy nem tudom-e, hol van a Manna. Lazán mondtam, hogy már órák óta nem láttam. Erre felemelte mögöttem a paplant, hát ott feküdt.

Belenéztünk a Dal 2014 műsorba, de nem voltunk elájulva tőle.

Este még egyet szaunáztunk. Áronnal volt egy kis vitám a lefekvést illetően, de tízkor már sikerült villanyt oltanunk.

WC tartály csere

Reggeli nélkül indultam el Norcikám pénzéért. Csúnya ködös nyálkás időben cammogtam a busszal. Csak pár percet késtem a megbeszélt időről. Már a buszról megpróbáltam bekapcsolni a dömsödi fűtést, de nem sikerült.

10-re már otthon voltam. Bekaptam egy pár falatot és leültem a számítógép elé. Közben újabb próbálkozások a fűtés bekapcsolására, de a rendszer nagyon megbízhatatlanul működik. Végül 11-kor sikerült bekapcsolni.

Átmentem Emőkéhez és elkezdtem felszerelni az új WC tartályt. Egy darabig minden simán ment, de amikor a tartály felakasztására került volna sor, kiderült, hogy egy nagy hibát követtem el, amikor nem mértem meg, hogy a leöblítő cső és a feltöltő cső között mekkora a szabad távolság.

A régi tartály 33 cm magas volt, a rendelkezésre álló szabad magasság 36 cm és az újonnan vásárolt tartály 39 cm magas.

Mondtam Emőkének, hogy most azonnal üljünk be az autóba és induljunk a szerelvény boltba. Neki ehhez nem fűlött a foga, de azután ráripakodtam és jött.

Az eladó nagyon készséges volt és segített kicserélni a tartályt. Otthon kimértük és úgy néz ki, hogy ez az új tartály pont jó lesz Emőkénél.

Közben Áron is hazaért. Elkezdtünk pakolni az autóba. Áron megkapta Emőkétől a "Zongora Iskola 1"-et és azt,Mannát, meg az egyik Yamaha szintit is bepakoltuk.

Az úton csak a szigethalmi hentesnél álltunk meg. Vettem egy grillcsirkét és két pár debrecenit. Onnan már egyenesen a bázisra indultunk.

A házban ment a fűtés, de azért lehetett érezni, hogy reggel 8 helyett csak 11-kor kezdett el e fűtés dolgozni.

Levagdostam egy nagy adag áztatni való bélyeget, Áron pedig egy jó félórát gyakorolta a zongora órán tanultakat.

Möci még bekapcsolta a szaunát és szaunáztunk egy finomat. Utána megmelegítettük a grillcsirkét. Unicum és vacsi.

Áron első zongora órája

Reggel csak Möci ellenőrizte, hogy Áron rendben elindul-e a suliba. Már kilenc óra fele járt, mire megreggeliztünk és csak 10 után tudtunk elindulni.

A budaörsi szerelvény boltban megvettük Emőkének a WC tartályt. Az eladó tartott egy rövid leckét, hogyan kell összeszerelni. A kávéfőzővel kapcsolatban viccelődtünk, hogy ő csak akkor tudna nekünk kávét főzni, ha hoztunk volna bele rumot.

Onnan átmentünk a TESCO-ba, mert egy csomó utalványunk ma járna le (ha nem vennénk semmit, de vettünk). A heti bevásárláson felül megláttunk egy kis, belül samott téglával kirakott vaskályhát, ami pont illene a bélyegező szobába. Szegénykének valaki leszerelte a tűzálló üveges ajtajának a bezáró kilincsét, viszont emiatt le volt értékelve 60.000.- forintról 30.000.- forintra. Nem gondolkoztunk sokat, kifizettük és elhoztuk.

Onnan visszamentünk a szerelvényboltba, mert a TESCO-ban vettünk egy kis üveg rumot. Az eladó jót mosolygott és főzte a kávénkat.

Mire hazaértünk Möcinek már rohannia kellett a digitális grafikai képzésre. Én elkötöttem egy bevásárló kocsit a CBA-ban és abban vittem fel a rengeteg cuccot.

Otthon összeszereltem a WC tartályt, de a felszerelésről még szó sem volt.

Közben hívott S. Laci és Tamás a csütörtökre áthelyezett rendszeres keddi vacsorával kapcsolatban. Lacit megnyugtattam, hogy megyünk, Tamással pedig megbeszéltem, hogy 1/2 7 körül felvesszük.

Áron megérkezett és így  időben el tudtunk indulni az első zongoraórájára. A címet tudtuk, de azt még nem, hogy miképpen fogunk odatalálni. A 139-essel lementünk a Sasadi útig, ott átszálltunk a 150 E-re, de azzal már csak egy megállót kellett mennünk. Egy nagyon lepukkant 40 éves Őrmezei házba csöngettünk be, csúnya barátságtalan lépcsőház, elavult lifttel.

Amikor beléptünk a lakásba, minden megváltozott. Egy egészen magas színvonalú belső építész keze munkája árulkodott arról, hogy itt az 53 négyzetméteres lakásban nem sajnáltak néhány milliót rákölteni arra, hogy a belső tér barátságos és lakható legyen. Bemutatkoztunk és azzal kezdtem, hogy megnyugtattam Mariannt, hogy én nem fogom minden zongoraórára elkísérni Áront csak most első alkalommal tettem, hogy utána egyedül is ide-, majd az óra végén haza tudjon találni.

Áron első órán bemutatott teljesítményén mind a ketten meg voltunk lepődve, ami engem meggyőzött abban, hogy helyesen tettem, amikor hallgattam Emőkére, hogy Áront taníttatni kell zenére.

Onnan könnyen hazataláltunk. Áront az este további részére Emőkére bíztuk, mi pedig elindultunk Tamásért.

A vacsora Laciéknál finom és kevés volt. Fruzsina készített egy nagy sütőtál rakott krumplit,csakhogy sokan voltunk rá. Legközelebb majd megmutatom nekik, hogy milyen az a "Rakott krumpli Sefinek" és, hogy abból mennyit kell sütni ennyi bélpoklosnak. Hozzá saját sütésű kenyeret ettünk, ami zseniális volt.

Vacsora után körülültük a kandallót és dumáltunk. Annyira megfeledkeztünk az időről, hogy mire észbe kaptunk fél egy körül járt az idő. Hazavittük Tamást és mire ágyba keveredtünk, már elmúlt éjjel egy óra.

Grafikai programok

Áron simán indult el az iskolába. Én készítettem a reggelit és Möcit már csak akkor ébresztgettem, amikor már minden ki volt tálalva.

Reggeli után felbecsültük, hogy milyen eséllyel tud Möci indulni azon az álláspályázaton, amelyik nem csupán grafikusi, de digitális grafikai képzettséget is feltételez. Áttekintettük a régebbi és az újabb grafikai programokat, kikértük Norci nagyon is mérvadó szakvéleményét.

Möcinek is feltettem a kütyüjére pdf formátumban a Start Német 1. tankönyvet és mp3 formátumban annak a hanganyagait.

Möci megmelegítette a tegnap megmaradt milanóit. Igaz, hogy a tésztát kicsit odaégette, de a feketéket félretéve nagyon jót ebédeltünk.

A délelőtt azzal telt, hogy Möcivel megbeszéltem, milyen digitális grafikai programot érdemes megtanulni, aminek alapján biztosított a további fejlődés lehetősége. Ennek az eldöntéséhez megkérdeztünk két, szerintem autentikus szakember. Norcit emailben támadtuk meg a kérdéseinkkel, a Rákóczi urat pedig Skype-on. Mind a ketten nagyon készségesen válaszoltak.

Megnéztem Emőke WC tartályát, de az már sok sebből vérzett. Azt mondta, most nincs pénze arra, hogy újat vegyen, próbáljam meg ezt egy kicsit rendbe hozni. Na erre elküldtem a szerelvényboltba, hogy vegyen egy sarokszelepet és egy kifolyó tömítő gyűrűt., valamint egy guriga teflon szalagot.

Nekem gyorsan el kellett indulnom Budaörsre befizetni Áron februári teniszét, ha azt akartam, hogy ötre, amikorra jön Fruzsina fizika korrepetálásra, addigra hazaérjek.

Möcivel azt beszéltem meg, hogy a szülői értekezletre ő menjen, mert, mint tudjuk egy seggel nem lehet két lovat megülni.

Csak hét perc késéssel értem haza, de Fruzsina megvárt. A fizika óra húzós volt, de mint mondta hasznos.

Az óra után átmentem és beszereltem a sarokszelepet és a gumigyűrűt, de hiába,  mert a tartály alsó szelepe is már teljesen elhasználódott.

It was a hard days night. Teljesen elfáradtam. Már csak arra maradt erőm, hogy leszaladjak a CBA-ba tejért, unicumért.

második felnőtt német óra

Kezd annyira besűrűsödni az életünk, hogy már nem tudok minden tervezett dolgot elvégezni.Vagy meg kell hosszabbítani a napot, vagy redukálni kell a tennivalókat.

A felkelés azért ment gyorsan, mert 7-re le kellett szaladnom a házi orvosi rendelőbe vérvételre. Szerencsém volt, mert bár nem voltam előre bejelentve, Lenke nővér mégis azzal biztatott, hogy maradjak egy kicsit, mert ha a bejegyzettek nem jönnek el, akkor meg tud szúrni. Tíz perc várakozás után sorra kerültem és fél nyolckor már a CBA-ban voltam tejért és a kis pék kuckóban köménymagos cipóért.

Lenke még meghagyta, hogy a spirometriai leletet csak 1/2 9 fele hozzam le, mert a doktornő csak akkor tudja megnézni.

Mire felmentem már üres volt a lakás. Áron korábban, Möci későbben, de mind a ketten már
elmentek. Nekem meg volt terítve és ki volt tálalva a reggeli.

Reggeli után visszamentem a rendelőbe (nagy távolság a lakástól, mert a házunk földszintjén van a rendelő.) és bemutattam a SYNEX-nél készült leleltet. A doktornő ennek alapján adott egy kakukkfüves köptetőre receptet és egy beutalót a Tüdőgondozóba, hogy ott mutassam be a Spirometriai leletet.

Kiváltottam a patikában a receptet és egy úttal hoztam Möcinek a különböző kencékből mintát. Az eladónőnek gyanús lettem, hogy talán nem csak egy-egy mintát veszek ki a fiókból, ezért odajött és megkérdezte, hogy tud e valamiben segíteni. Addigra én már túl voltam az akción és mondtam, hogy köszönöm nem.

Itthon mondtam is Möcinek, hogy oda többé engem ne küldjön minta kenőcsért, mert már rajta vagyok a fekete listán.

Itthon még egy utolsó simítás a ma esti felnőtt német óra vázlatában. Felszereltem a hangosítást a konyhában, hogy a START Német 1. mp3-as hanganyagából este meg tudjunk majd egyet-egyet hallgatni. Azután felmentem kávézni Möcihez és egy órát beszélgettünk hárman (Möci, Ági és én).

Délelőtt olyan szépen sütött a nap, hogy Möcit elcsaltam a Négyes metró Kelenföldi végállomásához, hogy vegyük át műszakilag a létesítményt. Ebből azután annyi valósult meg,
hogy kívülről megnézhettük, hogyan haladnak a munkálatok, de be nem engedtek bennünket.

Útközben találkoztunk Lackóval (a Kührner ikrek bátyja) és Homolya Gáborral. Rögtön kaptunk
tőle egy meghívót a szerdai vernissage-ára (ejtsd: vernisszázs). Teljesen kifutottam az
időből és arra már nem tellett, hogy kimenjek Budaörsre a fizikoterápiára. Hosszú ideje ez
az első alkalom, hogy ezt elblicceltem.

Utána már csak arra maradt időnk, hogy bekapjunk valamit a kis kínaiban, mert nekem háromra kellett mennem Újpestre a 13 m 5 x 4-es kábelért. Vettünk még négy szelet Marlenkát és oda is adtuk Emőkének, hogy ossza el igazságosan, hogy Áronnak is maradjon belőle.

Nagyon kiszámoltam az időt, ha pontban kettőkor ülök fel a 139-esre, akkor visszafele talán négyre haza tudok érni, mert akkor jönnek meg a fiúk a német gyakorlásra.

Sikerült négy óra előtt két perccel hazaérnem. Áron és a fiúk már vártak. A velük töltött másfél óra nagyon jóra sikerült. Sokat tanultak és sokat röhögtünk. Ők maguk is hasznosnak tartották az időt, amit együtt töltöttünk.

A felnőtt németig majdnem egy óra lélegzetvételnyi szünet következett, amit a fiúk Áron szobájában töltöttek.

A két német között sikerült felhívnom Tamást és egyeztettem vele, hogy mostantól Kriszta kicsit korábban érkezett, Möciért viszont fel kellett küldenem Áront, Emőke pedig egyszerűen késett egy picit. Miután sikerült összeszedni a csapatot, onnan már gördülékenyen mentek a dolgok. Igaz, hogy őket nehezebb volt fegyelmezni, mint a fiúkat.

Az óra után udvariasságból mindenki azt mondta, hogy jó volt az óra. Számomra a felnőtt német nagyobb kihívás, mint a fiúké, mert a fiúknál adott a tananyag, amit át kell vennem velük,
míg itt az óra vázlatot is nekem kell kitalálnom.

Az óra után Kriszta lazán megkérdezte, hogy jövünk-e holnap a szülői értekezletre. Nagyon meglepődtem, mert erről se Möci, se én nem tudtunk, ugyanis ezt a bejegyzést Áron meg se
mutatta nekünk. Holnapra már így is volt két programunk, amiben ketté kellett válnunk.

Eddig abban állapodtunk meg, hogy én megyek a tenisz edzésre és rendezem a februári
befizetést, majd sietek haza, mert Fruzsinával lesz matek-fizika korrepetálásom, Möci pedig
megy a kiállítás megnyitóra, most pedig azzal módosul a programja, hogy előtte .egy órát bent ül a szülői értekezleten.

Áront egy picit elővettük, de valahogyan, mint mindig, kidumálta magát.

A fiúk és Kriszta elbúcsúztak, Möci pedig hozzákezdett a vacsora készítéséhez.  Amíg a kaja
(valamilyen milánói makaróni szerűség) készült Emőkének feltettem a kütyüjére a Start Német 1. könyvet és a hanganyagát, Krisztának pedig átküldtem ugyanezeket e-mailben.

Möci álláspályázata

Bár viszonylag későn keltem, de azonnal nekiugrottam a mai teendőknek. Elsőként a Főszerkesztőt hívtam fel, hogy a rám bízott együttműködési szerződés előkészítésében tisztázzak néhány sarkalatos kérdést.

Reggelire megfőztem a debrecenit és hozzá bekaptam egy lágy tojást.

Az elektromos kazánnal kapcsolatosan megkerestem, hol a legolcsóbb az MT (műanyag tokozású 5 x 4-es kábel és a 13 méter még ott is több mint 8000.- forint. Remélem, hogy jól mértem meg a szükséges hosszt és még rá is hagytam egy kicsit.

Lementem a postára pénzügyeket intézni. (kivesz-betesz) és utána már meg tudtam rendelni a 13 fm öteres kábelt, Möci pedig átutalta az árát, mert én már padlót fogtam. Elvileg holnap délután már át is vehetem.

A délelőtt hátralevő részében Möcinek segítettem a rajzaiból készült albumot eljuttatni a pályázat kiírójának.

Möci összeszedte a fellelhető maradékokat és egy nagyon finom levest rittyentett belőle.

Délben olyan szépen sütött a nap, hogy elmentünk a 4-es metró Kelenföldi végállomását megnézni (műszaki átvétel), de sajnos, akárhogyan kerülgettük az építkezési kerítéseket, mindenhonnan elhajtottak bennünket.

Laci hívott és azt mondta, hogy ha miattunk kell áttenni a szokásos keddi vacsorát náluk, akkor én szervezzem meg, hogy melyik nap legyen az. Egyed Lacival könnyű volt a dolgom, mert a csütörtök neki is jobb lenne, azonban Tamást nem tudtam elérni.

Este nekifeküdtem, hogy a Start Német 1-et letöltsem valahonnan, mert holnap már abból szeretnék tanítani.

Közben Áron hazajött. Az igaz, hogy megint hozott egy ötöst németből, de a házi feladatát magyarból olyan csúnyán írta meg, hogy annál csúnyábban már nem lehet.

Lecke után a sakknak adta az életét. Utánanézett a büchliben, hogy mi lenne a királycsel legerősebb ellenszere és talált is egy úgynevezett Falkbeer ellencselt. Megszervezte, hogy a chess.comon online tudjunk egymás ellen játszani, de elsőre nem volt sikerélménye.

Ebéd mosolygós bácsinál

Annyira időben ébredtem, hogy Áron még aludt, amikor lementem. Kiengedtem Mannát csavarogni. Amikor kinyitottam a konyhaablakot, a fejét már kidugta, de a farkát még bent tartotta, mert nem tudott dönteni, hogy neki hol jobb. Odakint a szabadság volt a csáberő, idebent a meleg. Tipikus Petőfi Sándor: Kutyák és Farkasok.

Először odatettem a hurkát sülni, hogy valamit fel tudjak tálalni reggelire, ha Áron felébred. Mire elkészült a reggeli Áron is felkelt.

Délelőtt próbáltam Áront rábeszélni, hogy a karácsonykor kapott német nyelvű könyvéből legalább egy oldalt preparáljon ki. Úgy tűnt, hogy sikerült is nekikezdenie, de azután hamar feladta és inkább legózott.

Én felmentem elrendezni a tegnap leáztatott, lepréselt bélyegeket. Közben hallgattam a klubrádiónak egy tényfeltáró riportját és elemzését és a hátamon futott a borzongás, hogy hol élünk.

Amikor a legjobbnak ítéltem meg a nappali világítást, elkezdtem fotózni Möci falra akasztott rajzait. Nem voltam megelégedve az általam készített képek minőségével, de azért tovább próbálkoztam.

Délben megmelegítettem és bekaptam a tegnapi ebéd maradékát.

Áron nagyon lelkiismeretesen viselte gondját Mannának. Egy alkalommal, amikor kérdeztem, hogy a Manna kint van-e vagy bent, akkor Áron azt mondta, hogy szerinte bent és ha nem látjuk, akkor biztosan felment a ti szobátokba és a paplanotok alatt alszik. Ne erre felmentem, hát azt láttam, hogy a paplan közepe kidomborodik.

Kora délután átmentünk Gabikáékhoz. Értékeltük Áronnak és Zitának a félévi bizonyítványát.

Hívtuk Nóra nagyit telefonon, mert azt terveztük, hogy hazafele beugrunk hozzá, de egyiket sem vette fel. Mire végre sikerült vele beszélnünk, nem találtuk valami jó hangulatban. Gyorsan összecsomagoltunk és még világosban indultunk haza.

Megálltunk a mosolygós bácsinál és kértük az étlapot. Áron rántott sajtot rendelt sült krumplival és én pedig rántott halat petrezselymes krumplival. Még tiszta szerencse, hogy egyikünk sem rendelt előételt, mert az adag olyan nagy volt, hogy meg se tudtuk enni. Még gyorsan bekaptam egy kávét és már indultunk is tovább.

Hat órára érkeztünk a nagyihoz és csak egy órát voltunk nála. Most egy kicsit részletesebben mesélte el, hogy mi történt 1944-ben és utána az apukájával, akit a németek Mauthaunsenbe vittek és onnan csak 1945 május kilencedike után jött vissza amikor a 70 kilóról 36 kilóra lefogyott.

Szerencsére Áron nem hallott az egészből semmit, mert ezalatt egy May Károly könyvet olvasott a szobában.

Hazajövet Möcivel feltettük a képeket a Dropbox fiókjába, ahonnan majd ő holnap megosztja az illetékesnek.

Csabi elkérte az autót és elugrott vele Ágiért.

nincs meg a káposzta

Most, hogy nincs itt az őrmester, csak fél tíz körül ébredtem. Nagyon gyorsan összekaptam magam és tízre már kint voltunk a piacon. Főleg kolbászt, szalonnát és tojásokat vettünk, de maradt időnk és némi pénzünk arra is, hogy Lacinál csípős paprika savanyút és a vegyesboltban nescafét vegyünk.

Hazafelé még beugrottunk a villamos boltba és megrendeltük a 13 méter MTK 5x4-es kábelt. Szerintem a jövő hétre mehetünk is érte.

Amikor hazaértünk, amíg Áron a reggelit készítette, addig begyújtottam a cserépkályhába. A szerény reggeli után elkezdtem fotózni Möci rajzait.

Kiteregettem a tegnap beáztatott bélyegeket.

Manna folyton ki-be járt. Bent unatkozott, kint pedig nagyon hideg volt. Manna, amikor úgy érzi, hogy nem foglalkozunk vele eleget, akkor keres magának egy pamut gombolyagot és azzal játszik.

Áron is elment megnézni a holtágat, hogy eléggé befagyott-e már, de azzal jött vissza, hogy az még nem elég biztonságos a korizáshoz.

Az ebédhez egyszerűen nem találtuk sehol az egy fej káposztát, ezért pályamódosítást végeztünk és egy tejfölös sajtos túrós csuszára váltottunk.

Ebéd után átnéztem Áron matek leckéjét és felmondta a magyar irodalomból a verset. Utána újra leült a számítógép elé.

Megpróbáltam elkapni az ebay-en az utolsó pillanatot, hogy megvegyem a háromutas szelepet, de nem sikerült.

Manna még estefelé is ki-be járkál. Nem szeret bent lenni a házban, viszont odakint nagyon hideg van. Ahányszor bejön, első útja mindig a macskakaja tálhoz vezet. Ha meglátja, hogy hozok bele valamilyen kaját, akkor először elkezd dorombolva dörgölődzni.



.