2014. február 18., kedd

Pizzás német

Reggel meg is kérdeztem Möcit, hogy Emőke és Áron örültek-e a tegnapi mézes csirkének. Möci csak annyit mondott, hogy biztos. még egy nagy vitánk volt arról, hogy Áron miért nem kapott a tegnapi amerikai mézes csirkéből.

Megjött az új kütyü. Egész nap alig volt időm foglalkozni vele, pedig Möci mondta, hogy ha ez megjön, akkor onnan kezdve velük nem fogok már törődni. Nem így lett.

A nagy vita elcsitult és Möci nagyon rendesen leült a konyhába és készült az esti felnőtt németre, mint ahogyan én is próbáltam összeállítani az óra vázlatát. Közben mindig segítettem Möcinek, ha valahol elakadt.

Délben Möci meggyúrta a pizzatésztát, hogy estére mind a két német csoportot kényeztethesse.

Napközben  csak annyit foglalkoztam a napelemes rendszer bővítésével, hogy a kiválasztott szállítóval próbáltam egy vonzóbb árban megállapodni és ezzel egyidejűleg megbeszélni a Fundamentával egy olyan konstrukciót, amiben nem a futamidő végén, hanem már rögtön az elején igénybe lehet venni egy épület felújításra a hitelt és az előre a majdani évenkénti állami támogatást. Az ügyintéző hölgy először értetlenkedve vette a szokatlan igényeimet, de megígérte, hogy erről fog konzultálni a főnökével.

Először Áron érkezett haza. Azt mondta, hogy a suliban minden rendben ment.

Négy óra előtt megjött Bálint és Olivér is. A három fiú kitűnően szerepelt a német órán. Mindössze annyi probléma maradt, hogy Áronnak nem volt kész a holnapi német leckéjével, sőt még a munkafüzetét sem találta, amiben a leckét meg kellett volna írnia. Azt találtuk ki, hogy amíg a felnőtt német tart, addig a fiatalok bent foglalatoskodnak Áron szobájában, majd utána Áron elkíséri Krisztát, Olivért és Bálintot haza, ahonnan elhozhatja Olivér német munkafüzetét.

Utána Möcivel feldíszítettük a már megkelt tésztákat  és fél hétkor azok már az előmelegített sütőben várták, hogy kezdődjék a felnőtt német. A felnőttekkel már nem ment minden olyan gördülékenyen, de majd ők is megszokják, hogy itt mi a rend.

Közben megérkezett Emőke is. Krisztáék végül nem nálunk pizzázkodtak, hanem take away módon becsomagoltunk nekik egy fél tepsivel. Egy másik tepsivel felvittem Csabiéknak és a többit mi ettük meg négyen.

Áron lefekvése előtt volt egy kis vitánk, mert Áron azt szerette volna, hogy inkább korábban felkel holnap és reggel készíti el a német házi feladatát, míg én nem vagyok ennyire a halogatás híve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése