Annyira időben ébredtem, hogy Áron még aludt, amikor lementem. Kiengedtem Mannát csavarogni. Amikor kinyitottam a konyhaablakot, a fejét már kidugta, de a farkát még bent tartotta, mert nem tudott dönteni, hogy neki hol jobb. Odakint a szabadság volt a csáberő, idebent a meleg. Tipikus Petőfi Sándor: Kutyák és Farkasok.
Először odatettem a hurkát sülni, hogy valamit fel tudjak tálalni reggelire, ha Áron felébred. Mire elkészült a reggeli Áron is felkelt.
Délelőtt próbáltam Áront rábeszélni, hogy a karácsonykor kapott német nyelvű könyvéből legalább egy oldalt preparáljon ki. Úgy tűnt, hogy sikerült is nekikezdenie, de azután hamar feladta és inkább legózott.
Én felmentem elrendezni a tegnap leáztatott, lepréselt bélyegeket. Közben hallgattam a klubrádiónak egy tényfeltáró riportját és elemzését és a hátamon futott a borzongás, hogy hol élünk.
Amikor a legjobbnak ítéltem meg a nappali világítást, elkezdtem fotózni Möci falra akasztott rajzait. Nem voltam megelégedve az általam készített képek minőségével, de azért tovább próbálkoztam.
Délben megmelegítettem és bekaptam a tegnapi ebéd maradékát.
Áron nagyon lelkiismeretesen viselte gondját Mannának. Egy alkalommal, amikor kérdeztem, hogy a Manna kint van-e vagy bent, akkor Áron azt mondta, hogy szerinte bent és ha nem látjuk, akkor biztosan felment a ti szobátokba és a paplanotok alatt alszik. Ne erre felmentem, hát azt láttam, hogy a paplan közepe kidomborodik.
Kora délután átmentünk Gabikáékhoz. Értékeltük Áronnak és Zitának a félévi bizonyítványát.
Hívtuk Nóra nagyit telefonon, mert azt terveztük, hogy hazafele beugrunk hozzá, de egyiket sem vette fel. Mire végre sikerült vele beszélnünk, nem találtuk valami jó hangulatban. Gyorsan összecsomagoltunk és még világosban indultunk haza.
Megálltunk a mosolygós bácsinál és kértük az étlapot. Áron rántott sajtot rendelt sült krumplival és én pedig rántott halat petrezselymes krumplival. Még tiszta szerencse, hogy egyikünk sem rendelt előételt, mert az adag olyan nagy volt, hogy meg se tudtuk enni. Még gyorsan bekaptam egy kávét és már indultunk is tovább.
Hat órára érkeztünk a nagyihoz és csak egy órát voltunk nála. Most egy kicsit részletesebben mesélte el, hogy mi történt 1944-ben és utána az apukájával, akit a németek Mauthaunsenbe vittek és onnan csak 1945 május kilencedike után jött vissza amikor a 70 kilóról 36 kilóra lefogyott.
Szerencsére Áron nem hallott az egészből semmit, mert ezalatt egy May Károly könyvet olvasott a szobában.
Hazajövet Möcivel feltettük a képeket a Dropbox fiókjába, ahonnan majd ő holnap megosztja az illetékesnek.
Csabi elkérte az autót és elugrott vele Ágiért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése