2014. február 9., vasárnap

az első zongora órám

Hat után arra ébredtem, hogy nagyon hideg van. Lementem és azt láttam, hogy a cirkó, mint két évvel ezelőtt pirosra szaladt. Megnyomtam a piros gombot és azonnal elindult a fűtés. Nem örülnék neki, ha megint szükség lenne egy alaplap cserére, ami akkor két évvel ezelőtt közel 100.000.- forintba került.

Kiengedtem Mannát,hadd csavarogja ki magát.

Möci emlékeztetett, hogy ma reggel el kell szaladnom a félretett kárpát kenyérért. Vettem még egy vajat is. Visszatérve láttam, hogy még mindenki lustálkodik, gondoltam, akkor én sem kezdek a reggeli készítéshez, inkább felviszem a lepréselt bélyegeket és előkészítem a szortírozásukat.

Nyolc óra fele közösen kezdtük el a reggeli készítést, de Áron kérte, hogy ma ne szóljak bele, hogy ő mint csinálja. Áron saját magának lazán hat tojásból, némi szalonnából, gombából és   vöröshagymából készítette szerény reggelijét. Én csak 1-1 lágy tojást és 1-1 debrecenit főztem magunknak, amihez finom kenyér és tejeskávé volt.

Reggeli után ismét megpróbáltam eljátszani Áron zongora leckéjét, de közel sem sikerült eljátszani úgy, ahogy Áron tudja. Áron nagy türelemmel segített és oktatott, hogyan tartsam a csuklómat és hogyan billentsem az ujjaimat. Próbáltam, próbáltam, de ezt még sokat kellene gyakorolnom. Möci nyugtatott, hogy nem azért voltam azon, hogy Áron járjon zongorára, hogy jobban értsen a zenéhez mint én?

Utána Áron gyakorolt, én pedig felmentem és kiszortíroztam a bélyegeket.

Az idő nagyon tavasziasra fordult. Mindenki azt mondja, hogy márciusban lesz ennek még böjtje, mert a tél majd visszajön, hogy ránk vicsorítsa a fogát. Möci és Áron tollasoztak egy jót a kertben, majd elmentek egy nagyot sétálni. Amíg elvoltak, elkészítettem az Emőke WC tartályának a felszerelő deszkáját.

Möci készített egy tojásos nokedlit. Későn ebédeltünk, de Áron nem kért levest, csak a nokedliból evett. Arra tettünk egy-egy darabot a grillcsirke maradékából.

Ebéd után Möcivel átmentünk Gabikáékhoz. Vissza vittem neki a Hillary Clintonról szóló könyvet, meg Rokinak csirkecsontot. Megkértük Feri bácsit, hogy jöjjön át és segítsen felvinni a kis vaskályhát a bélyegező szobába. Nem csak átjött és segített felvinni a kályhát, hanem mondott egy jól használható ötletet a füstcső elvezetésére. Le is mértem a hosszakat, hogy már az szerint vegyem meg a cső darabokat. A kályhát megünnepelendő ők ketten ittak egy-egy unicumot.

A szemüvegem úgy el tud tűnni, hogy néha hárman is keressük, mégsem kerül elő. Most végre a Yamaha klaviatúra alatt lett meg.

Késő délután még gyorsan kiteregettem a maradék ázó bélyeget és készültünk az induláshoz. Manna nagyon résen volt és akárhol, ha észrevette, hogy valaki éppen hajtja be a zsalugátert, ott termett, hogy hátha ki tud szökni.

Áron a macska, Möci az élelmiszer bepakolásáért felelt. Én mindent hordtam ki az autóba.

Már elkezdett sötétedni, mire el tudtunk indulni. Möci kitalálta, hogy nagyon megkívánt valami nasit. Áron természetesen ugyanerre szavazott. Sajnos a Szivárvány cukrászda már zárva volt Kiskunlacházán, de Möci mondta, hogy ő tud egy másikat és az talán még ennél is jobb. Meg is álltunk a Kapitány cukrászdánál és betankoltunk különféle süteményekből, tortákból.

Áron szomorúságában, hogy útközben nem dézsmálhatja meg a csomagot, kérte, hogy akkor legalább álljunk meg a bureknél. Ott vett is ezt-azt és majszolva folytattuk az utat hazafelé.

Már Halásztelken jártunk, amikor Möci felhívta Csabit, hogy akarja-e, hogy a telekocsival felvegyük a munkahelyén. Csabi ráállt és így 3/4 7-kor be is parkoltunk a MaxCity elé.

Amikor hazaértek az albán menekültek, felpakoltunk és leültünk egy kicsit a TV elé megnézni a Szocsi 2014 olimpiai közvetítést . Áront elküldtük fürdeni és lefeküdni. Möcivel megettük a ránk eső részt.

1/2 11-kor csak úgy biztonságképpen benyitottam Áron szobájába és majd elájultam, mert ő még olvasott. Gyors villanyoltás és alcsi-palcsi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése