Reggel csak Möci ellenőrizte, hogy Áron rendben elindul-e a suliba. Már kilenc óra fele járt, mire megreggeliztünk és csak 10 után tudtunk elindulni.
A budaörsi szerelvény boltban megvettük Emőkének a WC tartályt. Az eladó tartott egy rövid leckét, hogyan kell összeszerelni. A kávéfőzővel kapcsolatban viccelődtünk, hogy ő csak akkor tudna nekünk kávét főzni, ha hoztunk volna bele rumot.
Onnan átmentünk a TESCO-ba, mert egy csomó utalványunk ma járna le (ha nem vennénk semmit, de vettünk). A heti bevásárláson felül megláttunk egy kis, belül samott téglával kirakott vaskályhát, ami pont illene a bélyegező szobába. Szegénykének valaki leszerelte a tűzálló üveges ajtajának a bezáró kilincsét, viszont emiatt le volt értékelve 60.000.- forintról 30.000.- forintra. Nem gondolkoztunk sokat, kifizettük és elhoztuk.
Onnan visszamentünk a szerelvényboltba, mert a TESCO-ban vettünk egy kis üveg rumot. Az eladó jót mosolygott és főzte a kávénkat.
Mire hazaértünk Möcinek már rohannia kellett a digitális grafikai képzésre. Én elkötöttem egy bevásárló kocsit a CBA-ban és abban vittem fel a rengeteg cuccot.
Otthon összeszereltem a WC tartályt, de a felszerelésről még szó sem volt.
Közben hívott S. Laci és Tamás a csütörtökre áthelyezett rendszeres keddi vacsorával kapcsolatban. Lacit megnyugtattam, hogy megyünk, Tamással pedig megbeszéltem, hogy 1/2 7 körül felvesszük.
Áron megérkezett és így időben el tudtunk indulni az első zongoraórájára. A címet tudtuk, de azt még nem, hogy miképpen fogunk odatalálni. A 139-essel lementünk a Sasadi útig, ott átszálltunk a 150 E-re, de azzal már csak egy megállót kellett mennünk. Egy nagyon lepukkant 40 éves Őrmezei házba csöngettünk be, csúnya barátságtalan lépcsőház, elavult lifttel.
Amikor beléptünk a lakásba, minden megváltozott. Egy egészen magas színvonalú belső építész keze munkája árulkodott arról, hogy itt az 53 négyzetméteres lakásban nem sajnáltak néhány milliót rákölteni arra, hogy a belső tér barátságos és lakható legyen. Bemutatkoztunk és azzal kezdtem, hogy megnyugtattam Mariannt, hogy én nem fogom minden zongoraórára elkísérni Áront csak most első alkalommal tettem, hogy utána egyedül is ide-, majd az óra végén haza tudjon találni.
Áron első órán bemutatott teljesítményén mind a ketten meg voltunk lepődve, ami engem meggyőzött abban, hogy helyesen tettem, amikor hallgattam Emőkére, hogy Áront taníttatni kell zenére.
Onnan könnyen hazataláltunk. Áront az este további részére Emőkére bíztuk, mi pedig elindultunk Tamásért.
A vacsora Laciéknál finom és kevés volt. Fruzsina készített egy nagy sütőtál rakott krumplit,csakhogy sokan voltunk rá. Legközelebb majd megmutatom nekik, hogy milyen az a "Rakott krumpli Sefinek" és, hogy abból mennyit kell sütni ennyi bélpoklosnak. Hozzá saját sütésű kenyeret ettünk, ami zseniális volt.
Vacsora után körülültük a kandallót és dumáltunk. Annyira megfeledkeztünk az időről, hogy mire észbe kaptunk fél egy körül járt az idő. Hazavittük Tamást és mire ágyba keveredtünk, már elmúlt éjjel egy óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése