Kezd annyira besűrűsödni az életünk, hogy már nem tudok minden tervezett dolgot elvégezni.Vagy meg kell hosszabbítani a napot, vagy redukálni kell a tennivalókat.
A felkelés azért ment gyorsan, mert 7-re le kellett szaladnom a házi orvosi rendelőbe vérvételre. Szerencsém volt, mert bár nem voltam előre bejelentve, Lenke nővér mégis azzal biztatott, hogy maradjak egy kicsit, mert ha a bejegyzettek nem jönnek el, akkor meg tud szúrni. Tíz perc várakozás után sorra kerültem és fél nyolckor már a CBA-ban voltam tejért és a kis pék kuckóban köménymagos cipóért.
Lenke még meghagyta, hogy a spirometriai leletet csak 1/2 9 fele hozzam le, mert a doktornő csak akkor tudja megnézni.
Mire felmentem már üres volt a lakás. Áron korábban, Möci későbben, de mind a ketten már
elmentek. Nekem meg volt terítve és ki volt tálalva a reggeli.
Reggeli után visszamentem a rendelőbe (nagy távolság a lakástól, mert a házunk földszintjén van a rendelő.) és bemutattam a SYNEX-nél készült leleltet. A doktornő ennek alapján adott egy kakukkfüves köptetőre receptet és egy beutalót a Tüdőgondozóba, hogy ott mutassam be a Spirometriai leletet.
Kiváltottam a patikában a receptet és egy úttal hoztam Möcinek a különböző kencékből mintát. Az eladónőnek gyanús lettem, hogy talán nem csak egy-egy mintát veszek ki a fiókból, ezért odajött és megkérdezte, hogy tud e valamiben segíteni. Addigra én már túl voltam az akción és mondtam, hogy köszönöm nem.
Itthon mondtam is Möcinek, hogy oda többé engem ne küldjön minta kenőcsért, mert már rajta vagyok a fekete listán.
Itthon még egy utolsó simítás a ma esti felnőtt német óra vázlatában. Felszereltem a hangosítást a konyhában, hogy a START Német 1. mp3-as hanganyagából este meg tudjunk majd egyet-egyet hallgatni. Azután felmentem kávézni Möcihez és egy órát beszélgettünk hárman (Möci, Ági és én).
Délelőtt olyan szépen sütött a nap, hogy Möcit elcsaltam a Négyes metró Kelenföldi végállomásához, hogy vegyük át műszakilag a létesítményt. Ebből azután annyi valósult meg,
hogy kívülről megnézhettük, hogyan haladnak a munkálatok, de be nem engedtek bennünket.
Útközben találkoztunk Lackóval (a Kührner ikrek bátyja) és Homolya Gáborral. Rögtön kaptunk
tőle egy meghívót a szerdai vernissage-ára (ejtsd: vernisszázs). Teljesen kifutottam az
időből és arra már nem tellett, hogy kimenjek Budaörsre a fizikoterápiára. Hosszú ideje ez
az első alkalom, hogy ezt elblicceltem.
Utána már csak arra maradt időnk, hogy bekapjunk valamit a kis kínaiban, mert nekem háromra kellett mennem Újpestre a 13 m 5 x 4-es kábelért. Vettünk még négy szelet Marlenkát és oda is adtuk Emőkének, hogy ossza el igazságosan, hogy Áronnak is maradjon belőle.
Nagyon kiszámoltam az időt, ha pontban kettőkor ülök fel a 139-esre, akkor visszafele talán négyre haza tudok érni, mert akkor jönnek meg a fiúk a német gyakorlásra.
Sikerült négy óra előtt két perccel hazaérnem. Áron és a fiúk már vártak. A velük töltött másfél óra nagyon jóra sikerült. Sokat tanultak és sokat röhögtünk. Ők maguk is hasznosnak tartották az időt, amit együtt töltöttünk.
A felnőtt németig majdnem egy óra lélegzetvételnyi szünet következett, amit a fiúk Áron szobájában töltöttek.
A két német között sikerült felhívnom Tamást és egyeztettem vele, hogy mostantól Kriszta kicsit korábban érkezett, Möciért viszont fel kellett küldenem Áront, Emőke pedig egyszerűen késett egy picit. Miután sikerült összeszedni a csapatot, onnan már gördülékenyen mentek a dolgok. Igaz, hogy őket nehezebb volt fegyelmezni, mint a fiúkat.
Az óra után udvariasságból mindenki azt mondta, hogy jó volt az óra. Számomra a felnőtt német nagyobb kihívás, mint a fiúké, mert a fiúknál adott a tananyag, amit át kell vennem velük,
míg itt az óra vázlatot is nekem kell kitalálnom.
Az óra után Kriszta lazán megkérdezte, hogy jövünk-e holnap a szülői értekezletre. Nagyon meglepődtem, mert erről se Möci, se én nem tudtunk, ugyanis ezt a bejegyzést Áron meg se
mutatta nekünk. Holnapra már így is volt két programunk, amiben ketté kellett válnunk.
Eddig abban állapodtunk meg, hogy én megyek a tenisz edzésre és rendezem a februári
befizetést, majd sietek haza, mert Fruzsinával lesz matek-fizika korrepetálásom, Möci pedig
megy a kiállítás megnyitóra, most pedig azzal módosul a programja, hogy előtte .egy órát bent ül a szülői értekezleten.
Áront egy picit elővettük, de valahogyan, mint mindig, kidumálta magát.
A fiúk és Kriszta elbúcsúztak, Möci pedig hozzákezdett a vacsora készítéséhez. Amíg a kaja
(valamilyen milánói makaróni szerűség) készült Emőkének feltettem a kütyüjére a Start Német 1. könyvet és a hanganyagát, Krisztának pedig átküldtem ugyanezeket e-mailben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése