landolás Dömsödre

Akkor ébredtem fel, amikor Emő, már teljes díszben (glancparádéban) indult dolgozni. Bentről felhívott és kiadta a feladatokat. A reggelihez feltálaltam egy kis korábban készült almapürét, de Áronnak nem ízlett. Az is lehet, hogy már egy picit beindult. Meg kellene változtatnunk az almafeldolgozó üzemünk technológiáját, ha nem akarjuk, hogy az a rengeteg alma kárba vesszen.
Délelőtt még egy kazettát katalógizáltam, majd elkezdtem az összepakolást.
Úgy kellett készülnünk, hogy Dömsödről már nem fogunk hazajönni, hanem egyenesen Áron évnyitójára megyünk, amit éppen vasárnap délután öt órakor tartanak és Áronnak, mint énekkarosnak már négyre bent kell lennie, ami azt jelenti, hogy Dömsödről három óra előtt el kell indulnunk. Nem tartom nagyon jó ötletnek, hogy a nyarunk utolsó hétvégéjét a kelleténél korábban meg kell szakítanunk, de igyekezni fogunk alkalmazkodni az iskola rendjéhez. Betettem tehát mind a kettőnk ünneplő ruháját is az autóba. Bekosaraztam az alapvető élelmiszereket és előkészítettük a szállításra Áron biciklijét is.
Möci kettő körül érkezett haza és azonnal összekaptuk magunkat, hogy indulhassunk. Mindent bepakoltunk és a bicajt is felszereltük.
Az első állomásunk a TESCO volt. Vettünk egy egész grillcsirkét, harcsagerincet, fokit, étolajat, szójaszószt, lapsajtot, párizsit  és feta sajtot, unicumot, sört . Magyarul, felvásároltuk a fél TESCO-t. Áronnak egy hotdogot, nekem egy kávét, és beneveztünk a TESCO kostolóba. Ott sokkal kisebb lazacot adtak kaporral, mint amilyeneket mi szoktunk enni. Szigethalmon is pakoltunk az autóba: kovászos uborka, zöldbab, citrom, kapor, újhagyma, jégsaláta. A kis kék kosár csak véletlenül maradt nálunk.A következő állomás a Burek volt. Emő ki sem szállt az autóból, mondván, hogy ő nem kér semmit. Mi Áronnal vettünk kemencés lángost és almás pitét. Az autóba visszaülve azonban kiderült, hogy már senki nem bírja ki Dömsödig és elkezdtük falni a vásárolmányt.
Megérkezve a bázisra rögtön nekiálltam készíteni egy görög salátát, amit azután a kúp alatt fogyasztottunk a felforrósított grillcsirkével. Még vacsi előtt beerősítettem a purhabbal a konyhaszekrény ajtajának a zsanérjait, de sajnos nem használtam hozzá se nylon zacskót se ahhoz hasonló védőkesztyűt, így azután mire befejeztem, lemoshatatlan és levakarhatatlan purhab keményedett a kezemen.

sövény nyíró

Reggelire Áronnak meleg szendvicseket készítettem, magamnak pedig sonkás tojást úgy, hogy felavattam a kerámiás palacsintasütőt. Áron ahelyett, hogy elkezdte volna a szobájában a rendcsinálást, nekiállt legózni és így minden szanaszét van.
Áronnak tíz órára be kellett mennie az iskolába énekkari próbára.  Levittem a postára a hülyék havi megtakarítását és bevezettem a táblicskuba. Útközben találkoztam Ilivel és Emőkével, akik éppen a lépcsőházban tették a törvényt. Nekiálltam tovább katalogizálni a VHS kazettákat. Mire Áron hazajött, már a nyolcadiknál tartottam. Többek között megtaláltam azt a kazettát is, amelyiken a riportok vannak és megígértem Emőnek, hogy majd együtt megnézzük. Közben erős nosztalgiát éreztem a francia nyelvű filmek kockáin. Mi lenne, ha legalább annyira felfrissíteném a francia tudásomat, hogy ezeket a filmeket újra nézhessem. Ma, ez közel húsz év távlatából teljesen reménytelennek tűnik.
Ebédre megettük a füstölt húsos bableves maradék részét, részemről tejfölösen. Délután elmentem a világ végére a sövény nyíróért. Oda-vissza több mint két óra tömegközlekedéssel, addig Áron átment Emőkéhez. Mielőtt elindultam volna vissza, felhívtam Nóra nagyit, hogy kb. egy fél óra múlva fogok ezzel a nehéz cuccal átszállni a Moszkván (mai nevén Széll Kálmán tér), ha le tudja hozni Áron szemüvegét és a fogkeféjét, akkor ott a 139-es végállomásán át tudnám venni. Modta, hogy ő ennyi idő alatt nem tud oda lemenni.
Mire hazaéértem, már Emő is otthon volt. Kivasalta Áron ünneplőjének az ingét.
Áron kapott Emőkétől egy fából készült kirakós logikai játékot és azzal próbált engem is vizsgáztatni. Nem voltak egyszerűek a feladatok és voltak közöttük olyanok, amiket Áron hamarabb oldott meg, mint én. Vacsorára, a változatosság kedvéért lazacot sütöttem és hozzá hagymás almát, de úgy, hogy Emő tudjon felvinni a Csabiéknak is belőle. Közben megpucoltam, az utolsó adag almát, hogy Emő tudjon belőle pürét készíteni.
Áront egyszerűen nem tudtam tíz óra előtt az ágyába könyörögni, pedig biztos, hogy a suli kezdéséig meg kell oldanom a régi ritmus - nyolckor vacsora, fél kilencre ágyban és maximum kilencig olvasás - visszaállítását. Még a késői lefekvésekor kibulizta, hogy reggel bekapcsolhassa a számítógépet.
Utána Emővel még megnéztük a riportokat, amik 18 évvel ezelőtt készültek.

Megjött Áron

Reggelire ma csak egy kis vajas szilvalekváros kenyeret ettem és hozzá tejet.
Elhatároztam magam, hogy ma nekiállok Áron ruhásszekrényének. Megkeresem az ünneplő szerkóját és délután majd együtt megnézzük, mi az amiből hiány van, mik azok, amiket kinőtt és rendszerezzük a dolgokat. Rögtön az elején rossz kép fogadott. A sötét ünneplő nadrág és a fehér ing - ha kinőtte, ha nem - a szekrény aljára volt begyürve. Úgy látszik, ennek a gyereknek se anyja, se apja. Nem baj, itt az ideje, hogy ezen változtassunk.
Folytattam a VHS kazetták rendezését és sikerült eljutnom az ötödik katalógizálásáig. Közben persze meg kellett volna találnom a lejátszó kezelési utasítását, mert számomra nem derült ki, miként kell bekapcsolni a lejátszó számlálóját. A kezelési szőrén szálán eltűnt. Nem használtam az eszközt vagy tíz éve. Végül az Interneten találtam rá a megoldásra. Az egész azért került most napirendre, mert Emőnek szerettem volna dicsekvésképen megmutatni azokat a TV-ben leadott riportokat, amik munkahelyi környezetben velem készültek.
Felhordtam Emő képeit az autóból. A hűtőből ebédeltem füstölt húsos tejfölös bablevest, amit Emő készített.
Délután már nagyon vártam Áron hazaérkezését. Fél hatra jött meg. A Mikó Csaba könyvnek örült, de nem annyira, hogy el is kezdje olvasni. Egy pár cuccot ott felejtett a nagyinál, mint például a szemüvegét, de nem akartam szemrehányással kezdeni az együttlétünket. Elkezdtük felpróbálni a ruhatárának darabjait és mindent ami már kicsi, az bekerült egy nagy zsákba. Sajnos a fekete cipője már olyan kicsi, hogy fel sem ment a lábára. Közben Emő a konyhát rakta rendbe. Elindultunk hát, hogy vegyünk egy fekete, lehetőleg tiszta bőrből készült ünneplő cipőt. DEICHMANN, Auchan, TESCO, sehol nem kaptunk 36-os méretben. Ha már a TESCO-ban jártunk, vettünk néhány kaja félét (kenyér, kaukázusi kefir, párizsi, sör, lazac gerinc stb.) Végre részántam magam és vettem egy kerámia bevonatos palacsintasütőt. Félve vettem, meg, mert gyanús volt, hogy miért nem 4-5-6 ezer forint, hanem 2190.-, de végül megvettem. Itthon majdnem egyedül kellett vacsoráznom, mert Áron csak egy kefírt kért, Emő, meg semmit.
Áront nehéz lesz visszazökkentenem a hétköznapokba. Mire lezuhanyozott és lefeküdt, már elmúlt tíz óra.
Emő beszámolt a benti kálváriájáról, miközben én már majdnem elaludtam.

Bizalom

Möci korán kelt és palacsinta sütéssel, meg egyéb gályázással kezdte a napot. Én csak akkor keltem fel, amikor ő már elindult dolgozni. Reggeli után még egy picit vissza is bújtam az ágyba, hogy befejezzem a Polcz Alain könyv elolvasását. Ezt a könyvet fontos volt elolvasni, de nagyon nyomasztóan hatott rám. Az ember örökké csak háborúzik, az Isten meg sehol?
Délelőtt elmentem Áron kötelező olvasmány könyvéért az Eleven Centerbe, majd feladtam a Babai Évának a meghatalmazást, hogy helyettem és a nevemben az Agancs utcai lakással kapcsolatos ügyekben eljárjon. Ebédre ugyanazt készítettem magamnak, mint tegnap este Csabiéknak.
Délután már egy picit türelmetlen voltam Áron miatt és ezért felhívtam Nóra nagyit. Megérkeztek. A jó hír az, hogy nagyon jól érezték magukat Egerben, a rossz pedig az, hogy ebben a nagyon meleg héten szerintem valaki lekapcsolta a villanyóráját és a hűtőszekrényben minden megromlott. Nem irigylem azért, amin keresztül ment, amíg a hűtőt kiürítette és kitakarította.
T. Attila (Áron egyik osztálytársa) apukája hívott fel, hogy nem tudnék-e neki itt Gazdagréten egy megfizethető bérű kiadó lakást. Megígértem, hogy segítek. Rögtön fel is hívtam Sch. Évát, van-e bérlője, mert tudtam, hogy hosszú távon kiadja a Nagyszeben téren lévő garzonját. Sajnos az ki van adva.
Áronnal megállapodtunk, hogy holnap délután 3 és 5 óra között jön haza és akkor elkezdjük az új tanévre való készülődést.
Emő hat körül érkezett meg. A VHS kazetták között kerestem több majdnem 20 éves riportot, amit a munkámmal kapcsolatban velem készítettek. Úgy néz ki, hogy nagy munkával ugyan, de sikerül majd a kazetták között rendet csinálni.
Emő a  telefonomat kölcsönkérte és abban a híváslistát vizsgálva neheztelt, hogy kiket hívtam. Hiába mondtam neki, hogy mi ügyben telefonáltam, ez neki nem tetszett. Egész este erről beszélgettünk és nekem úgy tűnt, hogy mire lefeküdtünk, megnyugtattam, főleg azzal, hogy egy kapcsolat akkor kiegyensúlyozott és jó, ha a legfőbb támasza, az egymással szembeni bizalom.

Janka már röhög

Mire én felébredtem, Emő már elment dolgozni. Felkelés után centiméterről centiméterre haladtam előre és csak arra figyeltem, hogy mindent sorjában megtegyek és ne engedjem magam ellustúlni. Borotválkozás után reggeli készítés, majd a 8-as busszal elmentem a festék szaküzletbe és megvettem a kúp oszlopainak lefestéséhez szükséges festéket és a zsanér beragasztásához a purhabot.
Felhoztam az autóból a kis zsák almát és indultam a bányába.
Először eldicsekedtem a Ferinek az újonnan felszerelt kapaszkodóval, majd elhoztam a huzikából a grillsütőt és a keverőgépet, ahogy erre Emő kért.
Jánpssal egy kávé mellett kiértékeltük a jelenlegi helyzetet. Maximum egy másfél órát töltöttem bent és indultam hazafele.
Elővettem a mélyhűtőből egy lazac halászlét, megmelegítettem és meghívtam Emőkét is ebédre.  Közben beszéltem Möcivel az Ő benti munkájáról és arról, hogy mikorra várható haza.
A nap fénypontja, hogy a Norci feltett egy fotót a Jankáról, ahol már nyitva van a szeme és röhög. Fel is hívtam nyomban a lányt, hogy elmeséltessem vele, mit mondtak a Szemklinikán. Megvizsgálták a Janka szemét és rendben találták, ahhoz, hogy hazaengedjék. Ha marad is még nyoma a szaruhártyán a sérülésnek, az a látásban nem fogja zavarni. Nagyon megnyugodtam.
Emő csak nyolc óra felé ért haza. Először megpróbálkozott a maradék lazac halászlével, de azt eléggé hosszú foggal ette (drága Róza után szabadon). Befejezte a kutyulást az almákkal, én pedig készítettem egy csirkepörköltöt főtt krumplival Csabinak, mert azt üzente, hogy mire hazaér, már fáradt lesz ahhoz, hogy főzzön magának.
Este együtt vacsorázott nálunk Panni és Csabi, mi -Emő, Emőke és én - csak körülültük őket és ittunk az egészségükre. Áron most már nagyon elkezdett hiányozni.

enyhült a hőség

Mára szerencsénkre megenyhűlt az idő és már a reggelinél élvezhettük, hogy kint a kúp alatt költhettük el a szalonnás tükörtojást és a tejeskávénkat.
A délelőtt részemről nagy semmit tevéssel, olvasással (Polcz Alain: Asszony a fronton) és a lepréselt bélyegek szortírozásával telt el. Emő félrevonult és készült az új kiállítására. Ilyenkor minden helyszínen az Ő cuccai vannak kipakolva és én csak a maradék helyeken húzhatom meg magam. Ez előre várható volt és én ezt szívesen vállaltam.
Délben egyikünk sem volt annyira éhes, hogy valamilyen új kaja készítésébe kezdjünk. Megettük a tegnapról maradt tárkonyos krumpli levest, amiben itt-ott még csirkeaprólék darabok is voltak. A délutáni kávé után tisztességből kimentünk a stégre, amit a nagy hőség miatt tegnap, tegnapelőtt mellőztünk.
Emő beszélt a Bélával telefonon és arra buzdította, hogy ezzel a költözéssel a gödör nehezén már túl vannak és innen már csak jobb lehet.
A kütyü időjárás jelentése hamisan 2-es Beaufort szélerősséget jelzett, de volt az más 4-es 5-ös közötti is. Az olyan ember, aki valaha vitorlázott, ezt már szemre is meg tudja állapítani, mert ilyenkor a szél nem csupán hullámokat gerjeszt a vízen, hanem azoknak a hullámoknak a taraja időnként ki is fehéredik.
Korán kezdtünk el pakolászni, mert Emőnek este programja volt. Berámoltuk a képeket is, mivel lehet, hogy azok közül némelyik ott lesz a kiállításon.
Hazaérve Emő ment a gyülekezetbe, én pedig kis pihenő után a régi menüt készítettem el. Sült lazac és párolt hagymás alma.

Megjött a tüzifa.

Nyolc óra körül még nem volt olyan eviselhetetlen a hőség. Gyorsan kipattantunk az ágyból, meglocsoltam a paradicsomost és már indultunk is a piacra. Tojás, angol szalonna, petrezselyem, újhagyma, krumpli és paradicsom. Találtunk olyan légyfogót, amelyik letekerhető és ha igaz, akkor ragacsos papírjával fogja a legyeket. A piacról a vasudvarba mentünk zsanért venni. Otthon még mindig nem volt olyan elviselhetetlen a hőség, hogy a reggelihez be kelljen menekülni a házba.Már majdnem elkezdtünk reggelizni, amikor a tüzifás jelentkezett telefonon, hogy hozhatja-e a 10 mázsa fát. Egy óra haladékot kértünk tőle. Reggeli után gyorsan elszaladtam pénzért és nekiálltam kirakodni mindent a tüzifa helyéről az istállóban. Megjött a tüzifás és leborította a tíz mázsát. Az egyik szemem örült, hogy milyen sok a 10 mázsa, a másik szemem meg sírt, hogy mikorra fogjuk mi ezt mind behordani. Möci feltette a tárkonyos csirkelevest főni és utána nagyon sokat segített a fa behordásában. Szerintem egy óra alatt végeztünk. Utána gyönyörködtünk ugyan a farakásban, de csak a zuhany alatt tértem újra magamhoz.
Ebédhez már bemenekültünk. Beszéltem telefonon Nóra nagyival. Jól érzik magukat Áronnal Egerben, de Nóra nagyi nehezen viseli ezt a kánikulát és nagyon gondolkoznak azon, hogy mi lenne, ha nem töltenék ki a tervezett hetet és hazajönnének. Én mondtam neki, hogy abban nem reménykedjen, hogy Budapesten elviselhetőbb a hőég, mint Egerben.
Norcival is hosszan beszéltem. Ő úgy látja, hogy az orvosoknak az a véleményük, hogy nincs nagy baj és a hétvégét otthon (Horányban) tölthetik és majd hétfőn kell csak újra bemenniük a Szemklinikára. Nagyon szeretném és ebben nem vagyok egyedül, ha Jankának nem maradna semmilyen szemkárosodása.

Takarékosság, odafigyelés vagy szarevés

Meglocsoltam a paradicsomost. Emőnek nem múlt el reggelre a hasfájása, ezért neki csak két szelet pirítós kenyeret és egy üres teát készítettem. Már a  reggelit sem a kúp alatt fogyasztottuk, mert mire mi idáig jutottunk, már nagyon melegen tűzött a nap.
Utána bélyegáztatással múlattam az időt. Möci bejelentkezett a kozmetikushoz, és amíg ott volt, addig én elmentem az üvegeshez és bevágattam az istállói konyhaszekrénybe méret alapján az üvegeket. Látva a mesternél egy olyan kisebb terítő méretű konyharuhát, amin vitorlás csomók voltak lerajzolva, azt is elkunyertáltam. Egyedük tértem vissza a bázisra. Ebédre magamnak kirántottam két csirkecombot, Möcinek pedig serpenyőben egy csepp olajon sütöttem meg néhány filézett csirkehúst, hozzá mind a kettőnknek sós vízben főtt krumplit tálaltam.
Olyan nagy a hőség, hogy még a Dunába se merészkedtünk, csak a szigetelt házban hűsűltünk. Sokat beszélgettünk. A pénzügyek kezelésében nem, értettünk egyet, és bár ez egy picit közénk állt, de ezek nem antagoniszikus ellentétek.
Estére jól kitárgyaltuk néhány zongoraművész ( Kocsis Zoltán, Érdi Tamás. Alfred Brendel ) előadói kvalitásának különbségeit, miközben több előadótól is meghallgattuk Beethoven No 32. Op 111. zongoraszonátáját, különös tekintettel annak egy olyan részére, amiben én jazzes stílust véltem felfedezni, miközben a jazz Beethoven halála után csak 3/4 évszázaddal kezd éledezni New Orleans-ban.

Kettesben a bázison

Emőci ma is dolgozik, így teljesen magányosan telik a napom. Késői reggeli után kerestem egy jó ár/érték arányú sövény nyírót. Zoli bácsi panaszk odott, hogy ez az öreg 360 W-os nem felel meg a dömsödi feladatnak. Találtam is egy kétszer ilyen teljesítményűt, amiinek az ára se lenne rossz, ha nem kellene Hatvanból szállíttatni. Írtam is a Szerszám Királynak, hogy engem érdekel és előre ki is fizetném, ha valaki, aki erre jár a nagyfaluba, elhozná. Elvégeztem a banki átutalásaimat.
Áronnak megrendeltem a Mikó Csaba: Tündérváros Titka-t a Shopline-nál, egy hét múlva átvehető az Eleven Center-ben.
Ebédre megmelegítettem magamnak a kínai második felét. Möcivel megbeszéltem, hogy felhívja az apukáját, akinek holnap lesz a 79-ik születésnapja és ha nem zavarjuk, akkor késő délután meglátogatjuk. Norcikám írta a Facebookon, hogy Janka már jól van, de én azért még továbbra is aggódom. Délután felhívtam Baján doktor urat, hogy elfogyott az Alfugenem, szeretném ha írna fel három dobozzal. Be is mentem érte a Fehérvári úti rendelőbe. Mire Möci hazaérkezett a munkából, megváltoztatta a programot és azt mondta, hogy neki egy kicsit fáj  a hasa, menjünk le ma Dömsödre. Nekem nagyon tetszett az ötlet, mondtam is, hogy öt perc alatt mindent összecsomagolok és már indulhatunk is. Ezen még egy picit vacilált, de azután határozottan rászóltam, hogy öt perc múlva legyen lent az autónál, mert indulunk. Magam is telepakoltam a hűtőládát, meg még egy kosarat és valóban öt perc múlva lent vártam az autóban. Útközben csak a Szigethalmi TESCO-ban és a Kiskunlacházi Bureknél álltunk meg.
Jól esett a nagy hőségben megérkezni a  bent 20 fokkal hűvösebb házba. Talán ez az első alkalom, hogy kettesben vagyunk a bázison.

Kóka

Mire felébredtem Emőnek már hült helye volt. Reggeli után Emővel megbeszéltem telefonon, hogy ma délután elmehetnénk Kókára, megnézni a fél házat (mert a másik fele, másé). Felhívtam Kókai Edinát, hogy elkérjük a kulcsot, de nem vette fel a telefont, így csak az üzenetrögzítővel tudtam beszélni.
Norcikám küldött egy fotót Jankáról, amint éppen a Szemészeti Klinika egyik betegágyában fekszik. Nagyon aggódom Janka miatt. Beszéltem Ádámmal is, de ő megnyugtatott és megígérte, hogy holnap is fog tájékoztatni Janka szemének előmeneteléről.
Dél körül Emőke áthozott két cső tűzforró zsenge főtt kukoricát. Kicsit megvajaztam és ebéd helyett befaltam.
Edinával megbeszéltem, hogy délután 4 és 5 között leszünk Kókán, ha tud, akkor ő is jöjjön oda. Emőkével együtt indultunk Emőért a munkahelyére. Amíg onnan kivergődtünk a városból, addig mejden egy óra telt el. A külvárosi látvány sem volt felemelő. Mindenhol rozsdától szétmálló kerítések, de a cementhiányos betonfalak sem néztek ki jobban, mert az elmúlt negyven év alatt szinte elporladtak. Úgy éreztük, senki nem törödik a várossal és hálát adtunk az Istennek, hogy nem kell ilyen környezetben laknunk.
Ötre értünk a kókai házhoz. Edina és a férje már ott vártak. Maga a ház sem volt egy lélekemelő látvány. Beomolni készülő tetőszerkezet alatt dohos vályogház, a kertben pedig ember magasságú gaz. Még nem tudjuk, hogy mit lehet kezdeni ezzel a tulajdon joggal.
Hazafele már simábban jöttünk, de az sem volt sokkal felemelőbb.
Itthon ketten kétfélét vacsoráztunk. Emő kérte, hogy neki a változatosság kedvéért süssek lazacot roston és ő majd készít hozzá salátát, én pedig a kínaiból hoztam egy szecsuáni csirkét. Előtte unicum, utána rozé. A vacsora közben beállított Balázs egy nagy üveg soproni kékfrankossal.

Janka szeme nem akar javulni

Még aludtam, amikor Emő felkelt és bement a munkahelyére. Felhívtam Nóra nagyit, hogy elmondjam, megnéztem a Bp. - Eger autóbusz járatot és amelyik nekik jó lenne, az a Népstadion melletti buszvégállomásról indul. Panaszkodott, hogy ma nem érzi jól magát, ezért valószínűleg csak holnap indulnak.
Javasoltan még neki, hogy ha úgy gondolja, hogy az neki úgy kényelmesebb, akkor hívja fel a Tamást taxi ügyben. Végül úgy döntött Nóra nagyi, hogy mégis ma indulnak.
Felhívtam Norcit, de nem tudott megnyugtatni Janka szem bántalmával kapcsolatban.
Elkezdtem felhordani a cuccokat az autóból és reggeli után intéztem a banki ügyeimet. Nem szívesen nyitom ki a postaládámat, mert kevés benne az önzetlen jókívánság és sok benne a befizetendő csekk. Feladtam az ajánlott levelet a Végehajtó irodának Szilviával szembeni követeléssel kapcsolatban.
Ebéd helyett elindultam a bányába és vittem a huzika kapaszkodóját. A felszereléshez kértem az Ignáctól egy akkus fúrógépet. Az előkészület, a méricskélés, hogy biztosan jó helyre kerüljön, szinte tovább tartott, mint maga a szerelés. Szerintem nagyon jóra sikerült. Alig várom, hogy Emőnek eldicsekedhessek vele. Hívott is, de akkor már kész voltam a szereléssel és indultam a TESCO-ba. Mindent megkaptam, amire szükségünk volt. Egyedül kültéri fehér festéket nem találtam, amivel a kúpnak a tartóoszlopait szeretném lefesteni. Még gyorsan lemosattam az autót és hatra már haza is értem.
A hőség csak úgy viselhető el, ha néha lezuhanyozom. Este tartottunk egy angol órát az aktív és a passzív mondatokat elemeztük. Emőnek kimondottan jó nyelvérzéke van, nagy kár lenne, ha ezt nem használná ki. Felhítvtam Nóra nagyit. Minden klappolt az utazásukkal és jól érzik magukat. Éjfél fele, bár Emő már szívesen aludt volna, rendeztem egy ünnepélyes lazac vacsorát. Finom paradicsomsaláta volt mellé és az asztalt Unicum, Rozé és gyertyafény díszítette. Ezerrel megy a kényeztetés.

Duna állandóan

Csak nyolc óra után keltünk fel. Először is meglocsoltam a paradicsomot, azután elkészítettem kettőnknek a fekete kávét. Emővel közösen készítettük a reggelit, de Emőke még lustálkodott egy darabig. Megnéztük a dunai légiparádét, befejeztem és közzétettem az elmúlt napok blogját. Délelőtt kimentünk a Dunára, mert a hőséget nem lehetett
Ebédre megpucoltam néhány krumplit és Emő a tegnap megmaradt csirkelevesből készített egy tejfölös tárkonyos krumplilevest. Mindenféle maradékot megettünk hozzá, azután ismét Duna. Azért az egy minőségi különbség, hogy valaki egész héten arra készül, hogy majd a hétvégén lemegy a Balatonra valahova, esetleg kimegy a Palára vagy  egész héten ott van Dömsödön, és amikor jól esik, akkor 20 métert megy és csobban egyet a Dunában. Mi ez utóbbit tettük az utóbbi négy nap mindegyikén.
Délután még kivittem a Sevylor gumikajakot is. Most már benne volt mind a két ülés. Először Emőke tett vele egy kőrt, utána mi mentünk át vele a túlparta Emővel. Sajnos nagy hibája, hogy nincsen se kormánylapátja, de még egy hátsó uszonya sem és így nagyon lóbálja magát a vizen.
Elkezdtünk összepakolni. Még meglocsoltam a paradicsomost. Emőke összeszedte a lehullott almákat. Nehezen hagytuk el a bázist, de elhagytuk.
Amikor végre elindultunk haza, nem felejtettem el átvinni Rokkonak az összegyült csirkecsontokat, és a hűtő akkut Gabikának. Közben felhívtuk Nóra nagyit, aki jelentette, hogy Áront meghozta Norci Horányból.
Először Emőkét vittük haza, majd felmentünk Nóra nagyihoz, részben azért, hogy lássam Áront, mert már nagyon hiányzott, másrészt, hogy vigyük neki a Dömsödön hagyott szemüvegét, mert lehet, hogy Egerben hiányozna neki. Emő szerint Áron még az elmúlt hét alatt is nőtt. Nem sokáig zavartunk ott, mert vacsorázni készültek. Hazafele jövet még felkanyarodtunk  a Rácz Aladár utcába, hogy megnézzük a tüzijáték befejező részét. Itthon túrós csusza volt a vacsora, azután ágyba zuhanás, hogy kipihenjük a négynapos üdülést.

a csőtörés elhárítása

Reggel azzal kezdtem, hogy meglocsoltam a paradicsomost és kértem a Béni tanácsát a víz ügyben. Javaslatára elmentem a Dömsödi Vízügy Irodájába. Ott minden zárva volt, csak a félfogadás időrendjének a táblája fogadott, de arról egy szó sem, hogy mi a teendő, ha például egész Dömsödöt elönti az jár. Béni újabb javaslatára felkerestem otthonában azt az embert, aki a vízügynél dolgozik és talán van javaslata a probléma megoldásában. Felkerestem az urat, azt mondta, hogy jön nemsokára és a helyszinen megvizsgálja a problémát. A közbenső időt azzal töltöttem, hogy készítettem a családomnak a reggelit. Szokásunkhoz híven a kúp alatt fogyasztottuk a finomságokat. A kertből szedtem hozzá olyan friss paprikát, aminek összehasinlíthatatlanul fínom az íze, bárhonnan vásárolttal szemben. Megjött az ember, felmérte a terepet és valakit hívott a telefonján, majd közölte. Sajnos a kollégám nem veszi fel a telefont, azt hiszem szabadságon van, Horvátországban nyaral, keddig zárják el a vizet és akkor visszatérhetünk a dologra. Azt a biztosítós ügyet pedig felejtse el, mert a biztosító erre nem fizet. Ha gondolja, akkor én most el tudom végezni a javítást, de csak a saját anyagaimból, a saját szerszámaimmal. Mondott is egy árat, aminek a harmadában megállapodtunk. Elment, de kérte, hogy addigra Zoli bácsi ássa ki a kerti locsoló oldaláról a csapot. Egy óra múlva visszajött, hozta a szerszámait és gyönyörű, vadi új  csapokat, összekötő elemeket és nekiállt a munkának. Azt rögtön lehetett látni, hogy szakember és nem fog kontár munkát végezni. Hamarosan végzett, kifizettem a munkát, kinyithattuk a főcsapot, volt víz. Zoli bácsi visszatemette a gödröt. Mindenki boldog volt, csak bennem maradt egy kis tüske: így működik ez az ország.
Ebédre Emő elkészítette a sóskát, én pedig Emőke segítségével kirántottam a tegnap vásárolt csirke két combját és a mellét. Ebéd után átvittük Gabikáéknak a Rokkónak szánt csontokat. Kicsit elbeszélgettünk, amit később Emőke rossz néven is vett, mert őt egyedül hagytuk a bázison. Emő és Gabika a kelleténél magasabb hőfokon politizáltak, de szerintem egyikük sem volt eléggé tárgyilagos. Feri bácsi visszakisért, hogy megnézze, hogy áll a tüzifa tartó fal az istállóban.
Késő délután még lementem egyet úszni. Mire végeztem a nagy oda-visszával, addigra Emő és Emőke is lejöttek, sőt lehozták a Sevylor gumikajakot is. Emőke túrázott is egy jót a kajakkal. Még megvártuk a stégen a naplementét, majd bejöttünk és a kúp alatt, gyertyafény mellett beszélgettünk. Megnéztük a "Büszkeség és Előitélet" c. filmet angol hanggal és magyar felirattal, hogy a brush up is menjen. Közben Emőke még kényeztetett egy unicummal és két szelet körözöttes kenyérrel, rajta kovászos uborkával és csípős paprikával.

iparos keresése

Elsőnek én keltem fel. Fel is vittem a két kávét. Emőkének azért nem főztem, mert ő allergiás a kávéra. Amíg a lányok szedelődzködtek, addig én Bélával egyeztettem az új Primo-val kapcsolatos tapasztalataimat. Már kilenc is elmúlt, amikor elindultunk a piacra. Emő is megpróbált tőlem tanulva alkudni, de ő még kimondottam Anfaenger ebben a szakmában. Vettünk tojást, angol szalonnát, sóskát, meg egy egész csirkét levesnek. Emőke pont az aprólékot nem szereti a csirkelevesben, ő inkább a kifilézett színhúsra esküszik.
Visszatérve elkészítettem a reggelit. Emőkének (The apple doesn't fall far from the tree.) nem egyszerű valamit is készíteni. Miután eldöntöttük, hogy sült szalonnára ütött tükörtojást fogunk reggelizni, Emőke kérte, hogy ahol az ő tojásai sülnek ott ne legyen alatta sült szalonna. Miután igyekeztem a megrendelés szerint készíteni, megjegyezte: "ez nagyon jól néz ki, az enyém alatt is legyen sült szalonna."  Miután megreggeliztünk, befejeztem Emőnek az iReader telepítését, sőt még feltettem az első könyvet is (Thornton Wilder: Szent Lajos király hídja) a kütyüjére.
Megállapodtam Zoli bácsival a sövény lenyírására és elkezdtem felbontani és filézni a csirkét. Innen már Emőke vállalta a csirkeleves elkészítését. Ő nem tett bele a són kívűl semmilyen fűszert, így egy kicsit lite-os, de nagyon finom lett. Zoli bácsi a sövény nyírása közben meghallotta, hogy a kerti csap mellett felzubog a víz. Megállapítottuk, hogy itt cső és csaptörés esete forog fenn. Rögtön nekiálltam felhívni a lakásbiztosítót és kerestem egy számlaképes vízvezeték szerelőt. Ez egy kicsit Magyarország. A biztosító a telefonban udvariasan tájékoztattak, hogy szombaton, vasárnap és ünnepnap nem tartanak ügyfélszolgálatot, de ha meghagyom a telefonszámomat, akkor hamarosan visszahívnak, nagyon sürgős esetekben pedig keressem fel a honlapjukat. A telefonszámomat meghagytam. A honlap még udvariasabban értesített, hogy "Sajnálattal értesítjük, hogy karbantartás miatt a honlapunk augusztus 18-tól 21-ig nem üzemel". A vízvezeték szerelő keresése sem járt több sikerrel. Mindegyik szerelő csak az ünnepek utánra vállalta a hiba elhárítását, de a számlaadásról hallani sem akartak.
Ebéd után fabrikáltam egy polcot a tüzifatároló  oldalára. A naplemente előtt még úsztunk egy nagyot és szinte este nyolcig napoztunk.
Vacsorára Emő készített egy nagyon finom vaniliás krémet kalács darabokkal és darált dióval.
A zubogó vízzel nem tudtam mást kezdeni, minthogy a vödrökbe tartalékvizet engedve elzárattam a Zoli bácsival.

leolvasztjuk a mélyhűtőt

Reggel Emő kelt korábban és a kávéfőzés után nekiállt gályázni. Hiába mondtam neki, hogy a hétvégén jön majd Kati néni, ő csak takarította a konyhát. Lassan készülődtünk. Emőkét is meghívtuk Dömsödre. Én gyorsan összepakoltam néhány cuccot (fürdőköpeny, melegítő, felemás fürdőpapucs) Áronnak az egri utazásához és azt induláskor előbb felvittük Nóra nagyihoz. Útközben már csak egy Lidl-ben álltunk meg, no meg persze a Bureknél. Az ott vásárolt pékárúkból (kemencés lángos) halogattuk az ebédet és megérkezve, Gabikáék után inkább kimentünk a stégre csobbanni.
Dömsödre érkezve volt még egy furcsa, mondhatni kellemetlen élményem. Rögtön a község bejáratánál vettem egy szűkitett jobbos fordulót, hogy az ottani TÜZÉP-nél (lehet, hogy ma már nem ez a neve, csak ugyanazzal foglalkozik, mint régen a TÜZÉP) megbeszéljem a jövő heti tüzifa szállítás részleteit. Köszönés után gyanútlanul megkérdeztem, hogy ugye annak nincs akadálya, hogy amikor mérlegelik a szállítmányt, akkor azt én is nézhessem. De van, mondta a tulajdonos. Nálunk ez nem szokás és ha ez Önnek nem tetszik, akkor vásároljon fát máshol. Nagyon meglepődve kérdeztem, hogy ez miért probléma, hogy én annyi tüzifát szeretnék kapni, amennyinek az árát kifizetem. Csak, volt a rövid és tömör válasz. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ebben az országban már egyszerűen létjogosultsága van annak, hogy mindenki úgy lopja meg a másikat, ahogyan tudja. Próbáltam magam ezen nem felizgatni. Felhívtam Dezsőt és kértem, hogy ajánljon nekem egy tüzifa kereskedőt itt Dömsödön. Ajánlott, felhívtam, megrendeltem. Azt mondta, ha szeretnék ott lenni a mérlegelésnél, akkor arra is van lehetőség.
Emőke és én át is úsztunk a túlsó partra és ott sétáltunk egy nagyot. Gabikáéktól áthoztunk egy aktív és egy passzív hűtőládát. Emő belerámolta a mélyhűtő tartalmát, én pedig egy hajszárítóval kiszedtem a jégdarabokat és ronggyal, szivaccsal  teljesen kitisztítottam a belsejét. Emő mindent, illetve majdnem mindent visszarámolt. Csak a sütni való lazacot és a kidobni valókat nem tette vissza.
A kúp alatt meggyújtottam a tüzet, tervezve, hogy megpróbálom, milyen a lazac szeleteket roston sütni és nem serpenyőben. Kis négyszögletes alufólia tartókat készítettem mindegyik szeletnek és az előkészítésen is változtattam egy kicsit. Eddig ugyebár csak só, halfűszer, kapor és mustár volt a szelet mindkét oldalán, sőt már a mélyhűtőbe is így kerültek a szeletek. Most azonban a szeletek kaptak vékonyra szeletelt fokhagyma darabokat is és néhány csepp olíva olajat és szójaszószt. Amíg a lazacok a roston sültek, addig Emőke rittyentett egy nagy tál salátát. Nagyon finomra sikeredett a vacsora.

Dömsöd -Horány

A fiúk már fent vannak, amikor a változatosság kedvéért, fejfáással ébredek. Ez főképp azért kellemetlen, mert engem kényeztet a sors, ugyanis szinte sose szokott fájni a fejem. Visszapörgetve az álmomat, megint dolgoztam. Jó volt a régi kollégák között lenni. Ha már ez jár a fejemben, akkor legalább felhívtam P. László kollégámat, hogy az elavult vírusírtómat segítsen updatelni.
Amíg a fiúk a számítógép előtt játszottak, elugrottam kenyérért. Vettem még sajtot és párizsit és bár megkésve, de annál bővebb reggelit barkácsoltam. Négyen négyfélét kívántak, de mindenkinek óhaja szerint tálaltam. Közben félfüllel mindig figyelem, hogy mit játszanak és mit dumálnak. Bármilyen furcsán hangzik, hármuk közül a legkisebb, Artúr a legnagyobb dumás. Áront és Leót sem kell félteni, de Artúr mindkettőn túltesz.
Reggeli után elhajtottam őket az íróasztalomtól és befejeztem a bündlizést. A fiúkat megkértem, hogy a nagy műanyag vödörbe szedjék bele a lehullott almákat és azt majd elvisszük Horányba.
Ebédre feltálaltam a maradékok egy részét, a többit pedig elcsomagoltam. A fiúk bepakolták a cuccaikat a saját kis motyójukba. Amikor körbejártam a házat még mindig sok mindent találtam, amit, ha nem szólok itt felejtettek volna.
Felhívtam Emőt, hogy ő is adja le a rendelését, miket vigyek innen haza. Bepakolás után felszereltük Áron biciklijét is. Fél három körül elindultunk Horányba.
Leszedtem az összes paradicsomot, mondván, hogy ilyen finomat Norciék nem tudnak a környékükön beszerezni. A három fiú az úton olyan hangosan játszott, hogy nem lehetett tőlük hallani a rádiót. Az új Primonak ez volt az első útja. A próba jól sikerült, csak annyi volt a probléma, hogy nagyon gyakran elvesztette a GPS holddal a kapcsolatot. Odafele Tahitóth faluban a hídon mentem keresztül, mivel az autó tele volt utasokkal és így olcsóbb, mint a komp. Öt körül értünk a telepre, de nekem addigra már olyan szar lett a derekam, hogy a cipekedésbe nem tudtam segíteni, csak a Jankát toltam be babakocsiban. Jankának kötöhártya gyulladása van és ezért nem nyitja ki a szemét. Megszólalni, csak akkor szólal meg, ha a babakocsival megállok. Na, mi lesz már? Nem megyünk?
Norci csinált egy kávét és beadott egy homeopátiás bogyót, amitől a derékfájás egy kicsit enyhült. Az almának és a többi kajának örült, mert egyedül volt az öt gyerekre és így alig győzte volna a külön főzőcskét. Az almás pitével is megbízott valakit,
Amikor eljöttem, Áron kisért ki a kapuig, de az érzékeny búcsú helyett, már arról áradozott, hogy ő mennyire szeret Horányban lenni.
Visszafele egyedül már a kompon jöttem, de a jegyszedő csak azután hitte el, hogy már elmúltam hetven éves, miután igazoltam magam.
Itthon jó volt találkozni Emővel, már ez a pár nap külön is megviselt. Vacsora közben átjött Emőke is.
Este még megnéztük a Magyarország-Izrael focimeccset, de sajnáltuk, hogy csak döntetlen lett.

tenisz

A fiúk már régen a számítógép mellett ültek, amikor én felkeltem. Szolid reggeli. A fiúk segítenek mindent kihordani a kúp alá. Rám ia fér, mert egy picit beszart a derekam. Elkezdtem készíteni egy fiókot az istállóban lévő konyhaszekrényhez. Tízre megyünk a teniszpályára. Artina nincs tornacipője, de Áron hamar ráad egyet, amit már ő kinőtt. Leónak lenne, de ő meg az autójukban hagyta és így semmilyen cipője sincs. Neki is találunk egy pár tornacsukát. Irány a pálya, ami szerencsénkre egy percre van tőlünk. Rövid bemelegítés után végeztettem velük néhány gyakorlatot, amiket Áron tenisztáborában lestem el. Utána ők játszanak párban egymással. Visszatérve mindhárman nekiállunk parlagfűvet írtani. Csak úgy hatásos, ha tövestől húzzúk ki.
Ebédre összeszedtem az összes maradékot a hűtőből. A lecsónak volt a legnagyobb sikere. Arti a rántott csirkecombot ette, a tökfőzelék pedig a kutyának se kellett.
Ebéd után, amíg a fiúk el voltak foglalva egymással, próbáltam egyengetni a hátam a padlón. Valamhit segített, de még mindig rossz.
Közkívánatra nekiálltam palacsintát sütni. A fiúk kivitték a töltelékeket a kúp alatti asztalra (szilvalekvár, almalekvár, tehéntúró tejföllel és vanilia cukorral, csoki öntet és dió) és ott töltögették azt, amelyik már elkészült.
Még sütött a nap, amikor kitalálták, hogy szeretnének egyet úszni a Dunában. Felszerelkeztünk (törülközők, Artinak mentőmellény, létra) és irány a Duna. A víz már hűvösnek indult, ezért egy 15-20 perc múltán visszarendeltem őket. Száraz ruha és napozás.
Néha annyira jól megvannak egymással a fiúk, hogy nem is kívánják a társaságomat. Ilyenkor bélyeg bündlizés, sakk és bármi más. Közben igyekeztem Bélának segíteni. Most van egy kis esély arra, hogy kikecmereg a gödörből. Este rendbe tettem az IGO Primo-t. Kiderült, hogy az idei Ausztriai térkép okozta a kavart. Amint kicseréltem a tavalyira, rendben működött minden. Lefekvéskor telefonálással enyhítettem Emő hiányát. Kiadta a feladatokat, holnap már találkozunk.

Norciék

Valamiért csak kilenc óra körül ébredtünk. Gyorsan elkészítettem a reggelit és már ébresztettem is Nóra nagyit. Áront és Artit nem kellett keltenem, mert ők már a notebook előtt ültek és önfeledten  reggeli után szerettem volna nekikezdeni a göörg salátának, de már az első fázisnál elakadtam, mert nem találtam meg a lila hagymát. Felhívtam Emőt, hátha ő tudja, hol van, de ő is csak annyit tudott, ha nincs az éléskamrában, akkor valószínűleg kitettük Gazdagréten. Beugrottam az autóba és a Dabi Vegyesboltban vettem 8-10 fej lilahagymát.
Elkezdtük a Norciékra várva projektet. Először is kivettem a mélyhűtőből a lefagyasztott csirkeszárnyakat. A nagyi almát pucolt, Áron centrifugázta, én először a lila hagymát szeleteltem a tálba, majd megcitromoztam és a többi, a paprika, paradicsom és az uborka csak úgy feldarabolva került rá. A végén természetesen rákerült az oregano, az olíva olaj és a felkockázott fetasajt. Elkezdtem a csirkeszárnyak panírozását és sütését. Mire megérkeztek Norciék már lehetett teríteni. Nagyon megörültem az ötfős család kiegészítésemnek. Alig győztem körültáncolni őket. Janka megkülönböztetett szeretetemet élvezte, de a többieket is imádtam. A fiúk kimentek a stégre. Ádám ment velük, mert nekem be kellett fejeznem az ebéd készítését. Természetesen külön készült a csípős és a nem csípős buffallói csirkeszárny. Samótól és Leótól kaptam a legnagyobb dícséretet a szárnyakért. A görög salátának közel sem volt akkora sikere. Az ebéd végén Áron hívta fel a figyelmem, hogy valahova még el van dugva a nap fénypontja, a lakodalmas. Sajnos nem maradtak sokáig, mert Ádámnak fontos munkája volt Telkiben. Nóra nagyit is becsomagolták és vitték magukkal, viszont itt maradt Artúr és Leó, így azután most három fiam van. Egy darabig még kint játszottak a kertben, azután számítógép, majd vacsora és lefekvés.
Telefonon lekötöttem holnap 10-től a tenisz pályát.  Nagyon jól érzik magukat.

Katinkáék cukrászdája

Reggel hétkor kipattantam az ágyból. Fürdőszoba után először meglocsoltam a paradicsomokat, majd kigurultam, mert nem volt reggelire kenyér. Nagyon megörültem, hogy a Dabi Vegyesbolt vasárnap is nyitva van. Vettem egy egész kárpát kenyeret, párizsit, sajtot és már tűztem is vissza készíteni a reggelit. Mire a Nóra nagyi és a fiúk felébredtek, már csak válogatni kellett, hogy ki mit kér reggelire és már hordhatták is ki a cuccost. Egyszerű volt a dolgom, mert ahányan voltunk, annyi félét rendeltek.
Reggeli után áthívtam Feri bácsit és a Józsit, hogy elmondjam nekik, hogyan képzelem kialakítani a tüzifa baloldali tartó falát az istállóban.  Teljesen egyet értettek az elképzelésemmel és ez nagy lökést adott a munkámnak. Közben megbeszéltük, hogy mit lehetne tenni a gyümölcstolvajok ellen, mert a Zsoltinak most két egymás utáni napon dézsmálták meg a gyümölcsfáit. Nóra nagyi kint ült a kerben és olvasott, amikor elvitték az összes félig érett körtét Zsolti fáiról.
Ebédre megmelegítettem az Andrásék főzte dogi bag-et, de csak a nagyi meg én ettük egy kis hozzá főzött krumplival. Áron nem kért belőle, mert szerinte oda volt égetve. Neki a csirkeleves sem ízlett, ezért azt már nem is tettük el a hűtőbe. Szerintem túl sokat reggeliztek és csak a nagyi siettetésére kezdtük el időben az ebédet.
Ebéd után befejeztem a tüzifa tároló bal támaszát, közben a fiúk tettek egy sétát a nagyival, majd csapatostól kimentünk úszni. Áron és Artúr is bejöttek a vízbe, pedig az meglehetősen hűvös volt. Az idő is hűvösre fordult, ezért úszás után kellett venni egy forró zuhanyt. Amikor már mindenki kipihente a  nap fáradalmait, átgurultunk Kiskunlacházára és Katinkáékhoz. Mi két kávét rendeltünk, a gyerekek pedig egy-egy fagylaltot. Vettünk még egy kiló lakodalmas süteményt és mentünk vissza Dömsödre.
Vacsorára is mindenki mást és mást rendelt. Még bekapcsoltuk a TV-t, hogy láthassuk az olimpia utolsó napját, azután lefeküdtünk. Én az ágyból még felhívtam Emőt, de nem tudtunk zavartalanul beszélgetni, mert az Emőke Skype-járól folyt a beszélgetés. Közben a Béla is hívott, hogy töltsem le, amit a Dropboxba feltett. Sokáig próbálkoztam az új Primo telepítésével, azután feladtam.

Buli Andráséknál

A fiúk otthon maradtak és megígérték, hogy jól fogják viselni magukat, amíg mi hárman, Nóra nagyi, Emő és én a piacon leszünk. Nem vettünk semmi különöset, csak tojást, sütni való szalonnát és uborkát a hétfői görög salátához. Kegészítettük a csomagot két palack sörrel. Elugrottunk még a nagyméretű csavarokért, mert az istállóban szeretném kialakítani a téli tüzelőnek elkerített részt.
Otthon nagy terülj terülj asztalkát varázsoltam, mindenféle finomsággal és 11 körül elindultunk Andrásékhoz a bulira. A két fiúnak meghagytam, hogy nagyon vigyázzanak a nagyira.
Útközben azt gondoltuk, hogy mi fogunk odaérni utolsónak, de kiderült, hogy elsők lettünk.
Andrásék először kint terítettek a kertben, de a hamarosan szemerkélő eső bezavart mindenkit. A körömpörkölt kicsit odakozmált, de nagyon finom volt. A lecsóhoz már hozzá se tudtunk szólni, annyira jóllaktunk. A szilvalekvárral töltött barátfülét is csak az íze kedvéért kóstoltuk meg. Béla jó és rossz hírekkel fogdott. Az új Primo sokat tud, de Skaten nem megy csak Bladen.
Nekünk kellett legelőször búcsút venni a társaságtól, mert megígértem Nóra nagyinak, hogy négy és öt között visszatérek és még Emőt is haza kellett dobnom, mert ő hétfőn és kedden bemegy dolgozni.
Dömsödön mindent rendben találtam, ha azt leszámítom, hogy az idő barátságtalanra fordult. A nagyi egy kávét kért és azt, hogy kapcsoljam be a TV-t, hogy nézhesse a londoni olimpiai fejleményeket. Áron és Arti olyan hancúrozásokat találtak ki, hogy az idegesítette a nagyit ezért kérnem kellett, hogy fogják vissza magukat.

Artúrt felszedtük a tanyán

Reggel majdnem időben tudtunk indulni. Kettesben reggeliztünk Áronnal és mire az egész konyhát elpakoltam, már Emő is megérkezett. Nóra nagyinál kezdtünk egy kávéval. Áronnak lent kellett maradnia az autóban, hogy elriassza a parkolóőrt, amíg mi lecipekedünk a Nagyival. Délegyháza volt az első állomás. Nem volt könnyű megtalálni Gabi tanyáját, ezért öbbször is fel hívtuk mobilon, hogy irányítson. A tanya látványa sokkolta a nagyit is és Emőt is. Gabinak vittünk kenyeret, tejet és egy nagy zacskó almát. Amikor kikeveredtünk a tanyáról a Burek pékséget vettük célba. Megszálltuk a pékséget és mindenki rendelt a kedve szerint. Dömsödre érve még egy utolsó CBA és ital diszkont. Kipakolás után átvittem Dezső macskájának a lazac maradékokat és azonnal elkezdtük készíteni az ebédet. Nagyi készítette a tökfözeléket én pedig kirántottam a tíz csirkecombot. Ebéd után átsétáltunk Rokkóhoz a csirkecsontokkal, majd kimentünk a stégre, de csak hárman, mert a fiúk inkább bent maradtak játszani. Emő és én úsztunk egy finomat és kis napozás után bementünk kávézni. A fiúk inkább sütit és tejet kaptak. Természetesen a kúp alatt terítettünk. Artúr és Áron nagyon jól megértik egymás. Amíg mi a Dunaparton voltunk ők repülőgépet épíettek a merklines dobozból.

Rövid budapesti tartózkodás

Sikerült kilenc óra körül felkelnünk. Mindenki osztogatta a parancsokat. Áron azt kérte készítsem már a reggelit. Emő azt mondta, ő az elindulásunkért felelős, én pedig azt javasoltam, hogy mindenki vegyen részt a lehullott almák összeszedésében.
Nagy volt a felfordulás, sok a főnök, kevés az alkalmazott. Én, mint a reggeliért felelős manager elkezdtem készíteni a reggelit. Minden fellelhető pékárút beáztattam egy kis tejbe, majd megforgattam a tojásban és kisütve ráfogtam, hogy ez friss pékárúból készült bundás kenyér. Végül nagyon finom lett a reggeli. Utána mindenki végezte a dolgát, de végül dél lett, mire el tudtunk indulni. Az autó megint tele van almákkal. Útközben felhívtuk a Nóra nagyit és beharangoztuk, hogy holnap reggel 9-10 között megyünk érte és úgy készüljön, hogy néhány napra Dömsödön lesz a vendégünk.
Az első állomás a bánya parkolója volt. Kellemes meglepetés volt a visszahozott huzika állapota. Feri ötösre vizsgázott a huzikából. Mindent a legnagyobb rendben találtunk. Kiszedtünk belőle mindent, amire Dömsödön szükségünk lehet és indultunk a TESCO-ba. Útközben még beugrottunk a Hollako-ba és átvettük a záras kapaszkodót, azzal, hogy az árát majd átutaljuk.
A TESCO-ban mindent megvettünk, ami a hétfői dömsödi nagylétszámú bulihoz kell, sőt még azon felül is vettünk lazac gerincet és két fejet is. Itthon Emő rámbízta a lazac pucolást. Vacsorára sütöttem néhány szeletet és főztem hozzá egy kis rizst.
Este felhívott Gabi, érdeklődve, hogy holnap hány órára vagyunk várhatóak Artúrért.

A ráckevei piacon

Mára valóban lehült a levegő és borongós időre ébredtünk. Szerencsére reggelizés közben azért kisütött a napocska. Elhatároztuk, hogy ma teszünk egy kirándulást Ráckevére. Áron rászánta magát egy kis almaszedésre, amíg én folytatom a fiók gyártást. Nagy nehezen elindulunk. Mi re kerestünk egy kímélő parkolót, addigra már elkezdődött szedelődzködni a piac. Azért vettünk egy kiló paradicsomot, gyalult tököt, meg Emőnek egy zuhanyfejet. Áron szeretett volna kapni egy kürtős kalácsot, de tudtam, hogy az az ebéd kudarcára vezetett volna.
Hazafele betévedtünk a horgászboltba, mert Áron előkötött horogra vágyott. Itthon azonnal nekikezdtem a lecsó főzésének. Beleadtam anyait, apait és még egy nagy csirkecombot és néhány karika kolbászt. Emő nokedlit készített hozzá. Annyira finom lett a kaja, hogy Áron háromszor szedett.
Egy kis pihenő után kimentünk a Dunára. Csak nekem volt kedvem hosszan beúszni, de amikor már ment le a nap én is kimenekültem a vízből.
Vacsorára Emő nagyon finom tűrógombócot készített. Utána rosszul döntöttem, amikor megnéztem az Olasz-Magyar vizilabda meccset, mert csúnyán kikaptunk.

Azt reméltük, hogy az időjárás jósoknak igazuk lesz és mára már egy igazi lehűlés veszi kezdetét. Való igaz, hogy amikor reggeliztünk, akkor még ki sem sütött a nap és a hőmérséklet is 10 fokkal alacsonyabb volt mint tegnap, de az igazi lehűlésnek se híre se hamva. A késői reggeli után átmentünk Gabikáékhoz egy kis dumára és hogy megbeszéljük a Feri bácsival a mai szörfözés lehetőségeit. Átvittük az Ó-gyűrűs dobozt, amiből tegnapmegjavíthattam a kerti zuhanyozózt, Feri bácsi azonban sehol. Visszajövet, felhívtuk M. Marikát, hogy átvihetnénk-e a farmeromat, megzsebeztetni. Közben megnéztük náluk a papagájfarmot. Visszafele benéztünk a szépséghibás háztartási berendezések és egyéb műszaki cikkek boltjába, mert úgy itéltük, hogy a dömsödi hűtőszekrény, már több mint 10 éves és az állandó folyását már nem érdemes megjavíttatni.
CBA-ban felkészültünk az ebédre: csirkecomb, tehéntúró, vaniliás cukor, tejföl, sör. Itthon Emő kiadta a feladatot, tisztítsam meg a fritőzt a beégett olajtól és az olajsártól. Még az ebédkészítés előtt elkezdtem egy újabb fiók gyártását.
Nagy ebéd a kúp alatt és utána délutáni pihenés. Áron nagy kényeztetésbe fog. Először csak két kávé, majd valamilyen szilvalekváros yoghurtos finomság. A pihenő alvásba torkollott amiből csak fél kilenckor ébredtünk. Néztük a női vizilabdát Londonból. Ehhez némi pozicióharc tartozott a TV előtti kereveten. Hosszasan konzultáltam Bélával a Toshiba W7 problémáról.

hőségriadó

Az este sikerült megtalálnom egy konnektorba dugható szűnyogriasztót találnom. Hogy attól-e, vagy különben is átették a csapásirányt máshova, nem tudni, de az éjszakánk nyugodt volt. Reggel még nyolc óra előtt igyekeztem ellátni a paradicsomost talaj locsolással, mert mindenki azzal riogat, hogy 40 fok meleg lesz. A kúp alatt reggeliztünk és utána átvittem Ferihez a gyökadaptereket, hogy eldicsekedjek vele, milyen jókat esztergált J. Feri. Vittem át nejik Emő sütötte spenótos rétest is, no meg Rokkónak csontokat.
Visszajövet sok apró dolgot csináltam. Megjavítottam és felállítottam a kerti zuhanyozót, készítettem egy ú fiókot az istállóban lévő konyhaszekrénybe és készítettem egy új rögzítőt a nagy szörfdeszka szkegjéhez. Áron közben írtotta a parlagfüvet.
10 óra körül a hőségtől már nem lehetett kint maradni a kertben. A Dunába sem merészkedtünk, mert annyira tűzött a nap, hogy az este hatig veszélyes. Inkább élveztük, hogy a hőszigetelésnek köszönhetően, bent a házban milyen jó idő van.
Emő, most először játszott velem egy parti sakkot. Kapott egy vezér előnyt és nagyon megfontolt játékkal kiharcolt egy döntetlent. Később nekidurálta magát és elkezdte feldogozni a pénteken vásárolt szilvát.
Az ebéd és a vacsora teljesen összefolyt, ahogy Áron szokta ezt nevezni: ebcsorázunk. Megsütöttem sok szelet korábban bepácolt és a mélyhűtőből előkapott lazacot és azt ettük azzal a fínom franciasalátával, amiben még a kertben szedett alma is volt. A 2005-ös fehérbort Emő találta az éléskamrában. Jól jön egy alkoholista a családban.
Késő este, talán már tíz óraután, lementünk a Dunára úszni egyet. Nagyon finom volt.

Áron szörfözik

Reggelre mindenkit agyoncsipkedtek a szúnyogok. Kialvatlanul és későn ébredtünk. A reggelinél még nem volt semmi probléma, de később Emő mindenért csak morgott. Délután, amikor már az ég is kezdett morogni és dörögni, akkor mondta, hogy Ő ezt már délelőtt megérezte és tudta. Összekaptunk a kukorica haján, amit én úgy szeretek megfőzni, hogy nincs lehántva, ő pedig úgy, hogy le van hántva. Bár mondta, hogy azok lényegtelen dolgok, de engem mégis bántott, mert kértem, hogy ne fossza meg a hajától.  Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a legkülső héját vette le és még igy ís elég finom lett. Délelőtt egy nagy csomag őszibarackot találtunk a kerítésre akasztva "GÁBORNAK SZABÓNÉ" cédulával. Még szerencse, hogy Szabó nénire nem féltékeny az Emő.
Délben elkezdtem összerakni a svertes szörföt. Feri bácsinak hála fel tudtam rá szerelni Áronnak a gyerekvitorlát. Áron teljesen izgatott lett és segített kivinni a cuccot a stégre. Ott még egy rövid elméleti eligazítás és már próbálhatta is felhúzni a vitorlát. Nem ment azonnal, de nagyon hamar ráérzett a fogásokra. Közben egyfolytában udvarolt, hogy ő milyen büszke arra, hogy az apukája szörfözni tanítja. Egyszer csak úgy elindult a deszkán, hogy én hiába voltam a vízben nem tudtam követni. Visongott a gyönyörűségtől. Emő is megirigyelte az élményt. Amikor már úgy itéltem meg, hogy elsőre ennyi elég és elfáradt, én is kipróbáltam a deszkát. Sajnos a szél alábbhagyott és ezzel a kis vitorlával még kétórai próbálkozással sem tudtam visszanyerni az elvesztett magasságot, de legalább egy jót szörföztem.
Estebédre Emő olyan finom kaját rittyentett, hogy a sportolók degeszre ettét magukat.

szúnyog invázió

Csak ketten mentünk a piacra. Áron a tegnapi késői lefekvés miatt reggel nyolckor még nem volt üzemképes. Tojást, szőlőt  és sört vettünk. Piac után kezdtük a reggelit készíteni. Éppen  befejeztük a  kúp alatt a kajálást, amikor megjött G. úr a TV szerelő.  G. úr megállapította, hogy a tetőantenna erősítőjében meghalt a panel.
Délelőtt Áron elment horgászni, én a lazacot készítettem elő a mélyhűtésre, Emő pedig ebédet főzött. A zöldséges csirkeleves finom lett, de a spenótos rétesnek nem sült meg a közepe. Emő felszeletelte és a tepsibe fektetve mégegyszer betette a sütőbe. Délután Áron úgy ment horgászni, hogy a lelkünkre kötötte, látogassunk oda. Oda is mentünk. Áron ott össze ismerkedett helyi fiatal horgászokkal és együtt űzték az ipart.
Emővel elmentünk sétálnin, a Gesztenye sor és a holtág között meglátva azt a sok elhanyagolt betonasztalt, szerettük volna megváltani a világot. Milyen szép sétányt lehetne itt kialakítani. Elég későn tértünk vissza Áronhoz. Lassan már kezdett sötétedni, így azután együtt tértünk haza. Az este is hamar elszaladt. Áront olyan későn lehetett csak ágyba parancsolni, hogy akkor már nem engedélyeztem, hogy vacsorázzon. Még nem tudom, hogyan fogom szeptemberre a bioritmusán ezt a négy órát kiigazítani.
Éjfél fele feküdtünk le, de váratlanul megjelent a szúnyogok sisere hada és ezért sokáig nem tudtunk elaludni.

befejeztem az alma projektet

Természetesen az almákkal kezdtem a reggelt. Emő a kávéja után felszaladt Csabihoz. Egy kis pihenőre leszaladtam a MATCH-ba és vettem mindenfélét reggelire. Csak kettesben reggeliztünk Áronnal és utána folytattam az alma projektet. Úgy terveztük, hogy 10 óra körül el tudunk indulni. Közben telefonált Tamás, hogy felugrana több ügyből kifolyólag. Először is leteszteltük a hozott mikrofonját, ami kifogástalanul működött. Utána megbeszéltük, hogy mit lehet csinálni, illetve csináltatni J. Ferivel a vitorlás hágcsójának a javítására. Áron sokat segített a kocsiba cuccolásnál.
Csak egy órával később sikerült elindulnunk. Első állomás Páty. Amiket Feri csinált, azok kifogástalanok voltak. Megbeszéltük a hágcsó javításának módját és lerajzoltam és beméreteztem az esztergálandó alkatrészeket. Onnan először vissza Gazdagrétre, hogy Csabi is megkapja a megperselyezett kerékpár pedálját. Még gyorsan kivettem a hűtőből Dezső macskájának ünnepi vacsoráját és immáron valóban indulhattunk.
Az első állomás a TESCO volt. Sok mindent vásároltunk, de nem töltöttünk sok időt a vásárlással. A vége fele Emő már egy kicsit nyűgös lett és mérgelődött, hogy én az önkiszolgáló pénztárban fizettem. Amire jött egy csaj az ajánlatával, hogy újabb 1000 pont kerülhetene a TESCO kártyámra, addigra elrángatott a csaj elől, neki pedig azt mondta, hogy "minket ez nem érdekel és nem is érünk ráilyen marhaságokkal foglalkozni". Két lépessl odébb én is megkaptam a magamét: "Miért kell neked minden csajjal leállni dumálni, amikor a gyerek kint megfő a parkolóban?"
Irány Dömsöd. A Jazzy-n szól a zene, Áron közben alszik és csak egy nagy zöldségesnél állunk meg az 51-esen, majd a Burek pékségnél Kiskunlacházán.
Kipakolunk a jó hűvös házban (15 fokkal hidegebb van bent, mint kint). Összepróbálom a szörf gyökeit a Feri gyártotta adapterekkel, szuperül passzolnak. Bekapunk egy unicumot. Emő feltálalja a frissen vásárolt és még meleg grillcsirkét, savanyút és sört. Áron nem tart velünk, mert a Bureknél evett egy kisméretű pizzát, inkább vette a cuccait és elment horgászni. Később mi is utánamentünk,  de hagytuk horgászni és kértük az engedélyét, hogy elmehessünk Laci bácsiékhoz. Talán egy órát töltöttünk náluk, kellemesen elbeszélgettünk, szőlő, mogyoró, pogácsa és bor, majd mire hazaértünk, már Áron is otthon volt. Áron és Emő fent megnéztek egy Bad Spencer filmet, én meg sakkoztam, blogoltam és söröztem lent, miközben ránk esteledett.

kockás füzet

Úgy lett, ahogyan az várható volt. Mi sem keltünk korán, de Áron még tíz órakor is aludt. Mi már régen megreggeliztünk, amikor Áron még elő sem bújt a szobájából.
Feri hívott, hogy némi ellentmondásban vannak a rajzon szereplő és a mintadarabon mért adatok.
Emő nem találja a Dropbox bejelentkezési paramétereit. El fogom náspángolni, ha nem ír fel mindent a "kockás füzet"-ébe. Sikertelen belépés után generáltam neki egy új jelszót.
Folytattam a tegnapi alma pucolást, de még sok van hátra. Terveztem, hogy ma beugrom a városba, de jelezték, hogy jelenleg elfogyott az általam megrendelt szilikon tok.
Emő megmelegítette a töltöttpaprikát és azt ettük ebédre.
Emőke lehozta Emő Notebookját és kipróbálta, hogy két betonfalon keresztül látja-e a wifimet. Működött.
Még nem tudom, hogyan fogunk bejutni a Szigetre, amikor a Besh O droM játszik, mert a beugró ára horror. Én ugyan javasoltam Emőnek, hogy majd én bemegyek egyedül és ő várjon kint, majd eléneklem a dalokat. Nem nyerte el a tetszését. Ádám nem biztos, hogy tud szerezni jegyet. Még megnézem, hogy miként megy a percjegy mobilvásárlással.
Folytattam a konyhai rabszolga munkát a rengeteg almával. Emő mondta, hogy elmegy venni valamilyen göncikét, adjak neki 100.000.- forintot. Szerintem viccből mondta, de hiába is kérte volna komolyan, mert nem volt és ha lett volna, nálam akkor sem forintban mérik a házasságot.
Áron lement a dzsungel parkba játszani, de előtte segített levinni az almatisztítás melléktermékeit a szemétbe. Tamás telefonált, hogy bár tegnap még hibátlanul működött az új mikrofon, de mára már süket, illetve néma. Próbáltuk a Skype Echo-jával, de azzal sem ment. Réka átment hozzá, kideríteni a hibát, de az sem segített. Közben befejeztem a lazac szeletek bepácolását és mindet betettem a mályhűtőbe.
Pihenésnek megverettem magam sakkban és utána ott folytattam, ahol abbahagytam. Nagyon nyomasztott, hogy holnap már indulnánk Dömsödre és még itt van egy nagy adag alma, amit meg kellene tisztítani és lecentrifugázmi.

rabszolga sors

Sokáig aludtunk a tegnap esti kimaradás miatt. Áron már leérkezett Ilitől, mire én is felkeltem. Emőnek fel kellett mennie, hogy a Csabi hosszúnadrágjának hosszát felhajtsa és beszegje.
Azonnal hozzákezdtem az almalé gyártásnak. Ma délelőtt tuti, hogy a konyha rabságában leszek, mert a lazac előkészítést is be kell fejeznem. Gyorsan készítettem magamnak egy hagymás szalonnás rántottát, no meg egy kávét. Emő fönt tett-vett. Szinte egész délelőtt az almákat pucoltam, kivágva belőle a kukacos, beteg részeket.
Közben le kellett ülnöm a számítógép elé, hogy ott végezve az elmaradásaimat egy kicsit kikapcsolódjak a rabszolga melóból. Norci (Nor Ci) feltett a Facebookra egy bejegyzést, amitől megint kiakadtam. Mi tarthat egy okmány kiállításán három hónapig. Ha addig nem tudnak Jankával hazamenni Bristolba, akkor a három fiúnak annyi az iskola kezdése, pedig nekik a legfontosabb, hogy pont ők ne hiányozzanak.
Megrendeltem a neten a Skatehez egy szilikon tokot.
Emő készített egy nagy adag töltött paprikát, amire a Tamás is meghívtuk és mindannyian belakmároztunk.
Áron önállósítva magát lement egy kicsit a parkba.
Az hagyján, hogy mi későn feküdtünk le, de hogy Áron is ráhajtott az éjszakázásra az már baj. Még elképzelésem sincs, hogyan fogom a bioritmusát visszaállítani, amikor kezdődik a suli. Emő azt mondja, ráérek augusztus 20. útán elkezdeni szigorkodni.