A fiúk már fent vannak, amikor a változatosság kedvéért, fejfáással ébredek. Ez főképp azért kellemetlen, mert engem kényeztet a sors, ugyanis szinte sose szokott fájni a fejem. Visszapörgetve az álmomat, megint dolgoztam. Jó volt a régi kollégák között lenni. Ha már ez jár a fejemben, akkor legalább felhívtam P. László kollégámat, hogy az elavult vírusírtómat segítsen updatelni.
Amíg a fiúk a számítógép előtt játszottak, elugrottam kenyérért. Vettem még sajtot és párizsit és bár megkésve, de annál bővebb reggelit barkácsoltam. Négyen négyfélét kívántak, de mindenkinek óhaja szerint tálaltam. Közben félfüllel mindig figyelem, hogy mit játszanak és mit dumálnak. Bármilyen furcsán hangzik, hármuk közül a legkisebb, Artúr a legnagyobb dumás. Áront és Leót sem kell félteni, de Artúr mindkettőn túltesz.
Reggeli után elhajtottam őket az íróasztalomtól és befejeztem a bündlizést. A fiúkat megkértem, hogy a nagy műanyag vödörbe szedjék bele a lehullott almákat és azt majd elvisszük Horányba.
Ebédre feltálaltam a maradékok egy részét, a többit pedig elcsomagoltam. A fiúk bepakolták a cuccaikat a saját kis motyójukba. Amikor körbejártam a házat még mindig sok mindent találtam, amit, ha nem szólok itt felejtettek volna.
Felhívtam Emőt, hogy ő is adja le a rendelését, miket vigyek innen haza. Bepakolás után felszereltük Áron biciklijét is. Fél három körül elindultunk Horányba.
Leszedtem az összes paradicsomot, mondván, hogy ilyen finomat Norciék nem tudnak a környékükön beszerezni. A három fiú az úton olyan hangosan játszott, hogy nem lehetett tőlük hallani a rádiót. Az új Primonak ez volt az első útja. A próba jól sikerült, csak annyi volt a probléma, hogy nagyon gyakran elvesztette a GPS holddal a kapcsolatot. Odafele Tahitóth faluban a hídon mentem keresztül, mivel az autó tele volt utasokkal és így olcsóbb, mint a komp. Öt körül értünk a telepre, de nekem addigra már olyan szar lett a derekam, hogy a cipekedésbe nem tudtam segíteni, csak a Jankát toltam be babakocsiban. Jankának kötöhártya gyulladása van és ezért nem nyitja ki a szemét. Megszólalni, csak akkor szólal meg, ha a babakocsival megállok. Na, mi lesz már? Nem megyünk?
Norci csinált egy kávét és beadott egy homeopátiás bogyót, amitől a derékfájás egy kicsit enyhült. Az almának és a többi kajának örült, mert egyedül volt az öt gyerekre és így alig győzte volna a külön főzőcskét. Az almás pitével is megbízott valakit,
Amikor eljöttem, Áron kisért ki a kapuig, de az érzékeny búcsú helyett, már arról áradozott, hogy ő mennyire szeret Horányban lenni.
Visszafele egyedül már a kompon jöttem, de a jegyszedő csak azután hitte el, hogy már elmúltam hetven éves, miután igazoltam magam.
Itthon jó volt találkozni Emővel, már ez a pár nap külön is megviselt. Vacsora közben átjött Emőke is.
Este még megnéztük a Magyarország-Izrael focimeccset, de sajnáltuk, hogy csak döntetlen lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése