Reggelre mindenkit agyoncsipkedtek a szúnyogok. Kialvatlanul és későn ébredtünk. A reggelinél még nem volt semmi probléma, de később Emő mindenért csak morgott. Délután, amikor már az ég is kezdett morogni és dörögni, akkor mondta, hogy Ő ezt már délelőtt megérezte és tudta. Összekaptunk a kukorica haján, amit én úgy szeretek megfőzni, hogy nincs lehántva, ő pedig úgy, hogy le van hántva. Bár mondta, hogy azok lényegtelen dolgok, de engem mégis bántott, mert kértem, hogy ne fossza meg a hajától. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak a legkülső héját vette le és még igy ís elég finom lett. Délelőtt egy nagy csomag őszibarackot találtunk a kerítésre akasztva "GÁBORNAK SZABÓNÉ" cédulával. Még szerencse, hogy Szabó nénire nem féltékeny az Emő.
Délben elkezdtem összerakni a svertes szörföt. Feri bácsinak hála fel tudtam rá szerelni Áronnak a gyerekvitorlát. Áron teljesen izgatott lett és segített kivinni a cuccot a stégre. Ott még egy rövid elméleti eligazítás és már próbálhatta is felhúzni a vitorlát. Nem ment azonnal, de nagyon hamar ráérzett a fogásokra. Közben egyfolytában udvarolt, hogy ő milyen büszke arra, hogy az apukája szörfözni tanítja. Egyszer csak úgy elindult a deszkán, hogy én hiába voltam a vízben nem tudtam követni. Visongott a gyönyörűségtől. Emő is megirigyelte az élményt. Amikor már úgy itéltem meg, hogy elsőre ennyi elég és elfáradt, én is kipróbáltam a deszkát. Sajnos a szél alábbhagyott és ezzel a kis vitorlával még kétórai próbálkozással sem tudtam visszanyerni az elvesztett magasságot, de legalább egy jót szörföztem.
Estebédre Emő olyan finom kaját rittyentett, hogy a sportolók degeszre ettét magukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése