Reggel Emő kelt korábban és a kávéfőzés után nekiállt gályázni. Hiába mondtam neki, hogy a hétvégén jön majd Kati néni, ő csak takarította a konyhát. Lassan készülődtünk. Emőkét is meghívtuk Dömsödre. Én gyorsan összepakoltam néhány cuccot (fürdőköpeny, melegítő, felemás fürdőpapucs) Áronnak az egri utazásához és azt induláskor előbb felvittük Nóra nagyihoz. Útközben már csak egy Lidl-ben álltunk meg, no meg persze a Bureknél. Az ott vásárolt pékárúkból (kemencés lángos) halogattuk az ebédet és megérkezve, Gabikáék után inkább kimentünk a stégre csobbanni.
Dömsödre érkezve volt még egy furcsa, mondhatni kellemetlen élményem. Rögtön a község bejáratánál vettem egy szűkitett jobbos fordulót, hogy az ottani TÜZÉP-nél (lehet, hogy ma már nem ez a neve, csak ugyanazzal foglalkozik, mint régen a TÜZÉP) megbeszéljem a jövő heti tüzifa szállítás részleteit. Köszönés után gyanútlanul megkérdeztem, hogy ugye annak nincs akadálya, hogy amikor mérlegelik a szállítmányt, akkor azt én is nézhessem. De van, mondta a tulajdonos. Nálunk ez nem szokás és ha ez Önnek nem tetszik, akkor vásároljon fát máshol. Nagyon meglepődve kérdeztem, hogy ez miért probléma, hogy én annyi tüzifát szeretnék kapni, amennyinek az árát kifizetem. Csak, volt a rövid és tömör válasz. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ebben az országban már egyszerűen létjogosultsága van annak, hogy mindenki úgy lopja meg a másikat, ahogyan tudja. Próbáltam magam ezen nem felizgatni. Felhívtam Dezsőt és kértem, hogy ajánljon nekem egy tüzifa kereskedőt itt Dömsödön. Ajánlott, felhívtam, megrendeltem. Azt mondta, ha szeretnék ott lenni a mérlegelésnél, akkor arra is van lehetőség.
Emőke és én át is úsztunk a túlsó partra és ott sétáltunk egy nagyot. Gabikáéktól áthoztunk egy aktív és egy passzív hűtőládát. Emő belerámolta a mélyhűtő tartalmát, én pedig egy hajszárítóval kiszedtem a jégdarabokat és ronggyal, szivaccsal teljesen kitisztítottam a belsejét. Emő mindent, illetve majdnem mindent visszarámolt. Csak a sütni való lazacot és a kidobni valókat nem tette vissza.
A kúp alatt meggyújtottam a tüzet, tervezve, hogy megpróbálom, milyen a lazac szeleteket roston sütni és nem serpenyőben. Kis négyszögletes alufólia tartókat készítettem mindegyik szeletnek és az előkészítésen is változtattam egy kicsit. Eddig ugyebár csak só, halfűszer, kapor és mustár volt a szelet mindkét oldalán, sőt már a mélyhűtőbe is így kerültek a szeletek. Most azonban a szeletek kaptak vékonyra szeletelt fokhagyma darabokat is és néhány csepp olíva olajat és szójaszószt. Amíg a lazacok a roston sültek, addig Emőke rittyentett egy nagy tál salátát. Nagyon finomra sikeredett a vacsora.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése