Reggelire ma csak egy kis vajas szilvalekváros kenyeret ettem és hozzá tejet.
Elhatároztam magam, hogy ma nekiállok Áron ruhásszekrényének. Megkeresem az ünneplő szerkóját és délután majd együtt megnézzük, mi az amiből hiány van, mik azok, amiket kinőtt és rendszerezzük a dolgokat. Rögtön az elején rossz kép fogadott. A sötét ünneplő nadrág és a fehér ing - ha kinőtte, ha nem - a szekrény aljára volt begyürve. Úgy látszik, ennek a gyereknek se anyja, se apja. Nem baj, itt az ideje, hogy ezen változtassunk.
Folytattam a VHS kazetták rendezését és sikerült eljutnom az ötödik katalógizálásáig. Közben persze meg kellett volna találnom a lejátszó kezelési utasítását, mert számomra nem derült ki, miként kell bekapcsolni a lejátszó számlálóját. A kezelési szőrén szálán eltűnt. Nem használtam az eszközt vagy tíz éve. Végül az Interneten találtam rá a megoldásra. Az egész azért került most napirendre, mert Emőnek szerettem volna dicsekvésképen megmutatni azokat a TV-ben leadott riportokat, amik munkahelyi környezetben velem készültek.
Felhordtam Emő képeit az autóból. A hűtőből ebédeltem füstölt húsos tejfölös bablevest, amit Emő készített.
Délután már nagyon vártam Áron hazaérkezését. Fél hatra jött meg. A Mikó Csaba könyvnek örült, de nem annyira, hogy el is kezdje olvasni. Egy pár cuccot ott felejtett a nagyinál, mint például a szemüvegét, de nem akartam szemrehányással kezdeni az együttlétünket. Elkezdtük felpróbálni a ruhatárának darabjait és mindent ami már kicsi, az bekerült egy nagy zsákba. Sajnos a fekete cipője már olyan kicsi, hogy fel sem ment a lábára. Közben Emő a konyhát rakta rendbe. Elindultunk hát, hogy vegyünk egy fekete, lehetőleg tiszta bőrből készült ünneplő cipőt. DEICHMANN, Auchan, TESCO, sehol nem kaptunk 36-os méretben. Ha már a TESCO-ban jártunk, vettünk néhány kaja félét (kenyér, kaukázusi kefir, párizsi, sör, lazac gerinc stb.) Végre részántam magam és vettem egy kerámia bevonatos palacsintasütőt. Félve vettem, meg, mert gyanús volt, hogy miért nem 4-5-6 ezer forint, hanem 2190.-, de végül megvettem. Itthon majdnem egyedül kellett vacsoráznom, mert Áron csak egy kefírt kért, Emő, meg semmit.
Áront nehéz lesz visszazökkentenem a hétköznapokba. Mire lezuhanyozott és lefeküdt, már elmúlt tíz óra.
Emő beszámolt a benti kálváriájáról, miközben én már majdnem elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése