tenisz

A fiúk már régen a számítógép mellett ültek, amikor én felkeltem. Szolid reggeli. A fiúk segítenek mindent kihordani a kúp alá. Rám ia fér, mert egy picit beszart a derekam. Elkezdtem készíteni egy fiókot az istállóban lévő konyhaszekrényhez. Tízre megyünk a teniszpályára. Artina nincs tornacipője, de Áron hamar ráad egyet, amit már ő kinőtt. Leónak lenne, de ő meg az autójukban hagyta és így semmilyen cipője sincs. Neki is találunk egy pár tornacsukát. Irány a pálya, ami szerencsénkre egy percre van tőlünk. Rövid bemelegítés után végeztettem velük néhány gyakorlatot, amiket Áron tenisztáborában lestem el. Utána ők játszanak párban egymással. Visszatérve mindhárman nekiállunk parlagfűvet írtani. Csak úgy hatásos, ha tövestől húzzúk ki.
Ebédre összeszedtem az összes maradékot a hűtőből. A lecsónak volt a legnagyobb sikere. Arti a rántott csirkecombot ette, a tökfőzelék pedig a kutyának se kellett.
Ebéd után, amíg a fiúk el voltak foglalva egymással, próbáltam egyengetni a hátam a padlón. Valamhit segített, de még mindig rossz.
Közkívánatra nekiálltam palacsintát sütni. A fiúk kivitték a töltelékeket a kúp alatti asztalra (szilvalekvár, almalekvár, tehéntúró tejföllel és vanilia cukorral, csoki öntet és dió) és ott töltögették azt, amelyik már elkészült.
Még sütött a nap, amikor kitalálták, hogy szeretnének egyet úszni a Dunában. Felszerelkeztünk (törülközők, Artinak mentőmellény, létra) és irány a Duna. A víz már hűvösnek indult, ezért egy 15-20 perc múltán visszarendeltem őket. Száraz ruha és napozás.
Néha annyira jól megvannak egymással a fiúk, hogy nem is kívánják a társaságomat. Ilyenkor bélyeg bündlizés, sakk és bármi más. Közben igyekeztem Bélának segíteni. Most van egy kis esély arra, hogy kikecmereg a gödörből. Este rendbe tettem az IGO Primo-t. Kiderült, hogy az idei Ausztriai térkép okozta a kavart. Amint kicseréltem a tavalyira, rendben működött minden. Lefekvéskor telefonálással enyhítettem Emő hiányát. Kiadta a feladatokat, holnap már találkozunk.