Reggelire Áronnak meleg szendvicseket készítettem, magamnak pedig sonkás tojást úgy, hogy felavattam a kerámiás palacsintasütőt. Áron ahelyett, hogy elkezdte volna a szobájában a rendcsinálást, nekiállt legózni és így minden szanaszét van.
Áronnak tíz órára be kellett mennie az iskolába énekkari próbára. Levittem a postára a hülyék havi megtakarítását és bevezettem a táblicskuba. Útközben találkoztam Ilivel és Emőkével, akik éppen a lépcsőházban tették a törvényt. Nekiálltam tovább katalogizálni a VHS kazettákat. Mire Áron hazajött, már a nyolcadiknál tartottam. Többek között megtaláltam azt a kazettát is, amelyiken a riportok vannak és megígértem Emőnek, hogy majd együtt megnézzük. Közben erős nosztalgiát éreztem a francia nyelvű filmek kockáin. Mi lenne, ha legalább annyira felfrissíteném a francia tudásomat, hogy ezeket a filmeket újra nézhessem. Ma, ez közel húsz év távlatából teljesen reménytelennek tűnik.
Ebédre megettük a füstölt húsos bableves maradék részét, részemről tejfölösen. Délután elmentem a világ végére a sövény nyíróért. Oda-vissza több mint két óra tömegközlekedéssel, addig Áron átment Emőkéhez. Mielőtt elindultam volna vissza, felhívtam Nóra nagyit, hogy kb. egy fél óra múlva fogok ezzel a nehéz cuccal átszállni a Moszkván (mai nevén Széll Kálmán tér), ha le tudja hozni Áron szemüvegét és a fogkeféjét, akkor ott a 139-es végállomásán át tudnám venni. Modta, hogy ő ennyi idő alatt nem tud oda lemenni.
Mire hazaéértem, már Emő is otthon volt. Kivasalta Áron ünneplőjének az ingét.
Áron kapott Emőkétől egy fából készült kirakós logikai játékot és azzal próbált engem is vizsgáztatni. Nem voltak egyszerűek a feladatok és voltak közöttük olyanok, amiket Áron hamarabb oldott meg, mint én. Vacsorára, a változatosság kedvéért lazacot sütöttem és hozzá hagymás almát, de úgy, hogy Emő tudjon felvinni a Csabiéknak is belőle. Közben megpucoltam, az utolsó adag almát, hogy Emő tudjon belőle pürét készíteni.
Áront egyszerűen nem tudtam tíz óra előtt az ágyába könyörögni, pedig biztos, hogy a suli kezdéséig meg kell oldanom a régi ritmus - nyolckor vacsora, fél kilencre ágyban és maximum kilencig olvasás - visszaállítását. Még a késői lefekvésekor kibulizta, hogy reggel bekapcsolhassa a számítógépet.
Utána Emővel még megnéztük a riportokat, amik 18 évvel ezelőtt készültek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése