Mára szerencsénkre megenyhűlt az idő és már a reggelinél élvezhettük, hogy kint a kúp alatt költhettük el a szalonnás tükörtojást és a tejeskávénkat.
A délelőtt részemről nagy semmit tevéssel, olvasással (Polcz Alain: Asszony a fronton) és a lepréselt bélyegek szortírozásával telt el. Emő félrevonult és készült az új kiállítására. Ilyenkor minden helyszínen az Ő cuccai vannak kipakolva és én csak a maradék helyeken húzhatom meg magam. Ez előre várható volt és én ezt szívesen vállaltam.
Délben egyikünk sem volt annyira éhes, hogy valamilyen új kaja készítésébe kezdjünk. Megettük a tegnapról maradt tárkonyos krumpli levest, amiben itt-ott még csirkeaprólék darabok is voltak. A délutáni kávé után tisztességből kimentünk a stégre, amit a nagy hőség miatt tegnap, tegnapelőtt mellőztünk.
Emő beszélt a Bélával telefonon és arra buzdította, hogy ezzel a költözéssel a gödör nehezén már túl vannak és innen már csak jobb lehet.
A kütyü időjárás jelentése hamisan 2-es Beaufort szélerősséget jelzett, de volt az más 4-es 5-ös közötti is. Az olyan ember, aki valaha vitorlázott, ezt már szemre is meg tudja állapítani, mert ilyenkor a szél nem csupán hullámokat gerjeszt a vízen, hanem azoknak a hullámoknak a taraja időnként ki is fehéredik.
Korán kezdtünk el pakolászni, mert Emőnek este programja volt. Berámoltuk a képeket is, mivel lehet, hogy azok közül némelyik ott lesz a kiállításon.
Hazaérve Emő ment a gyülekezetbe, én pedig kis pihenő után a régi menüt készítettem el. Sült lazac és párolt hagymás alma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése