Meglocsoltam a paradicsomost. Emőnek nem múlt el reggelre a hasfájása, ezért neki csak két szelet pirítós kenyeret és egy üres teát készítettem. Már a reggelit sem a kúp alatt fogyasztottuk, mert mire mi idáig jutottunk, már nagyon melegen tűzött a nap.
Utána bélyegáztatással múlattam az időt. Möci bejelentkezett a kozmetikushoz, és amíg ott volt, addig én elmentem az üvegeshez és bevágattam az istállói konyhaszekrénybe méret alapján az üvegeket. Látva a mesternél egy olyan kisebb terítő méretű konyharuhát, amin vitorlás csomók voltak lerajzolva, azt is elkunyertáltam. Egyedük tértem vissza a bázisra. Ebédre magamnak kirántottam két csirkecombot, Möcinek pedig serpenyőben egy csepp olajon sütöttem meg néhány filézett csirkehúst, hozzá mind a kettőnknek sós vízben főtt krumplit tálaltam.
Olyan nagy a hőség, hogy még a Dunába se merészkedtünk, csak a szigetelt házban hűsűltünk. Sokat beszélgettünk. A pénzügyek kezelésében nem, értettünk egyet, és bár ez egy picit közénk állt, de ezek nem antagoniszikus ellentétek.
Estére jól kitárgyaltuk néhány zongoraművész ( Kocsis Zoltán, Érdi Tamás. Alfred Brendel ) előadói kvalitásának különbségeit, miközben több előadótól is meghallgattuk Beethoven No 32. Op 111. zongoraszonátáját, különös tekintettel annak egy olyan részére, amiben én jazzes stílust véltem felfedezni, miközben a jazz Beethoven halála után csak 3/4 évszázaddal kezd éledezni New Orleans-ban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése