hőségriadó

Az este sikerült megtalálnom egy konnektorba dugható szűnyogriasztót találnom. Hogy attól-e, vagy különben is átették a csapásirányt máshova, nem tudni, de az éjszakánk nyugodt volt. Reggel még nyolc óra előtt igyekeztem ellátni a paradicsomost talaj locsolással, mert mindenki azzal riogat, hogy 40 fok meleg lesz. A kúp alatt reggeliztünk és utána átvittem Ferihez a gyökadaptereket, hogy eldicsekedjek vele, milyen jókat esztergált J. Feri. Vittem át nejik Emő sütötte spenótos rétest is, no meg Rokkónak csontokat.
Visszajövet sok apró dolgot csináltam. Megjavítottam és felállítottam a kerti zuhanyozót, készítettem egy ú fiókot az istállóban lévő konyhaszekrénybe és készítettem egy új rögzítőt a nagy szörfdeszka szkegjéhez. Áron közben írtotta a parlagfüvet.
10 óra körül a hőségtől már nem lehetett kint maradni a kertben. A Dunába sem merészkedtünk, mert annyira tűzött a nap, hogy az este hatig veszélyes. Inkább élveztük, hogy a hőszigetelésnek köszönhetően, bent a házban milyen jó idő van.
Emő, most először játszott velem egy parti sakkot. Kapott egy vezér előnyt és nagyon megfontolt játékkal kiharcolt egy döntetlent. Később nekidurálta magát és elkezdte feldogozni a pénteken vásárolt szilvát.
Az ebéd és a vacsora teljesen összefolyt, ahogy Áron szokta ezt nevezni: ebcsorázunk. Megsütöttem sok szelet korábban bepácolt és a mélyhűtőből előkapott lazacot és azt ettük azzal a fínom franciasalátával, amiben még a kertben szedett alma is volt. A 2005-ös fehérbort Emő találta az éléskamrában. Jól jön egy alkoholista a családban.
Késő este, talán már tíz óraután, lementünk a Dunára úszni egyet. Nagyon finom volt.