Vége a nyárnak, bezár a bazár

Nagyon későn ébredtem, ami érthető is, mert éjjel felébredtem és mivel nem sikerült azonnal visszaaludnom, inkább olvastam egy kicsit a Grecsó könyvből.

1/2 10 is elmúlt, amikor kimentem a kertbe locsolni. Utána megkértem Áront, hogy segítsen beazonosítani a villanyóra 16 darab biztosítékát, hogy amikor Mikus úr majd jön, akkor tudjam arról informálni, hogy melyik szál mennyire van leterhelve.

Azt már most is lehet tudni, hogy az elektromos kazán ilyen 3 x 16 Amperes kismegszakítók mellett nem mehet akkor, ha a mosógép, a mosogatógép, az elektromos tűzhely, a szalag fűrész, a csiszoló vagy a szauna bármelyike megy. Kidolgoztuk a kommunikációs láncot és minden biztosítékról feljegyeztem, hogy mely fogyasztókra vonatkoznak.

Áronnal közösen elkészítettük a reggelit és megnéztük az Interneten, hogy mit készítsünk a maradék cukkiniból. Áron egy gyorsan és egyszerűen elkészíthető bundás cukkinit javasolt.

A vevő írt, hogy annyira meg vannak elégedve a kütyüvel, hogy szeretné, ha a fiának is szereznék egyet. Nosza rögtön megrendeltem egy másodikat.

A cukkinit megint együtt készítettük. Arra gondoltam, hogy előtte megesszük az egy hete hűtőben tárolt paradicsomlevest. Áron nagyon szagolgatta, ízlelgette és végül otthagyta és már a bundás cukkinitól is elment a kedve.

Még gyorsan meglocsoltam a veteményeseket.

Este hatkor kezdtük el a cihelődést és hétkor már el is tudtunk indulni. Amikor a Gazdagréti térhez értünk, Manna már nagyon vágyott a szabadságra, de mondtam neki, hogy még legyen egy kis türelemmel, mert előbb felgurulunk a Márton Áron térre, hogy Áron buszbérletével felavassuk az új jegykiadó automatát.

Áron bepötyögte a kívánt válaszokat, de amikor a Diákigazolvány számához ért, közölte, hogy az otthon van. Megfordultunk és abban állapodtunk meg, hogy miután felvisszük a cuccokat, ő ideadja a Diákigazolványát és rendezi a kosarakat Möcivel, megfürdik és készülődik a holnapi évnyitóra, én pedig visszamegyek a jegykiadó automatához megvenni a szeptemberi bérletét.

Ez idáig látszólag simán ment. Utána felvittem Möcihez a kívánt almapépet, mert a fájós foga miatt egyelőre nem tud mást enni. Egyúttal elpanaszoltam, hogy ennyi kaját én még életemben nem dobtam ki, mint ezalatt a négy nap alatt, mert megpenészedett, megromlott. Möci azt mondta, hogy ne okoljam őt ezért, mert nem vagyunk egy háztartásban. Reggel nem kell, hogy menjek Áron évnyitójára, mert ő már nagyfiú, el tud egyedül is menni. Reggel kilencre legyek kész és őt vigyem a fogorvoshoz.

Utána még megjavítottam Áron szemüvegét és kinyomtattam a tankönyvrendelésre befizetett átutalás bizonylatát, mert ezt kérte a Rita néni (osztályfőnök) a holnapi tankönyvek átvételéhez.

A szerelés folytatódik

Laci bácsi ma egy órával korábban kezdett a szerelési munka folytatásához, ezért nekem is egy órával korábban kellett felkelnem. Se baj, annál hamarabb fog végezni. Már hét óra előtt kinyitottam a kaput és ki is álltam az autóval, mert tudtam, hogy előbb-utóbb el kell mennem a piacra, sőt pénzt is kell kivenni a falból, mert Laci bácsi munkáját. ki kell majd fizetni.

Áron készítette a reggelit. Laci bácsit csak egy kávéval kínáltuk.

Közben megjött Mikus úr. Tőle azt a feladatot kaptam, hogy szerezzek be 20 darab hungarocellbe való tiplit, 12 fm 25 x 25-ös kábelcsatornát és alapos vizsgálat után írjam össze, hogy a 13 kismegszakító mely áramkörökhöz tartozik, hogy ő megállapíthassa, melyik három az amelyik csak kicsit van terhelve.

Mielőtt elindultam, meg is kérdeztem, hogy mennyibe fognak kerülni a munkálatok. Tudtam, hogy ez nem egy húsz filléres munka, de a 45.000.- forint hallatán nagyon meglepődtem és arra gondoltam, hogy egy szavam se lehet, mert ha már elmulasztottam a munka megkezdése előtt megkérdezni, hogy mire számíthatok, akkor azzal kitöltöttem egy biankó csekket, és most már nincs egyéb dolgom, mint fizetni, mint egy katonatiszt.

Elindultam a piacra. Nem vettem sok mindent, csak két kiló krumplit, egy üveg csípős paprikát, 20 dkg füstölt császár szalonnát. Megvettem a barkács boltban a hungarocell tipliket és egy fél kiló 100-as szöget. Megrendeltem a 12 fm kábelcsatornát és felvettem 50.000.- forintot a falból.

Be kell látnom, hogy az ártól függetlenül Laci bácsi szép és alapos munkát végzett. Visszaakasztva a gépház ajtaját láttam, hogy azon egy kicsit igazítanom kell, mert az egyik újonnan felszerelt csonk miatt nem csukódik teljesen

A szerelés utolsó fázisában Laci bácsi kérte, hogy legyek a segítségére a fűtési rendszer feltöltésében és a légtelenítésben. Ő elkezdi lent tölteni, én pedig nyissam ki a fenti radiátorok csapjait. Először csak levegő fog jönni és amikor meglátom a vizet jönni, azonnal zárjam el, nehogy a fenti szobákat elöntse a víz.

Közben csörgött a telefon, amit Áron vett fel. Üzentem Möcinek, hogy most légtelenítek és perceken belül visszahívom. Möci már csak Áronon keresztül üzente, hogy elege van abból,hogy nekem mindenféle szar cső fontosabb mint Ő.

Laci bácsi az ő részéről befejezte a munkálatokat, mint mondta, most már jöhet az elektromos bekötés.

Folytattam az istálló padláson a szerelést és átkonstruáltam a gépház farácsát. A padláson az elkészült polcokra visszakerültek az üres sörös dobozok és így áttekinthető és nagy rend lett ott is.

Áron olyan Űrállomást épített legóból, hogy mondtam is neki, ezt meg kell örökíteni.

Az idő csodálatos, de azt éreztük, hogy lassan el kell búcsúznunk a Dunától. Áronnal közösen készítettük a cukkini tekercset és amikor már betettük a sütőbe, akkor felvettük a fürdő szerkót és irány a Duna. Úsztunk egy jó nagyot. Áron korábban indult vissza a házhoz. Kértem, hogy zárja el a sütőt és melegítse meg a sóskát.

A cukkini odaégett, a sóska odakozmált, de azért nem nagy kár, mert már amúgy is gyanús volt az íze. Áron alig tehet az egészről, mert csak annyit hibázott, hogy a sóskát nem a mikróban melegítette, hanem abban a sima rozsdamentes lábosban, amiben a hűtőszekrényben volt.

Késő délután megjött a villanyóra leolvasó.

Laci bácsi szereli az elektromos kazán csőrendszerét.

Hajnali ötkor felébredtem és a gondolatok toluló kavalkádja miatt nem tudtam tovább aludni. Felgyújtottam a kis LED lámpát  és elővettem a Grecsó Krisztián könyvet. A könyv egyre jobban tetszik, miközben abban is biztos vagyok, hogy nem mindenkinek egyezik erről a véleménye. Nagyon érdekes, hogy a könyvnek (Pletykaanyu) nincsen cselekménye, csak hangulata, attitűdje.

Este beállítottam az ébresztőt 3/4 8-ra és jól is tettem, mert Orosz Laci bácsi, bár nyolcra ígérte már öt perc múlva csengetett.

Rögtön hozzákezdett a munkához. Igyekeztem mindenben a segítségére lenni, de nem sok mindenben tudtam neki segíteni. Csupán a csövek vonalvezetésében tudtuk a tervet megbeszélni. Közben neki el kellett szaladnia venni két darab 3/4"-os hollandit, mert azt gondolta, hogy nekem a két darab Külső/Belső szelepet hollandival fogják adni.

Mi közben reggeliztünk és Laci bácsit is invitáltuk, de ő csak egy kávét fogadott el. Délben bejelentette, hogy ő mára befejezte a munkát és majd holnap reggel, inkább korábban kezd és folytatja.

Ebédre kirántottam a csirkecombokat és megmelegítettem a múlt vasárnap készített sóskát hozzá. Áron egy kicsit gyanakodva kóstolgatta a sóskát, de azért egy kicsit evett belőle. Sajnos az utolsó két csirkecombot bent felejtettük a bekapcsolva maradt fritőzben, így azok majdnem szénné égtek.

Ebéd után átmentem Gabikáékhoz, hogy beszámoljak a Windows 7 installálásának a fejleményeiről. A jelenlegi állapotot megtekintendő Gabika átjött. Nagyon meg volt elégedve a Möci gépének a látványával. Mivel ők már megállapodtak Imrével, hogy az ő gépét az Imre fogja installálni hétfőn, abba nem piszkáltam bele.

Kíváncsian várom a fejleményeket, sőt szívesen venném, ha a driver-ekből Imre nekem is juttatna, mert azokat még nem sikerült megtalálnom.

Délután Feri átjött, hogy segítsen az istálló padlásáról lerámolni, mert ott szeretnék egy polcot beszerelni az üres sörös dobozoknak, amiből egyszer majd készítek egy sörkollektort. A megüresedett helyen Áron gyönyörűen kitakarított és mi a Ferivel ketten rögzítettük a polcrendszer két oszlopát.

Amikor már mind a ketten alaposan elfáradtunk kiteregettem a leázott bélyegeket és folytattuk a lefekvés előtti olvasást.

.

Megjött Áron

Délelőtt már nagyon vártam Áront. Már már azon voltam, hogy a nagy öröm mellett szemre hányjak, hogy egy hete nem tudtam őket elérni telefonon, amikor Áron elmesélte a nagyi kalandját a mobil telefonjával. A telefon egyszer, de még a kirándulásuk elején lemerült és a visszakapcsoláshoz kellett volna a PIN kód, de ezt a nagyi nem tudta, ezért nem tudta bekapcsolni a telefonját.

Möci azt tervezte, hogy ezen a hétvégén nem jön velünk Dömsödre, hanem Csabival és Anettel megy Balatonfüredre, ahol leváltja Emőkét, aki már egy pár napja ott van Andrissal és Gergő. Emőke, Anett és Csabi mennek tovább a szlovén tengerpartra, Möci pedig ott marad Füreden a két fiúval, amíg vasárnap Jociék nem mennek értük. Nekem mindig bonyolult családom volt.

A cuccok nagy részét és Mannát is már levittem az autóba.

Áron ahogyan ígérte 11 órára be is futott. Nagy volt az öröm. Ha Áron csak egy hétre kiteszi a lábát, mindig nő egy picit. Meg is mértük a testmagasságát, most 152 cm. Csak letette a bőröndjét és mind a ketten elkezdtünk gyorsan pakolni, délben már indultunk is Dömsödre. Möci lent elkapott minket és felháborodottan kérdőre vont, hogy tőle már el sem köszönünk. Bevallottam, hogy mi hittük azt, hogy ő már köszönés nélkül el is indult Anettékkal és Csabival Balatonra.

Csak a TESCO-nál álltunk meg. Áron újabb 300.- forinttal bővítette az immáron 700.- forintos heti zsebpénzét a PET palackok leadásával, így pont egy ezres üti a markát. Vettünk egy fél grillcsirkét egy nagy zacskó tablettát a mosogatógépbe, mindenféle innivalót, paradicsomot, bagettet és kék sajtot a tervezett göngyölt cukkinihez meg rántani való csirkecombokat.

Gyönyörű napsütésben érkeztünk a dömsödi bázisra. Magam is meglepődtem, hogy nem csak Áron nőtt, hanem a smaragdfa is.

Felhívtam Laci bácsit az elektromos és a gázkazán összecsövezése, Mikus urat pedig az elektromos bekötés végett és egyeztettem Laci bácsival a holnap reggeli munkakezdést, Mikus úrral pedig a terepfelmérést. Laci bácsi nyolcra ígérte, hogy jön, ha nem zavar minket a pihenésben.

Kicsit lepihentünk és egymás mellett ki-ki olvasgatta a saját könyvét.

Este a grillcsirkét vacsoráztuk és beáztattam egy adag levágott áztatni való bélyeget.

Áron sokat mesélt az Egerben töltött több mint egy hétről. Megvették Jókai Mór: A kőszívű ember fiai c. könyvet.

Megjött Áron és a Nagyi

Egy nehéz nap elé nézek. Manna már többször és nagyon erőszakosan dugta a fejét, hogy kelljek már fel, mert ő le szeretne menni a kutyafuttatóra. Én viszont nem tudtam igazán felébredni, mert tegnap este még éjfél után is csak az ASUS Windows 7 installálásával küszködtem, de hiába.

Késő este még Bodolai Tibivel is konzultáltam, aki egyet értett az elképzelésemmel, hogy először egy XP-t kellene telepíteni, amire ez a régi BIOS is fel van készítve és onnan már lehet USB driverrel az új BIOS-t frissíteni.

A reggeli szenvedéseimtől végül Möci mentett meg, aki átvállalta, hogy Mannát leviszi a kutyafuttatóra.

Nyugodtan aludtam tovább és már majdnem kilenc óra lett, mire valahogyan visszatért belém az élet.
Nyugodtan aludtam tovább és már majdnem kilenc óra lett, mire valahogyan visszatért belém
az élet. Az ébredezést is megpróbáltam finoman, óvatosan kezelni és ezért először csak az ágyban olvasással terheltem magam.

Möci indította el a nyomtatót és fel is bélyegeztük az Önkormányzatnak írt kérelmét.

Utána én is ki tudtam nyomtatni a kütyü vevőjének szánt levelet, mivel eddig nem jelentkezett e-mailben. Alig, hogy feladtam mind a két levelet, Möci már hozta le a posta csomagot. Megjött a kütyü és olyan gyönyörű és gyors, hogy legszívesebben megtartanám, de nem lehet, mert a vevő már leütötte.

Egy óra múlva megjött a vevő e-mailje is, azzal, hogy ők már nagyon várták a kütyüt, de azt nem tudták, hogy nekünk e-mailben kell felvennünk a kapcsolatot egymással.

Ilyen koincidencia csak a mesében létezik.

Délután végre megszólalt a telefon és Áron jelentkezett, hogy megjöttek a nagyival Budapestre. Úgy tervezi, hogy holnap délelőtt 10 és 11 között jön haza. Nagy kő esett le a szívemről, mert már kezdtem aggódni.

Könyvtár

Nagyon korán ébredtem. Az idő még ősziesnek sem mondhatóan hideg.

Átnézem a leveleimet és miután semmi érdekes, leszaladok tejért. Vettem még hozzá egy szelet császárhúst és mire Möci lejön, elkészítettem a reggelit.

Nóra nagyit és Áront nem lehet elérni. A nagyi telefonja állandóan ki van kapcsolva.

Möcivel lesétáltunk a Nagyszeben téri könyvtárba, mivel holnap lejárnak a nálunk lévő könyvek kölcsönzési ideje. Kiválasztottunk újabb 4-4 könyvet. Többek között egy francia nyelvkönyvet, amihez még mp3-as CD hanganyag is tartozott. A CD-t a biztonság kedvéért azonnal lemásoltam.

Berendeztem a korábbi, csak vázlatosan megírt blogbejegyzéseket és a mait kivéve mindet közzétettem.

Csabi kettő körül megjött és hazahozta Mannát, meg a hűtőből a hat szelet karajt, amiből Möci olyan finom tepsis burgonyát készített, hogy a tíz ujjamat is megnyaltam utána.

Kinyomtattam az ELMŰ-nek írt levelet és a suliba menet magamhoz vettem, hogy majd feladom a postán.

Úgy mentem az Áron iskolájába a 8-as busszal és az 59-es villamossal, hogy magamhoz vettem a frissen kikölcsönzött Grecsó Krisztián könyvet és az úton olvasgattam. A Márton Áron téren örömömre megláttam, hogy installáltak egy új menetjegy automatát. Legközelebb csak néhány megállót kell buszoznunk és bármikor meg tudjuk venni Áron bérletei. A létesítmény annyira korszerű, hogy nem csak készpénzt, bankkártyát, de még PayPass-t is elfogad.

Befizettem Áron  szeptemberi étkezéseit. Nem én voltam ez egyetlen szülő, aki most intézte ezt.

Visszafele jövet feladtam az ELMŰ-nek az ajánlott levelet.

Ismét nekiestem az ASUS installálásának és ha nem is jutottam el a célig, sokat haladtam benne.

Pihenés gyanánt megnyertem 1-2 sakkpartit, de már majdnem éjfél lett, mire ágyba kerültem.

Kínlódás az ASUS W 7 telepítésével

Manna már reggel hétkor böködött a fejével, hogy ki szeretne menni. Először még próbáltam nyugtatgatni, hogy várjon egy kicsit, mert még alszom, de annyira erőszakos volt, hogy le kellett vele mennem, hogy kiengedjem.

Möci készített egy kávét és egy szendvicset.

Kimentem locsolni. Manna a kert közepén ült, de amikor meglátott, elkezdte magát produkálni. Felrohant a régi almafa tetejére és futkosott a kertben. Ez valamelyest megvigasztal, hogy talán nem beteg.

Amíg én a blogot írom, Möci előveszi az angol tanulni valóját. Írok is neki hat, kívülről megtanulni való mondatot.

Dél körül megjött Csabi és Marci.

Felajánlottam nekik, hogy elkészítem az egy kiló csirkeszárnyat buffallói csípősnek, de nem éltek a lehetőséggel. Inkább kiültek a kúp alá és elkezdtek rozé fröccsökkel beszélgetni.

Marci azonnal nekifogott a Windows 7 telepítésének, de ugyanabba a csapdában kötött ki, mint én.

Internetünk még mindig nincs. Felhívom az INVITEL-t, bemondom a hibajegy számát. Az ügyintéző arról tájékoztat, hogy rajta vannak a munkán.

Ma már nem lévén Forma1, hívtam Bélát is telefonon. Közösen megnéztünk egy-két beállítást a Bios-ban, de nem jutottunk előrébb.

Mi lassan elindultunk haza Gazdagrétre. Csabiék mindent tudnak a bázisról. Különben is Csabi már nem először tölt itt néhány napot. A hűtőszekrény és az éléskamra tele van, úgy hogy éhezni sem fognak. Búcsúzóul még ad egy telefonszámot (Zoli), ha netalán végleg feladnánk a telepítést.

Hazafele jövet már kezdtünk nagyon éhesek lenni. Meg is álltunk a Gyümölcshalom-nál, de náluk csak hamburgerek voltak. Möci mondta, hogy innen már nagyon hamar hazaérünk és a kosárban van megmelegíthető kaja.

"Megjöttek az albán menekültek", ezzel köszöntöttük Beke Palit. Felhordtuk a cuccokat és miután bekaptam egy kupica eper pálinkát István apósom egészségére, megmelegítettük a rakott zöldbab maradékát és egy-egy szelet magos kenyérrel el is fogyasztottuk.

Közben azért készítettem a biztonsági tartalékot estére. A hazahozott csirkeszárny felét odatettem pörköltnek.

Lementünk a házi orvoshoz. Nekem felolvasták a laborom eredményét, Möcinek pedig megmérték a vérnyomását és közölték, hogy a hipochondriát leszámítva mindketten 100 %-os egészségnek örvendünk.

Este írtam az ASUS szerviznek egy levelet, hátha ők megmondják a frankót.

Manna kedély beteg

Mire felébredtem, Möci már nem volt sehol. Nem izgultam, mert tudtam, hogy csak a templomba ment.

Az idő kimondottan őszies. Bár süt a nap, de nagyon erős szél fúj.

Öltözés után megnéztem, hogyan lehet összekapcsolni a kütyüt az autórádió rendszerével. Möci biztosan fog örülni annak, hogy mostantól ezen keresztül is hallgathatja a kütyüjén lévő angol hanganyagokat.

Amikor Möci megjött elkezdte készíteni a reggelit, én pedig elvetettem az utcai kerítés mentén a belső oldalon az őszirózsa magokat.

A hűvös idő ellenére a kúp alatt reggeliztünk.

Délután a Forma1 szerintem nem volt túl izgalmas. A Berlini úszó Európa Bajnokság sokkal érdekesebb volt.

Lenyírtam a kert hátsó részén a már nagyra burjánzott gazt és kigazoltam a hátsó paradicsomost is.

Manna nem tetszik. Lehet, hogy valami betegség bujkál benne. Nem olyan élénk, mint lenni szokott. Nem is eszik, nem is iszik, csak lekuporodik a szőnyeg közepén és hagyja, hogy a dolgok történjenek körülötte.

Gabika átküldte Feri bácsival a Hillary könyvemet és kölcsönbe a Popper Pétert.

Végre rászántam magam és megírtam az ELMŰ-nek a fogyasztói egyesítésre a kérelmemet. Eddig ez azért húzódott, mert valahogy nem volt ihletem, hogy meggyőző módon előadjam a dolgokat. A mostani szüleményemről sem éreztem azt, hogy "na ennek nem fognak tudni ellent mondani". Möcivel is elolvastattam, hátha belediktál valami nagyon erőset. A levelet innen természetesen nem tudtam elküldeni, mert itt se nyomtató nincs, se Internet. András Gábornak az volt a véleménye, hogy a kérelmem teljesen logikus és a helyes megoldás is a javaslatom lenne, de mivel az "igen" szó négy betűből áll, a "nem" pedig csak háromból, az Elmű valószínűleg ez utóbbit fogja válaszolni.

Este megnéztünk egy eléggé limonádé, de bájos amerikai filmet (Aludj csak, én álmodom) Sandra Bullockkal.

Notebook vásárlás

Möci ébresztett, hogy mindjárt hét óra és ki kell állnom az autóval, mert hétkor jönnek az árokásó gépek és utána már nem fogunk tudni kiállni.

Gyorsan kiálltam az autóval és már bújtam is volna vissza az ágyba, ha nem jön a következő napi parancs, hogy hívjam fel a Gabikáékat, mert nyolckor indulunk a TESCO-ba la notebookokért..

Fel is hívtam őket és mi is kezdtünk készülődni.Pontban nyolckor csöngettek Gabikáék. Nekem már csak arra tellett, hogy dicsekedjek, figyeljétek meg, milyen gyorsan tudok felöltözni.

Még egy utolsó pillantást vetettünk a TESCO újságra és már indultunk is.

A TESCO-ban rögtön a műszaki részleghez mentünk. Személyesen is szemügyre vettük a kérdéses notebookot (ASUS 5100M s103D). A gép nagyon szép és ahogyan összeszámoltuk, végül 163.000.- helyett 99.990.- ért tudjuk megvenni, ráadásul az egyiket 0 %-os THM-mel tíz havi részletre.

Gabikának is megjött a kedve egy darabra és ha már egyszer ott voltunk, akkor vettünk hozzá egy-egy notebook táskát is.

Visszafele beugrottunk a dömsödi henteshez és a piacra is. Vettünk sütni való kolbászt, karajt és egy kiló csirkeszárnyat, a piacon pedig fokit, tejet és kenyér féléket.

Itthon gyorsan elkezdtük a reggelit készíteni, mert lassan már dél lesz.

Miközben a kúp alatt reggeliztünk Zsolti bácsi magához szólított a kerítés túloldaláról, hogy adna nekünk egy hatalmas zacskó őszi barackot.

Reggeli után megkóstoltuk és nagyon finom zamatos őszibaracknak ízleltük.

Reggeli után nekiláttam a Windows 7 telepítésének, de csak odáig jutottam, hogy az F8-ra és az F12-re nem, de a Del-re behozza a BIOS beállítási lehetőségeit. Utána viszont elakadtam, Bélát pedig nem tudtam elérni Skype-on, mert nem volt Internet. Próbálkoztam resettel, de az sem segített és amikor felvettem a
telefonkagylót rájöttem, hogy a telefon vonal rossz.

Hívtam volna az ügyfélszolgálatát, de a gépi hang azt mondta, hogy majd hétfőn munkaidőben próbáljam újra.

Bélát telefonon sem lehetett elérni, mert ilyenkor, amikor megy a Forma1, számára ki van zárva az egész külvilág.

Átmentem Gabikáékhoz, a Win 7 installálása elindult ugyan, de egy idő  után ugyanazt a hibaüzenetet írta ki:

Béla persze nem érhető el, mert megy a Forma1 időmérő edzése. Magam is leültem Feri bácsi mellé, hogy együtt nézzük a Forma1-et.

Később Gabika azt javasolta, hogy ne az Invitel Ügyfélszolgálatot hívjam, hanem az Internet hibabejelentőt online. Meg is tettem és chate-n keresztül bejelentettem a hibát. Azt ígérték, hogy legkésőbb hétfőn délelőtt ráállnak és ha szükséges a házba bemenni, akkor telefonon hívnak.

Délután átjött Zacher Pali az egyik unokájával. Megmutattuk neki a lakókocsi belsejét és Möci végigvitte a kerten, sőt  még a Manna cicát is együtt keresték.

Möci telefonon beszélt Csabival, aki megnyugtatta, hogy majd ők, Marci barátjával hétfőn, amikor lejönnek, megoldják a Windows 7 telepítését, mivel Marci nagyon ért ehhez.

Este keresgéltünk valamilyen nézhető csatornát a TV-n, de egyik gyengébb volt a másiknál.

Kimentünk megnézni, hogyan állnak az út feltúrásával és ahogyan azt délután ígérték, estére valóban járhatóvá tették az utcát. Ezen felbuzdulva be is hoztuk az autót a teniszpálya mellől a kertbe.

Este a lefekvéskor Möci megint elővette a régi témát, hogy a kapcsolatunkat most már három év után rendezni kellene, mert ez neki így nem nyújt semmiféle biztonságot.
Ilyenkor, amikor ez a téma felmerül, minden alkalommal elmondom a véleményemet, hogy két ember kapcsolatában a biztonságot csak a szeretet és a szerelem nyújthatja. Minden egyéb csak üres formaság.

Saunier Duval szerelése

Möci már nyolc óra előtt ébresztett, mondván, nem sokára itt lesz Laci bácsi. Gyorsan fürdőszoba és magamra kaptam valamit, hogy ha valóban nyolckor jön Laci bácsi, akkor tudjam fogadni. Még a kertkaput is kinyitottam, hogy kényelmesen be tudjon állni az autójával.

Gyorsan végig locsoltam a veteményeseket. Közben Béni átszólt, hogy Gabika, locsoljál csak, egész éjjel esett az eső. Béni honnan tudja, hogy mi történt az éjjel? Én speciel egész éjjel aludtam.

Nemsokára megérkezett Laci bácsi és hozzá is kezdett a kiegyenlítő tartály egy méterrel feljebb helyezéséhez. Utána ketten felakasztottuk az új Saunier Duval elektromos kazánt és megterveztük a bekötéseket. Legközelebb jövő pénteken jön folytatni a munkát. Addig a  két darab 3/4"-os K/B golyós szelepet nekem kell megvennem, a többi anyagot Laci bácsi hozza.

Felhívtam Mikus urat is és ő is a jövő pénteken jön elektromosan bekötni a kazánt. Jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyunk lekésve semmiről, mert a fűtési idény kezdetére minden készen lesz.

Bélával a Skype-on keresztül tanácskoztunk a piacon elérhető legjobb ár/érték arányú notebookokról.

Még ebéd előtt elmentünk a vasudvarba a két golyós szelepért. A barkács boltban vettünk tapéta ragasztót, mert Möci az egyik rajzára szeretne valamit ragasztani.

Möci megfőzte az ebédet. A tegnapi rántott karaj és krumpli mellé készített nagyon finom sóskát.

Nagy nekifutással lenyírtam a kert hátsó részében elgazosodott füvet.

Délután átmentünk Gabikáékhoz és segítettünk nekik elpusztítani azt az üveg barack pálinkát, amit a szomszéd bácsi főzött nekik.

Négy napra tervezzük a Dömsödöt.

Korán kellett kelnem, mert szerettem volna ha Lenke elvégzi a szokásos vérvételt a labor vizsgálatokhoz. Hétre le is mentem, de a PSA-ra csak úgy vette le a vért előlegbe, ha az urológiai kérelmet is lehozom hozzá.

Vittem fel a reggelihez vajat, tejet és némi pékárút, majd elkezdtem keresni az urológiai papírt, hogy amikor Möci megy le a Lenkéhez levigye. Már majdnem minden papír halmot átlapoztam, miközben sok fölöslegeset ki is dobtam, de a papírt csak nem találtam meg.

Azt gondolom, hogy ahogy az ember egyre idősebb, egyre több papír veszi körül. Lehet, hogy ha a kupacokból sokat ki tudnék selejtezni, akkor talán ezzel együtt fiatalodnék is.

Hamar összekészülődtünk és indultunk Dömsödre. Emőke meg volt rökönyödve, hogy a Mannát három vagy négy napra tervezzük elszakítani tőle. A LIDL-ben megálltunk néhány élelmiszerért, de utána már csak a dömsödi hentesnél, illetve egy műkövesnél, ahol beszereztünk 2 db. 40 x 40 -es fű betont a lakókocsi kerekei alá. A dömsödi hentesnél vettünk egy nagy darab sütni való kolbászt és négy szelet karajt.

Az út utolsó szakaszán felhívtuk Orosz Laci bácsit, hogy mi nemsokára ott leszünk a bázison és jó lenne, ha el tudna jönni, hogy megbeszéljük az elektromos kazán felszereléséhez szükséges előmunkálatokat. Mondta, hogy most ebédelni fog, de délután meglátogat minket.

A vatera írt, hogy a kütyüt leütötték, de az még nincs átadható állapotban, mert még fel kell telepítenem rá az IGO-t és a térképeket.

Mi rántott karaj petrezselymes burgonyával. Amíg Möci csaszatolt, addig én bepaníroztam a húsokat és megfőztem néhány szem krumplit.

Béla a Teamvieweren keresztül segített megjavítani Katalin Skype-ját a Windows 8.1-én

A kertben learattam egy csomó sóskát. Nagyjából szétválogattam, külön a gaz és külön a sóska, majd Möcivel együtt leválasztottuk a szárától.

Hasonló sorsra jutott a zöldbab.

késő délután hívott Áron és kérte a segítségünket, mert nem tudják telefonon elérni a Szécsi Évát. Megadtam a nálam felírt telefonszámát, de lehet, hogy már azon sem lehet őt elérni, ezért azt javasoltam, hogy mondják meg mit üzennek és majd SWkype-on próbálom meg elérni.

Indulunk Karácsondra

Jó későn ébredeztem. Möci azzal ébresztett, hogy nagytakarításba kezdett. Megnéztük a Budapest - Karácsond útvonalat az IGO-n autópályával és anélkül. Úgy döntöttünk, hogy a fél óra különbség miatt nem kell matricát vásárolnunk.

Emő és Emőke elég lassan cihelődnek, de azért 11 órakor sikerül elindulnunk. Az út sokkal színesebb, mintha az M3-as autópályán mentünk volna. Útközben csak egyszer álltunk meg egy benzinkútnál és így 13:00 órára odaértünk. Andris, Joci és a két fiú már egy órája megérkeztek. Az idő jó volt, de azért az ünnepi ebédet bent terítették meg. István apósom nagyon örült a jöttünknek, de Áront hiányolta. Csabi üzenetét és az ajándékokat átadtuk. Azonnal asztalhoz ültettek és kezdődött a kaja. Nagyon finom sült sertés tarja volt majonézes krumplisalátával. A többiek mindenféle finom pálinkákkal koccintottak István egészségére, de nekem csak lime szörp jutott. Az ebéd végére Marika madártejet készített.

Ebéd után körülültük Istvánt, aki korát meghazudtoló szellemi frissességről téve tanúbizonyságot szavalt. Az egyik verset a másik követte. Mivel én meg sem kóstolhattam a pálinkákat, Istvántól kaptam egy üveg saját készítésű eper pálinkát.

Sajnos korán kellett eljönnünk, mert mindenki féltette, hogy lekési a tűzijátékot Budapesten. Ehhez képest már 3/4 7-re hazaértünk, azzal együtt, hogy  még tankolni is megálltunk útközben.

Itthon mind a ketten lepihentünk.

Áron hívott fel Egerből. Beszámolt az eltelt két napjukról. Ott Egerben is barátságtalan az idő, de ez nem zavarja Áront és a Nagyit a pihenésben és a lubickolásban.

Este, mint sokan mások is, felkapaszkodtunk a Széchenyi hegy déli lejtőjén a Rácz Aladár utca felől, hogy megnézzük a tűzijátékot. Reménytelenül sok autó között végül találtunk egy lukat, ahol leparkolhattunk. Az időjárás nem zavarta meg az eseményt, de nekem az volt az érzésem, hogy maga a tűzijáték, minden eddiginél szegényesebb és sivárabb volt.

Hazajövet felszedtük Mannát a kutyafuttatóról és itthon végre megkóstolhattam István eper pálinkáját és összecsaptam magamnak egy kis vacsorát.

Nóra nagyi és Áron indulnak Egerbe

Fél nyolc fele ébredtem. Áron, ahogyan tegnap ígérte, elkezdett pakolni. Nem ellenőriztem, hogy miket pakol és miket felejt el betenni a bőröndjébe. Nagy fiú és attól lesz még nagyobb fiú, ha nem ellenőrzöm folyton. Mindig is az volt a véleményem, hogy e gyereknek nem befűzni kell a cipőjét, hanem meg kell tanítani arra, hogyan kell egy cipőt befűzni. Ettől Áron már most nagyon önálló.

Készítettem neki reggelire két bundás kenyeret, magam pedig ittam egy tejeskávét. Egy darabig illegette magát az előszoba tükör előtt, majd megkérdezte: "Apa, mit gondolsz, a nagyinak fog tetszeni a sapkám, amit Velencében vettünk?" Szerintem nagyon, válaszoltam.

Megnéztük a Volánbusz menetrendet a neten. Akármikorra érünk oda nem kell sokat várakozniuk, mert fél óránként indulnak onnan az Egerbe menő buszok.

10 óra körül indultunk Nóra nagyihoz. Az indulás előtt nem mertem megnézni, hogy Áron milyen állapotban hagyta ott a szobáját, mert nem akartam elrontani a napom. Möcitől és Emőkétől is elbúcsúzott és ők is megjegyezték, hogy milyen csinos ebben a sapkában.

Útközben felhívtuk Nóra nagyit, hogy ha tud, akkor jöjjön le a kapuhoz, mert ott nagyon szigorúak a parkolós ellenőrök.

Amikor odaértünk Nagyi már lent várt. Áronnal nagyon megörültek egymásnak. Elvittem őket a Volánbusz Népstadion állomásához. Ott még elmondtam a már százszor is elmondott intelmeket: "Jó legyél és vigyázz a Nagyira!"

Hazajövet bekaptam egy vajas kenyeret tejeskávéval és elkezdtem szervezni az életet. Az asztali számítógépem az utolsókat rúgja, de most szűkében van a budget. Inkább próbálom biztonságba helyezni róla a fontos állományokat.

Felhívtam Ellit és megbeszéltük, hogy délután négy körül kimegyünk hozzájuk. Möcivel időben elindultunk. Elli teljesen fel volt dobódva az unokájuktól. Mi csak a fotóját láttuk, mert már hazautaztak Hollandiába, de a fiú, azon is gyönyörű volt. Eljövetel előtt Elli még megkínált egy saját készítésű süti tekerccsel.

Hazafele beugrottunk az Auchanba. Möci megvette az apukájának szánt szüli napi ajándékot.

Itthon megmelegítettük a pékné csülök maradékát vacsorára. Emőkével megbeszéltük a holnapi indulást Karácsondra. Üres a ház. Áron megint nincs itthon, de legalább Emőke a Mannát áthozta éjszakára.

Egyszer a dömsödi nyaralásnak is vége van.

Reggel korán tudtam, hogy ma lehetőleg mindent be kell fejezni, mert legkésőbb este mennünk kell haza.

Legelőször beáztattam a römer topfot, amit valójában már tegnap este meg kellett volna tennem. Utána került sor a vetemények locsolására.

Hozzáláttam a kovászos uborka elkészítéséhez. Amikor kiderült, hogy még akkor is csak 3/4-ig telik meg az 5 literes üveg, ha közben teszek bele egy-két, még zöld paradicsomot, akkor autóba ültem és kimentem a piacra pótlásért. Ha már ott vagyok, akkor vettem néhány fej fokhagymát is, mert abból is több kell a kovászos uborkába, mint amennyi otthon van.

A pótlással együtt már úgy-ahogy megtelt az üveg. Még egy szelet kenyér a tetejére és már mehet is a napra.

Mire mindezzel elkészültem, ébredezett a család, mert már tíz óra is elmúlt. Nagy reggeli készült, amit természetesen a kúp alatt fogyasztottunk, de az időeltolódás miatt látszik, hogy ebéd már csak délután öt óra után lesz. Megsütöttük azt a nagy darab kolbászt, amit azért vettünk, hogy én ne rinyáljak, azután kiderült, hogy abból mindenki kért és adtam is, hogy a többiek se rinyáljanak. Így azután elosztottam tisztességesen hat részre.

Délelőtt tiszta erőből angoloztunk, de Möcivel sikerült is összevesznem, mert ő nem elég szófogadó a tanulási módszert illetően. A vége felé, amikor már kiabáltam, azért belátta, hogy csak úgy lehet haladni, ahogy én magyarázom. No pain, no gain.

Kora délután összeállítottam a a römerben a kaját. Csülök, sok zöldség, krumpli és néhány szelet szalonna. Mindez 180 fokon, hadd menjen.

Amíg a kaja sült, főtt, addig csapatostul kimentünk a Dunára. A fiúk megint vitték a gumikajakot és nagyon jót eveztek, úsztak, pancsoltak. Möci főleg napozott, én meg úsztam is egy nagyot.

Közben be-be kellett jönnöm ellenőrizni, hogy mi történik a sütőben. Nagyon jól alakultak az ízek.

Befejeztem a bélyegek áztatását, szárítását és préselését, hogy ne hagyjunk itt semmiféle rendetlenséget.

Este 10-re értünk Gazdagrétre. Áron már útközben elaludt, de még előtte kérte, hogy ne ma este kelljen pakolnia, hanem majd holnap reggel

CAPITALY

Arra ébredtem, hogy már régen locsolnom kellene. Az idő hűvös, de úgy néz ki, hogy ma fog sütni a nap. Möci persze már birtokba vette a notebookot, de Áron még az igazak álmát aludta. Emőke, Andris és Gergő még nem adtak életjelt a huzikából és nem is zavartuk őket.

Möci elment a templomba, de mondta, hogy mire a többség felébred, addigra ő is hazajön.

Nemsokára Áron felébredt és mindenkit megkérdezett, hogy mit szeretne reggelizni, majd  elkezdte készíteni a reggelit, kinek-kinek rendelésre szerint.

Nagyot reggeliztünk, kivéve Emőke, mert ő még mindig aludt. Amikor Möci visszatért, megpróbálta bepótolni az elmaradt reggelijét.

Emőke is megjelent, de ő ilyen korán (10 óra) még nem éhes, ezért inkább elmentek Möcivel kettesben egy kisebb bringa túrára.


Áron, Andris és Gergő leültek a kúp alá CAPITALY-zni. Én figyelmeztettem a fiúkat, hogy ha Áronnal leülnek ezt játszani, akkor hagyjanak fel minden reménnyel.

Neki álltam füvet nyírni és már majdnem tejesen kész voltam, amikor megjöttek Möciék.

Möci elkezdte készíteni ebédre a töltött paprikát. Én is feltettem főni a tegnap vásárolt csülköt, hogy abból holnap tudjak készíteni egy "csülök pékné módra" ebédet.

Amíg ezek készültek, kiteregettem egy csomó leáztatott bélyeget.

A délelőtti főzőcske kellős közepén, egyszer csak nem folyt a csapból a víz. Nagyon felháborító, hogy most már nem először, vasárnap délidőben elzárják a vizet. Nekünk még istenes, hogy van egy fúrt kutunk is, de mit tesz az, akinek nincsen?

Még ebéd előtt kihívtam a három srácot egy sakk szimultánra. Sikerült mind a három táblán nyernem.

Viszonylag későn ebédeltünk, de a töltött paprika zseniális volt. Ebéd után a fiúk és Emőke kivitték a gumi kajakot és kettesével mentek egy nagy kőrt, ami azt jelentette, hogy leeveztek a kis hídig és ott a híd alatt visszakanyarodtak a holtágra.

Este beszéltünk Nóra nagyival és megerősítettük, hogy kedden reggel visszük hozzá Áront és ha már össze van készülve az utazáshoz, akkor kiviszem őket az autóbusz pályaudvarra.

Áront hozzák Gazdagrétre

Az utolsó lazulós nap, amikor még kettesben vagyunk. Holnaptól már itt a gyerek sereg.

Bár korán felkeltem, de csak a locsolás miatt és utána még egy kicsit vissza is bújtam az ágyba.  A komolynak mondható, igazi felkelés nyolc óra után történt.

10-re voltunk bejelentve e fodrászatra. Előtte kényelmesen megreggeliztünk és 3/4 10 előtt indultunk. Most fordult elő először, hogy nem voltunk megelégedve a a szolgáltatással. A nő lassan dolgozott, sokat beszélt (olyankor megállt a munkában) és sokat kért.

A piacra már dél fele értünk, amikor az árusok fele már bezárta a boltot. A piaci vegyes boltba bementünk, mert kíváncsi voltam, hogy milyen csavarosztályozó fali szekrényt sikerült beszereznie a tulajnak. Ez inkább olyan volt, mint egy sok rekeszes bőrönd, de azért megvettük. Vettünk még több apróságot, többek között 2 db. 2,4 W-os LED izzót. Ugyanott megvettük a kovászolni való uborkát, kaprot és egy doboz tojást.

A hentesnél vettünk egy kilónyi darált húst a töltött paprikához. Főleg pulykából daráltat, mert Emőke nem szereti s sertés húst. Ezen kívül vettünk még sütni való kolbászt, hogy én ne rinyáljak annyira a sült kolbászért.

Itthon próbáltam befejezni a bélyeg szortírozást, de a főnők szólított: EBÉD!

Möci elkészítette a tegnap leszedett sóskát a maradék grill csirkéhez. Igazi nyári kaja volt.

Próbáltuk a távolból szervezni Áron, Andris és Gergő lejövetelét, de még Ábelt sem lehetett igazán elérni, hogy megtudjuk, mikor indul el a csapat Csopakról. Végül sikerült megtudnunk, hogy Áron körülbelül hatra fog érkezni Gazdagrétre.

Én készítettem egy lámpatestet fából a két darab LED izzónak, hogy azzal is segítsem Laci bácsi és Mikus úr jövő heti munkáját az elektromos  és gázkazán összeszerelésénél.

Végre este  megérkezett a nagy csapat. Joci hozta le őket. Emőke, Andris és Gergő itt maradnak egészen hétfő estig. Bevallom, hogy nagyon megörültem Áronnak, mert már nagyon hiányzott.

Kész túrós palacsintával vártuk őket, amivel Jocit sikerült azonnal elüldözni, mert ő a túrósat nem eszi.

Pista bácsival sem jártam sokkal jobban, mert amikor neki visszavittem az étolajat, amivel tartoztunk, vittem hozzá négy palacsintát is. Két túróst és két baracklekvárost. A két túróst köszöni, de nem kérte, mert neki meg nem szabad.

A gyerekek megállapodtak az alvás-rendben. Emőke, Andris és Gergő a lakókocsit választották. Bevittünk néhány pót takarót, mert hideget jósoltak éjszakára.

.

15 emberek, életek, értékek

Möci már hajnalok hajnalán beengedte a Mannát. Ezt csak onnan tudom,hogy nem tudtam az ágyból felkelni, mert beszorultam a kis macska és a nagy macska közé. Amikor végül sikerült, akkor lementem locsolni. Még nagyon korán lehetett, mert a nap még nem kanyarodott rá a napelem táblákra.

Elkezdtem szortírozni a lehozott bélyegeket, aminek átmenetileg Möci parancsszava vetett véget: REGGELI!

A lágy tojáshoz és  faüstölt tarjához megmelegítettem a tegnapi sült csülök maradékot is.

Fel hívtam Orosz Laci bácsit, hogy tudna-e jönni a túlnyomás tartályt egy másfél méterrel feljebb szerelni. Most nem tud jönni, mert a mátrai üdülés rossz élményei sokkolták és különben is kell menniük a temetésre. A barátjuk fia, aki 41 éves volt, ott kapott gyomorvérzést, de a gyöngyösi ügyeleten nem tudták fogadni, mert nem volt beutalója. Másnap reggel egy mentő vitte be a közeli kórházba, de már nem tudtak rajta segíteni, este meghalt. Furcsa, hogy milyen emberek vannak és, hogy min múlik egy ember élete.

Mi ketten Möcivel, hiába vannak közöttünk kibékíthetetlen vélemény különbségek, egyre jobban összecsiszolódunk, mert az értékrendünk alapjai azonosak.

Délelőtt elindultunk a Renault ablaktörlő szettet a legolcsóbban (de még ott is 10.000 Ft)  kínáló autó alkatrész boltba, ami innen csupán két kilométerre van. A nagyon meggyőző kiszolgálás mellé még egy xenon izzót is vettünk, amit ott helyben be is tettek.

Visszafele a piaci vegyes boltban vettünk nescafét, mosószereket és kovászolni való uborkát, mivel a múltkorinak olyan nagy sikere volt, hogy már majdnem mind el is fogyott.

Egy nagy területen megágyaztam a Vandától kapott rukkola magoknak. Egy nagy ölnyi gazt sikerült kitermelnem a csaknem 2 nm-es földrészből. Learattam a zöld hüvelyű zöldbab termésünk felét, amiből Möci olyan köretet kreált a tegnap vett grill csirkéhez, hogy majdnem felhívtuk az angol királynőt, hogy nincs e kedve átugrani hozzánk ebédre, ne mindig azt a snassz kaját egye, amit neki a királyi udvarban készítenek. A megfőtt zöldbabhoz, ami paradicsom karikákkal került a parti grillbe, tejfölös, tojásos kék sajt mártás készült. Az ebédhez a Gizike féle behűtött rizlinget ittuk.

Ebéd után elvetettem a rukkola magokat és gyengéden, permet szerűen meg is öntöztem.

Délután Jancsi hívott, hogy a lakás, amit vett, már megnézhető állapotban van, de a vizitet elhalasztjuk akkorra, amikor legközelebb jön.

Utazás a bázisra

Már hétkor ébren voltam, de a lustaság csak nyolckor engedett felkelni.  Még négy napi blogbejegyzést kellene pótolnom, de Möci állandóan kicsavarja a kezemből a notebookot.

Nekem maradnak a kiadott házimunkák: mosogatógép kirámolása és a teregetőről a megszáradt ruhák leszedése.

Emőke úgy indult el reggel a munkába, hogy beadta Mannát és a kajáját. Lelkemre kötötte, ha hosszabb időre az autóban hagyjuk, akkor az ablakokat 1-1 cm-re engedjük le, hogy kapjon egy kis levegőt. Ezen kívül hozzam fel délben a nyugger kajáját és érezzük jól magunkat Dömsödön.

A postán elintéztem az augusztusi postatakarékot. Betettem a PET palackokat az autóba és készülődtem az útra.

A lepréselt bélyegeket is visszük magunkkal.

Möci hazatelefonált, hogy úgy szervezzem az autóba pakolást, hogy 14:45-re tudjunk menni a mammográfiára és onnan már ne kelljen hazajönni, hanem egyenesen menjünk Dömsödre.

Időben indultunk és a szűrővizsgálat sem tartott tíz percnél tovább.

Nagyobb bevásárlást terveztünk a TESCO-ban, aminek a pénztárnál is megvolt a lenyomata.

Az úton szinte végig esett az eső, de legalább nem kell majd locsolással kezdeni.

Dömsödre beérve először abba az üzletbe mentünk, ahol a hűtőszekrényt vettük. Kértünk néhány napra kölcsön egy használati utasítást egy hasonló márkájú hűtőszekrényhez.

Annyira kívántam már egy főtt vagy sült kolbászt, hogy az már nem tűrt további halasztást. főtt füstölt sült csülök volt, amit a Tassi úti büfében rendeltünk.

Hazatérve szétnéztem a neten, hogy hol tudok elfogadható áron egy pár ablaktörlőt venni a Scenicre. Találtam is egyet csekély 10.000.- forintért nem messze tőlünk, ugyancsak a Tassi úton. Gyorsan leleveleztem velük és holnap már mehetünk is érte.

A vaterán egy kicsit módosítottam az eladásra kínált áruk kondícióin.

Budapest, Budapest te csodás...

Gazdagréti tér 1. alatt ébredtünk. Szokatlan, mert nincs olyan jó levegő, mint Dömsödön és nincs az a csönd, mint az emeleti kuckóban. Teherautók, buszok zaja, itt ott megszólal egy autó riasztója, de azért Budapest csodás.

Fel kell kelnem, mert 9 órára ígértem, hogy megyek Jenetékhez. Ráérek indulni és nem is fogok autóval menni, mert oda jó a tömegközlekedés. Már amikor kiléptem a kapun, a szemerkélő esőtől tudtam, hogy jobb lett volna esernyőt is hoznom magammal. A 239-es buszra szállva már zuhogott. Készültem arra, hogy bőrig fogok ázni. Ahogy megállónként kinéztem, láttam, hogy a buszra várók közül már többen is így jártak. Eddig nem voltam késésben, de most, hogy a 239-es nem alul fordult be a BAH csomópontnál, hanem nagy ívben fent ment és nem is állt meg a BAH csomóponti megállóban, már elkésem a 9 órás randit. Vissza kellett jönnöm egy megállót és csak körülményesen értem el a 212-est. Viszont kellemes meglepetés, hogy az eső alább hagyott.

Hat percet késtem, de ebből nem lett nagy probléma. Visszafele sokkal kényelmesebben jöttem. Azzal kezdtem, hogy bementem egy ottani CBA-ba és vettem magamnak reggelire két zsömlét és egy kis paprikás szalámit.

Itthon elővettem a postaládából kiszedett befizetni való csekkeket. Fele már egy hete lejárt, de a másik fele nem. Gyorsan mindet átutaltam és átmentem a blog oldalamra, hogy az elmúlt napokat bevalljam.

Hiába voltak egyszavas utalások, majdnem minden napra, nagyon nehéz volt a történteket időrendbe összeszedni. Szeretném behozni a blog elmaradást, mert úgy néz ki, hogy holnap már megint úton leszünk Dömsöd felé.

Közben megérkezett a postára a TV teleshopos csuda felmosó készlet.

Möci és Emőke lementek a gyülekezetbe és fagylaltozni. Lehet, hogy kapunk onnan egy kis dohányzó asztalt, ami éppen jó lenne a TV alá Dömsödön.

Möci mesélt Csabinak a labrador kölyökkutyákról és arról, hogy a 13 közül még egy van eladó. Azt mondta Csabi, haza ne merjünk jönni anélkül.

Emőke szervezi a dömsödi hétvégét Jocival, Andrissal és Gergővel.

Egy nagy adag bélyeget leáztattam és kiteregettem.

labradorok

Már nyolc óra előtt ébredtünk. Ha nem esett az éjjel, akkor locsolás. A veteményes is érezze magát olyan jól, mint mi. A smaragdfa úgy nő, mintha húznák felfele.

Möci összerakott egy kis reggelit. Volt benne a 14-es km kőnél vásárolt mangalica kolbász és disznósajt, no meg a tegnap este szüretelt sok paradicsom. Hozzá tejeskávé és már jól is laktunk.

Belenéztem a levelezésembe és a skype-ba. Ott azt láttuk, hogy Áron és Ábel már létrehoztak egy közös accountot is.

Délelőtt kerékpárral indultunk el a piacra, illetve a csavar boltba. Útközben bementünk Gulyásékhoz. Meghallgattuk a hűtőszekrényünk adományozásával kapcsolatos fejleményeket, amiből kiderült, hogy milyen bonyodalmakat okozott, hogy Laci és Judit több helyre is elígérték ugyanazt az egyetlen hűtőszekrényt. Mondtuk, hogy most megyünk a csavar boltba. Erre Laci rögtön adott 1-1-et a keresett csavarokból.

Először kellett némi pénzt kivenni a falból, mert a pénztárcánk teljesen üres volt.

Miután Balázstól azt tanultam, ha hiányzik egy csavar, akkor abból kell húszat venni, hogy legyen otthon, ezért elmentünk  a csavar boltba. Vettünk is három fajtából 20-20-at.

A piacon vettünk túrót, fokhagymát és kárpát kenyeret. Möci meg is kérdezte a vegyes boltost, hogy csavar rendező sok fiókos fali szekrénye szokott-e lenni, mert tudta, hogy egy ideje erre vágyom. A boltos megígérte, hogy fog ilyen fali szekrényt hozatni.

Hazafele karikázva megálltunk ott, ahol a kölyökkutyákat láttam. Be is mentünk és megnéztük a 13 labrador kölyköt. Nagyon nehéz volt megállni, hogy egyet ne vigyünk haza.

Újabb egy méternyit haladtam a zöldbab ültetvény gazolásában. Ebéd előtt még ki tudtam csalni Möcit a stégre, de a vízbe még akkor sem, amikor pedig a stég melletti hínár nagy részét kiszedtem. Én úsztam egyet, de őt is meg tudtam érteni, mert a víz mostanra már harmadosztályú lett. (Preluk I. osztály, Balaton II. osztály)

Nekiálltam a lepréselt bélyegek szortírozásának. A kupac annyira ellepi az asztalt, hogy a munka el fog tartani egy néhány napig.

Eladjuk Áront Csopakon és irány Dömsöd

Reggel korán, már hét óra előtt szólt a telefon. Laci hívott, hogy Áron miért nincs már a portán? Gyorsan felkeltettük Áront és szerintem két percen belül már ott is volt.

Ez lesz az utolsó napunk a kempingben. Kényelmesen megreggeliztünk. Kicsit pakolásztunk, majd felmentünk Tamásékhoz, részben összeszedni az ott hagyott szerszámainkat, másrészt elbúcsúzni Vandától.

Amikor már mindent bepakoltunk, Tamás elvitt minket egy másik eladó telekre, amelyik sokkal olcsóbbnak, de ezzel együtt kevésbé jónak és kevésbé tetszetősnek tűnt.

Utána felvettük telefonon a kapcsolatot a horgász alegységgel (Laci, Fruzsi, Áron), hogy megtudjuk a tartózkodási helyüket és Tamástól is elbúcsúzva  elindultunk Áronért. A nagy zsákmány láttán, amiket Laciék részben fogtak, másrészt a szomszéd horgászoktól kaptak, kértem Fruzsitól egy-két halat. Ő kijelentette, hogy ezekből (szerintem 10-20 hal volt) ő nem ad, szerezzek magamnak. Segítettünk nekik mindent az autójukba pakolni és Laci láthatta rajtam, hogy mennyire nem ezt vártam tőlük, valószínűleg rászólhatott Fruzsira, mert amikor tankolni mentünk, Fruzsi odahozott egy nylon zacskóban négy keszeget.

A kikötői kempingben már nagyon szervezetten dolgoztunk össze, hogy mielőbb tudjunk indulni Csopakra. Möci és Áron pakoltak, én pedig felakasztottam a huzikát az autóra.

11 óra fele már el is tudtunk indulni. Az IGO háztól-házig vezetett. Áront Ábel nagyszülei látják vendégül egészen szombatig. A nagyszülők nagyon kedves emberek. A bemutatkozás után meghívtak egy kávéra. A ház kívül-belül első osztályú és a fekvése is kitűnő. A nagypapával jól elbeszélgettünk a kávé mellett a lakókocsiról és a napelemes rendszerről. Javasolta, hogy tegeződjünk, mivel ő az idősebb, de az évek ellenőrzésénél kiderült, hogy hét évvel fiatalabb, mint én.

Rövid búcsú után kikapcsoltuk az autópályát a navigációból és elindultunk Dömsöd felé.

Útközben vettünk volna görögdinnyét, de pénzünk már alig volt. Áronnak adtuk az utolsó 5000-es bankót, nehogy a kutyák lepisiljék.  Kinyitott a szegényház és mivel a nyugdíj is csak holnap érkezik a számlára, már  az ATM is azt dalolja, hogy: "No milk today". Összeszámoltuk a kettőnk zsebében található aprót, ami összesen 175 forint volt. Megálltunk egy útszéli dinnye árusnál. Möci kiszállt szerencsét próbálni. Úgy válogatott, úgy kopogtatta a görögdinnyéket, mint akinek sok pénz csörög a zsebében. Már majdnem talált egy jó hangút, amire az eladó azt mondta, azt tessék hagyni, az leesett és megrepedt, azt majd kidobjuk. Ajánlott egy másikat, amire Möci mondta, hogy csak 175 forintunk van. Nem baj, adja ide és már nyújtotta is a dinnyét, mire Möci: "ha valóban kidobná, akkor elvinném a repedtet is." Hogy ezt kitől tanulta, fogalmam sincs.

16:00  órára gurultunk be Dömsödön a bázisra. A vacsorához felvágtuk a behűtött dinnyét. A repedt, mézédes volt, kár lett volna kidobni.

Áron és Manna hiányzott a társaságból.

paprikás krumpli és Pictionary

Kilenc körül ébredtem. Möci és Áron még édesdeden aludtak. Kimentem a kikötő teraszára. Vittem a notebookot, de mivel , most elég viharos az idő, sehol nem volt wifi, mert Csaba ilyenkor elővigyázatosságból kikapcsolja.

A pincérnőnek mondtam, hogy pénzt nem hoztam magammal, de ő azért hozott egy kávét.

Mire visszamentem a huzikába már mindenki ébren volt. Elindultam elintézni a holnapi kijelentkezésünket és a fizetéshez a számlát. Végül addig csűrtem-csavartam a dolgot, amíg a végősszeg csak 16.200.- forint lett.

Fürödtünk és úsztunk egyet a Balatonban, majd elindultunk a Káptalantóti piacra. Áron azt választotta, hogy nem jön velünk, inkább itt játszik a kempingben Kevinnel, az újdonsült barátjával.

Először is vettünk fel készpénzt, mert a kemping számlát sem lehetett kártyával kifizetni és valószínű, hogy a piacon sem tudnánk pénz nélkül létezni.

A piac bejáratához közeledve már csak nagyon lassan araszolt a kocsisor. Később mi is megtapasztaltuk, hogy ott milyen nehéz parkoló helyhez jutni.

A piacon szinte minden sajtot és egyebet végigkóstoltunk, de csak egy univerzális citrom facsaróval kombinált zöldséghámozót, meg valamilyen terítőt sikerült vennünk. Enni sem tudtunk igazán, mert a "Laci Konyhá"-ban elfogyott a sült kolbász, amire vágytam.

Hazafele megkerestük a tavaly előttről már ismert "14-es km.-kő" kecskefarmot. Ott vettünk magunknak és Fruzsinának is egy nagy PET palack kecsketejet, Tamásnak és magunknak mangalica kolbászt és egy darab disznósajtot. Örömmel konstatáltam, hogy a hely sokat fejlődött, amióta legutóbb itt jártunk. Többek között egy nagy földre telepített napelem rendszerrel lettek gazdagabbak.

Hazafele Kékkúton megtöltöttünk két nagy és egy kisebb flakont a kékkúti  ásványvíz forrásból.

Útközben láttunk az út mellett egy mini choppert rajta egy nagy árcédulát: 120 ezer forint. Csak néhány métert haladtam el mellette, amikor úgy éreztem, vissza kell tolatnunk, hogy jobban megnézzem magamnak a járgányt. Ez elég volt ahhoz, hogy egy egész délutánt Gizikével töltsünk.

Először Imre fia jött ki, aki röviden elmondta a kismotor élettörténetét és főbb műszaki adatait, majd azonnal leengedte az árat 100.000.- forintra. Később kijött az anyukája (Gizike), aki - mint nagy hozzáértő -megerősítette, hogy bizony a motor ennyit megér. Közben kiderült, hogy Csák-hegyen van egy eladó 3000 négyzetméternyi földjük is  boros pincével, amit szeretnének 5 millió forintért eladni. Nem telt bele negyed óra, már ott tartottunk, hogy Gizike beült az anyósülésre és mentünk fel megnézni a földet és a présházat, illetve a boros pincét. A föld gyönyörű helyen van, a levegő isteni. Van rajta szőlő, néhány gyümölcsfa, mandula fa és még nagy megművelhető terület. A ház rozoga, de rendbe hozható, sőt a felső betonkoszorú végett, a padlás még felfelé lakótérnek bővíthető is.

Gizike lefejtett két üveg bort és csak beszélt, beszélt. Már ismertük az egész családot az összes problémájával együtt. Möci szerint a földet odaadnák 3 millióért is csak valaki vegye és vigye már. A hely gyönyörű, de azt is látnunk kellet, hogy rossz időben (ősszel, télen) megközelíthetetlen.

Hazavittük Gizikét. A fiának azt mondtam,  ha a motort és a földet nem is, de anyukáját, Gizikét szívesen megvennénk. Felírtuk a címet, telefonszámot és elbúcsúztunk.

A kikötőben felvettük Áront. Útközben Monoszló felé vettünk Zéró Colát Lacinak, vajat a csiga vacsorához és ha nem is ötre, mint ahogyan ígértük, de nem sokkal később odaértünk. Örültek mindennek amiket hoztunk, főleg a Laci kerékpárjának, de bejelentették, hogy az étlapon némi változás történt. Nem franciás sült csiga, hanem paprikás krumpli lesz a vacsora. Ez engem egy kicsit lelombozott, mert a sült csiga, az egyik kedvenc kajám, csak nagyon ritkán jutok hozzá.

Ott volt kis Tamás két barátja, akik közül az egyiknek (Legi) éppen ma van a 26-ik születésnapja. A kaját a szüli napi tortával együtt hamar belapátoltuk és Möci javaslatára elkezdtünk egy számunkra eddig ismeretlen társasjátékot játszani. A játék nagyon érdekes és izgalmas, a neve Pictionary. Először sorsolással párokat kellett alkotni.

A játék lényege, hogy a random kapott tárgyat, személyt, helyet vagy fogalmat rajzolva kell kitaláltatnod a pároddal.

Nekem az ünnepelt Legi jutott és  mint később kiderült, nagy szerencsémre, mert mi lettünk az elsők. Áron kis Tamással alkottak egy párt és ők lettek a másodikok. Áronra egyfolytában büszke voltam, mivel nagyon ügyesen játszott és méltó párja volt Tamásnak. Möciék csak harmadikok lettek, Laci és Fruzsina zárták a sort.

A játék után segítettünk Laciéknak magunk után rendet csinálni, miközben Áron egy-egy éppen szabad emberrel pingpongozott.

Laci még megbeszélte Áronnal a holnap reggeli találkát a közös horgászatra.

Nagyon későn jutottunk ágyba, de jól éreztük magunkat.

vitorlázás, halvacsora, lagzi

Arra ébredtem hajnalok hajnalán, hogy csöng a mobiltelefon. Lassan kapcsolt az agyam, hogy biztosan Laci keresi Áront, mert megbeszélték, hogy korán elmennek együtt horgászni.
- Húsz perc múlva ott vagyok, mondta, legyél a portán.

Ez persze azt jelentette, hogy mi nem tudtunk tovább aludni, mert öt percenként kellett szólni Áronnak, hogy induljon, mert Laci várja.

Möci összekalapált valamilyen szendvicset, sőt még egy tejeskávét is kreált hozzá.

Egy minimál mosdás és fogmosás után meglátogattam a szomszédot, mert nagyon érdekelt az a katamarán, amit épített. A speciális felépítmény egy rákolló típusú vitorlát enged magára telepíteni. A bemutatkozás (Major Imre) után hosszan elbeszélgettünk a projekt piaci lehetőségeiről.

Möcivel meglátogattuk a Balatont és nagyot úsztunk.

Dél körül értünk fel Tamásékhoz. Először befejeztem a tegnap elkezdett villanyszerelést. Tamás nagy örömére elkészült a LED-es mennyezetvilágítás.

lakókocsi szigetelését Tamással végeztük. Nemsokára megjöttek Laciék Áronnal és hozták a hal zsákmányt.

Möci Lacival szabta, illetve elszabta az ablakkeret léceit. Az új lécek szerelése közben Lacival nagy műszaki vitába keveredtem. Laci végül belátta, hogy az általam  javasolt technológia a nyerő és azután így is történt a szerelés.

Ebédre megettük a maradék lecsót és indultunk vitorlázni. Közben Möci és Áron vettek némi édességet.

Beszálltunk a Tamás "Északi Fény" nevű hajójába és kifutottunk a nyílt vízre. Végig oda-vissza én kezeltem a kormányt és a vitorlákat. Először egy kicsit ügyetlenül, de azután lassan visszatértek a régi vitorlázási tapasztalataim. Amikor kikötöttünk észleltük, hogy a kikötőben nagy esküvői bulira készülnek.

Tamással együtt mentünk a Kacsajtós úti építkezési területre. Betettük az autóba Laci bringáját, amit megígértük, hogy holnap elvisszük nekik Monoszlóra.

A  munka nagy része ma készült és mindenki úgy érezte, hogy sokat haladtunk. A nagy munka után készült a halvacsora. Áron volt a tűz felelős. Vanda készítette a sült zöldségeket, én pedig előkészítettem a halakat sütésre. A kész kajára még egy kis parmezán sajt is került, amitől teljesen mediterrán kaja lett.

Ettünk ittunk és amikor végre beültünk az autóba, hogy megyünk a kikötőbe, az első száz méteren állt egy  rendőr autó. Egy pillanatra meghűlt bennem a vér, de amikor már elhaladtunk mellettük, kiderült, hogy nem egy alkoholos befolyásoltságú gépkocsivezetőt kerestek, hanem mással voltak elfoglalva. Megnyugodtam, befeketítette volna a napot, ha emiatt a pár száz méternyi autózáson a pia miatt elveszik a jogsimat.

Áron eddigre elfáradt és ment mosdani, lefeküdni.

A kikötőben még mindig tartott a lagzi. Möcivel odaszemtelenkedtünk. Gratuláltunk a leendő férjnek és feleségnek. Bekaptunk egy-egy kupica pálinkát és több szelet Eszterházi tortát. Áronnak még a holnapi reggelihez is vittünk belőle.

Tökös lecsó és a Birkás tanya

Reggel Möci önállósította magát. Felkelés után bekapott egy pár falatot és minket hátrahagyva elment a kikötő teraszra a notebookkal, hogy igyon egy kávét. Ettől nagyon megorroltam. Mondtam is neki, hogy ha nincs egyben a család, akkor nekem nincs kedvem ma szerelni.

Egyedül mentem fel Tamásékhoz. Nagy villanyszerelési projekt volt a legfontosabb. Miután képtelen voltam eligazodni a Deni által félbehagyott és kusza rendszeren, jobbnak láttam mindent szétszedni és Tabula Rasa elölről kezdeni.

Jó döntést hoztam, mert így lassan, fokozatosan, de érezhetően kezdett kialakulni egy új, használható rendszer.  A biztosítéktábla és a dug-aljak pozicionálását mindig egyeztettem Tamással és Vandával.

Amikor elkészült, Tamás szinte ujjongással fogadta, hogy végre működik a lakókocsiban az elektromos rendszer.

Közben felhívtuk Balázst, azzal, hogy kicsit fogunk késni, mert az ebéd is elhúzódni látszik

Vanda egy isteni kapros tökös lecsót készített. Lacit kivéve mindenkinek nagyon ízlett.

Ezzel egy időben Fruzsina meghívott minket holnaputánra francia vajas, petrezselymes sült csiga vacsorára. Kérte, ha megyünk vásárolni, vegyünk és vigyük egy darab vajat.

Ebéd után mindannyian egyszerre indultunk. Tamást mi vittük, hogy átvegye a megjavított Schwalbe robogóját, Laci és Fruzsina Monoszlóra, mi pedig a Birkás tanyára.

Útközben még mi is megnéztük a robogót és azt, hogy Tamás hogyan indul el vele.

A Birkás tanyára nem találtunk egyből. Amikor már majdnem odaértünk, még akkor is fel kellett hívnunk Balázst, aki végül lejött értünk egy autóval és felvezetett minket.

A házban csak rövid ideig volt velünk, mert neki le kellett szaladnia a vasútállomásra a menyéért, de addig mi jól elvoltunk Barnabás nevű fiával, aki egy kávé mellett elmesélte eddigi színes szakmai életútját, Áron pedig az ötéves, de nagyon nagy dumájú Réka lányával játszott.

Amikor Balázs visszatért, körbevitt minket a gazdaságban és érdekesnél érdekesebb dolgokat mesélt, magyarázott a mandula és gyümölcstermesztés szakmai rejtelmeiről. Möcivel már azon morfondíroztunk, hogyan fogjuk Emőkét rábeszélni, hogy kezdjen egy a tanult szakmájához közeli témában egy hasonló vállalkozásba.

Visszatérve a kikötőbe, a teraszon együtt vacsoráztunk Tamással és a jól bevált túrós csuszát rendeltük káposzta salátával és rozé fröccsel.

készülődés Balatonra - Révfülöp

Éjszaka olyan nagy dörgés, villámlás, eső és vihar volt, hogy locsolásra semmi szükség nem volt.

Az új hűtőszekrény már 100%-osan működött. Reggeli után Möci átpakolta a cuccokat a régi hűtőszekrényből. Közben persze a mélyhűtőből sok mindent végleg kiselejtezett.

A régi mélyhűtőt sikerült nagyon szépen kitakarítanom.

Felhívtuk Gulyásékat, hogy megtudjuk, kié lesz a levetett hűtő. Miután mondták, hogy Elvira lett a nyertes, szóltam Zoli bácsinak, segítsen átvinni a hűtőt.

A konyhai rész azonnal felvette a régi normális formáját és büszkén villogott az új hűtővel.

Elkezdtem a huzika bepakolását. Möci adogatta a berámolni valókat. Áron is részt vett a pakolásban, annál is inkább, minthogy őt jövő hétfőn Révfülöpről egyenesen visszük át Csopakra és ott fog tölteni egy hetet az osztálytársaival (Ábel, Máté, és Ármin).

Közben elkezdtem a kábel bevezetés takaróját készíteni, de akármennyire becsuktam magam mögött az ajtókat, Möci meghallotta a fúró, a szalagfűrész és a csiszoló hangját és keményen rám szólt: "Gabika, most ne kezdjél semmilyen alkotó munkába, mert akkor soha nem érünk le Révfülöpre."

Félbehagytam a munkát és nekikészültünk az autó és a huzika kitelepítésének az utcára.

Zoli bácsi, Möci, Áron és én rásegítettünk a moverre és egyből sikerült kivinni a huzikát. Semmi perc alatt összekapcsoltam a szerelvényt és indultunk. Szerencsére még érvényes volt a Budapest-Miskolc-Erdőbénye-Horány útra vásárolt autópálya matricánk és így nem kellett az IGO-ból kikapcsolnunk a fizetős utakat.

Még Dömsöd határában megálltunk egy szerény falatozónál, mert addigra már az ég közepén járt a nap. Én rántott pulykamellet rendeltem zöldséges rizzsel és almapaprikával, Áron és Möci pedig rántott camembert rendeltek áfonyával, illetve majonézzel.

Menet közben telefonon beszéltünk Tamással, aki lement a kikötőbe, hogy foglaljon nekünk egy jó helyet a kempingben. Nem sokkal később vissza is hívott, hogy minden rendben, mehetünk.

Székesfehérvárnál megálltunk egy kávéra és egy üdítőre. Onnan már az M7-esen mentünk tovább.

Amikor megérkeztünk Révfülöpre, csak azért, hogy jobban tájékozódjunk, megálltunk a Napfény Kemping előtt és Möci beszaladt egy árlistáért. Onnan már csak pár száz méterre volt a kikötő, ahol végül is letáboroztunk. A négynapos kempingezés itt 10.000.- forinttal kedvezőbb áru volt és a körülmények is sokkal jobbak.

A recepciós csajnál bejelentkeztünk, aki mondta, hogy már tud rólunk és mutat nekünk egy nagyon jó helyet a huzika számára. Ott lecsatoltunk és egy kis segítséggel  bemoveroztuk a huzikát.

Alig, hogy letelepítettük a huzikát, mondtam: "üljünk be az autóba és menjünk fel a Tamásékhoz".

Felérkezve konstatáltuk a körülményeket, azt, hogy most még el-el laknak a lakókocsiban, ami egyébként sok helyen beázik, de azt el sem tudjuk képzelni, hogy ebből az építkezésből mi lesz decemberre és hogy fognak  lakni egy fűtetlen lakókocsiban, ha a tél kemény lesz.

Először is átadtuk a cuccokat, amiket nekik hoztunk: F.BS (ez a legfontosabb tömítő anyag az eső ellen), a két nagyméretű sátor cövek, aminek Tamás különösen örült és a villanyszereléshez szükséges összes cucc.

Természetesen hoztunk védőitalt is, mint sör és pálinka.

Tamás az építkezéshez beszerzett egy csomó méregdrága gépet, aminek a kezelését még nem ismerte. Az első feladatom az volt, hogy megmutassam a mindent tudó fűrészgép kezelését. A gépen valóban volt néhány olyan funkció, mint például a cirkula billentése és reteszelése, aminek meg kellett találni a trükkjeit, de ezeken hamar túljutottunk.

A második dolgom egy körtekapcsoló összeszerelése volt, ami megleckéztette Tamást, pedig csak a nyomógombja volt a rossz oldalon bedugva.

Tamás minden feladat sikeres megoldását nagyon díjazott.

Közben felhívtuk Birkás Balázst és megállapodtunk abban, hogy holnap ebéd után meglátogatjuk Szentbékállán.

A villanyszerelési munkálatokhoz hozzá se kezdtem, csak körbeszaglásztam a problémát, de olyan káosz fogadott, hogy még csak nem is láttam, hogy hol kellene hozzákezdenem a feladathoz. Azzal búcsúztunk, hogy ahhoz holnap reggel friss aggyal fogok kezdeni.

A kikötő teraszán vacsoráztunk. Möci tárkonyos húsgombóc levest evett, Áron somlói galuskát én pedig egy harcsa halászlevet. Utána Möcivel megfeleztem egy túrós csuszát és mindehhez sört, fröccsöt és gyömbért ittunk.

Új hűtőszekrény lett Dömsödön.

Elaludtam. 9:20-kor rám is telefonált J. Erzsébet, hogy ők nem tudnak rám tovább várni, mert indulnak a Zemplénbe.  Sűrű elnézések közepette bevallottam az elalvás tényét és megbeszéltük, hogy majd ha visszajönnek Budapestre, keressük egymást.

Möcivel és Áronnal megbeszéltem, hogy mit hozzak a CBA-ból a reggelihez és elindultam bevásárolni. Közben bepakoltam a PET palackokat az autóba. A mai reggelin kívül vettem még két disznó körmöt, mert azt terveztem, hogy ma köröm-pörköltöt fogok készíteni.

Áronnal kettesben reggeliztünk. Möcit kész tények elé állítottam: 11 órakor indulunk, addigra mindent pakoljon össze és üljön be az autóba.

Először a TESCO-ba mentünk, de csak én szálltam ki visszaváltani az üres üvegeket. Utána már csak a dömsödi zöldségesnél és a szépséghibás műszaki cikkeket áruló boltnál álltunk meg. A zöldségesnél vettünk vörös hagymát, sok paprikát és egy negyed görögdinnyét.

A műszaki boltban elszámoltuk a bizományban leadott kis teljesítményű invertert, majd elkezdtük gusztálni a hűtőszekrényeket. Találtunk is egy fémszínű A++ os Gorenje hűtőt, ami vadi új volt, de a szépséghibája miatt 189.000.- forint helyett 119.990.- volt. Alkudni ugyan nem lehetett, de a  tulaj végül elengedte a 990.- forintot és vállalta az ingyenes hazaszállítást.
Meg is egyeztünk, de el kellett szaladni egy ATM-hez, mert csak készpénzt fogadtak el.

Amikor a bázisra megérkeztünk, Möci elkezdte takarítgatni a régi hűtőszekrényt, mert azt terveztük, hogy azt vagy odaajándékozzuk egy valóban rászorulónak, vagy ha nem találunk olyant, akkor feltesszük a Vaterára 10.000.- forintért.

Én azonnal nekiláttam a körömpörkölt készítésnek. Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a köröm még nem főtt meg teljesen, amikor már belekockáztam a krumplit is.

Amíg a körömpörkölt készült beszereltem a huzika mélyhűtő ajtajának a csuklópántját, majd  sörért.

Útba ejtve Gulyásékat megkérdeztem Lacit, hogy tud-e valakit a közelben, akinek oda ajándékozhatjuk a régi hűtőszekrényt. Ő rögtön javasolt valakit, Judit pedig másvalakit. Ebből azután egy kisebb probléma kerekedett, mert Laci már meg is beszélte az ő jelöltjével, nálunk viszont megjelent Judit jelöltje.

Möci persze rögtön elkezdett kavarni és már oda is adta volna, amikor lecsillapítottam és azt javasoltam, hogy ezt Laci döntse el.

Közben nagyon nagy vihar kerekedett és ömlött az eső az égből, de az elkészült a köröm pörköltöt még is a kúp alatt tálaltuk fel. Möci összeállított hozzá egy vegyes savanyúság tálat. Áron terített én meg töltöttem egy-egy rozét.

Már majdnem befejeztük a vacsorát, amikor meghozták az új hűtőszekrényt. Be volt fóliázva, nehogy egy  karcolásnyi baja essék. A fuvarozó egy molnár kocsival nagyon ügyesen, még a terasz lépcsőin is fel tudta vinni. Beállította a helyére és kivízszintezte. Möci odacsúsztatott ez embernek egy kis jattost (többet, mint amennyit én le tudtam alkudni az árból), mert ilyenek a nők.

Az ember megköszönte, elbúcsúzott és azt mondta, hogy két óra múlva (amikor ő már hetedhét országon is túl van), bekapcsolhatjuk a hűtőt.

Befejeztük a vacsorát.

Előkészület a bélyeg áztatásra

A tegnap esti Dropbox tárterület felszabadító akció olyan sokáig elhúzódott, hogy ma reggel hét órakor még nagyon kialvatlanul ébredtem.

Nyolc óra felé Áron készített egy finom kis reggelit, ami azonban nem tudott tejeskávéval befejeződni, mert nem volt itthon tej.

Nekiláttam egy nagy doboz áztatni való bélyeg levágásának a Dömsödről hazahozott Bakker borítékokról. Ez a körbevágás nagyon unalmas meló és csak úgy tudtam túlélni, hogy közben nagyon jó zenéket hallgattam a Bartókon. Többek között az egyik kedvencemet (Richard Strauss: Hősi élet).

Mire a nagy halommal végeztem, már meg is jött a telefon üzenet, hogy mehetek be az ÚjBuda Önkormányzathoz az "Életbenlét" igazolásomért. Úgy látszik, használt a tegnapi kekeckedésem.  Az úton tudtam olvasni a Kurt Vonnegut:Timequake könyvet.

 Szerencsére vittem magammal az előre felbélyegzett és megcímzett borítékot és még ott (am Ort und Stelle) feladtam az igazolást.

Visszafele vettem három kis üveg Kozelt és azzal állítottam be.

Möci készített egy nagyon finom rakott cukkinit, amit, egy kicsit zsíros lévén, kenyérrel és kovászos uborkával be is lapátoltam.

Áront kihívtam egy sakkpartira, amiből a végén három lett és csak egy kis szerencsével nyertem 2:1-re.

Möci lejött és angoloztunk egy kicsit. Nem olyan intenzíven és annyit, amennyit én elegendőnek gondoltam volna, de legalább valamennyit.

Este elkezdődtek az egyeztetések a hét közepére tervezett programokról. Tamásék várnak csütörtökön. Sándorék vag velünk jönnek vagy külön.

Mi valószínűleg csütörtökön lemegyünk Dömsödre a huzikáért és onnan megyünk át Révfülöpre, Áront pedig hétfőn délelőtt visszük át Ábelékhez Csopakra.

Most csak ennyire látunk előre. Áront megkértem, hogy az időpontokat nagy vonalakban egyeztesse Ábelékkal és a Nóra nagyival is. Ezért azután este tízig ment a nagy Skype-olás.

Egy kicsit itthon is legyünk

Az éjszaka itt Dömsödön is akkora zuhé volt, hogy már azt hittük, hogy leszakad az ég. Emiatt azután nem volt szükség semmiféle locsolásra.

Szolid reggeli a kúp alatt tálalódott. Még egy kis ruszli is előkerült a tartalékok közül. Nagyon egészséges a táplálkozásunk, este sült hal, reggel pácolt hal.

A reggeli után Bélát kértem meg, hogy segítsen a túlcsordult Dropboxom kiürítésében, mert nekem az egyik nagy könyvtár letöltése egy kezelhetetlen zip állományt hozott létre. Ő sem járt sikerrel, mert a könyvtár túl nagy volt. Abban maradtunk, hogy alkönyvtáranként fogom letölteni és a Dropboxból törölni.

Möci bejelentette, hogy ma indulunk haza. Senkinek nem volt ellenvetése, mert az idő amúgy is borús volt. Amíg ő elment bringázni, mi teljes gőzzel pakoltuk össze a motyóinkat. Közben azért, hogy az elektromos fűtés projektben is lépegessek előre, beszereltem a TIGÁZ-ELMŰ váltókapcsolót a kazánok feletti dobozba. A terv az, hogy először jön Orosz Laci bácsi, utána a Mikus úr az elektromos betáppal, majd ismét Orosz Laci bácsi és lehet, hogy mire elkezdődik a fűtés idény, addigra készen lesz a rendszer.

Úgy indultunk el, hogy kettőre hazaérjünk, de még beleférjen, hogy Tamásnak megvesszük az FBS-t és beugrunk a Karavándorhoz a megrendelt mélyhűtő csuklópántokért.

Mindezzel együtt 14:00-kor gördültünk a Gazdagréti téri ház elé.

Áront csak az az egy érdekelte, hogy Emőke otthon van-e és ez irányú vágya azonnal teljesült is, mert Emőke éppen akkor jött ki a CBA-ból.

Miután mindent kipakoltunk, azt találtam ki, hogy ne kelljen főzőcskézni, menjünk el a kis kínaiba és ebédeljünk ott. Áron is egyetértett ezzel, de csak úgy, ha ő hazaviheti az ennivalót és Emőkével együtt eszi meg felesben.

Kaja után Möci felment tanulni, én pedig elindultam busszal az Újbuda Önkormányzathoz, mert augusztus 15-ig el kell küldenem a Német Nyugdíj Intézetnek (Niederlassung Renten Service) az "Életbenlét" Igazolásomat.

Hamar oda is értem, átadtam az előre kitöltött papírokat és a személyazonossági igazolványomat, valamint a lakcímkártyámat. Az ügyintéző letépett egy darab papírt és kérte, hogy írjam fel a telefonszámomat, 2-3 héten belül fel fognak hívni, hogy mikor jöhetek az aláírt és lepecsételt papírért.

Nem is értettem, hogy mi tarthat ezen 2-3 hétig. Kitöltöttem a papírt, aláírtam, itt vagyok, ezzel igazoltam, hogy élek. Mit kell ezen még 2-3 hétig tökölni? Írják alá, pecsételjék le és már itt sem vagyok.

Azt azért még meg mertem kérdezni, hogy kivel kell beszélnem, ha azt szeretném, hogy legkésőbb holnap legyen aláírva az igazolásom.

Régebben erre nem kellett várni, amikor bejöttem, konstatálták, hogy életben vagyok, lepecsételték és aláírták és már mehettem is a postára feladni a papírt Németországba.

Az lehet, mondta az ügyintéző, de most más a rendszer, mert ezt csak olyan írhatja alá, akinek német nyelvvizsgája van.

"A telefonszámom benne a van a rendszerben, ezenkívül van ügyfélkapum és ott írhatnak egy sort, hogy "jöhetek".

Ők nem írnak, ők csak telefonálnak, de előre felhívja a figyelmem, hogy akkor is vegyem fel a telefont, ha "Ismeretlen hívószám" felirat jelenik meg, mert nem fogja megjelentetni a hívószámot és kétszer nem hívnak.

Ez Balkán. Tavaly már egyszer volt emiatt konfliktusom az Önkormányzattal, mert miattuk nem tudtam határidőre kiküldeni a papírt és emiatt egy havi német nyugdíjam nem jött meg azonnal..

ismét dömsödi nyár

Nyolc óra körül teljesen kipihenve ébredtem. Möci készülődött a templomba. A kilenc órás mise után elment a Dabi Vegyesboltba és egy nagy vekni kárpát kenyérrel tért haza, azzal a kéréssel, hogy a serclit hagyjuk neki.

Még reggeli előtt körbe jártam a veteményest és a jó gazda szemével simogattam a növényeket.  Meg is locsoltam mindet.

Áron azt kérte, hogy készítsek bundás kenyeret, mert az úgy finom, ahogyan én csinálom. Möci tojásrántottát  készített, Áron pedig a tejeskávékról gondoskodott.

Reggeli a kúp alatt, amihez természetesen jár frissen leszedett paradicsom is. A dömsödi bázis maga a csoda.

Utána vettük a fürdőruhát és kimentünk a Dunára úszni. A víz fantasztikus volt. Se nem túl meleg, se nem túl hideg, csak frissítő, pont olyan, amilyenre vágytunk.

Bejövet Möci megállapította az idilli képet. Amíg Ő rendet tesz a kúp alatt, addig Áron egy kupacba gereblyézte a lehullott almákat, miközben én gyomláltam a zöldbab körül.
Pista bácsi négy általa kifogott dévért  adott ajándékba, amit azonnal megpucoltam. Möci betette a hűtőbe, azzal a tervvel, hogy majd  délben megsütjük.

Még el sem készült az ebéd, amikor Pista bácsi újabb két hallal jelent meg. Természetesen ezeket is meg kellett pucolni.

Emőke telefonált és hívtuk, hogy jöjjenek le Gergővel és Andrissal Dömsödre.

A kései ebéd ennek ellenére egy korábbi zöldségleves feljavított változata lett.

Este megfűszereztem, beolajoztam és egyenként becsomagoltam alufóliába négy darab dévért.  Möci megpucolt és feldarabolt egy nagyobb cukkinit. Kicsit megfűszerezve hagyta állni. Rittyentettem egy kis tüzet a kúp alatt és amikor már parázslott, egy kiolajozott tepsibe feltettük a cukkinit és a alufóliába csomagolt halakat.

Möci még egy kis rizst főzött hozzá. A hal zseniális lett, de a cukkini nem sikerült hozzá. Vagy megégett, vagy nyers maradt.

Irány Miskolc-Erdőbénye-Horány-Dömsöd

Reggel csak félálomban hallottuk, hogy Péter és Andi készülődnek és indulnak. Sokáig aludtam és már majdnem dél volt mire a reggeliző asztalhoz ültem.

Délelőtt, amikor még úgy volt, hogy  Áront, Leót és Artúrt Erdőbényéről úgy visszük Horányba, hogy Áron is ottmarad egy hétre velük, konzultáltunk Norcival, aki kérte, hogy amíg ő négyszemközt nem tisztázza Leóval a történteket, addig nem szeretné, ha Áron ottmaradna Horányban. Megértettem és akceptáltam Norci kérését, miközben azzal nem értettem egyet, hogy a két főszereplővel külön-külön beszélje meg a történteket.  Még azt is hozzátettem, hogy amikor este megérkezünk Horányba, mi be se megyünk a telepre.

Möcivel nagyon összeszedetten pakolásztunk. Egy óra körül érzékeny búcsút  vettünk Piroska nénitől és Petitől. Irány Erdőbénye.

Eredeti kérés szerint kérték a szülőket, hogy senki ne érkezzen délután három óra előtt. Ezért azután útközben megálltunk Szerencsen egy cukrászdában kávézni és Erdőbényén is előbb körbesétáltuk a falut. Találkoztunk is olyan szülőkkel, akik ugyancsak várták, hogy a templom harangja hármat üssön.

Akciókkal kezdődött a találkozás. A tábort vezetők mindenféle akció kártyákat osztottak ki, hogy a szülőknek miket kell csinálniuk. Nekem a történtek árnyékában nem volt túl jó kedvem. Egy-két táborvezetővel elbeszélgettünk a Leó-Áron koprodukcióról. Azokból is az derült ki, hogy egészen máshogy szólt a történet, amikor kettejükkel beszélgettek és máshogy, amikor csak a Leóval.

A rossz kedvem ellenére örültem, hogy a fiúkat újra láthatom. Ők nagyon rendesen összepakoltak és vittük le a cuccokat az autóba.

Nem sokkal azután, hogy elindultunk, a hátsó ülés sor kollektív alvásba kezdett. Elég jól bírtam a hosszú utat.

Már Budapest fele közeledve megálltunk tankolni. Mi kávéztunk, a fiúk pedig kinek-kinek ízlése szerint választhattak valami inni valót.

Nyolc óra körül érkeztünk meg Horányba. Átadtuk a Pettik fiúkat, de Áron nem is szállt ki az autóból.

Az út utolsó szakaszán (Horány-Dömsöd) már magam is fáradt voltam. Ezt csak tetézte, hogy közben este lett és a rosszul beállított fényszórók gyakran szembe vakítottak.

Tíz  órakor érkeztünk meg a bázisra. Beálltunk, kipakoltunk és nekem már csak arra futotta, hogy lezuhanyozzak és bezuhanjak az ágyba.

Barlangfürdő

Nagyon jól aludtunk. Csak a terülj-terülj asztalka illatai csaltak le, azok is csak 1/4 10-kor. Itt a Petiéknél nagyon ki van nyalva a fenekünk.

Reggeli után Péter elmagyarázta, hogyan tudunk eljutni Miskolc-Tapolcára. Elindultunk és az IGO is segített az oda jutásban.

A barlangfürdő,  a tegnap meglátogatott avasi kilátóval szemben, nagyon jó benyomást tett ránk, mert jó kezekben van, rendszeresen karbantartják és ez meg is látszik rajta. Nagyon kellemes négy órát töltöttünk ott.

Fél négykor hagytuk ott a fürdőt. Először a Lidl-be mentünk, hogy vigyünk az ebédhez egy családi doboz jégkrémet és tejszínhabot.

A kirándulásunkat a barlangfürdőbe azért is mára terveztük, hogy Péterék nyugodtan tudjanak készülődni a holnap reggeli indulásukra Balatonboglárra.

Mire hazaértünk - mondanom sem kell farkas éhesen - Péterék BMW-je már útra készen állt az udvar közepén. Azzal kezdtük, hogy helyet cseréltünk a két autóval, hogy holnap reggel mi már ne legyünk útban az indulásukhoz.

A kaja, amit Andi készített, fantasztikus volt. Zöldségleves sok karfiollal, utána besameles csirkemell, rizzsel és kovászos uborkával. Az ebéd után Möci kiporciózta a jégrémet.

Sajnos olyan e-mail érkezett a Tócsa táborból, aminek nagyon nem örültünk. A levél hiába kezdődött úgy, hogy: "....nincs semmi nagy baj, mindenki jól érzi magát.." mégis nagyon felkavart a tartalma. Az történt ugyanis, hogy Leó és Áron egy harmadik táborlakót úgy bántalmaztak, hogy az sírt és másnap haza kellett mennie.

Hiába hangsúlyozta a levél, hogy az akció a Leó ötlete volt, engem ugyanúgy bántott a dolog és ebben egy percig sem tudtam magamban Áront felmenteni a történtek alól. Árontól, akinek lépte-nyomon azt  hangsúlyozom, hogy a legnagyobb érték az életben, ha valakinek örömöt tudunk szerezni, mosolyt tudunk az arcára varázsolni, elvártam volna, hogy mielőtt akcióba kezdenek, lebeszéli Leót erről a dologról. Möci a nap hátralevő részében egyfolytában nyugtatgatott, de az nem sokat javított a kedvemen.

Délután nagy brainstorming-ot tartottunk Petivel arról, milyen nagy lenne a különbség a klíma szereléssel abban, hogy Peti alkalmazottként vagy vállalkozóként szereli nap mint nap a klímát.

A vacsoránál Péter unicummal akarta elhessegetni a  gondterhelt rossz kedvemet. Petiéktől kaptunk saját készítésű és palackozású meggyborukat.