Reggel korán, már hét óra előtt szólt a telefon. Laci hívott, hogy Áron miért nincs már a portán? Gyorsan felkeltettük Áront és szerintem két percen belül már ott is volt.
Ez lesz az utolsó napunk a kempingben. Kényelmesen megreggeliztünk. Kicsit pakolásztunk, majd felmentünk Tamásékhoz, részben összeszedni az ott hagyott szerszámainkat, másrészt elbúcsúzni Vandától.
Amikor már mindent bepakoltunk, Tamás elvitt minket egy másik eladó telekre, amelyik sokkal olcsóbbnak, de ezzel együtt kevésbé jónak és kevésbé tetszetősnek tűnt.
Utána felvettük telefonon a kapcsolatot a horgász alegységgel (Laci, Fruzsi, Áron), hogy megtudjuk a tartózkodási helyüket és Tamástól is elbúcsúzva elindultunk Áronért. A nagy zsákmány láttán, amiket Laciék részben fogtak, másrészt a szomszéd horgászoktól kaptak, kértem Fruzsitól egy-két halat. Ő kijelentette, hogy ezekből (szerintem 10-20 hal volt) ő nem ad, szerezzek magamnak. Segítettünk nekik mindent az autójukba pakolni és Laci láthatta rajtam, hogy mennyire nem ezt vártam tőlük, valószínűleg rászólhatott Fruzsira, mert amikor tankolni mentünk, Fruzsi odahozott egy nylon zacskóban négy keszeget.
A kikötői kempingben már nagyon szervezetten dolgoztunk össze, hogy mielőbb tudjunk indulni Csopakra. Möci és Áron pakoltak, én pedig felakasztottam a huzikát az autóra.
11 óra fele már el is tudtunk indulni. Az IGO háztól-házig vezetett. Áront Ábel nagyszülei látják vendégül egészen szombatig. A nagyszülők nagyon kedves emberek. A bemutatkozás után meghívtak egy kávéra. A ház kívül-belül első osztályú és a fekvése is kitűnő. A nagypapával jól elbeszélgettünk a kávé mellett a lakókocsiról és a napelemes rendszerről. Javasolta, hogy tegeződjünk, mivel ő az idősebb, de az évek ellenőrzésénél kiderült, hogy hét évvel fiatalabb, mint én.
Rövid búcsú után kikapcsoltuk az autópályát a navigációból és elindultunk Dömsöd felé.
Útközben vettünk volna görögdinnyét, de pénzünk már alig volt. Áronnak adtuk az utolsó 5000-es bankót, nehogy a kutyák lepisiljék. Kinyitott a szegényház és mivel a nyugdíj is csak holnap érkezik a számlára, már az ATM is azt dalolja, hogy: "No milk today". Összeszámoltuk a kettőnk zsebében található aprót, ami összesen 175 forint volt. Megálltunk egy útszéli dinnye árusnál. Möci kiszállt szerencsét próbálni. Úgy válogatott, úgy kopogtatta a görögdinnyéket, mint akinek sok pénz csörög a zsebében. Már majdnem talált egy jó hangút, amire az eladó azt mondta, azt tessék hagyni, az leesett és megrepedt, azt majd kidobjuk. Ajánlott egy másikat, amire Möci mondta, hogy csak 175 forintunk van. Nem baj, adja ide és már nyújtotta is a dinnyét, mire Möci: "ha valóban kidobná, akkor elvinném a repedtet is." Hogy ezt kitől tanulta, fogalmam sincs.
16:00 órára gurultunk be Dömsödön a bázisra. A vacsorához felvágtuk a behűtött dinnyét. A repedt, mézédes volt, kár lett volna kidobni.
Áron és Manna hiányzott a társaságból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése