Reggel csak félálomban hallottuk, hogy Péter és Andi készülődnek és indulnak. Sokáig aludtam és már majdnem dél volt mire a reggeliző asztalhoz ültem.
Délelőtt, amikor még úgy volt, hogy Áront, Leót és Artúrt Erdőbényéről úgy visszük Horányba, hogy Áron is ottmarad egy hétre velük, konzultáltunk Norcival, aki kérte, hogy amíg ő négyszemközt nem tisztázza Leóval a történteket, addig nem szeretné, ha Áron ottmaradna Horányban. Megértettem és akceptáltam Norci kérését, miközben azzal nem értettem egyet, hogy a két főszereplővel külön-külön beszélje meg a történteket. Még azt is hozzátettem, hogy amikor este megérkezünk Horányba, mi be se megyünk a telepre.
Möcivel nagyon összeszedetten pakolásztunk. Egy óra körül érzékeny búcsút vettünk Piroska nénitől és Petitől. Irány Erdőbénye.
Eredeti kérés szerint kérték a szülőket, hogy senki ne érkezzen délután három óra előtt. Ezért azután útközben megálltunk Szerencsen egy cukrászdában kávézni és Erdőbényén is előbb körbesétáltuk a falut. Találkoztunk is olyan szülőkkel, akik ugyancsak várták, hogy a templom harangja hármat üssön.
Akciókkal kezdődött a találkozás. A tábort vezetők mindenféle akció kártyákat osztottak ki, hogy a szülőknek miket kell csinálniuk. Nekem a történtek árnyékában nem volt túl jó kedvem. Egy-két táborvezetővel elbeszélgettünk a Leó-Áron koprodukcióról. Azokból is az derült ki, hogy egészen máshogy szólt a történet, amikor kettejükkel beszélgettek és máshogy, amikor csak a Leóval.
A rossz kedvem ellenére örültem, hogy a fiúkat újra láthatom. Ők nagyon rendesen összepakoltak és vittük le a cuccokat az autóba.
Nem sokkal azután, hogy elindultunk, a hátsó ülés sor kollektív alvásba kezdett. Elég jól bírtam a hosszú utat.
Már Budapest fele közeledve megálltunk tankolni. Mi kávéztunk, a fiúk pedig kinek-kinek ízlése szerint választhattak valami inni valót.
Nyolc óra körül érkeztünk meg Horányba. Átadtuk a Pettik fiúkat, de Áron nem is szállt ki az autóból.
Az út utolsó szakaszán (Horány-Dömsöd) már magam is fáradt voltam. Ezt csak tetézte, hogy közben este lett és a rosszul beállított fényszórók gyakran szembe vakítottak.
Tíz órakor érkeztünk meg a bázisra. Beálltunk, kipakoltunk és nekem már csak arra futotta, hogy lezuhanyozzak és bezuhanjak az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése