Egyszer a dömsödi nyaralásnak is vége van.

Reggel korán tudtam, hogy ma lehetőleg mindent be kell fejezni, mert legkésőbb este mennünk kell haza.

Legelőször beáztattam a römer topfot, amit valójában már tegnap este meg kellett volna tennem. Utána került sor a vetemények locsolására.

Hozzáláttam a kovászos uborka elkészítéséhez. Amikor kiderült, hogy még akkor is csak 3/4-ig telik meg az 5 literes üveg, ha közben teszek bele egy-két, még zöld paradicsomot, akkor autóba ültem és kimentem a piacra pótlásért. Ha már ott vagyok, akkor vettem néhány fej fokhagymát is, mert abból is több kell a kovászos uborkába, mint amennyi otthon van.

A pótlással együtt már úgy-ahogy megtelt az üveg. Még egy szelet kenyér a tetejére és már mehet is a napra.

Mire mindezzel elkészültem, ébredezett a család, mert már tíz óra is elmúlt. Nagy reggeli készült, amit természetesen a kúp alatt fogyasztottunk, de az időeltolódás miatt látszik, hogy ebéd már csak délután öt óra után lesz. Megsütöttük azt a nagy darab kolbászt, amit azért vettünk, hogy én ne rinyáljak, azután kiderült, hogy abból mindenki kért és adtam is, hogy a többiek se rinyáljanak. Így azután elosztottam tisztességesen hat részre.

Délelőtt tiszta erőből angoloztunk, de Möcivel sikerült is összevesznem, mert ő nem elég szófogadó a tanulási módszert illetően. A vége felé, amikor már kiabáltam, azért belátta, hogy csak úgy lehet haladni, ahogy én magyarázom. No pain, no gain.

Kora délután összeállítottam a a römerben a kaját. Csülök, sok zöldség, krumpli és néhány szelet szalonna. Mindez 180 fokon, hadd menjen.

Amíg a kaja sült, főtt, addig csapatostul kimentünk a Dunára. A fiúk megint vitték a gumikajakot és nagyon jót eveztek, úsztak, pancsoltak. Möci főleg napozott, én meg úsztam is egy nagyot.

Közben be-be kellett jönnöm ellenőrizni, hogy mi történik a sütőben. Nagyon jól alakultak az ízek.

Befejeztem a bélyegek áztatását, szárítását és préselését, hogy ne hagyjunk itt semmiféle rendetlenséget.

Este 10-re értünk Gazdagrétre. Áron már útközben elaludt, de még előtte kérte, hogy ne ma este kelljen pakolnia, hanem majd holnap reggel