Mire felébredtem, Möci már nem volt sehol. Nem izgultam, mert tudtam, hogy csak a templomba ment.
Az idő kimondottan őszies. Bár süt a nap, de nagyon erős szél fúj.
Öltözés után megnéztem, hogyan lehet összekapcsolni a kütyüt az autórádió rendszerével. Möci biztosan fog örülni annak, hogy mostantól ezen keresztül is hallgathatja a kütyüjén lévő angol hanganyagokat.
Amikor Möci megjött elkezdte készíteni a reggelit, én pedig elvetettem az utcai kerítés mentén a belső oldalon az őszirózsa magokat.
A hűvös idő ellenére a kúp alatt reggeliztünk.
Délután a Forma1 szerintem nem volt túl izgalmas. A Berlini úszó Európa Bajnokság sokkal érdekesebb volt.
Lenyírtam a kert hátsó részén a már nagyra burjánzott gazt és kigazoltam a hátsó paradicsomost is.
Manna nem tetszik. Lehet, hogy valami betegség bujkál benne. Nem olyan élénk, mint lenni szokott. Nem is eszik, nem is iszik, csak lekuporodik a szőnyeg közepén és hagyja, hogy a dolgok történjenek körülötte.
Gabika átküldte Feri bácsival a Hillary könyvemet és kölcsönbe a Popper Pétert.
Végre rászántam magam és megírtam az ELMŰ-nek a fogyasztói egyesítésre a kérelmemet. Eddig ez azért húzódott, mert valahogy nem volt ihletem, hogy meggyőző módon előadjam a dolgokat. A mostani szüleményemről sem éreztem azt, hogy "na ennek nem fognak tudni ellent mondani". Möcivel is elolvastattam, hátha belediktál valami nagyon erőset. A levelet innen természetesen nem tudtam elküldeni, mert itt se nyomtató nincs, se Internet. András Gábornak az volt a véleménye, hogy a kérelmem teljesen logikus és a helyes megoldás is a javaslatom lenne, de mivel az "igen" szó négy betűből áll, a "nem" pedig csak háromból, az Elmű valószínűleg ez utóbbit fogja válaszolni.
Este megnéztünk egy eléggé limonádé, de bájos amerikai filmet (Aludj csak, én álmodom) Sandra Bullockkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése