Az éjszaka itt Dömsödön is akkora zuhé volt, hogy már azt hittük, hogy leszakad az ég. Emiatt azután nem volt szükség semmiféle locsolásra.
Szolid reggeli a kúp alatt tálalódott. Még egy kis ruszli is előkerült a tartalékok közül. Nagyon egészséges a táplálkozásunk, este sült hal, reggel pácolt hal.
A reggeli után Bélát kértem meg, hogy segítsen a túlcsordult Dropboxom kiürítésében, mert nekem az egyik nagy könyvtár letöltése egy kezelhetetlen zip állományt hozott létre. Ő sem járt sikerrel, mert a könyvtár túl nagy volt. Abban maradtunk, hogy alkönyvtáranként fogom letölteni és a Dropboxból törölni.
Möci bejelentette, hogy ma indulunk haza. Senkinek nem volt ellenvetése, mert az idő amúgy is borús volt. Amíg ő elment bringázni, mi teljes gőzzel pakoltuk össze a motyóinkat. Közben azért, hogy az elektromos fűtés projektben is lépegessek előre, beszereltem a TIGÁZ-ELMŰ váltókapcsolót a kazánok feletti dobozba. A terv az, hogy először jön Orosz Laci bácsi, utána a Mikus úr az elektromos betáppal, majd ismét Orosz Laci bácsi és lehet, hogy mire elkezdődik a fűtés idény, addigra készen lesz a rendszer.
Úgy indultunk el, hogy kettőre hazaérjünk, de még beleférjen, hogy Tamásnak megvesszük az FBS-t és beugrunk a Karavándorhoz a megrendelt mélyhűtő csuklópántokért.
Mindezzel együtt 14:00-kor gördültünk a Gazdagréti téri ház elé.
Áront csak az az egy érdekelte, hogy Emőke otthon van-e és ez irányú vágya azonnal teljesült is, mert Emőke éppen akkor jött ki a CBA-ból.
Miután mindent kipakoltunk, azt találtam ki, hogy ne kelljen főzőcskézni, menjünk el a kis kínaiba és ebédeljünk ott. Áron is egyetértett ezzel, de csak úgy, ha ő hazaviheti az ennivalót és Emőkével együtt eszi meg felesben.
Kaja után Möci felment tanulni, én pedig elindultam busszal az Újbuda Önkormányzathoz, mert augusztus 15-ig el kell küldenem a Német Nyugdíj Intézetnek (Niederlassung Renten Service) az "Életbenlét" Igazolásomat.
Hamar oda is értem, átadtam az előre kitöltött papírokat és a személyazonossági igazolványomat, valamint a lakcímkártyámat. Az ügyintéző letépett egy darab papírt és kérte, hogy írjam fel a telefonszámomat, 2-3 héten belül fel fognak hívni, hogy mikor jöhetek az aláírt és lepecsételt papírért.
Nem is értettem, hogy mi tarthat ezen 2-3 hétig. Kitöltöttem a papírt, aláírtam, itt vagyok, ezzel igazoltam, hogy élek. Mit kell ezen még 2-3 hétig tökölni? Írják alá, pecsételjék le és már itt sem vagyok.
Azt azért még meg mertem kérdezni, hogy kivel kell beszélnem, ha azt szeretném, hogy legkésőbb holnap legyen aláírva az igazolásom.
Régebben erre nem kellett várni, amikor bejöttem, konstatálták, hogy életben vagyok, lepecsételték és aláírták és már mehettem is a postára feladni a papírt Németországba.
Az lehet, mondta az ügyintéző, de most más a rendszer, mert ezt csak olyan írhatja alá, akinek német nyelvvizsgája van.
"A telefonszámom benne a van a rendszerben, ezenkívül van ügyfélkapum és ott írhatnak egy sort, hogy "jöhetek".
Ők nem írnak, ők csak telefonálnak, de előre felhívja a figyelmem, hogy akkor is vegyem fel a telefont, ha "Ismeretlen hívószám" felirat jelenik meg, mert nem fogja megjelentetni a hívószámot és kétszer nem hívnak.
Ez Balkán. Tavaly már egyszer volt emiatt konfliktusom az Önkormányzattal, mert miattuk nem tudtam határidőre kiküldeni a papírt és emiatt egy havi német nyugdíjam nem jött meg azonnal..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése