Sikerült időben felébrednem. Möci már korábban felkelt és a konyhában ült le a notebookkal.
Felkeltem és lementem, hogy a reggelihez és az útra tudjak készíteni szendvicseket. Ha már ott voltam a CBA-ban, megvettem Juditnak a névnapi ajándékát és a Petiéknek egy üveg Chardonney-t.
Elkezdtem készíteni a reggelit, de Möcit nem tudtam megvárni és egyedül reggeliztem. Amíg Möci reggelizett, addig én levittem Áron biciklijét a bicikli tartóra és elintéztem a posta takarékcsekket.
Kilenc óra után pár perccel el tudtunk indulni. Az IGO azt ígérte, hogy 1/4 12 körül már Péteréknél leszünk. Az út nyugodt volt és az ígért időben érkeztünk.
Nyolcan gyűltünk össze a családi találkozóra. Nagyon jó buli volt. Az ebédhez a sülteket Tibcsi hozta Kecskemétről. A többit Andika készítette. A kaja nagyon finom volt.
Péter és Tibcsi előhozakodtak a régi fényképeket, amik felelevenítették a régi emlékeket. Jobbnál jobb történetek követték egymást.
Délután tartottam Juditnak és Péternek egy rövid Dropbox ismertetőt, sőt küldtem nekik egy Dropbox meghívót is, amiből azután Péternek installáltunk egy Dropbox accountot is. Ez nekem is jól jött, mert az egyik Dropboxom éppen a kapacitásának a felső határán van terhelve.
Utána mind az öten elindultunk megnézni az avasi kilátót. A kilátó maga, az én szememben egy beton szörnyeteg volt, de onnan nézni a várost nagy élmény.
Lefele, Judit meg én autóval jöttünk. Péter, Andi és Möci gyalog jöttek, ami azért is tartott tovább, mint a mi autós utunk, mert közben egy borpincében is leparkoltak néhány pohár borra. Közben Judit beszámolt az életvitelének a problémáiról.
Hideg vacsorát tálaltak Andiék, de az is nagyon finom volt
Andi vacsi után megmutatták a fecskefészkeiket és elmesélte, hogy miként követték a hozzájuk betanyázott fecske család életét. Néha örültek a fejleményeknek, néha meg aggódtak értük.
Némi lelkiismeret furdalással foglaltuk el a nekünk kijelölt hálószobát. Meg is kérdeztem Pétert, hogy akkor most jól látom, hogy kifúrtuk őket a saját otthonukból, de erre kitérő választ kaptam.
2014. július 31., csütörtök
2014. július 30., szerda
Készülődünk Miskolcra
Alaposan kipihentük a dömsödi fárasztó nyaralást. Most egy kicsit összeszedjük a lakást és magunkat, hogy azután holnaptól újra beindítsuk a folytatást (Miskolc, Görömböly-Tapolca, Erdőbénye, Horány, Dömsöd)
Nagy nehezen feltápászkodtam a lustulásból. Olvasgattam a tegnap kinyomtatott Fuji könyvet. Reggeli.
Ma le kellett olvasni az összes vízórát, mert holnap van az utolsó leadási nap.
Möci megbízott a lecsó készítésével ebédre. Hozott is belevalókat, de az egyik kolbászt én nem találtam elég frissnek és ez a végterméknek sem tett jót. Megettük, megettük, de nem ízlett egyikünknek sem annyira, mint a múltkori.
Az ebéd utáni sört már a sakktábla mellett fogyasztottuk. Úgy látom, hogy Möci elhatározta, hogy sakkban is felülkerekedjen egyszer.
Lement a Tűzkő utcai varrodába Csabi egyik farmerjét javíttatni és visszafele jövet megpróbálta Mannát összeszedni a kutyafuttatóban, persze sikertelenül. Na majd én, mondtam nagyképűen, de amikor lementem, nekem is szembesülnöm kellett a kudarcélménnyel. Több mint egy órát hívogattam, mire nagy nehezen előjött, de akkor is csak messziről konstatálta, hogy hívogatom. Végül azt mondta, hogy "na jó" és nagy kegyesen odajött. Most persze döglik a zöld székben, mivel egész éjjel kint csavargott.
Este még megvettem az autópálya matricát.
Nagy nehezen feltápászkodtam a lustulásból. Olvasgattam a tegnap kinyomtatott Fuji könyvet. Reggeli.
Ma le kellett olvasni az összes vízórát, mert holnap van az utolsó leadási nap.
Möci megbízott a lecsó készítésével ebédre. Hozott is belevalókat, de az egyik kolbászt én nem találtam elég frissnek és ez a végterméknek sem tett jót. Megettük, megettük, de nem ízlett egyikünknek sem annyira, mint a múltkori.
Az ebéd utáni sört már a sakktábla mellett fogyasztottuk. Úgy látom, hogy Möci elhatározta, hogy sakkban is felülkerekedjen egyszer.
Lement a Tűzkő utcai varrodába Csabi egyik farmerjét javíttatni és visszafele jövet megpróbálta Mannát összeszedni a kutyafuttatóban, persze sikertelenül. Na majd én, mondtam nagyképűen, de amikor lementem, nekem is szembesülnöm kellett a kudarcélménnyel. Több mint egy órát hívogattam, mire nagy nehezen előjött, de akkor is csak messziről konstatálta, hogy hívogatom. Végül azt mondta, hogy "na jó" és nagy kegyesen odajött. Most persze döglik a zöld székben, mivel egész éjjel kint csavargott.
Este még megvettem az autópálya matricát.
2014. július 29., kedd
Reklamáció a Karavándornál
Reggel az alsó szintről érkező finom illatokra ébredtem. Möci készítette a finom reggelit. Az időjárás még mindig szomorkás, de már biztató.
A locsolás reggeli utánra tevődött. Béni meg is jegyezte a szomszédból, hogy még most is felesleges a locsolás, mert nemsokára amúgy is esik.
Közben átjött megnézni a veteményest és apró szakmai tanácsokkal látott el.
Miután Péter végleg lemondta a gumikajak iránti igényét, csak Áron biciklijének a felpakolása maradt. Minden egyebet elrámoltam, úgy, hogy 11 óra után nem sokkal már indulhassunk.
Még az én feladatom maradt a napon érlelt kovászos uborka leszűrése és új üvegekbe rakása, amikből egyet hazahozunk, a többit pedig ott hagyjuk a hűtőben. Közben persze megkóstoltuk és nagyon finomnak találtatott.
Bezárt a bazár és indultunk. A hazafele úton végig angoloztunk.
Gazdagréten felvittük a biciklit és a többi cuccot és máris indultam a CitiBankba. Kicsit korábban érkeztem, mint a megbeszélt időpont, de Kádár úr megbízott helyettese azonnal fogadott. El is intéztünk a reorg-ot.
Utána még ott a MOM bevásárló központban megvettem a grillcsirkét és két óra körül már trancsíroztuk és ebédeltünk belőle. Nagyon jól illett hozzá a hazahozott kovi ubi.
Betettem a nyomtatóba a frissen megtöltött fekete patront és végre kinyomtattam a teljes Fuji Finepix használati utasítást.
Felhívtam Tarnóczy urat a Karavándornál, mert valamilyen félreértés miatt a két darab mélyhűtő zsanért amiről azt mondták, hogy darabja 3500.- Ft körül lesz összesen 23.100.- forintért akarták utánvéttel kiküldeni. Tarnóczy úr azt ígérte, hogy holnap reggel utánanéz és visszaszól, mert ezt az aránytalanságot ő sem érti.
Tibcsit is hívtam, hogy nem akarja-e, hogy Budapest-Miskolc viszonylatban oda-vissza mi vigyük, de mondta, hogy ő nem Budapesten keresztül megy Miskolcra, hanem jászberényen keresztül és úgy a Kecskemét-Miskolc csak 200 km.
Möci felment, én pedig hoztam az CBA-ból néhány üveg sört és leültem bambulni a TV elé.
Végre sikerült átutalnom Áron hetedikes tankönyveinek az árát.
Mire befejeztem a blogbejegyzés írását és lejátszottam egy parti sakkot online, már este lett.
A locsolás reggeli utánra tevődött. Béni meg is jegyezte a szomszédból, hogy még most is felesleges a locsolás, mert nemsokára amúgy is esik.
Közben átjött megnézni a veteményest és apró szakmai tanácsokkal látott el.
Miután Péter végleg lemondta a gumikajak iránti igényét, csak Áron biciklijének a felpakolása maradt. Minden egyebet elrámoltam, úgy, hogy 11 óra után nem sokkal már indulhassunk.
Még az én feladatom maradt a napon érlelt kovászos uborka leszűrése és új üvegekbe rakása, amikből egyet hazahozunk, a többit pedig ott hagyjuk a hűtőben. Közben persze megkóstoltuk és nagyon finomnak találtatott.
Bezárt a bazár és indultunk. A hazafele úton végig angoloztunk.
Gazdagréten felvittük a biciklit és a többi cuccot és máris indultam a CitiBankba. Kicsit korábban érkeztem, mint a megbeszélt időpont, de Kádár úr megbízott helyettese azonnal fogadott. El is intéztünk a reorg-ot.
Utána még ott a MOM bevásárló központban megvettem a grillcsirkét és két óra körül már trancsíroztuk és ebédeltünk belőle. Nagyon jól illett hozzá a hazahozott kovi ubi.
Betettem a nyomtatóba a frissen megtöltött fekete patront és végre kinyomtattam a teljes Fuji Finepix használati utasítást.
Felhívtam Tarnóczy urat a Karavándornál, mert valamilyen félreértés miatt a két darab mélyhűtő zsanért amiről azt mondták, hogy darabja 3500.- Ft körül lesz összesen 23.100.- forintért akarták utánvéttel kiküldeni. Tarnóczy úr azt ígérte, hogy holnap reggel utánanéz és visszaszól, mert ezt az aránytalanságot ő sem érti.
Tibcsit is hívtam, hogy nem akarja-e, hogy Budapest-Miskolc viszonylatban oda-vissza mi vigyük, de mondta, hogy ő nem Budapesten keresztül megy Miskolcra, hanem jászberényen keresztül és úgy a Kecskemét-Miskolc csak 200 km.
Möci felment, én pedig hoztam az CBA-ból néhány üveg sört és leültem bambulni a TV elé.
Végre sikerült átutalnom Áron hetedikes tankönyveinek az árát.
Mire befejeztem a blogbejegyzés írását és lejátszottam egy parti sakkot online, már este lett.
2014. július 28., hétfő
Rossz idő van
Baromi barátságtalan idő van. Olyan borús az idő, hogy bármelyik pillanatban eshet is. Nem esik, csak fenyeget, hogy esni fog.
A biztonság kedvéért azért én meglocsoltam.
Az is kérdéses volt, hogy kint reggelizünk a kúp alatt, vagy bent.
Jancsi hívott, hogy a magyarországi lakás vásárlása már annyira elhúzódik, hogy lassan kezdi elveszteni a türelmét.
Reggeli után nagyon szigorún nekiláttunk az angolnak. Elővettünk egy új Szalai Nóri féle leckét és azt közösen kiveséztük. Möci dicséretes türelemmel viselte a két órányi tanulást.
Ebédre valamilyen zöldséglevest terveztünk, amibe került saját termésű zöldbab és zeller is.
Felhívtam Orosz Laci bácsit, hogy az új elektromos kazán installálását több lépcsőben kellene elvégezni és augusztus közepére beszéltük meg, hogy a túlnyomás tartály 2 méter magasra helyezését és a kazán falra akasztását akkor fogjuk elvégezni.
Möci kiment tenni egy nagyobbacska kőrt bringával, én pedig átmentem Gabikáékhoz. Egy kicsit dumáltunk, egy kicsit söröztünk. Végül Möci odajött a bringával értem. Utána Zitával és Feri bácsival kisértettük magunkat vissza. Ferinek odaadtam a villanyóra kulcsát is, hogyha bármi probléma lenne a FI relével, akkor azt is vissza tudja kapcsolni. Egyébként pedig csak azokon a napokon kértük locsolni, amikor nagyon nagy meleg lesz és egyáltalán nem esik az eső.
A biztonság kedvéért azért én meglocsoltam.
Az is kérdéses volt, hogy kint reggelizünk a kúp alatt, vagy bent.
Jancsi hívott, hogy a magyarországi lakás vásárlása már annyira elhúzódik, hogy lassan kezdi elveszteni a türelmét.
Reggeli után nagyon szigorún nekiláttunk az angolnak. Elővettünk egy új Szalai Nóri féle leckét és azt közösen kiveséztük. Möci dicséretes türelemmel viselte a két órányi tanulást.
Ebédre valamilyen zöldséglevest terveztünk, amibe került saját termésű zöldbab és zeller is.
Felhívtam Orosz Laci bácsit, hogy az új elektromos kazán installálását több lépcsőben kellene elvégezni és augusztus közepére beszéltük meg, hogy a túlnyomás tartály 2 méter magasra helyezését és a kazán falra akasztását akkor fogjuk elvégezni.
Möci kiment tenni egy nagyobbacska kőrt bringával, én pedig átmentem Gabikáékhoz. Egy kicsit dumáltunk, egy kicsit söröztünk. Végül Möci odajött a bringával értem. Utána Zitával és Feri bácsival kisértettük magunkat vissza. Ferinek odaadtam a villanyóra kulcsát is, hogyha bármi probléma lenne a FI relével, akkor azt is vissza tudja kapcsolni. Egyébként pedig csak azokon a napokon kértük locsolni, amikor nagyon nagy meleg lesz és egyáltalán nem esik az eső.
2014. július 27., vasárnap
töltött cukkini
Borongós reggelre ébredtünk. A borús égbolt és az időjárás jelentés is azt jósolja, hogy most három napon át egyre több lesz az eső, sőt még viharokról is beszélnek. Nem baj, azért én elvégzem a szokásos reggeli locsolását a veteményesnek. A víz az első gombnyomásra megindul.
Möci elindul a templomba, én pedig felmegyek a bélyegező szobába és rendezem a blog bejegyzéseimet
A reggelihez csak azután neki, amikor Möci visszatért.
Kigyomláltam vagy 2 nm földet és ott elvetettem négy sor petrezselymet.
Ebédre én készítettem a töltött cukkini tekercseket. Nagyon izgalmas kaja. A töltelékben sült sonka szalonna, hagyma, paradicsom és többféle sajt reszeléke.
Az egész heti itt tartózkodásunk felér egy igazi pót nyaralással.
Délután kimentünk úszni egyet a Dunába. A sorozatosan meleg napok után már kb. 24 fokos a víz, egy kicsit kezd poshadni is, de a mienk.
Este befejeztem a locsolótömlő kocsijának a javítását. Ki is próbáltam a locsolásnál. Nagyon jól működött.
A vízilabda döntője jó volt, de számunkra nem volt felemelő. Nekem sokkal izgalmasabb volt a Forma 1 esti ismétlése, ami után már nagyon fáradtan zuhantunk az ágyba.
Möci elindul a templomba, én pedig felmegyek a bélyegező szobába és rendezem a blog bejegyzéseimet
A reggelihez csak azután neki, amikor Möci visszatért.
Kigyomláltam vagy 2 nm földet és ott elvetettem négy sor petrezselymet.
Ebédre én készítettem a töltött cukkini tekercseket. Nagyon izgalmas kaja. A töltelékben sült sonka szalonna, hagyma, paradicsom és többféle sajt reszeléke.
Az egész heti itt tartózkodásunk felér egy igazi pót nyaralással.
Délután kimentünk úszni egyet a Dunába. A sorozatosan meleg napok után már kb. 24 fokos a víz, egy kicsit kezd poshadni is, de a mienk.
Este befejeztem a locsolótömlő kocsijának a javítását. Ki is próbáltam a locsolásnál. Nagyon jól működött.
A vízilabda döntője jó volt, de számunkra nem volt felemelő. Nekem sokkal izgalmasabb volt a Forma 1 esti ismétlése, ami után már nagyon fáradtan zuhantunk az ágyba.
2014. július 26., szombat
Gyomlálás
A reggeli felkelés után természetesen az eső a veteményes locsolása.
Szombat lévén Dömsödön a program a piac. Möci nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy velem tart, sőt már a locsolás alatt készített nekem egy tejeskávét és ki is hozta a kertbe, mert nekem most ez a munkahelyem.
Gyomlálás az egyik kedvenc időtöltésem. Csak arra kell vigyázni, hogy az ember, jó közgazdasági érzékkel ki ne számolja, hogy mennyi időt tölt ezzel és ennek mi az anyagi haszna. Aki kiszámolja, annak bukta, viszont aki örömét leli abban, hogy ettől gyorsabban fejlődik a paradicsom, az nyertesként áll fel ebből, az egyébként görnyesztő testhelyzetből.
Möci bringával előre ment és én csak utána indultam el autóval. Az, hogy a piacon nem találtam sehol, annak az volt az oka, hogy ő közben elgurult a kozmetikusához, hogy megbeszéljen vele valamit. Hazafele találkozott Kása Laciékkal, akiket meg is hívott egy délutáni kávéra.
Piaci Lacinál vettem 2,5 kg. kovászolni való uborkát és egy nőnél két csokor kaprot. Vettünk tojást, sütni való szalonnát és egy darabka sonka félét. Esztikénél vettünk őrölt csemege pirospaprikát és Juliska nénitől tehéntúrót. Ezután Möcivel elváltak az útjaink. Möci a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsek el bemenni a nekünk félretett kárpát kenyérért és onnan hozzak egy nagy tejfölt is.
A CBA-ban vettem még kétféle sajtot, a csavarszaküzletben pedig 50 db átmérő 4-es 40 mm hosszú kadmiumozott csavart.
Sajnos itthon derült ki, hogy a kovászos uborkához nincs egy 5 literes üveg, és ha már ezért vissza kellette mennem, akkor vettem egy doboz nescafét és egy nagy üveg kozel sört is.
Hamarosan elkészült a reggeli. Kint a kúp alatt terítettünk és ott is fogyasztottuk el, Áront nélkülözve a gyomrot kímélő reggelinket.
Amíg Möci bent csaszatolt, addig én megjavítottam a Prelukban kidobott műanyag széket. Csupán az egyik csapja volt kitörve és azt sikerült egykettőre rendbe hozni.
ejéje
Kimentünk a Duna partra. Möci napozott és később átment a Paliék stégjére és dumált Jutkával, miközben én úsztam egyet és elmentem egészen a Karcsi bácsi bádoghajójáig.
Visszatérve Pista bácsi kérdezte, hogy elfogadnék-e a mai termésből egy kisebb dévért és egy közepes méretű pontyot. Naná, hogy elfogadok, mondtam és már össze is csordult a nyál a számban. Hoztam is volna a vödröt, ha Möci oda tette volna a lakáskulcsot, ahova szoktuk, de ő csak dumált a Jutkával.
Elkezdtem pucolni a halakat. Külön a szemét, külön a belsőség, hátha Manna egyszer majd ráfanyalodik. Raktam egy kis tüzet a kúp alatti hússütőben. A kis halat beirdaltam és megforgattam paprikás lisztben, a nagyobb pontyot szeletekre vágtam és bepaníroztam, majd ment a fritőzbe.
Möci tálalt az ebédhez és megmelegítette a tegnapi csuszát a halakhoz.
A királyi kajához megittuk a Vranak maradékát. Már éppen befejeztük az ebédet, amikorra megérkeztek Kása Laciék. Biztattuk őket, hogy kóstolják meg a frissen sült halat, de erre nem voltak vevők, főleg azért nem mert Laci nem is szereti a halat. Egy kávé mellet megtárgyaltuk a lakóautók előnyeit és hátrányait. Közben megkértem Andreát, hogy lásson el adóügyi tanáccsal, mert a napelemünk túltermelése és annak elszámolása az ELMÚ-vel, számomra egy 22-es csapdája. Át fogom küldeni neki az ELMŰ állásfoglalását. Végül Andrea a búcsúzáskor elfogadta az alufóliába csomagolt halas dogi-bag-et.
Megnéztük a Forma1 időmérő edzésének az ismétlését, mérgelődve az időnként bekapcsolt reklám szünetek miatt.
Utána még meglocsoltam volna, de a szivattyú, megint nem akart szállítani. Már több vödör vizet behordtam, hogy a szívócső feltöltődjön, de csak nem indult el a szívás. Közben a lustaságom győzedelmeskedett és már nem hordtam vödörszámra bentről a vizet, hanem leszereltem a locsoló hosszú tömlőjét és bentről csövön keresztül töltöttem a szívócsövet. Kitartás, vagy makacsság, esetleg állhatatosság, nem tudom, de végül beindult a szivattyú és mindent meg tudtam locsolni.
Szombat lévén Dömsödön a program a piac. Möci nagyon rendes volt, mert felajánlotta, hogy velem tart, sőt már a locsolás alatt készített nekem egy tejeskávét és ki is hozta a kertbe, mert nekem most ez a munkahelyem.
Gyomlálás az egyik kedvenc időtöltésem. Csak arra kell vigyázni, hogy az ember, jó közgazdasági érzékkel ki ne számolja, hogy mennyi időt tölt ezzel és ennek mi az anyagi haszna. Aki kiszámolja, annak bukta, viszont aki örömét leli abban, hogy ettől gyorsabban fejlődik a paradicsom, az nyertesként áll fel ebből, az egyébként görnyesztő testhelyzetből.
Möci bringával előre ment és én csak utána indultam el autóval. Az, hogy a piacon nem találtam sehol, annak az volt az oka, hogy ő közben elgurult a kozmetikusához, hogy megbeszéljen vele valamit. Hazafele találkozott Kása Laciékkal, akiket meg is hívott egy délutáni kávéra.
Piaci Lacinál vettem 2,5 kg. kovászolni való uborkát és egy nőnél két csokor kaprot. Vettünk tojást, sütni való szalonnát és egy darabka sonka félét. Esztikénél vettünk őrölt csemege pirospaprikát és Juliska nénitől tehéntúrót. Ezután Möcivel elváltak az útjaink. Möci a lelkemre kötötte, hogy ne felejtsek el bemenni a nekünk félretett kárpát kenyérért és onnan hozzak egy nagy tejfölt is.
A CBA-ban vettem még kétféle sajtot, a csavarszaküzletben pedig 50 db átmérő 4-es 40 mm hosszú kadmiumozott csavart.
Sajnos itthon derült ki, hogy a kovászos uborkához nincs egy 5 literes üveg, és ha már ezért vissza kellette mennem, akkor vettem egy doboz nescafét és egy nagy üveg kozel sört is.
Hamarosan elkészült a reggeli. Kint a kúp alatt terítettünk és ott is fogyasztottuk el, Áront nélkülözve a gyomrot kímélő reggelinket.
Amíg Möci bent csaszatolt, addig én megjavítottam a Prelukban kidobott műanyag széket. Csupán az egyik csapja volt kitörve és azt sikerült egykettőre rendbe hozni.
ejéje
Kimentünk a Duna partra. Möci napozott és később átment a Paliék stégjére és dumált Jutkával, miközben én úsztam egyet és elmentem egészen a Karcsi bácsi bádoghajójáig.
Visszatérve Pista bácsi kérdezte, hogy elfogadnék-e a mai termésből egy kisebb dévért és egy közepes méretű pontyot. Naná, hogy elfogadok, mondtam és már össze is csordult a nyál a számban. Hoztam is volna a vödröt, ha Möci oda tette volna a lakáskulcsot, ahova szoktuk, de ő csak dumált a Jutkával.
Elkezdtem pucolni a halakat. Külön a szemét, külön a belsőség, hátha Manna egyszer majd ráfanyalodik. Raktam egy kis tüzet a kúp alatti hússütőben. A kis halat beirdaltam és megforgattam paprikás lisztben, a nagyobb pontyot szeletekre vágtam és bepaníroztam, majd ment a fritőzbe.
Möci tálalt az ebédhez és megmelegítette a tegnapi csuszát a halakhoz.
A királyi kajához megittuk a Vranak maradékát. Már éppen befejeztük az ebédet, amikorra megérkeztek Kása Laciék. Biztattuk őket, hogy kóstolják meg a frissen sült halat, de erre nem voltak vevők, főleg azért nem mert Laci nem is szereti a halat. Egy kávé mellet megtárgyaltuk a lakóautók előnyeit és hátrányait. Közben megkértem Andreát, hogy lásson el adóügyi tanáccsal, mert a napelemünk túltermelése és annak elszámolása az ELMÚ-vel, számomra egy 22-es csapdája. Át fogom küldeni neki az ELMŰ állásfoglalását. Végül Andrea a búcsúzáskor elfogadta az alufóliába csomagolt halas dogi-bag-et.
Megnéztük a Forma1 időmérő edzésének az ismétlését, mérgelődve az időnként bekapcsolt reklám szünetek miatt.
Utána még meglocsoltam volna, de a szivattyú, megint nem akart szállítani. Már több vödör vizet behordtam, hogy a szívócső feltöltődjön, de csak nem indult el a szívás. Közben a lustaságom győzedelmeskedett és már nem hordtam vödörszámra bentről a vizet, hanem leszereltem a locsoló hosszú tömlőjét és bentről csövön keresztül töltöttem a szívócsövet. Kitartás, vagy makacsság, esetleg állhatatosság, nem tudom, de végül beindult a szivattyú és mindent meg tudtam locsolni.
2014. július 25., péntek
Dömsöd az igazi nyaraló hely
A város zajától távol, a dömsödi kuckóban, napsütéses reggelre ébredünk. Nyugalom a köbön. Még nem jelentkeztek az Áronnal kapcsolatos tünetek.
Azzal kezdtünk, hogy Möci bringával balra el. Azt mondta, hogy hoz valamilyen friss pékárút.
Még mielőtt elkezdődött volna az erős napsütés, meglocsoltam a veteményest.
Möci egy óra múlva megjött a pékárú beszerzésről. Kárpát kenyér már nem volt, de hozott négy sajtos kiflit, és ha már ott járt a piac közelében vett 4 db fürdőruhát. Nem aprózta el, rögtön négyet vett. Való igaz, hogy egyikben csinosabb, mint a másikban. Én kérdeztem is, hogy mit vacakolt annyit, miért nem vette meg az összeset. Azért holnapra kért félretenni egy vekni kárpát kenyeret-
Bőséges reggeli a kúp alatt, de olyan későn, hogy ebből nem lesz délben ebédelés.
Szerencsére nem felejtettem el, hogy a Scenicben fel kell tölteni az ablakmosó tartályt. Találtam is az istállóban nyári szélvédő mosó folyadékot.
Következett a fekete nyomtató patron utántöltése és mire azt is befejeztem hívogatott a reggeli. Lágy tojás, vajas kiflin tarja és tejeskávé.
Möcivel egyetértésben kidolgoztuk az angol tanulás szigorú beosztását, de a hozzákezdéshez még várni kell. Először telefon Csabinak, Emőkének, meg ennek-annak.
Közben én lejátszottam egy sakkpartit online. Utána nekiálltam, hogy papírra vessem (ez azt jelenti, hogy számítógépbe írjam) az utóbbi hét a történéseit.
Möci a bélyegező szobában rendezte az angol tanulmányainak nyelvtani papírjait.
Délután kimentünk a stégre. Késő délután, de inkább már estefelé Möci tálalta az estebédet, ami sóska volt sült kolbásszal.
Az esti locsolás első gombnyomásra elindult.
Azzal kezdtünk, hogy Möci bringával balra el. Azt mondta, hogy hoz valamilyen friss pékárút.
Még mielőtt elkezdődött volna az erős napsütés, meglocsoltam a veteményest.
Möci egy óra múlva megjött a pékárú beszerzésről. Kárpát kenyér már nem volt, de hozott négy sajtos kiflit, és ha már ott járt a piac közelében vett 4 db fürdőruhát. Nem aprózta el, rögtön négyet vett. Való igaz, hogy egyikben csinosabb, mint a másikban. Én kérdeztem is, hogy mit vacakolt annyit, miért nem vette meg az összeset. Azért holnapra kért félretenni egy vekni kárpát kenyeret-
Bőséges reggeli a kúp alatt, de olyan későn, hogy ebből nem lesz délben ebédelés.
Szerencsére nem felejtettem el, hogy a Scenicben fel kell tölteni az ablakmosó tartályt. Találtam is az istállóban nyári szélvédő mosó folyadékot.
Következett a fekete nyomtató patron utántöltése és mire azt is befejeztem hívogatott a reggeli. Lágy tojás, vajas kiflin tarja és tejeskávé.
Möcivel egyetértésben kidolgoztuk az angol tanulás szigorú beosztását, de a hozzákezdéshez még várni kell. Először telefon Csabinak, Emőkének, meg ennek-annak.
Közben én lejátszottam egy sakkpartit online. Utána nekiálltam, hogy papírra vessem (ez azt jelenti, hogy számítógépbe írjam) az utóbbi hét a történéseit.
Möci a bélyegező szobában rendezte az angol tanulmányainak nyelvtani papírjait.
Délután kimentünk a stégre. Késő délután, de inkább már estefelé Möci tálalta az estebédet, ami sóska volt sült kolbásszal.
Az esti locsolás első gombnyomásra elindult.
2014. július 24., csütörtök
Az albánok ismét útra kelnek
Egyedül, árván ébredtem. Möci bement a Munkaügyi Központba és intézi tovább a nyelvvizsgáival kapcsolatos dolgait.
Megpróbálom úgy intézni a pénzügyeimet, hogy a nyaralásunk minél kisebb vérvesztességgel járjanak. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban fel kell majd vennem rövid távra egy kisebb kölcsönt, de remélem, hogy mihamarabb egyenesbe jövünk. Augusztusban történik majd az éves elszámolás az ELMŰ-vel és akkor a feltelepített napelem is hoz majd valamennyit a konyhára.
Le akartam tölteni a nyaraláskor készített fotókat, de nem találtam a fényképezőgépnek a számítógéppel összekötő kábelét. Itt van az ideje, hogy a kábelek között is egy kicsit rendet tegyek. Nem csoda, hogy a kábelek között nagy a rendetlenség. Csak 20 darab az egyik végén normál USB csatlakozóval ellátott kábelt találtam, ami éppen üzemen kívül volt. Ezek között megtaláltam a keresett összekötő kábelt is. Annyi haszna volt a keresgélésnek, hogy végre ezek között is kialakult egyfajta rend.
Amikor Möci hazaérkezett, már csak az ultimátumot hallotta, igyekezzen, mert öt perc múlva indulunk. A végcél ugyan Dömsöd, de addig még több helyre is be kell ugranunk. Ha nem is öt perc alatt, de tíz alatt biztosan, nagyon együttműködve mind a hárman (Möci, Manna, meg én), bent ültünk az autóban és indultunk.
Az első állomás a Citibank. Némi költséggel ugyan, de kisimítottam az összegubancolódott pénzügyeimet. Möci még beugrott az MKB-ba és átutalta az Emőke hiteltörlesztését.
A következő állomás TESCO volt. Leadtuk a PET palackokat és bementünk néhány dolgot vásárolni. Möci bement a FressNapf-ba, hogy Mannának is vegyen valami kaját. Közben engem elkaptak a TESCO kártyás csajok, amit Möci persze már messziről kifigyelt.
Onnan már csak egy ugrás Nagy Józsihoz a Hollakóban. A jó hír az, hogy a movernek nem is volt nagy baja, csak a távirányítót kellett összehangolni a mover vevőjével. Felcsatoltuk a huzikát, de a hátsó lámpatestek ellenőrzésekor derült ki, hogy az elektromos csatlakozó is hibás. Józsi adott egy vadi újat, aminek az árát majd este átutalom. Indulhattunk.
Amikor a régi 70-es úthoz értünk, gondoltam egy merészet és nagyot, lementünk a Karavándor-hoz megérdeklődni, hogy van-e nekik a huzika Dometic mélyhűtő ajtajához csuklópántjuk. Nem volt, de meg tudják rendelni és az egy hét alatt beérkezik. Rajta, kértünk két darabot.
Még nagyon jó időben érkeztünk. Rögtön átöltöztünk és kimentünk a Dunára. Möci csak napozott, de én úsztam is egy fél órányit.
Megpróbálom úgy intézni a pénzügyeimet, hogy a nyaralásunk minél kisebb vérvesztességgel járjanak. Lehet, hogy ezzel kapcsolatban fel kell majd vennem rövid távra egy kisebb kölcsönt, de remélem, hogy mihamarabb egyenesbe jövünk. Augusztusban történik majd az éves elszámolás az ELMŰ-vel és akkor a feltelepített napelem is hoz majd valamennyit a konyhára.
Le akartam tölteni a nyaraláskor készített fotókat, de nem találtam a fényképezőgépnek a számítógéppel összekötő kábelét. Itt van az ideje, hogy a kábelek között is egy kicsit rendet tegyek. Nem csoda, hogy a kábelek között nagy a rendetlenség. Csak 20 darab az egyik végén normál USB csatlakozóval ellátott kábelt találtam, ami éppen üzemen kívül volt. Ezek között megtaláltam a keresett összekötő kábelt is. Annyi haszna volt a keresgélésnek, hogy végre ezek között is kialakult egyfajta rend.
Amikor Möci hazaérkezett, már csak az ultimátumot hallotta, igyekezzen, mert öt perc múlva indulunk. A végcél ugyan Dömsöd, de addig még több helyre is be kell ugranunk. Ha nem is öt perc alatt, de tíz alatt biztosan, nagyon együttműködve mind a hárman (Möci, Manna, meg én), bent ültünk az autóban és indultunk.
Az első állomás a Citibank. Némi költséggel ugyan, de kisimítottam az összegubancolódott pénzügyeimet. Möci még beugrott az MKB-ba és átutalta az Emőke hiteltörlesztését.
A következő állomás TESCO volt. Leadtuk a PET palackokat és bementünk néhány dolgot vásárolni. Möci bement a FressNapf-ba, hogy Mannának is vegyen valami kaját. Közben engem elkaptak a TESCO kártyás csajok, amit Möci persze már messziről kifigyelt.
Onnan már csak egy ugrás Nagy Józsihoz a Hollakóban. A jó hír az, hogy a movernek nem is volt nagy baja, csak a távirányítót kellett összehangolni a mover vevőjével. Felcsatoltuk a huzikát, de a hátsó lámpatestek ellenőrzésekor derült ki, hogy az elektromos csatlakozó is hibás. Józsi adott egy vadi újat, aminek az árát majd este átutalom. Indulhattunk.
Amikor a régi 70-es úthoz értünk, gondoltam egy merészet és nagyot, lementünk a Karavándor-hoz megérdeklődni, hogy van-e nekik a huzika Dometic mélyhűtő ajtajához csuklópántjuk. Nem volt, de meg tudják rendelni és az egy hét alatt beérkezik. Rajta, kértünk két darabot.
Még nagyon jó időben érkeztünk. Rögtön átöltöztünk és kimentünk a Dunára. Möci csak napozott, de én úsztam is egy fél órányit.
2014. július 23., szerda
A fiúkat feltettem a vonatra
A kütyü kegyetlenül megszólalt hatkor.
A feladat meghaladta a képességeimet. A buli már este nem akart alábbhagyni. 1/2 12 volt,
mire elcsendesedtek. Reggel hatkor, mire én felébredtem már pizsamában társasoztak. Azonnal elküldtem őket fogat mosni. Szót is fogadtak, de Art már előre megkérdezte, hogy fogmosás után folytathatják-e a társasjátékukat. Mondtam, hogy szó se lehet róla.
A készülődés csak nem akart haladni. Kipótoltam a szendvicseket és unszoltam a fiúkat az
indulásra.
Mindenkinek ellenőriztem a csomagját. Leót külön megkérdeztem, hogy a cipői miért vannak a
sporttatyón kívül egy nylon zacskóban.
Lefele menet mindenki itt felejtett valamit, mert csak a Mannával törődtek. Végül sikerült
mindent levinnünk és már 7:15 előtt odaértünk. Ott a csapat erősítést kapott (Noé, Eszter)
és a buli folytatódott.
Amikor a vonathoz mentünk, Leó az egyik sporttáskára kijelentette, hogy az nem az övé, ő azt csak felkapta, mert azt hitte, hogy az Ároné. Egy darabig nem volt gazdája, majd Arti megszólalt: "ja, az az enyém." Végül Leónak itt maradt a cipője.
A Vonat nyolc órakor kigördült, mehettem haza pihenni.Norcinak tettem Viber SMS-ben jelentést, még arról az itt felejtett cipőkről is.
Möci nekiállt a lakás csaszatolásának és kérte, hogy abban segítsek, hogy a villanykapcsolókat (CIF, nedves ruha, száraz ruha) tisztítsam meg.
Ebédre megmelegítettük a maradék gulyáslevest, de azért Möci szerette volna, ha lecsót is
készítek.
Közben átmentem Emőkéhez, mert az idegesített, hogy a zárcím lemez csavarjai naponta
kijönnek. Leszereltem, néhány gyufaszál kétkomponenses műgyantával és 10 perc múlva már
kész is volt az új csavarágy.
Elkészítettem a lecsót, Emőke is tudott vinni belőle, Csabinak is jutott és mi is belaktunk.
Délután, de inkább már este megbeszéltük Tibcsivel és Péterrel, hogy a hó utolsó napján elmegyünk Miskolcra. Tartunk egy rövid családi találkozót, amire Judit húgomat is odahívjuk. Utána ott alszunk és másnap (pénteken) onnan megyünk Erdőbényére a három fiúért (Áron, Leó és Artúr)
A feladat meghaladta a képességeimet. A buli már este nem akart alábbhagyni. 1/2 12 volt,
mire elcsendesedtek. Reggel hatkor, mire én felébredtem már pizsamában társasoztak. Azonnal elküldtem őket fogat mosni. Szót is fogadtak, de Art már előre megkérdezte, hogy fogmosás után folytathatják-e a társasjátékukat. Mondtam, hogy szó se lehet róla.
A készülődés csak nem akart haladni. Kipótoltam a szendvicseket és unszoltam a fiúkat az
indulásra.
Mindenkinek ellenőriztem a csomagját. Leót külön megkérdeztem, hogy a cipői miért vannak a
sporttatyón kívül egy nylon zacskóban.
Lefele menet mindenki itt felejtett valamit, mert csak a Mannával törődtek. Végül sikerült
mindent levinnünk és már 7:15 előtt odaértünk. Ott a csapat erősítést kapott (Noé, Eszter)
és a buli folytatódott.
Amikor a vonathoz mentünk, Leó az egyik sporttáskára kijelentette, hogy az nem az övé, ő azt csak felkapta, mert azt hitte, hogy az Ároné. Egy darabig nem volt gazdája, majd Arti megszólalt: "ja, az az enyém." Végül Leónak itt maradt a cipője.
A Vonat nyolc órakor kigördült, mehettem haza pihenni.Norcinak tettem Viber SMS-ben jelentést, még arról az itt felejtett cipőkről is.
Möci nekiállt a lakás csaszatolásának és kérte, hogy abban segítsek, hogy a villanykapcsolókat (CIF, nedves ruha, száraz ruha) tisztítsam meg.
Ebédre megmelegítettük a maradék gulyáslevest, de azért Möci szerette volna, ha lecsót is
készítek.
Közben átmentem Emőkéhez, mert az idegesített, hogy a zárcím lemez csavarjai naponta
kijönnek. Leszereltem, néhány gyufaszál kétkomponenses műgyantával és 10 perc múlva már
kész is volt az új csavarágy.
Elkészítettem a lecsót, Emőke is tudott vinni belőle, Csabinak is jutott és mi is belaktunk.
Délután, de inkább már este megbeszéltük Tibcsivel és Péterrel, hogy a hó utolsó napján elmegyünk Miskolcra. Tartunk egy rövid családi találkozót, amire Judit húgomat is odahívjuk. Utána ott alszunk és másnap (pénteken) onnan megyünk Erdőbényére a három fiúért (Áron, Leó és Artúr)
2014. július 22., kedd
Újra Dömsödön, de Gazdagrétre hazatérve vártuk Norciékat
Most, hogy kialudtuk a hosszú utazás fáradalmait, kényelmesen megreggeliztünk és elkezdtük a pakolászást. Főleg a huzikából kellett kipakolnunk, mert megbeszéltem Nagy úrral, hogy odavisszük neki a lakókocsit és amikor ráér, akkor megnézi, hogy mi a probléma a moverrel.
Locsolni nem nagyon kellett, mert szemerkélt az eső, de a Möci Olaszországi virág szerzeményeit és a négy bazsalikom bokrocskát elültettem.
Délelőtt lenyírtam a fű nagy részét. Amikor az utca felőli részhez értem, az úrnő a hálószobaablakból kihajolva azt az utasítást adta, hogy egy háromszögben hagyjam meg a füvet a köztük virító virágokkal együtt, mert az úgy fog kinézni mint egy francia kert.
Möci és Áron learattak egy adag sóskát és lassan indulnunk kellett, mert Kádár úrnál is volt egy időpontom mára a Citi Bankban.
Mindenképpen haza kellett mennünk, mert ma este landolnak Norciék Budapesten és addig még kajával is szeretnénk készülni az érkezésükre.
Legelőször Nagy úrhoz (magunk között csakúgy hívjuk, hogy "Józsi") mentünk és leadtuk a huzikát. Közben persze fel kellett hívnunk Kádár urat, hogy késni fogunk egy negyed órát, de mondta, hogy nem probléma, vár. Kádár urat (akinek a teljes neve Kádár Viktor) pedig még magunk között sem "Viktor"-ozzuk, viszont egy alkalommal megemlítettem neki, hogy sem a vezetékneve, sem a keresztneve nem com il faut.
Józsinál leakasztottuk a huzikát. Möcit és Áront hazarepítettem és tűztem a Kádár úrhoz. Ott mindent megbeszéltünk és a reorganizáció egy részét alá is írtam, de a továbbiakért még jövő kedden is be kell mennem.
Még ott a MOM-ban bevásároltam az esti vacsorához szükséges dolgokat. (1 kg lapocka, paprika, paradicsom, krumpli és fél kiló tehéntúró, két citrom, no meg egy doboz tojás a palacsintához.
Itthon már nagy volt az izgalom. Áron szinte félóránként kérdezte, hogy tudom-e már, merre jár a Norciék gépe.
Én készítettem a gulyás levest, Möci a palacsintatésztát, Áron pedig mindenkinek segített, sőt egyedül átrendezte hatszemélyesre a konyhát és terített.
Nagy volt az öröm, amikor Norci telefonált, hogy körülbelül fél óra múlva érkeznek Jankával és a két fiúval. Norci azt mondta, hogy a két fiú nem biztos, hogy éhes, de közben Leó és Artúr visongtak, amikor meghallották, hogy mi a menü.
Már amikor a lenti kapunál csöngettek, Áron már akkor kiszaladt és mindenkinek örült, de Leóval el sem tudták engedni egymás ölelését. Janka gyönyörű és bűbájos, Norci után mind a három gyereket végig puszilgattam. Samó és Ádám hiányoztak a csapatból, mert mentek abba a táborba, ahol Samónak már napok óta ott kellett volna lennie.
A gyerekek egymást túl kiabálva örültek egymásnak. Norci elkészítette Jankának a kádban a fürdővizet és Möci (nagymamázva) fürdette a Jankát. Közben a gyerekek a Mannával játszadoztak, amibe később Janka is bekapcsolódott. Átjött Emőke is és Jankával közösen etették Mannát.
Heten ültük körül az asztalt. A kaja mindenkinek nagyon ízlett. A túrós palacsintából még Csabinak és Ádámnak is tudtunk csomagolni.
Norci és Janka elbúcsúztak, mi pedig készültünk a lefekvésre. Sajnos 1/2 12 lett mire a fiúkat ágyba tudtam dugni.
Locsolni nem nagyon kellett, mert szemerkélt az eső, de a Möci Olaszországi virág szerzeményeit és a négy bazsalikom bokrocskát elültettem.
Délelőtt lenyírtam a fű nagy részét. Amikor az utca felőli részhez értem, az úrnő a hálószobaablakból kihajolva azt az utasítást adta, hogy egy háromszögben hagyjam meg a füvet a köztük virító virágokkal együtt, mert az úgy fog kinézni mint egy francia kert.
Möci és Áron learattak egy adag sóskát és lassan indulnunk kellett, mert Kádár úrnál is volt egy időpontom mára a Citi Bankban.
Mindenképpen haza kellett mennünk, mert ma este landolnak Norciék Budapesten és addig még kajával is szeretnénk készülni az érkezésükre.
Legelőször Nagy úrhoz (magunk között csakúgy hívjuk, hogy "Józsi") mentünk és leadtuk a huzikát. Közben persze fel kellett hívnunk Kádár urat, hogy késni fogunk egy negyed órát, de mondta, hogy nem probléma, vár. Kádár urat (akinek a teljes neve Kádár Viktor) pedig még magunk között sem "Viktor"-ozzuk, viszont egy alkalommal megemlítettem neki, hogy sem a vezetékneve, sem a keresztneve nem com il faut.
Józsinál leakasztottuk a huzikát. Möcit és Áront hazarepítettem és tűztem a Kádár úrhoz. Ott mindent megbeszéltünk és a reorganizáció egy részét alá is írtam, de a továbbiakért még jövő kedden is be kell mennem.
Még ott a MOM-ban bevásároltam az esti vacsorához szükséges dolgokat. (1 kg lapocka, paprika, paradicsom, krumpli és fél kiló tehéntúró, két citrom, no meg egy doboz tojás a palacsintához.
Itthon már nagy volt az izgalom. Áron szinte félóránként kérdezte, hogy tudom-e már, merre jár a Norciék gépe.
Én készítettem a gulyás levest, Möci a palacsintatésztát, Áron pedig mindenkinek segített, sőt egyedül átrendezte hatszemélyesre a konyhát és terített.
Nagy volt az öröm, amikor Norci telefonált, hogy körülbelül fél óra múlva érkeznek Jankával és a két fiúval. Norci azt mondta, hogy a két fiú nem biztos, hogy éhes, de közben Leó és Artúr visongtak, amikor meghallották, hogy mi a menü.
Már amikor a lenti kapunál csöngettek, Áron már akkor kiszaladt és mindenkinek örült, de Leóval el sem tudták engedni egymás ölelését. Janka gyönyörű és bűbájos, Norci után mind a három gyereket végig puszilgattam. Samó és Ádám hiányoztak a csapatból, mert mentek abba a táborba, ahol Samónak már napok óta ott kellett volna lennie.
A gyerekek egymást túl kiabálva örültek egymásnak. Norci elkészítette Jankának a kádban a fürdővizet és Möci (nagymamázva) fürdette a Jankát. Közben a gyerekek a Mannával játszadoztak, amibe később Janka is bekapcsolódott. Átjött Emőke is és Jankával közösen etették Mannát.
Heten ültük körül az asztalt. A kaja mindenkinek nagyon ízlett. A túrós palacsintából még Csabinak és Ádámnak is tudtunk csomagolni.
Norci és Janka elbúcsúztak, mi pedig készültünk a lefekvésre. Sajnos 1/2 12 lett mire a fiúkat ágyba tudtam dugni.
2014. július 21., hétfő
elhagyjuk a Preluki kempinget
Korán ébredtem és már előre tartottam attól, hogy mi vár rám a WC-ben. Bárcsak ne ittam volna annyi sört a vacsorához. Hiába a Lignano-i vizesblokk kellőképpen elkényeztetett minket.
Reggeli megint a huzikában, mert kint se szék, se asztal. A kaja mindenféle a sérült hűtőszekrényből, de azért finom.
Áron szerintem elment a kütyüjével a WiFi hotspot helyre, mi pedig kimentünk a "Szardiniás"-hoz. Talán valamicskével kevesebben voltak, mint tegnap, de azért alig lehetett a leterített törölközők között közlekedni.
Találkoztunk a parton olyan magyarokkal (egyébként Kecskemétről jöttek), akik most jártak itt először. Rögtön végig kellett hallgatniuk tőlünk egy kiselőadást arról, hogy mik a különbségek Preluk és Lignano között.
Möci odajött a WiFi hotspot helyre, ahol én már egy jó ideje nem az Interneten lógtam, hanem két Horvát bennszülött pénzes sakkpartijaihoz kibiceltem. Igyekeztem nem beleszólni, de azért amikor az egyik fél feladott egy partit és azonnal kifizette a nyertesnek a 200 Kunát, nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, mondhatok-e valamit, hiszen a játszma sorsa akkor már eldőlt. Persze, nyugodtan - mondták. Megmutattam, hogy én mit léptem volna a játszma feladása helyett. Ekkor ők is belátták, hogy az nyerőre fordította volna a vesztesnek hitt állást.
Möcivel még egy picit ott üldögéltünk, majd egyszer csak felvetettem, hogy mi lenne, ha még ma elindulnánk Prelukba. Azzal irányban vagyunk hazafelé és mégis csak 155 km-rel közelebb vagyunk Dömsödhöz.
Möci első hallásra beleegyezett és máris indultunk összepakolni és szedtük a sátorfánkat. Áron sem ellenkezett, amikor meghallotta az új tervet, sőt ő is nagyon segített a pakolásban.
Nem telt bele 10 perc és már túl is voltunk a (nyitott) sorompón. Ahogyan az érkezéskor nem jelentkeztünk be, úgy most nem jelentkeztünk ki. Az IGO-ba új úti célnak beírtuk, hogy Dömsöd, bár innen már jól ismertük az utat hazafelé. Nyolc óra körül indultunk és azt terveztük, hogy egy-két órát megyünk és amikor már elegünk van, akkor egy benzinkút parkolójában megalszunk a csigaházban.
Útközben szorgalmasan fizettük az autópálya díjakat a Cestarina-knál. 1/2 11 fele megálltunk egy viszonylag csendesebb benzinkútnál, Möcivel megittunk egy literes üveg sört és bezárkóztunk a huzikába aludni.
Reggeli megint a huzikában, mert kint se szék, se asztal. A kaja mindenféle a sérült hűtőszekrényből, de azért finom.
Áron szerintem elment a kütyüjével a WiFi hotspot helyre, mi pedig kimentünk a "Szardiniás"-hoz. Talán valamicskével kevesebben voltak, mint tegnap, de azért alig lehetett a leterített törölközők között közlekedni.
Találkoztunk a parton olyan magyarokkal (egyébként Kecskemétről jöttek), akik most jártak itt először. Rögtön végig kellett hallgatniuk tőlünk egy kiselőadást arról, hogy mik a különbségek Preluk és Lignano között.
Möci odajött a WiFi hotspot helyre, ahol én már egy jó ideje nem az Interneten lógtam, hanem két Horvát bennszülött pénzes sakkpartijaihoz kibiceltem. Igyekeztem nem beleszólni, de azért amikor az egyik fél feladott egy partit és azonnal kifizette a nyertesnek a 200 Kunát, nem tudtam megállni, hogy meg ne kérdezzem, mondhatok-e valamit, hiszen a játszma sorsa akkor már eldőlt. Persze, nyugodtan - mondták. Megmutattam, hogy én mit léptem volna a játszma feladása helyett. Ekkor ők is belátták, hogy az nyerőre fordította volna a vesztesnek hitt állást.
Möcivel még egy picit ott üldögéltünk, majd egyszer csak felvetettem, hogy mi lenne, ha még ma elindulnánk Prelukba. Azzal irányban vagyunk hazafelé és mégis csak 155 km-rel közelebb vagyunk Dömsödhöz.
Möci első hallásra beleegyezett és máris indultunk összepakolni és szedtük a sátorfánkat. Áron sem ellenkezett, amikor meghallotta az új tervet, sőt ő is nagyon segített a pakolásban.
Nem telt bele 10 perc és már túl is voltunk a (nyitott) sorompón. Ahogyan az érkezéskor nem jelentkeztünk be, úgy most nem jelentkeztünk ki. Az IGO-ba új úti célnak beírtuk, hogy Dömsöd, bár innen már jól ismertük az utat hazafelé. Nyolc óra körül indultunk és azt terveztük, hogy egy-két órát megyünk és amikor már elegünk van, akkor egy benzinkút parkolójában megalszunk a csigaházban.
Útközben szorgalmasan fizettük az autópálya díjakat a Cestarina-knál. 1/2 11 fele megálltunk egy viszonylag csendesebb benzinkútnál, Möcivel megittunk egy literes üveg sört és bezárkóztunk a huzikába aludni.
2014. július 20., vasárnap
Preluki nap
Korán ébredtünk. Bejelentkezés és WC kulcs híjján csak beosonni tudtunk, az amúgy is nagyon utált vizes blokkba. Ott át kellett élnünk a balkán minden hátrányát Európával szemben.
Utána kimentem a partra, ahonnan jól lehetett élvezni, amint legalább 100 szörfös és skyte-os ezerrel hasítja a hullámokat. Már hosszú évek óta tudjuk, hogy ez az öböl egy igazi szörf paradicsom és ehhez még csak hasonlót sem lehet a közelben találni.
Miután semmilyen asztalt, széket nem vettünk elő a huzikából, Möci egy állófogadásnak nevezett reggelit rittyentett, de csak a kettőnkét ettük, mert Áron elkószált valamerre. Möci kiment a partra és miután befejeztem a mai blogbejegyzés írását én is követem. Bementünk a tengerbe, ami itt csodálatos és úsztunk egy jót.
Úgy tűnik, hogy előbb-utóbb mindenkinek elege lesz abból, hogy itt csak beszedik a pénzt, de abból semmit nem forgatnak vissza fejlesztésekre, karbantartásra.
Katona Sanyi, aki közel negyven évig járt ide már évek óta elmaradt. Ervinék, akik szintén régi törzsvendégek voltak családostúl, már tavaly sem voltak itt és a doktornő, akivel tavaly még találkoztunk, áttelepíttette a sátor házikóját egy másik kempingbe.
Möcivel és Áronnal arról beszélgettünk, hogy ha sok-sok pénzünk lenne, mint ahogyan nincs olyan sok-sok, akkor megvennénk az egész kócerájt és tudnánk, hogyan kell azt felvirágoztatni, úgy, hogy utána degeszre keressük magunkat rajta.
Utána kimentem a partra, ahonnan jól lehetett élvezni, amint legalább 100 szörfös és skyte-os ezerrel hasítja a hullámokat. Már hosszú évek óta tudjuk, hogy ez az öböl egy igazi szörf paradicsom és ehhez még csak hasonlót sem lehet a közelben találni.
Miután semmilyen asztalt, széket nem vettünk elő a huzikából, Möci egy állófogadásnak nevezett reggelit rittyentett, de csak a kettőnkét ettük, mert Áron elkószált valamerre. Möci kiment a partra és miután befejeztem a mai blogbejegyzés írását én is követem. Bementünk a tengerbe, ami itt csodálatos és úsztunk egy jót.
Úgy tűnik, hogy előbb-utóbb mindenkinek elege lesz abból, hogy itt csak beszedik a pénzt, de abból semmit nem forgatnak vissza fejlesztésekre, karbantartásra.
Katona Sanyi, aki közel negyven évig járt ide már évek óta elmaradt. Ervinék, akik szintén régi törzsvendégek voltak családostúl, már tavaly sem voltak itt és a doktornő, akivel tavaly még találkoztunk, áttelepíttette a sátor házikóját egy másik kempingbe.
Möcivel és Áronnal arról beszélgettünk, hogy ha sok-sok pénzünk lenne, mint ahogyan nincs olyan sok-sok, akkor megvennénk az egész kócerájt és tudnánk, hogyan kell azt felvirágoztatni, úgy, hogy utána degeszre keressük magunkat rajta.
2014. július 19., szombat
Indulás Prelukba
Möci és én elég korán keltünk ahhoz, hogy 1/2 10-ig mindennel elkészüljünk és elhagyjuk a kempinget.
Először hoztam két liter tejet, három péksüteményt és sok ananászos kefirt a szupermarketből, hogy legyen bőven mit reggelizni.
Utána következett az apróságok elpakolása, a huzika áramtalanítása. A fellépőket Áron elvitte elmosni és azokat is berakta a helyére.
Felkapcsoltuk a huzikát a Scenicre és kiálltunk. Csak az egyik kereszteződés tűnt nagyon szűknek a kempingben, de Balázs apukájának szakszerű segítségével végül azon is sikerült túljutnunk. Ha már itt voltunk, akkor vettünk még egy utolsó búcsút Balázséktól.
Időben elhagytuk a Lignanoi kempinget és célba vettük Prelukot. Az IGO azt ígérte, hogy nem sokkal kettő után ott leszünk. Szerencsénkre többnyire csak a szembe forgalomnál látszottak hosszú dugók.
Nagyon örültünk annak, hogy az autópályát kikapcsoltuk az IGO-ból, mert így nem csupán rövidebb utat jelzett és nem kellett érte külön fizetni, de olyan szép tájakon mentünk keresztül, amiknek a látványát kár lett volna kihagynunk.
Útközben egy helyen tettünk egy nagyobb bevásárlást, amiben már voltak hazavinni való sajtok és borok is.
Áldottuk a Scenicben a megjavított klímát, mert anélkül ki sem bírtuk volna az utat. A hőmérő kint 33 fokot mutatott.
Végül két óra után érkeztünk meg. Be se jelentkeztünk, csak kerestünk magunknak egy letelepedési helyet. A kemping dugig tele volt. Valószínűleg Horvátországi lakosokkal, hétvégén itt pihenőkkel, akik holnapután már mennek vissza dolgozni.
A kemping ugyanolyan koszos és gagyi, mint ahogyan tavaly itt hagytuk, de lehet, hogy még annál is lelakottabb.
Az első amit meglátogattunk az az étterem volt. Be kell látnunk, hogy a tál, amit a pincérnő kihozott, hibátlan volt. Áronnal mi ketten Ligne-t (kalimári, avagy tintahal horvátul) rendeltünk, sült krumplival és sült zöldségekkel.
Möci grillezett csirke mellett, vegyes salátával. A kaja nagyon finom volt. Hozzá két korsó sört és két Sprite-ot ittunk. Az étteremtől valamelyest vigasztaltuk magunkat az itteni bunkó infrastruktúra miatt.
Kaja után felvettük a fürdőruháinkat és kerestünk egy törülközőnyi helyet a parton, amit mi már tavaly is "szardíniásnak" csúfoltunk, mert ott olyan egymás hegyén-hátán napoznak az emberek. Miután sikerült letelepednünk, bementünk a vízbe.
A tenger itt csodálatos. Ha nem lenne egyébként ezer mínusz pont, akkor most 2:0 lenne a Preluk javára. A víz selymes, üdítő és szinte kék. Nagyon jót úsztunk benne.
Úszás után megpróbáltunk kicsit napozni a parton, de így, hogy mindenki szinte hozzáért a másikhoz, szinte lehetetlen volt.
Eljöttünk, felkötöttem a huzikát az elektromos hálózatra és bekapcsoltuk a klímát, majd a hónom alá vettem a notrbookot és egy üveg sörrel a kezemben elindultam a WiFi hotspot adója felé.
Megkérdeztem az ott ülőktől a jelszót, de az ugyanaz volt, mint tavaly ilyenkor "Dubrovnik2011", így az Internetre felkapaszkodáskor a notebook nem is kérdezte, mert emlékezett. Ingyen WiFi 3:0.
Ekkor jött az igazi fekete leves. A neten megtaláltam Gabika e-mailjét, Skype és Viber üzenetét, amik mind arról szóltak, hogy a dömsödi házban nincs áram és emiatt a szivattyú sem megy.
Rögtön felhívtam Ágit, hogy hatoljon be a házba, adja oda Feri bácsinak a villanyóra szekrény kulcsát, hogy elkezdődhessen a hibaelhárítás. Legjobban a hűtőszekrény tartalma izgatott, mert ha jól számolom, akkor két nappal ezelőtt kaptam a hívást a SION Security-től, hogy áramszünetet észlelt a rendszer.
Ági nem örült a feladatnak, mert már Kiskunlacházán érte a hívásom, de elindult.Közben felhívtam Gabikát és beszéltem Feri bácsival, akinek elmagyaráztam, hogy valószínűleg a FI relé csapódhatott le és azt is elmondtam, hogy azt pontosan hol találja.
Többet innen a távolból nem tudtam tenni, majd két nap múlva meglátjuk, hogy mi lett az áramszünet eredménye.
Möci felfedezett egy szörföst, aki vitorla és evező nélkül, állva hasított a vízen. Később, amikor már csomagolta el a szörfjét, odamentünk hozzá, hogy közelebbről is megcsodáljuk a szerkezetet. A szörf testébe volt beépítve egy nagyteljesítményű kétütemű motor és az üzemanyag tartálya a víztőé teljesen
elszigetelve és mindezt a szörfön állva, a kézből bovden vezérléssel kezei a szörfös.
Nem estem pánikba és nem adtam át magam a teljes elkeseredésnek a dömsödi áramszünet miatt. Átnéztem a levelezésem, feltettem a már elkészült blogbejegyzéseket, megírtam az elmaradt napok történéseit, belenéztem a bankkártya jelenlegi egyenlegébe és próbáltam Möcit is rávenni, hogy ne izgassa magát.
Felültünk egy szikla tetejére és a lefekvésig onnan néztük a naplementét és az Opátijai oldalon sorban felgyúló apró fényeket.
Délben annyira teleettük magunkat, hogy este már csak egy linzer karikát és egy csupor tejet ittunk.
Először hoztam két liter tejet, három péksüteményt és sok ananászos kefirt a szupermarketből, hogy legyen bőven mit reggelizni.
Utána következett az apróságok elpakolása, a huzika áramtalanítása. A fellépőket Áron elvitte elmosni és azokat is berakta a helyére.
Felkapcsoltuk a huzikát a Scenicre és kiálltunk. Csak az egyik kereszteződés tűnt nagyon szűknek a kempingben, de Balázs apukájának szakszerű segítségével végül azon is sikerült túljutnunk. Ha már itt voltunk, akkor vettünk még egy utolsó búcsút Balázséktól.
Időben elhagytuk a Lignanoi kempinget és célba vettük Prelukot. Az IGO azt ígérte, hogy nem sokkal kettő után ott leszünk. Szerencsénkre többnyire csak a szembe forgalomnál látszottak hosszú dugók.
Nagyon örültünk annak, hogy az autópályát kikapcsoltuk az IGO-ból, mert így nem csupán rövidebb utat jelzett és nem kellett érte külön fizetni, de olyan szép tájakon mentünk keresztül, amiknek a látványát kár lett volna kihagynunk.
Útközben egy helyen tettünk egy nagyobb bevásárlást, amiben már voltak hazavinni való sajtok és borok is.
Áldottuk a Scenicben a megjavított klímát, mert anélkül ki sem bírtuk volna az utat. A hőmérő kint 33 fokot mutatott.
Végül két óra után érkeztünk meg. Be se jelentkeztünk, csak kerestünk magunknak egy letelepedési helyet. A kemping dugig tele volt. Valószínűleg Horvátországi lakosokkal, hétvégén itt pihenőkkel, akik holnapután már mennek vissza dolgozni.
A kemping ugyanolyan koszos és gagyi, mint ahogyan tavaly itt hagytuk, de lehet, hogy még annál is lelakottabb.
Az első amit meglátogattunk az az étterem volt. Be kell látnunk, hogy a tál, amit a pincérnő kihozott, hibátlan volt. Áronnal mi ketten Ligne-t (kalimári, avagy tintahal horvátul) rendeltünk, sült krumplival és sült zöldségekkel.
Möci grillezett csirke mellett, vegyes salátával. A kaja nagyon finom volt. Hozzá két korsó sört és két Sprite-ot ittunk. Az étteremtől valamelyest vigasztaltuk magunkat az itteni bunkó infrastruktúra miatt.
Kaja után felvettük a fürdőruháinkat és kerestünk egy törülközőnyi helyet a parton, amit mi már tavaly is "szardíniásnak" csúfoltunk, mert ott olyan egymás hegyén-hátán napoznak az emberek. Miután sikerült letelepednünk, bementünk a vízbe.
A tenger itt csodálatos. Ha nem lenne egyébként ezer mínusz pont, akkor most 2:0 lenne a Preluk javára. A víz selymes, üdítő és szinte kék. Nagyon jót úsztunk benne.
Úszás után megpróbáltunk kicsit napozni a parton, de így, hogy mindenki szinte hozzáért a másikhoz, szinte lehetetlen volt.
Eljöttünk, felkötöttem a huzikát az elektromos hálózatra és bekapcsoltuk a klímát, majd a hónom alá vettem a notrbookot és egy üveg sörrel a kezemben elindultam a WiFi hotspot adója felé.
Megkérdeztem az ott ülőktől a jelszót, de az ugyanaz volt, mint tavaly ilyenkor "Dubrovnik2011", így az Internetre felkapaszkodáskor a notebook nem is kérdezte, mert emlékezett. Ingyen WiFi 3:0.
Ekkor jött az igazi fekete leves. A neten megtaláltam Gabika e-mailjét, Skype és Viber üzenetét, amik mind arról szóltak, hogy a dömsödi házban nincs áram és emiatt a szivattyú sem megy.
Rögtön felhívtam Ágit, hogy hatoljon be a házba, adja oda Feri bácsinak a villanyóra szekrény kulcsát, hogy elkezdődhessen a hibaelhárítás. Legjobban a hűtőszekrény tartalma izgatott, mert ha jól számolom, akkor két nappal ezelőtt kaptam a hívást a SION Security-től, hogy áramszünetet észlelt a rendszer.
Ági nem örült a feladatnak, mert már Kiskunlacházán érte a hívásom, de elindult.Közben felhívtam Gabikát és beszéltem Feri bácsival, akinek elmagyaráztam, hogy valószínűleg a FI relé csapódhatott le és azt is elmondtam, hogy azt pontosan hol találja.
Többet innen a távolból nem tudtam tenni, majd két nap múlva meglátjuk, hogy mi lett az áramszünet eredménye.
Möci felfedezett egy szörföst, aki vitorla és evező nélkül, állva hasított a vízen. Később, amikor már csomagolta el a szörfjét, odamentünk hozzá, hogy közelebbről is megcsodáljuk a szerkezetet. A szörf testébe volt beépítve egy nagyteljesítményű kétütemű motor és az üzemanyag tartálya a víztőé teljesen
elszigetelve és mindezt a szörfön állva, a kézből bovden vezérléssel kezei a szörfös.
Nem estem pánikba és nem adtam át magam a teljes elkeseredésnek a dömsödi áramszünet miatt. Átnéztem a levelezésem, feltettem a már elkészült blogbejegyzéseket, megírtam az elmaradt napok történéseit, belenéztem a bankkártya jelenlegi egyenlegébe és próbáltam Möcit is rávenni, hogy ne izgassa magát.
Felültünk egy szikla tetejére és a lefekvésig onnan néztük a naplementét és az Opátijai oldalon sorban felgyúló apró fényeket.
Délben annyira teleettük magunkat, hogy este már csak egy linzer karikát és egy csupor tejet ittunk.
2014. július 18., péntek
Utolsó nap a Lignano-i kempingben
Reggel, amint mentem fogat mosni és bevásárolni a Szupermarketbe, észrevettem magamon, hogy minden jobb lakóautót megcsodálok. Egyre jobban elkápráztat a tény, hogy egy lakókocsiba be lehet sűríteni egy két szoba összkomfortos lakás minden adottságát, minden kényelmét, konyhával, háló- és fürdőszobával, nappalival együtt.
Közben nem veszem észre a dolog butaságát, hogy minek egy lakást megduplázni és ennyi kilométeren keresztül elcipelni, amikor ott is vannak lakások, ahova megyünk.
A könyv, amit most olvasok Kurt Vonnegut: Timequake (Időomlás) ráébreszt az ember néhány olyan butaságára, amiket ha időben észrevennénk magunkon, talán tudnánk korrigálni.
Egészen szerény reggeli után kimentem a recepcióra és kértem, hogy állítsák össze a számlánkat. Bár Möci megpróbált lebeszélni arról, hogy bármit is alkudozzak, ennek ellenére azt mondtam, hogy a gyerek még kicsi és az elektromosságot csak egy napig vettük igénybe. A főnök mindezt nagyvonalúan számolta és így összesen 456 €-t fizettünk a tíz napra. Ha figyelembe vesszük, hogy ez egy milyen magas színvonalú kemping, akkor ez nem volt sok.
Szétszedtem a hűtőszekrény mélyhűtő ajtaját. Az is lehet, hogy egy protézis beragasztásával meg tudom javítani, de erre már csak otthon kerülhet sor. Kihasználtuk, hogy Áron éppen hazatalált és megbeszéltük, hogy együtt megyünk a kemping strandjára. Áron egyébként annyira jól érzi magát, hogy egy ideje nem sürget bennünket, hogy mikor indulunk már Preluk-ba.
A strandon már majdnem 1 óra volt, amikor Áron kérdezte, hogy ő visszamehet-e. Amikor már mi is eljöttünk, akkor hirtelen a kemping egyik utcájában megpillantottuk Áront egy korban hozzá illő kislánnyal andalogni. Számunkra ez azért volt meglepő, mert bár tudtuk, hogy előbb-utóbb ennek is eljön az ideje, de
ilyent még nem láttunk.
Möcivel megterveztük a holnapi utat Prelukba. Úgy gondoljuk, ha 1/2 10 körül el tudunk indulni, akkor kettő előtt már bent lehetünk a kempingben. Nem nagyon ebédeltünk, csupán egy meleg szendvicset és egy gyümölcsös kefirt. Inkább visszamentünk délután is a strandra.
Áron kiment a Balázsékkal és a szüleivel a tengerpartra. Minket hatkor hazahozott a hasunk. Möci kitalált valamilyen tésztafélét. Gyorsan meg is csináltam. Az egész úgy nézett ki, mint egy hamis tojásos nokedli, mert farfalle tésztából készült és bele volt keverve egy kevés hagyma és szalonna, apróra vágva.
Áron valahol csavargott, így azután nélküle mentünk ki a partra, elbúcsúzni a tengertől. Fürdőruhát nem vittünk ugyan, de én annyira szerettem volna egy közvetlen búcsút venni a tengertől, hogy egy óvatlan pillanatban ledobtam magamról a sortot és meztelenül vetettem magam be a vízbe. Nagyon mélyen beúsztam, majd megígértem ennek a tengernek, hogy jövőre újra jövünk.
Közben Áron előkerült és még ő reklamált, hogy nem talált sehol minket. A tojásos akármit persze azonnal megtalálta és fel is falta.
Kilenc óra után mentünk a Sabbiadoro Camping rendezte Dinnye Partira. Ott szólt a dél-amerikai zene, a lányok hastáncot lejtettek. A közönség a medencében és a parton ünnepelt és közben mindenki annyi görögdinnyét evett, amennyit csak tudott.
Lefekvés előtt még bepakoltuk a nagyobb dolgokat a huzika legnagyobb raktárába, a francia ágy alatti tárolóba. Oda került a négy üléses kis asztal és a nagy asztal, meg a napernyő.
Közben nem veszem észre a dolog butaságát, hogy minek egy lakást megduplázni és ennyi kilométeren keresztül elcipelni, amikor ott is vannak lakások, ahova megyünk.
A könyv, amit most olvasok Kurt Vonnegut: Timequake (Időomlás) ráébreszt az ember néhány olyan butaságára, amiket ha időben észrevennénk magunkon, talán tudnánk korrigálni.
Egészen szerény reggeli után kimentem a recepcióra és kértem, hogy állítsák össze a számlánkat. Bár Möci megpróbált lebeszélni arról, hogy bármit is alkudozzak, ennek ellenére azt mondtam, hogy a gyerek még kicsi és az elektromosságot csak egy napig vettük igénybe. A főnök mindezt nagyvonalúan számolta és így összesen 456 €-t fizettünk a tíz napra. Ha figyelembe vesszük, hogy ez egy milyen magas színvonalú kemping, akkor ez nem volt sok.
Szétszedtem a hűtőszekrény mélyhűtő ajtaját. Az is lehet, hogy egy protézis beragasztásával meg tudom javítani, de erre már csak otthon kerülhet sor. Kihasználtuk, hogy Áron éppen hazatalált és megbeszéltük, hogy együtt megyünk a kemping strandjára. Áron egyébként annyira jól érzi magát, hogy egy ideje nem sürget bennünket, hogy mikor indulunk már Preluk-ba.
A strandon már majdnem 1 óra volt, amikor Áron kérdezte, hogy ő visszamehet-e. Amikor már mi is eljöttünk, akkor hirtelen a kemping egyik utcájában megpillantottuk Áront egy korban hozzá illő kislánnyal andalogni. Számunkra ez azért volt meglepő, mert bár tudtuk, hogy előbb-utóbb ennek is eljön az ideje, de
ilyent még nem láttunk.
Möcivel megterveztük a holnapi utat Prelukba. Úgy gondoljuk, ha 1/2 10 körül el tudunk indulni, akkor kettő előtt már bent lehetünk a kempingben. Nem nagyon ebédeltünk, csupán egy meleg szendvicset és egy gyümölcsös kefirt. Inkább visszamentünk délután is a strandra.
Áron kiment a Balázsékkal és a szüleivel a tengerpartra. Minket hatkor hazahozott a hasunk. Möci kitalált valamilyen tésztafélét. Gyorsan meg is csináltam. Az egész úgy nézett ki, mint egy hamis tojásos nokedli, mert farfalle tésztából készült és bele volt keverve egy kevés hagyma és szalonna, apróra vágva.
Áron valahol csavargott, így azután nélküle mentünk ki a partra, elbúcsúzni a tengertől. Fürdőruhát nem vittünk ugyan, de én annyira szerettem volna egy közvetlen búcsút venni a tengertől, hogy egy óvatlan pillanatban ledobtam magamról a sortot és meztelenül vetettem magam be a vízbe. Nagyon mélyen beúsztam, majd megígértem ennek a tengernek, hogy jövőre újra jövünk.
Közben Áron előkerült és még ő reklamált, hogy nem talált sehol minket. A tojásos akármit persze azonnal megtalálta és fel is falta.
Kilenc óra után mentünk a Sabbiadoro Camping rendezte Dinnye Partira. Ott szólt a dél-amerikai zene, a lányok hastáncot lejtettek. A közönség a medencében és a parton ünnepelt és közben mindenki annyi görögdinnyét evett, amennyit csak tudott.
Lefekvés előtt még bepakoltuk a nagyobb dolgokat a huzika legnagyobb raktárába, a francia ágy alatti tárolóba. Oda került a négy üléses kis asztal és a nagy asztal, meg a napernyő.
2014. július 17., csütörtök
Uszoda a kempingben
Nagyon korán ébredtem. Úgy indultam el fogat mosni, hogy onnan már egyenesen Szupermarketbe mentem friss péksüteményért és tejért. Vettem még három kis csirkecombot is, hátha egyszer még sor kerül a csirkepörköltre.
A recepción vettem egy 1 órás Internet hozzáférést potom 2 €-ért.
Sikerült Möcit egy lekváros croissanttal és egy pohár tejjel kicsalogatni az ágyból.
Telefonált a SION Security, hogy a rendszerük áramszünetet jelzett a Dömsödi házban, ha nem tudunk személyesen intézkedni, akkor szóljunk valamelyik szomszédunknak, hogy hatoljon be. Ezt akkor még nem vettem komolyan, mert azt gondoltam, hogy majd csak visszajön az áram.
Az előreggeli után felkapaszkodtam a netre és bemásoltam az elmaradt blogbejegyzéseimet. Möci már csak egy rövid ideig tudta használni, mert lejárt az idő.
Möci felfedezte, hogy a kempingen belül van egy uszoda. Megnéztük és egy osztályon felüli uszodát találtunk. Az egyik medence, körbeülővel és gyakran beinduló masszázzsal, a másik szabályos úszómedence. Ezenkívűl nagy és széles csúszda is állt a vendégek rendelkezésére.
Ott voltunk egészen 1 óráig, mert 1 és 3 között víztisztítás miatt zárva tartják.
Hazafele tartva, odapofátlankodtunk az egyik lakóautóhoz, amelyikkel már napok óta szemezek. A tulajok osztrákok voltak és kérdésünkre azt mondták, hogy egyáltalán nem zavarunk, sőt, belülről is nézzük meg a járgányt. Egy másfél éves Adria lakóautó volt, Fiat alvázon egy 130 LE-s diesel motorral. A jármű kívül-belül nagyon tetszett, de, amikor az árát megtudtam, majdnem a szívemhez kaptam. 58.000 €, ami kb. 18 millió Forint. A mi lakókocsink értéke ennek kb. a hatoda és egy lakóautó használati értéke nagyobb, de nincs hatszorosa egy lakókocsinak.
Kivételesen időben kezdtem el készíteni az ebédet. Először egy hagymát aprítottam és apró húsos szalonna kockákkal kezdtem pirítani. Ebbe kerültek a nagy kockákra felvágott csirkecombok és a krumplikockák. Piros paprika, kevés víz és fedő.
Egy óra múlva elkészült a csirkepörkölt, paprikás krumplival. Hozzá a tegnapról megmaradt uborkasalátát ettük. A nagy ebéd után pihenés gyanánt a teniszbajnokságot néztem.
Késő délután kimentünk a tengerre. Nagyon jót úszkáltunk. Amikor már hét óra fele kezdett beborulni, akkor bejöttünk és elővettük a fagylaltunkat.
Már az is gyanús volt, hogy a fagylalt egy kicsit megolvadt. Később kiderült, hogy amikor Áron el volt foglalva a jégkocka gyártással, akkor a mélyhűtő zsanérját (csuklópánt) eltörte.
Később elmenet azt monda, hogy a játszótérre megy. Balázsék többször keresték, de először sehol nem találták
A recepción vettem egy 1 órás Internet hozzáférést potom 2 €-ért.
Sikerült Möcit egy lekváros croissanttal és egy pohár tejjel kicsalogatni az ágyból.
Telefonált a SION Security, hogy a rendszerük áramszünetet jelzett a Dömsödi házban, ha nem tudunk személyesen intézkedni, akkor szóljunk valamelyik szomszédunknak, hogy hatoljon be. Ezt akkor még nem vettem komolyan, mert azt gondoltam, hogy majd csak visszajön az áram.
Az előreggeli után felkapaszkodtam a netre és bemásoltam az elmaradt blogbejegyzéseimet. Möci már csak egy rövid ideig tudta használni, mert lejárt az idő.
Möci felfedezte, hogy a kempingen belül van egy uszoda. Megnéztük és egy osztályon felüli uszodát találtunk. Az egyik medence, körbeülővel és gyakran beinduló masszázzsal, a másik szabályos úszómedence. Ezenkívűl nagy és széles csúszda is állt a vendégek rendelkezésére.
Ott voltunk egészen 1 óráig, mert 1 és 3 között víztisztítás miatt zárva tartják.
Hazafele tartva, odapofátlankodtunk az egyik lakóautóhoz, amelyikkel már napok óta szemezek. A tulajok osztrákok voltak és kérdésünkre azt mondták, hogy egyáltalán nem zavarunk, sőt, belülről is nézzük meg a járgányt. Egy másfél éves Adria lakóautó volt, Fiat alvázon egy 130 LE-s diesel motorral. A jármű kívül-belül nagyon tetszett, de, amikor az árát megtudtam, majdnem a szívemhez kaptam. 58.000 €, ami kb. 18 millió Forint. A mi lakókocsink értéke ennek kb. a hatoda és egy lakóautó használati értéke nagyobb, de nincs hatszorosa egy lakókocsinak.
Kivételesen időben kezdtem el készíteni az ebédet. Először egy hagymát aprítottam és apró húsos szalonna kockákkal kezdtem pirítani. Ebbe kerültek a nagy kockákra felvágott csirkecombok és a krumplikockák. Piros paprika, kevés víz és fedő.
Egy óra múlva elkészült a csirkepörkölt, paprikás krumplival. Hozzá a tegnapról megmaradt uborkasalátát ettük. A nagy ebéd után pihenés gyanánt a teniszbajnokságot néztem.
Késő délután kimentünk a tengerre. Nagyon jót úszkáltunk. Amikor már hét óra fele kezdett beborulni, akkor bejöttünk és elővettük a fagylaltunkat.
Már az is gyanús volt, hogy a fagylalt egy kicsit megolvadt. Később kiderült, hogy amikor Áron el volt foglalva a jégkocka gyártással, akkor a mélyhűtő zsanérját (csuklópánt) eltörte.
Később elmenet azt monda, hogy a játszótérre megy. Balázsék többször keresték, de először sehol nem találták
2014. július 16., szerda
T-shirt
Úgy tűnik, hogy reggelre kipihentük a tegnapi napot. Möci elment friss péksüteményekért és mire visszajöttem a fogmosásból már készen volt a reggeli.
Nálunk a nap első fele azzal telik, hogy leírom, hogy mi történt tegnap. A velencei nap valóban hosszú volt.
Möci egy darabig még rajzolt a napernyő alatt, de azután ő is bemenekült a huzikába.
Délelőtt nagy kánikula közepette csak a huzikában lehetett kibírni és ott is csak úgy, hogy ment a klíma. A Bálint anyukája felvilágosította, hogy ha bemegy a recepcióval szembeni program irodába ott átvehet 2 Sabbiadoro Camping 2014 feliratú pólót. Ezen felbuzdulva később én is odamentem, de én hármat kértem. A csaj sokat sejtetőn kérdezte, hogy ".... and what about your wife?" A fene se gondolta, hogy ők mindenkit személyesen ismernek. Szemrebbenés nélkül mondtam:"She is sleeping." Erre már csak azt kérdezte, hogy milyen méretűeket szeretnék.
Laci telefonált, hogy mikorra érünk haza Magyarországra. Mondtuk, hogy július 20 - 21 körül, mert Áront el kell indítanunk a Tócsa táborba. Javasolta, hogy szervezzünk Monoszlói és Révfülöpi napokat, hogy Tamásékkal is lehessünk.
Áron időnként megjelenik a barátaival és közlik, hogy a közeljövőben hol lesznek találhatóak.
Egyébként Áron meg van hívva délutánra szüli napi tortázkodásra Bálintékhoz.
Mi eldöntöttük, hogy mit készítünk ebédre. Krumplis tészta lesz uborkasalátával. Meghámoztam és feldaraboltam a krumplikat. Möci egy szelet császárszalonnát kockázott fel. Amikor a szalonna már majdnem megpirult hozzáadtam az apróra vágott hagymát és amikor már az is üveges lett, pirospaprika és mehet rá a krumpli. Kapott egy kis vizet és amíg ez főtt, elmentünk a szupermarketbe uborkáért, citromért és egyéb apróságért.
Mire visszaértünk a krumpli megfőtt, mehetett bele a tegnap készült makaróni. Az időeltolódás továbbra is fő jellemzője a nyaralásunknak. Mire elkezdünk ebédelni, délután 5 óra van. Áron az utolsó pillanatban befutott, sürgetett, hogy kezdjünk már el ebédelni, gyorsan bekapta és már rohant is vissza. Szerintem ebből a közeli szomszédok csak annyit érzékelnek, hogy minket időnként meglátogat egy fiú, köszön és már el is búcsúzik.
Semmi szemrehányás, fő az, hogy jól érzi magát.
A krumplis tészta uborka salátával maga volt a csúcs. Közben egy sör. Utána Möci elmosogatott és talán már nincs olyan tikkasztó hőség, elindultunk a tengerre. A tenger egy kicsit beljebb az igazi, ahol már nem kavarodik fel a homok, de ott nagyon finom. Mélyen beúsztunk Möcivel.
Kifeküdve a késő délutáni napra olvasgattunk fordítottunk a kétnyelvű könyvből. Visszajövet, már útközben elmentünk zuhanyozni. Éppen pihengettünk a huzikában, amikor megjelent Balázs és Linda. Balázs szünet nélkül karattyol, egy percre be nem áll a szája, de azt olyan kedvesen csinálja, hogy nem lehet megunni. Azt is elmesélte, hogy az iskolában ezt úgy csinálja, hogy állandóan jelentkezik, elmondja a kérdésre a választ és mindig hozzátesz egy történetet is.Linda pont az ellenkezője, ő még csak hat éves és meg se szólal. Amíg ők nálunk voltak, addig Áron náluk volt. Csereüdültetés.
Balázs elmesélte, hogy milyen volt a szülinapi torta és miket kapott ajándékba. Este Áronnal még elmentek valamilyen előadásra, de amikor hazaértek, mi már aludtunk.
Nálunk a nap első fele azzal telik, hogy leírom, hogy mi történt tegnap. A velencei nap valóban hosszú volt.
Möci egy darabig még rajzolt a napernyő alatt, de azután ő is bemenekült a huzikába.
Délelőtt nagy kánikula közepette csak a huzikában lehetett kibírni és ott is csak úgy, hogy ment a klíma. A Bálint anyukája felvilágosította, hogy ha bemegy a recepcióval szembeni program irodába ott átvehet 2 Sabbiadoro Camping 2014 feliratú pólót. Ezen felbuzdulva később én is odamentem, de én hármat kértem. A csaj sokat sejtetőn kérdezte, hogy ".... and what about your wife?" A fene se gondolta, hogy ők mindenkit személyesen ismernek. Szemrebbenés nélkül mondtam:"She is sleeping." Erre már csak azt kérdezte, hogy milyen méretűeket szeretnék.
Laci telefonált, hogy mikorra érünk haza Magyarországra. Mondtuk, hogy július 20 - 21 körül, mert Áront el kell indítanunk a Tócsa táborba. Javasolta, hogy szervezzünk Monoszlói és Révfülöpi napokat, hogy Tamásékkal is lehessünk.
Áron időnként megjelenik a barátaival és közlik, hogy a közeljövőben hol lesznek találhatóak.
Egyébként Áron meg van hívva délutánra szüli napi tortázkodásra Bálintékhoz.
Mi eldöntöttük, hogy mit készítünk ebédre. Krumplis tészta lesz uborkasalátával. Meghámoztam és feldaraboltam a krumplikat. Möci egy szelet császárszalonnát kockázott fel. Amikor a szalonna már majdnem megpirult hozzáadtam az apróra vágott hagymát és amikor már az is üveges lett, pirospaprika és mehet rá a krumpli. Kapott egy kis vizet és amíg ez főtt, elmentünk a szupermarketbe uborkáért, citromért és egyéb apróságért.
Mire visszaértünk a krumpli megfőtt, mehetett bele a tegnap készült makaróni. Az időeltolódás továbbra is fő jellemzője a nyaralásunknak. Mire elkezdünk ebédelni, délután 5 óra van. Áron az utolsó pillanatban befutott, sürgetett, hogy kezdjünk már el ebédelni, gyorsan bekapta és már rohant is vissza. Szerintem ebből a közeli szomszédok csak annyit érzékelnek, hogy minket időnként meglátogat egy fiú, köszön és már el is búcsúzik.
Semmi szemrehányás, fő az, hogy jól érzi magát.
A krumplis tészta uborka salátával maga volt a csúcs. Közben egy sör. Utána Möci elmosogatott és talán már nincs olyan tikkasztó hőség, elindultunk a tengerre. A tenger egy kicsit beljebb az igazi, ahol már nem kavarodik fel a homok, de ott nagyon finom. Mélyen beúsztunk Möcivel.
Kifeküdve a késő délutáni napra olvasgattunk fordítottunk a kétnyelvű könyvből. Visszajövet, már útközben elmentünk zuhanyozni. Éppen pihengettünk a huzikában, amikor megjelent Balázs és Linda. Balázs szünet nélkül karattyol, egy percre be nem áll a szája, de azt olyan kedvesen csinálja, hogy nem lehet megunni. Azt is elmesélte, hogy az iskolában ezt úgy csinálja, hogy állandóan jelentkezik, elmondja a kérdésre a választ és mindig hozzátesz egy történetet is.Linda pont az ellenkezője, ő még csak hat éves és meg se szólal. Amíg ők nálunk voltak, addig Áron náluk volt. Csereüdültetés.
Balázs elmesélte, hogy milyen volt a szülinapi torta és miket kapott ajándékba. Este Áronnal még elmentek valamilyen előadásra, de amikor hazaértek, mi már aludtunk.
2014. július 15., kedd
Irány Velence
A 6:50-es ébresztő beválik. Möci gyorsan elkészíti a hat szenyát és betesz mellé négy activia kefirt.
Elosztottuk a cipelni valót hármunk között. Nem sokkal fél hét előtt már mindenki készen van az induláshoz.
A Szupermarket 1/2 7-kor nyit. Bár Möci mondta, hogy az teljesen felesleges, azért én mégis beugrottam venni hat darab lekváros croissant és három gyümölcsös kefirt.
Pár perccel 7:38 előtt már ott álltunk a jelölt buszmegállóban. Többen is ott álltak és kérdésünkre megnyugtattak, hogy jókor, jó helyen várjuk a buszt. A busz perceken belül megérkezett, nagy, kényelmes és klímás volt, de az út a sok látnivaló ellenére hosszú volt. Közben persze reggeliztünk, fogytak a szenyák és a kefirek. Áronnak nem ízlett a kefir, no meg a busz sok kanyargása se tett jót a gyomrának, de végül nem lett semmi probléma, mert szinte az egész utat végig aludta.
Két és fél óra buszozás után megérkeztünk Punto Sabbionéba, ahol átszállhattunk abba a kishajóba, ami a Lidón keresztül a San Marco téri megállóba vitt.
Az első dolgunk az volt, hogy gyönyörködjünk a térben. Évekkel ezelőtt, amikor legutóbb itt voltam, még a sok túrista mellett rengeteg galamb volt. Azóta jó ha ennek a töredéke galamb van. Nem tudni pontosan, hogyan oldották meg a tizedelésüket, minden esetre lépten-nyomon olvasható a felszólítás, hogy ne etessük a galambokat, mert károsak az ember egészségére és rongálják a műemlék épületeket.
Velence gyönyörű, de a bejárásához legalább két hét kellene úgy, hogy egy kevésbé népszerű évszakban, amikor csak tized annyi turista látogatja, mint ilyenkor július közepén.
Az egyik legérdekesebb az "Antonioni Vivaldi és kora" kiállítás volt, amiben még a korabeli hangszerek készítésének fázisait is lehetett látni. Az egyik nagy partitúra könyvből le is fotóztunk egy oldalt. Áron majd ezt viszi Olaszországból Mariannak, figyelmessége jeléül.
Beültünk egy kávézóba. Möci egy cappuccinot, Áron sprite-ot, én egy igazi olasz préssó kávét ittam.
Elkutyagoltunk a minden turistának kötelező helyre. Készítettem is sok fotót. Igyekeztünk mindig keskeny sikátorokon menni, részint az árnyékossága miatt, másrészt a látvány kedvéért, de nem hagytuk ki a méreg drága kirakatokat sem.
Megnéztük a Sóhajok hídját és felmentünk a Rialto-ra, amin olyan tömeg volt, hogy alig lehetett megmozdulni.
Velencében csak turisták, meg azok vannak, akik a turistákat étellel, itallal és eladni való cuccokkal kiszolgálják. Az egyik ilyen bódéban vettünk nekem egy szalmakalapot és próbáltunk alkudni Áronnak is egy sipkára.
Közben itt-ott üldögéltünk egy kicsit és amikor már végleg elfáradtunk, akkor felszálltunk egy vaporettóra és visszavitettük magunkat a San Marco-ra.
Igyekeztünk olyan könnyűre faragni a programot, hogy Áron is élvezze a turistáskodást. Möci és Áron vettek egy jégkását (ami csak egy ízesített színes víz, de nehéz neki ellenállni) én meg nyaltam egy fagylaltot.
A Punto Sabbionéba átkelő kishajóra várva, visszamentünk a sipkáshoz és hosszú válogatás után megvettük Áronnak azt a nagyon divatos sapkát, amit már délelőtt kinéztünk neki. Egyik percről a másikra egy elegáns fiatalemberré változott.
Két kishajó indult Punto Sabbionéba egy perc eltéréssel. Mi a másodikba szálltunk, de mindegy volt, mert a Lignanoi buszra várni kellett. A buszon jó helyet kaptunk, de ránk is fért, mert ez egy igazán fárasztó nap volt.
Szerintem ma senkit nem fog kelleni altatgatni. Útközben megbeszéltük a nyár hátralevő részének a program tervezetét. Én tudtam a legjobban alkalmazkodni Áron és Möci programjához.
Áronnak:
egy hét Tócsa tábor Leó, Artúr és a többiek.
egy hét Horány Norci, Ádám, Samó, Leó, Artúr, Janka és Miciék hatan.
egy hét Dömsöd Leó, Artúr, de úgy, hogy a felső szinten Möcit ne zavarjuk.
egy hét Dömsöd vagy Csopak Olivér, Bálint és Ábel, de csak az alsó szinten.
egy hét Eger Nóra nagyival.
A reggel héttől este kilencig eltelt időből 3 -3 óra telt el utazással és hat óra sétával Velencében. A buszon még eredetileg azt terveztük, hogy a magérkezésünkkor veszünk csirkepörköltnek való alapanyagokat (csirkecomb, tejföl, uborka, sör), de mire megérkeztünk, már olyan éhesek és szomjasak voltunk, hogy nem vállaltuk az egyórás előkészületeket és elhalasztva a csirkepörkölt programot, beültünk az étterembe vacsorázni. Áron és én pizzát rendeltünk. Ő egy hawai-t, én pedig egy tenger gyümölcsét. Möci egy tál currys párolt csirkét kért sült zöldségekkel. Mindehhez megittunk 2-2 sört, Áron pedig egy Sprite-ot.
Mind a hárman lezuhanyoztunk és mi ketten bezuhantunk az ágyba. Áron még elment bulizni és csak tíz óra után tért haza.
Elosztottuk a cipelni valót hármunk között. Nem sokkal fél hét előtt már mindenki készen van az induláshoz.
A Szupermarket 1/2 7-kor nyit. Bár Möci mondta, hogy az teljesen felesleges, azért én mégis beugrottam venni hat darab lekváros croissant és három gyümölcsös kefirt.
Pár perccel 7:38 előtt már ott álltunk a jelölt buszmegállóban. Többen is ott álltak és kérdésünkre megnyugtattak, hogy jókor, jó helyen várjuk a buszt. A busz perceken belül megérkezett, nagy, kényelmes és klímás volt, de az út a sok látnivaló ellenére hosszú volt. Közben persze reggeliztünk, fogytak a szenyák és a kefirek. Áronnak nem ízlett a kefir, no meg a busz sok kanyargása se tett jót a gyomrának, de végül nem lett semmi probléma, mert szinte az egész utat végig aludta.
Két és fél óra buszozás után megérkeztünk Punto Sabbionéba, ahol átszállhattunk abba a kishajóba, ami a Lidón keresztül a San Marco téri megállóba vitt.
Az első dolgunk az volt, hogy gyönyörködjünk a térben. Évekkel ezelőtt, amikor legutóbb itt voltam, még a sok túrista mellett rengeteg galamb volt. Azóta jó ha ennek a töredéke galamb van. Nem tudni pontosan, hogyan oldották meg a tizedelésüket, minden esetre lépten-nyomon olvasható a felszólítás, hogy ne etessük a galambokat, mert károsak az ember egészségére és rongálják a műemlék épületeket.
Velence gyönyörű, de a bejárásához legalább két hét kellene úgy, hogy egy kevésbé népszerű évszakban, amikor csak tized annyi turista látogatja, mint ilyenkor július közepén.
Az egyik legérdekesebb az "Antonioni Vivaldi és kora" kiállítás volt, amiben még a korabeli hangszerek készítésének fázisait is lehetett látni. Az egyik nagy partitúra könyvből le is fotóztunk egy oldalt. Áron majd ezt viszi Olaszországból Mariannak, figyelmessége jeléül.
Beültünk egy kávézóba. Möci egy cappuccinot, Áron sprite-ot, én egy igazi olasz préssó kávét ittam.
Elkutyagoltunk a minden turistának kötelező helyre. Készítettem is sok fotót. Igyekeztünk mindig keskeny sikátorokon menni, részint az árnyékossága miatt, másrészt a látvány kedvéért, de nem hagytuk ki a méreg drága kirakatokat sem.
Megnéztük a Sóhajok hídját és felmentünk a Rialto-ra, amin olyan tömeg volt, hogy alig lehetett megmozdulni.
Velencében csak turisták, meg azok vannak, akik a turistákat étellel, itallal és eladni való cuccokkal kiszolgálják. Az egyik ilyen bódéban vettünk nekem egy szalmakalapot és próbáltunk alkudni Áronnak is egy sipkára.
Közben itt-ott üldögéltünk egy kicsit és amikor már végleg elfáradtunk, akkor felszálltunk egy vaporettóra és visszavitettük magunkat a San Marco-ra.
Igyekeztünk olyan könnyűre faragni a programot, hogy Áron is élvezze a turistáskodást. Möci és Áron vettek egy jégkását (ami csak egy ízesített színes víz, de nehéz neki ellenállni) én meg nyaltam egy fagylaltot.
A Punto Sabbionéba átkelő kishajóra várva, visszamentünk a sipkáshoz és hosszú válogatás után megvettük Áronnak azt a nagyon divatos sapkát, amit már délelőtt kinéztünk neki. Egyik percről a másikra egy elegáns fiatalemberré változott.
Két kishajó indult Punto Sabbionéba egy perc eltéréssel. Mi a másodikba szálltunk, de mindegy volt, mert a Lignanoi buszra várni kellett. A buszon jó helyet kaptunk, de ránk is fért, mert ez egy igazán fárasztó nap volt.
Szerintem ma senkit nem fog kelleni altatgatni. Útközben megbeszéltük a nyár hátralevő részének a program tervezetét. Én tudtam a legjobban alkalmazkodni Áron és Möci programjához.
Áronnak:
egy hét Tócsa tábor Leó, Artúr és a többiek.
egy hét Horány Norci, Ádám, Samó, Leó, Artúr, Janka és Miciék hatan.
egy hét Dömsöd Leó, Artúr, de úgy, hogy a felső szinten Möcit ne zavarjuk.
egy hét Dömsöd vagy Csopak Olivér, Bálint és Ábel, de csak az alsó szinten.
egy hét Eger Nóra nagyival.
A reggel héttől este kilencig eltelt időből 3 -3 óra telt el utazással és hat óra sétával Velencében. A buszon még eredetileg azt terveztük, hogy a magérkezésünkkor veszünk csirkepörköltnek való alapanyagokat (csirkecomb, tejföl, uborka, sör), de mire megérkeztünk, már olyan éhesek és szomjasak voltunk, hogy nem vállaltuk az egyórás előkészületeket és elhalasztva a csirkepörkölt programot, beültünk az étterembe vacsorázni. Áron és én pizzát rendeltünk. Ő egy hawai-t, én pedig egy tenger gyümölcsét. Möci egy tál currys párolt csirkét kért sült zöldségekkel. Mindehhez megittunk 2-2 sört, Áron pedig egy Sprite-ot.
Mind a hárman lezuhanyoztunk és mi ketten bezuhantunk az ágyba. Áron még elment bulizni és csak tíz óra után tért haza.
2014. július 14., hétfő
Időeltolódás
Éjjel akkora esőzés volt, hogy Emő felkelt és berámolt minden kint hagyott cuccot a huzika alá. Miközben úgy ömlött az eső, mintha dézsából öntötték volna, akkorákat dörgött az ég, hogy azt hittem mindjárt leszakad.
A két mobiltelefon hétkor rendíthetetlenül rázendített. Azonnal kipattantam az ágyból, magamra kaptam valamit és magamhoz vettem a toilett készletemet, a kocsikulcsot és a bankkártyát. Autóval indultam el, ahova pedig a király is gyalog jár. Onnan a Szupermarketbe friss péksüteményért, sajtért és activiáért.
Az esernyőt is elő kellett vennem, mert ha nem is úgy, mint éjjel, de azért esett. Még szerencse, hogy az utazási irodában megkérdeztem, melyik napot javasolják az utazásra, a hétfőt vagy a keddet. Akkor az ügyintéző belenézett a gömbbe és azt mondta, hogy a keddet javasolja, mert az előrejelzések szerint hétfőn esni fog.
7:33-kor már kint álltam a SAF-nak a kempinghez legközelebbi buszmegállójánál, ahol elvileg 7:38-kor áll meg a SAF Velencébe tartó autóbusza, ha ott van felszálló utas. Azt szerettem volna ellenőrizni, hogy mennyi idő alatt tudunk oda kiérni és, hogy egyáltalán jön-e az az autóbusz, amit 7:38-ra ígérnek.
Jött, meg is állt, váltottam is néhány szót a sofőrrel. Mondtam, hogy én csak ellenőrizni jöttem ki, de holnap ezzel a busszal fogunk menni.
Visszatérve még mindenki aludt, ezért visszabújtam az ágyikóba és magam is további alvásnak adtam a fejem. 11 óráig aludtunk, illetve lustálkodtunk, mert az idő minden másra használhatatlan volt. Az eső szakadatlanul esett. Némi időeltolódás áldozatai vagyunk, mert már dél is elmúlt, mire elkezdtünk reggelizni.
Möci és én szalonnára ütött tojást sütöttünk, Áron inkább a müzlis kefírt preferálta.
Reggeli után Möci egy kölcsönkért biciklivel elhajtott, én pedig megírtam a történteket.
Áron elhúzott a barátaihoz, mi pedig kisétáltunk a tengerpartra. Möci ott felajánlotta, hogy tegyünk egy sétát a sziget csücske felé. Amikor elértük a csücsköt, úgy döntöttünk, hogy visszafele a korzón jövünk, mert az olyan izgalmas. Ebből egy ötórás séta lett.
Közben vettünk Emőkének és a Nóra nagyinak is egy gyönyörű kagylót. Hazafele megvettük a holnapi utazáshoz a szendvicsnek valót.
Itthon megmelegítettük a tegnapi estebéd maradékát , hogy és úgy osztottuk el, hogy Áron is jóllakjon, de Áron sehol sem volt.
Möci nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, kihívott engem egy sakkpartira. Adtam neki egy királynő előnyt és így csak nagyon nehezen nyertem meg a partit. Már elmúlt tíz óra mire befejeztük. Kértem Möcit, hogy amíg én elpakolok mindent, addig menjen el Áronért.
A két mobiltelefon hétkor rendíthetetlenül rázendített. Azonnal kipattantam az ágyból, magamra kaptam valamit és magamhoz vettem a toilett készletemet, a kocsikulcsot és a bankkártyát. Autóval indultam el, ahova pedig a király is gyalog jár. Onnan a Szupermarketbe friss péksüteményért, sajtért és activiáért.
Az esernyőt is elő kellett vennem, mert ha nem is úgy, mint éjjel, de azért esett. Még szerencse, hogy az utazási irodában megkérdeztem, melyik napot javasolják az utazásra, a hétfőt vagy a keddet. Akkor az ügyintéző belenézett a gömbbe és azt mondta, hogy a keddet javasolja, mert az előrejelzések szerint hétfőn esni fog.
7:33-kor már kint álltam a SAF-nak a kempinghez legközelebbi buszmegállójánál, ahol elvileg 7:38-kor áll meg a SAF Velencébe tartó autóbusza, ha ott van felszálló utas. Azt szerettem volna ellenőrizni, hogy mennyi idő alatt tudunk oda kiérni és, hogy egyáltalán jön-e az az autóbusz, amit 7:38-ra ígérnek.
Jött, meg is állt, váltottam is néhány szót a sofőrrel. Mondtam, hogy én csak ellenőrizni jöttem ki, de holnap ezzel a busszal fogunk menni.
Visszatérve még mindenki aludt, ezért visszabújtam az ágyikóba és magam is további alvásnak adtam a fejem. 11 óráig aludtunk, illetve lustálkodtunk, mert az idő minden másra használhatatlan volt. Az eső szakadatlanul esett. Némi időeltolódás áldozatai vagyunk, mert már dél is elmúlt, mire elkezdtünk reggelizni.
Möci és én szalonnára ütött tojást sütöttünk, Áron inkább a müzlis kefírt preferálta.
Reggeli után Möci egy kölcsönkért biciklivel elhajtott, én pedig megírtam a történteket.
Áron elhúzott a barátaihoz, mi pedig kisétáltunk a tengerpartra. Möci ott felajánlotta, hogy tegyünk egy sétát a sziget csücske felé. Amikor elértük a csücsköt, úgy döntöttünk, hogy visszafele a korzón jövünk, mert az olyan izgalmas. Ebből egy ötórás séta lett.
Közben vettünk Emőkének és a Nóra nagyinak is egy gyönyörű kagylót. Hazafele megvettük a holnapi utazáshoz a szendvicsnek valót.
Itthon megmelegítettük a tegnapi estebéd maradékát , hogy és úgy osztottuk el, hogy Áron is jóllakjon, de Áron sehol sem volt.
Möci nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, kihívott engem egy sakkpartira. Adtam neki egy királynő előnyt és így csak nagyon nehezen nyertem meg a partit. Már elmúlt tíz óra mire befejeztük. Kértem Möcit, hogy amíg én elpakolok mindent, addig menjen el Áronért.
2014. július 13., vasárnap
Zuhé
Úgy látszik, hogy a nagy éjszakai eső miatt mégsem volt felhőtlen a pihenésünk, mert csak 3/4 9-kor hangzott el az első "Jó reggelt". Mi még akkor is lustálkodtunk, amikor Balázs egy fél óra múlva beköszönt.
Amíg Möci készülődött, addig csináltam egy mobil Internet hotspotot és a majdnem egy heti blogbejegyzéseket feltettem a netre. Utána Möci is megnézte gyorsan a beérkezett leveleit és kimásolt néhány blokkot a Parókia Portálról, hogy később offline is elérhesse.
Áron elment a barátaival, mi pedig elhúztunk autóval, hogy vegyünk valamit reggelire. Möci azt javasolta, hogy keressük fel a helyi LIDL-t, ott minden nagyon friss és olcsó.
Valóban mindent jó áron találtunk meg, de azért sikerült elköltenünk több mint 120.- €urót. Igaz, hogy vettünk olyan tartós fogyasztási cuccokat is, mint például egy chopper botmixerrel és habverővel és egy 10 m-es locsoló tömlőt, mindkét végén csatlakozókkal. Möci még a göncikés pultnál is időzött egy kicsit. Vett pólókat, kis nadrágot és zoknikat magának és Áronnak.
Az éhség nagyon felgyorsította a reggeli készítését. Igaz, hogy egy kicsit elhúzódott, mert már dél is elmúlt, mire asztalhoz ültünk. Az éhség nagy úr, Áron is előkerült. Mint mondta, ping-pongozni volt a fiúkkal. A reggeli gazdag volt és olyan finomságokat is ettünk, mint még soha.
Reggeli után Áron balra el, Möci mosogatott, én pedig leírtam a délelőttöt. Möci átnézte a göncikéket és kihúztunk a tengerre.
Ma volt a legjobb a tenger. Möcivel nagyon messzire beúsztunk, sokat napoztunk és én felolvastam a kétnyelvű könyvet. időnként ellenőriztük a fordításomat, amiben csak kismértékűnek találtatott a ferdítés.
Hat körül bejöttünk és találkoztunk Áronnal, ami azért nagy szó, mert van saját társasága, bandája, akikkel jól érzi magát és van, hogy félnapokra se látjuk.
Lezuhanyoztuk a tenger sós vizét és elkezdtem készíteni a vacsorát. Készült a nevesincs étel, aminek az alapja sok dinsztelt hagymán befűszerezett, bemustározott karaj, de vele eggyütt párolódik a szeletekre vágott krumpli és egy fél kígyóuborka apróra vágva. Mindez néha fehér borral locsolva.
Möci készítette hozzá a salátát, aminek fő alkotói a hagyma, paradicsom, uborka, citrom olíva bogyó és egyebek.
Áron egy tábla csokival köszöntötte fel Balázst a kilencedik születésnapján.
Mi szerettük volna megnézni a foci VB döntőjét, de az a csatorna nem jött be a mi rendszerünkön. Helyette a Bukarest Open teniszt néztük, majd később elindítottuk a Birdy című filmet. Sokáig kellett próbálkoznom, míg át tudtam állítani a hangot angolra. A felénél elálmosodtam és kikapcsoltam.
Két mobiltelefonon is beállítottam a reggel hét órás ébresztőt, hogy holnap megtarthassam a keddi velencei induláshoz a főpróbát.
Amíg Möci készülődött, addig csináltam egy mobil Internet hotspotot és a majdnem egy heti blogbejegyzéseket feltettem a netre. Utána Möci is megnézte gyorsan a beérkezett leveleit és kimásolt néhány blokkot a Parókia Portálról, hogy később offline is elérhesse.
Áron elment a barátaival, mi pedig elhúztunk autóval, hogy vegyünk valamit reggelire. Möci azt javasolta, hogy keressük fel a helyi LIDL-t, ott minden nagyon friss és olcsó.
Valóban mindent jó áron találtunk meg, de azért sikerült elköltenünk több mint 120.- €urót. Igaz, hogy vettünk olyan tartós fogyasztási cuccokat is, mint például egy chopper botmixerrel és habverővel és egy 10 m-es locsoló tömlőt, mindkét végén csatlakozókkal. Möci még a göncikés pultnál is időzött egy kicsit. Vett pólókat, kis nadrágot és zoknikat magának és Áronnak.
Az éhség nagyon felgyorsította a reggeli készítését. Igaz, hogy egy kicsit elhúzódott, mert már dél is elmúlt, mire asztalhoz ültünk. Az éhség nagy úr, Áron is előkerült. Mint mondta, ping-pongozni volt a fiúkkal. A reggeli gazdag volt és olyan finomságokat is ettünk, mint még soha.
Reggeli után Áron balra el, Möci mosogatott, én pedig leírtam a délelőttöt. Möci átnézte a göncikéket és kihúztunk a tengerre.
Ma volt a legjobb a tenger. Möcivel nagyon messzire beúsztunk, sokat napoztunk és én felolvastam a kétnyelvű könyvet. időnként ellenőriztük a fordításomat, amiben csak kismértékűnek találtatott a ferdítés.
Hat körül bejöttünk és találkoztunk Áronnal, ami azért nagy szó, mert van saját társasága, bandája, akikkel jól érzi magát és van, hogy félnapokra se látjuk.
Lezuhanyoztuk a tenger sós vizét és elkezdtem készíteni a vacsorát. Készült a nevesincs étel, aminek az alapja sok dinsztelt hagymán befűszerezett, bemustározott karaj, de vele eggyütt párolódik a szeletekre vágott krumpli és egy fél kígyóuborka apróra vágva. Mindez néha fehér borral locsolva.
Möci készítette hozzá a salátát, aminek fő alkotói a hagyma, paradicsom, uborka, citrom olíva bogyó és egyebek.
Áron egy tábla csokival köszöntötte fel Balázst a kilencedik születésnapján.
Mi szerettük volna megnézni a foci VB döntőjét, de az a csatorna nem jött be a mi rendszerünkön. Helyette a Bukarest Open teniszt néztük, majd később elindítottuk a Birdy című filmet. Sokáig kellett próbálkoznom, míg át tudtam állítani a hangot angolra. A felénél elálmosodtam és kikapcsoltam.
Két mobiltelefonon is beállítottam a reggel hét órás ébresztőt, hogy holnap megtarthassam a keddi velencei induláshoz a főpróbát.
2014. július 12., szombat
A tenger testközelben
Mind a hárman későn ébredtünk. Az idő gyönyörű és a jég olvadni látszik.
Bevállaltam, hogy elmegyek a Szupermarketbe reggelinek valóért és mindenkitől felvettem a rendelést. Möci paradicsomot kért, Áron pedig Cornflakes-et. A szupermarketben éppen a pékárúk előtt álltam sorban, amikor egy házaspártól elloptam a párbeszédet, hogy ők inkább a péküzletbe mennek. Kifizettem a cuccokat és követtem a házaspárt. A pékségben csupa finomságot vettem.
Reggeli után Áron elment a barátaihoz, de hamar visszajött, mert azok elindultak bringázni és mi nem hoztuk Áron biciklijét.
Möci azt mondta, hogy tavaly is hiába vittük Prelukba, mert alig használtuk őket.
Mivel Aszódiéknál ma van a
Möci talált a huzikában a franciaágy alatt egy jó kis kocsit, amivel ki tudjuk vinni a cuccainkat (polifoam-ok, napernyő, törülközők stb.) a tengerpartra anélkül, hogy málhás albánoknak néznénk ki.
A tengerparton végre igazi nyár van. A víz isteni, a meleg napsütést pedig azért lehet jól elviselni, mert enyhe szél fúj. A body guardok sem olyan szigorúak azokkal szemben, akik mélyen beúsznak a tengerbe.
Napozás közben játszottunk egy backgammon partit. Egy hajszállal ugyan, de Áron nyert.
Többször bementünk és Áronnal egy egészen hosszút úsztunk. Fél óra után én már kezdtem elfáradni.
Bejöttünk ebédelni. Megfőztem a reggel vásárolt raviolit. Tettünk rá tejfölt, bolognai szószt, apróra vágott sajtot, kinek-kinek ízlése szerint. Megettük hozzá a tegnapról maradt sült zöldségeket és a maradék káposztát. Ittunk hozzá fröccsöt fehér borból, Áron természetesen málna szörpöt.
Mire végeztünk a nagy zabálással, megjöttek Áron barátai. Balázzsal lejátszottam egy sakkpartit. Adtam neki egy bástya előnyt. Áron hiába segített neki, nyertem.
Utána a fiúk játszottak egymással és amíg játszottak, mi beültünk az autóba és elmentünk a velencei utazást szervező STAF irodába megvenni keddre a jegyeket.
Visszafele a tengerpart melletti allén araszolgattunk végig, elámulva attól, hogy a jobboldalon szállodák hátán szállodák sorakoznak.
A zuhanyozóba még szemerkélő esőben mentem, de mire visszaértem már be kellett vinni mindent fedél alá, mert nagyon esett.
A kollektív vacsora elmaradt, de miután lemostuk magunkról a tenger sóját Áronnal azért megfeleztünk egy főtt kolbászt.
A huzikán gépfegyver ropogása hangján esett az eső, de ez nem zavart minket az elalvásban.
Bevállaltam, hogy elmegyek a Szupermarketbe reggelinek valóért és mindenkitől felvettem a rendelést. Möci paradicsomot kért, Áron pedig Cornflakes-et. A szupermarketben éppen a pékárúk előtt álltam sorban, amikor egy házaspártól elloptam a párbeszédet, hogy ők inkább a péküzletbe mennek. Kifizettem a cuccokat és követtem a házaspárt. A pékségben csupa finomságot vettem.
Reggeli után Áron elment a barátaihoz, de hamar visszajött, mert azok elindultak bringázni és mi nem hoztuk Áron biciklijét.
Möci azt mondta, hogy tavaly is hiába vittük Prelukba, mert alig használtuk őket.
Mivel Aszódiéknál ma van a
Möci talált a huzikában a franciaágy alatt egy jó kis kocsit, amivel ki tudjuk vinni a cuccainkat (polifoam-ok, napernyő, törülközők stb.) a tengerpartra anélkül, hogy málhás albánoknak néznénk ki.
A tengerparton végre igazi nyár van. A víz isteni, a meleg napsütést pedig azért lehet jól elviselni, mert enyhe szél fúj. A body guardok sem olyan szigorúak azokkal szemben, akik mélyen beúsznak a tengerbe.
Napozás közben játszottunk egy backgammon partit. Egy hajszállal ugyan, de Áron nyert.
Többször bementünk és Áronnal egy egészen hosszút úsztunk. Fél óra után én már kezdtem elfáradni.
Bejöttünk ebédelni. Megfőztem a reggel vásárolt raviolit. Tettünk rá tejfölt, bolognai szószt, apróra vágott sajtot, kinek-kinek ízlése szerint. Megettük hozzá a tegnapról maradt sült zöldségeket és a maradék káposztát. Ittunk hozzá fröccsöt fehér borból, Áron természetesen málna szörpöt.
Mire végeztünk a nagy zabálással, megjöttek Áron barátai. Balázzsal lejátszottam egy sakkpartit. Adtam neki egy bástya előnyt. Áron hiába segített neki, nyertem.
Utána a fiúk játszottak egymással és amíg játszottak, mi beültünk az autóba és elmentünk a velencei utazást szervező STAF irodába megvenni keddre a jegyeket.
Visszafele a tengerpart melletti allén araszolgattunk végig, elámulva attól, hogy a jobboldalon szállodák hátán szállodák sorakoznak.
A zuhanyozóba még szemerkélő esőben mentem, de mire visszaértem már be kellett vinni mindent fedél alá, mert nagyon esett.
A kollektív vacsora elmaradt, de miután lemostuk magunkról a tenger sóját Áronnal azért megfeleztünk egy főtt kolbászt.
A huzikán gépfegyver ropogása hangján esett az eső, de ez nem zavart minket az elalvásban.
2014. július 11., péntek
Javul az idő
Javulni látszik az idő. Ha ez így megy tovább, akkor ma mi is fogunk fürödni a tengerben.
Reggel vettem egy forró fürdőt. Milyen érdekes, hogy itt mindig van meleg víz.
A reggelihez kimentünk Möcivel a kemping ABC-jébe egy kis banánért, paradicsomért, de azért vettünk tusfürdőt is.
Áron örömére beígértem, hogy ma készítek bundás kenyeret, Möcinek szalonnás tükörtojást, magamnak pedig egy tojást belekevertem a maradék káposztába. Utána gyümölcs yoghurt és tejeskávé.
Möci nagyon bogarássza a térképet, mert mehetnékje van. Áron átment az ujdonsült barátjához, Balázshoz, mi pedig kimentünk a beach-re.
Jót sétáltunk a parton, ahol egyre többen lettek, mert az idő kezdett jóra fordulni.
Közben becsapott a fejembe egy isteni szikra, hogy nekünk nem is kell az étkezésekhez székeket kölcsön kérnünk, mert a huzikában a francia ágy alatt van egy nagyméretű műanyag táska, ami kinyitva egy asztalka négy székkel.
Visszafele jövet a recepció mellett megérdeklődtük, hogy milyen módon tehetünk egy egynapos kirándulást Velencébe. A csajszi nagyon kedves és segítőkész volt. Először mutatott egy oda-vissza utat autóbusszal, ami több mint 125 € lett volna hármunknak. Azután mutatott egy autóbusz-kishajós kombinációt, ami egy kicsivel több, mint ennek a felébe kerül, mivel majdnem 75 €. Végül elmagyarázta, hogyan juthatunk el a legolcsóbban Velencébe vonattal, de a vasút állomásig 20 km saját autóval és a velencei vasútállomástól még plusz autóbusz és kényelmetlen és hosszú az út, valamint az autó parkolását is magunknak kell megoldanunk. Úgy döntöttünk, hogy az autóbusz-kishajós kombinációt választjuk, bár az hétvégén nincs, de nekünk mindennap egyforma.
Az ABC-ben vettünk egy doboz Barilla makarónit és egy kisüveg ragus Bolognai szószt, meg egy üveg Cabernet vörös bort és egy üveg fehéret.
Feltettük a tésztát főni, és amíg az főtt, Möci apróra vágott egy darab sajtot, én pedig egy darabka dömsödi kolbásszal apró szalonnadarabkákkal, ketchuppal és csípős paprikával feljavítottam a szószt.
Amíg a kaja készült, elővettem és összeszereltem a kisasztalt.
Amikor tálaltunk, akkor még Áron nem jött meg, de még az asztalnál ültünk, mire farkas éhesen betoppant. Két pofára tömte magába a bolognait és közben mondta, hogy azért szeret velünk nyaralni, mert olyankor ilyen finomakat főzök.
Délután kimentünk a partra. Nem vettünk ki nyugágyat, viszont kivittünk magunkkal két polifoamot. A nap már sütött, de még hűvös szellő fújdogált.
Egyedül Áronnak volt mersze bemenni a tengerbe úszkálni. Möci még attól is fázott, ha csak ránézett Áronra. Áron kagylókat gyűjtött a tenger fenékről. Én sütkéreztem és el is szundítottam egy kicsit.
Már készülődött a nap lemenni, amikor bejöttünk a partról. Csak nyolc körül mentünk az önkiszolgáló étterembe. Möci sült zöldségeket pakolt a kis tányérjára, de arra olyan sokat, hogy végül nem tudott megbírkózni vele és dogi bag-kén haza kellett hozni.
Áron a tegnapi tapasztalat alapján grillezett kalimárit kért sültkrumplival, én pedig ugyanazt sült zöldségekkel és a végén én is küzdöttem mennyiséggel. Áron utána még kért egy üditőt és egy kis tortát, aminek a felét rámhagyta.
Én egy pohár sört vittem a pénztárhoz, de amikor a pénztáros meglátta, hogy a fele hab, becsukta a pénztárt és elvitte a sörömet, hogy levegye róla azt a sok habot és megtöltse rendesen sörrel. Hiába csodálkoztam a tisztességén, mi Magyarországon még Európa másik csücskén élünk.
A vacsora vége fele Áron egy számára kényes kérdést tett fel a Mamával kapcsolatban, amire Möci nevetve reagált és ezen Áron egy kicsit megbántódott én pedig megsértődtem, ami azután az este hátralevő részét beborította. Áron elment a barátaihoz és csak este 11 után tért haza.
Közben néztem a TV-n a teniszt. A TV a huzikában kiválóan működik. Egyetlen antenna állással több mint tíz olasz adó jön be.
Reggel vettem egy forró fürdőt. Milyen érdekes, hogy itt mindig van meleg víz.
A reggelihez kimentünk Möcivel a kemping ABC-jébe egy kis banánért, paradicsomért, de azért vettünk tusfürdőt is.
Áron örömére beígértem, hogy ma készítek bundás kenyeret, Möcinek szalonnás tükörtojást, magamnak pedig egy tojást belekevertem a maradék káposztába. Utána gyümölcs yoghurt és tejeskávé.
Möci nagyon bogarássza a térképet, mert mehetnékje van. Áron átment az ujdonsült barátjához, Balázshoz, mi pedig kimentünk a beach-re.
Jót sétáltunk a parton, ahol egyre többen lettek, mert az idő kezdett jóra fordulni.
Közben becsapott a fejembe egy isteni szikra, hogy nekünk nem is kell az étkezésekhez székeket kölcsön kérnünk, mert a huzikában a francia ágy alatt van egy nagyméretű műanyag táska, ami kinyitva egy asztalka négy székkel.
Visszafele jövet a recepció mellett megérdeklődtük, hogy milyen módon tehetünk egy egynapos kirándulást Velencébe. A csajszi nagyon kedves és segítőkész volt. Először mutatott egy oda-vissza utat autóbusszal, ami több mint 125 € lett volna hármunknak. Azután mutatott egy autóbusz-kishajós kombinációt, ami egy kicsivel több, mint ennek a felébe kerül, mivel majdnem 75 €. Végül elmagyarázta, hogyan juthatunk el a legolcsóbban Velencébe vonattal, de a vasút állomásig 20 km saját autóval és a velencei vasútállomástól még plusz autóbusz és kényelmetlen és hosszú az út, valamint az autó parkolását is magunknak kell megoldanunk. Úgy döntöttünk, hogy az autóbusz-kishajós kombinációt választjuk, bár az hétvégén nincs, de nekünk mindennap egyforma.
Az ABC-ben vettünk egy doboz Barilla makarónit és egy kisüveg ragus Bolognai szószt, meg egy üveg Cabernet vörös bort és egy üveg fehéret.
Feltettük a tésztát főni, és amíg az főtt, Möci apróra vágott egy darab sajtot, én pedig egy darabka dömsödi kolbásszal apró szalonnadarabkákkal, ketchuppal és csípős paprikával feljavítottam a szószt.
Amíg a kaja készült, elővettem és összeszereltem a kisasztalt.
Amikor tálaltunk, akkor még Áron nem jött meg, de még az asztalnál ültünk, mire farkas éhesen betoppant. Két pofára tömte magába a bolognait és közben mondta, hogy azért szeret velünk nyaralni, mert olyankor ilyen finomakat főzök.
Délután kimentünk a partra. Nem vettünk ki nyugágyat, viszont kivittünk magunkkal két polifoamot. A nap már sütött, de még hűvös szellő fújdogált.
Egyedül Áronnak volt mersze bemenni a tengerbe úszkálni. Möci még attól is fázott, ha csak ránézett Áronra. Áron kagylókat gyűjtött a tenger fenékről. Én sütkéreztem és el is szundítottam egy kicsit.
Már készülődött a nap lemenni, amikor bejöttünk a partról. Csak nyolc körül mentünk az önkiszolgáló étterembe. Möci sült zöldségeket pakolt a kis tányérjára, de arra olyan sokat, hogy végül nem tudott megbírkózni vele és dogi bag-kén haza kellett hozni.
Áron a tegnapi tapasztalat alapján grillezett kalimárit kért sültkrumplival, én pedig ugyanazt sült zöldségekkel és a végén én is küzdöttem mennyiséggel. Áron utána még kért egy üditőt és egy kis tortát, aminek a felét rámhagyta.
Én egy pohár sört vittem a pénztárhoz, de amikor a pénztáros meglátta, hogy a fele hab, becsukta a pénztárt és elvitte a sörömet, hogy levegye róla azt a sok habot és megtöltse rendesen sörrel. Hiába csodálkoztam a tisztességén, mi Magyarországon még Európa másik csücskén élünk.
A vacsora vége fele Áron egy számára kényes kérdést tett fel a Mamával kapcsolatban, amire Möci nevetve reagált és ezen Áron egy kicsit megbántódott én pedig megsértődtem, ami azután az este hátralevő részét beborította. Áron elment a barátaihoz és csak este 11 után tért haza.
Közben néztem a TV-n a teniszt. A TV a huzikában kiválóan működik. Egyetlen antenna állással több mint tíz olasz adó jön be.
2014. július 10., csütörtök
Első teljes nap a kempingben
Möci és Áron korábban keltek, én még egy darabig lustálkodtam. Az idő még mindig borús, de a dán szomszédok úgy tudják, hogy holnapra már jobb idő lesz.
Kilenc után már nem ment a lustálkodás és Áronnal mi is elmentünk a legközelebbi vizes blokkhoz. Lehet, hogy ez a kemping drágább mint a Preluki, de az infrastruktúra ezerszer jobb és tisztább, az biztos.
Reggelire juhtúrós kenyér kolbászkarikákkal, hozzá gyümölcs yoghurt és tejeskávé.
Möci és Áron elmentek felfedezni az Internet szolgáltatást. Az ára óránként 2€. Ezt soknak találva elindítottam a mobil Internet előfizetésünk hotspot szolgáltatását.
Möci is, én is gyorsan belenéztünk a levelezésünkbe.
Kimentünk a tengerpartra. Az idő barátságtalan, de biztató, viszont a tenger és a felhők látványa gyönyörű volt.
Áron bemerészkedett a vízbe, de a bodyguard hamar kitessékelte onnan.
Amikor Áron továbbsétált a parton, akkor egyszer csak szem elől tévesztettük. Mentünk is utána jó sokat, de nem találkoztunk vele. Mire egy óra múlva visszatértünk a kempingbe, Áronnak a békalábas csomagja már ott lógott a huzika ajtaján, jelezve, hogy ő már megjött a hosszú sétából.
Ettől egy kicsit megnyugodtunk és már négy óra lévén elkezdtem készíteni az ebédet. Az ebéd nem volt túl bonyolult. Egy töltött káposztás és egy rakott káposztás konzervet tettem egy kanál olajra és egy picit megsózva, megborsozva melegítettem. Kértem hozzá három széket tíz percre kölcsön és máris ebédeltünk.
A káposztára 1-2 kanál tejföl került és utána sör és cappy.
Ebéd után szieszta különböző módokon. Én például aludtam egy sort, majd egy rövid kávéval kezdve azt javasoltam, hogy CAPITALY-zzunk. Áronnak tetszett a javaslat és ez a játék elhúzódott este tízig.
Kivételesen Áron nem nyert, hanem vesztett Emő meg én döntetlenre adtuk.
Kilenc után már nem ment a lustálkodás és Áronnal mi is elmentünk a legközelebbi vizes blokkhoz. Lehet, hogy ez a kemping drágább mint a Preluki, de az infrastruktúra ezerszer jobb és tisztább, az biztos.
Reggelire juhtúrós kenyér kolbászkarikákkal, hozzá gyümölcs yoghurt és tejeskávé.
Möci és Áron elmentek felfedezni az Internet szolgáltatást. Az ára óránként 2€. Ezt soknak találva elindítottam a mobil Internet előfizetésünk hotspot szolgáltatását.
Möci is, én is gyorsan belenéztünk a levelezésünkbe.
Kimentünk a tengerpartra. Az idő barátságtalan, de biztató, viszont a tenger és a felhők látványa gyönyörű volt.
Áron bemerészkedett a vízbe, de a bodyguard hamar kitessékelte onnan.
Amikor Áron továbbsétált a parton, akkor egyszer csak szem elől tévesztettük. Mentünk is utána jó sokat, de nem találkoztunk vele. Mire egy óra múlva visszatértünk a kempingbe, Áronnak a békalábas csomagja már ott lógott a huzika ajtaján, jelezve, hogy ő már megjött a hosszú sétából.
Ettől egy kicsit megnyugodtunk és már négy óra lévén elkezdtem készíteni az ebédet. Az ebéd nem volt túl bonyolult. Egy töltött káposztás és egy rakott káposztás konzervet tettem egy kanál olajra és egy picit megsózva, megborsozva melegítettem. Kértem hozzá három széket tíz percre kölcsön és máris ebédeltünk.
A káposztára 1-2 kanál tejföl került és utána sör és cappy.
Ebéd után szieszta különböző módokon. Én például aludtam egy sort, majd egy rövid kávéval kezdve azt javasoltam, hogy CAPITALY-zzunk. Áronnak tetszett a javaslat és ez a játék elhúzódott este tízig.
Kivételesen Áron nem nyert, hanem vesztett Emő meg én döntetlenre adtuk.
2014. július 9., szerda
A út második szakasza
Hétkor A reggeli vizes blokk után én már el is foglaltam egy olyan asztalt ahol elérhető egy konnektor. Kértem egy kávét és miközben kerestem egy útvonal térképet Lignano felé az Interneten, vártam Emőt és Áront.
Amikor ők is megjelentek, feladtuk a rendeléseinket a reggelire. Möci croissont hosszú kávéval, én lágy tojást virslivel, Áron pedig két meleg szendvicset rendelt.
Kilenc óra előtt sikerült elindulnunk, de már az indulás után nem sokkal elkövettünk egy hibát. Ahol az IGO azt mondta, hogy most forduljunk jobbra, ott Möci rám szólt, hogy "itt nem lehet jobbra fordulni, menj egyenesen!" Én szót fogadtam és ezzel elszalasztottuk annak a lehetőségét, hogy Letenyéig ne kelljen fizetés köteles autópályán mennünk.
Később az őrmesternek egy ehhez hasonló módon sikerült az utat 14 kilométerrel meghosszabbítania.
Egy idő után rájöttünk, hogy az IGO hülyesége, miszerint egy közel 500 km-es útvonal helyett egy 1200 km-es kerülőt javasol, abból adódik, hogy a kütyün nincs rajta Szlovénia térképe.
Amikor megálltunk egy Petrol kútnál. Ittunk egy kávét és egy szörpöt. A személyzet nagyon szolgálatkész volt és az egyik fiatalember segített és a saját gépére letöltötte az én Dropboxomból a szlovén térkép négy modulját és rátette a PENdrive-omra. Innen már egyszerű volt a kütyü IGO-jára feltenni. Ettől kezdve az IGO egy normális útvonalon mutatta Lingano-ig az utat. Közben vettünk Áronnak egy nagyon klassz LED-es kézi lámpát 30 € helyett 10 €-ért (ha valakinek már összegyűlt 30 vásárlói bélyege abból a termékcsoportból). Az eladó, látva, hogy Áron mennyire vágyik erre a lámpára, ezen segített. Benyúlt a fiókjába és leszakított 30 kis bélyeget és átadta Áronnak.
Az út további szakaszán Möci javaslatára megálltunk egy Marche-nál. Ott Möci gulyáslevest evett, én egy bablevest kolbásszal, Áron pedig csak főtt kolbászt ketchuppal.
Áron az úton közölte, ha megígérjük, hogy nem fogunk nagyon mérgelődni, akkor elárulja, hogy többek között mit felejtettünk otthon. Megígértük, elárulta: a négy összecsukható kemping széket, amiből három is elég lett volna.
Este hét óra előtt érkeztünk a Lignanoi Sabbiadoro kempingbe. A portáról egy kis villanyautóval vittek be, hogy kiválasszuk, melyik parcella tetszik. Miután kiválasztottuk, kitöltöttük a papirokat és mehettünk be a huzikával.
Amint leakasztottuk a huzikát, segítőkész kemping lakók jelentek meg és felajánlották a segítségüket, hogy a huzikát a kiválasztott parcellába a helyére tolják.
Az Önkiszolgáló étteremben Áron és Möci valamilyen Sült zöldséges kaját és vadas mi islasagna-t ettek, hozzá sprite-ot és fehérbort.
Amit én választottam az grillezett tintahal majonézzel sültkrumplival, sült zöldséggel és hozzá sör volt. Áron egy kicsit meg is bánta, hogy nem kalimárit kért.
Utána megszálltuk a vizes blokkot és eltettük magunkat aludni.
Amikor ők is megjelentek, feladtuk a rendeléseinket a reggelire. Möci croissont hosszú kávéval, én lágy tojást virslivel, Áron pedig két meleg szendvicset rendelt.
Kilenc óra előtt sikerült elindulnunk, de már az indulás után nem sokkal elkövettünk egy hibát. Ahol az IGO azt mondta, hogy most forduljunk jobbra, ott Möci rám szólt, hogy "itt nem lehet jobbra fordulni, menj egyenesen!" Én szót fogadtam és ezzel elszalasztottuk annak a lehetőségét, hogy Letenyéig ne kelljen fizetés köteles autópályán mennünk.
Később az őrmesternek egy ehhez hasonló módon sikerült az utat 14 kilométerrel meghosszabbítania.
Egy idő után rájöttünk, hogy az IGO hülyesége, miszerint egy közel 500 km-es útvonal helyett egy 1200 km-es kerülőt javasol, abból adódik, hogy a kütyün nincs rajta Szlovénia térképe.
Amikor megálltunk egy Petrol kútnál. Ittunk egy kávét és egy szörpöt. A személyzet nagyon szolgálatkész volt és az egyik fiatalember segített és a saját gépére letöltötte az én Dropboxomból a szlovén térkép négy modulját és rátette a PENdrive-omra. Innen már egyszerű volt a kütyü IGO-jára feltenni. Ettől kezdve az IGO egy normális útvonalon mutatta Lingano-ig az utat. Közben vettünk Áronnak egy nagyon klassz LED-es kézi lámpát 30 € helyett 10 €-ért (ha valakinek már összegyűlt 30 vásárlói bélyege abból a termékcsoportból). Az eladó, látva, hogy Áron mennyire vágyik erre a lámpára, ezen segített. Benyúlt a fiókjába és leszakított 30 kis bélyeget és átadta Áronnak.
Az út további szakaszán Möci javaslatára megálltunk egy Marche-nál. Ott Möci gulyáslevest evett, én egy bablevest kolbásszal, Áron pedig csak főtt kolbászt ketchuppal.
Áron az úton közölte, ha megígérjük, hogy nem fogunk nagyon mérgelődni, akkor elárulja, hogy többek között mit felejtettünk otthon. Megígértük, elárulta: a négy összecsukható kemping széket, amiből három is elég lett volna.
Este hét óra előtt érkeztünk a Lignanoi Sabbiadoro kempingbe. A portáról egy kis villanyautóval vittek be, hogy kiválasszuk, melyik parcella tetszik. Miután kiválasztottuk, kitöltöttük a papirokat és mehettünk be a huzikával.
Amint leakasztottuk a huzikát, segítőkész kemping lakók jelentek meg és felajánlották a segítségüket, hogy a huzikát a kiválasztott parcellába a helyére tolják.
Az Önkiszolgáló étteremben Áron és Möci valamilyen Sült zöldséges kaját és vadas mi islasagna-t ettek, hozzá sprite-ot és fehérbort.
Amit én választottam az grillezett tintahal majonézzel sültkrumplival, sült zöldséggel és hozzá sör volt. Áron egy kicsit meg is bánta, hogy nem kalimárit kért.
Utána megszálltuk a vizes blokkot és eltettük magunkat aludni.
A út második szakasza
Hétkor A reggeli vizes blokk után én már el is foglaltam egy olyan asztalt ahol elérhető egy konnektor. Kértem egy kávét és miközben kerestem útvonal térképet Lignano felé az Interneten, vártam Emőt és Áront.
Amikor ők is megjelentek, feladtuk a rendeléseinket a reggelire. Möci croissont hosszú kávéval, én lágy tojást virslivel, Áron pedig két meleg szendvicset rendelt.
Kilenc óra előtt sikerült elindulnunk, de már az indulás után nem sokkal elkövettünk egy hibát. Ahol az IGO azt mondta, hogy most forduljunk jobbra, ott Möci rám szólt, hogy "itt nem lehet jobbra fordulni, menj egyenesen!" Én szót fogadtam és ezzel elszalasztottuk annak a lehetőségét, hogy Letenyéig ne kelljen fizetés köteles autópályán mennünk.
Később az őrmesternek egy ehhez hasonló módon sikerült az utat 14 kilométerrel meghosszabbítania.
Egy idő után rájöttünk, hogy az IGO hülyesége, miszerint egy közel 500 km-es útvonal helyett egy 1200 km-es kerülőt javasol, abból adódik, hogy a kütyün nincs rajta Szlovénia térképe.
Később, amikor megálltunk egy Petrol kútnál. Ittunk egy kávét és egy szörpöt. A személyzet nagyon szolgálatkész volt és az egyik fiatalember segített és a saját gépére letöltötte az én Dropboxomból a szlovén térkép négy modulját és rátette a PENdrive-omra. Innen már egyszerű volt a kütyü IGO-jára feltenni. Ettől kezdve az IGO egy normális útvonalon mutatta Lingano-ig az utat. Közben vettünk Áronnak egy nagyon klassz LED-es kézi lámpát 30 € helyett 10 €-ért ha valakinek már összegyűlt 30 vásárlói bélyege abból a termékcsoportból. Az eladó, látva, hogy Áron mennyire vágyik erre a lámpára, ezen segített. Benyúlt a fiókjába és leszakított 30 kis bélyeget és átadta Áronnak. Az út további szakaszán Möci javaslatára megálltunk egy Marche-nál. Ott Möci gulyáslevest evett, én egy bablevest kolbásszal, Áron pedig csak főtt kolbászt ketchuppal.
Áron az úton közölte, ha megígérjük, hogy nem fogunk nagyon mérgelődni, akkor elárulja, hogy többek között mit felejtettünk otthon. Megígértük, elárulta: a négy összecsukható kemping széket, amiből három is elég lett volna.
Este hét óra előtt érkeztünk a Lignanoi Sabbiadoro kempingbe. A portáról egy kis villanyautóval vittek be, hogy kiválasszuk, melyik parcella tetszik. Miután kiválasztottuk, kitöltöttük a papírokat és mehettünk be a huzikával.
Amint leakasztottuk a huzikát, segítőkész kemping lakók jelentek meg és felajánlották a segítségüket, hogy a huzikát a kiválasztott parcellába a helyére tolják.
Az Önkiszolgáló étteremben Áron és Möci valamilyen Sült zöldséges kaját és vadas mi is lasagna-t ettek, hozzá sprite-ot és fehérbort.
Amit én választottam az grillezett tintahal majonézzel sült krumplival, sült zöldséggel és hozzá sör volt. Áron egy kicsit meg is bánta, hogy nem kalimárit kért.
Utána megszálltuk a vizes blokkot és eltettük magunkat aludni.
Amikor ők is megjelentek, feladtuk a rendeléseinket a reggelire. Möci croissont hosszú kávéval, én lágy tojást virslivel, Áron pedig két meleg szendvicset rendelt.
Kilenc óra előtt sikerült elindulnunk, de már az indulás után nem sokkal elkövettünk egy hibát. Ahol az IGO azt mondta, hogy most forduljunk jobbra, ott Möci rám szólt, hogy "itt nem lehet jobbra fordulni, menj egyenesen!" Én szót fogadtam és ezzel elszalasztottuk annak a lehetőségét, hogy Letenyéig ne kelljen fizetés köteles autópályán mennünk.
Később az őrmesternek egy ehhez hasonló módon sikerült az utat 14 kilométerrel meghosszabbítania.
Egy idő után rájöttünk, hogy az IGO hülyesége, miszerint egy közel 500 km-es útvonal helyett egy 1200 km-es kerülőt javasol, abból adódik, hogy a kütyün nincs rajta Szlovénia térképe.
Később, amikor megálltunk egy Petrol kútnál. Ittunk egy kávét és egy szörpöt. A személyzet nagyon szolgálatkész volt és az egyik fiatalember segített és a saját gépére letöltötte az én Dropboxomból a szlovén térkép négy modulját és rátette a PENdrive-omra. Innen már egyszerű volt a kütyü IGO-jára feltenni. Ettől kezdve az IGO egy normális útvonalon mutatta Lingano-ig az utat. Közben vettünk Áronnak egy nagyon klassz LED-es kézi lámpát 30 € helyett 10 €-ért ha valakinek már összegyűlt 30 vásárlói bélyege abból a termékcsoportból. Az eladó, látva, hogy Áron mennyire vágyik erre a lámpára, ezen segített. Benyúlt a fiókjába és leszakított 30 kis bélyeget és átadta Áronnak. Az út további szakaszán Möci javaslatára megálltunk egy Marche-nál. Ott Möci gulyáslevest evett, én egy bablevest kolbásszal, Áron pedig csak főtt kolbászt ketchuppal.
Áron az úton közölte, ha megígérjük, hogy nem fogunk nagyon mérgelődni, akkor elárulja, hogy többek között mit felejtettünk otthon. Megígértük, elárulta: a négy összecsukható kemping széket, amiből három is elég lett volna.
Este hét óra előtt érkeztünk a Lignanoi Sabbiadoro kempingbe. A portáról egy kis villanyautóval vittek be, hogy kiválasszuk, melyik parcella tetszik. Miután kiválasztottuk, kitöltöttük a papírokat és mehettünk be a huzikával.
Amint leakasztottuk a huzikát, segítőkész kemping lakók jelentek meg és felajánlották a segítségüket, hogy a huzikát a kiválasztott parcellába a helyére tolják.
Az Önkiszolgáló étteremben Áron és Möci valamilyen Sült zöldséges kaját és vadas mi is lasagna-t ettek, hozzá sprite-ot és fehérbort.
Amit én választottam az grillezett tintahal majonézzel sült krumplival, sült zöldséggel és hozzá sör volt. Áron egy kicsit meg is bánta, hogy nem kalimárit kért.
Utána megszálltuk a vizes blokkot és eltettük magunkat aludni.
2014. július 8., kedd
Indulunk nyaralni
Möci és én nagyon korán ébredtünk. Möci még elindított egy mosást. Azt már nem tudom, hogy az hogyan fog megszáradni az indulásunkig. Szerintem sehogy.
Az utolsó locsolás, amit tőlem kap a veteményes. Mostantól két hétig a Feri bácsira van bízva a gazdaság.
A huzika bepakolásánál Möci végezte a ruházkodás cuccait én pedig az éléskamrát. Remélem, nem sok mindent fogok kifelejteni.
Közben elkezdett szemerkélni az eső, majd egyszer csak rázendített. Remélem, hogy nem negyven napig tartó eső ez.
Átmentem Feri bácsiért, hogy segítsünk a movernek kiállni a lakókocsival. Nekikészülődtünk a feladatnak, amikor azt mondta a mover, hogy NYET, de még csak meg sem próbálta megmozdítani.
Először még kisérleteztem a hiba megállapításával, de azután ezt teljesen feladtam. Ezért azután még két embert mozgósítottam, hogy egyáltalán meg tudjuk mozdítani a huzikát. Végül négy felnőtt kellett a huzika kitoloncolásához.
A Scenicre való felakasztása már gyerekjáték volt. Zoli bácsi hátul ellenőrizte, hogy az elektromos csatlakoztatás jó lett-e. Hosszasan tanakodtunk, hogy vegyünk-e autópálya matricát vagy se, de végül lemondtunk az autópályáról. A hosszú úton csak egyszer álltunk meg. Ellenőriztük, hogy a huzikában nem szabadult-e el valami. Ettünk néhány falatot és ittunk egy kicsit.
Az IGO kifogástalanul vezetett egészen a tervezett István fogadóig.
Az István fogadóban leparkoltunk a hátsó udvarban és miközben megrendeltük a vacsorát, ellentmondást nem tűrő hangon közöltük, hogy mi itt fogunk aludni a lakókocsinkban, amelyik a hátsó udvarban parkol. A személyzetnek nem volt semmi kifogása, mert tudták, hogy itt fogunk vacsorázni és talán reggelizni is.
Áron rántott sajtot rendelt sült burgonyával és majonézzel, mi pedig egy adag faszénen sütött csirkét görög salátával és egy túrós csuszát pörccel, majd mind a két kaján riszteltünk. Fizetés után, kifelé menet még rátettünk egy-egy fagylaltot, majd elvonultunk a huzikába pihenni. Az István Fogadóról már harmadik éve állapítjuk meg ugyanazt, hogy egy igazán profi hely, ahol még soha nem csalódtunk.
Az utolsó locsolás, amit tőlem kap a veteményes. Mostantól két hétig a Feri bácsira van bízva a gazdaság.
A huzika bepakolásánál Möci végezte a ruházkodás cuccait én pedig az éléskamrát. Remélem, nem sok mindent fogok kifelejteni.
Közben elkezdett szemerkélni az eső, majd egyszer csak rázendített. Remélem, hogy nem negyven napig tartó eső ez.
Átmentem Feri bácsiért, hogy segítsünk a movernek kiállni a lakókocsival. Nekikészülődtünk a feladatnak, amikor azt mondta a mover, hogy NYET, de még csak meg sem próbálta megmozdítani.
Először még kisérleteztem a hiba megállapításával, de azután ezt teljesen feladtam. Ezért azután még két embert mozgósítottam, hogy egyáltalán meg tudjuk mozdítani a huzikát. Végül négy felnőtt kellett a huzika kitoloncolásához.
A Scenicre való felakasztása már gyerekjáték volt. Zoli bácsi hátul ellenőrizte, hogy az elektromos csatlakoztatás jó lett-e. Hosszasan tanakodtunk, hogy vegyünk-e autópálya matricát vagy se, de végül lemondtunk az autópályáról. A hosszú úton csak egyszer álltunk meg. Ellenőriztük, hogy a huzikában nem szabadult-e el valami. Ettünk néhány falatot és ittunk egy kicsit.
Az IGO kifogástalanul vezetett egészen a tervezett István fogadóig.
Az István fogadóban leparkoltunk a hátsó udvarban és miközben megrendeltük a vacsorát, ellentmondást nem tűrő hangon közöltük, hogy mi itt fogunk aludni a lakókocsinkban, amelyik a hátsó udvarban parkol. A személyzetnek nem volt semmi kifogása, mert tudták, hogy itt fogunk vacsorázni és talán reggelizni is.
Áron rántott sajtot rendelt sült burgonyával és majonézzel, mi pedig egy adag faszénen sütött csirkét görög salátával és egy túrós csuszát pörccel, majd mind a két kaján riszteltünk. Fizetés után, kifelé menet még rátettünk egy-egy fagylaltot, majd elvonultunk a huzikába pihenni. Az István Fogadóról már harmadik éve állapítjuk meg ugyanazt, hogy egy igazán profi hely, ahol még soha nem csalódtunk.
2014. július 7., hétfő
Dömsöd - Budapest - Dömsöd
Nagyon korán ébredtem. Most már oda kell figyelni az utazási logisztikára is. Még nem volt 1/2 6 és már locsoltam. Való igaz, hogy nem teljesen önszántamból ébredtem, hanem azért, mert Manna már böködte az orromat, hogy ő ki szeretne menni.
A huzikában felszereltem a két maradék fehér függönyt. Már csak a sötétítők vannak hátra, de azokat előbb ki kell vasalni.
Egy-két paradicsomot felkötöztem a karójára. Most már Mannára is figyelni kell, hogy ne csavarogjon el, mert ha délelőtt indulunk Budapestre, őt haza kell vinnünk. Csabi elvállalta egy hétre a gondozását.
A reggelit már ketten készítettük Áronnal.
Dél körül indultunk, mert Möci is kb. akkorra fog hazaérni Őriszentpéterről, mint mi. Meg s álltunk hazáig.
Nagy volt a viszontlátás öröme. Még egy óra és indulhatunk vissza. Áron felvitte Mannát a Csabihoz.
Möci két gyönyörű smaragdfa csemetét hozott, természetesen földlabdával.
Norcival azt a stratégiát beszéltük meg, hogy csak egy óra skype-olást engedélyezünk naponta Áronnak és Leónak. Az időtúllépést Norci Leónál a WiFi jelszó megváltoztatással én pedig Áronnál egy hét szilenciummal büntetem.
Megpróbáltam előre átutalni a TESCO Vásárlókártya hitelét, mert amikorra határidős, akkor mi éppen nem leszünk itthon. A Tesco Vásárlókártya hitelével kapcsolatban fel kellett hívnom a BudapestBank-ot, ahol ezzel egy időben kötöttem egy éves családi utasbiztosítást.
Visszafele menet Dömsödre még egy utolsó nagy bevásárlást tettünk Tökölön és ha már ott jártunk, akkor tele is tankoltunk az ENVI kútnál. Itt a legolcsóbb az üzemanyag, mert nincs iroda, raktár és kiszolgáló személyzet. Csak bedugom a kártyát és mehet.
A bázison Möci és Áron végezték a kipakolást, én pedig nagy izgalommal telepítettem a két smaragdfa csemetét. A telepítés helyét konszenzussal jelöltük ki.
Möci kivasalta a sötétítő függönyöket. A felszerelésüknél hibáztattam magam, hogy a leszerelésnél nem jegyeztem meg, hogy melyik hova való, így azután lehet, hogy majd még át kell szerelgetni.
Leültünk megvacsorázni. Mindenféle maradékot, de azért finomakat ettünk. Az utolsó néhány darab buffalói csirkeszárny, a roston hal, a tökfőzelék stb.
Még megpróbáltuk nézni a filmet az M1-en, de nézhetetlen volt. Milyen is legyen főműsor időben?
A huzikában felszereltem a két maradék fehér függönyt. Már csak a sötétítők vannak hátra, de azokat előbb ki kell vasalni.
Egy-két paradicsomot felkötöztem a karójára. Most már Mannára is figyelni kell, hogy ne csavarogjon el, mert ha délelőtt indulunk Budapestre, őt haza kell vinnünk. Csabi elvállalta egy hétre a gondozását.
A reggelit már ketten készítettük Áronnal.
Dél körül indultunk, mert Möci is kb. akkorra fog hazaérni Őriszentpéterről, mint mi. Meg s álltunk hazáig.
Nagy volt a viszontlátás öröme. Még egy óra és indulhatunk vissza. Áron felvitte Mannát a Csabihoz.
Möci két gyönyörű smaragdfa csemetét hozott, természetesen földlabdával.
Norcival azt a stratégiát beszéltük meg, hogy csak egy óra skype-olást engedélyezünk naponta Áronnak és Leónak. Az időtúllépést Norci Leónál a WiFi jelszó megváltoztatással én pedig Áronnál egy hét szilenciummal büntetem.
Megpróbáltam előre átutalni a TESCO Vásárlókártya hitelét, mert amikorra határidős, akkor mi éppen nem leszünk itthon. A Tesco Vásárlókártya hitelével kapcsolatban fel kellett hívnom a BudapestBank-ot, ahol ezzel egy időben kötöttem egy éves családi utasbiztosítást.
Visszafele menet Dömsödre még egy utolsó nagy bevásárlást tettünk Tökölön és ha már ott jártunk, akkor tele is tankoltunk az ENVI kútnál. Itt a legolcsóbb az üzemanyag, mert nincs iroda, raktár és kiszolgáló személyzet. Csak bedugom a kártyát és mehet.
A bázison Möci és Áron végezték a kipakolást, én pedig nagy izgalommal telepítettem a két smaragdfa csemetét. A telepítés helyét konszenzussal jelöltük ki.
Möci kivasalta a sötétítő függönyöket. A felszerelésüknél hibáztattam magam, hogy a leszerelésnél nem jegyeztem meg, hogy melyik hova való, így azután lehet, hogy majd még át kell szerelgetni.
Leültünk megvacsorázni. Mindenféle maradékot, de azért finomakat ettünk. Az utolsó néhány darab buffalói csirkeszárny, a roston hal, a tökfőzelék stb.
Még megpróbáltuk nézni a filmet az M1-en, de nézhetetlen volt. Milyen is legyen főműsor időben?
2014. július 6., vasárnap
hal roston
Arra ébredtem reggel, hogy készül a tegnap este megrendelt reggeli. Nagy nehezen feltápászkodtam és kimentem a kertbe locsolni, de a locsolást nem tudtam befejezni, mert a "főnök" elkiáltotta magát, hogy "A REGGELI TÁLALVA"
Reggeli után leszedtem a huzika első traktusának függönyeit és a többi cuccal együtt betettem a mosógépbe és elindítottam a nagymosást.
Möci közben telefonált, hogy nyugodtan maradjunk Dömsödön, mert mégsem ma indulnak haza, hanem csak holnap délelőtt. Itt nagyon jó Dömsödön, de annak nem örültem, hogy megint lefaragtunk egy napot az Adriáról és a fajlagos költségeknek se mindegy. Úgy magyaráztam: "Ha délelőtt elindulnánk a huzikával Olaszországba és este megaludnánk, majd (semmi időt nem töltve nyaralással) másnap délelőtt elindulnánk vissza, az mindennel együtt (üzemanyag, autópálya díj, kaja, szállás, biztosítás) 100 ezer forint és nemhogy nem nyaralnánk, nem pihennénk, de még fárasztó is lenne."
Délelőtt felhívtam Palkót,. hogy nem zavarnám-e őket, ha most átmennék és megnézném azt a kamerás rendszert. Nagy örömmel és kávéval fogadtak. Négy apró lépésben haladtunk előre. Ezekbe Béla is besegített. Azt már sikerült elérni, hogy ott a laptopon mind a négy kamera által vett képet látni lehessen. Ezeket a képeket és a vezérlést a Teamviewer segítségével Budapesten is meglehet nézni, de a 100 %-os megoldást még nem sikerült elérni.
Közben Áronnal kiteregettük a nagymosást, hogy a függönyöket mielőbb vissza lehessen szerelni a huzikába.
Gabika is átjött Ferivel és közösen megnéztük a frissen telepített WiFi Analyzer-t.
Ebédre a tegnapi tokfőzeléket ettük csirkeszárnnyal. Olyan finomra sikerült, hogy azt nem lehetett megunni.
Ebéd után a huzikában néztem meg a Forma1-t, a mi régen volt ilyen izgalmas, mint most.
Kimentünk a Dunára egyet úszni. Közben megkérdeztem Dorkát, hogy nincs-e kedve egyet kajakozni, mert ha van, akkor Áronnal kihozzuk a Sevylor gumikajakot. Dorka ettől nagyon fellelkesült és én is, mert akkor még azt hittem, hogy Áronnak ehhez kedve, de tévedtem. Segített kivinni a kajakot, de utána visszament a házba.
Gáborék kérdezték, hogy elfogadnánk-e tőlük két közepes méretű halat. Én mondtam, hogy nagyon szívesen és még az is lehet, hogy a hal pucolás maradéka még Mannát is érdekelné. Úgy terveztem, hogy vacsorára megint egy kis adag tökfőzelék lenne két roston sütött hallal.
Én pucoltam a halat, Áron pedig csinálta a tüzet. A halpucolásra megjelentek a macskák a szomszédból, de érdekes, hogy Mannának nem kellett a hal belsőség, viszont az idegen macskákat elzavarta.
A fokhagymás keszeg roston, egy kis tökfőzelékkel finom vacsorának bizonyult.
Reggeli után leszedtem a huzika első traktusának függönyeit és a többi cuccal együtt betettem a mosógépbe és elindítottam a nagymosást.
Möci közben telefonált, hogy nyugodtan maradjunk Dömsödön, mert mégsem ma indulnak haza, hanem csak holnap délelőtt. Itt nagyon jó Dömsödön, de annak nem örültem, hogy megint lefaragtunk egy napot az Adriáról és a fajlagos költségeknek se mindegy. Úgy magyaráztam: "Ha délelőtt elindulnánk a huzikával Olaszországba és este megaludnánk, majd (semmi időt nem töltve nyaralással) másnap délelőtt elindulnánk vissza, az mindennel együtt (üzemanyag, autópálya díj, kaja, szállás, biztosítás) 100 ezer forint és nemhogy nem nyaralnánk, nem pihennénk, de még fárasztó is lenne."
Délelőtt felhívtam Palkót,. hogy nem zavarnám-e őket, ha most átmennék és megnézném azt a kamerás rendszert. Nagy örömmel és kávéval fogadtak. Négy apró lépésben haladtunk előre. Ezekbe Béla is besegített. Azt már sikerült elérni, hogy ott a laptopon mind a négy kamera által vett képet látni lehessen. Ezeket a képeket és a vezérlést a Teamviewer segítségével Budapesten is meglehet nézni, de a 100 %-os megoldást még nem sikerült elérni.
Közben Áronnal kiteregettük a nagymosást, hogy a függönyöket mielőbb vissza lehessen szerelni a huzikába.
Gabika is átjött Ferivel és közösen megnéztük a frissen telepített WiFi Analyzer-t.
Ebédre a tegnapi tokfőzeléket ettük csirkeszárnnyal. Olyan finomra sikerült, hogy azt nem lehetett megunni.
Ebéd után a huzikában néztem meg a Forma1-t, a mi régen volt ilyen izgalmas, mint most.
Kimentünk a Dunára egyet úszni. Közben megkérdeztem Dorkát, hogy nincs-e kedve egyet kajakozni, mert ha van, akkor Áronnal kihozzuk a Sevylor gumikajakot. Dorka ettől nagyon fellelkesült és én is, mert akkor még azt hittem, hogy Áronnak ehhez kedve, de tévedtem. Segített kivinni a kajakot, de utána visszament a házba.
Gáborék kérdezték, hogy elfogadnánk-e tőlük két közepes méretű halat. Én mondtam, hogy nagyon szívesen és még az is lehet, hogy a hal pucolás maradéka még Mannát is érdekelné. Úgy terveztem, hogy vacsorára megint egy kis adag tökfőzelék lenne két roston sütött hallal.
Én pucoltam a halat, Áron pedig csinálta a tüzet. A halpucolásra megjelentek a macskák a szomszédból, de érdekes, hogy Mannának nem kellett a hal belsőség, viszont az idegen macskákat elzavarta.
A fokhagymás keszeg roston, egy kis tökfőzelékkel finom vacsorának bizonyult.
2014. július 5., szombat
diéta
A reggel sírással kezdődött. Áron hiába hívta Mannát, Manna nem jelent meg. , miközben elkeseredetten sírt, azt mondta, hogy nem kellett volna tegnap este otthagynunk Gábornál és Klárinál. Biztos nem engedték meg, hogy bent aludjon, amire Manna megbántódott és elkóborolt.
Locsolással kezdődik a nap. Még mindig nem tudom pontosan, hogy mi az ami olyan szépen fejlődik, de már nagyon szép és nagyon nagy.Később Áron megnyugodott, mert Manna megjelent.
Zsolti csengetett, hogy felakasztott nekünk két darab hatalmas cukkinit a kerítésre, de a súlya miatt leszakadt. Nagyon megköszöntem és már össze is futott a nyál a számban, mert Möci zseniális cukkini salátát tud csinálni. De ha már így összefutottunk, kértem, hogy nézze meg, mi az ami a veteményesünkben olyan szépen fejlődik. Zsolti rögtön megállapította, hogy az bizony karfiol.
Amikor Kati itt volt, én is azt mondtam neki, hogy az karfiol, de ő lehurrogott és azt mondta, hogy az karalábé.
A piaccal kezdtünk. Áron, ha nehezen is, de beleegyezett, hogy velem jöjjön. A piacon megállapodtunk a
zsebpénzelmaradások összegében, amivel rögtön le is nyúlt. Segített bevásárolni. Vettünk tojást, csemege kolbászt, Lacitól gyalult tököt kaporral, Esztikétől tejet. Vettünk még füstölt tarját és petrezselymet. Utána beültünk az autóba és kérdezés nélkül a fodrászhoz hajtottam. Áron ellenállt, de azután beadta a derekát.
Gyönyörűen levágták a haját, az enyém meg olyan maradt, ahogyan a Möci levágta.
Visszafele beugrottunk a Dabi Vegyesboltba a félretett kárpát kenyerünkért.
A bázison Áron bundás kenyeret rendelt és felment a számítógéphez.
Délelőtt átjött Gabika, mert egyedül nem merte lecserélni a kütyüjében a 8 GB-s SD kártyáját az újonnan vásárolt 16 GB-sre. Pikk-pakk átmásoltuk a tartalmát és minden rendben működött.
Nekiláttam az ebéd készítésének. Tejfölös, kapros tökfőzelék készült, buffalói csípős csirkeszárnyakkal, aminek csak a nevében volt csípős, a mázában semmi, mert 100 %-os diétára ítéltem magam. No unicum, no zsíros, no fűszeres.
A csirkeszárnyak sütéséhez kevés olaj volt itthon és így át kellett mennem Pista bácsihoz egy flakon olajért. Ő is azonnal hozta a pohárkáit és kínált volna pálinkával, de megköszönve elutasítottam.
Az ebéd, illetve az estebéd (vagy, ahogy Áron nevezi: ebcsora) nagyon ízlett Áronnak.
A délutáni úszás után találkoztam Z. Palival. Panaszkodott, hogy a drágán vásárolt és telepített kamerás riasztó rendszerét, se Budapestről se itt helyben nem látja, pedig már négy szakember is próbálta beállítani. Én mondtam, hogy szívesen ránézek, de ne reméljen tőlem megoldást, mert nem értek hozzá.
Viszonylag korán feküdtünk le.
Locsolással kezdődik a nap. Még mindig nem tudom pontosan, hogy mi az ami olyan szépen fejlődik, de már nagyon szép és nagyon nagy.Később Áron megnyugodott, mert Manna megjelent.
Zsolti csengetett, hogy felakasztott nekünk két darab hatalmas cukkinit a kerítésre, de a súlya miatt leszakadt. Nagyon megköszöntem és már össze is futott a nyál a számban, mert Möci zseniális cukkini salátát tud csinálni. De ha már így összefutottunk, kértem, hogy nézze meg, mi az ami a veteményesünkben olyan szépen fejlődik. Zsolti rögtön megállapította, hogy az bizony karfiol.
Amikor Kati itt volt, én is azt mondtam neki, hogy az karfiol, de ő lehurrogott és azt mondta, hogy az karalábé.
A piaccal kezdtünk. Áron, ha nehezen is, de beleegyezett, hogy velem jöjjön. A piacon megállapodtunk a
zsebpénzelmaradások összegében, amivel rögtön le is nyúlt. Segített bevásárolni. Vettünk tojást, csemege kolbászt, Lacitól gyalult tököt kaporral, Esztikétől tejet. Vettünk még füstölt tarját és petrezselymet. Utána beültünk az autóba és kérdezés nélkül a fodrászhoz hajtottam. Áron ellenállt, de azután beadta a derekát.
Gyönyörűen levágták a haját, az enyém meg olyan maradt, ahogyan a Möci levágta.
Visszafele beugrottunk a Dabi Vegyesboltba a félretett kárpát kenyerünkért.
A bázison Áron bundás kenyeret rendelt és felment a számítógéphez.
Délelőtt átjött Gabika, mert egyedül nem merte lecserélni a kütyüjében a 8 GB-s SD kártyáját az újonnan vásárolt 16 GB-sre. Pikk-pakk átmásoltuk a tartalmát és minden rendben működött.
Nekiláttam az ebéd készítésének. Tejfölös, kapros tökfőzelék készült, buffalói csípős csirkeszárnyakkal, aminek csak a nevében volt csípős, a mázában semmi, mert 100 %-os diétára ítéltem magam. No unicum, no zsíros, no fűszeres.
A csirkeszárnyak sütéséhez kevés olaj volt itthon és így át kellett mennem Pista bácsihoz egy flakon olajért. Ő is azonnal hozta a pohárkáit és kínált volna pálinkával, de megköszönve elutasítottam.
Az ebéd, illetve az estebéd (vagy, ahogy Áron nevezi: ebcsora) nagyon ízlett Áronnak.
A délutáni úszás után találkoztam Z. Palival. Panaszkodott, hogy a drágán vásárolt és telepített kamerás riasztó rendszerét, se Budapestről se itt helyben nem látja, pedig már négy szakember is próbálta beállítani. Én mondtam, hogy szívesen ránézek, de ne reméljen tőlem megoldást, mert nem értek hozzá.
Viszonylag korán feküdtünk le.
2014. július 4., péntek
Manna elhelyezése
Korábban ébredtem, mint ahogyan a Bartók megszólalt volna. Áron amint felkelt, lement vásárolni a CBA-ba a reggelihez.
Nagyi telefonált, hogy tegnap evett néhány szem barackot és azzal sikerült elrontania a gyomrát. Nagyon sajnálja, de nem tud velünk jönni Dömsödre.
Még a reggeli előtt Áron leszaladt a kutyafuttatóra, de Mannát nem találta, viszont, amikor felébresztettük Emőkét, kiderült, hogy ő már éjjel felhozta.
Reggeli után mindent bepakoltunk, még Mannát is és indultunk a Diana közbe. Áront bemutattam a Győri Gábor-Jenet Erzsébet házaspárnak. Onnan már Dömsöd volt az úti cél.
Közben megálltunk a TESCO-nál és bár rövidre terveztük ezt a megállót, elővigyázatosságból mind a négy ablakot leengedtük 1-1 cm-re, nehogy Mannának túl melege legyen az autóban. Áron visszaadta a PET palackokat, hogy ezzel is növelje a heti zsebpénzét én meg addig vásárolgattam. (Karfiol, csirkeszárnyak, sör, gyümölcslé, ásványvíz, ketchup.) A LED boltban egy 2 W-os E 27-es izzót a lenti WC-be. Most már több mint egy tucat (talán 14) LED izzó működik a dömsödi bázison. Az elv az, hogy csak akkor veszünk, ha a hagyományos izzó kiég.
A következő megálló a tököli ENVI kút volt. Szerettem volna levásárolni a legutóbbi tankolásból visszamaradt összeget. Hosszas "tököl"-és után kiderült, hogy ha kártyával fizetünk, akkor hiába adunk meg nagyobb összeget, mint amennyiért tankolni tudunk, ők kevesebbet emelnek le a számláról és így nem maradnak adósok.
Már csak a Burek volt hátra. Ott Áron saját magának almás pitét vett, engem pedig meghívott egy sajtos Tarott-ra és vett egy liter friss tejet is.
11 után érkeztünk a bázisra. Úgy láttam, hogy Zoli bácsinak nem fért bele az idejébe, kedvébe, hogy meglocsolja a veteményest, ezért azok szenvedtek a tűzi napsütéstől, de a naplemente előtt nem tudtam rajtuk segíteni.
Nekem jutott osztályrészül, hogy Mannát szabadlábra helyezhettem.
Rögtön elkezdtem főzni a tejfölös karfiol levest. Hogy tartalmasabb legyen, tettem bele két csirkeszárnyat és a mélyhűtőből két kaparót és néhány csirkeszívet. Amikor a leves elkészült, félretettük hűlni és kimentünk egyet úszni a Dunára.
Mellettünk napoztak és horgásztak Klári és Gábor. Rögtön elkezdtem velük a tanácskozást, hogy miképpen lehetne megoldani a Manna elhelyezését náluk, amíg mi az Adrián leszünk, Emőke pedig Tihanyban van. A feladat már az elején nem látszott egyszerűnek, mivel Manna csavarogni is szeret és nagy a valószínűsége, hogy utána pedig a mi házunkban szeretne kapni bebocsátást és kaját.
A kúp alatt tálaltuk a tejfölös karfiol levest, ami kiválóra sikerült.
Azt találtam ki, hogy az úszás és az estebéd után átvisszük Mannát a
Gáborékhoz és ha ők ott adnak neki valamilyen macskakaját, akkor erre az átmeneti időre talán odaszokik. Az ötletem egyelőre nem jött be. Már az átsétálás közben állandóan ki akart ugrani Áron karjaiból, a kaját pedig egyáltalán nem volt hajlandó megkóstolni idegen kézből. Azt meg már a két év alatt teljesen elfelejtette, hogy ő Gáboréknál született.
Klári még megpróbált foglalkozni a Mannával, de nem sok sikerrel.
Gábor megmutatta, hogy milyen stádiumban tart a vitorlás hajójának az építése. Megkonzultáltunk néhány műszaki problémát a hajón-
Közben én meg teljesen megfeledkeztem a visszafogott diétámról és engedtem a csábításnak, amikor Gábor whiskyvel kínált. Meg is lett az eredménye, rögtön elkezdett fájni a mellkasom közepe.
Hazatérve meglocsoltam a veteményest és tejjel, kenyérrel próbáltam gyógyítgatni magam, miközben megígértem, hogy ezentúl jobban fogok vigyázni.
A sakk viszont elég jól ment.
Este megnéztük a Franciaország - Németország focimeccset és lefeküdtünk.
Nagyi telefonált, hogy tegnap evett néhány szem barackot és azzal sikerült elrontania a gyomrát. Nagyon sajnálja, de nem tud velünk jönni Dömsödre.
Még a reggeli előtt Áron leszaladt a kutyafuttatóra, de Mannát nem találta, viszont, amikor felébresztettük Emőkét, kiderült, hogy ő már éjjel felhozta.
Reggeli után mindent bepakoltunk, még Mannát is és indultunk a Diana közbe. Áront bemutattam a Győri Gábor-Jenet Erzsébet házaspárnak. Onnan már Dömsöd volt az úti cél.
Közben megálltunk a TESCO-nál és bár rövidre terveztük ezt a megállót, elővigyázatosságból mind a négy ablakot leengedtük 1-1 cm-re, nehogy Mannának túl melege legyen az autóban. Áron visszaadta a PET palackokat, hogy ezzel is növelje a heti zsebpénzét én meg addig vásárolgattam. (Karfiol, csirkeszárnyak, sör, gyümölcslé, ásványvíz, ketchup.) A LED boltban egy 2 W-os E 27-es izzót a lenti WC-be. Most már több mint egy tucat (talán 14) LED izzó működik a dömsödi bázison. Az elv az, hogy csak akkor veszünk, ha a hagyományos izzó kiég.
A következő megálló a tököli ENVI kút volt. Szerettem volna levásárolni a legutóbbi tankolásból visszamaradt összeget. Hosszas "tököl"-és után kiderült, hogy ha kártyával fizetünk, akkor hiába adunk meg nagyobb összeget, mint amennyiért tankolni tudunk, ők kevesebbet emelnek le a számláról és így nem maradnak adósok.
Már csak a Burek volt hátra. Ott Áron saját magának almás pitét vett, engem pedig meghívott egy sajtos Tarott-ra és vett egy liter friss tejet is.
11 után érkeztünk a bázisra. Úgy láttam, hogy Zoli bácsinak nem fért bele az idejébe, kedvébe, hogy meglocsolja a veteményest, ezért azok szenvedtek a tűzi napsütéstől, de a naplemente előtt nem tudtam rajtuk segíteni.
Nekem jutott osztályrészül, hogy Mannát szabadlábra helyezhettem.
Rögtön elkezdtem főzni a tejfölös karfiol levest. Hogy tartalmasabb legyen, tettem bele két csirkeszárnyat és a mélyhűtőből két kaparót és néhány csirkeszívet. Amikor a leves elkészült, félretettük hűlni és kimentünk egyet úszni a Dunára.
Mellettünk napoztak és horgásztak Klári és Gábor. Rögtön elkezdtem velük a tanácskozást, hogy miképpen lehetne megoldani a Manna elhelyezését náluk, amíg mi az Adrián leszünk, Emőke pedig Tihanyban van. A feladat már az elején nem látszott egyszerűnek, mivel Manna csavarogni is szeret és nagy a valószínűsége, hogy utána pedig a mi házunkban szeretne kapni bebocsátást és kaját.
A kúp alatt tálaltuk a tejfölös karfiol levest, ami kiválóra sikerült.
Azt találtam ki, hogy az úszás és az estebéd után átvisszük Mannát a
Gáborékhoz és ha ők ott adnak neki valamilyen macskakaját, akkor erre az átmeneti időre talán odaszokik. Az ötletem egyelőre nem jött be. Már az átsétálás közben állandóan ki akart ugrani Áron karjaiból, a kaját pedig egyáltalán nem volt hajlandó megkóstolni idegen kézből. Azt meg már a két év alatt teljesen elfelejtette, hogy ő Gáboréknál született.
Klári még megpróbált foglalkozni a Mannával, de nem sok sikerrel.
Gábor megmutatta, hogy milyen stádiumban tart a vitorlás hajójának az építése. Megkonzultáltunk néhány műszaki problémát a hajón-
Közben én meg teljesen megfeledkeztem a visszafogott diétámról és engedtem a csábításnak, amikor Gábor whiskyvel kínált. Meg is lett az eredménye, rögtön elkezdett fájni a mellkasom közepe.
Hazatérve meglocsoltam a veteményest és tejjel, kenyérrel próbáltam gyógyítgatni magam, miközben megígértem, hogy ezentúl jobban fogok vigyázni.
A sakk viszont elég jól ment.
Este megnéztük a Franciaország - Németország focimeccset és lefeküdtünk.
2014. július 3., csütörtök
Quantum Leap
Úgy ébredtem, hogy lényegesen jobban vagyok, de azért még érzem, hogy valami nincs teljesen rendben. Pihenés és diéta.
Áron szobája még mindig jobban hasonlít egy csatatérre, mint lakószobára, pedig megmondtam neki, hogy délután csak akkor mehet el Bálinthoz, ha a szobájában rend lesz.
Möcit hívtam, de nem vette fel. Később visszahívott és elmesélte a körülményeket. Csupa jót mondott a helyről.
Végre sikerült Nóra nagyit elérnünk, de nem biztos, hogy tud velünk jönni a hétvégén Dömsödre, mert egy esküvői meghívója van Pomázra.
Áron 11-kor készített egy diétás reggelit. Lágy tojás só és kakukkfű nélkül, virsli mustár nélkül és tej.
Több mint egyheti blogírást sikerült bepótolnom. Nem volt kis feladat, mert voltak napok, ahol csak címsorok árulkodtak arról, hogy mi is történt és arról mit is gondolok.
Visszavittem a könyvtári könyveinket és arra gondoltam, hogy most nem hozok ki újakat, mert elutazunk és nem lesz időnk arra, hogy határidőre mindent kiolvasva visszavigyünk. Viszont amikor megtudtam, hogy a szabadságolások miatt meghosszabbított kölcsönzési idő áll a rendelkezésünkre, akkor megváltoztattam a tervemet és Möcinek is, magamnak is kikölcsönöztem egy könnyített szövegű angol könyvet CD melléklettel és egy kétnyelvű angol-magyar könyvet.
Mire hazamentem, úgy tűnt, hogy Áron komolyan vette a rendcsinálási feladatát és a feltételeimet. Büszkén bemutatta az eredményt és amikor bejelentettem, hogy most elindulok a Citi Bankba Kádár úrhoz, akkor lazán közölte, hogy ő meg este 9 óra körül fog hazajönni Bálintéktól.
Na nem, ez Nagy Ugrás lenne ilyen hirtelen. Inkább gyere haza 8 óra körül és akkor nem fogok annyira izgulni.
- Apa, meddig akarsz még miattam izgulni? Nem veszed észre, hogy már nem vagyok kis gyerek?
- Észre vettem. Már nagyon nagy fiú vagy, de majd ha te is apa leszel, akkor meg fogod érteni, hogy egy apa addig izgul a gyerekei miatt, amíg azok nem érik el a 100 éves kort.
Amikor A Citi Bankból hazaértem Áronnak már hűlt helye se volt. Ebédre ettem egy kis tökfőzeléket rántott padlizsánnal, majd leültem blogot írni.
Estig kerestem az IGO térképek legfrissebb változatait, hogy az elindulásunknál ne legyenek problémáink.
A mellkasi tünetek, mintha soha nem is lettek volna, eltűntek. Úgy látszik használt neki az egynapos diéta.
Nóra nagyit még este is invitáltuk, hogy jöjjön velünk holnap Dömsödre. Kilenc óra után nem sokkal érte tudnánk menni és vasárnap házhoz szállítjuk. Azt ígérte, hogy a meghívás jól hangzik, de majd még holnap reggel felhív minket.
Möci este felhívott és átadta a telefont Katinak, mert kiderítették, hogy mind a ketten Gabay Lacinál tanultunk angolt. Nagyon jót beszélgettünk a 30-40 évvel ezelőtti időkről, de tőle tudtam meg a szomorú hírt, hogy Gabay Laci meghalt. Utoljára 4-5 évvel ezelőtt még meglátogattam Kővágóörsön és akkor még jó egészségnek örvendett és örült, hogy hosszú idő után újra látjuk egymást.
Áron szobája még mindig jobban hasonlít egy csatatérre, mint lakószobára, pedig megmondtam neki, hogy délután csak akkor mehet el Bálinthoz, ha a szobájában rend lesz.
Möcit hívtam, de nem vette fel. Később visszahívott és elmesélte a körülményeket. Csupa jót mondott a helyről.
Végre sikerült Nóra nagyit elérnünk, de nem biztos, hogy tud velünk jönni a hétvégén Dömsödre, mert egy esküvői meghívója van Pomázra.
Áron 11-kor készített egy diétás reggelit. Lágy tojás só és kakukkfű nélkül, virsli mustár nélkül és tej.
Több mint egyheti blogírást sikerült bepótolnom. Nem volt kis feladat, mert voltak napok, ahol csak címsorok árulkodtak arról, hogy mi is történt és arról mit is gondolok.
Visszavittem a könyvtári könyveinket és arra gondoltam, hogy most nem hozok ki újakat, mert elutazunk és nem lesz időnk arra, hogy határidőre mindent kiolvasva visszavigyünk. Viszont amikor megtudtam, hogy a szabadságolások miatt meghosszabbított kölcsönzési idő áll a rendelkezésünkre, akkor megváltoztattam a tervemet és Möcinek is, magamnak is kikölcsönöztem egy könnyített szövegű angol könyvet CD melléklettel és egy kétnyelvű angol-magyar könyvet.
Mire hazamentem, úgy tűnt, hogy Áron komolyan vette a rendcsinálási feladatát és a feltételeimet. Büszkén bemutatta az eredményt és amikor bejelentettem, hogy most elindulok a Citi Bankba Kádár úrhoz, akkor lazán közölte, hogy ő meg este 9 óra körül fog hazajönni Bálintéktól.
Na nem, ez Nagy Ugrás lenne ilyen hirtelen. Inkább gyere haza 8 óra körül és akkor nem fogok annyira izgulni.
- Apa, meddig akarsz még miattam izgulni? Nem veszed észre, hogy már nem vagyok kis gyerek?
- Észre vettem. Már nagyon nagy fiú vagy, de majd ha te is apa leszel, akkor meg fogod érteni, hogy egy apa addig izgul a gyerekei miatt, amíg azok nem érik el a 100 éves kort.
Amikor A Citi Bankból hazaértem Áronnak már hűlt helye se volt. Ebédre ettem egy kis tökfőzeléket rántott padlizsánnal, majd leültem blogot írni.
Estig kerestem az IGO térképek legfrissebb változatait, hogy az elindulásunknál ne legyenek problémáink.
A mellkasi tünetek, mintha soha nem is lettek volna, eltűntek. Úgy látszik használt neki az egynapos diéta.
Nóra nagyit még este is invitáltuk, hogy jöjjön velünk holnap Dömsödre. Kilenc óra után nem sokkal érte tudnánk menni és vasárnap házhoz szállítjuk. Azt ígérte, hogy a meghívás jól hangzik, de majd még holnap reggel felhív minket.
Möci este felhívott és átadta a telefont Katinak, mert kiderítették, hogy mind a ketten Gabay Lacinál tanultunk angolt. Nagyon jót beszélgettünk a 30-40 évvel ezelőtti időkről, de tőle tudtam meg a szomorú hírt, hogy Gabay Laci meghalt. Utoljára 4-5 évvel ezelőtt még meglátogattam Kővágóörsön és akkor még jó egészségnek örvendett és örült, hogy hosszú idő után újra látjuk egymást.
2014. július 2., szerda
EKG
Úgy ébredtem, hogy enyhe mellkasi szorítást éreztem. Ilyenkor jó hipochonder gyanánt egy kissé bepánikolok. Kicsit panaszkodtam Möcinek, de tudva, hogy ma milyen sok dolgom van, az eszembe se jutott, hogy ágyba maradjak.
Áron is felébredt, kicsit mellém bújt, kicsit beszélgettünk, azután felkelés.
Összeállítottam a napi programot. Möciért tíz óra tájban jöttek. Először is segítettem neki bepakolni a kiállításra szánt rajzait.
Amint ők elindultak Őriszentpéter felé én is indultam. Az első állomás a Bartók Béla úti OTP volt. Röpke egy óra alatt sikerült elintézni az Áron értékpapír számláját és a gyámsági betétkönyvét is. Azt ígérték, hogy holnapra a Citi Bankba kerül a pénz. Nem teljese értették, hogy erre miért szántam el magam, de azért megmutattam, hogy még a számla költségeit sem fedezik a hozamok.
A második helyszín a Fuji szerviz volt. Ott megdumáltak, hogy a fényképezőgép azért panaszkodik, mert nem szereti az adapteres SD kártyát. Rábeszéltek egy 8 GB-s kártyára potom 2800.- ért.
Hazafele még mindig nem múlt el ez a mellkasi szorítás és úgy döntöttem,hogy semmi könnyelműsködés, Áronnak még szüksége van rám, leszállok a Móricz Zsigmond körtéren és bemegyek az SZTK-ba.
Ahol időpontot szerettem volna kérni, ott szóba sem álltak velem beutaló nélkül. Gondoltam egyenesen a Kardiológiára megyek és kérek egy EKG-t. Ott is a beutalót kérték, de mondtam, hogy beutalóm ugyan nincs, de van egy mellkasi szorításom. Ezen úgy meglepődött a nővér, hogy azonnal kihívta a doktornőt.
Ebben a pillanatban beindult a fogorvosi szindróma és semmi szorítást nem éreztem. Ebből már visszaút nem volt. Megcsinálták az EKG-t, megmérték a vérnyomásomat, kikérdezték a kórelőzményeket és közölték (meg persze le is írták), hogy minden negatív.
Leszállva a Gazdagréten még bementem a postára elintézni a takarékcsekket, majd haza. Szerencsére Áron nem éhezett, mert feltalálta magát és megette a maradék lecsót.
Áronnal kipakoltuk a mosogatógépet és utána elindítottam a nagymosást.
Később kisütöttem a Möci által bepanírozott padlizsánt és azt ettük tökfőzelékkel mind a hárman Emőke, Áron és én. Utána még bekaptunk egy-egy
Emőke megnyugtatott, hogy ez a kis mellkastáji diszkomfort érzés lehet a tegnapi nagyon csípősre sikeredett lecsótól is. Mindenesetre pihenjek és ne egyek semmi zsírosat, fűszereset, amíg ez nem múlik el.
Este kipróbáltam, hogy a DVD-ről pendrive-ra átmásolt filmek, hogyan játszhatók le a TV-n. Ez már a nyaralásra való készülődés egyik eleme.
Áronnak nem megy a rendcsinálás, pedig holnap délig el kell készülnie vele.
Hívtuk Nóra nagyit, mert azt szeretnénk, ha velünk töltené a hétvégét Dömsödön, de egyik telefonját sem vette fel.
Möci este bejelentkezett és beszámolt az útról és az ottani körülményekről.
Áron is felébredt, kicsit mellém bújt, kicsit beszélgettünk, azután felkelés.
Összeállítottam a napi programot. Möciért tíz óra tájban jöttek. Először is segítettem neki bepakolni a kiállításra szánt rajzait.
Amint ők elindultak Őriszentpéter felé én is indultam. Az első állomás a Bartók Béla úti OTP volt. Röpke egy óra alatt sikerült elintézni az Áron értékpapír számláját és a gyámsági betétkönyvét is. Azt ígérték, hogy holnapra a Citi Bankba kerül a pénz. Nem teljese értették, hogy erre miért szántam el magam, de azért megmutattam, hogy még a számla költségeit sem fedezik a hozamok.
A második helyszín a Fuji szerviz volt. Ott megdumáltak, hogy a fényképezőgép azért panaszkodik, mert nem szereti az adapteres SD kártyát. Rábeszéltek egy 8 GB-s kártyára potom 2800.- ért.
Hazafele még mindig nem múlt el ez a mellkasi szorítás és úgy döntöttem,hogy semmi könnyelműsködés, Áronnak még szüksége van rám, leszállok a Móricz Zsigmond körtéren és bemegyek az SZTK-ba.
Ahol időpontot szerettem volna kérni, ott szóba sem álltak velem beutaló nélkül. Gondoltam egyenesen a Kardiológiára megyek és kérek egy EKG-t. Ott is a beutalót kérték, de mondtam, hogy beutalóm ugyan nincs, de van egy mellkasi szorításom. Ezen úgy meglepődött a nővér, hogy azonnal kihívta a doktornőt.
Ebben a pillanatban beindult a fogorvosi szindróma és semmi szorítást nem éreztem. Ebből már visszaút nem volt. Megcsinálták az EKG-t, megmérték a vérnyomásomat, kikérdezték a kórelőzményeket és közölték (meg persze le is írták), hogy minden negatív.
Leszállva a Gazdagréten még bementem a postára elintézni a takarékcsekket, majd haza. Szerencsére Áron nem éhezett, mert feltalálta magát és megette a maradék lecsót.
Áronnal kipakoltuk a mosogatógépet és utána elindítottam a nagymosást.
Később kisütöttem a Möci által bepanírozott padlizsánt és azt ettük tökfőzelékkel mind a hárman Emőke, Áron és én. Utána még bekaptunk egy-egy
Emőke megnyugtatott, hogy ez a kis mellkastáji diszkomfort érzés lehet a tegnapi nagyon csípősre sikeredett lecsótól is. Mindenesetre pihenjek és ne egyek semmi zsírosat, fűszereset, amíg ez nem múlik el.
Este kipróbáltam, hogy a DVD-ről pendrive-ra átmásolt filmek, hogyan játszhatók le a TV-n. Ez már a nyaralásra való készülődés egyik eleme.
Áronnak nem megy a rendcsinálás, pedig holnap délig el kell készülnie vele.
Hívtuk Nóra nagyit, mert azt szeretnénk, ha velünk töltené a hétvégét Dömsödön, de egyik telefonját sem vette fel.
Möci este bejelentkezett és beszámolt az útról és az ottani körülményekről.
2014. július 1., kedd
végre megjött Áron
Möci már korán reggel lement és a Notebook előtt találta a reggel. A nap hét ágra süt. Szerény reggeli. Pirítósra kenjük a kőrözött utolsó maradékát.
Manna ott terpeszkedett a takarómon. Én csak 1/2 9 fele kászálódtam ki a takaró alól, viszont azonnal kimentem a veteményest meglocsolni. Úgy láttam, hogy a zöldbab kidugta a fejét a földből.
Megjött a múlt havi mobiltelefon számla és, nehogy feledésbe merüljön azonnal átutaltam.
Möci elment egy kőrt bringázni. Engem is hívott, de én inkább próbáltam bepótolni az elmaradt blogbejegyzéseimet
Napelem teljesítmény ellenőrzés után megállapítottam, hogy eddig kb 5000 kWh termelésből még a felét sem használtuk el.
A Zoli bácsi gazdái elkérték a régi TV-nket, mert az övék elromlott.
Igyekeztünk délre mindent összecsomagolni, hogy időben elindulhassunk haza.
Gulyás Laciéknál a két lány végezte a nagy lomtalanítást, mivel Laciék Biatorbágyon vannak egy hétre. Mi miden esetre leadtuk a régi biztosító rendszer dobozát és elektronikáját. Anna hozott nekünk, szinte a tyúkok alól egy doboz friss tojást, meg még egyet külön.
Zsolti hívott, hogy a nekik kölcsönadott biciklire szerelhető gyerekülést már mindkét gyerek kinőtte és szívesen visszaszolgáltatnák. Mondtam, hogy este 1/2 6-kor a közelükben leszünk, mert Áronért megyünk a Keletibe. Meg is beszéltük, de csak feltételesen, hogy ott lesznek.
Hazafele beugrottunk a Karavándorba. Megvettük az egy garnitúra víztelenítő szelepet.
Hazaérve Möci javasolta, hogy menjünk a Pennybe. Sikerült olcsón bevásárolnunk. Otthon készítettem lecsót, jól bekajáltunk és már indulhattunk is Áronért. Mi pontosan érkeztünk, de a miskolci vonat sokat késett. Ez valószínű, hogy a MÁV-on kívül más vasút társaságnál is előfordul, de, hogy erről se az információs táblákról, se a megafonos tájékoztatókból ne lehessen semmit megtudni, ez felháborító. Fél óra várakozás után tudtuk meg, hogy a kettes külső vágányra most érkezik a szerelvény. Ekkor nekilódult a tömeg és közel száz ember egyszerre tolongott arrafelé.
Már messziről láttuk, hogy sárga trikós gyerekek jönnek szembe. Amelyik észreveszi az őt váró szüleit, az már vigyorog.
Egyszer csak megjelent a tömegben Áron. Mind a hárman euforikusan örültünk. Rögtön élménybeszámolóba kezdett, amit hazáig abba sem hagyott, sőt még itthon is folytatta.
Csak azzal tudtuk a fürdőkádba toloncolni, hogy beígértem fürdés után két meglepit. Fürdés után elárultam, hogy Leó várja a hívását és elővettük a jégrémet, amiből mind a négyen betermeltünk rendesen.
Manna ott terpeszkedett a takarómon. Én csak 1/2 9 fele kászálódtam ki a takaró alól, viszont azonnal kimentem a veteményest meglocsolni. Úgy láttam, hogy a zöldbab kidugta a fejét a földből.
Megjött a múlt havi mobiltelefon számla és, nehogy feledésbe merüljön azonnal átutaltam.
Möci elment egy kőrt bringázni. Engem is hívott, de én inkább próbáltam bepótolni az elmaradt blogbejegyzéseimet
Napelem teljesítmény ellenőrzés után megállapítottam, hogy eddig kb 5000 kWh termelésből még a felét sem használtuk el.
A Zoli bácsi gazdái elkérték a régi TV-nket, mert az övék elromlott.
Igyekeztünk délre mindent összecsomagolni, hogy időben elindulhassunk haza.
Gulyás Laciéknál a két lány végezte a nagy lomtalanítást, mivel Laciék Biatorbágyon vannak egy hétre. Mi miden esetre leadtuk a régi biztosító rendszer dobozát és elektronikáját. Anna hozott nekünk, szinte a tyúkok alól egy doboz friss tojást, meg még egyet külön.
Zsolti hívott, hogy a nekik kölcsönadott biciklire szerelhető gyerekülést már mindkét gyerek kinőtte és szívesen visszaszolgáltatnák. Mondtam, hogy este 1/2 6-kor a közelükben leszünk, mert Áronért megyünk a Keletibe. Meg is beszéltük, de csak feltételesen, hogy ott lesznek.
Hazafele beugrottunk a Karavándorba. Megvettük az egy garnitúra víztelenítő szelepet.
Hazaérve Möci javasolta, hogy menjünk a Pennybe. Sikerült olcsón bevásárolnunk. Otthon készítettem lecsót, jól bekajáltunk és már indulhattunk is Áronért. Mi pontosan érkeztünk, de a miskolci vonat sokat késett. Ez valószínű, hogy a MÁV-on kívül más vasút társaságnál is előfordul, de, hogy erről se az információs táblákról, se a megafonos tájékoztatókból ne lehessen semmit megtudni, ez felháborító. Fél óra várakozás után tudtuk meg, hogy a kettes külső vágányra most érkezik a szerelvény. Ekkor nekilódult a tömeg és közel száz ember egyszerre tolongott arrafelé.
Már messziről láttuk, hogy sárga trikós gyerekek jönnek szembe. Amelyik észreveszi az őt váró szüleit, az már vigyorog.
Egyszer csak megjelent a tömegben Áron. Mind a hárman euforikusan örültünk. Rögtön élménybeszámolóba kezdett, amit hazáig abba sem hagyott, sőt még itthon is folytatta.
Csak azzal tudtuk a fürdőkádba toloncolni, hogy beígértem fürdés után két meglepit. Fürdés után elárultam, hogy Leó várja a hívását és elővettük a jégrémet, amiből mind a négyen betermeltünk rendesen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)