Hiába mentem a Diana közi lakbérért

Egyedül ébredtem. Arra még emlékszem, hogy Áront figyelmeztettem nehogy itthon felejtse azokat a szendvicseket, amiket Emő olyan nagy gonddal készített. Möci fent aludt, mert este nem érezte jól magát.

Reggeli után kényelmesen elindultam, hogy J.E.-től behajtsam Norci havi járandóságát. Két busszal kellett menni 8-assal és a 212-essel. Mint kiderült egy megállóval korábban szálltam le. Nem esett a nehezemre gyalog megtenni a távot, mert bár hideg volt, de legalább sütött a nap.

A kapucsengőn egy felirat vart: "Kérem ne csengessen, hívjon telefonon." Erre telefonáltam, de csak az üzenetrögzítővel tudtam beszélni.  Egy húsz percet vártam a kapu előtt, amikor hívott Jetei Erzsébet, azzal, hogy ő úgy emlékszik, hogy a jövő pénteken jövök a pénzért. Mondtam, hogy semmi probléma, majd eljövök a jövő pénteken.

Hazaérve elintéztem a havi postai teendőimet és elkezdtem pakolni.

Möci kedve elgörbült, mondván, hogy én nem törődőm azzal, hogy ő beteg, meg azzal, hogy sem eredményesek-e az álláspályázatai. Azt mondta, hogy most nem jön velünk, de azt a feladatot adta, hogy a Dömsödön kifüggesztett képekről készítsek fotókat, hogy azokat betehesse a portfóliójába.

Még javában sütött a nap, amikor leértünk a bázisra. A fűtés már18 fok fölött volt és még javában ment. Áron a baconos szendvicsét, én pedig a grillcsirke maradékát ettem meg vacsorára.

Az év utolsó napja

Nem sokkal nyolc után keltem, mert 1/2 10-re a Kolosy téren kellett lennem a Rossignol sícipőért. Még szerencse, hogy nem autóval mentem, mert még jobban mérgelődtem volna, ha ezért a sícipőért nem csak pénzt adok, hanem még át is autózom a városon. Most már két pár szar sícipőm van. Hazafele bevittem a síszervizbe. Az egy törött csattot 2200.- ért javítanák meg, ha nem az év utolsó napján hoznám, hogy holnapra legyen készen.

Otthon gyorsan bereggeliztem a sült oldalasból, meg zsíros kenyérből.

Végre pontot tettem a tinydeal-lel való üzleti vitámra. A tartozásukat felsrófoltam, amennyire csak tudtam és 50 $-ral kiegészítve rendeltem náluk egy új kütyüt.

Emőke meggondolta magát és a neki befizetett sítáborba Vivient delegálta saját maga helyett. Megszólalt benne a lelkiismeret, hogy neki most sokkal fontosabb, hogy a félévi vizsgái jól sikerüljenek, mint a síelés. Möci mondta neki, hogy akkor ezt most ő rendezze le a Zoli bácsival. Meg is tette és Zoli bácsi, bár sajnálta, hogy Emőke nem jön, de készségesen átvezette a változásokat.

Úgy éreztem, nem szabad tovább halogatnom a BKK Guide fantázianevű javaslatom elküldését. Gondoltam végleges formába öntöm és elküldöm illetékességből Vitézy Dávid Úrnak. Igen ám, de akárhogyan kerestem, nem találtam semelyik számítógépen semmilyen könyvtárban sem. Pedig hányszor mondom mindenkinek, hogy miképpen kell az állományok között rendet tartani.

Lassan elkezdtünk készülődni a szerény szilveszteri bulinkra, ami abban nyilvánult meg, hogy átvittük Emőkéhez a sült oldalas tálját, néhány pirítós kenyeret és természetesen egy üveg pezsgőt.

Közben felhívtuk Nóra nagyit és Áront, hogy nekik is Boldog Új Esztendőt kívánhassunk.

Éjfél előtt megettük az ünnepi zsíros kenyeret, ami mennyei volt és pezsgővel koccintottunk.

Elő szilveszter

Reggel az üzleti élettel kezdtem. Lerendeztem a CITIbankot és a tinydealt, a 43-as sícipőket és az 1500 W-os invertert.

Möci odatette sülni a besózott oldalast jó sok fokhagymával és két kisebb vöröshagymával.

Berámoltam a kocsonyákat az autóba, de egy tányérral átvittem Béninek, mert ő most szalmaözvegy. Átvittük neki a nagy létrát, de a hosszabbító a Feri bácsinál van. Mondtam, hogy amikor viszem a Rokkónak a csontokat, akkor majd elhozom. Sajnos Feri bácsiék nem voltak otthon. Rokkó hiába lejtett nekem táncokat, meg van tiltva, hogy a kerítésen keresztül etessem, ezért a csontokat csak felakasztottam a nyílon zacskóval, a létra hosszabbítót pedig majd Béni áthozza.

Möci a reggelihez feltálalt a frissen sült oldalasból is egy darabkát. Nagyon finom volt.

Korán terveztük az indulást, ezért gyors pakolásba kezdtünk. Möci csak előkészítette a pakkokat,én meg gyömöszöltem az autóba.

Még bekanyarodtunk az Önkormányzathoz, hogy az elhagyott telekről érdeklődjünk, de ott hosszú munkaszünetet tartottak, majd az újévben.

A következő állomás Szigetszentmiklós lett volna, mert Emőke a Vaterán vásárolt egy sínadrágot, amit ott terveztünk átvenni, de ez nem jött össze.

Emőke is elbizonytalanodott, hogy ő tud-e velünk jönni Gerlitzenbe és egyáltalán akar-e velünk jönni síelni. Möci határozottan közölte, hogy ezt már lezongoráztuk, kifizettük, ezen már ne tököljön.

Én a budaörsi Kikánál adtam randevút az egyik 43-as sícipőt árulónak. Odakanyarodtunk, mert a Kikában amúgy is szerettünk volna nézni egy fenyőfából készült könyvespolcot, de csak nagyon drágákat találtunk. Viszont vettünk végre a diótortának egy szép hosszúkás tálat.

A randi összejött, a sícipő egyszerű, hibátlan, viszont öreg volt, de azt az 500.- forintot nem sajnáltam érte, még ha csak tartalék, akkor is megéri.

Még beugrottunk az ImHouse-ba egy ajándék csomagért IKEÁ-ba már nem volt kedvünk benézni, inkább hazamentünk és kirámoltunk mindent az autóból. Még Emőke is segített felhordani a cuccokat.

A postán elintéztem a január 1-i Takarékjegyet és kivettem annyi forintot, amennyit még Emőke után be kell fizetnünk a sítúrára.

Bekaptam a megmaradt töltött káposzta felét és leültem blogot pótolni.

Késő délután átöltöztünk egy kicsit ünneplőbe és bepakoltuk az autóba a hat tányér kocsonyát, hogy elinduljunk elő szilveszterezni.

Sajnos Tamás nem tudott jönni, mert öreg fiúk hoki meccse volt.

Amikor megérkeztünk, átadtam Fruzsinának a gyümölcsrekeszbe telepített hat tál kocsonyát, mondván, hogy virágot a virágnak. Már vizuálisan is tetszett neki a vacsora.

Möci vitt ajándékba egy bőrdzsekit Lacinak a motorozáshoz, amitől Laci egészen meghatódott.

A kocsonyának nagy sikere volt és utána még későig beszélgettünk.

Mire hazaértünk már elmúlt éjfél, de úgy tűnt, hogy Möci nem tudta kidumálni magát Fruzsinával, mert még egy jó darabig chat-eltek.

Téli séta kettesben

Már elmúlt kilenc óra, mire végre kilustálkodtam magam. Möci már lent volt. Gyorsan megborotválkoztam, felöltöztem és megnéztem hogy áll a teraszon a nagy lábas kocsonya. Behoztam és leszedtem róla a rengeteg zsírt, majd újra felmelegítettem és gondosan kiporcióztam 13 tányérba. Metéltem rá egy kis petrezselymet és kivittem mindet az istállóba.

Csak utána kezdtünk el reggelizni. Möci feltálalta a kocsonyalében megfőtt füstölt fejhúst is ujjnyi vastagra szeletelve.

Reggeli után nagy bélyeg rendezésbe kezdtem.

Kint nagyon szép idő lévén elindultunk egy nagyobb sétára. Lementünk egészen a Petőfi fáig, sőt még azon túl is, be a strandra. Ott önkéntesként tervezgettük, hogy ha ránk lenne bízva, hogyan hoznánk rendbe a teljesen lepukkant parkját. Mindenhol azt éreztük, hogy nincsen gazdája a különböző létesítményeknek.

A nagy séta közben tartottunk egy kis guggolási tréninget is.

Már éppen megbeszéltük, hogy holnap fogunk hazaindulni, hogy ne kelljen kapkodva készülnünk a sítáborra, amikor hívott Lacika, hogy holnap tartsunk náluk egy elő-szilvesztert.

Hazaérve Möci elővett a mélyhűtőből egy kis zöldborsót, ami még a nyáron termett a kertben és nagyon finom borsófőzeléket eszkábált belőle.

Ebéd után befejeztem a nagy bélyeg rendezést. Próbálkoztunk TV nézéssel is, de a műsor majd minden csatornán nézhetetlen volt.

Közben vettem az aprod.hu-n egy nagyobb teljesítményű és főként szinuszos invertert.

Kocsonya

Későn ébredtünk, irány az igazi Dömsödi piac. Möci  mára eleresztette magát, mivel a szilveszterre is úgy kell készülnünk, hogy addig már nem lesz piac.

A piacon ünnepi hangulat volt. Nem csak vásároltunk, hanem mindenkinek Boldog Újévet kívántuk. Laci bácsi, akitől egy hete a krémes sütit, ma meg a sok fokhagymát vettük, meg is ajándékozott bennünket egy kis árengedménnyel. A hentesnél vettünk három körmöt, egy farkát és 60 deka kocsonyának való lapockát, meg sütni való oldalast, az Italbarlangban pedig egy literes unicumot.

Otthon, amíg Möci a reggelit készítette begyújtottam a cserépkályhába és amíg ropogott a tűz elkezdtem készíteni a kocsonyát. Lassú tűzön megdinszteltem két fej vöröshagymát. Feleresztettem vízzel és bedobáltam a szétütött körmöket, rengeteg fokhagymát és egy nagy darab füstölt fejhúst, amit még múlt szombaton vettünk a kolbászosnál.

Begyújtottam alá és lassú tűzön, hadd főjön. Amikor már 3/4 puha volt a hús, akkor beledobtam a felkarikázott sárgarépát és a szeletelt zellert.

Odakünn nagyon szép napos volt az idő. Amikor már biztosak voltunk abban, hogy fő, de nem fog kifutni elindultunk egy nagyobb sétára. Végül kikötöttünk az egyetlen nyitva tartó kis üzletben, ahol még tudtunk venni két pohár tejfölt a  maradék töltött káposztához ebédre.

Ebéd után azon szomorkodtam, hogy Áron olyan jól érzi magát a nagyival Egerben, hogy minket le se szar. Se nem ír e-mailt, SMS-t, de még csak nem is telefonál. Möci nyugtatgatott, hogy annak örüljek, hogy kikapcsolódik, mielőtt kezdődik megint a suli.

Amikor már megállapítottuk, hogy minden puhára megfőtt, akkor jól lezárva a kuktát kitettük a teraszra éjszakázni, hadd dermedjen és mint aki jól végezte dolgát lefeküdtünk aludni.

Öt perc Laci bácsiéknál

Reggeli előtt kinéztünk a piacra, de majdnem nulla volt a felhozatal. Csak egy flakon frissen fejt tejet és egy fél kárpát kenyeret tudtunk venni.

Itthon jól bereggeliztünk. Möci becsomagolt egy kis ajándékot és elindultunk Laci bácsiékhoz. Bár még mindig nagy létszámú volt a család, illetve a vendégsereg, nagyon szívélyesen fogadtak. Az ünnepekre itthon volt a négy gyerek, akik közül már kettő családos és azok is itt voltak, akik életvitel szerűen már Írországban laknak.

Egy kis pálinkázás közben jól elbeszélgettünk családról, hitről és a különböző értékrendekről. Annát alaposan kikérdeztük, hogy számára mik a legfontosabb szempontok, amik szerint párt választ.

Az átvitt inverter vizsgálatáig még el sem jutottunk, amikor már tálalták a többfogásos ebédet, miközben arról hallani sem akartak, hogy mi elmenjünk.

Egyik fogás finomabb volt a másiknál és mire a fekete kávéig eljutottunk már fel se tudtunk állni.

Laci bácsi felvezetett a "szentélybe", ahol alig lehetett megmozdulni a sok cucctól és az asztalon is csak ő tudott eligazodni a nagy rendetlenségben.

Hamar megállapította, hogy az inverter, amit vettem, nem szinuszos 220_V-ot ad le a kimenetén, ami az én esetemben azt jelenti, hogy a fűtés körbefújásáért felelős ventilátor tápellátására nagy valószínűséggel alkalmatlan.

Már majdnem sötétedett, amire az öt perces vizitünknek vége lett.

Hazamenve Möci megint bekapcsolta szaunát, ami ebben a borongós decemberi napon nagyon jól esett.

Dömsöd vagy Eplény, még nem tudni

Tegnap este Möci egy csúnyát mondott, amire én még csúnyábbat, ettől azután Möci nem aludt ott, hanem felment. Reggel 10-kor ébresztett, de azt is rossz hangulatban. Kérdezte, hogy mi a terv, mire mondtam, hogy reggeli után elindulunk a várba, megnézzük milyen kiállítás van nyitva a Nemzeti Galériában, utána lemegyünk Dömsödre és ha az idő is olyan, akkor elmegyünk Eplénybe síelni.

Minden esetre bekapcsoltam a dömsödi fűtést.

Ettől kezdve beindult a készülődés. A sporttáskába  betettem a síruhákat, síkesztyűket, bukósisakokat és a Möci sícipőjét, mert az enyém már nem jó a lábamra.

Levittem a  síléceket és feltelepítettem a mágneses síléctartóra. Möci összecsomagolta a megmaradt karácsonyi kajákat és azokat is begyömöszöltem a csomagtartóba. Még néhány apróság (Notebook, tablet) és a piros kosár, amibe egész héten gyűjtögetjük a "jaj el ne felejtsük majd levinni Dömsödre" cuccokat.

Beülünk az autóba, minden megvan csak Áron és a Manna hiányzik.

Viszonylag korán érkeztünk. Megálltunk Laci bácsiéknál, de látva a sok autót, tudtuk, hogy biztosan itt van az egész család, inkább arról érdeklődtünk, hogy mikor nem zavarnánk egy rövid időre, hogy Laci bácsi az inverterrel kapcsolatban kiokosítson. Ha nem sürgős - mondták -, akkor inkább holnap jöjjünk át.

Kicuccoltunk az autóból. Én rögtön bekaptam egy unicumot. A házban finom meleg volt. Még megnéztem a villanyóra mérlegét, ami még mindig pozitív, pedig azt szeretném, ha az évfordulóra elfogyna a többlet.

Möci korán tálalta fel a vacsorát és bekapcsolta a szaunát.

Én nagyon korán elálmosodtam és fel is mentem lefeküdni. Hogy Möci mikor követett, azt nem is tudom.

Karácsony másnapja

Nyolc óra után keltünk és én tudom, hogy mostanában miért megy nekem olyan nehezen a felkelés. Azért mert tolakszik a feladat, hogy 5-tel többet kell guggolnom, mint tegnap. Ma elhatároztam, hogy egy ici picit húzom az időt és előbb készítek egy kis reggelit a családomnak.

Mindenkinek tettem a kis tányérkájába egy szelet diós és egy szelet mákos bejglit. Hozzá Möci meg én tejeskávét, Áron pedig egy csupor tejet kapott.

Reggeli után ők készülődtek a templomba, nekem meg nem volt más választásom, neki kellett kezdenem a guggolásnak. Nagyon nehezen bírtam megcsinálni a hatvanat. Elegem van az egész síelésből. A hatvan guggolás után már ahhoz is alig van erőm, hogy végignyúljak az ágyon és lazítsak. De megcsináltam, győztem.

Amíg Möci és Áron a templomban voltak, leültem bepótolni az elmaradt blogbejegyzéseimet.

Amikor megjöttek, mindenkivel felpróbáltattam a sícipőjét. Egy fölösleges maradt, azt rögtön feltettem a Vaterára 5000.- ért. Minek álljon itt lomnak?

Áronnak össze kellett csomagolni a kis gurulós bőröndjébe mindent, amire csak szüksége lehet Egerben. Én még azt is szerettem volna, ha ír egy leltárt, mert egy kicsit szórakozott, de Möci azt mondta, ne szekírozzam azt a szegény gyereket, nem fog elfelejteni semmit. Amikor leértünk az autóhoz, még megmerészeltem kérdezni, hogy: "Áron, a fürdőpapucsodat betetted?" Jaj, azt elfelejtettem, visszajössz velem, Apuci?" Naná, hogy visszamentem vele.

Igyekeztünk odaérni a Nóra nagyihoz nem sokkal kettő után, ahogyan azt tegnap megbeszéltük. Vittünk neki a krémes süteményből, meg a bejglikből. Nóra nagyi már kétségbeesve várt és éhen akart halni.

Már meg volt terítve, csak le kellett ülnünk és ennünk. A csirkeaprólék leves sokkal finomabb volt, mint amilyent én szoktam főzni. A második fogást nem teljesen értettük, mert töltött káposzta volt beígérve és disznótorost tálalt a nagyi krumpli körettel és többféle savanyúval. Utána nagyon hegyeztük a nyelvünket a töltött káposztára, de az csak nem jött, illetve a nagyi megkérdezte, mit gondoltok, ha ezt a nagy lábas töltött káposztát beteszem a hűtőszekrénybe, annak nem lesz semmi baja egy hétig, amíg mi oda vagyunk Egerben az Áronnal. Én csak halkan megjegyeztem - ha nem adod ide a lakáskulcsot, akkor annak nem lesz semmi baja.

Végül töltött káposzta nélkül ültünk le meginni a kávét és hozzá majszoltuk a süteményt.

Egy darabig még beszélgettünk, majd amikor Áron, aki már vágyott a szülői felügyelet nélküli szabadságra, tapintatosan megkérdezte, hogy mikor megyünk haza, akkor érzékeny búcsút vettünk és elindultunk haza.

Karácsony

Jól kialudtuk magunkat. Tízkor már kipattantam az ágyból. Nagy szenvedések árán megcsináltam az 55 guggolást. Felállítottam a karácsonyfát és megvizsgáltam, hogy a négy világító füzérből melyik működik. Csak egyet találtam, de a többit sem dobtam ki, majd Áronnak jó kis barkácslecke lesz megjavítgatni ezeket.

Áron csak 11-kor kászálódott ki az ágyból. Úgy látszik sokáig tartott a tegnapi buli.

Én azzal kezdtem, hogy a szokásos fürdőszoba után behoztam az erkélyről a karácsonyfát és a nappali szoba közepén ki is bontottam a háló csomagolásából.

Mire Möci lejött, már ott állt a mennyezetig érő szép fa.

Áront leküldtük a CBA-ba tojásért és jégsalátáért és amíg ott volt, kihasználtuk az alkalmat az ajándékainak a csomagolására. Utána már nyugodtabban csomagolhattuk a többi ajándékot.

Laci telefonált, hogy 26.-a után csinálhatnánk valami közös programot. Amikor elmondtam, hogy mi azt terveztük, hogy a huzikával elmegyünk Eplénybe egy kicsit elősíelni, akkor felmerült a javaslat, hogy menjünk Monoszlóra és ott aludjunk, onnan csak 50-60 km Eplény.

A készülődés azzal folytatódott, hogy Áron meg én elkezdtük díszíteni a fát. Először a szaloncukrokra kellett cérnahurkokat kötözni, majd felkerültek a csillagszórók.

Közben berámoltam a sütőbe a két tepsi, már kenőccsel is előkészített csirkeszárnyakat és bepaníroztam a felengedett csirkecombokat, hogy csak be kelljen kapcsolni a sütőt és a fritőzt.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy Áron megy érte és úgy induljanak el a 139 -essel, hogy 16:00-kor indul az utolsó. Elmondta, hogy ő nem tud addig elkészülni, mert előtt még zuhanyoznia kell. Mondtam, hogy ez biztos menni fog, mert erre van még két órája.

Áron el is indult érte és nem sokkal négy óra után meg is érkeztek. Amíg folytak a vacsora előkészületei, addig Áron bárzongorista a nagyit kápráztatta a klimpírozásával.

A sütőben már teljesen megsült a két tepsi bufallói csirkeszárny, a fritőzben pedig sültek a rántott csirkecombok

Möci elkészítette a görög salátát és a krumplipürét, kezdődhet a buli.

Átjött Emőke és Csabi is. Hatan ültük körül a feldíszített asztalt. Nagyit sem kellett kéretni, hogy kapjunk be egy unicumot aperitif gyanánt. Én csak azután tudtam csatlakozni az alkoholistákhoz, amikor biztosra megrendeltem a taxit a nagyinak 8 és 1/2 9 közöttre.

Az ünnepi vacsora mindenkinek nagyon ízlett, legfőképpen Emőkének, hiszen a menüt az ő kedvéért változtattuk buffallóira. A vacsihoz egy üveg nagyon finom rozét bontottunk. A menü koronája a diótorta volt.

A vacsi vége fele Áron már nagyon sürgette, hogy nézzük meg, ki mit kapott ajándékba.

Nagy volt az öröm, nagy volt a meglepetés. Egyedül Áron bontogatta ambivalens érzelmekkel, kicsit pityeregve az ajándékait, mert miután mindenről kikérdezte, hogy mibe került, összeadta és azt mondta könnyei között szipogva, hogy ebből már majdnem kijött volna az a horgászcsónak, amit kinézett magának a vaterán.

Még mindig a készülődés

A felkelés után azt a feladatot kaptam, hogy gyúrjam nagyon vékonyra a megkelesztett bejgli tésztáit. Áron is kapott feladatot. Neki a két alaposan megmosott citrom haját kellett lereszelni. Közben Áron úgy döntött, hogy cseréljünk feladatot, mert neki jobban menne a tészta gyúrás, mint a citrom reszelés. Ebből egy kis perpatvar támadt, mert Möci át akarta venni minden területen az irányítást.

Végül hárman gyúrtuk a hat tekercs bejglit. Möci töltötte őket, de arra már nem tellett az időből, hogy meg is süssük. Mindenkinek pakolnia kellett. Rám a kaják bepakolását osztotta Möci. Áron a Mannát kapta feladatul.

Elvileg 1/2 11-kor kellett volna indulnunk, de Áron már egy 3/4 órája hajkurássza a csavargó Mannát és az sehol. Már egy fokkal jobb volt a helyzet, amikor Áron látta, hogy Manna a szomszéd telken van, de amikor átmászott egy lukon, akkor Manna azt mondta, nem megyek és elfutott.

Már-már azon gondolkoztunk, hogy Dömsödön hagyjuk, de Áron erről hallani sem akart. Végül Áron nagy nehezen becserkészte és át is adta a kerítésen. Bevittük a házba és ott sikerült betenni a kalitkájába.

Hazafele megálltunk a K&H bank Kiskunlacházi fiókjánál, hogy megérdeklődjük, miért nem működik Áron Trambulin kártyája. Kiderült, hogy azért, mert eddig még nem volt aktiválva.

Az út végén ketté váltak útjaink. Möcit és Áront kitettem az Auchan-ban. én pedig mentem a síelés előtti utolsó Gyogyóra, de előtte még beugrottam a villanyszerelési boltba, hogy az inverterhez meg tudjam  csinálni az összekötő kábelt.

A fizikoterápián elkértem magam a jövő heti kezelésről, mert halaszthatatlan síelni valónk van.

Mentem vissza az Auchan-hoz Möciért és Áronért. Ők is pontosan akkorra végeztek a dolgukkal.

Otthon kezdődött a nagy kipakolás.

Emőke áthozta a tegnap megérkezett új 10"-os tabletet, miközben a vevő jelentkezett a régiért. Éppen itt volt az ideje, mert különben kaptam volna némi szemrehányást, hogy minek nekem egyszerre két tablet.

Möci elkezdte a majdnem kész bejgli sütését.

Délután el kellett vinnem a 7"-os tabletet a vevőnek a Lehel téri Metró megállóba. Ez nem jelentett nagy problémát, mert a PCland-ból megrendelt inverterét amúgy is el kellett mennem a világ másik végére. Az inverterrel együtt vettem még egy SD kártyát is az Emőke új kütyüjébe, hogy fel tudjam neki telepíteni az IGO-t.

Hazajövet megtudtam, hogy Emőkének itt van a két unokatestvére Andris és Gergő és ma este fognak tartani nála a betyár fingós partit, amire az Áron is meg van hívva. Áron természetesen csak akkor mehet, ha a szobájában már karácsonyi rend van. Ez a program nagy lökést adott a rendcsinálásának.

Mi is későn feküdtünk le, de Áron még arra is rátett egy lapáttal, mert éjjel kettő után jött haza. Mondjuk nem volt nagyon messze, mert a két ajtó között az egész távolság nem több mint hat méter, de akkor is.

Konyhai készülődés az ünnepekre

Elkezdődik a nagy karácsonyi készülődés, ami azt jelenti, hogy mindenki süt főz.

Gyorsan megreggeliztünk. Mannát kiengedtük csavarogni és vadászni.

Möci hozzálátott a töltött káposzta készítéshez. Megfűszerezte és megkeverte a darált húst a rizzsel és néhányat belegöngyölt a káposzta levelekbe. Amelyiknek nem jutott levél, azt csak úgy a tetejére, azután hadd főjön. Utána meggyúrta a hat bejglinek való tésztát és azokat betette keleszteni a hűtőbe.

Áron készítette a bufallói csirkeszárny kenőcsét. Sok ketchup, két paradicsom konzerv, citrom, méz, szójaszósz, só, bors, sör, rengeteg kinyomkodott fokhagyma és még sok minden egyéb, ami titok.

Megmosta a csirkeszárnyakat, én feldaraboltam, ő pedig megforgatta egyenként a paprikás lisztben. Áron nagyon sokat tud segíteni a konyhában. Egyszer csak azt fogom látni, hogy kapkodnak utána a lányok, mert olyan jól tud főzni.

Nekiálltam a megpucolt dió megdarálásának. Közben Möci kettéválasztotta a tíz tojást. Amíg ő forró víz fölött lassan kevergetve porcukorral krémmé keverte a tíz sárgáját, addig én felvertem habnak a fehérjét, porcukorral tovább habosítottam és bekevertem a diótorta liszt nélküli tésztáját. Szépen elegyengettem a tepsiben és kezdődhetett a sütés.

Amikor a diótorta megsült átmentem a Gabikáékhoz, de a számítógépén addigra uninstallálta a kéretlenül felmászott programokat.

Ebédre megkóstoltuk a töltött káposztát tejföllel és friss kárpát kenyérrel. Még most is csurog a nyálam, ha csak rá gondolok.

Ebéd után sétáltunk egy nagyot. Felmentünk egészen a kis hídig és onnan vissza.

Feldaraboltam a diótortát három csíkra, majd egyenletesen megkentem a kakaóval és margarinnal dúsított krémmel. A kész tortát kicsit még díszítgettem, majd bekerült a hűtőbe.

Vacsira valami hideget ettünk, azután még egy szauna és sör.

Áronnak ismét sikerült rávennie bennünket, hogy játszunk egy Capitaly-t. Mondanom sem kell, hogy megint teljesen elszegényedtünk. Möci át is adta a telkeit, házait, olyan reménytelenné vált a helyzete. Én még tartottam magam egy darabig, azután feladtam, pedig Áron ragaszkodott volna ahhoz, hogy játszik az utolsó csepp vérig.

Próbafűtés a huzikában

Nyolc körül felkeltünk. Áron már korán reggel klimpírozott a Yamaha billentyűs hangszeren. Gyorsan begyújtottam a cserépkályhába és a piacra menet  Mannát is betettük a hordozójába, mert aktuálissá vált a védőoltásának a megerősítése. Az állatorvosi rendelőnél kezdtünk, de a rendelőt teljesen zárva találtuk.

A piacon a szokásosnál nagyobb bevásárlást tettünk a bejglik és a diótorta miatt. Vettünk darált mákot, mazsolát és még egy fél kiló diót is, mivel a saját diótermésünk már fogytán van. Beugrottunk a félretett kárpát kenyérért.

Itthon Áron egyedül esett neki a reggeli készítésnek. Leolvastam a villanyórát és nagy szomorúan állapítottam meg, hogy egy hete összesen 1 KWó-t termelt a napelemes rendszerünk. Möci vigasztalt, hogy majd ma figyeljem meg, mert a múlt héten végig borongós volt idő. Amíg Möci a kertben szedegette a maradék lehullott almáinkat, addig Áron egyedül készítette a reggelit.

Nagyon bereggeliztünk és mindenki  tette a maga dolgát. Odakint süt a nap, bent ropog a tűz a cserépkályhában. Manna valahol csavarog és nagyon élvezi, amikor Dömsödön vagyunk.

Möci gyúrja a bejgli tésztáját. Én azt a feladatot kaptam, hogy lássak neki a dió pucolásnak. Utána Möci is és Áron  is kimentek a levegőre. Én még behoztam egy-két napot a blogban, azután követtem őket. Áron kiment horgászni. Möcivel megpróbáltuk megmenteni téli fagytól a maradék almatermésünket. Az idő nagyon kegyes volt hozzánk, mert hét ágra sütött a nap.

A lakókocsi próbafűtése addig  jól ment, amíg rögzítettem a két teli gázpalackot és bekapcsoltam a fűtést, de sajnos a 12 V-os rendszer nem tudta  meghajtani a körfűtés ventilátorát, mert az  220 V-os.

Délután meg is rendeltem egy 12 V DC / 220 V AC invertert, amit hétfőn már át is vehetek. Az egész cakli-pakli 8000.- forint, ami kb. fele, mintha egy új 12 V-os ventilátort kellett volna venni, amit még macerás is beszerelni és ez az inverter lehetővé teszi, hogy kisebb fogyasztók, mint például a Notebook vagy a mobil telefon töltő esetleg a fényképezőgép akkutöltője működhessen a 220 V-os dug-aljról.

Befejeztem a dió darálást, miközben Möci a megmentett almákkal bajlódott. Mindehhez Áron nevű bárzongorista szolgáltatta a zenét. A repertoárja gazdag volt: Boci boci tarka, Csendes éj, Szamár induló és a Für Elise.

A kései ebédre, illetve a korai vacsorára Möci hideget tálalt, de olyan gazdagon, hogy alig tudtuk abbahagyni a zabálást.

Közben Möci bekapcsolta a szaunát és az nagyon finom volt.

Este még megpróbáltunk keresni valamilyen nézhető TV műsort, no de szombaton este? Ez a keresés egy rövid idő után reménytelennek bizonyult.

A januári ebéd nem lett befizetve

Arra ébredtem, hogy Áron indulás előtt még megkérdezi, hogy tudok-e adni pénzt, hogy befizesse a januári ebédet. Möci" válaszol helyettem: "Apád odatette a komód tetejére az ebéd pénzt."

Ébredés után csak lassan és fokozatosan keltem fel. Möci akkor már kint ült a konyhában és a reggeli kávéját és a reggeli notebookját fogyasztotta. A felkelés a sí előkészítő guggolásokkal kezdődik. Tízzel kezdtem és napi öttel emelem az adagot. Ma 35-nél tartok.

A reggelihez nem kellett semmit vásárolni, csak készíteni és enni kellett.  Eltettük az utolsó adag kefir termést, mert a húsz nap után tíz nap szünetet kell tartani.

Möcit megkértem, pakolja nekem egy kupacba a Dömsödre szánt dolgokat, hogy ésszerűen tudjam a le- és felhordást szervezni.

Legurultam az ÖMV kúthoz, mivel az Áronnak Interneten megrendelt Lego-ját az ÖMV-s Pik-pack ponton lehetett átvenni. Hazavittem és igyekeztünk egy jó helyre eldugni.

Ebédre megettük a zöldségleves maradékát. Régen esett ilyen jól egy forró leves.
Már a cuccok javát lehordtam az autóba, amikor Áron megérkezett. Hamar kiderült, hogy megint nem fizette be az ebédet. Ettől nagyon begurultam, mert ezt két hete nem sikerült elintéznie. Ma az volt a kifogás, hogy már nem lehet befizetni január 8-tól a hó végéig. Ebben nekem valami nem százas.

Bepakoltuk a Mannát és már indultunk is. Az első megálló a Szigethalmi (ingyen virslis) Hentes volt. Vettünk egy frissen sült grillcsirkét, egy kis vödör káposztával töltött uborkát és 60 dkg csirkeszárnyat.

A bázison nagyon jó volt a hőmérséklet és első blikkre úgy láttuk, Ági nagyon rendesen kitakarított.

Kipakoltunk, Mannát szabadlábra helyeztük, az antréé egy unicum volt, majd Möci bekapcsolta a szaunát.

Vacsorára  még melegítettünk egyet a grillcsirkén és jómagam sörrel hűtöttem.

Szakcsi koncert

Reggel csak egészen röviden kommunikáltam Áronnal. Odatettem 400.- forintot a kis szekrény tetejére és szeretnék egy piros zsinórt kötni a csuklójára, amit kérek, hogy addig ne vegye le, amíg meg nem kérdezi, hogy 2014. január 8-tól 31-ig mennyi ebédpénzt kell befizetni, mert ezt már egy hete minden nap elfelejti.

A reggelihez hoztam  friss kenyeret és tejet. Elhatároztuk, hogy tehermentesítjük a holnapi napot és már ma elvégezzük a hétvégi bevásárlást. Így, hogy jobban ráértünk, kétszer annyit költöttünk, mint amennyit hétvégeken szoktunk. No meg persze az otthoni reggelire is rátettünk egy lapáttal. Ettünk egy véres hurkát és egy grill csirkecombot. A hurka olyan sok volt, hogy a felét becsomagoltattuk.

Kifele menet megállítottak a reklám lányok, hogy kaphassunk egy kupon kódot valamilyen ajándékhoz, amit az imhouse bemutató termében vehetünk át. Át is gurultunk az IM HAUS új bemutató termébe. Szépen berendezett főleg szaniterre koncentrált, magas ár- és esztétikai színvonalú bemutató terem, amire ráfér a reklámozás, mivel az egésznek csak mi ketten voltunk a látogatói.

Hazavittük a teherautónyi kaját és mindent kipakoltunk. Áron szívesen ette a dogi bag hurkát. A Listerine-t azonnal kipróbáltam és már az első este úgy éreztem, hogy használ.

Gyorsan elkészültünk és indultunk a Szakcsi Lakatos Béla Jazz koncertre a Madách Színházba. A koncerten nekem kevés volt a Szakcsi és sok az esztrád nagy zenekari műsor. Jók voltak a dal betétek Tóth Verával és Horváth Ádámmal.

A színházi hangulatunkat fokozta, hogy a szünetben megittunk egy pohárka száraz BB pezsgőt.
A végén bementünk a szereplőkhöz, hogy gratuláljak Szakcsinak a játékáért és a 70-ik születésnapjára. Leteszteltem a memóriáját egy 25 évvel korábbi közös történettel és megígértük, hogy elmegyünk majd a Jazz klubba őt meghallgatni.

Hazafelé gyalog mentünk a Körúton, az Andrássy úton és a Váci utcában, hogy lássuk a karácsonyi díszítésű Budapestet.

Még a lefekvés előtt egy unicum és bekapcsoltam a dömsödi fűtést.

KÖZHELY Karácsony

Reggel csak annyira ébredtem fel, hogy Áronnak elmondjam, hogy az odakészített 1000.- forintnak mi a küldetése. 600.- forintot adjon meg a Budaörsi Tenisz Centrumban Etának, amit a múlt szerdán volt kedves kölcsönadni a kiegészítő buszbérletre és a maradék 400.- forintból vegyen egy nagy melegszendvicset, hogy ne éhezzen egész nap.

Délelőttre azt terveztem, hogy befejezem a bejárati ajtó mögötti hiányzó padlólap leragasztását. Ez nem túl nagy munka, de el kell kezdeni. Egy görög filozófus egyszer azt találta mondani, hogy: "Ha egy munkához hozzákezdesz, akkor már a felével készen is vagy."

Délelőtt átvettünk egy angol tesztet. Meg voltam elégedve az eredménnyel.

Möci megsütötte a KÖZHELY karácsonyra szánt almás pitét és becsomagolta a Katie-nek és Borinak szánt karácsonyi ajándékokat.

S. Fruzsina négy előtt érkezett és kérdezte is, hogy nem okoz-e ezzel nekem problémát.

Amikor Áron hazajött, akkor felkínáltuk neki, hogy elvisszük a KÖZHELY karácsonyra, de ő inkább otthon maradt, hogy befejezze a házi feladatait.

Emőke is arra való hivatkozással nem csatlakozott hozzánk, hogy készül a pénteki vizsgáira, de szerintem mind a két gyerek abban spekulált, hogy amint kitesszük a lábunkat lemennek Mannával a kutyafuttatóra sétálni egyet.

Végre rászántam magam, hogy felhívjam Adrit, mert már nagyon meg voltam ijedve, hogy valami visszafordíthatatlan baj lesz a metsző fogaimmal. Adri azt tanácsolta, hogy naponta öblögessek kétszer Listerine-nel és január 8. után jelenjek meg a rendelésén.

Mi szinte az utolsó pillanatban ültünk fel a 153-as buszra. Egy hajszálnyit még így is késve érkeztünk a karácsonyi ünnepségre. Katie annyira megörült nekünk, hogy mind a kettőnkre kiosztott néhány puszit. A műsor a szokásos volt. Utána a sok terülj terülj asztalkáról szemezgettük a finomságokat. Legnagyobb sikere Zsuzsa francia salátájának és Möci almás pitéjének volt.

Átadtuk Katienek a Möci egyik bekeretezett rajzát, mint karácsonyi ajándékot. Katie teljesen meg volt hatódva. Borinak is vittünk egy plüss macit ajándékba, mert úgy gondoltuk, hogy ő nagyon ki van éhezve egy kis szeretetre. Csodálkozott is, mert még a szüleitől se szokott ajándékot kapni.

Manna beszámolt róla, hogy milyen sikeres az otthoni kefir gyártása, még laktóz mentes tejből is sikerült neki finom kefirt készítenie. Elhoztunk onnan egy angol- és egy német-nyelvű ingyen elvihető könyvet, aminek Csabi és Áron választásunk szerint örülni fognak.

Karácsonyi műsor

A nap azzal kezdődött, hogy Áron nem csupán egyedül kelt fel, de anélkül, hogy ezt nekünk előre jelezte volna becsomagolt magának egy teljes ünneplőt (fehér inget, fekete hosszúnadrágot) és az egészről csak úgy értesültünk, hogy reggel amikor bejött elbúcsúzni, akkor kért tőlem egy nyakkendőt és csak azért nem kellett felkelnem, hogy megtanítsam, miként kell azt megkötni, mert már eleve meg volt kötve. Mondjuk a teljes ünneplőből hiányzott a fekete cipő, mert a tornacipőt Áron elegendőnek találta az ünnephez.

Leszaladtam friss kenyérért és amíg a reggeli készült, addig lefejtettem a kefir termelődést. Reggeli után még itthon, rendezgettem a dolgaimat, de valójában korán indultam el a városba.

K. Viktor felhívott, hogy van-e kedvünk csütörtökön este meghallgatni egy adventi jazz koncertet. Ha igen, akkor fáradjak be a két jegyért a CitiBankba.

Délelőtt autóba ültem, mivel több dolgom is akadt egy viszonylag szűk körzetben.

Legelőször az ÖMV Pik-Pack ponton érdeklődtem, hogy megjött-e Áron Legója. Felvilágosítottak, hogy addig ne is érdeklődjek, amíg nem kapok email értesítést.

Az MTT-be csak azért ugrottam be néhány percre, hogy egy-két kollégámnak boldog  karácsonyi ünnepeket kívánjak. Ha már amúgy is ott voltam, megkaptam az áztatni való bélyegeket.

Kicseréltettem a 10 Wattos LED-es lámpát, mert szerintem hiába volt ráírva, hogy "meleg fehér", valaki elcserélhette a benne  lévő izzót egy "hideg fehér" fényűre.

A Gyogyóra már készültem. Andreának becsomagoltam egy adag kefir gombát mély-hűtve. Már a kezelés előtt odaadtam, részletesen elmondva a használati utasítást.

Beugrottam a Citibankba a nekünk félretett két jegyért.

Kedden elmaradt a német gyakorlás, mert mind a három fiú részt vett a Táltos utcai templomban a karácsonyi iskolai műsorban.

Délután csak öt órakor értem haza. Möci neheztelt, hogy ilyen későn jöttem, mert 1/4 6-ra már ott kellett volna lennünk a Táltos utcai templomban. A templom dugig megtelt. Mi főleg arra figyeltünk, hogy Áron mikor fog szerepelni az énekkarral. Amikor kivonultak a színpadra, Áron olyan komoly volt, mintha csak tőle függne az egész esti előadás sikere. Nekünk nagyon tetszett az egész ünnepség.

Utána Áront Andrisék (Möci húga) vitték el a buszmegállóig, ahonnan Áron tovább hajtottunk S. Laciék fele.

Laciéknál nem volt nagy trakta, csak éppen hogy valami ropogtatni való sült a sütőben. Möci vörösbort kortyolgatott hozzá Fruzsinával és közben elkezdődött a brain storming. Laciék érezhetően odafigyeltek a tanácsainkra, hiszen ezért hívtak ma estére, hogy megbeszéljük a vállalkozásukkal kapcsolatos problémákat.

Mire hazaértünk Áron már javában aludt. Én még bekaptam egy unicumot, azután mi is lefeküdtünk.

Excel

Csak a fél tudatommal követtem, hogy Áron időben elindult.

Amikor Möci kezdte elkészíteni a reggelit és közben leszűrte a tegnapi kefir termést, gyorsan leszaladtam friss tejért, hogy azonnal kezdődhessen az új adag beoltása.

Reggeli után kezdődhetett az Excel tanfolyam. A kezdést ahhoz a feltételhez kötöttem, hogy Möci felhívja az illetékeseket, hogy mi lett az eredménye a korábbi.

Belevágtunk az Excelbe. Möci egy darabig  jegyzetelt, majd úgy döntött, hogy ezek olyan kézenfekvő dolgok, hogy akár fejben is megjegyzi. Mondtam neki, hogy valóban nem bonyolultak, de a jegyzetelés azért lenne hasznos, mert később, amikor már túl sok lesz az információ, akkor jó lenne visszalapozni a jegyzetetekre.

Emőke átjött és áthozta Mannát is. Ebédre megettünk két tányér kocsonyát.

Fruzsina felhívott, hogy megbetegedett, ezért ma délután nem tud jönni matek gyakorlásra. Nekünk nem is volt nagy baj, mert sok lemaradásom volt.

Nagyival kocsonyáztunk

Áron még nyolc előtt kelt, én meg egy kicsivel nyolc után. Áron rögtön megtámadta a számítógépet, én pedig elrámoltam a tegnapi bélyegezés maradékát a fenti asztalról.

Jó későn reggeliztünk. Volt abban lágy-tojás, Áronnak rántotta, tej, tejeskávé.
Áron játszott is, meg tanulgatott is.


Ami alatt én Gabikáéknál voltam jött Miskolczi úr és meghozta a méretre szabott csempéket, de sajnos a nekik előkészített lazac darabokat Áron elfelejtette oda adni. Talán jobb is, mert a lazac még nem volt előkészítve. Gyorsan meg is csináltam és készítettem belőle két pakkot. Az egyiket a családnak, a másikat a macskájuknak.

Ebédre megettük a körömpörkölt második felét a töltött uborkával.

Elhatároztuk, hogy délután korán fogunk elindulni és meghívjuk a Nóra nagyit is a kora esti kocsonya vacsorára.

Gondosan és akkurátosan kezdtünk el csomagolni. Még gyorsan elgurultunk Miskolcziékhoz és elvittük nekik a lazac csomagokat.

Möci telefonon kiadta az utasításokat, hogy útközben miket vásároljunk. (kenyeret és vöröshagymát). Áron megtoldotta a vásárlást néhány almás pitével, mondván, hogy ő úgysem szereti a kocsonyát.

Nóra nagyit felhívtuk, hogy ha tud, akkor 5:00-re jelenjen meg a vacsora helyszínén. Örült a meghívásnak és jelentette, hogy ott lesz.

Néhány perccel 5 után mi is megérkeztünk. Mindent kipakoltunk és kezdődhetett a kocsonyázkodás. Unicummal kezdtünk és a kocsonya után sörrel fejeztük be a vacsorát. Nagyi nagyon jól érezte magát és szokása szerint megint elmesélt néhány történetet, amit már többször hallottunk. Ez benne van a pakliban. Möci szerint én már most többször mesélem el ugyanazt a történetet. Neki nincs egyéb dolga, mint húzogatni a strigulákat és mindannyiszor csodálkozni, vagy ha humoros a történet, akkor nevetni.

Möci és Áron együtt kisérték le a Nagyit a buszvégállomáshoz. Utána még megnéztük azX-Faktor döntőjét és lefeküdtünk.

Kettesben Áronnal

Elég későn ébredtünk. Kilenc óra is elmúlt mire kiértünk a piacra. Gyorsan bevásároltunk (szalonna, kolbász és tojás). Lacinál vettünk egy üveg csalamádét is. Utána még kivittük a padlólapot Miskolczi úrhoz, hogy vágja le nekünk, mert ez még hiányzott az ajtó küszöbnél. Ő ugyan nem volt otthon, de holnapra biztosan levágja. M. Marikának megígértem, hogy holnap viszünk át neki egy lazac gerincet. A vasudvar volt a következő állomás, de nekik meg nem volt 80 cm-es flex csövük, majd csak január közepén lesz. Nem probléma, mert a szivattyú bekötése még jövő márciusig ráér.

Hazajövet közösen készítettük a reggelit, amivel sietnünk kellett, mert 10:30-ra volt Áronnak időpontja a fodrász Anettnél. A rántottát Áron irányításával kellett készítenem. Áron azt mondta, hogy nagyon éhes, főzzem meg a virslit is. Mire jóllaktunk, már indulhattunk is a fodrászatba.

Amíg Áron haját nyírták, addig én elsétáltam a Barkácsboltba egy Ezermesterért és még egy kicsit odébb a villanyszerelési üzletbe, ahol vettem két darab tölthető AAA-s elemet. Anett 20 perc alatt végzett a fiúval és nem is kért sokat a karácsonyi frizurájáért.

Itthon Megnéztem a villanyórát. Most már nagyon keveset termel a napelem, de még azért termel. Áront letúrtam a számítógép elől és rábeszéltem, hogy üljön le átnézni a leckéit.

Ebédre megmelegítettem a tegnap készült köröm-pörköltöt. Mindenünk ragadt a cupákoktól.

Kiteregettem a leáztatott bélyegeket.

Délután még rá tudtam venni Áront, hogy egy kicsit foglalkozzon az iskolai dolgaival, de arra már nem, hogy ketten együtt nézzük át a házi feladatait.

A lepréselt bélyegeket betettem az előrendező borítékokba. Készült még  néhány bündli is.

Möci hiányát csak telefonon keresztül tudtuk pótolni. Megeskettük, hogy mire vasárnap délután hazamegyünk legyen kész a kocsonya.

Este megnéztük a X-Faktor elődöntőjét és közben hideg vacsorával oltottuk az éhségünket.

Judit meghozta a karácsonfa díszeket

Az este, illetve éjjel olyan sokáig dumáltunk, hogy reggel még arra se ébredtem fel, hogy Áron elment az iskolába. Möci megnyugtatott, hogy Áron időben és rendben elindult.

Lementem  a CBA-ba reggelinek valóért és egyben elkötöttem egy bevásárló kosarat, hogy a súlyos gázpalackokat vissza tudjam tenni az autó csomagtartójába.

Amíg Möci a reggelit készítette, addig én lefejtettem a kefir termést és beindítottam az új oltani valót.

Nóra nagyival megbeszéltem, hogy a nevében mit vegyünk Áronnak karácsonyra.

10 órakor megjött Pacher Judit és Sz. Ági. Hozták a piacra érett karácsonyfa díszeket, amiket eladásra gyártott és mi megígértük, hogy megpróbálunk ebben segíteni. Sokat dumáltunk és nevetgéltünk.

Möcivel lementünk átvenni a kedvezményes karácsonyfánkat. Vehettünk volna többet is á 500.- forintért, de nem tettük. Otthon rögtön nekiláttam befaragni a karácsonyfa talpba és a kész fát egyelőre kiettem az erkélyre.

Amikorra  Áron hazaért a suliból, már minden elő volt készítve az indulásra. Möcivel visszatettük a gázpalackokat az autóba és szomorú búcsút vettünk Möcitől, mert ő nem tud velünk jönni, neki a hétvégén itt van dolga Budapesten.

Az első állomás a TESCO volt. Vettünk néhány dolgot (egy hatos ásványvíz, unicum - mivel akciós - három lazacgerinc, leves zöldség és piperecuccok) Onnan átmentünk Budaörs főútjára és megvettük a 10 W-os LED izzót a konyha világításához. Innen már irány Dömsöd. Szigethalmon vettünk egy fél grillcsirkét és egy kis vödör káposztával töltött uborkát. Még megálltunk a bureknél kenyérért, de onnan már egyenesen  a kis házikónk felé.

Amikor megérkeztünk a bázisra, kipakoltunk, beküldtem egy unicumot és elkezdtünk vacsorázni.

Elküldtem az érdeklődőnek az Ariston kazán széria számát. Áron még az ágyban olvasgatta a blogkönyvet. Már 2008 júniusánál tart. Felolvasott belőle részleteket és érdekes, hogy akkor még úgy hívtam a blogban, hogy "Áronka".

ünnepélyes brushup

Ma már frissebben ébredtem. Áron is pontosan indult és nem sokkal utána már lementem reggelihez tarjáért és a kefirhez tejért.

Amíg Möci a reggelit készítette elintéztem a kefir leszűrését és az új kefir beoltását a kefirgombával. Minden nap leloptam egy kicsit a kefirgomba szaporulatból, hogy délután tudjak vinni az angol tanárnőmnek (őt is Mannának hívják) egy adag termelésre használható kefir gombát.

Először  a CBA-ba mentem reggeli alapanyagokért, majd a Postára egy biztosítással egybekötött takarékjegy lejárta miatt. Kicsit össze is kaptam a póstás kisasszonnyal, mivel a az akció neve éppen "Hozamfix" volt, de időközben megjelent a kamatadó és az EHO-ról szóló rendelet ezért ezt "visszamenőleg"!!! levonták a hozamból.

Reggeli után elindultam a CITIBank-ba, mert Möci a megnövekedett banki jutalékok miatt kérte, hogy nézzem meg, milyen lehetőségei vannak átmenni a CitiBankba.

Délelőtt tartottunk egy kis közös angol tanulást, beleértve a készülődést a délutáni brushupra..

Felhívtam Zoli bácsit, hogy bemehetek-e  hozzá, ezt-azt megbeszélni az iskolába. Rögtön be is mentem hozzá. Érdeklődtem, hogy van a trónörökös, aki immáron egy éves.

Hazafele benéztem a közeli Barkácsboltba és megvettem a konyhai világítás szereléséhez szükséges anyagokat. A barkácsbolt mellett találtam egy SZERVIZ cégtáblájú kócerájt. Bementem . Hát az maga a csoda volt amit ott láttam. A tulajdonos ugyanis miközben elvállal mindenféle villamossági javításokat, műgyűjtő is. Körülbelül olyan mint Gerhard, a nürnbergi barátom, azzal a különbséggel, hogy amíg Gerhard az egész gyűjteményét valahol elzárva tárolja, addig ez az úr az üzletében csoportosítva, szépen felsorakoztatva tartja, hogy azt minden betérő jól láthassa.

Majdnem együtt mentünk a Brushupra, de Möci hiába sürgetett, én még megittam a kávémat. Le is késtem a14:23-as 153-as buszt, amivel még időben be szoktunk érni a brushupra. Möci már bent ült, amikor sok elnézést kérve késve megérkeztem. Nagyon hangulatos másfél óra volt. Mindenki ünnepelt. Sokan hoztak finom nasikat. A mi kis csoportunk közösen megajándékozta Mannát. Az én karácsonyi ajándékom egy adag mélyhűtött kefir gomba volt.

Hazafele megálltunk a Zöldségesnél és vételeztünk az esti gyümölcssalátához még használható gyümölcsöket (banánt, szilvát) és még gombát is.

Möci nagyon finom gomba pörköltöt készített főtt tésztával, amihez persze leküldött a CBA-ba tejfölért.

Amíg a vacsora készült, hozzákezdtem konyhai világítás rekonstrukciójához  és valamennyire sikerült is azt
ideiglenesen életre keltenem. Az 5,5W-os LED fényereje nem lett elegendő, de átmenetileg jobb mint a semmi.

Közben Csabi lejött az autókulcsáért és papírjaiért, mert este fontos randevúja volt. A gázpalackokat újfent fel kellett hoznia, de ez alkalommal nem a közös tárolóba, hanem az erkélyre tette azokat.

Amikor már tálaltunk, Áron átment Emőkéért és így négyen ültünk le vacsorázni. Möci még egy kis rozét is
szervírozott a gombapörkölt mellé. Áron még próbálkozott néhány kártyatrükkel, mert most a bűvészkedés az új hobbija.

Vacsi után már csak a blog írásával foglaltam le magam, azután lefeküdtünk.

ENERGIAKLUB

Reggel Áron nagy kapkodással indult az iskolába.

Lementem a CBA-ba, hogy vegyek reggelinek valót, de főleg két liter friss tejet, hogy elindítsam az új adag kefirt a maga útjára. Az előző napi egy kicsit túl érettre sikeredett, mivel a 24 óra helyett 36 órát erjedt az ablakban, de azért a reggelihez megittuk. Úgy döntöttünk, hogy ezentúl reggelenként lesz a váltás, mert ha akkor derül ki, hogy nincs itthon tej, akkor azon könnyen tudunk segíteni.

Kényelmesen megreggeliztünk és a kütyü csak 9 óra előtt tíz perccel szólt, hogy nekem ma ENERGIAKLUB konferenciára van meghívásom, ami hivatalosan 9:00-kor kezdődik.

Na erre én is elkezdtem kapkodni. Szerencsémre a konferencia érdemi része még nem kezdődött el, amikorra odaértem. Csupán a hivatalos reggeliről maradtam le. Sorban következtek a jobbnál jobb szakmai előadások, amiket utána az ugyancsak érdekes hozzászólások követtek. Azért is örülök annak, hogy bizonyos, engemet is érdeklő konferenciákra meghívást kapok, mert ez valószínűleg ébren tartja az érdeklődésemet, miközben fékezi a korosodással járó agyi eltompulást. A tengernyi új információn felül sok új ötlet megszületését segíti elő.Nem titkolom, hogy az is jó érzés, hogy mennyire tartják fontosnak a véleményem, ami a hozzászólásaimban fejeződik ki. Hiába volt ebédszünet, kávészünet, 16:00 órára, mire vége lett a konferenciának eléggé elfáradtam.

Miközben elindultam Áronért Budaörsre, megpróbáltam mindenkit visszahívni, akik napközben, amikor a konferencia miatt teljesen le volt halkítva a telefonom, kerestek. A hívásoknak majdnem felét sikerült is elérnem.

Már a Budaörsi úton a 139-esen ültem, amikor rájöttem, hogy nem tudok ötre odaérni e teniszre, ezért inkább felhívtam Cs. Etát, hogy mondja meg Áronnak, hogy egyedül induljon el haza és adjon neki 600.- forintot, hogy a buszbérlet kiegészítőjét meg tudja venni.

Jómagam inkább felkanyarodtam a Gazdagréti tér felé, mert fél hatkor viszont kezdődött a matek korrepetáló órám S. Fruzsinával.

Otthon még megválaszoltam néhány aznap érkezett emailt és bekaptam egy pár falatot, mire megjött Fruzsina.

Igyekeztem úgy koncentrálni, hogy ne vegye észre, hogy ma nehéz napom volt. Közben Áron sikeresen hazaért.

Möci is észrevette rajtam, hogy elfáradtam és ehhez alkalmazkodva kényeztetett.

Finito

Reggel asszisztáltam Áron iskolába indulásához.

Lassan megreggeliztem és indultam a Costa Coffee-ba egy megbeszélésre, amiről azt sem tudtam, hogy miről lesz benne szó és eddig még sose láttam az illetőt, akivel lesz a megbeszélésem.

Kicsit titkolózással kezdett hozzá, de elég hamar rájöttem, hogy egy újabb online értékesítési feladattal állok szemben, aminek egyelőre csak nagy körvonalaiban ismerem a termékét. Csütörtökre

Möci még azelőtt, hogy a fiúk megérkeztek volna a német gyakorlásra, megjött és bejelentette, hogy mindent köszön, ebben a két évben, amit együtt töltöttünk, de nincs tovább. Úgy érzi, hogy a kapcsolatunk nem abban az irányban fejlődik, amelyikben ő elképzelte. Finito és mint aki jól végezte a dolgát rögtön fel is ment.

Közben hazaért Áron és a fiúk is megjöttek. A német gyakorlás viszonylag jjól ment. A szódolgozatra készültünk és reméltem, hogy holnap élesben is ugyanilyen jól fog menni.

Laci jött a fiúkért és hozott nekünk ajándékba egy karika saját készítésű lila-hagymás sajtot.

Áront felküldtem a sajttal, azzal, hogy Möci ossza szét úgy, hogy mindenkinek (Csabi, Emőke, Áron és nekünk is) jusson belőle. Közben telefonált Tamás, hogy kb. fél hétre tud jönni értünk.

Mire felmentem Möciért nagyon kicsípte magát és együtt indultunk Laciékhoz. Úgy szólt a meghívás, hogy egy trakta mentes este lesz, amikor is filmet fogunk nézni. A trakta mentesség nem volt igaz, mert Fruzsi nagyon finom pizzát sütött, amit a magam részéről, a délutáni lelki megrázkódtatásaimra hivatkozva pálinkával és vörös borral locsoltam.

A film, amit megnéztünk "Berlin fölött az ég", amiről tudtam, hogy díjakat nyert művész film, amit a Berlini Fal lebontása előtt készítettek és én szívesen megértettem volna, de nekem ez nem sikerült. Ettől függetlenül Laciéknál jól éreztük magunkat és mire hazaértünk Áron már javában aludt.

Este nem tudtam beoltatni az új adag kefirt, mert nem volt itthon tej, ezért azt reggelre halasztottam.

Próbálom legyőzni a rendetlenségem

Áronnal majdnem egy időben ébredtünk. Ő az  iskolába készült, én pedig Dömsödre. Ugyanis Kati prezentációját valószínűleg ott felejtettem Dömsödön és megígértem neki , hogy csütörtökre behozom a brushup-ra.
Gyorsan készítettem egy falat reggelit és még Áront is próbáltam rábeszélni, hogy egyen egy falatot belőle és igyon egy kortyot a kaukázusi kefirből.
Szerintem időben el is indultam. Azt gondoltam, hogy nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha nem autóval megyek, hanem ugyanúgy, mint a többi 6-8 millió tömegközlekedéssel és volánbusz járattal. Ez nem csupán annyit jelentett, hogy a 3000.- forintnyi üzemanyagot tudom megtakarítani egy időskori ingyen jeggyel,  hanem azt is, hogy útközben tudok olvasni és készülni a délutáni matek korrepetálásra.

A népligeti autóbusz végállomás az átalakítás után kulturált és európai. Könnyen megtaláltam a 9:05-kor induló gyorsjáratot, ami egy óránál rövidebb idő alatt ért Dömsödre. A házig séta közben vettem egy kis kenyeret és tarját, hogy az éhséggel se kelljen megküzdenem.

A Kati prezentációját nem találtam meg, de legalább Áron szemüvegét igen, amiről persze hallgat. Miután a vissza Budapestre autóbusz csak 12 óra után indul, bekapcsoltam a fűtést, sőt az inverteres klíma fűtés üzemét is. Bekaptam három kupica páleszt és készítettem egy ham and eggs-et. A mosogatógépet Möci utasítása szerint kinyitottam. Felmentem a bélyegezőbe és megnéztem a leveleimet. A blogbejegyzést igyekeztem pótolni.

A 12:57-es busszal indultam vissza és a buszon megint kényelmesen tudtam készülni. Mielőtt hazamentem beugrottam még két liter 2,8-as tejért, nehogy az esti kefir gyártás tejhiány miatt elmaradjon.

D. Kati hívott skype-on, hogy segítsek neki az új okos telefonja és a számítógép közötti kapcsolat létrehozásában. Elkezdtük közösen létrehozni a Google accountját, de közben csöngetett az új matek-fizika tanítvány és ezt félbe kellett hagyni, de meghagytam, hogy majd innen folytatjuk.

S. Fruzsina pontosan, sőt egy pár perccel korábban érkezett a korrepetálásra. Már az első alkalommal kiderült, hogy nem buta, csak egy kicsit elhanyagolta a hatványozás, a logaritmus és az exponenciális fejezetek tanulmányozását. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálnom vele a hangot és remélem, hogy lesz látszatja is a foglalkozásainknak, mint ahogyan a Bence öccsével is megvolt az eredménye a korrepetálásnak.

Óra után még egyszer nekifutottam Kati prezentációja keresésének. Nagyon bosszantott, hogy ennyire rendetlen vagyok. Amikor végre nagy nehezen megtaláltam, elhatároztam, hogy azzal fogom kárpótolni, hogy a kéziratát gépbe teszem és kinyomtatva is átadom.

Közben hívott P. Zoltán, akit személyesen nem ismerek és kért egy személyes találkozót, mert jókat hallott rólam és szeretne bevonni a vállalkozásába. Többet nem mondott, csak megbeszéltünk egy holnap délelőtti találkozót.

Katie átküldte a csütörtöki brushup anyagát, hogy ha időm engedi, akkor korrektúrázzam. Gyorsan elvégeztem a javításokat és visszaküldtem a javított anyagot.

Möcivel és Áronnal egyáltalán nem tudtam ma foglalkozni. Möci azt mondta, hogy nem tehetek róla, hogy ennyire kapós vagyok. Szerintem az emberek jobb véleménnyel vannak rólam, mint amennyire én vélekedem magamról.

Sütőtök

Az elhúzódó élménybeszámoló miatt csak későn keltünk fel. Reggelire a tegnap sült pizzát és a saját készítésű kaukázusi kefirt ettük. Áron megjegyezte, hogy ennek a kefirnek az íze lassan jobb mint a boltban kaphatóé.

Möci lement a templomba, mi pedig leültünk a számítógép elé.

11-kor jött Emőke és hívta Áront, hogy vigyék le a Mannát a kutyafuttatóra.

Délutánra megbeszéltem Möcivel és természetesen Nóra nagyival is, hogy átmegyünk hozzá, egy rövid látogatásra. Nagyi azt kérte, hogy, ha már megyünk, akkor vigyünk egy kis sült tököt is.

Möci leirányított a CBA-ba, ahol sikerült egy nagyobbacska tököt vennem. Rögtön felvágtam, kipucoltam és betettem a sütőbe. Möci letakarta egy alufóliával, hogy gyorsabban puhuljon. A tökmagokat kimostam a beléből és egy külön tepsiben tettem a sülő tök alá.

Egy röpke óra alatt megsült a tök és már indulhattunk is a Nóra nagyihoz. Elvittük a sült tök nagy részét, de azért hagytunk otthon Emőkének és a Csabinak is. Nagyi nagyon örült a töknek és miután mind a négyen ettünk egy darabot, neki még maradt egy, amit a hűtőben félre tud tenni ínségesebb napokra.

Hazatérve Möci hozott le egy kis kenyeret, hogy az ebédre elmaradt levest megmelegítve megegyem  és végre szabadott innom egy pohárka vörösbort. Áron bepakolta a táskáját és lefeküdt aludni. Möci felment én pdig megkóstoltam a megpirított tökmagot és leülhettem a TV elé. Megnéztem egy nagyon szomorú, lehangoló Clint Eastwood filmet.

Áron elment Bécsbe

Nagyon rosszul aludtam. Folyton megnéztem az időt, valószínűleg attól szorongtam, hogy Áronnal lekéssük a reggeli találkozót. Természetesen már előbb felébredtem, minthogy az ébresztő megszólalt volna. Áron még nálam is jobban izgult. Este nem tudott elaludni, éjjel felébredt és bejött hozzánk, reggel pedig már ötkor felkelt és teljesen felöltözve leült a számítógép elé.

Odakint olyan zord volt az idő, hogy úgy döntöttem, azért megyünk autóval, hogy ne kelljen ott lent a Sasadi úti buszmegállónál a szélben fagyoskodnunk. Tegnap azt mondták, hogy kb. 6:15-re lesznek ott, de én biztos voltam abban, hogy lesz abból 6:30 is, mivel az iskolából is csak 6:10-kor van  a találkozó.

Nem sokkal 6 óra után parkoltunk be a CBA mellé. Áron nagyon be volt sózva és minden ott megálló fehér autóbusznak megszólította a vezetőjét, sőt egy alkalommal egy elsuhanó buszban látni vélte Éva nénit is.

Végre 6:35-kor megállt a mi buszunk és Áront név szerint kérték felszállni.
Addigra Áron már azt sem vette észre, hogy adtam neki egy puszit és jó utat kívántam.

Nekem sem volt egyszerű megélni, hogy a fiam már olyan nagy, hogy nélkülem megy külföldre. Möci szerint ne aggódjak, ez egyre gyakrabban fog előfordulni, mint ahogy Norciék már annyira elmentek nélkülem külföldre, hogy valószínűleg vissza se jönnek. Möci szerint ezen ne sopánkodjak, hanem legyek erre büszke. Ili meg azt, mondja, hogy készítsem magam fel arra, hogy nemsokára máshova is egyedül fog járni.

Hazafele vettem a CBA-ban reggelinek valót és Emőt már csak akkor ébresztettem fel, amikor már készen volt a kaja. Baconbe csavart sült virsli volt mustárral, mellette lágy tojás és tejeskávé.

Később már nem mertem panaszkodni Möcinek, hogy mennyire hiányzik Áron. Elkezdtem kidolgozni a vázlatát annak, hogyan fogom elmagyarázni az exponenciális egyenletek megoldásait hétfőn délután a S. J. érettségire készülő lányának.

Möcinek fel kellett mennie, mert varrni csak ott tud, lent nincs varrógép, ezért inkább én is felmentem és ott folytattam a készülődést.

Délután Möci gyúrt két pizzára való tésztát, Az egyiket már korán megsütötte Csabinak, a másikat pedig lent sütöttük, amikor már vártuk Áront hazafelé. Amikor már jóval elmúlt nyolc óra, kezdtem aggódni, miért nem telefonál Áron, ahogy megbeszéltük, hogy most már Tatabányánál járnak hazafelé. Möci és Emőke nyugtatgattak, de amikor mát kilenc óra is elmúlt, nagyon ideges lettem és felhívtam (Zsarnai) Éva nénit, aki megnyugtatott, hogy már a 26-os km táblánál vannak és nemsokára beérnek a Sasadi úti buszmegállóhoz.

Gyorsan bepattantam az autóba és gurultam le a Sasadihoz. Már éppen parkoltam be a CBA mellé, amikor láttam a túloldalt megállni a fehér buszt. Áron kiszállt és egy pillanatra tétován nézett körül, de amint észrevett, hogy a túloldalról integettem, rohant fel a felüljáróra. Nagyon megörültem, hogy végre itthon van.

Már az autóban be nem állt a szája és csak hadarta az élményeit. ire hazaértünk, a pizza már kész lett, de csak mi ettük, ő meg csak mesélt-mesélt. Most éreztem először, hogy Áron már olyan érett nagy fiú, hogy nem unná, hanem élvezné, ha sorra el-el utaznánk Európa egy-egy meglátogatásra érdemes városába.

Elmondta azt is, hogy miként gazdálkodott a rábízott Eurókkal. Hozott mindenkinek ajándékot a meglátogatott csokoládégyárból és csak mesélt és úgy tűnt, sosem fog elállni a beszédfolyam. Amikor már későre járt, Emőke azt javasolta, menjünk aludni és majd holnap folytatod az élménybeszámolót.

Én még leszűrtem a kefir mai termését és bekészítettem az új adagot.

Áron mégis mehet Bécsbe

Áron reggelenként nagyon el tudja tötyörészni az időt. Van, hogy a zokni felhúzása hat percig tart. El sem tudom képzelni, hogy ilyenkor miről álmodozik. Minden esetre jó neki, hogy ennyire ki tud kapcsolódni ebből a rohanó világból.
Megint odaadtam neki a decemberi ebédpénzt. Nekem még maradt annyi, hogy leszaladjak vásárolni a reggelihez. Vettem tejet, sajtot, virslit és köménymagos cipót.

Feljöve egy bevásárló kocsit is hoztam magammal, hogy a két, megtöltött súlyos gázpalackot le tudjam vinni az autóba.

Amikor elkészült a reggeli Möci királynő is felkelt és elindított egy nagymosást

Reggeli közben megjegyeztem, hogy milyen érdekes, hogy Európa közepén a Benelux államokban, Svájcban hosszú évtizedek óta szinte alig voltak tüntetések, nem úgy mint Európa többi országaiban. Az élet ott, mintha nyugodtabb lenne és nincs annyi gyűlölködés.

Möci leült a konyhában angolt tanulni, én meg kivittem áramot az erkélyre és lecsiszoltam a pótlásra előkészített járólapok éleit. A negyedik lapot le kellett volna szabni, de ez nem sikerült, így a negyedik lapot le se tudtam fektetni. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az egész kijavítást egy szakemberre bízom? Most már mindegy, három le van ragasztva, a negyedikkel meg majd lesz valami.

Ancika (velünk szemben lakó szomszéd) Istvánon keresztül reklamált, hogy minek vannak itt a folyosón a gázpalackok? Nem teljesen értettem, hogy miért nem nekünk szólt közvetlenül, de nem is lényeges. Ha ez valóban zavarja őket, akkor azonnal levisszük az autóba. Fő a nyugalom és a békesség.

Möci sütőtök főzelékre tett sült bacon darabkákat és a tetejére reszelt sajtot szórt ebédre. Nagyon finom volt egy kis köményes kenyérrel.

Áron azzal az örömhírrel jött haza, hogy mégis tud menni a többiekkel holnap Bécsbe. Összeszedtük a rávaló pénzt. Áron lement a CBA-ba és vett zsömléket, felvágottat, sajtot és citromlevet. Készített magának szendvicseket. Közben telefonáltam Éva néninek (német tanárnő) és az utaztatásért felelős úrnak, hogy megoldható-e, hogy nekünk ne az iskolához kelljen mennünk olyan korán (6:15), hanem csak ide a Sasadi úti buszmegállóhoz. Minden klappolt, mi nem fél ötkor fogunk kelni, hanem csak 3/4 6-kor.
Este még levittük Mannát a kutyafuttatóra, mert holnap nem tudunk menni Dömsödre. Möcivel még sétáltunk egy bő félórát, de amikor már elkezdett fújni a jeges szél, akkor mi is hazajöttünk.

Este még megpróbáltunk megnézni egy Julia Roberts filmet DVD-ről, de Möci hamar bealudt, ezért én sem néztem végig.

vietnami étterem

Áron egy kicsit később indult el, de remélem, hogy nem fog elkésni. Kértem, hogy ma okvetlenül fizesse be az ebédet a suliban.

Szűkmarkú reggelit csaptam össze, a maradék kenyérből, néhány karika kolbászból és az utolsó tojásból.

Möci csaszatolt és rám bízta, hogy a négy hónapja halogatott függöny varrást végezzem el. A csipeszeit kellett visszavarrni, mert a  Manna egyszer leszakította.

Átvittem Kati néninek 5 inget vasalni. Szerintem egy kis munka már jót fog tenni a gyógyulásának.

Elkezdtem olvasni a Susan Howatch: The Heartbreaker c. könyvet. Fogalmam sincs róla, hogy jó könyv-e vagy sem, de arra biztosan jó lenne, hogy sok új angol szót megtanuljak. Az elhatározás lényege, hogy az ismeretlen szavakat kiírom egy szótárfüzetbe és megtanulom.

Möci nagyon finom tejfölös zöldbabot készített a maradék csirkeszárnyakhoz ebédre.

1/2 3 előtt nagy rohanással értük csak el a rendszeresen 14:23-kor induló 153-as buszt. Möci az egyik lábát a busz lépcsőjén tartotta, míg én oda nem érek. A buszvezető is csak mosolygott a megoldáson. Időben odaértünk a brushupra. Ott már mikulás hangulat fogadott minket. Amikor fél ötkor indultunk volna haza, előtte még kedvünk támadt megnézni azt a vietnami éttermet, amiről Fruzsina olyan sok jót mesélt.

Még az étteremből felhívtuk Emőkét, hasson oda, hogy Áron végre hozza rendbe a szobáját. Nemet mondott, ha mi szórakozni vagyunk, akkor most ők is szórakoznak. Éppen a Mannát keresik a kutyafuttatón, majd ők is felmennek és esznek egy tejfölös gombalevest vacsorára.

Csupa kellemes benyomás ért minket az étteremben. Az étterem, bár kicsi, de tiszta, a személyzet előzékeny, gyors és kedves. Az egy kis adag leves sok egzotikus zöldséggel és puhára főtt marhahússal olyan nagy adag volt, hogy ketten alig tudtuk megenni. Utána feleztünk egy rántott királyrákot és utána még egy sült banánt. Az egészért borravalóval együtt fizettünk volna 2500.- forintot, de a minket kiszolgáló fiú visszahozott belőle és elnézésünket kérte, de náluk az a szokás, hogy nem fogadnak el borravalót, inkább jöjjenek el máskor is - mondta udvariasan.

Egy kicsit elcsodálkoztunk, majd elköszöntünk.

Itthon volt egy kis vita azon, hogy miért nincsen még mindig rend a szobában. Möci azt mondta, addig ne legyen lefekvés, amíg Áron el nem rámol mindent a helyére. Ez nagyjából sikerült is.

Már lefeküdni készültünk, amikor Emőke átjött és mesélte Áronnal kapcsolatos történeteit.

A gázpalackok ide-oda utaznak

Korán, Áronnal együtt kellett kelnem, hogy az új buszbérletet megvegyük. Mire onnan visszaértem, Möci már felkelt és készítette a reggelit.

Már reggeli előtt vettem egy nagy lélegzetet és elkezdtem az új ajtó küszöbnél az összetört járólapok pótlását. Már előre látom, hogy ez nekem egy hosszadalmas sziszifuszi munka lesz. Lehet, hogy jobban tenném, ha ezzel egy burkoló szakembert bíznék meg, de azután úgy döntöttem, hogy erre még ráérek akkor is, amikor látom, hogy nem tudok kielégítő minőségben megbirkózni a feladattal.

Csabi jött az autó kulcsaiért és a forgalmiért. Kértem, hogy vagy hozza fel a csomagtartóból a kéz gázpalackot, vagy kösse ki azokat gurtnival, de maradhatnak is a csomagtartóban, ha nagyon óvatosan fog vezetni, nehogy belülről kihorpasszák a csomagtartó lemezét.
Csabi inkább felhozta és már indult is.

Délelőtt rendeztem az elmaradt ügyeimet.

Kikapcsolódásnak belefért egy online schnell (villám játszma)sakkparti is.

Délre Csabi visszahozta az autót és úgy ítélte meg, hogy sikeres volt az intejú, de végeredményt csak később fog kapni.

Ebéd gyanánt lementünk Möcivel a kis kínaiba és nagyon belakmároztunk.

Már jóval elmúlt négy óra, amikor elindultam Áronért a tenisz edzésére. Nóra nagyit nem is hívtam, mivel az utóbbi jó néhány alkalommal mindig elutasította az ötletet, hogy ő is jöjjön ki.

Amikor hazaértünk egy csomag fogadott minket a kilincsen. Bár nem volt benne névkártya, de mi tudtuk, hogy ez a mikulás csak az Ili lehetett.

Nekiálltam a csirkeszárnyak kirántásának. Áron nagyon örült, hogy ez lesz a vacsora.

lazacsült Laciéknál

Möci már hajnalban felment, én pedig annyira bealudtam, hogy csak 1/2 8 előtt pár perccel riadtam fel, remélve, hogy Áron nem aludt el. Megnéztem és megörültem a rendetlen szobájának, mert már nem volt itthon. Szerintem időben elindult.

Este én is túl sokáig nézegettem a frissen kapott angol nyelvű könyveket és valószínű, hogy azért aludtam el Áron indulását.

Reggeli után elhatároztam, hogy a végére járok a Fuji FinePix fényképezőgép problémájának. Egyben biztos voltam, hogy a család nem lehet egy használható fényképezőgép nélkül. A lehetséges megoldások között sok változat keringett a fejemben.

1. Megkeresem a fórumokban, hogy többen foglalkoznak-e ezzel a hibajelenséggel:"!CARD NOT INITIALIZED" és ha igen, akkor mit javasolnak.
2. Elviszem a gépet a szervizbe, hátha megéri megjavíttatni.
3. Begurulok és veszek egy új fényképezőgépet.

Szerencsére már az első lépés hozott sikert. Addig bóklásztam a fórumokban, mígnem egy fórumozó azt nem javasolta, hogy a memóriakártyát ne a számítógépen keresztül formázzam, hanem a gépben. Ettől a hiba és a hibajelzés elmúlt. Ennek azután annyira megörültem, hogy rögtön elláttam fotókkal a vaterára eladásra feltett cuccaimat.

Időben elindultam a gyogyóra. A gyógytornásznőnek panaszkodtam, hogy éjszaka még mindig lesugárzik a fájás a bal combomba. Mire huncutkodva megjegyezte, hogy meg kellene próbálnom ágyat váltani.

Tettem egy kört Budaörsön és vettem egy 1"-os külső/külső könyököt a szivattyúhoz. 80 cm-es külső/belső flex-et nem kaptam sehol, de előjegyeztettem.
Möci telefonált, hogy igyekezzek haza, mert elkészült az ebéd. Közben Áron hazaérkezett. Amikor kérdeztem, hogy ő mit ebédelt, akkor derült ki, hogy semmit, mert erre a hónapra ő nincs is befizetve. A német gyakorlás előtt gyorsan bekaptunk egy-egy tányér füstölt gerinccel ízesített tejfölös krumplilevest. 

Mire a fiúk is megérkeztek, mi már befejeztük az evést. A német gyakorlás olyan jól ment, hogy észre sem vettük, olyan gyorsan elrepült a másfél óra.

Áronnak ma lejárt a buszbérlete, ezért együtt lementünk, de mire lementünk a busz végállomásra a bérletpénztár már zárva volt. Megbeszéltük, hogy reggel korábban indulunk el és még akkor sem késő megvenni.

Áronnak átnéztem a füzeteit (Tájékoztató, leckefüzet) és a házi feladatát, és megbeszéltem vele, hogy ha mi elmegyünk, akkor 1/2 8-kor feküdjön le és 8-kor oltsa el a villanyt.

Áronnak nagyon tetszett, hogy a szülinapjára kapott karórával teljes-értékűen tudja a TV-t kapcsolgatni, csatornákat váltani és a hangerőt szabályozni.

Csabi felhívott, hogy holnap délelőtt elviheti-e az autót, mert a világ végére kell mennie egy állás interjúra. Mondtam, hogy mi nem tervezünk holnapra semmi olyan programot, amihez szükségünk lenne az autóra, vigye nyugodtan. 

Elkezdtem készülődni, de Möci azt mondta, hogy ő nem jön tömegközlekedéssel, mert hideg van. Mondtam, hogy akkor én lemondok arról, hogy Laciéknál alkoholizáljak és menjünk autóval. Nem sokkal később azt mondta, hogy neki egyáltalán nincs kedve jönni, inkább itthon marad. Én ezt nem tehettem meg, mert már megígértem Fruzsinának, hogy viszek sütésre előkészített lazacot és kértem, hogy ő pedig készítsen egy tejfölös, majonézes, citromos salátát hozzá.

Hét után nem sokkal érkeztem. E. Laci már ott volt. Fruzsival együtt sütöttük a halat. A saláta is finom lett volna, ha Fruzsi nem szaporította volna egy kis nem teljesen megfőtt tésztával. Laciék hiányolták Möcit és Fruzsi azt mondta, hogy ha nincs itt Möci, akkor szolidaritásból ő sem pálinkázik.

Eredetileg úgy volt, hogy letöltik a "Nagy füzet" c. filmet,de az nem sikerült. Laci begyújtott a kandallóba, vacsi után körülültük és úgy dumáltunk.  Korán indultam haza és nem sokkal 10 óra után már itthon voltam.

Möci, Emőke és Áron együtt néztek egy Julia Roberts filmet, ráadásul úgy, hogy angol gyakorlásnak magyar hanggal, de angol feliratozással.

Hazajövet még le kellett olvasnom a vízórákat, mert ma van a beadási határideje.

Möci már sürgetett, hogy későre jár és le kellene feküdnöm, de még a kaukázusi kefireket rendbe kellett tennem, (leszűrés, a kefirgombák lemosása és az új tejjel való feltöltés). 

Áron egyre nagyobb fiú és lassan felnőtt lesz

Áron már 7:05-kor elindult és mi csak azután keltünk. Az első dolgom az volt, hogy megnéztem megragadt-e rendesen a "7"-es az ajtón. Annyira megragadt, hogy a fölösleges kitüremkedett ragasztót alig tudtam lekaparni az ajtóról.

Möci készített egy finom reggelit, de ahhoz előbb le kellett szaladnom néhány dologért (Tej, köménymagos cipó, sajt).

Reggeli után először a postán intéztem el a pénzügyeimet, majd elindultam az autóvillamossági műhelybe Budaörsre megcsináltatni a bal első fényszórót és helyzetjelzőt. Onnan a gázcsere telepre mentem és mind a két gázpalackot feltöltettem. A 15 kg-ból csak 8 kg hiányzott.

Itthon kiteregettem az első adag nagymosást és betettem a második adagot.

Möcivel megbeszéltük, hogy délután elmegyünk a KÖZHELY-be a képeiért.

Egy darabig intéztem a kínai piaci ügyeket, majd gyorsan megebédeltem és már indulhattunk is. A 153-as buszon nagyon keményen kikérdeztem Möcitől az angol leckét. Annyira keményen, hogy amikor megérkeztünk a KÖZHELY-be, egy kicsit fellélegzett. Júlia nagyon segítőkész volt és még kaptunk is néhány angol nyelvű könyvet ajándékba.

Mire hazaértünk Áron már megérkezett az iskolából.

Egy párszor belekotyogtam a brushup-on kiosztott angol és magyar nyelvű anyagba. Mára nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy Katie előre elküldte a csütörtökön közzétenni tervezett anyagot korrektúrázásra. Gyorsan hozzá is láttam és az általam korrektúrázott változatot vissza is küldtem Katie-nek, azzal a záradékkal, hogy:

"I wish I knew English as good as you do Hungarian."

Möci szendvicseket és teát készített vacsorára.

Áron nagy nehezen beleegyezett, hogy megnézzem a házi feladatait. Nem csak a szülinapi tortán lévő gyertyák száma jelzi, hogy már 12 éves, hanem az is, hogy kezd kialakulni a felnőtt énje. Azt beszéltem meg Möcivel, hogy Áronnal szemben hangnemet fogok váltani. Nem azt fogom mondani, hogy: "Áron, légyszíves mutasd meg a házi feladatodat." hanem inkább úgy fogom megközelíteni a dolgot, hogy: "Áron, ha úgy gondolod, hogy neked hasznos lenne, ha én is megnézném a házi feladatodat, akkor szívesen szakítok rá időt."

Sikerült behajtanom a fürdőkádba és büszke volt rá, hogy a haját is megmosta.

Ezt a lefekvést és a villanyoltást is más alapokra kell helyezni. Nem szkanderből, ha nem oltod el, akkor majd én eloltom és ha újra meggyújtod, akkor kicsavarom a szobádban az összes villanykörtét, hanem valahogyan másképp, de ezt még ki kell találnunk.

Manna nélkül

Csak nyolc óra után keltünk. Mire lementem, hogy megírjam az elmaradt blogbejegyzéseimet, Áronnak szó szerint már csak a hűlt helyét találtam. Tegnap mondta is, hogy ő korán reggel kifog menni horgászni. Kicsit később lejött Möci készíteni valami harapni valót. Finom reggeli lett belőle. Amikor Áron visszaérkezett a horgászásból, már a reggeli vége fele jártunk, de neki is hagytunk egy jó nagy adagot. A dömsödi életünk szinte minden fázisában eszünkbe jut a Manna. Reggeli közben például megkérdeztem: "Manna kapott már enni?"

Möci kicsavarta a kezemből a notebookot, de nem is baj, mert amúgy is azt terveztem, hogy lefűrészelem a "7"-es ajtószámba beragasztott csavarok hátsó felét. Le is csiszoltam, most már készen áll a felragasztásra.

Nekiálltam elültetni a csicsókát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tavaszra ki fog-e kelni, mert ha megnő nagyra, akkor a földben nagyon sok csicsóka gumó lesz. Nem volt akkora felásott terület, hogy az egész mennyiséget elültethessem, ezért a megmaradt felét elajándékoztam Béniéknek.

A huzikából kiszedtem a két gázpalackot és betettem az autóba, hogy ha hirtelen el szeretnénk indulni valahova síelni, akkor ne legyen gondunk a fűtéssel, főzéssel és a hűtőszekrény üzemeltetésével.

Még délelőtt nekiugrottunk az étkezésre vásárolt csicsóka saláta elkészítéséhez  a grillcsirkéhez. Volt abban reszelt csicsóka és reszelt alma, kemény tojás, só, bors, kefir, majonéz, citrom és kapor és mindez összekeverve, nagyon finom lett.

A régi blog könyvet el fogom rejteni a Möci elől, mert nem tesz jót a kapcsolatunknak.

Elindulás előtt, még mélyhűtésre előkészítettem a lazacgerincet (só, bors, mustár és kapor). A felét betettük a mélyhűtőbe, a másik felét hazavisszük és kedd este elvisszük a Laciékhoz.

Korán indultunk haza, mert Áronnak még nincsen készen a leckéje, a suli táskája pedig otthon maradt. Amúgy pedig nem ég a baloldali tompítottam az autóban, ezért jó lenne, ha még világosban érnénk haza.

Mire Áron és Möci elkészültek az indulásra, addigra én mindent bepakoltam az autóba. Hazafele csak a Shell kútnál álltunk meg tankolni, mert volt -10 Ft/l utalványom.

Tamás hívott fel, hogy csináljak valamit a navigációjával, mert holnap indulna Belgrádba és az IGO-ja nem fogadja el az utcanevet. Áthozta és semmi perc alatt feltettem neki egy friss Szerbia és Magyarország térképet. Közben ittunk egy-egy pohár bozsolét, amit Tamás tulajdonképpen Möcinek hozott.

Mire Möci lejött, mi már végeztünk a kütyüvel. Az X Faktor alatt pedig Möci végzett a borral.

a szivattyú víztelenítése

Korán ébredtünk. Mindenki készült, hogy a rövidített hétvégét minél hamarabb Dömsödön tölthessük. Bekapcsoltam a fűtést, miközben tudtuk, hogy egy óra alatt nem lesz olyan meleg, mint amilyenhez szokva vagyunk. Összeszedetten készültünk, annál is inkább, mert délelőtt volt egy időpontunk a kiskunlacházi Gumipontnál a nyári gumi téli gumicserére és addig még a TESCO-ba is be kellett ugranunk.

Fél kilencre sikerült mindhármunknak beszállni az autóba. Azt egyikünk sem értette, hogy Emőke miért nem engedte Mannát, hogy velünk jöjjön Dömsödre.

A TESCO-ban megosztottuk a munkát. Áron vitte vissza a PET palackokat, mivel az az ő zsebpénzét növeli. Möci főleg a drogéria polcot támadta meg. Vettünk egy grillcsirkét is és már rohantunk is tovább.

3/4 10-re értünk a gumis műhely elé. Azonnal munkába vették az autónkat és így a téli gumi garnitúrával tíz óra után nem sokkal már a piacon voltunk. Kis szalonna, kolbász, két doboz tojás és már mehetünk a bázisra.  Útközben beszóltunk Laci bácsiéknak, hogy jöjjenek át megkóstolni a maradék tortát. Kipakolás után ráerősítettem a fűtésre az inverteres klímával.
Kajaként elővettük az otthonról hozott sajtos sonkás szendvicseket, be a mikróba és melegszendvicsként tejeskávéval azt tízóraiztuk.

Az első dolgom az otthoni bejárati ajtóra szánt réz 7-es számba a csavarok beragasztása volt. Utána kipakoltam a rendezni való bélyegeket és nagy elánnal elkezdtem ezeket a borítékjaiba rakni, illetve bündlizni. Napközben többször is észrevettük, hogy Manna nagyon hiányzik az életünkből.

A hideg ellenére ragyogóan sütött a nap, ezért elindultunk egy sétára. Áron felavatta a gumicsizmáját és holtágon bement a nádasba. Laci bácsiéknál beszóltunk, hogy a séta miatt csak egy óra múlva jöjjenek. Az egyik stégen gyönyörködtünk a kristálytiszta Dunában, amikor nagy loholással jött Rokkó minket köszönteni. Feri bácsi is jött utána. Megbeszéltük, hogy majd átjön és segít leszerelni a szivattyút. Most már kell vízteleníteni, mert nemsokára jönnek a fagyok. Hazavitte Rokkót és át is jött. Egyedül nem tudtam volna leszerelni, de a jövő héten befejezem a rendszer átalakítását és akkor már egyedül is menni fog.

Möci ebédre megmelegítette a füstölt gerinccel főzött tárkonyos, tejfölös zöldségleves maradékát és sütött egy tepsi pogácsát. A leves még mindig olyan finom volt, mint amikor készítette.

Megjött G. Laci és Judit. Áronnak is hoztak szülinapi ajándékot. Pálinkázgattunk, beszélgettünk és közben majszoltuk a pogácsákat.

Estefelé Áronnal összekaptunk, részben az új kártyajátéka bevezetésén, másrészt a matekban ez egyik szabályon. Möci szerint egyikünk se a megfelelő hangon vitatkozott a témáról.

Möci bekapcsolta a szaunát és finomat szaunáztunk. Az X Faktor, most, hogy egyre kevesebben vannak, kezd izgalmassá váni.

Utána Áron még elővette a régi blog könyvét és jókat mulatott a nyolc évvel ezelőtti bejegyzéseken.

Áron 12-ik szülinapja

Áronnak valószínűleg valami baja van, mert mire reggel elkezdtem volna sürgetni, hogy induljon már el, addigra Möci mondta, hogy ne izguljak, már elment.

Möci lediktálta, hogy miket kell még beszereznem. Reggeli után elindultam, hogy az esti szülinapi bulira minden meglegyen. A nagy bevásárlást, bár autóval, de mégis a közeli Spar-ban követtem el. Az áru felhozatal friss és minden kapható, de az árak sokkal magasabbak, mint a TESCO-ban.

Miután mindent megvettem, onnan először elmentem a barkácsboltba, majd a Márton Áron téri szerelvényboltba, hogy keressek egy sárgarézből készült "7"-es számot az új bejárati ajtónkra. Egyik helyen se volt, ezért kigurultam a Praktikerbe, ahol végül kaptam felcsavarozhatót. Mivel nem szeretném megfúrni az új ajtónkat, úgy döntöttem, hogy ugyanúgy bele fogok ragasztani két csavarfejet, mint azt a névtáblával is tettem és úgy fogom majd felragasztani az ajtóra.

Möci ebben a hónapban ma tölti az utolsó óráját a Hollywood nyelviskolában.

Áron időben hazaért és az a feladata, hogy a szobájában csináljon rendet.

Mind a hárman készültünk a bulira. Möci és én kentük a szendvicseket. Lett egy tányérra való vajas sonkás, egy másikon lazac krém és egy harmadikon vajas felvágottos.  Mindegyiket díszítettük még kemény tojás karikával, uborkával és paradicsommal.

Öt óra körül megjöttek a vendégek. Először Tomi érkezett, utána Olivér és Ábel, de Bálint megüzente, hogy egy picit  fog késni, mert fuvola órája van. Megjött nagyi is és később Emőke is. Nagyival először beherovkával kezdtünk.

Az ajándékok átadását  nagy ováció fogadta. Áron egyiknek jobban örült mint a másiknak, de legjobban a gumicsizmának, amit majd a nádasban tud leginkább használni.

Az egyes szendvicsek várható sikeréről Emőnek és Áronnak eltérő volt a véleménye, ezért azok fogadtatásáról fogadtak is. Végül Emő nyerte meg a fogadást, mert a szendvicsek között a lazackrémes lett a nyerő. Igazán nagy sikere volt még a kapros mustáros füstölt lazacnak, de a fő attrakció a diótorta volt.

A gyertya elfújása és a tortaevés után a gyerekek bevonultak, a Nóra nagyi pedig elkezdett doberdózni. Mi ugyanolyan lelkesen hallgattuk a moszkvai Hruscsov történetet, mint amikor legelőször mesélte. Nagyi különösen annak örült, hogy a gyerekek milyen felhőtlenül boldogok.

Áron már teljesen önállóan közlekedik

Áronnal együtt keltünk. Még egy utolsó emlékeztető: ne felejtsen el ma délután is menni a teniszre, mert ma van az utolsó alkalom, hogy az októberi hiányzását leedzhesse.

Lacika lemondta a mai megbeszélést.

Möci készített reggelit és odatett valamit főni sok zöldséggel és füstölt oldalassal, de rám bízta, hogy amíg ő a Hollywoodban angolozik, ügyeljek a főztjére.

Ma már sürgetett az idő, hogy a diótortát  feldaraboljam és megkenjem a csokoládé kenőccsel. Ahhoz képest, hogy nem én sütöttem, egészen jó lett.

Elhoztam a megrendelt 2GB-s CF kártyát a fényképezőgépbe, mert a régi kártya azt mondta, hogy inicializálási hiba. Ahogy hazaértem betettem a gépbe és a két rossz közül a kevésbé rossz volt. Nem a fényképezőgép, hanem a régi kártya volt a hibás.

Külön mentünk a brushup-ra, de mind a ketten odaértünk időben. Az óra bevezető része a Thanksgiving (Hálaadás) ünnepéről szólt. Katie kétféle süteményt is sütött. Az óra után siettünk haza, mert ez az első alkalom, hogy Áron nem csak a teniszre megy önállóan, hanem onnan Budaörsről is egyedül jön haza.

Hazaérve én még beugrottam a CBA-ba, hogy legyen friss tej a kefir gyártáshoz és ha már ott voltam, akkor vettem egy negyed kiló kacsamájat és egy fél kiló csirkeszárnyat, mert mind a kettő akciós volt. Beígértem a családnak, hogy sütök kövön baconba csavart kacsamájat, mert az mindig bejön.

Közben Áron is hazaérkezett. Möcinek annyira megtetszett a kacsamáj amit vettem, hogy leküldte Áront, hogy vegyen még egy fél kilót belőle, majd eltesszük a mélyhűtőbe. Ezen felül hozzon a salátához, jégsalátát, citromot és olíva bogyót.

Áthívtuk Emőkét is a vacsorához. Négy főre terítettünk. A kövön sült baconba csavart kacsamáj és hozzá készült saláta nagyon finom lett.

Áron kérte, hogy az egynapos iskolai bécsi kiránduláshoz adjak 5800.- forintot és 2 €urót.

A lefekvéssel, illetve a villanyoltással megint probléma volt.

A három fiú az etalon a német órán

Nem tudhatom, hogy Áron tegnap este mikor feküdt le, csak azt tudom, hogy ma reggel 3/4 7 helyett még 7 óra után 5 perccel is csak durmolt és amikor keltettem, akkor riadtan vette tudomásul az időt. Ha nem is időben, de kapkodva 1/4 8-kor indult el a suliba.

Möcivel átnéztük a beküldendő önéletrajzát. Néhány helyen apróbb javítást végeztünk rajta, azután elküldtük a XI. kerületi Önkormányzathoz.

Én elindultan az Örsre az ajándék kaukázusi kefir gombáért. Előtte felhívtam az MPL-t, hogy a Norci csomagját ne kézbesítsék 9 és 11 óra között, mert senki nem lesz itthon. Pontosan értem oda a megbeszélt időpontban, kefir gombáért.  Még rövid használati utasítást is kaptam hozzá. Hazafele vettem a CBA-ban a kefirhez előírt 2,8 %-os friss tejet és nagy kíváncsiság mellett  elindítottam az első adag erjesztését.

Kicsit foglalkoztam az új ajtóval. Kitisztítottam a négy  új padlólap helyét és ideiglenesen be is illesztettem azokat, beragasztottam a felső zárhoz is a beilagoló falemezkéket és leszedtem az öntapadó szalagokat a keret takarókról. Kívülről már egészen kulturáltan néz ki az új ajtó.

Délután elindultam Budaörsre, hogy Áronnal együtt jöjjünk haza a tenisz edzéséről.

Áron nagyon megörült a jövetelemnek. Együtt mentünk a Decathlon-ba, hogy közösen döntsük el milyen új iskolatáskát veszünk a nagyi nevében. Áron nagyon szerény volt és még csak véletlenül sem a legdrágábbat, hanem egy egyszerűbb Nike-t választotta. Még ott helyben lezavartunk egy pingpong meccset, amit ugyan csak egy hajszállal, de Áron nyert meg. Vettünk még egy palack üdítőt is azután átsétáltunk az Auchan-ba.

A séta közben Áron elmesélte, hogy a német órákon egy ideje Bálint, Olivér és Ő az etalon, a tanárnő állandóan őket hármukat dicséri. Nagy örömömre a 70 szavas szódolgozatért Áron ma is hozott németből egy ötöst. Nagyon büszke voltam Áronra (no meg egy kicsit magamra is, hogy mennyire használ a velük való foglalkozás) és úgy érzem, hogy most Áron egy kicsit rákapott a nyelvtanulásra és már alig várja, hogy otthon elkezdjünk angolul tanulni.

A németen kívül magyar irodalomból is hozott egy ötöst a Toldi felmondásáért és szemmel láthatóan örült annak, hogy én ennek örülök.

Közös megegyezéssel két nagyobbacska pizzát és hozzá reszelhető sajtot vettünk, no meg egy műanyag szűrőt, mert a kefir gyártás egyik szigorú előírása, hogy a kefirgomba nem érintkezhet fémmel.

Otthon azonnal betettük a két pizzát a sütőbe. Amikor már kezdett sülni, akkor mind a kettőt megszórtuk sajttal. Sajnos az egyiket asütő alsó lapjára tettem és nem kapcsoltam át, hogy csak felülről kapja a meleget. Ennek a pizzának a feneke meg is égett egy kicsit.

Áthívtuk Emőkét és négyen fogyasztottuk el a két pizzát.

A lefekvésnél volt egy kis vita, hogy Áron meddig olvashat és mikor kell végleg eloltani a villanyt.

Egyed Laci szüli napja

Reggel mind a ketten időben keltünk, de Áron valamivel elpepecselte az időt. 7:10 után szinte percenként kértem, hogy induljon, amitől mind a ketten egyre idegesebbek lettünk. Mikor már majdnem elindult, még kértem, hogy vigyen egy almát az útra. Végül 7:15-kor indult.

Reggeli után felhívtam Nóra nagyit, hogy vajon megkapta-e Áron szülinapi meghívóját, de még nem. Arra kért, hogy legyek a segítségére az ajándék megvásárlásában. Abban egyetértettünk, hogy amire Áron most vágyik (egy új iskolatáska és egy digitális karóra) azok közül a táskát mindenképpen vele együtt kellene kiválasztani.

Szerintem a táskák közül egy jó minőségűt kellene vennünk, viszont a karórából egy olyant, amiért nem nagy kár ha elveszti. A digitális (gagyi) karórát meg is rendeltem a GRANDO-tól. Mindent tud, még a TV-t és DVD-t távirányítani is és mindez kiszállítva csak 2690.- Ft. Tipikusan elvestésre való.

Dél körül elmentem a Márton Áron téri festékes boltba. Vettem egy kis vödör előre bekevert padlólap ragasztót a bejárati ajtónál összetört járólapok pótlására, leragasztására. Rögtön utána kipróbáltam a R. Tamás által már többször dicsért kifőzdét. Kértem egy milánóit sertés bordával. Minden: a mennyiség, az íz, a kiszolgálás kifogástalan volt.

Onnan már csak a gyogyó cuccaimért jöttem haza, mert indulnom kellett a fizioterápiára.

Délután egy jól sikerült német gyakorlás volt a fiúkkal. A módbeli segédigék múlt idejű alakjaival foglalkoztunk.

Áronnak megmelegítettem a vacsoráját és megbeszéltük vele, hogy mi elmegyünk S. Laciékhoz, de tanulja meg a Toldit, mert valószínűleg holnap fog belőle felelni, Emőke majd még este átjön és ki is kérdezi.

Fél hat után elindultunk Tamásért és így hárman érkeztünk. Laciék megrendezték E. Laci 71-ik szüli napi vacsoráját. Ott voltak kis Tamásék is. A liba aprólék leves után Fruzsina egy nagy libasültet tálalt fel finom köretekkel és salátákkal. Én sajnos nem ihattam, így csak egy korty rozéval, jelképesen tudtam inni Laci egészségére. Desszertnek madártejet szolgált fel a ház asszonya.

Ksőn értünk haza, de már nem volt semmi dolgunk, csak beesni az ágyba.

Ajtószegély szépítés

Előbb felébredtem, minthogy a Bartók megszólalt volna. Bele-bele kotyogtam Áron készülődésébe, de végül időben és rendben sikerült elindulnia az iskolába.

Möci hozott fel valamilyen finom friss kenyeret. Megreggeliztem és elindítottam a nagymosást.

A csemperagasztónak mondott por gyanús lett. Amikor a rongyos papírzsákjából áttöltöttem egy kis műanyag vödörbe, találtam a zsákján egy magyar nyelvű tájékoztatót, miszerint ez "Durva Vakolat" a Baumit-tól. Érdeklődésemre a Baumit-tól kiderült, hogy ez alkalmatlan a négy darab hideg padlóburkoló leragasztására. Most elkezdem keresgélni, hogy hol kapok kis mennyiségben csemperagasztót.

Teregetés után mára várható, hogy megjelennek az urak az ajtó szegély szépítésére. Amikor megjöttek, hiába igyekeztek, csak kívül sikerült úgy ahogy kialakítani a harmonikus látványt, mert ott a fehér takaróléc passzolt a fehér falhoz. Belül viszont a mahagóni színű ajtó és a narancs színű fal közé sehogyan sem illett a fehér műanyag takaró és még annyi fáradtságot sem vettek, hogy a felső két sarokban gérbe vágják a takaró léceket.
Egy darabig türelemmel néztem a tevékenységüket, sőt készítettem nekik kávét is, hogy kényeztessem őket, de ők nem tették ugyanezt.

Möci hozott le ebédet. A milánóihoz valamilyen basamelles karfiolt készített, ami finom volt.

Szétszortíroztam a lepréselt bélyegeket és szállításra alkalmassá téve raktam el a dömsödi piros kosárba.

Áron már kora délután hazaérkezett és el is kezdte írni a házi feladatait.

Hét óra után a kívánsága szerint bundás kenyeret készítettem sült császár szalonnával. Möcit is lehívtuk vacsorázzon velünk. Közben megjött Emőke is, de ő el volt foglalva a Mannával.

Áronnal azt beszéltük meg, hogy ha készen lesz a házi feladataival, akkor fogunk sakkozni. Sajnos a házi feladatok befejezése , ellenőrzése és a hibák kijavítása egy kicsit elhúzódott, de ha már megígértem, hát legyen.

Én vagyok a világos, de, mint szoktuk, adok egy huszár előnyt. b1 huszár leütve. Nagy küzdelem után, ha nehezen is de nyertem. Áron gratulált és azt is jól látta, hogy hol követte el a legnagyobb hibát. Én szerintem - mondtam, valami szakszerűséget ígérve a hangomban -, ott követted el az első hibát, hogy engem hívtál ki sakkozni. Jót röhögtünk a hülyeségemen.

vissza Budapestre a bázisról

Sokáig aludtunk. Reggel azonnal kiengedtem Mannát. Amikor kinézett, nagyon szar idő volt, ezért nem tudta azonnal eldönteni, hogy ki szeretne e menni, vagy inkább bent szeretne maradni.

A reggelinél felavattuk a disznósajtot. Csípős és finom volt. Mindenki kapott egy lágy tojást, ami ma keményre sikeredett. Áron egyfolytában sajtot olvasztott a kenyerére.

Möci egyedül nekilátott a dió torta sütésnek, miközben én a bélyegező szobában a világítás kibővítését szerelem. Egyszer velem is előfordult, hogy egy hiba miatt lecsapta a biztosítékot, de azután tőlem teljesen függetlenül lett áramszünet. Ha nem jön vissza az áram, akkor fuccs a tortának.

Megpróbáltam hívni a Dömsödi Elektromos Műveket, de 14 perc után feladtam, mert csak a "Jelenleg minden munkatársunk foglalt. Köszönjük a türelmét." géphangig jutottam el. Vannak olyan országok és azon belül olyan cégek, ahol a géphang ilyenkor az első perc első negyedében olyasmit mond be, hogy: "Minden munkatársunk foglalt, amennyiben megnyomja az egyes gombot, rövidesen visszahívjuk." Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a saját költségükön hívnak vissza.

Áron rendesen leült leckét írni. Möci ki is kérdezte és szerinte a német egészen jól ment.

Egy másfél óra múlva visszajött az áram, a torta sült tovább és én is szerelhettem tovább a saját LED kreációmat, ami tulajdonképpen Möci rajzasztala fölé kerül majd.

Ebédre valamilyen csirkés milánói készült, de reszelt sajt már nem jutott rá, mert Áron mindet beolvasztotta a reggelijébe.

Az ebéd utáni sziesztát Möci szerette volna a fenti ágyában a notebookkal az ölében egyedül tölteni, de ez nem volt olyan egyszerű, mert a takaró egy helyen olyan furcsán domborodott. A Manna is ott sziesztázott. Egy idő után felmentem, hátha még elférek mellettük, mert szerettem volna egy órácskák szundizni. Természetesen Áron is hamarosan megjött, hogy a Mannát simogassa. Szegény Möci negyed magával pihent "egyedül" az ágyon.

A LED csillár nagyon jó lett.

Utána beborítékoltam a leáztatott. lepréselt bélyegeket, majd nekiláttam a lazackrém készítésének. Az első fázisig jutottam csak el, a húsi lefejtése a gerincről és a szálkák eltávolítása. A többi majd otthon készül.

Bár az indulás előtt igyekeztem kívül belül jól letisztítani a szélvédőt, nehogy hazafelé úgy járjak, mint Andráséktól Dömsödre jövet, ez mégsem sikerült tökéletesre. Belül hiába törültem és fúvattam a szélvédőt, amikor szemből jöttel autók, nagyon le kellett lassítanom, hogy biztonságosan haladjunk.

Katinkáékhoz érve ittunk egy kávét, vettünk négy Rákóczi túróst és lenyúltam egy tekercs konyhai papírtörlőt, hogy belül még jobban letörölhessem vele a szélvédőt. Valamennyit segített, de nem lett tökéletes. Mindebből az a tanulság, hogy ilyen esős időben lehetőleg világosban kell elindulni.

Itthon, miután mindent kipakoltak az albán menekültek, egy Rákóczi túrossal megtoldva visszaadtuk Mannát Emőkének.

Áront elküldtük fürdeni és hajat mosni. Beragasztottam az új ajtóba a konstrukciós módosítást, ami tökéletesen szuperált.

Lefekvés előtt még átnéztük együtt a matek leckéjét. Úgy vettem észre, hogy a törtekkel való műveleteket Áron kifogástalanul tudja, szétszórt és nem figyel eléggé oda, ezért sok hiba marad a munkájában.

Möci talált csemperagasztót, amivel a hiányzó padlólapokat majd vissza tudom tenni.