vietnami étterem

Áron egy kicsit később indult el, de remélem, hogy nem fog elkésni. Kértem, hogy ma okvetlenül fizesse be az ebédet a suliban.

Szűkmarkú reggelit csaptam össze, a maradék kenyérből, néhány karika kolbászból és az utolsó tojásból.

Möci csaszatolt és rám bízta, hogy a négy hónapja halogatott függöny varrást végezzem el. A csipeszeit kellett visszavarrni, mert a  Manna egyszer leszakította.

Átvittem Kati néninek 5 inget vasalni. Szerintem egy kis munka már jót fog tenni a gyógyulásának.

Elkezdtem olvasni a Susan Howatch: The Heartbreaker c. könyvet. Fogalmam sincs róla, hogy jó könyv-e vagy sem, de arra biztosan jó lenne, hogy sok új angol szót megtanuljak. Az elhatározás lényege, hogy az ismeretlen szavakat kiírom egy szótárfüzetbe és megtanulom.

Möci nagyon finom tejfölös zöldbabot készített a maradék csirkeszárnyakhoz ebédre.

1/2 3 előtt nagy rohanással értük csak el a rendszeresen 14:23-kor induló 153-as buszt. Möci az egyik lábát a busz lépcsőjén tartotta, míg én oda nem érek. A buszvezető is csak mosolygott a megoldáson. Időben odaértünk a brushupra. Ott már mikulás hangulat fogadott minket. Amikor fél ötkor indultunk volna haza, előtte még kedvünk támadt megnézni azt a vietnami éttermet, amiről Fruzsina olyan sok jót mesélt.

Még az étteremből felhívtuk Emőkét, hasson oda, hogy Áron végre hozza rendbe a szobáját. Nemet mondott, ha mi szórakozni vagyunk, akkor most ők is szórakoznak. Éppen a Mannát keresik a kutyafuttatón, majd ők is felmennek és esznek egy tejfölös gombalevest vacsorára.

Csupa kellemes benyomás ért minket az étteremben. Az étterem, bár kicsi, de tiszta, a személyzet előzékeny, gyors és kedves. Az egy kis adag leves sok egzotikus zöldséggel és puhára főtt marhahússal olyan nagy adag volt, hogy ketten alig tudtuk megenni. Utána feleztünk egy rántott királyrákot és utána még egy sült banánt. Az egészért borravalóval együtt fizettünk volna 2500.- forintot, de a minket kiszolgáló fiú visszahozott belőle és elnézésünket kérte, de náluk az a szokás, hogy nem fogadnak el borravalót, inkább jöjjenek el máskor is - mondta udvariasan.

Egy kicsit elcsodálkoztunk, majd elköszöntünk.

Itthon volt egy kis vita azon, hogy miért nincsen még mindig rend a szobában. Möci azt mondta, addig ne legyen lefekvés, amíg Áron el nem rámol mindent a helyére. Ez nagyjából sikerült is.

Már lefeküdni készültünk, amikor Emőke átjött és mesélte Áronnal kapcsolatos történeteit.