Nyolc óra után keltünk és én tudom, hogy mostanában miért megy nekem olyan nehezen a felkelés. Azért mert tolakszik a feladat, hogy 5-tel többet kell guggolnom, mint tegnap. Ma elhatároztam, hogy egy ici picit húzom az időt és előbb készítek egy kis reggelit a családomnak.
Mindenkinek tettem a kis tányérkájába egy szelet diós és egy szelet mákos bejglit. Hozzá Möci meg én tejeskávét, Áron pedig egy csupor tejet kapott.
Reggeli után ők készülődtek a templomba, nekem meg nem volt más választásom, neki kellett kezdenem a guggolásnak. Nagyon nehezen bírtam megcsinálni a hatvanat. Elegem van az egész síelésből. A hatvan guggolás után már ahhoz is alig van erőm, hogy végignyúljak az ágyon és lazítsak. De megcsináltam, győztem.
Amíg Möci és Áron a templomban voltak, leültem bepótolni az elmaradt blogbejegyzéseimet.
Amikor megjöttek, mindenkivel felpróbáltattam a sícipőjét. Egy fölösleges maradt, azt rögtön feltettem a Vaterára 5000.- ért. Minek álljon itt lomnak?
Áronnak össze kellett csomagolni a kis gurulós bőröndjébe mindent, amire csak szüksége lehet Egerben. Én még azt is szerettem volna, ha ír egy leltárt, mert egy kicsit szórakozott, de Möci azt mondta, ne szekírozzam azt a szegény gyereket, nem fog elfelejteni semmit. Amikor leértünk az autóhoz, még megmerészeltem kérdezni, hogy: "Áron, a fürdőpapucsodat betetted?" Jaj, azt elfelejtettem, visszajössz velem, Apuci?" Naná, hogy visszamentem vele.
Igyekeztünk odaérni a Nóra nagyihoz nem sokkal kettő után, ahogyan azt tegnap megbeszéltük. Vittünk neki a krémes süteményből, meg a bejglikből. Nóra nagyi már kétségbeesve várt és éhen akart halni.
Már meg volt terítve, csak le kellett ülnünk és ennünk. A csirkeaprólék leves sokkal finomabb volt, mint amilyent én szoktam főzni. A második fogást nem teljesen értettük, mert töltött káposzta volt beígérve és disznótorost tálalt a nagyi krumpli körettel és többféle savanyúval. Utána nagyon hegyeztük a nyelvünket a töltött káposztára, de az csak nem jött, illetve a nagyi megkérdezte, mit gondoltok, ha ezt a nagy lábas töltött káposztát beteszem a hűtőszekrénybe, annak nem lesz semmi baja egy hétig, amíg mi oda vagyunk Egerben az Áronnal. Én csak halkan megjegyeztem - ha nem adod ide a lakáskulcsot, akkor annak nem lesz semmi baja.
Végül töltött káposzta nélkül ültünk le meginni a kávét és hozzá majszoltuk a süteményt.
Egy darabig még beszélgettünk, majd amikor Áron, aki már vágyott a szülői felügyelet nélküli szabadságra, tapintatosan megkérdezte, hogy mikor megyünk haza, akkor érzékeny búcsút vettünk és elindultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése