Karácsony

Jól kialudtuk magunkat. Tízkor már kipattantam az ágyból. Nagy szenvedések árán megcsináltam az 55 guggolást. Felállítottam a karácsonyfát és megvizsgáltam, hogy a négy világító füzérből melyik működik. Csak egyet találtam, de a többit sem dobtam ki, majd Áronnak jó kis barkácslecke lesz megjavítgatni ezeket.

Áron csak 11-kor kászálódott ki az ágyból. Úgy látszik sokáig tartott a tegnapi buli.

Én azzal kezdtem, hogy a szokásos fürdőszoba után behoztam az erkélyről a karácsonyfát és a nappali szoba közepén ki is bontottam a háló csomagolásából.

Mire Möci lejött, már ott állt a mennyezetig érő szép fa.

Áront leküldtük a CBA-ba tojásért és jégsalátáért és amíg ott volt, kihasználtuk az alkalmat az ajándékainak a csomagolására. Utána már nyugodtabban csomagolhattuk a többi ajándékot.

Laci telefonált, hogy 26.-a után csinálhatnánk valami közös programot. Amikor elmondtam, hogy mi azt terveztük, hogy a huzikával elmegyünk Eplénybe egy kicsit elősíelni, akkor felmerült a javaslat, hogy menjünk Monoszlóra és ott aludjunk, onnan csak 50-60 km Eplény.

A készülődés azzal folytatódott, hogy Áron meg én elkezdtük díszíteni a fát. Először a szaloncukrokra kellett cérnahurkokat kötözni, majd felkerültek a csillagszórók.

Közben berámoltam a sütőbe a két tepsi, már kenőccsel is előkészített csirkeszárnyakat és bepaníroztam a felengedett csirkecombokat, hogy csak be kelljen kapcsolni a sütőt és a fritőzt.

Felhívtam Nóra nagyit, hogy Áron megy érte és úgy induljanak el a 139 -essel, hogy 16:00-kor indul az utolsó. Elmondta, hogy ő nem tud addig elkészülni, mert előtt még zuhanyoznia kell. Mondtam, hogy ez biztos menni fog, mert erre van még két órája.

Áron el is indult érte és nem sokkal négy óra után meg is érkeztek. Amíg folytak a vacsora előkészületei, addig Áron bárzongorista a nagyit kápráztatta a klimpírozásával.

A sütőben már teljesen megsült a két tepsi bufallói csirkeszárny, a fritőzben pedig sültek a rántott csirkecombok

Möci elkészítette a görög salátát és a krumplipürét, kezdődhet a buli.

Átjött Emőke és Csabi is. Hatan ültük körül a feldíszített asztalt. Nagyit sem kellett kéretni, hogy kapjunk be egy unicumot aperitif gyanánt. Én csak azután tudtam csatlakozni az alkoholistákhoz, amikor biztosra megrendeltem a taxit a nagyinak 8 és 1/2 9 közöttre.

Az ünnepi vacsora mindenkinek nagyon ízlett, legfőképpen Emőkének, hiszen a menüt az ő kedvéért változtattuk buffallóira. A vacsihoz egy üveg nagyon finom rozét bontottunk. A menü koronája a diótorta volt.

A vacsi vége fele Áron már nagyon sürgette, hogy nézzük meg, ki mit kapott ajándékba.

Nagy volt az öröm, nagy volt a meglepetés. Egyedül Áron bontogatta ambivalens érzelmekkel, kicsit pityeregve az ajándékait, mert miután mindenről kikérdezte, hogy mibe került, összeadta és azt mondta könnyei között szipogva, hogy ebből már majdnem kijött volna az a horgászcsónak, amit kinézett magának a vaterán.