Dömsöd vagy Eplény, még nem tudni

Tegnap este Möci egy csúnyát mondott, amire én még csúnyábbat, ettől azután Möci nem aludt ott, hanem felment. Reggel 10-kor ébresztett, de azt is rossz hangulatban. Kérdezte, hogy mi a terv, mire mondtam, hogy reggeli után elindulunk a várba, megnézzük milyen kiállítás van nyitva a Nemzeti Galériában, utána lemegyünk Dömsödre és ha az idő is olyan, akkor elmegyünk Eplénybe síelni.

Minden esetre bekapcsoltam a dömsödi fűtést.

Ettől kezdve beindult a készülődés. A sporttáskába  betettem a síruhákat, síkesztyűket, bukósisakokat és a Möci sícipőjét, mert az enyém már nem jó a lábamra.

Levittem a  síléceket és feltelepítettem a mágneses síléctartóra. Möci összecsomagolta a megmaradt karácsonyi kajákat és azokat is begyömöszöltem a csomagtartóba. Még néhány apróság (Notebook, tablet) és a piros kosár, amibe egész héten gyűjtögetjük a "jaj el ne felejtsük majd levinni Dömsödre" cuccokat.

Beülünk az autóba, minden megvan csak Áron és a Manna hiányzik.

Viszonylag korán érkeztünk. Megálltunk Laci bácsiéknál, de látva a sok autót, tudtuk, hogy biztosan itt van az egész család, inkább arról érdeklődtünk, hogy mikor nem zavarnánk egy rövid időre, hogy Laci bácsi az inverterrel kapcsolatban kiokosítson. Ha nem sürgős - mondták -, akkor inkább holnap jöjjünk át.

Kicuccoltunk az autóból. Én rögtön bekaptam egy unicumot. A házban finom meleg volt. Még megnéztem a villanyóra mérlegét, ami még mindig pozitív, pedig azt szeretném, ha az évfordulóra elfogyna a többlet.

Möci korán tálalta fel a vacsorát és bekapcsolta a szaunát.

Én nagyon korán elálmosodtam és fel is mentem lefeküdni. Hogy Möci mikor követett, azt nem is tudom.