Áronnal majdnem egy időben ébredtünk. Ő az iskolába készült, én pedig Dömsödre. Ugyanis Kati prezentációját valószínűleg ott felejtettem Dömsödön és megígértem neki , hogy csütörtökre behozom a brushup-ra.
Gyorsan készítettem egy falat reggelit és még Áront is próbáltam rábeszélni, hogy egyen egy falatot belőle és igyon egy kortyot a kaukázusi kefirből.
Szerintem időben el is indultam. Azt gondoltam, hogy nem esik le a karikagyűrű az ujjamról, ha nem autóval megyek, hanem ugyanúgy, mint a többi 6-8 millió tömegközlekedéssel és volánbusz járattal. Ez nem csupán annyit jelentett, hogy a 3000.- forintnyi üzemanyagot tudom megtakarítani egy időskori ingyen jeggyel, hanem azt is, hogy útközben tudok olvasni és készülni a délutáni matek korrepetálásra.
A népligeti autóbusz végállomás az átalakítás után kulturált és európai. Könnyen megtaláltam a 9:05-kor induló gyorsjáratot, ami egy óránál rövidebb idő alatt ért Dömsödre. A házig séta közben vettem egy kis kenyeret és tarját, hogy az éhséggel se kelljen megküzdenem.
A Kati prezentációját nem találtam meg, de legalább Áron szemüvegét igen, amiről persze hallgat. Miután a vissza Budapestre autóbusz csak 12 óra után indul, bekapcsoltam a fűtést, sőt az inverteres klíma fűtés üzemét is. Bekaptam három kupica páleszt és készítettem egy ham and eggs-et. A mosogatógépet Möci utasítása szerint kinyitottam. Felmentem a bélyegezőbe és megnéztem a leveleimet. A blogbejegyzést igyekeztem pótolni.
A 12:57-es busszal indultam vissza és a buszon megint kényelmesen tudtam készülni. Mielőtt hazamentem beugrottam még két liter 2,8-as tejért, nehogy az esti kefir gyártás tejhiány miatt elmaradjon.
D. Kati hívott skype-on, hogy segítsek neki az új okos telefonja és a számítógép közötti kapcsolat létrehozásában. Elkezdtük közösen létrehozni a Google accountját, de közben csöngetett az új matek-fizika tanítvány és ezt félbe kellett hagyni, de meghagytam, hogy majd innen folytatjuk.
S. Fruzsina pontosan, sőt egy pár perccel korábban érkezett a korrepetálásra. Már az első alkalommal kiderült, hogy nem buta, csak egy kicsit elhanyagolta a hatványozás, a logaritmus és az exponenciális fejezetek tanulmányozását. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálnom vele a hangot és remélem, hogy lesz látszatja is a foglalkozásainknak, mint ahogyan a Bence öccsével is megvolt az eredménye a korrepetálásnak.
Óra után még egyszer nekifutottam Kati prezentációja keresésének. Nagyon bosszantott, hogy ennyire rendetlen vagyok. Amikor végre nagy nehezen megtaláltam, elhatároztam, hogy azzal fogom kárpótolni, hogy a kéziratát gépbe teszem és kinyomtatva is átadom.
Közben hívott P. Zoltán, akit személyesen nem ismerek és kért egy személyes találkozót, mert jókat hallott rólam és szeretne bevonni a vállalkozásába. Többet nem mondott, csak megbeszéltünk egy holnap délelőtti találkozót.
Katie átküldte a csütörtöki brushup anyagát, hogy ha időm engedi, akkor korrektúrázzam. Gyorsan elvégeztem a javításokat és visszaküldtem a javított anyagot.
Möcivel és Áronnal egyáltalán nem tudtam ma foglalkozni. Möci azt mondta, hogy nem tehetek róla, hogy ennyire kapós vagyok. Szerintem az emberek jobb véleménnyel vannak rólam, mint amennyire én vélekedem magamról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése