Kecskemét

Felhívtam Tibcsit, hogy Ő jönne-e hozzánk Kecskemétről, vagy mi menjünk. Abba maradtunk, hogy délben elindulunk felé.

Áron egyszerűen közölte, hogy neki nincs kedve velem jönni. Ezen annyira berágtam, hogy kértem, akkor vegye a cuccait és menjen haza.

El is indult a buszmegálló felé, de amikor megláttam, hogy milyen rendetlenséget hagyott a szobájában, akkor úgy döntöttem, hogy a Tibcsihez menet odakanyarodom és odaadom Áronnak a bázis kulcsait, megkérve, hogy menjen vissza és csináljon rendet.

Egy jó óra múlva értem Kecskemétre. Tibcsinek vittem egy nagy adag krumplit, juhtúrót és egy darab füstölt tarját, mert arra számítottam, hogy majd készít belőle sztrapacskát. Tibcsi már várt és rögtön kávéval kínált, majd a nyakunkba vettük a várost.

Tibcsi nem hiába él immáron 50 éve Kecskeméten és szinte minden épületével tegező viszonyban van. Nagyon érdekes városnézést tartott. Az épületek (kivéve az 50-es, 60-as években épültek) valóban gyönyörűek. Az egész város egy nagy ékszerdoboz.

A városnézés után beültünk Tibcsi egyik kedvenc halas éttermébe. Előételnek haltöpörtyűt kínáltak sok friss zöldséggel. Utána én kértem egy forró, csípős bajai harcsa halászlét.

Már kezdett sötétedni, amikor visszaindultam Dömsödre. Tibcsi röviden elmagyarázta, hogyan jutok az 52-es, onnan pedig az 51-es  útra. A LEAF km hatótávolsága, nem túl bőven, de elég volt Dömsödig.

Gyorsan bekaptam egy unikumot és vettem egy forró zuhanyfürdőt.

Áronnak csak annyit mondtam, hogy Tibcsi sajnálta, hogy nem jöttél, te pedig azt sajnálhatod, hogy nem láttad azt a sok szépet, amiket én láttam Kecskeméten. 

A palacsinta odaragad

Elkészítettem a reggelit. A serpenyőben egy-egy szelet füstölt tarja és tükörtojás sült. Reggelizés közben egyszer csak megjött az áram. Felcsatlakoztattam a az autót a vezérelt áramú töltőre és az is működött. Most már csak az Internet szolgáltatás akadozott, de mint azt Imre mondta, az azért lehet, mert Dömsödön még nem mindenhol van áram és az Invitel központi elosztójában is csak néha van.

Átmentem Gabikáékhoz és egy kávé mellett meghánytuk vetettük a tegnapi nagy vihart és az áramszünetet. 

Hogy civilizált modern világunkban mennyire ki vagyunk szolgáltatva az elektromos áramnak és mennyire bénák vagyunk, ha nincs.

Közben megjött a bocsánatkérő napsütés is. Ebédre még mindig tartott a lecsóból.

Délután egy kicsit elrámoltam a bélyegező íróasztalomon.

Levente átjött és elhívta Áront focizni.

Estefelé palacsintával akartam kényeztetni Áront, de akárhány serpenyővel próbálkoztam, a palacsinta mindegyikben leragadt. A kudarc annyira bántott. Lehívtam Áront, hogy segítsen, de ő sem járt sikerrel. A palacsintatésztát illetően, szerintem mindent ugyanúgy csináltam, mint eddig száz éve. Talán az egyetlen hiba, amire gyanakodtunk, hogy nem finom fehér lisztet, hanem kenyérlisztet használtam, aminek talán más a sikér tartalma.

Áramszünet

Óraátállítás ide vagy oda nekünk megint délre sikerült befejeznünk a reggelizést. Való igaz, hogy ebbe nem csak a beszerzés (kenyér, folyékony kenyér, lecsókolbász, paradicsom) és a reggeli készítése fért bele, hanem még a két asztalon felhalmozódott rendetlenség elrámolása, de annyira, hogy még egy asztalterítőt is elbírt az asztal.

Miután odakint szeles, esős, borongós hidegre fordult az idő, begyújtottam a cserépkályhába. Hogy begyújtottam, azt nagyon jól tettem, mert egyszer csak áramszünet és ez bár nem gyakran fordul elő, de ilyenkor megáll az élet, se főzőcske, se kazán, se net.

A meteorológia már tegnap jelezte, hogy nagy szélviharra (140 km/ó) kell számítani.

Egy erre sétáló arról tájékoztatott, hogy a „Kukacos” vendéglőnél egy villanyoszlopot kidöntött a vihar és az ELMŰ szerint ma már nem lesz áram a környéken. Ez nem jó hír, el kell gondolkoznunk a hazamenetelen.

Kezdett sötétedni, ezért hozzáláttunk a mécsesekkel való világításra berendezkedni. Úgy terveztem, hogy a ma esti lecsó a kúp alatt a nyílt tűzön fog elkészülni. Ki is takarítottam a kis üstöt, megraktam a tűzet a kúp alatt és kezdeném darabolni a gyér világítás mellett a vöröshagymát, a lecsókolbászt, a paprikát, de a paradicsomot nem találtam sehol, pedig a nélkül nincs lecsó. Végül Áron találta meg a sötétben és kezdődhet a főzés.

A lecsó nagyon finom lett. Áron tálalt a sötétben és mécsesek fényében vacsoráztunk.

Térkő fúgázás

Ha szombat, akkor piac. Rá-nézvést kívülről nem látszik, de az autóműszerfala jelzi, hogy a bal első keréken a guminyomás nem elegendő.

A piacon vettünk főtt füstölt tarját, egy doboz tojást és Esztikétől tejet, túrót. Utána elgurultunk a benzinkúthoz és fújtam a bal elsőbe. Rögtön el is tűnt a figyelmeztető jelzés.

A vasudvarban megvettem a 12 darab 5 x 50-es  facsavart, ami majd a 3 faoszlopot rögzíti a tartóban.

Felhívtam Gyivi Janit, hogy szükségem lenne még kétvödörnyi finom szemcsés homokra a térkő fúgázásához. Ma már nem indul útnak, de ha elmegyek érte, elvihetem.

Elindultam Gyivi Jani telepére és vödör híján, vittem magammal a nagy üstöt. Onnan Nyári Imit látogattam meg az otthonról hozott Lenovóval és ha már ott vagyok vettem tőle egy 1 TB-os külső merevlemezt.

El is kezdtem a fúgázást, de ez nem megy gyorsan-

Autó csere

Ma se lesz higgadtabb az élet.

Posta úr azzal a hírrel hívott, hogy ma mehetek a Scenicért. Kértem, hogy ha lehet, akkor dél körül mennénk, mert ½ 3 fele már szeretnénk indulni Dömsödre. Azt mondta, hogy akkor ½ 2-re kész lesz az autó. 

Úgy szerveztem a dolgot, hogy a Renault szervizig legurultam a Nissan-nal. Ott leparkoltam és egyúttal megkérdeztem a Dénes urat, hogy délután hány óráig hozhatom az autót. 

Onnan M4, 4-es villamos és H7-tel mentem ki Csepelre, miközben tudtam olvasni. Még arra is maradt időm, hogy egy ATM-nél tankoljak egy kis pénzt.

Elhoztam a Renault Senic-et és ugyanazzal a mozdulattal át is adtam a Dénes úrnak, hogy ott folytathatják a fűtés elektronika javítását, ahol abbahagyták.

Szerencsémre Áron korán hazaérkezett a suliból, én pedig már mindent összekészítettem az induláshoz.

Még egy picit sütött a nap, amikor leérkeztünk a bázisra.

A Scenic műszaki vizsgára készül. Múszaki Ellenőri bejárás

Ma megint úgy tűnik, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok. Már reggel, amikor pedig még szoktam tudni, hogy milyen feladatok várnak rám, már akkor minden összetolult. Ezért magamra szóltam, hogy mindent csak sorjában és egyszerre csak egyet.

A fürdőszobai program után egy kis éhségcsillapítás, majd a tegnap esti törmelékek összeszedése, a romok eltakarítása a konyhában, mint a rendcsinálás kezdése.

Legurultam a Renault szervizbe, azzal az elképzeléssel, hogy váltott lovakkal kiviszem a Scenic-et Csepelre a Posta úrhoz, mert annak ma jár le a műszaki vizsgája. Ott lehűtötték a nagy sietségemet, azzal, hogy az autó még szétszedve várakozik az alkatrész (fűtésvezérlő elektronika) beszerzésre. Rábeszéltek, hogy délben jöjjek vissza érte, addig összerakják, hogy legalább menetképes legyen.

Emiatt át kellett szerveznem a napomat. Először elgurultam a Nissan Centrumba, hogy 80 %-ra feltöltsem a LEAF-et. Ez a negyed óra elég volt arra, hogy ott készítsek egykávét magamnak és a szürcsölgetése közben összeállítsam a mai programot.

Délig még marad időm otthon ezt-azt tenni.

Felhívtam a Posta urat, hogy tudja-e fogadni az autót.

Pontban 12-kor megjelentem a Scenic-ért  és indultam Csepelre, miközben a LEAF-et a szerviz előtt hagytam gondosan bezárva.

Posta úrnak átadtam az autót és a HÉV megálló fele sétálva magamhoz vettem egy kínai ebédet. Hazafele időben hosszabb volt a út, mint ide jövet (HÉV – 4-es villamos – M4 – 8-as busz- LEAF), de úgy tűnt, hogy a terv szerint még időben vagyok. 

3-kor kell felvennem Áront az iskolája előtt és ½ 4-re kell vele együtt megjelennem az Ügyvédi Irodában a végleges Adás-Vételi szerződés aláírása (8 oldal x 9 példány) ügyében. 

Gyorsan átöltöztem, magamhoz vettem a szükséges dokumentumokat és indultam. A kora délutáni csúcsforgalom miatt öt perc késéssel érkeztem, Áron viszont pontos volt és már a z iskolakapu előtt várt.

A Kolosy téren nehezen találtunk üres parkolóhelyet, így az Ügyvédi Irodába már 10 percre nőtt a késésünk, ami azért nem lett Probléma, mert Tibor és Petra is késtek.

Az adategyeztetések után mindenről kaptunk felvilágosítást és kezdődhet az egymillió aláírás.

Nekünk időben kellett visszafele elindulnunk, mert 5 órára volt megbeszélve a Maros utcai lakás műszaki ellenőrzése, az alatta lévő lakás beázása miatt.

Áron kérte, hogy őt a Moszkván tegyem ki, majd onnan hazamegy a 139-essel.

Bár Gyöngyi tegnap azt mondta, hogy a bérlővel megbeszélte, hogy ma délután 5-kor lesz a műszaki bejárás, valaki okvetlenül biztosítsa a bizottságnak a lakásba való bejutást, nekem már az is gyanús volt, hogy hiába nyomom a kapucsengőt, senki nem enged be.

Fent is hiába csengettünk, senki, de senki nem reagált. A Bizottság egy idő után feloszlott, de én még nem adtam fel. Több mint egyórai várakozás után felhívtam a Tibort, akinél (mint leendő lakástulajdonosnál, már van egy garnitúra kulcs), hogy jöjjön oda, hogy legalább a közös képviselővel bemehessünk a lakásba. Tibor egy ¾ óra múlva megérkezett és így szűkített létszámmal, ugyan de bejutottunk.

Hazaérve, Áron eldicsekedett azzal, hogy a konyhában milyen rendet csinált.

Inwestment

Reggeli után elindultam a Novotelbe, ahol egy kurta megbeszélésre voltam hivatalos Gulyás Erzsébettel és Thomas Alexander-rel. Ez utóbbi egy német beruházó és felajánlotta, hogy befektethetek a vállalkozásába néhány ezer €urót. Abba maradtunk, hogy ő részletes leírást küld a futó projektjeiről és majd áttanulmányozása után meglátom.

Hazamentem ebédelni és délután elindultam a brushupra. Katie már előre beharangozta, hogy a következő szerdán (nov. 1.) az English Class elmarad.

Töltés és szorongás

Még az ágyban voltam, amikor Tibcsi telefonált és nyugtázta, hogy a hétvégi találkozásunk nem jött össze.

Nem volt nehéz időben felkelni, de utána mindenfélével húztuk az időt. A reggeli készítése közben Manna egyfolytában nyávogott, hogy ki szeretne menni, én pedig ugyancsak egyfolytában úgy válaszoltam, hogy szó sem lehet róla, mert nemsokára indulunk haza.

Az éjszakai töltés valamiért nem volt sikeres. Amikor lekapcsoltam az autót, ugyanúgy 85 km hatótávolságot mutatott, mint ahogyan tegnap felakasztottam. Éreztem, hogy ilyen ítéletidőben ez nem lesz egy esküvői menet.

Az idő egyenesen pocsék. Hideg van, esik az eső és sűrű köd van. A meteorológia sem ígért sokkal jobbat.

½ 10-kor sikerült elindulnuk. A kilométerek hamar lecsökkentek 40 körüli értékre. Az autónak hidegben kellett mennie. A fűtést be se kapcsoltam, de az ablaktörlő és a világítás (+ a ködlámpák), annyira megterhelték a hajtáslánc akkumulátorait, hogy minden megtett km alatt 3 km-t csökkent a hatótáv. Már előre látom a téli autózás nehézségeit a Nissan LEAF-fel.

Nincs más hátra, mint Dunaharasztiban betérni egy vállalati töltőhelyre. Még hálásnak is kell lennem, hogy a LEAF a kommunikatív képernyőjén találta ezt a töltőhelyet és oda is vezetett. 

A folytatás sem volt akadálymentes. A csatlakozó nem volt kompatibilis az autóéval. A portást, aki egyáltalán beengedett, megkértem, hogy engedje meg, hogy egy normál 230 V-os konnektorba bedugjam az egyik töltőkábelemet. 

Ezzel a töltéssel már éppen el tudtunk menni a Nissan Centrumig, ahol végül rendesen fel tudtam tölteni az autót. 

Mindebből azt a tárgyilagos következtetést vontam le, hogy késő őszi, majd téli időszakban, amikor be kell kapcsolni a ködlámpát, az ablaktörlőt, a páramentesítést, netán a fűtést is, akkor, ami a hatótávolságot illeti, lényegesen csökken a villanyautók használhatósága. Ezen persze némileg javít majd a töltőoszlopok számának a növekedése.

Hazaérve odaadtuk Mannát az Emőkének, de a főleg neki szánt tejfölös, kapros tökfőzelékből és a hozzákészített fasírtból nem kért, pedig abban éppen az ő kedvére mellőztük a sertéshúst.

Közben Kis Dániel (volt kollégám) küldött egy meghívót ma estére a Villányi úti Szent Imre templomba ahol a kórusa, aminek ő is a tagja, előadják Michael Haydn: Requiem-jét. 

Emőkét és Áront is szívesen magammal vittem volna, de nekik ma ehhez nem volt kedvük.

A koncerten nagyon jól éreztem magam. W. A. Mozart csak húsz évvel később írja meg a saját Requiem-jét, ami végül is nagyon sok helyen emlékeztet Haydn Requiem-jére.

Itt kell megjegyeznem, hogy az én zenei „bigámiámra” jellemző, hogy a Mozart és a Verdi Requiem-ek közül én mindig attól vagyok teljesen elájulva, amelyiket éppen hallgatom. Brahms-é is tetszik, de közel sem annyira, mint ez a kettő.

Befejeződött a kocsi beálló térkövezése

Reggel sokkal egyszerűbb a dolgom Áronnal, mert, ha szólok, hogy készen van a reggeli, akkor első szóra felkel és asztalhoz ül.

Hiába akasztottam az autót este a töltőre, reggelig egy szemet sem töltött az éjszakai áram, de még csak be sem kapcsolt. 

A kőművesek, ahogyan ígérték nem sokkal ½ 9 után megérkeztek és elkezdték a munkát.

A reggelizést befejezve, nekik is készítettem egy kávét. Haladtak, haladtak, de ez a térkövezés egy nagyon sziszi-fuszi munka.

Késő délelőtt átmentem Judithoz és lefordítottam neki az új munka német nyelvű technológiai leírását, amiért nagyon hálás volt.

Invitáltam, hogy jöjjön át megnézni, hogyan halad a kocsi beálló, de erre nem került sor.

Levi átjött és sikerült Áront elcsábítania a számítógép mellől és elmentek focizni. 

A kőműveseket napközben csak sörrel kínáltam, illetve azt terveztem, hogy a kisütött fasírtokból is adok majd kóstolót.

Elkezdtem főzni az ebédet, de közben tisztában voltam azzal, hogy az a legjobb esetben is csak délután háromra lesz kész. Tejfölös, kapros tökfőzelék volt a tervben fasírttal. 

Mire Áron visszatért a focizásból, már kész is lett minden. Nagyon dicsérte a kaját. 

A kőműveseknek még készítettem egy kávét és este hatra mindennel végeztek. A kocsi beálló alapja készen van. A következő fázis a három darab 12 x 12 x 200 cm-es faoszlop és a 12 darab csavar beszerzése, felszerelése, mert az egyik oldalon ezek fogják tartani a féltetőt.

A hat üveg körtelekvár másfél hónapja arra vár, hogy Áron írjon hat cédulát az elkészítési dátummal, ragassza az üvegekre és tegyük fel az éléskamra legfelső polcára. Ezt azóta számtalanszor kértem, de mára már elfogyott a türelmem és magam megcsináltam. Az egész művelet 3-4 percet vett igénybe.

Elkezdődtek a kocsi beálló munkálatai

Reggel megvártuk, amíg a kőművesek megérkeznek és elkezdik a munkát és csak utána indultunk el a piacra. Vettünk Esztikénél zöldséges túrót Emőkének, Angol szalonnát felszeletelve, kaprot a holnapi tökfőzelékhez.

Utána indultunk a fatelepre érdeklődni a kocsi beálló.oszlopai iránt. A 12 x 12 – es 4 méteres fenyőoszlop darabja 4700.- forint, de ezt külön meg kell rendelni. Most csak 10 x 10 cm –es van.

Hazaérve rögtön elkezdtem készíteni a reggelit. Áron csak akkor hagyta el az Internetet, amikor már minden tálalva volt.

Reggeli után rá tudtam venni ugyan Áront egy kis diószedésre, de az 1/3 kis kosárnyi dió után azt mondta, hogy a hajolgatástól megfájdult a dereka. A kosarat végül én szedtem tele. Gyűjtöttem még néhány szem szép piros almát is.

Gabikáék beugrottak egy unikumra, mert az egyik kütyüjük nem tud felkapaszkodni a netre. Mondtam, hogy majd átmegyek, de az a gyanúm, hogy a kütyüvel (naná, hogy a Samsung és nem a kínai) lehet a hiba.

A kőműveseket kényeztettem kávéval és sörrel, azután átmentem a Gabikáékhoz.

A munkások délután ötkor hagyták abba a munkát és szerintem nagyon jól haladtak. Azt mondták, hogy szerintük holnap be fogják fejezni a beálló térkövezését is.

Levi jött át és elhívta Áront focizni. Örültem, hogy elment, mert legalább addig sem Internetezik.

Amikor visszaérkeztek, Levinek odaadtam a küldeményt Juditnak és a Pongónak, Áronnak pedig készítettem sajtos, tarjás meleg szendvicseket.

Késő este a szokásos küzdelem Áronnal. Azt kértem, hogy 9-10 óra környékén már kapcsolja ki a számítógépet és feküdjön le. Még a három biztosítékot is le kellett kapcsolnom, hogy végre abbahagyja az Internetezést.

Kezdődik a hosszú hétvége

Reggel próbáltam összeszedni magam. Először Áront ébresztgettem 6:30-tól 7:00-ig, míg végre 7:20-kor sikerült elindulnia.

Áront este hiába kértem, hogy legalább a saját szobáját hagyja olyan állapotba, hogy azt lehessen takarítani. Utána már csak magamat kellett összeraknom.

Reggelire szalonnás tükörtojás és tejeskávé.

A zöld kosárkába minden bekerült, amiket Dömsödre kellett vinni.

Katika még nincs olyan jól, hogy el tudná vállalni. hogy minket kivakarjon a rendetlenségből, a szarból.

Áron viszonylag korán érkezett haza, mert október 23-i ünnepségekkel zárult a hét, de a rendetlenséget a szobájában továbbra sem tudta egyik pillanatról  a másikra megszüntetni.

Zolival (a fölöttem lakóval) megbeszéltem egy stratégiát, hogy kiderítsük mi az elszívó rendszer hibája és azt hogyan tudjuk kijavítani, mert bármit főzök,annak a szagával az ő lakásuk is megtelik.

.

Időben el tudtunk indulni.

A TESCO-ban megfeleztük a feladatokat. Áron veszi meg a darált húst, a brokkolit és a tejfölt, müzlit tejet és egyebeket, én pedig visszaváltom a PET palackokat és a sörös dobozokat, A mérleg nyelve, hogy amíg én 223.- forintot bevételezek, addig Áron 6000- körül költ.

Onnan Pátyra mentünk Rokkaly Mikiért és a feleségéért, Marikáért. Őket azért vittük Dömsödre, hogy a Miki személyesen is megnézze, melyik falra szeretnénk a hálószobában a könyvespolcot csináltatni vele.

A rajzomon, amit ki is nyomtattam, szinte minden méretet leellenőrzött.

Már besötétedett, amikor kivittem őket a buszmegállóhoz. Hazafele még beugrottam a Dobos ABC-be egy vekni szeletelt kenyérért és egy üveg unikumért.

A fűtésventilátor elektronikája

Reggel szembesülnöm kellett azzal, hogy szalad a lakás. Minden szobában nagy rendetlenség és a konyhában is nagy a kosz. Elhatároztam, hogy ma ennek a végére járok.

Kora délután a lány küldött egy rövid üzenetet, hogy a tegnapi vacsorát bevitte az angolra és azt ebédelte. Nagyon finom volt és köszönte.

Az én napom azzal telt, hogy összeállítottam egy DVD-nyi angol videó anyagot. Szerintem Emőke ezt is jól fogja tudni használni a nyelvvizsgájára készülése során.

Dénes úr hívott és közölte a rossz hírt, miszerint a nemrégiben (egy vagyonért) kicserélt fűtésventilátornak most az elektronikája adta meg magát. Majd megnézik, hogy mit tudnak vele tenni, mert újonnan az is 45.000.- lenne.

Dél körül legurultam a Nissan Centrumba és végeztem egy 80 %-os töltést.

Áron hazaérkeztekor számon kértem, hogy tegnap miért nem említette a földrajz 3-ast. Azt mondta, hogy tegnap még nem tudta.

Azt terveztem, hogy vacsorára készítek egy finom paprikás krumplit. Ehhez majdnem minden megvolt itthon, csak egy kis lecsókolbász és csirke szárny hiányzott. Le is mentem a CBA-ba és megvettem ezeket.

Emőkének átvittem az angol videókból összeállított DVD-t és mondtam, hogy 20 perc múlva készen van a vacsora.

Az autó visszakerül a szervizbe

Délelőtt elmentem az autóért, de alig, hogy hazavittem, már fordulhattam is vissza, mert a klíma nem működött. 

Dénes úr szabadkozott, de azt javasolta, hagyjam ott az autót, megnézik, mi a probléma.

Amikor Áron Hazaért a suliból, az első kérdésem az volt, hogy mi történt a suliban, de mondta, hogy semmi különös.

Délután időben értem a brushup-ra. Jerry megérkezett és átvállalta a csoportot Larry-től, aki egy konferencián volt Berlinben.

Az olvasócsoportot Katie tartotta nekünk. Megkaptuk a múlt héten megrendelt Titanic könyvet és abból olvasgattunk.

A brushup után bevásároltam a vacsorához néhány szelet csirkemellet, egy tejfölt és egy darab sajtot, meg egy zacskó mélyhűtött mexikói zöldség keveréket. Elkészítettem a vacsorát, de Emőkének csak egy tálcán tudtam feltálalni az ajtaja előtt, mert még nem volt otthon.

Áronnal este nem tudtam zöld ágra vergődni, mert se tanulás, se duolingó, csak az Internet.

Norci kislányom ma 42 éves

Reggel az első dolgom az volt, hogy gratuláltam Norcikám 42-ik születésnapjára.

Dénes úr hívott, hogy az lenne a legjobb, ha elmennék a Scenicért, mert ők csak nagyon költségesen tudják megoldani a vizsgáztatást.

Rögtön fel is hívtam Posta urat, hogy mikor vihetném ki a Scenic-et Csepelre a műhelybe, mert október 26-án lejár a forgalmija és le kellene vizsgáztatni.

Komplikációk az ingatlan eladása körül

Ma fogadási nap van a hivatalokban.

A reggeli után nekilódultam.

A Kiss János utcai kormányhivatalnál kezdtem, de ott csak délután 1 órától működik a Gyámhatóság.

Ettől kezdve ide-oda pattogtam a három hivatal (XII. Önkormányzat Adó Igazgatóság, Gyámhivatal Kiss János alt. u., és a XI Budafoki út 59.) között, míg végre sikerült megszüntetnem az anomáliát és kaptam egy új értékbecslést a Maros utcai lakásra, ami már remélhetően összhangban lesz az adásvételi szerződéssel.

Közben telefonált a Judit varroda, hogy mehetek a két újjávarázsolt farmeremért.

Meglátogattam egy UPC vevőszolgálati irodát a Maros utcai szolgáltatások (telefon, TV, Internet) november 1-től való lemondása végett.

Először is be kellett fizetnem az októberi elmaradt számlát, mert az a bérlő időben nem egyenlítette ki, a lemondással kapcsolatban pedig közölték, hogy ha lemondom, akkor azt 75.000.- forint kötbér terhelné.

Délután találkoztam Tiborral és Petrával a Feneketlen tónál a Hemingway étteremben és beszámoltam nekik a fejleményekről. Próbáltuk összehangolni, hogy kinek mikor lenne jó az ügyvédjükkel találkozni. Én tudok a legkönnyebben alkalmazkodni, de ha szükség van Áron aláírására, akkor jobb lenne, ha azt a késő délutáni órákra tennénk.

Annácskának dió szállítmány

Szokatlanul korán ébredtem. Beengedtem Mannát és mind a ketten reggeliztünk.

Próbáltam telefonon elérni Imrét, hogy átadjam neki az újólag lehozott számítógépet, de úgy látszik, ő nagyon kivette a szabadságát. Jó lett volna, ha elérem, mert az autóban bent van

megint egy asztali számítógép, ami Áron szerint nem működik és azt szívesen kicseréltem volna a már megjavítottal. Ezek szerint ez a következő hétvégére halasztódik.

Délután végre sikerült találkozni Judittal. Megbeszéltük az ELMŰ-s levelet, a bank kiválasztását és segítettem neki a koncert jegy online vásárlásában.

Négy óra magasságában elkezdtem az összepakolást, Mannát is betettem az autóba és indultunk. Azt terveztem, hogy hazafele beadok egy csomag diót Annácskának. Fel is hívtam, hogy nem zavarnék-e egy percre.

Annácska nagyon örült a dió szállítmánynak.

Ha már itt vagyok Szigethalmon, betérek a halsütődébe egy hekkre.  Ennek a halsütődének olyan nagy a látogatottsága, hogy több mint félórát kell várni, amíg sorra kerül a vendég.

Hazaérve Áron büszkén mutatta, hogy csinált egy nagymosást és ki is teregetett.

Emőke nem volt még otthon, ezért a küszöbére tettem a pritaminos túrót és almákat.

Áron egyoldalúan módosítja a megállapodást

Reggel az első dolgom az volt, hogy megnézzem, mit végzett a töltő. Nagy megelégedéssel konstatáltam, hogy 237 km hatótávolságig töltött. 

Rózsa Lajos (a kőműves) telefonált, hogy most indult el a sóder hozzánk.

Már teljesen kész voltam az indulásra, amikor megjelent Gyivi autója, hogy meghozta a sódert és a cementet. Megbeszéltük, hova öntse le.

A piacra menet nyitva hagytam a kaput, hogy ha nem érek időben vissza, be tudja hozni a homokot is.

A piacon vettem Esztikénél Emőkének zöldséges túrót, a húsosnál sonkát, tojást. Ezen kívül még csípős paprikát és egy üveg mézet.

Hazaérve láttam, hogy megjött a homok. Mielőtt hozzákezdtem volna a reggeli készítéshez, eltakarítottam a kocsi beálló leendő helyéről az almafa ott maradt fahulladékait.

A reggeli után elkezdtem a fahulladék felaprítását. Éppen a munka dandárjában voltam, amikor Áron hívott, hogy szívesen maradna Gazdagréten, hogy készüljön a hétfői Biológia dolgozatára. Ha biztos lennék benne, hogy arra készülne, akkor azt mondanám, hogy rendben, de csak azért, hogy orrvérzésig lógjon a számítógépen, akkor inkább, nem, és ahogy megbeszéltük (Ein Mann ein Wort) üljön föl a buszra és jöjjön.

Az egyetlen munka a fák feldarabolása és felstószolása.

Tettem megint egy kísérletet, hátha már otthon vannak Juditék. Vittem csontot is a Pongónak, de végül csak vele tudtam beszélgetni.

Emőke a Viberen keresztül is próbált nyugtatni, hogy kezdjem el hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy mivel Áron már közel van a 16-hoz, ő már hamarosan a saját életét éli.

Azt válaszoltam, hogy én is így gondolom, ez teljesen rendben van, de nem ebben állapodtunk meg.

Előszerződés és Áron nélkül Dömsödön.

Ahhoz képest, hogy Péntek 13-a van, szép napsütésesnek indul a reggel. 

Áron 7:20-kor indul el a suliba és bár megígéri, hogy leviszi a Mannát, de a Manna itt maradt.

Én egy főzős reggelit készítek magamnak (debreceni, lágy tojás és tejeskávé).

½ 9-kor indulok el. Természetesen Mannát is leengedem.

Először egy kicsit (80%-ra) feltöltöm az autót és onnan ½ 10-re megyek a Maros utcába előszerződni. Gyöngyi egy kicsit késik, Petra és Tibor többet, de azt telefonon avizálták.

Négyen vagyunk jelen. Aláírjuk az előszerződést és megbeszélünk néhány apró részletet.

Hazamenet kezdtem mindent becsomagolni.

Amikor Áron hazajött, előállt egy új programmal, hogy ő a torokugrató-s osztálytársaival megbeszélt szombatra egy közös programot, úgy hogy ő csak szombat délután jön majd Dömsödre.

Nem gördítettem a döntése elé akadályokat, mert alapvetően pozitívnak értékeltem, hogy a régi kapcsolatait is ápolja, meg különben is lassan meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy egyre gyakrabban fog külön programokat csinálni, de azt kértem, hogy ne éljen vissza a lehetőséggel. Készüljön a biológia dolgozatra és kérje Emőkét, hogy kérdezze ki a tanultakat.

Ennek megfelelően egyedül gurultam Dömsödre.

Halásztelken vettem lecsókolbászt és csirke szárnyat, Kiskunlacházán pedig egy háló lecsópaprikát.

Dömsödre érve egyenesen a vasudvarba mentem és megvettem a kocsi beállóhoz a három faoszlop tartó kengyelt.

Azonnal elkezdtem készíteni a lecsót. A paradicsom az utolsó szüret. Még hálás is voltam, hogy október közepén még van annyi, amennyi a lecsóhoz kell.

Este felkötöttem az autó az éjszakai mérőórához kapcsolt töltőhöz.