Áron egyoldalúan módosítja a megállapodást

Reggel az első dolgom az volt, hogy megnézzem, mit végzett a töltő. Nagy megelégedéssel konstatáltam, hogy 237 km hatótávolságig töltött. 

Rózsa Lajos (a kőműves) telefonált, hogy most indult el a sóder hozzánk.

Már teljesen kész voltam az indulásra, amikor megjelent Gyivi autója, hogy meghozta a sódert és a cementet. Megbeszéltük, hova öntse le.

A piacra menet nyitva hagytam a kaput, hogy ha nem érek időben vissza, be tudja hozni a homokot is.

A piacon vettem Esztikénél Emőkének zöldséges túrót, a húsosnál sonkát, tojást. Ezen kívül még csípős paprikát és egy üveg mézet.

Hazaérve láttam, hogy megjött a homok. Mielőtt hozzákezdtem volna a reggeli készítéshez, eltakarítottam a kocsi beálló leendő helyéről az almafa ott maradt fahulladékait.

A reggeli után elkezdtem a fahulladék felaprítását. Éppen a munka dandárjában voltam, amikor Áron hívott, hogy szívesen maradna Gazdagréten, hogy készüljön a hétfői Biológia dolgozatára. Ha biztos lennék benne, hogy arra készülne, akkor azt mondanám, hogy rendben, de csak azért, hogy orrvérzésig lógjon a számítógépen, akkor inkább, nem, és ahogy megbeszéltük (Ein Mann ein Wort) üljön föl a buszra és jöjjön.

Az egyetlen munka a fák feldarabolása és felstószolása.

Tettem megint egy kísérletet, hátha már otthon vannak Juditék. Vittem csontot is a Pongónak, de végül csak vele tudtam beszélgetni.

Emőke a Viberen keresztül is próbált nyugtatni, hogy kezdjem el hozzászoktatni magam a gondolathoz, hogy mivel Áron már közel van a 16-hoz, ő már hamarosan a saját életét éli.

Azt válaszoltam, hogy én is így gondolom, ez teljesen rendben van, de nem ebben állapodtunk meg.