Megyek fogadni a térkövet

Éjjel 1-kor felébredtem és elkezdtem tervezgetni a Norcikámhoz való kiruccanásomat Bristolba. Még neki is megírtam, hogy nem terhelném-e őket, ha a születésnapja környékén néhány napot ott töltenék.

Amikor Áron már készült elindulni, szóltam neki, hogy vigyen egy almát magával, de úgy láttam, hogy mégis a nélkül indult el.

Készítettem magamnak egy gyors reggelit és én is indultam. Reggel még felhívtam Gyivi Janit, hogy ma hozhatja a térkövet, én körülbelül 9-re leszek Dömsödön.

Pontban 9-kor még rátelefonáltam, hogy most hagytam el Kiskunlacházát és perceken belül megérkezem. 9:06-kor meg is érkeztem. 

A fia a targoncával betette a három raklapnyi térkövet. Elintéztük az anyagiakat és mehettem a házba.

Elindítottam a fűtést és kezdhettem a diótorta készítését. Azaz kezdhettem volna, mert közben Norcikám üzenete két héttel odébb tolta az utazásomat, ezért majd csak akkor sütöm meg a tortát.

Meg is vettem az oda-vissza repülőjegyet. Egy hetet (11.09-11.16) fogok a nyakukon lógni.

Összeszedtem a könyveket, amiket haza kellett vinnem és indulás haza.

Tibor felhívott, hogy szkenneljem be és küldjem át a tulajdoni lapot. Itthon minden kupacot felforgattam, de sehol nem találtam. Megígértem Tibornak, hogy legkésőbb holnapra előkeresem, és ha nem lesz meg, akkor kiváltom újra.

Közben Gyöngyi megnyugtatott, hogy az ügyvédnek elég lenne a helyrajzi szám is.

Áron el van adósodva a napi 100 XP pont duolingójával, de azért igyekszik, csak hogy használhassa a notebookját.