Almás pite

A felkelés ma is nehezen ment. Az autó hajnali töltése nagyon jól működött.

Én voltam a reggeli készítés felelőse.

Délelőtt még arra is volt időm, hogy bepótoljam az elmaradt blog bejegyzéseket. Utána elkezdtem nyírni a füvet. A teljes terület 10 %-ában Áron is beszállt.

A kocsi beálló térkövezését vállaló úr átjött, és amikor felmérte a terepet, azt mondta, hogy 20 nm 10 x 20 -as térkőre és 18 fm szegélykőre van szükség. Ezt azonnal megrendeltem Gyivi Janinál, azzal, hogy ha kedden meg tudja venni, akkor én meg délelőtt lejövök és be tudom őt a fuvarral engedni.

Amikor Levi átjött, nekiálltak készíteni az almás pitét. Áron szedett annyi ép almát, amennyi ahhoz elég volt. Én, hogy ne lábatlankodjak körülöttük, még összeállítottam az új almareszelőt, majd átvittem Gabikának a Nádas Péter könyv I. kötetét.

Mire visszaértem, már nagyon előrehaladott állapotban volt a pite.

Még kimentem a kertbe és szedtem egy nagy adag diót, mivel közeleg a Norcikám 42.-ik szülinapja és a diótortával is kell készülöm.

A Pite elkészült. Először mindenki evett belőle egy szeletet, azután pedig igazságosan elosztottuk, jusson belőle Juditnak is és tudjunk vinni haza Emőkének is.

Levi a csontot is átvitte Pongónak, mi pedig kezdtünk összekészülődni a hazaútra.

Itthon Áron átvitte a nővérének a neki csomagolt almás pitét, a mienket pedig megettük.

A bejáratnál lézengett egy tigris mintás szőrzetű kiscica. Gondoltam, hogy felhívom, megetetem és megitatom. Ebből azután balhé lett. Itt bent a lakásban akkora nyávogást rendezett, hogy végül beláttam a hibámat és ki kellett paterolnom.