Áramszünet

Óraátállítás ide vagy oda nekünk megint délre sikerült befejeznünk a reggelizést. Való igaz, hogy ebbe nem csak a beszerzés (kenyér, folyékony kenyér, lecsókolbász, paradicsom) és a reggeli készítése fért bele, hanem még a két asztalon felhalmozódott rendetlenség elrámolása, de annyira, hogy még egy asztalterítőt is elbírt az asztal.

Miután odakint szeles, esős, borongós hidegre fordult az idő, begyújtottam a cserépkályhába. Hogy begyújtottam, azt nagyon jól tettem, mert egyszer csak áramszünet és ez bár nem gyakran fordul elő, de ilyenkor megáll az élet, se főzőcske, se kazán, se net.

A meteorológia már tegnap jelezte, hogy nagy szélviharra (140 km/ó) kell számítani.

Egy erre sétáló arról tájékoztatott, hogy a „Kukacos” vendéglőnél egy villanyoszlopot kidöntött a vihar és az ELMŰ szerint ma már nem lesz áram a környéken. Ez nem jó hír, el kell gondolkoznunk a hazamenetelen.

Kezdett sötétedni, ezért hozzáláttunk a mécsesekkel való világításra berendezkedni. Úgy terveztem, hogy a ma esti lecsó a kúp alatt a nyílt tűzön fog elkészülni. Ki is takarítottam a kis üstöt, megraktam a tűzet a kúp alatt és kezdeném darabolni a gyér világítás mellett a vöröshagymát, a lecsókolbászt, a paprikát, de a paradicsomot nem találtam sehol, pedig a nélkül nincs lecsó. Végül Áron találta meg a sötétben és kezdődhet a főzés.

A lecsó nagyon finom lett. Áron tálalt a sötétben és mécsesek fényében vacsoráztunk.