Reggel sokkal
egyszerűbb a dolgom Áronnal, mert, ha szólok, hogy készen van a reggeli, akkor
első szóra felkel és asztalhoz ül.
Hiába akasztottam az
autót este a töltőre, reggelig egy szemet sem töltött az éjszakai áram, de még
csak be sem kapcsolt.
A kőművesek, ahogyan ígérték nem sokkal ½ 9 után
megérkeztek és elkezdték a munkát.
A reggelizést
befejezve, nekik is készítettem egy kávét. Haladtak, haladtak, de ez a térkövezés egy nagyon
sziszi-fuszi munka.
Késő délelőtt átmentem
Judithoz és lefordítottam neki az új munka német nyelvű technológiai leírását,
amiért nagyon hálás volt.
Invitáltam, hogy
jöjjön át megnézni, hogyan halad a kocsi beálló, de erre nem került sor.
Levi átjött és
sikerült Áront elcsábítania a számítógép mellől és elmentek focizni.
A
kőműveseket napközben csak sörrel kínáltam, illetve azt terveztem, hogy a
kisütött fasírtokból is adok majd kóstolót.
Elkezdtem főzni az
ebédet, de közben tisztában voltam azzal, hogy az a legjobb esetben is csak
délután háromra lesz kész. Tejfölös, kapros tökfőzelék volt a tervben
fasírttal.
Mire Áron visszatért a focizásból, már kész is lett minden. Nagyon
dicsérte a kaját.
A kőműveseknek még készítettem egy kávét és este hatra
mindennel végeztek. A kocsi beálló alapja készen van. A következő fázis a három
darab 12 x 12 x 200 cm-es faoszlop és a 12 darab csavar beszerzése,
felszerelése, mert az egyik oldalon ezek fogják tartani a féltetőt.
A hat üveg körtelekvár
másfél hónapja arra vár, hogy Áron írjon hat cédulát az elkészítési dátummal,
ragassza az üvegekre és tegyük fel az éléskamra legfelső polcára. Ezt azóta
számtalanszor kértem, de mára már elfogyott a türelmem és magam megcsináltam. Az
egész művelet 3-4 percet vett igénybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése