Kecskemét

Felhívtam Tibcsit, hogy Ő jönne-e hozzánk Kecskemétről, vagy mi menjünk. Abba maradtunk, hogy délben elindulunk felé.

Áron egyszerűen közölte, hogy neki nincs kedve velem jönni. Ezen annyira berágtam, hogy kértem, akkor vegye a cuccait és menjen haza.

El is indult a buszmegálló felé, de amikor megláttam, hogy milyen rendetlenséget hagyott a szobájában, akkor úgy döntöttem, hogy a Tibcsihez menet odakanyarodom és odaadom Áronnak a bázis kulcsait, megkérve, hogy menjen vissza és csináljon rendet.

Egy jó óra múlva értem Kecskemétre. Tibcsinek vittem egy nagy adag krumplit, juhtúrót és egy darab füstölt tarját, mert arra számítottam, hogy majd készít belőle sztrapacskát. Tibcsi már várt és rögtön kávéval kínált, majd a nyakunkba vettük a várost.

Tibcsi nem hiába él immáron 50 éve Kecskeméten és szinte minden épületével tegező viszonyban van. Nagyon érdekes városnézést tartott. Az épületek (kivéve az 50-es, 60-as években épültek) valóban gyönyörűek. Az egész város egy nagy ékszerdoboz.

A városnézés után beültünk Tibcsi egyik kedvenc halas éttermébe. Előételnek haltöpörtyűt kínáltak sok friss zöldséggel. Utána én kértem egy forró, csípős bajai harcsa halászlét.

Már kezdett sötétedni, amikor visszaindultam Dömsödre. Tibcsi röviden elmagyarázta, hogyan jutok az 52-es, onnan pedig az 51-es  útra. A LEAF km hatótávolsága, nem túl bőven, de elég volt Dömsödig.

Gyorsan bekaptam egy unikumot és vettem egy forró zuhanyfürdőt.

Áronnak csak annyit mondtam, hogy Tibcsi sajnálta, hogy nem jöttél, te pedig azt sajnálhatod, hogy nem láttad azt a sok szépet, amiket én láttam Kecskeméten.