elefántláb

Hatkor csörgött Áron által beállított ébresztő, amitől én fel is ébredtem és nem tudtam tovább aludni, de ő elzárta az ébresztőt és nyugodtan aludt tovább. 3/4 7-kor azután szóltam, hogy keljen fel és fejezze be a báránykákat.
Reggel megdöbbenve tapasztaltam, hogy a jobb könyökömön egy fél zsemle nagyságú daganat keletkezett.  Emlékeim szerint létezik egy elefántláb nevű betegség. Elhatároztam, hogy ezt meg fogom mutatni egy orvosnak.
Áron nagyon elhúzta az időt a báránykák készítésének a befejezésével. Már-már úgy nézett ki, hogy el fog késni, amikor én is gyorsan felöltöztem és felajánlottam, hogy beviszem autóval. Már lent voltam az autónál, amikor megérkezett télikabát nélkül, de ekkor már csak 3 parc volt 8-ig és én mondtam, hogy most már ne menjen vissza, mert akkor tuti, hogy elkésünk, ugorjon be az autóba és majd én leviszem a télikabátját később a suliba. Pontban nyolckor szállt ki a suli előtt az autóból és rohant be, amit Ági néni később úgy érzékelt, hogy nyolc percet késett. Még az autóban odaadtam neki a 190.- forintot, hogy délelőtt vegye meg a szemben lévő papírüzletben a kék kartont.

Az ajánlott levél, amit a postán kellett átvennem nem kecsegtetett jó hírrel. Amiért két hete, vasárnap este az M0-ásról nem a Budapest felé tartó lehajtón jöttem le, hanem a Győr felé vezetőn, hoába fordultam meg az első leágazásnál, autópálya matrica híjján megbüntettek 13.750.- forint pótdíjra és a levélben meg is fenyegettek, hogy amennyiben 15 napon belül nem fizetem be, úgy ennek mértéke 68.750.- forintra fog emelkedni. Csupa öröm az élet.

Már éppen elindultam Áron télikabátjával a suliba, amikor ÍÁgi néni felhívott, hogy hogyan engedhettem el a fiút egy szál pulloverben az iskolába és miért jött a fiú karton nélkül és miért késett 8 percet. Szerencsére mondhattam, hogy egy perc múlva ott vagyok a télikabáttal, amiért azért nem szaladt vissza, hogy reggel ne késsünk el.

Délelőtt Laci elhívott a Rudas gőzbe. Minden medence váltás előtt megkérdeztem, hogy az én elefántláb könyökömmel nekem szabad-e olyan jéghideg vagy olyan forró vízbe mennem. Utána Laci meghívott ebédelni a FOR SALE-be. Tamás vitt minket oda autóval, Két adag Jókai bablevest és egy adag tatár beefsteak-et ettünk hárman és nagyon jól laktunk vele.

Áron úgy érkezett haza, hogy megméri a lázát, mert izzad és közben fázik. Amíg mi angoloztunk, addig Áron készített citromos mézes teát. Befejeztem Emővel az angolozást sé a fiúnak azonnal adtam vacsorát és ágyba dugtam.

24 bárányka

Még ágyban voltam, amikor még egyszer köszöntöttem az éppen ma tíz éves fiamat. Áron időben indult el, de én csak 10-kor kezdtem el reggelizni. Közben rendbehoztam a TV programozását, legalább is ami a programok szerkesztését illeti. Meg kellett állapítsam, hogy nagyon sokat tud a TV. Milyen kár, hogy alig van benne mit nézni.

Egy órával később már Ellinél landoltam. Belenéztem az új számítógépébe és két problémát megoldva szálltam ki a géből. Elli rendbetett és már indulhattam is a TESCO-ba.

Mindent megvettem volna, ha a kütyümben megtalálom, hogy miket írtam fel, el ne felejtsem megvenni. Kicsit késve érkeztem haza ahhoz, hogy a pizza tészta még a kelesztő tálban volt és csak háromig érek rá, mert akkor jön Bence, hogy matekozzunk. Bencében, mintha megmozdult volna valami, de még most is sok területen bizonytalan. Az egyik iskolai fekladat megoldásában lebukott, hogy azt lemásolta valakiről, mert a közbülső hibás sorok ellenére a végeredmény jó lett.

Négyre már megérkeztek a terroristák, hogy németezzünk és lássuk a pizzát. Az első dolguk az volt, hgy csapatostúl lementek az egyik osztálytársukat, Olivért megkeresni, ez nekem jól jött mert be tudtam fejezni a pizza feldíszítését, viszont a foglalkozás kezdése majdnem egy fél órát csúszott.

A figlakozáson sokat kellett az öt fiút - főleg Áront - fegyelmezni, de a pizza nagy sikert aratott. Este csak véletlenül tudtam meg, hogy holnapra Áronnak el kellene készítenie 24 báránykát, mihez a múlt hét végén megvettük a gyufaskatulyákat és a vattát. 16-tal még este sikerült elkészülnie, de mondta, hogy nyolckor már le kell feküdnie, majd reggel  felkel korábban és akkor folytatja. Azt is csak most tudtam meg, hogy holnapra mindenkinek be kell vinnie egy lap kék kartonpapírt.

Egymással konfliktusba kerültünk. Én azt kértem, hogy próbáljon jobban megfelelkni az iskolai elvárásoknak, ő pedig azt kérdezte, hogy ő miért nem járhat egy olyan iskolába, ahol nem ilyen szigorúak és csak arra kell figyelnie, hogy amit tanulnak, abból okosodjon. Megígéetem, hogy majd körülnézek, hogy milyen lehetőségei vannak a továbbiakra nézve.

disznótoros S. Laciéknál

Az már nem is hír, hogy Áron egyedül megy az iskolába. A hír csak az, hogy ma nem késett el. Kényelmesen megreggeliztem és elvitem az autót a mosodába. Ha meggondolom, hogy (nálam) kb. egy hónapos az autó, és most mossa le a gép először, akkor nem túl sűrűn mosatom . Megint beleütköztem abba a technikai problémába, hogy nem tudtam, miként kell az elektronikus kéziféket kiengedni, ha leállítom a motort. Pedig a mosó vonszolójának szüksége lenne arr, hogy az autó gurulni tudjon. A kezelési utasítás természetesen egy szót sem említ erről. Az ellopott autóban maradt egy kezelési könyv, amelyik he nem is jól, de legalább tett erről említést, hogy ha erre szükség van, akkor miként kell eljárni. Abba kézzel be is írtam a helyes eljárást, de ki emlékszik már arra. Nagyon szép lett.

Mint minden hétfőn, ma is a bányában kezdtem. Rövid bent tartózkodásom alatt mindkét igazgatóval volt alkalmam konzultálni a cég jövőjét illetően.

Délután lazítottam és elkezdtem  az új TV beprogramozását. Egyelőre automata keresési módban hagytam, hogy az állomásokat rögzítse. Ebből azután az lett, hogy a tíz állomás közül csak ötöt talált meg és az egyik abból is rossz minőségben (szellemképesen) jött be.

Tamással abban állapodtunk meg, hogy 1/2 7-re jön értem, de közbejött neki egy "levél", amit még sürgősen el kellett olvasnia és meg kellett válaszolnia, ezért csak 3/4-re ért ide. Áron közben felment Ilihez, azzal, hogy reggel időben lejön és tesz egy utolsó ellenőrzést az iskolatáskájában.

Kicsit késve érkeztünk S. Laciékhoz, de ettől ugyanolyan kedvesen fogadtak, mintha pontosak lettünk volna. Vittünk egy übeg vörös bort és egy kiló dömsödi almát.

Fruzsi nagyon finom disznótorossal fogadott és csak fél tízkor hagytuk el a terepet.

"és beszéld el fiadnak..."

Ma nem kellett a piacra rohannunk, így lustálkodhattunk egy kicsit tovább. Áron a számítógép előtt kezdte a napot, amíg én készítettem a reggelit. Egy nagy kosár almát sikerült még megmenekítenünk a téli fagy elől. Úgy tettük a kosárba, hogy minden sor alma után ráterítettünk egy újságpapírt és mindezt a gardrob szekrénybe tettük, ahol majdnem nulla a fűtés. Még délelőtt telefonált Tamás, hogy van-e kedvünk egy igazi idegenvezetésen résztvenni a VII. kerület zsidónegyedében. Áronnal megbeszéltem, hogy 12-kor indulunk és Samót is megpróbáljuk odahívni. Nem sokkal 1 óra után leparkoltunk a Madách téren és csatlakoztunk a Kazinczy utcában gyülekező csoporthoz. A csoportot Tamás egyik Zoli nevű barátja vezette és csak ahideg idő volt az ami ellenünk dolgozott, mert maga a túra nagyon érdekes volt. Zoli minden olyan érdekes házba bevitt minket, aminek nyitva volt a kapuja, de mint mondta, ha nem lett volna nyitva, ő akkor is bejutott volna, mert a kapukódokat ismerte. Olyan helyeken jártunk, amiért a küldöldiek távolról, néha a tengeren túlról érkeznek ide, hogy megnézzék és mi, aki ebben a városban élünk, még nem láttuk. Ilyen volt például a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga belsője. Áronnak a legközelebbi zsidó rokona csak a drága Róza volt, mégis fontosnak tartom, hogy tudjon valamit arról, hogy honnan származik és az ősöknek milyen hagyományaik voltak. "és beszéld el a fiadnak...." A séta közben Áron megkívánt egy kürtős kalácsot, én pedig egy fokhagymás tejfölös lángost.
Eljövet, felhívtuk Samót és megbeszéltünk vele egy talkozót a Moszkván. Onnan hazaautózva itthon a legó kalóz hajóval játszottak.
Fél hét után Samó egyedül ment (139-es, 21-es autóbusszal) haza.
Áron bepakolt az új iskolatáskájába, majd megnézett egy kalózhajós DVD-t.

Szerencsére a szülinapi buli romjainak a nagy részét már tegnap este eltakarítottam, így mára csak annyira kellett szalonképessé tennem a konyhát, hogy ha Kati néni utólagos simításokat akar végezni a lakásban, akkor nehogy kiforduljon. Bekapcsoltam a dömsödi fűtést, ami nem sikerült elsőre, mert lehet, hogy a GSM Pager valamiért rosszalkodik.
Gyorsan bepakoltunk minden szükségest az autóba és indultunk rövidre tervezett weekend-ünkre. Útközben belekóstóltunk a gázolaj  csúcson járó árába. Egy tankolás manapság 20.000.- forint billiger als ein Schachtel Zündholz mondja gúnyosan a német.
Mielőtt a bázisra mentünk volna, azért érintettük a piacot és vettünk disznótoros májashurkát, tojást és fokhagymát. Megérkezésünkkor Zoli bácsi segített bevinni a nem csak dög nehéz, de rossz fogású TV-t, és bár ment a fűtés, de hogy ne kelljen a kazánnak szenvednie begyújtottunk a cserépkályhába. Nekikezdtem az ebédkészítésnek. Amíg az egyik serpenyőben a hurka sült, addig a másikban a felcikkezett alma és a felvágott hagyma párolódott. Áron amúgy is nehezen hagyta abba legó hajójával való játékot, a hagymás alma pedig, mint cikizte, nem tartozik a kedvencei közé.
Ebéd után áthívtuk Gabikáékat egy kávéra, majd feltettem a körömpörköltöt főni, hogy Áronnak is a kedvébe járjak. Négy óra után át is mentem Gabikáékhoz, hogy megnézzem a Forma1 időmérőjét. Áron szívesebben maradt otthon és őrizte a körömpörköltöt.
Visszajövet vacsora és lefekvés.

Áron 10. szülinapi bulija

Reggel nagy balhé alakult ki. A kérdésemre: "Áron az uiskolatáskád rendben be van pakolva?" Határozott "igen" vásasza ellenére azt javasoltam, hogy közösen nézzük meg mégegyszer. Az eredmény elképesztő volt. Összegyűrt fűzetek, Fedél és hátlap nélküli tankönyvek közepette sehol nem találta a tolltartóját. Nagyon haragudtam és összecsomagoltam a fiút és bevittem autóval. Úgy adtam le Áginéninek, hogy rögtön felszólította Áront, kezdje el keresni a tolltartóját. Keresse az osztályban és a napközi teremben. Mindeztt nem tudtam megvárni és csak annyiban maradtam Áronnal, hogy legkésőbb félötre érjen haza.
Elindultam az Auchanba. Megvettem a mától akciós 32"-os LCD TV-t Furcsa módon nem fogadták el a hitelkérelmemet, mondván "nincs vezetékes telefonom". Ez számomra teljesen érthetetlen, amikor tudom, hogy a technika fejlődése arra halad, hogy már mobiltelefon se legyen, csupán egy Bluetooth füles és akkor még feltételként ragaszkodnak a vezetékes telefonhoz. Nem mérgelődtem, hanem mélyebben belenyúlta a zsebembe és kifizettem kp.
Koncentráltam a délutáni születésnapi bulira és megpróbáltam mindent megvásárolni, ami még hiányozhat este. Felhívtam Nóra nagyit, hogy neki tudok-e még segíteni a bevásárlásban, de csak üzenetrögzítővel sikerült beszélnem.
Katika már javában takarított, amikor hazaértem, így nem volt más dolgom, mint hogy elkezdjem a szendvicsek készítését. Pistabácsit megkértem, hogy segítsen levinni a régi TV-t az autóba. Az újat már egyedül is fel tudtam volna hozni, mert az nics 10 kg.
Semmi perc alatt összeszereltem a TV-t és mire Katika végzett a takarítással, addigra már csak a tálalás volt hátra. Amikor kifogytam a tálakból Ilitől kértem egyet. Még megpróbáltam magam az ünnephez méltó öltözetbe tenni és vártam a 20-30 főre tervezett ünneplő sereget.
Áron és Kamel egyszerre érkeztek a suliból. Nem sokkal később elkezdtek csordogálni a vendégek is. Megjött Nóra nagyi és nagy dobozban hozta Áronnak a Lego kalózhajó ajándékot. Norciék almatortával érkeztek és a fiúk azonnal játszani kezdtek.A szendvicsekről kiderült, mindenki a szardiniásat preferálja. Megjöttek Iliék és olyan DVD-t hoztak ajándékba, ami passzolt a kalóz vitorláshajóhoz. Zsolt csak Zsófival jött, Mercit és Mártont otthonhagyták. Amikor nagyjából összeállt az ünneplősereg, akkor elkezdődött a ceremónia. Áron elfújta a diótorta gyertyáit és ömlöttek az ajándékok. Áron szinte mindegyiknél felvisított, de a legjobban a lego vitorlás kalózhajónak örült.
A felnőttek eszegettek, iszogattak és csevegtek, a gyerekek pedig klikkekben játszottak, egészen addig, amíg  Ádám be nem indította a SET nevű kártyajátékot.
Nóra nagyi csak követte az eseményeket és közben ismét konstatáltam, hogy miként romlik az emlékező tehetsége. A dió torta például már 4-5 éve Áron születésnapjának a fénypontja, de ő erre nem emlékezett, hogy ilyet evett volna.
A felnőttek a konyhában trécseltek és eszegettek, míg a gyerekek a szobákban játszottak és csak akkor jöttek ki, amikor megéheztek, megszomjaztak.

VIP rendezvény

Áron csak egy ici-picit igyekezett gyorsabban reggel, mint tegnap. Amikor 3/4 8-kor elindult, nagy levegőt vettem, remélem, hogy nem fog elkésni. Csak egy banánt vitt magával, de mint mondta majd a suliban pótolja.
Kényelmesen megreggeliztem és utána nekiláttam a híres szülinapi diótorta elkészítésének. Viki hiába írta annak idején, hogy csak akkor kezdjek neki, ha rá tudok szánni egy órát, mert ez nekem két órába telt. Fő az, hogy most már készen hever a hűtőszekrényben.

Ebédre lazacsültet készítettem magamnak hagymás almával.

Délután már elkezdtem készülődni a VIP rendezvényre. Ilivel megbeszéltem, hogy mivel nem tudom hány óráig tart a buli, Áron aludjon ott és reggel hét után nem sokkal jelenjen meg, hogy mindent leellenőrizhessek.
Piroska SMS-ezett, hogy nem tud velem tartani, szabad vagyok.
Maga a rendezvény közepes volt. Találkoztam Sz. Lajossal és Évával, valamint S. Laci utódjával a Malév-nél. A kaja minőség és a tálalás módja kifogástalan, a választékok száma végigehetetlen volt.

lezárták a nyomozást

Reggel lassan ment a készülődés és szerintem Áron csak az utolsó pillanatban fog betoppanni az osztályba. Reggeli után telefonálgatással kezdtem a napot. Először Nóra nagyit hívtam fel, akinek sajnos már nem tökéletes az emlékező tehetsége és harmadszor meséli el teljes terjedelmében és részleteiben a Puskás Ferencről megjelent újságcikk visszásságait. Búcsúzóúl még elmondta, hogy a térdfájdalmai miatt hétfőn két hétre be fog vonulni az "Irgalmasok" kórházba.
A BRFK november 4-én pozitív eredmény nélkül lezárta az ellopott autónkkal kapcsolatos nyomozást, de az erről szóló értesítést, a sok ügy miatt még nem tudták elküldeni.
Szilvia napok óta nem hív vissza, pedig azt kérte, hogy a végrehajtási ügyében legyek segítőkész.
A hétfői beszélőn összefutottam Krisztinával, akinek megígértem, hogy hamarosan elküldöm neki az ígért közlekedés szervezési anyagot. Ezt most megtettem.
Ebédre megsütöttem három szelet lazacot benne a gerinccel. Azt láttam, hogy a TESCO észbekapott és felemelte az árát kilónként 149.- forintról 529.- Ft/kg-ra. Ha még arra is rájönnek, hogy a lazac íze  a gerinc mellett a legízletesebb, akkor még ennek az árnak a tízszerese is várható.
Áron ötre, Bence fél hatra érkezett. Először Áron Üzenő füzete, Tájékoztatója, Leckefüzete volt a program. Áron csak jó híreket hozott. Áron azt is kibulizta, hogy amíg tart a matek korrepetálás, addig számítógépezhessen.
Utána megvacsoráztunk. Áron a spenótot választotta keménytojással, így a krunplistészta nekem maradt.
Elli megkapta az új gépét és mindent össze tudott telefonos távirányítással dugdosni.

krákog a fiú

Reggel még vitatott volt, hogy Áron menjen-e iskolába, mert egy kicsit köhögött és érezni lehetett, hogy a torka sérült, vagy inkább pihenjen egy napot itthon. Én azon a véleményen voltam, ha nincs hőemelkedése, akkor menjen. Bekészítettem a fogmosó pohár mellé egy kis langyos Phlogosolos gargalizálót. Főztem neki egy kakukkfű teát mézzel és belediktáltam egy kávéskanál mézes citromos céklareszeléket. Kértem, hogy engedje meg, hogy ma kivételesen autóval vihessem az iskolába. Még az utolsó pillanatban elkértem a Tájékoztatóját és amikor azt mondta, hogy Ági néni beszedte, akkor csak az elveim akadályoztak meg abban, hogy le ne keverjek egy nagy pofont. Kiborítottuk a táskát, belelapoztam a Tájékoztatóba és 29 (azaz Huszonkilenc) bejegyzést kellett aláírnom. Csak annyit mondtam, hogy szeretném, ha ez mégegyszer nem fordulna elő. A suliban Ági nénit megkértem, ha nagyon csípős az idő, akkor a szünetekben Áronnak ne kelljen ma kimennie az udvarra.

Nagyon sűrű volt a napom. Először is tettem még egy kőrt a TESCO-ban. Remélem, hogy most már semmi nem marad ki a péntekre való bevásárolni valók közül.

Ahhoz, hogy Szilviának segíteni tudjak, felhívtam a végrehajtó ügyvédi irodát. Az ügy nem sokat haladt előre és tanácsokat is csak szűkmarkúan tudtak adni.

Nekikezdtem a pizza meggyúrásának és feldíszítésének.

A fiúk kis késésssel négy óra körül érkeztek, és mivel holnap Környezetismeretekből fognak felmérőt írni németül, ezért a szótanulási versenyt a gyümölcsök, zöldségek témaköréből tartottuk. A hagyomány szerint Csanád lett az első, Áron a második és Kamel a harmadik. Ahogy Áron megjegyezte, igaz, hogy csak hárman indultak, de  mind a hárman dobogós helyen végeztek. A fiúk szerint minden idők legfinomabb pizzáját sikerült elkészítenem. Ilit is meghívtuk egy szeletre.

Fogadóóra

Éjjel felébredtem, mert Áron köhögött és egy darabig nem is tudtam elaludni, mert azon gondolkoztam, hogy megfázott-e vagy csak az az oka, hogy visszatértünk a szmogos Budapestre. Reggel viszont még mélyen aludtam, amikor Áron már búcsúzott és csak annyit tudtam knyögni, hogy a gyufaskatulyákat és a vattát se felejtse el bevinni a suliba. Rövid reggeli után elindultam a bányába.
Elindulás után az első dolgom az volt, hogy bedobjam a postaládába az elkészült meghívókat. Utána felvettem a huzika mintának leadott kulcsait, amihez még a nagykerben sem tudtak nyerskulcsokat adni.
A bányában csak rövid ideig tudtam érdemi munkával foglalkozni, de ez még a vezérigazgatót sem zavarta, csak ebéd közben üdvözölt és már ment is tovább.

Belátogattam a Decathlonba, ahol szomorúan tapasztaltam, hogy a tél előtti használt síléc vásár lezárult, se venni, se eladni nem lehet már semmit. Azért egy közepes gördeszka megtetszett és gyorsan, mielőtt még meggondolnám meg is vettem Áronak. Utána a TESCO-ba mentem, mert néhány dolgot időközben feljegyeztem, ami a pénteki bulihoz, még hiányozhat.

Háromkor volt egy találkozóm Szilvia egyik vevőjével, aki azt szerette volna megtudni, hogy milyen áron tudnám felszabadítani a Szilvia egyik ingatlanját a végrehajtási kérelmem alól. Erre csak akkor tudok válaszolni, -mondtam -, ha beszélek a aVégrehajtó Iroda szakembereivel, de arról biztosítottam, hogy ha közvetlen érdekeimmel nem ellenkezik, akkor számíthat a jóindulatú együttműködésemre.
Hazajövet csak rövid időm maradt arra, hogy megdagasszam a holnapra terbezett pizza tésztát és Ilinek felvigyek egy nagy tál dömsödi almát, a szülinapi meghívókkal ergyütt.
Ötre már kellett mennem az Áginéni fogadóórájára. Ott egy csomó rossz hírrel és Áginéni jóinduatával kellett szembesülnöm. Az egyik letolást azért kaptam, mert sorozatosan nemírom alá a Tájékoztató füzetet. Ági néni nagyon csodálkozott azon, hogy amikor én kérem Árontól a Tájékoztatót, akkor Áron mindig azt mondja, hogy Ági néni beszedte.Találkoztam mind a két Krisztával, akik szintén be voltak rendelve a fogadóórára.
Végül fél hétkor tudtam Emővel elkezdeni az angolozást. Emő a belső énjéből fakadóan jobban szereti, ha ez nem olyan szigorúan és vorschriftosan történik. Jobban mondva, neki tetszett, hogy ő is, meg én is kicsit készületlenebbül  foglalkoztunk egymással.
Áron nem sokkal félnyolc után jött le Ilitől, azzal, hogy mérjem meg a hőemelkedését, mert ő az Ilinél is fázott. 37,4-et mérve annyit tudtam mondani, hogy fogmosás után feküdjön le. Rátettem egy kicsit a fűtésre , jól betakartam és majd reggelre meglátjuk.

Zsoltiék Dömsödön

Áron, szokásához híven korán, én egy kicsit későbben keltem. Áron azt javasolta, hogy a reggelivel is várjuk meg Zsoltiékat. Nekikezdtünk a rend csináláshoz. Hoztam be egy újabb adag fát és begyújtottunk a még teljesen ki sem hűlt cserépkályhába. Még a terasz fölötti lámpa felszereléséhez is hozzákészülődtem.  Sehogyan nem tudtam úgy odatámasztani a létrát, hogy se a dryvitnak ne támasszam, se a nagy üvegtáblának, de a szerelni valót is elérjem. Végül egészen lankásan, az ablakkeretnek támasztottam, de ehhez a létra alját levert cölöpökkel kellett kitámasztani, rögzíteni, nehogy elcsússzon. Már éppen fent voltam a létra tetején, amikor megjöttek Zsoltiék.A gyerekek azonnal lázas játszásba kezdtek. Marci csak folyton szaladgált a nagyobbak után. Mi meg hozzákezdtünk a nagy zabálás előkészítéséhez. Zsolti 1,5 kg csirkeszárnyat hozott, amire én azt mondtam, hogy az egy egész kaszárnyának elég lenne, tudván azt, hogy tegnapról még maradt zöldséges csirkeleves és tervezek egy meglepi köretet is készíteni. A fritőz, amit nekünk hoztak, nem volt azonnal bevethető. mert, bár újszerű volt, de többhónapos olaj volt az üstje belső falára száradva. Zsolti nagy elánnal hozzálátott a tisztításához, Merci meg én készítettük a buffallói csípős csirkeszárnyat. Közben Zsófi és Áron almaszedés címén a hideg ellenére a kertben játszottak.
Marci nagyyon drága volt. Amit csak lehetett, mindent bekapcsolt, mindent kirámolt és közben elismerést követelően vigyorgott. Áron a felnőtteket kenterbeverő módon tudott játszani Marcival, aki ezt nagyon is díjazta. Időnként ölbevéve felcipelte az emeletre és ott bújócskáztak.
A meglepetés köret hagymás alma volt, ez esetben sárgarépával, de a kelleténél lassabban párolódott. Zsolt úgy döntött, hogy kivárja, mert megéri. Nem csalódott benne. Nagy sikere volt a kajának. Az adagok (egyenként 5-6 csirkeszárny) gyorsabban fogytak, mint készültek, pedig már előre be voltak panírozva. A futószalag is működött. A panírozott ment a fritőzbe, az olajban sült ment a forró kenőcsbe, a kenőcsös ment a sütőbe, a megsült ment a tányérokba. Természetesen nagyüzemi módon, de kétféle adagok készültek, csípősek és nem csípősek.
Ebéd után Merci kő-papír-ollót játszott Zsófival és Áronnal, amiben Áron győzőtt. Nem csodálom, mert Áron ebben engem is megszokott verni.
A nagy zaba után kávé. Én nekiláttam, hogy befejezzem a terasz lámpa szerelését. A 15 cm-el megnövekedett falvastagság miatt sehogyan nem fértem a csavarokhoz, mert nem volt kicsi, úgy nevezett marokcsavarhúzóm és a normál méretű meg nem fért el. A megoldást végül Áron ötlete adta, vegyem ki a csavarhúzó betétjét és egy kombinált fogó segítségévelvel csavarjam be a csavart. Akinek nincs elég esze, annak legyen legalább egy eszes fia.
Négy óra után Zsoltiék elindultak haza. Annyira jól éreztük magunkat velül, hogy Áron búcsúzóul megkérdezte, jönnek-e a jövő héten is és akkor tudnak-e úgy jönni, hogy itt is alszanak.
Mi is korán indultunk haza, mert voltak még bevásárolni valóink a TESCO-ban. Áronnak holnapra be kellett vinnie 24 gyufaskatulyát és 2 csomag vattát. Ha már ott voltunk, akkor mégegyszer körbesétáltunk a sportosztályon is, hogy megbizonyosodjak arról, valóban vágyik-e Áron egy gördeszkára és ezzel ötletet kapjak a szülinapját illetően. Vásároltunk a bulihoz is nyersanyagokat.
Itthon előkészítettük postázásra és személyes átadásra  a születésnapi meghívókat.

fodrászkodás

Reggel először nekifogtunk a leckének. Áron a lecke írásának, én pedig az ellenőrzésének. Nyolc fele indultunk a piacra és onnan a fodrászatra. Kis vita kerekedett arról, hogy mennyi legyen Áron hajának hosszából levágva, de végül konszenzus született. Áron haja, ha nem is olyan rövid, mint amilyent én szerettem volna, de nagyon szép, igazi születésnapra való frizura kerekedett. Velem már nem volt olyan nagy problémája a fodrásznőnek, való igaz, hogy már nincs is annyi hajam.

Felhívtuk Merciéket, hogy mikorratervezik a holnapi érkezést és adtunk nekik pót feledatot is, mert elfelejtettem fokhagymát venni ami elengedhetetlen a holnapi menü elkészítéséhez.

Csak hazatérve reggeliztünk, de annál bőségesebben. Utána azonnal nekiláttam a triplánozási munkálatokhoz és délre már be is fejeztem a harmadik kisablak munkáinak több mint a felét.

Ebédre a zöldséges csirkeleves volt, de most megpróbáltam a Nóra nagyit utánozni és minden külön volt feltálalva. Külön tálban az aprólék, külön a zöldségek és külön a hús leve, sőt a cérnametélt is külön volt. Áronnak nem nyerte el különösen a tetszését, de azért módjával megkóstolta.
Délután jól begyujtottunk a cserépkályhába. Áron befejezte a lecke írást és utána elkezdtük törni a diót a születésnapi tortához, miközben  jókat beszélgettünk.

szmog riadó Budapesten

Áron reggel komolyra vette a figurát. Azt mondtam, hogy nincs tovább haladék. Ha reggel nem rak rendet a szobájában, akkor délután addignem indulunk Dömsödre, amíg rend nincs. Végül már nekem kellett félbeszakítanom a rendcsinálást, nehogy elkéssen az iskolából.

Ahogy elindult elindítottam a nagymosást és megreggeliztem. Megpróbáltam a mobilon keresztül bakapcsolni a dömsödi fűtést, de valamiért állandóan megszakadt a vonal. Már-már nekikeseredtem, amikor végre sikerült. Béla szerint ez azért fordulhat elő, mert ott nem túl jó a T-Mobil térereje. Az is igaz, hogy a az elérhető térerőnek nem tesz jót a köd, márpedig a téli reggeleken elég jellemző, hogy köd van. Azon gondolkozom, hogy kellene oda egy mobilantennát telepíteni.

Megérkezett a huzika ablakára az árajánlat, így átutalhattam 10 pénzt előlegként. Délelőtt felhívtam a nagyit, hogy ha van kedve lejönni velünk Dömsödre, akkor úgy készüljön, hogy három körül indulunk. Béla már előre boritékolta, hogy akkor sem fog velünk lejönni, ha Budapesten kétszer akkora szmog lesz, mint amekkora most van.

Három órára ígérte Áron, hogy hazaér ezért negyed négy után elindultam érte az iskolába. Ott azt mondták, hogy már elindult haza. Végül Ilitől kellet lehívnom, hogy induljunk, mert félötre időpontunk van a Gumipont.hu- nál a téli kerekek cseréje miatt.

Késve érkeztünk a gumis bácsihoz és már új kuncsaftot (helyesen Kundschaft) vett kezelésbe. Amíg várakoztunk, Áron próbálta elsajátítani a szakmát és meg is beszélte a főnökkel, hogy szombatonként eljön gumit szerelni. A gumis bácsi feltette a szerzeményeimet a centírozóra és meg volt elégedve a minőséggel. Hat óra előtt már Dömsödön voltunk, de kenyeret csak a második üzletben kaptunk.
A reggeli fűtésbekapcsolás sikeresnek bizonyult, mert fincsi meleg fogadott minket.
Kivételesen nem reggelire, hanem vacsorára készítettem bundáskenyeret és sültkolbászt, amihez langyos tejet, illetve Activia kefírt fogyasztottunk.

Mikulás csomag

Időben fel kellett kelnem, mert a "Főnök" tegnap azzal bízott meg, hogy reggel vigyem be az iskolatáskáját a suliba. Ági néni csak rossz dolgokat mondott a fiúról. A legrosszabban az hangzott, hogy amikor Ági néni kérte a leckefüzetét, akkor Áron azt mondta: "nem viszemki, de itt van az üzenőm, írjon be Ági néni." Ezt azért majd nyugodt légkörben megbeszéljük.
Itthon nagy lendülettel kezdtem a restanciáim elvégzéséhez. Ez délig működött is. Közben megrendeltem Ellinek az új gépét a Robohardware-től. Bélával minden részletet egyeztettem és csak arra figyeltem, hogy Ellinek öröme legyen az új szerzeményben.
Felhívtam Nóra nagyit, hogy most nkapcsolja be a számítógépét és  menjen fel az index.hu oldalra, mert ott ma és csak ma megnézhet egy filmet, ami őt valószínűleg nagyon érdekli. Nem ment könnyen a dolog. Nagyi nem hajlandó semmit felírni a "kockás füzetbe", mondván ezt majd megjegyzi. Négy éve van meg a számítógépe, de nem sikerült egy weboldal címét beírni a megfelelő mezőbe és nem tudja, hogy melyik az ENTER billentyű.
Délután majdnem elkéstem az angol klubból, de végül autóval sikerült átvergődnöm a dugókon. Igaz, hogy m,ire kijöttem már várt egy mikulás csomag. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt hittem ingyenes parkhelyen állok.
Rohantam haza. Kivettem a tengeri halat a mélyhűtőböl , átutaltam a büntetést és vártam Áronra és Bencére.

Majdnem egyszerre érkeztek. Áronnak kiadtam az ukászt, hogy az egész héten halogatott szobai rendcsináláshoz kezdjen végre hozzá. Bencével több-kevesebb sikerrel matekoztunk. Sok luk van a zsákján, de igyekszem egyenként befoltozni. Egyik ilyen gétugrásnál kihívtam Áront a szobájából, hogy ő feleljen a feltett kérdésre. Áron negyedikes Bence nyolcadikos. Ettől megértette, hogy a problémát neki is meg kell tudnia oldani.
Vacsorára sült tengeri halat tálaltam fel serpenyős krumplival, amiben alma is párolódott.

Alufelni

Előbb Áron indult el, majd a reggeli után én is. Jól feltankoltam az UniCreditnél, hátha tetszeni fog az a négy alufelni a téli gumikkal.
Fél tízre érkeztem a gumishoz. Rögtön előhozta a felniket és csak az egyiken láttam egy kis járda sérülést. A gumik, ha nem is 90, de legalább 80 %-osak voltak és a helyszini lecserélést nem vállalták, mert tele voltak melóval. Ezért azután mindegyiket beletették egy nagy fekete műanyag zsákba, kettőt a csomagtartóba, kettőt pedig a hátsó ülésre pakoltak.
A gumivásárlás után a Gömbvillámot látogattam meg. Mit lehetne tenni a következő autólopást megelőzendő. Nem tudtak hirtelen kitalálni valamit, ami 100%-os és nem kerül egy fél vagyonba.

Ebédre megsütöttem egy darab tengeri halat és hozzá hagymás almát készítettem körítésnek.

Nagyi fél ötre érkezett, de Áron csak egy kicsivel később tért haza. Sajnos megint volt egy szomorú bejegyzése az üzenőfüzetbe és a leckefüzetét meg se találta. Nagyit közben mkegkínáltam az újdonsült hagymás almával. Nagyon ízlett neki.
Megbeszéltük, hogy csak akkor mehet a nagyihoz, ha minden leckéje készen van és a szobájában rendet csinált. Hát ilyen csak az elméletben van. Én erősködtem és egy darabig ragaszkodtam a feltételekhez. Egyik oldalról a nagyi presszionált, "ha még sok dolgotok van, akkor el is halaszthatjuk, hogy Áron nálam aludjon", másik oldalon Áron kezdett pityergésbe. Végül feladtam, menjen, majd holnap suli után rendet rak.
Emő lejött, hogy tegyem a gépére a CD-n lévő mp3-as angol hanganyagokat.
Késő este még elkészítettem a bánya2-vel való elszámolásom egyik részét és el is küldtem K. Péternek.

bánya3

Reggel minden rendben, ha azt leszámítom, hogy Áron reggeli nélkül ment az iskolába. Indulás előtt előkészítettem a pizzát, de a feldíszítést nem fejeztem be. Kényelmesen BMV-vel (Busz,Metró, Villamos) mentem a bánya3-ba. A környék 2 osztállyal jobb mint a bánya2-é volt és maga a munkahely öt osztállyal szeb, komfortosabb az előzőnél. A rövid megbeszélés tartalmas volt. Nagyon lehült a város. Visszaúton telefonon egyeztettem a 4 alufelni részleteit és a metróban eszembe villant egy újítási javaslat. Nem mindet szokták elfogadni, de ez nem tart vissza attól, hogy beadjam.
Ebéd a kis kínaiban. Háromra jött Bence matekozni. Egyáltalán nem buta, csak mint bevallotta, egy kicsit lusta. Áronék négyre értek haza. Judit néni üzenetéhez alkalmazkodva jó kis gyakorló óra volt és a pizza is ötös lett. Most nem száradt ki, nem égett oda, puha, omlós és magas volt. Kamel nagy bánatára csak egyszer tudott pepetázni, mert mind az öt gyereknek jó volt az étvágya. Azért Juditnak és Krisztának is tudtunk küldeni egy-egy szeletet.

Ha a migrálás olyan könnyű lenne

Nem megy minden simán. Áron felkelt és engem még kedvesen betakart, miközben csak annyit mondott: Aludjál Apuci. Kicsit még szundiztam és mire én is felkeltem Áron már reggelizett és indulni készült. Mint este, most is megkérdeztem, leellenőrizted az órarend szerint a táskádat? Igen, mondta. Mire elindult a suliba, már én is készítettem a reggelimet. Falatozás és öltözködés után benéztem a szobájába. Rögtön megértettem, hogy miért kezdte az esti lefekvést a saját szobájába és reggel miért nyugtatott kedvesen, hogy én csak aludjak tovább. Hát bent volt a notebookom. Valószínű, hogy este is és reggel is egy kicsit felkapaszkodott a netre. Az íróasztalán beleturkáltam a rendetlenségbe és az órarendben szereplő német füzetét is megtaláltam.

Induláskor magamhoz vettem a füzetet és az első állomásom az iskola volt. Bekopogtam és elnézést kérve nyitottam be az osztályba. Magyarázatként csak annyit mondtam Ági néninek, hogy este is meg reggel is megkérdeztem Áront, hogy mindent bepakolt-e.

A bányában lemértem a huzika ablakméretét (56 x 59 cm), azután felhívtam a Karavándort. Megígérték, hogy szerdán vissza fog hívni az illetéses Úr.
Délután még megvettem a triplánozáshoz az anyagot meg egy aluminium radiátort 19.000.-ért, szerintem nagyon jó áron.

Siettem haza, A kis kínaiban bekaptam egy édes-savanyú levest és ott találkozam B. Marival. Gyorsan elmondtuk egymásnak a legutóbbi találkozás alatti néhány évet és már mentem is haza, mert készülődtem az Emő angol órájára.

Kicsit késett, kicsit exkuzálta magát, hogy mit miért nem tanult meg és hogy miért nincs teljesen készen a házi feladata. Közben hazajött Áron, akit felengedtem Ilihez, hogy ne zavarja az órát. Az óra amúgy jó volt, de legközelebb előveszem a sodrófát.

Amikor végeztünk, felmentem én is Ilihez és bekaptunk egy felest, meg egy-két pohár bort. Áron csak akkor vallotta be, hogy még nincs készen minden házi feladata, amikor lejöttünk. Persze azért nincsen kész - kezdett a hosszú mesébe -, mert a tanítónéniknek tanári értekezletük kezdődött. Fél kilenc is elmúlt, mire elkészült az összes házival.

Megjött a tél

Az új blog második spotja. Visszafogott reggeli után nekikezdtem a betervezett munkáknak. Először az Internet becsatlakozását szereltem végleges állapotúra a dryvit szigetelésen. A kinti munkához kurva hideg van. Még az is lehet, hogy ebből tél kerekedik majd.Közben belenéztem Áron táskájába és ott elkeserítő körülményeket fedeztem fel. Leírhatatlan rendetlenség, gyűrött füzetlapok, az írószerek ömlesztve, a tolltartó pedig ugyanúgy üres, mint a füzeteket és könyveket tartó kemény dobozok.Folytattam a triplánozást. Ma délelőtt az alsó fürdőszoba kisméretű ablakának krszerűsítése került befejezésre. Bea üzent a Skype-on, hogy nagyon jól működik a gép és remélik, hogy ez így is marad.Ebédre a tegnap maradt grillezett csirkealkatrészekhez kipróbáltam a Gabikától tanult hagymás almát. Zseniális íze volt. Való igaz, hogy egy picit javítottam rajta. Nem hámoztam meg az almát, csak kimagoztam és felcikkeztem és diót is tördeltem a készítményre.Felmentem a netrisk.hu-ra és megnéztem, hogy kaphatok-e még jobb ajánlatot az új autó kötelezőjére, mint amennyivel egy hónapja kötöttem. Láss csodát, az éves 30 ezer helyett 20 ezer lett.A Forma1-et nem tudjuk nézni, mert elromlott a TV-nk. Az is lehet, hogy a karácsonyi kiadások közé be kell majd sűríteni egy új TV-t. A probléma csak az, hogy nem szívesen adnánk alább, mint egy LED-es LAN-os, azok meg nagyon drágák és az is meggondolandó, hogy ha ilyen ritkán nézünk TV-t, akkor megéri-e egy ilyen nagy beruházásba nelemenni.Korán indultunk haza, mert útközben le kellett adni a bázis kulcscsomóját Áginak és még Béláékhoz is szerttünk volna beugrani az egyik rúd házi szalámival. Áron nem tud betelni Béláék kutyáival, macskájukkal. Végül csak hat után tudtunk onnan is elindulni.Itthon táska bepakolása és ellenőrzése, majd lefekvés. Közben persze hallom a hírekben, hogy a renitens hajléktalanokra pénzbüntetés vagy szabadságvesztés vár. Nos, akkor ez a probléma kipipálva, mert erre vágytak a hajléktalanok is. Meleg étel, meleg cella és mindez ingyen.Áron a saját szobájába ment lefekvéskor, de nekem nem tűnt fel semmi különös ok, amiért így tett.

Migráltam a freeblog-ról

Tegnap este teljesen el voltam kenődve. Zsolti is meg Béla is jelezték, hogy az augusztus 26-i spot az utolsó bejegyzésem a freeblogon. Közben a gépház is jelezte, hogy a karbantartás során sajnálatos hiba történt és ezek a bejegyzések véglegesen elvesztek. Micsoda egy világ! Ellopják az autót, kitörlik a naplót. Holnap már az embereknek nem lesz saját gondolatuk se. Akkor még arra gondoltam, hogy amit hat éve megírtam, azt megírtam, többé nem fogok blogot írni. Mára egy kicsit puhult a mérgem és két dolgot határoztam el. Egyrészt azonnal elhagyom a freeblogot és átköltözöm máshova, másrészt gyakrabban fogok háttér mentést végezni, hogy ne legyek ennyire kiszolgáltatott. Ide költöztünk, remélve azt, hogy a blogger.hu-nak megbízhatóbb a gépháza. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogok kisérletet tenni az elmúlt két és fél hónap mintegy 70 spotjának a helyreállítására.Igyekeztem nem megengedni, hogy az a malőr elvegye az összes kedvemet és remélem, hogy amikor már a blogírás beáll a régi megszokott kerékvágásba, addigra már nem fog szúrni ez a szálka.Ma mint minden szombaton, a piaccal kezdtünk. Találkoztunk Juliska nénivel, aki Áront csecsmő kora óta ismeri, kedveli, sőt szereti. Vettünk is tőle egy fél tököt. Szerintem az már a szezon legvége. Krumpli főzeléket még készíthetek decemberben is, de friss tökből tökfőzeléket már az idén nemigen.A piac után természetesen jött a nagy reggeli. Ilyenre a hétköznapokon nincs időnk. Pácolt hering tejföllel és snidlinggel, bundáskenyér angol szalonnával, lapsajttal és majonézzel, langyos tej, illetve tejeskávé.Délelőtt átlátogatott Feri bácsi és Peti. Gabikától tanultam egy új kaját, amit okvetlenül ki fogok próbálni, mert nagyon izgalmas összeállítás: alma hagymával megdinsztelve köretnek. Ma még a korábban tervezett tökfözelék lesz ebédre, a sütőzacskóban grillezett csirkecombokkal és csirkeszárnyakkal. Ebéd után Áron minden ellenállás nélkül nekikezdett a leckéje befejezésének. Tette ezt a szorgalmas, jótanuló módján, mert a feladat számítógép használattal járt. A feladat az volt, hogy keressünk méreg tartalmú növényeket. Hát, ehhez bizony Internetre is szükség van. Este M. Marika jött át a nagy lányával. Hoztak házi készítésű szalámit és finomalmás lepényt. Jót beszélgettünk, majd bepakolták az autójukba a számítógépet és elbúcsúztak.